Medjugorjei látomások

Beküldve: Égi kegyelmek zápora

2011. 06. 22. Szerda

Medjugorjéban a Szentmise kezdetekor megnyílt az égbolt és egy hatalmas fénysugár jött le a mennyből, és ebből a fényből kilépett a Szűzanya, kezében tartotta a legméltóságosabb Oltáriszentséget. A Szűzanya kék ruhában és fehér fátyolban volt és a Medjugorjei Szűzanyára hasonlított. Végigment a padsorok között angyalok kíséretében. Ezt úgy láttam, mint a környezetemben lévő embereket. Amint végighaladt a padsorok között édesanyai szeretetében mindenkit megáldott. A Szűzanya sugárzóan szép volt, és ez a látomás mélyen megérintette a szívemet. Ezután az oltár előtt lévő lépcsőn velünk szemben állt az édes Szűzanya kezében az Oltáriszentséggel. Az Oltáriszentségben láttam az Úrjézus mosolygó arcát, és a jobb kezével megáldotta a jelenlévő embereket. A Szűzanya mindvégig mosolyogva tekintett ránk, és megköszönte, hogy elfogadtuk az Ő meghívását. Majd a Szűzanya az Oltáriszentséget a Mennyei Atya lábai elé helyezte, és Szent Szívére téve kezét mélyen meghajolt és letérdelt a Szentháromság előtt, és értünk imádkozott.

Uram irgalmazz

Jézus velünk szemben állt egy gyönyörű fehér ruhában, és Szent Szívére mutatva, a belőle kiáradó piros és kék sugarakkal mindnyájunkat elárasztott, de nemcsak a jelenlevőket, hanem az egész világot.

A Dicsőség alatt a Szűzanya mosolyogva és boldogan velünk együtt énekelt a Szentháromságnak.

Evangéliumelőtt a Szűzanya fényes koronával a fején, mint Béke Királynője térdelt a Mennyei Atya előtt, aki megáldotta őt és kezébe adta a Szentírást, amely aranyszínű volt. Majd adott neki egy piros rózsát, és ezt mondta: „Rózsát az én kedves virágomnak, Máriának.” Mielőtt a Szűzanya felolvasta az evangéliumot megcsókolta a Szentírást. Az evangélium után lélekben a Szűzanya a templom elé vitt, rámutatott Medjugorjéra és így szólt: „Isten Szent terve gyermekem, hogy e kegyhely által, mely Isten szent akarata által jött létre, édesanyai feladatomat telesítsem, hogy minden gyermekemet elvezessem az örök üdvösségre.” Utána a Szentlélek hatalmas fehér galambként jött elénk és megkért, hogy üljünk a hátára a Szűzanyával. A Szentlélek egészen a Mennyei Atyáig vitt minket, aki a Mennyország kapujában várt ránk. Mikor leszálltunk a Szentlélekről a Szűzanya nagyobb lett mint eddig volt, én pedig teljesen kicsinnyé váltam, mint egy aprócska játék bábu. A Mennyei Atya a tenyerébe vett engem és így szólt hozzám: „Gyermekem, maradj mindig ilyen kicsiny lélek. Most megéreztetem veled, hogy olyan vagy, mint egy porszem az én szememben. Tudnod kell, hogy aki teremtett téged az mindennél nagyobb nálad. Kérd bátran Szentlelkemet, hogy kegyelmével növelje alázatodat, mert nemcsak a tiszta, hanem az alázatos lelkeké a mennyország. Tanulj Édesanyádtól, a Szűzanyától, mert benne minden szép erényt megtalálhatsz.” Utána a Mennyei Atya tenyeréből lenéztünk az éppen zajló szentmisére. A Mennyei Atya megáldotta a jelenlévőket. Az áldás során egy szivárványszínű kereszt rajzolódott ki a kezében, mely azt jelenti, hogy a Mennyei Atya szövetséget kötött a Szűzanya által azokkal a zarándokokkal, akik eljöttek Medjugorjéba. E szövetségben Isten megígéri a békét, a szeretetet azoknak, akik hozzá hűségesek.Ezután a Mennyei Atya visszahelyezett a Szentlélek hátára és visszavitt a Szűzanyához, aki oda kísért a helyemre.

