Az engesztelők jelszava

Beküldve: Lelkiélet

Kedveseim, ne gondolkozzatok azon, miért és hogyan engeszteljetek! Azt bízzátok a Szentlélek bennetek való működésére! A ti feladatotok mindenkor az legyen, hogy a lehető legjobban használjátok fel az időt az engesztelésre! Amikor mindent felajánlotok, imádsággá alakulnak át azok, amiket így a Szentháromságnak átadtok. Ez létfontosságú cselekedet legyen bennetek, így egyetlen percet sem vesztegettek el haszontalanul. Jelszavatok ez legyen: mindent imává alakítva felajánlani Istennek, Égi Édesanyánk által, a lelkek megmentéséért! Így virrasszatok, imádkozzatok, böjtöljetek és dolgozzatok, akkor nem múlik el az idő dolgavégezetlenül!

2012.08. 31.            Anna Terézia

Nem éppen tudásunkban vagyunk vakok?

Beküldve: Írások, tanulmányok

Egy másik lehetséges cím: A tanult tudás és a mély tudatlanság 

     Jézus első szava a kereszten, amelyet szinte még felfeszítése alatt mond ki, azok számára könyörög bocsánatért, akik ezt teszik vele: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek!" (Lk 23,34). Amit az Úr a hegyi beszédben meghirdetett, most saját maga cselekszi meg. Nem ismer gyűlöletet. Nem kiált bosszúért. Megbocsátást kér mindazoknak, akik a keresztre juttatják, kérését így indokolja: „Nem tudják, mit tesznek!"

Ez a „nem tudásról" kimondott szó visszatér még Szent Péter prédikációjában az Apostolok Cselekedeteiben. A tömeget, amely a béna meggyógyítása után Salamon csarnokában összegyűlt, először emlékezteti: „Megtagadtátok a szentet és igazat; (Pilátust) arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból" (ApCsel 3,14köv.). Ezután a fájdalmas emlékeztető után, amely már pünkösdi beszédének része volt, s amely akkor is szíven találta az embereket (2,37), így folytatja: „Tudom, testvérek, hogy csak tudat­lanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is" (3,17).

A nem tudás motívuma még egyszer megjelenik Szent Pál egy önéletrajzi visszatekintésében. Emlékeztet arra, hogy ő maga korábban káromolta, üldözte és kigúnyolta Jézust; azután így folytatja: „De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem" (1Tim 1,13). Tekintetbe véve a Törvény tökéletes tanulójának korábbi öntudatát, aki ismerte és meg is tartotta az írás szavát, kemény kijelentés ez: ő, aki a legjobb mesetereknél tanult, és magát igazi írástudónak tarthatta, visszapillantva be kell, hogy vallja tudatlanságát. De éppen ez mentette meg őt, ez tette képessé a megtérésre és megbocsátásra. A tanult tudásnak és a mély tudatlanságnak ez az együttes jelenléte persze elgondolkodtató. Rámutat annak a tudásnak a kérdésességére, amely saját magában gyönyörködik, s így nem éri el magát az igazságot, amelynek át kellene alakítani az embert.

Még egy másféle példája a tudás és az értetlenség összefonódásának az, amelyet a napkeleti bölcsek történetében figyelhetünk meg. A főpapok és az írástudók pontosan tudják, hogy hol születik a Messiás. Mégsem ismerik föl. Tudásukban is vakok maradnak (vö. Mt 2,4-6).

Nyilvánvaló, hogy tudás és nem tudás, tényszerű ismeret és mély meg nem értés egymás mellettisége minden időkben megjelenik. Ezért Jézus szava a nem tudásról — azzal együtt, ahogy ezt a Szentírás különböző helyzetekben újra alkalmazza —, ma is éppen azokat kell, hogy felrázza, akik okosnak vélik magukat. Nem éppen tudásunkban vagyunk vakok? Nem éppen a tudásunk tesz képtelenné magának az igazságnak a felismerésére, amely az ismereteinken át kíván felénk fordulni? Vajon nem húzódunk vissza attól a minket is szíven találó fájdalmas igazságtól, amelyről Péter pünkösdkor beszélt? A nem tudás enyhíti a bűnt, nyitva hagyja a megtérés útját. Ugyanakkor nem ment fel teljesen, mivel árulkodik a szív érzéketlenségéről, amely elzárkózik az igazság igénye elől. Annál inkább minden időkre szóló és minden ember számára érvényes vigasztalást jelent, hogy az Úr a „nem tudás" okán bocsánatért könyörgött mindannyiuk számára: a valóban tudatlanokért, azaz hóhéraiért, és a tudásban bővelkedőkért, akik elítélték őt. A nem tudást ajtónak látja, amely a megtérésre vezethet.

Joseph Ratzinger XVI. Benedek: A Názáreti Jézus. Szent István Társulat 2011. Második kötet. 157-158. old.

Az engesztelés szentírási alapjai és teológiai alapvetése XVI. Benedek pápánál

Beküldve: Írások, tanulmányok

XVI. Benedek pápa a Názáreti Jézus című könyvében világosan, mindenki számára követhetően megfogalmazza

az engesztelés szentírási, teológiai alapjait.

A pápa leszögezi, hogy "Egészen a 16. századi reformációig a kereszténység egész hagyományában soha nem használnak olyan nevet az Eucharisztia ünneplésére vonatkozóan, amely étkezést jelent."  

Az Eucharisztia alapításának elemzésében bemutatja, hogy az Eucharisztia, a Szentmise Jézus engesztelő áldozatának a megjelenítése, amelybe minket is belevon.

Ennekaz Eucharisztikus Kongresszuson (Váci Székesegyház 2013. május 10-11.) elhangzott közérthetőbb megfogalmazása: Az Eucharisztia és az engesztelés

Lelki áldozás

Beküldve: Lelkiélet

Szívemben éreztem az indíttatást, hogy leírjam milyen egy lelki áldozás.

Szentlélek: „Drága gyermekem! Ismertesd, meg minden teremtményemmel hogyan kell lélekben megáldozni. Sajnos sok lélek kételkedik a Mi szeretett jelenlétünkben. Ne kételkedjetek! Mert Mi valóban ott vagyunk mellettetek. A lelki áldozásnak három feltétele van: a hit, szeretet és bizalom. Ezek az erények teszik igazán tisztává és tökéletessé a Velünk való egyesüléseteket. Tanuljatok belőle és gyakoroljátok szeretettel minél több alkalommal! Mert lesznek időszakok, mikor nem lesz lehetőségetek arra, hogy szentáldozásban részesülhessetek. Megáldalak benneteket kicsinyeim, az őszinte hit és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”