Die Spiritualität der Sühne

Beküldve: Írások, tanulmányok

Die Spiritualität der Sühne
Übersetzung von 3 Punkte aus dem ersten Kapitels des ungarischer Buches: Az engesztelés lelkisége. Verlag: Piarista Rendház, Vác, 2017 (Seiten 1‐29)
©Bocsa József  email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Hier kann man die deutsche Übersetzung der Seiten 1-29 lesen

 

2019. 10. 15. Avilai Szent Teréz

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

2019. 10. 15.Avilai Szent Teréz

Testvéreim! Sajnos a legtöbb ember olyan Istenképet hordoz magában, amelyet gyerekkorából őrzött. A mennyben élő, és uralkodó Istent, aki valahonnan kívül, és távolról szemléli életünket. Azt azonban hitünk tanítja, hogy van lelkünk.  De nem igazán gondolunk arra, hogy mekkora kincseket rejtünk magunkban, és arra sem gondolunk igazán, hogy ki az, aki lelkünk mélyén lakik.  Ezt a rajtőző Istent kell megkeresnünk, és megtalálnunk! Tehát, az első lépésben, az Isten felé fordulást kell megtennünk, hogy bekerüljünk a belső várkastélyba, ahol hét lakás található, befelé, a lélek mélyén. Minden lakás az Isten megtapasztalásának egy módja. Ha valaki elér a hetedikhez, nem marad ott állandóan, mert hol az egyik, hol a másik lakás lakója lesz, attól függ, milyen lelkiállapotban van.  A lényeg, hogy az első lépést az Isten felé fordulást tegyük meg. Adjuk át magunkat a Mindenhatónak! Ez, nehéz fordulat, mert a hit önfeledtségével tekintünk Istenre. Mindig a személyes Istenhez kötődjünk, és igazodjunk hozzá. De ezt az utat mindig belső vágyódásból tegyük meg, és soha se kényszerből.  Avilai Szent Teréz  

2019. 10. 13. Évközi 28. Vasárnap

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

(Lk 17, 11 – 19) Gyermekeim! Jeruzsálem felé tartva át kellett mennünk Szamária és Galilea határvidékén. Mikor a közelükbe értem tíz leprás már messziről kiabálta, hogy „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” Én a papokhoz küldtem őket, hogy mutassák meg nekik magukat. Rájuk tartozott annak megállapítása, hogy meggyógyultak betetségükből. Odaérve mind megtisztultak, de csak egy szamaritánus jött vissza hozzám, a többi nem tért vissza. Ő leborulva hálálkodott gyógyulásáért. Csak ez az idegen adott nekem hálát, a többinek esze ágában sem volt megköszönni azt, amit velük tettem. Ezért mondtam neki: „hited meggyógyított téged.” Ti, akik hallgatjátok az Igét, mennyire tudjátok megköszönni nekem jótéteményeimet? Akad e köztetek olyan, akit már csodás módon meggyógyítottam, de megfeledkezett a hálaadásról? Nehéz időszakban gondoltok-e arra, mennyi jót tettem veletek? Nyomorúságotokban el tudjátok-e fogadni, hogy most másként érintelek benneteket? Hálásak vagytok-e elfogadni mindent a kezemből? Mindent a lelketek javára engedek meg, ami történik veletek. Ezért bízzátok magatokat énrám, mert tudom mi az, ami javatokra válik. Jézus 

2019. 10. 12.

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Gyermekeim! (Lk 11, 27-28) Édesanyám dicséretét kiáltja valaki a tömegből. Boldognak mondja Őt, mert hordozta, és világra hozta a ti Üdvözítőtöket. Én azonban rögtön hozzátettem, „boldogabb, aki hallgatja, és megőrzi Isten Igéjét.” Mária a legboldogabb, mert tanításomat lelkébe fogadta, és életté váltva megvalósította. Ő lett a legtökéletesebb tanítványom, és a ti példaképetekké vált. Édesanyám kevés helyen jelenik meg a Szentírás szakaszaiban.  Érdemes megállni ezen a ponton, ahol az Ő személye felragyog az égen, és Úgy tündöklik számotokra, mint fényes hajnalcsillag. Beragyogja lelkünket és megvidámítja szívünket. Ő valóban nemcsak az én édesanyám, hanem a tiétek is, akik bizalommal fordultok hozzá, kéréseitekkel.  Pontosan arra a boldogságra mutattam rá, ami Édesanyánkban tökéletesen meg volt. Gondoljatok az igenjeire, mert mindig elfogadta, amit Atyám megengedett neki. Kövessétek az Ő példáját, tanuljátok meg tőle az alázatos engedelmességet és az odaadó szeretetet, amelyet irányomban mutatott. Jézus    

2019. 10. 11. Szent XXIII. János pápa

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Testvéreim! Az ezerkilencszázas évek második felében választottak pápává. A katolikus egyház ellenfelei nehezen tudták kivonni magukat nyugodt természetem hatása alól, mert nem úgy néztem rájuk, mint idegenre, hanem, mint Istennek olyan gyermekeire, akik, távol kerültek tőle. Mégis sok ellenséget szereztem magamnak, mert félreértették szavaimat, és gesztusaimat. Fontosnak tartottam, és ragaszkodtam elődeim elveihez, amit a tanítóhivatal világosan megfogalmazott. Öt évig voltam Róma püspöke. Teljesen váratlanul hívtam össze a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az Egyház reformja volt. Ezen kívül feladata volt az Egyház többi keresztény felekezethez, és a nem hívő világhoz való viszonyának a rendezése. Ezzel új korszak nyílott a Katolikus Egyház történelmében. Komoly útmutatásokat jegyeztem le magam számára, és most szívesen megosztok veletek néhányat ezekből. Nem akarom megoldani egyszerre életem minden problémáját. Senkit sem akarok bírálni, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyre igazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat. Inkább a körülményekhez akarok alkalmazkodni, és nem akarom, hogy azok alkalmazkodjanak hozzám. Úgy szeretném elvégezni a jótetteket, hogy más ne vegye észre. Ilyen, és ehhez hasonló lelki kérdések foglalkoztattak, amelyeket jól szívembe véstem. Szent XXIII. János pápa