Szentáldozás előttazt láttam, hogy a Szentháromság és a Szűzanya, és olyan Szentek áldoztatnak, akik papként éltek a földön pl: Pio atya, Slavkó atya, Szent Benedek stb. Szűzanya mielőtt megáldoztatott minket felemelte a Szentostyát és mosolyogva azt mondta: „Íme a te boldogságod gyermekem.”

A szentmise végéna Szűzanya megáldott minket édes szeretetében az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. 06. 23. Csütörtök

Ma elmentünk a kishegyre, ahol 30 évvel ezelőtt megjelent a Szűzanya 5 kisgyermeknek. A hegy lábánál mielőtt elindultunk volna, Pió atya szólt néhány szót hozzánk: „Boldog vagyok gyermekeim, mert égi Édesanyátokkal együtt mutathatom nektek az utat. Jöjjetek és kövessetek engem, nehéz út vár rátok. Az én feladatom, hogy a Szűzanyához vezesselek titeket, legyetek boldogok miképpen, égi Édesanyátok is boldog. De még mielőtt oda mennétek a Szűzanyához, hálás szívvel köszöntsétek az Úrjézust, aki meghalt értetek a kereszten. Szűzanyával együtt áldásunkat adjuk rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Amen

Elindultunk és előttünk haladt a Boldogságos Szűzanya és Pio atya. Úgy láttam őket, mint zarándoktársaimat. Láttam ott egy nőt, aki térden állva haladt felfelé. A Szűzanya megmutatta nekem, hogy édesanyai áldását adta e hatalmas áldozatára, és Szentfiával együtt kézen fogva vezették egészen a Szűzanya szoborhoz. Megkérdeztem Szűzanyát, elmondhatom-e ennek a léleknek, amit láttam. A Szűzanya így válaszolt: „Igen megengedem gyermekem, így ajándékozom meg hűséges lányomat minden elvállalt áldozatáért. Odament hozzá az egyik ismerősünk, aki elmondta neki ezt a látomást. Ez az asszony nagyon boldog volt és elsírta magát. A Szűzanya minden embert, aki felment a kishegyre külön-külön megáldott édesanyai szeretetében. Amikor megálltunk pihenni, látomásban a Szűzanya balkezével a feszületet ölelte magához, a jobb kezével pedig mindenkit megáldott, majd egy édesanyai csókot küldött nekünk. Amikor felértünk, először a kiskereszthez mentünk, amelyen az Úrjézust láttam valóságosan. Mikor megcsókoltuk az Úrjézus lábán lévő sebeket, azok azonnal elkezdtek begyógyulni. Jézus: „Gyermekeim, egyedül a szeretet képes begyógyítani a fájdalmas sebeket. Köszönöm mély együttérzéseteket szenvedéseim iránt. Boldogan mosolygok rátok, drága kicsiny hűséges lelkeim.”

A Szűzanya szobornál, nem a szobrot, hanem magát Szűzanyát láttam, aki drága édesanyai mosollyal tekintett az emberekre és hallgatta az imájukat. Először úgy láttam a Szűzanyát, hogy mindkét kezét a szívére helyezte, jobb vállára hajtotta a fejét és gyönyörű mosollyal tekintett az emberekre. Utána azt láttam, hogy a Szűzanya mellett két kicsi gyermek angyal állt, az egyik kezük a szívükre volt helyezve, a másik kezükkel a Szűzanya ruháját fogták. Szűzanya két kezét a szívére helyezte, melyen most az Oltáriszentség volt. Szűzanya: „Drága kicsinyeim, Szentfiam legyen mindnyájatok szívében a középpont. Ne feledjétek, ahol a szívetek, ott a kincsetek.”

18.40 órakor Szűzanya jelenés

Mikor elérkezett a jelenés időpontja, a Szűzanyát láttam az oltár lépcsőinél kék ruhában, fehér fátyolban a fején koronával, mint a Béke Királynőjét. Karjában Szentfiát tartotta, mint kisgyermeket. A Kisjézus fején korona volt és jobb kezében a földgömböt tartotta, és fehér ruhában volt. Szűzanya és a Kisjézus mindnyájunkat megáldott az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A szentmise elejénlátomásban láttam, hogy az égből lejön hozzánk a Mennyei Atya és kezében hozta le az Oltáriszentséget. Bal vállán a Szentlélek Isten ült galambként. A Szűzanya, mint kislány fehér ruhában haladt a Mennyei Atya előtt és piros rózsaszirmokat szórt elé.

