Leborulás

Beküldve: Égi kegyelmek zápora

2016. 01. 20, Szerda      

A Mennyei Atya trónszékében ült, és fejét jobb kezére hajtva könnyek között szemlélte a világ és az egyház állapotát. Krisztus örök bíróként állt a Mennyei Atya jobb oldalán, és közben vigasztalta az Atyát e szavakkal: „Atyám, tudom, hogy nemsokára az egész emberiség megismeri igazságosságodat. A bűn és a széles úton járó lelkek száma szüntelenül növekszik. De irgalmam megmenti azokat a lelkeket, akikért az emberek imádkoznak.” Az Atya így válaszolt: „Fiam, számtalan lélek elfordul Tőlem, mert a bűnt választják helyettem. Nem tudják, hogy az igazi boldogságuktól fosztják meg magukat. Ahol bűn van, ott igazságosságom megnyilvánul. Ahol nem tisztelnek és szeretnek Engem, ott minden összeomlik és az élet értelmetlenné váli. Ez a kor megérett arra, hogy szembesüljön szent haragommal. Fiam, hozz Elém minél több lelket az élők közül, hogy az Én országomban éljenek és mindazokat, akiket a Földön hagysz, részesítsd szereteted erejében, hogy kitartásukkal bizonyítsák irántam való hűségüket. Azt akarom, hogy minél többen legyenek választottaimból, akik Szentlelkem által a végsőkig harcolni fognak az egyházért és a bűnösök megtéréséért.”

Láttam Mennyei Édesanyánkat, mint a Világ Győzelmes Királynőjét, aki leborulva imádkozott az emberiségért. Az ő példáját követve rengeteg engesztelő leborulva imádta az Atyát, és könyörögtek az irgalomért, és egyben haladékért, hogy az emberek megtérhessenek. Az engesztelőkhöz fokozatosan csatlakoztak mások is, és ekkor a Mennyei Atya lehajolt leányához és azt mondta neki: „Atyai szívemet megérinti, ahogyan gyermekeid példádat követve elismernek Engem, mint egyetlen és örök Istenüknek. Leborulásukkal megvigasztalnak, és enyhítik azon fájdalmaimat, melyet a bálványimádások okoznak. Azt akarom, hogy ezek a bálványok minél több országban lerombolódjanak, mert ezek a legsúlyosabb bűnök, amellyel megsértenek Engem és kihívják maguk ellen Szent Haragomat.”

A Mennyei Atya feltárta az engesztelők és a Szűzanya előtt azt a négy legsúlyosabb bálványt, ami az emberiség vesztét okozza: az első a mammon (pénzimádat), a második az érzékiség, harmadik a hatalom, a negyedik pedig a hamis istenek imádása. Még sok bálvány létezik, amihez az emberek jobban ragaszkodnak, mint Istenhez. Isten megmutatta nekünk, hogy a bálványok mögött maga a sátán és angyali állnak, így gúnyolják ki Istent és közben a pokol kapui szélesebbre tárulnak, mivel sok lélek halad ezen az úton. A szerzetesek és papok hármas fogadalma példaértékű, mert ezek megtartóztatnak a világ csábításaitól. Mennyei Atya: „A legtöbb ország irányelve, mint pl. a demokrácia, diktatúra azért omlik össze, mert nem a keresztény értékekre építik azokat. Tekintetüket nem az ég felé emelik, hanem a földre. Ezek a népek elvesznek, ha nem kiáltanak fel Hozzám segítségért. Gyermekeim, ti leborulva imádtok Engem, és ezért most Mennyei Édesanyátokkal együtt lerombolok néhány bálványt az országotokban, amely rabszolgaságban tartja az embereket. Mert Én azt akarom, hogy szabadok legyetek és önként szolgáljatok nekem szeretetből.”

A néhány bálvány lerombolása során ezeket szemléltem: a családok fölött az ördögök kardokat tartottak, amely gyűlöletet és állandó konfliktust jelentett, és ez öldökléshez is vezetett. Isten áldása elűzte az ördögöket a családokból, és ott megszületett egy ideiglenes béke. Ezután az engesztelő közösségeket láttam, ahol az ördögök magas és kényelmes székeken ültek, és a kényelem szeretete elvette az emberek figyelmét az igazi istentisztelettől és imádattól, amely áldozatkészségekkel teli. Az Úr kezével lelökte az ördögöket a sötétségbe és székeiket elégette. A harmadik, amit még szemléltem, hogy a hívő emberek életében olyan ördögök vannak jelen, akik a jólétet, mint a gazdagság kívánatosságát felragyogtatják szemeik előtt, ami hamis biztonságot ad számukra. Jézus koldusnak öltözve elűzte az ördögöket és személyesen beköltözött hozzájuk azért, hogy emlékeztesse őket szegénységével arra, hogy minden, amijük van, itt marad a Földön és csak cselekedeteiket vihetik Isten színe elé. 

Mária Magdolna