Az Uram Irgalmazz alatt a Szűzanya karjaiban tartotta Szentfiát kisgyermekként. A Kisjézus rámutatott Szent Szívére melyből ragyogó fénysugarak áradtak az emberek felé. Jézus: „Gyermekeim, szeretetem fénysugaraival árasztottam el szíveteket és lelketeket. Legyetek boldogok, mert irgalmam határtalan.”

Dicsőségalatt az Úrjézus letérdelt a Mennyei Atya előtt, bal oldalán a Szűzanyával, aki fogta Szentfia kezét. A Mennyei Atya egy ragyogó koronát helyezett az Úrjézus fejére. Ezzel azt mutatta a Mennyei Atya, hogy az Úrjézus ünnepe van.

Evangélium előttaz Úrjézus koronával a fején fehér ruhában, arany palásttal a hátán olvasta fel nekünk az evangéliumot, majd így szólt: „Drága kicsiny teremtményeim. Édesanyám mindnyájatok édesanyja. Atyám isteni gondoskodása által adta ajándékba nektek a Szűzanyát, aki egyenesen elvezet titeket az örök üdvösségre. Szívem vágya, hogy mindnyájan üdvözüljetek. Imádkozzatok gyermekeim, hogy minél több lélek eljuthasson arra az útra, melyet Atyám mindnyájatok számára kijelölt. Aki Édesanyámat követi, az általa engem követ. Nagyon szeretlek titeket, ezért mondom nektek, éljetek szentül, miképpen Édesanyám is szent. Ne feledjétek, Édesanyám mindnyájatok sorsát mélyen a szívén viseli.”

Evangélium után odajött hozzám Szent Mihály arkangyal és így szólt: „Jöjj gyermekem, elvezetlek Égi Édesanyádhoz, aki ott vár rád Szentfia előtt. Ha úgy érzed szívedben, hogy van egy kérésed, mond el bátran a Szűzanyának, aki boldogan meghallgat téged, és ha Isten akaratával megegyezik, boldogan be is teljesíti.” Szűzanya az Oltáriszentség előtt térdelve imádkozott, és körülötte szentek sokasága térdelt. Meglátott engem és mosolygó tekintettel várt, hogy odamenjek hozzá. Elmondtam neki kérésemet, amely így szólt: „Édesanyám, szívem egyetlen vágya, hogy úgy tudjam szeretni egyetlen drága Szentfiadat, ahogyan te is szereted.” Szűzanya azt felelte: „Kislányom, e szavakkal nagyon boldoggá tetted Szentfiamat.” Ezután a Szűzanya elmondta kérésemet az Úrjézusnak. Az Oltáriszentségből egy kis szentostya kivált, mely egyenesen a Szűzanya kezébe repült. A Szűzanya boldogan odahozta hozzám az Úrjézust, akit felemelt előttem, láttam benne Jézus szeretettel lángoló tekintetét, aki így szólt hozzám. „Kislányom, boldogan hallgattam meg kérésedet. Azt akarom, hogy egyesülj velem a szeretetben, az alázatban és a tisztaságban. Ezek édesanyám fő erényei. Aki alázattal járja végig az életszentség útját, annak lelkét Édesanyám vezeti. Ne feledd, Édesanyám a kulcs, mely kinyitja számodra a Mennyország kapuit.”

Szentáldozáselőtt megmutatta nekem az Úr, hogy Slavko atya fog megáldoztatni. Mikor sorra kerültem, Slavko atya így szólt hozzám: „Gyermekem, a Szűzanya áldása van rajtad. Szeresd égi Édesanyádat, mert rengeteget köszönhetsz az Ő közbenjárásának.” Mikor szentáldozáshoz járultam, kissé ügyetlenül vettem magamhoz az Úr szent testét, és ezért elszégyelltem magamat és bocsánatot kértem édes Jézusomtól. Erre Jézus így vigasztalt: „Mosolyogva tekintettem le rád, mint egy gyermekre, akinek segítségre van szüksége a táplálkozáshoz.”

A Szentmise végéna Szentlélek Isten áldása által egy hatalmas fényburok vett minket körbe, mely védelmet nyújtott a gonosz lelkek ellen.

Az Úrnapi körmenetbena Mennyei Atya vitte az Oltáriszentséget, jobbján a Szűzanyával, balján a Szentlélek Istennel. Előttük az angyalok rózsaszirmokat szórtak. A Szentlélek és a Szűzanya minden emberre áldást osztott. A körmenetben mindvégig Pio atya fogta a kezemet és azt mondta: „Gyermekem, légy boldog, mert az egész mennyország veletek együtt halad a körmenetben.”

2011.06.24. Péntek

A reggeli szentmise elején: Látomásban az Úrjézus és vele a kisgyermekként Szűzanya jött el közénk nagy szeretettel és megáldottak minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Dicsőség: Látomásban a Szentháromság ült velünk szemben és a Mennyei Atya ölében a kicsi Szűzanya ült, aki mosolyogva és boldogan tekintett ránk. Mennyei Atya: „Gyermekeim, legyetek hasonló lelkületűek, mint Égi Édesanyátok, akinek lelkében nagy örömömet lelem.”

Evangélium előtt: Látomásban a Mennyei Atya áldásával a kisgyermek Szűzanya olvasta fel nekünk a szószéknél az evangéliumot. A Szűzanya mély alázattal és tisztelettel térdelt a Mennyei Atya előtt, aki így szólt hozzá: „Leányom, boldogan bízom rád szavaim hirdetését.” Szűzanya: „Atyám, hálásan köszönöm bizalmadat.” Majd a Mennyei Atya a Szűzanya kezeibe helyezte a Szentírást, melyből boldogan felolvasta nekünk a napi evangéliumot.

Evangélium után: Látomásban a Szűzanya elvezetett Keresztelő Szent Jánoshoz, aki szeretettel így szólt hozzám: „Gyermekem, készítsd lelkedet a bűnbánatra! Nagy kegyelmek várnak még rád.” Keresztelő Szent János elkísért az Úrjézushoz, aki egy nagy folyó előtt várt rám. A folyó partján egy csónak volt, melyet egy angyal őrzött. Az Úrjézus meghívott szeretettel egy kis csónakázásra. Mielőtt elindultunk kedvesen és humorosan megkérdeztem Jézusomtól: „Kettesben? Jézus azt felelte: „Talán félsz tőlem, kislányom?” Én: „Nem félek.” Jézus: „Akkor hát gyere bátran velem.” Amikor beültünk, egy angyal evezett nekünk. Az Úrjézus így szólt hozzám: „Gyermekem, van kedved horgászni velem? Én: „Igen, van kedvem.” Majd elkezdem horgászni. Egy idő elteltével nagyon elszomorodtam, mert nem fogtam egyetlen egy halat sem. Jézus megkérdezte: „Kicsim, mit kell ilyenkor tenni, ha nincs kapás?” Egy sugallatot érezve a szívemben, és azt válaszoltam: „Imádkozni kell.” Jézus: „Igen, gyermekem, imádkozni kell. Ima nélkül nem érsz el jó eredményt az életben. Most, ha kedves akarsz lenni előttem, mondd el háromszor a Miatyánk imádságot és egyszer a Dicsőséget. Miután elmondtam, az Úrjézus rám mosolygott és azt mondta: „Gyermekem, próbáld meg újra. Hátha lesz egy-két kapásod.” Mikor újra horgásztam, nagy örömömre rengeteg halat fogtam. Ezt a sok halat egy kis vödör vízbe helyeztük édes Jézusommal. Rádöbbentem, hogy nem halakat fogtam ki, hanem lelkeket. Jézus így szólt: „Bizony gyermekem, ez mind-mind lélek.” Én: „Drága Uram megengeded, hogy még fogjak lelkeket? Jézus: „Boldogan gyermekem.” Legalább három vödör víz volt tele hallal, vagyis lélekkel. Az Úr Jézus azt mondta: „Vigyük el együtt ezt a sok lelket Atyámhoz, aki türelmesen vár minket.” Az angyal olyan helyre evezett a csónakkal, ahol fehér lépcsők vezettek felfelé. A lépcső tetején, mikor odaértünk a Mennyei Atya mosolyogva így szólt hozzánk: „Gyermekeim, hát megérkeztetek? Hálásan köszönöm segítségeteket!” Majd felém fordult szeretettel és azt mondta: „Kislányom, készültem neked egy szép ajándékkal.” A Mennyei Atya egy fehér liliomot adott a kezembe, mely a tisztaságot jelképezi. A kicsi Szűzanya mosolyogva oda jött hozzám és így szólt: „Testvérkém, őrizzük együtt a fehér liliomot, melyet egész életedben hordozni kell a szívedben és lelkedben. A Mennyei Atya azt mondta: „Kislányom! Halálod pillanatáig őrizd e fehér liliomot, és ha valóban így cselekszel, akkor megajándékozlak az üdvösséggel.”

Szentáldozás előtt: Látomásban a Mennyei Atya áldoztatott engem, jobbján az Úrjézus, a balján pedig a Szűzanya állt. Atyám így szólt hozzám: „Gyermekem, Szentfiam valóságos testét és vérét adom neked lelked táplálékául. Ezért, mondom neked, örülj! Mert megmentettünk téged az örök kárhozattól.” Az Úrjézus kezeiben tartott egy fehér galambot és így szólt: „Fogadd szeretettel kicsim Szentlelkemet.”

 

Az esti szentmise elején

Látomásban a Szűzanya állt velünk szemben az oltár előtt kék ruhában, fehér fátyollal a fején, melyet egy glória vett körbe.  A Szűzanya jobb kezében piros rózsaszirmok voltak, míg a másik kezében egy nagy fény, melynek gömb alakja volt. A Szűzanya a fénygömböt és a rózsaszirmokat Szeplőtelen Szent Szívébe helyezte, majd azt láttam, hogy a Szűzanya szívéből ragyogó fénysugarak árasztottak el minket. Felülnézetből mi, zarándokok egy hatalmas fényes szív közepén álltunk. Ezután leszállt a Szentlélek fehér galambként egyenesen a Szűzanya kezeibe, aki mély tisztelettel és alázattal fogadta őt. Majd a Szentlélek hatalmas fehér galambként nagy szárnyaival mindnyájunkat betakart. Szentlélek: „Gyermekeim, szeretetemmel mindnyájatokat átölellek és védelmezlek.” Szűzanya: „Drága kicsinyeim! Édesanyai szeretetem által közvetítettem számotokra azokat a kegyelmeket, melyet Atyám készített nektek e mai ünnep alkalmából.”

Evangélium előtt

Látomásban a Szűzanya ünnepélyes ruhájába így szólt hozzánk: „Drága gyermekeim! Atyám megbízott engem, hogy közvetítsem számotokra üzenetét, mely így szól: „Imádkozzatok! Térjetek meg! Tartsatok bűnbánatot! Járuljatok a Szentségekhez! Ezek mentenek meg titeket az örök haláltól. Készüljetek! Mert hamarosan minden beteljesül, melyet választottaink által megüzentünk nektek.”

Evangélium után

Látomásban Máriel őrangyalom elkísért az Úrjézushoz, aki éppen a tanítványaihoz beszélt. Utolsó mondata az volt: „A szeretet tud minden embert üdvözíteni.” Odaszaladtam édes Jézusomhoz, hogy átölelhessem. Ezután ő égi édesanyámhoz vezetett, aki boldogan várt rám. Egy folyó előtt álltunk. A folyón volt egy csónak, melyben papok ültek. A folyó fekete színű volt. Időnként azt vettem észre, hogy egy-egy pap beleesik a vízbe, elmerül és többé nem jön felszínre. Jézus azt mondta: „Kislányom! Imádkozz nagyon a papokért! Mert ők a ti utolsó reményetek.” Utána a Szűzanyával együtt beszálltunk egy csónakba. A folyó útja két ágra szakadt. Az egyik széles volt, amely egy szakadékhoz vezetett. A másik pedig keskeny, mely egy nagy örömteli helyhez vezetett. Két nagy hajót láttam a folyón. Édesanyám megkért arra, hogy imádkozzunk azért a hajóért, amelyik a széles út felé haladt. Imánk alatt megnyílt az égbolt, ahol láttam a Szentlélek Istent fehér ruhában, akinek áldása és kegyelme által ezt a hajót a hatalmas szél a keskeny út felé irányította. Így rengeteg ember megmenekült a szakadéktól. Szűzanya: „Gyermekem! Az ima az egyik legnagyobb fegyver, mely milliónyi lelket meg tud menteni.”

Szentáldozás előtt

Látomásban Pio atya áldoztatott engem, aki így szólt hozzám: „Gyermekem, az egész világ Urát vetted most magadhoz. Légy hálás! Mert, ha Jézus megengedné számodra, hogy teljes valójában lásd, akkor végtelen szeretetét nem tudnád elviselni, és azon nyomban meghalnál.”

Szentáldozás alatt

Látomásban az Oltáriszentség előtt térdelt mindvégig a Szűzanya, aki velünk együtt imádkozott. Ezt mondta: „Imádkozzatok, kicsinyeim a bűnösökért!” Ezután a valóságban elkezdett villámlani és dörgött az ég. A Szűzanya azt mondta: „Ti vagytok az eszközei annak, gyermekeim, hogy imáitokkal lecsillapítsátok Atyám haragját.”

2011. 06. 25. Szombat

Szentmise elején

Látomásban a Mennyei Atya és vele a kicsi Jézus jött el közénk nagy szeretettel és megköszönték, hogy jelen vagyunk e szentmisén. Ezután láttam a Szűzanyát Szent István királlyal és Boldog Gizellával az oldalán. Szent István így szólt hozzánk: „Drága magyar népem! Ne féljetek, mert égi Édesanyátok kezében vagytok, aki mélyen a szívén viseli sorsotokat.”

Evangélium előtt

Látomásban Pio atya olvasta fel nekünk az evangéliumot. Azután így szólt hozzánk: „Gyermekeim, ünnepeljetek, mert ma van Édesanyátok jelenéseinek harmincadik évfordulója. A Szentlélek sok kegyelmet készít számotokra. Legyetek hálásak minden üzenetért, melyet a Szűzanya adott nektek figyelmeztetésként az elkövetkezendő nehéz megpróbáltatásokra.”

Evangélium után

Látomásban Szent Antal jött oda hozzám egy fehér galambbal a kezében, majd szeretettel azt mondta nekem: „Gyermekem, a tisztaság oly nagy kincs, melyet emberi ésszel fel sem lehet fogni. Kövesd Krisztust és vele együtt szent Édesanyját is! Ők számodra a tökéletes példaképek. Ne feledd! A sátán legfőbb célja, hogy minden lélek az övé legyen. Ezért imádkozz buzgóan, hogy imáid által meg tudd hiúsítani a gonosz tervét.”

Ezután Édesanyám újból megmutatta nekem a poklot. Ahogy haladtunk, rengeteg gyűlölettel teli lélek nézett ránk. Lelkük, amely arcukon tükröződött, mélyen el volt torzulva a bűntől. Édesanyám kezét fogva mindvégig imádkoztam a rózsafüzéremen. Éreztem, ha nem imádkoztam volna, a lelkek mindenképpen elvették volna tőlem a rózsafüzért, hogy tönkretegyék azzal, hogy szétszakítják. Utána egy csont sovány fiatal lány lelkét láttam. Először azt hittem, hogy anorexiában szenvedett, de a Szűzanya azt felelte: „Gyermekem, ez a lélek éheztette lelkét azzal, hogy nem járult szentségekhez és nem imádkozott. Így halála pillanatában nem tudta Szentfiamat választani. Ezért a sátán azonnal levitte lelkét a pokolba.” Majd így folytatta: „Ó gyermekem, mindennél nagyobb fájdalom számunkra, égiek számára egyetlen egy lélek elvesztése is. Imádkozz, kislányom, hogy minél több felebarátod megmenekülhessen az örök kárhozattól.” A Szűzanya megáldoztatott lélekben Szentfia testével és vérével. Így fel tudtunk jönni a pokolból. Azt értettem meg ebből a látomásból, hogy csakis Krisztus teste és vére által kerülhetjük el a poklot, mely valóban létezik és örökké tart.

Szentáldozáselőtt Jézus mielőtt megáldoztatott engem azt kérte: „Imádkozz kicsim a lelkekért, hogy imáid által el ne vesszenek, hanem örökké élhessenek.” Szentmise végén a Szentlélek Isten megáldott minket nagy szeretettel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

Az esti szentmise elején: Látomásban az Úrjézus szent Édesanyjának a kezét fogva (mindketten fehér ruhában voltak) állt velünk szemben az oltár előtt. Jézus így szólt a Szűzanyához: „Nézd, édesanyám! Minden teremtményem eljött hozzád, mert nagyon szeretnek téged.” A Szűzanya örömében elsírta magát, majd azt mondta Szentfiának: „Kicsi Fiam, boldogságomat szavakkal nem tudnám kifejezni előtted.”

Dicsőség Látomásban a Szűzanya mindnyájunkat átölelt. majd azt láttam, hogy a Szűzanya egy hatalmas emberi alakban tenyerébe vette egész Medjugorjét, melyet egészen felemelt a Mennyei Atyához, aki atyai áldását adta Medjugorje minden lakójára és a zarándokokra is.

Evangélium előtt: Látomásban a Szűzanya a Mennyei Atya előtt térdelt, aki nagy szeretettel így szólt hozzá: „Ez az én szeretett leányom, akiben kedvem telik.” Ezután a Szentlélek Isten azt mondta égi Édesanyámnak: „Jöjj velem drága jegesem.” A Szentlélek oda kísérte a Szűzanyát a szószékhez, és a Szűzanya nagy szeretettel felolvasta nekünk az evangéliumot.

Evangélium után: Látomásban a Szűzanya lélekben elvitt a kishegyre és így szólt hozzám: „Gyermekem, jöjj fel velem a hegyre és ajánld fel minden áldozatodat, imádat a lelkekért, kiknek nagy szükségük van rá.” Mezítláb követtem édesanyámat. A kövek újból felsértették lábaimat, mivel oly élesek voltak. Édes Jézusom (anélkül, hogy észrevettem volna) ott állt mellettem, és alázattal, szeretettel bekötötte a lábamat. Édesanyám mindvégig fogta a kezemet, így segített engem az út során. Mikor odaértünk a Szűzanya szobrához, Édesanyámmal letérdeltünk a keresztre feszített Úrjézus előtt, aki a keresztről így szólt hozzánk: „Asszony! Íme a te leányod.” Majd így folytatta: „Leányom! Íme a te édesanyád.” Ezzel megértettem, hogy az Úrjézus számára az is öröm, ha követjük szent édesanyja példáját, és neki szenteljük életünket. Szívemben a szentmise alatt nagyon vágyódtam a Szűzanya után, aki azt mondta nekem: „Drága gyermekem, vágyódhatsz utánam, de még jobban vágyakozz Szentfiam után. Ne feledd! Mindenedet neki köszönheted.”

Szentáldozás előtt: Látomásban Assisi Szent Ferenc áldoztatott minket, de előtte így szólt hozzám: „Gyermekem, a béke urát tartom a kezemben. Nyisd ki szívedet jó szélesre, hogy a Szentlélek kegyelmével egészen el tudjon árasztani téged.”

Szentmise végén: Látomásban a Mennyei Atya egy hatalmas virágcsokrot ajándékozott a Szűzanyának, aki nagy örömmel az arcán szétosztotta közöttünk úgy, hogy feldobta a virágokat, és azok ránk hulltak.

 

Szentségimádás alatt: Látomásban az Oltáriszentségből kinyílt két hatalmas kezet láttam, mellyel mindnyájunkat felemelt az Úrjézus, majd szent szívére ölelt minket, ezzel is mutatva végtelen nagy szeretetét, melyet az emberiség iránt érez. A Szűzanyától megkérdeztem: „Édesanyám, ott leszel mellettem halálom pillanatában?” Szűzanya mosolyogva azt felelte: „Gyermekem, nem csak halálod pillanatában, hanem az örök életedben is ott leszek melletted.” A Szűzanya mindvégig az Oltáriszentség előtt térdelt és imájában megköszönte a Mennyei Atyának, hogy rengeteg gyermekét az ő édesanyai oltalmába helyezte. Éreztem Mennyei Édesanyám lelkületéből, hogy számára az a legnagyobb öröm, hogy minket embereket egyenesen az Úrjézushoz vezethet.