Az engesztelők az Oltáriszentség védelmezői

Beküldve: Égi kegyelmek zápora

  1. 03. 03. Kedd  

 

Szeráf angyalok közeledtek hozzánk, az engesztelőkhöz és elhelyezték közöttünk a szent frigyládát, amely előtt mindenki mélyen leborult. De nem egyedül jöttek, mert két ember is kísérte őket, az egyik Illés volt, a másik pedig Hénok. Egy kis idő elteltével a Mennyei Atyával találkoztunk, aki karjaiban tartotta „Isten Bárányát” és odahelyezte a szent frigyláda tetejére, annak közepére.

A Mennyei Atya könnyes szemekkel a következőt mondta nekünk:

„Drága gyermekeim, bizonyára szeretnétek tudni azt, hogy mi az oka atyai fájdalmamnak. Elmondom nektek, hogy amikor rátekintek a világ római katolikus templomaira, akkor azt látom, hogy egyre több helyen a templomokat eladják, és olyan gonosz kezekbe jutnak, amelyek mélyen megsértik az Én szentségemet. Máshol szomorúan nézem azt, hogy az Oltáriszentség már nem középen a főoltárnál található, hanem egy mellékoltárnál. Azután látom, hogy a szentmiséken sokan szentségtörést követnek el. Ez nemcsak a klérus részéről történik meg, hanem a laikusok részéről is. Bizony mondom nektek, ne gondoljátok azt, hogy ezekről a cselekedetekről nincs tudomásom. Ezeket a súlyos cselekedeteket számon tartom, és ha az emberek nem tanúsítanak mély és őszinte megbánást, és nem tesznek semmit a kiengesztelődés érdekében, akkor szembesülni fognak az Én igazságommal.

 

 

Az igaz emberek jelentik egyetlen vigaszomat, akik szívükben hordozzák Szent Fiam Testét és arra törekszenek, hogy tiszta szívvel járuljanak a szentáldozáshoz. Hűséges gyermekeimtől kérem, hogy az engeszteléseken és virrasztásokon külön hangsúlyt helyezzenek az Oltáriszentség meggyalázásának bűneire és annak kiengesztelésére. Szent Fiam általatok tartja vissza kezemet attól, hogy Szent Haragommal lesújtsak azokra, akik mélyen megsértik az Eucharisztiát. A bálványimádás után, atyai szemeimben ezek a legsúlyosabb cselekedetek! A Sátán ravasz módon tudja, hogyan okozza Nekem a legnagyobb fájdalmat és azt akarja kiváltani Belőlem, hogy ezeket az embereket igazságosan megbüntessem. Én nem büntetni akarom az embereket, hanem megmenteni és üdvözíteni! A bűnök következménye a büntetés, amíg nem találnak jóvátételre az Én Szent Fiam keresztje előtt. Gyermekeim, az Én szeretetem olyan nagy irántatok, hogy mindent elviselek értetek. Szeretetem igazi titka abban áll, hogy Én a bűnök mögött rejlő sebzett embert látom. A közeletekben akarok lenni, mert vágyódom a szeretetetek után. Ahol élő szeretet van, ott az Én világosságom, amely legyőzi a sötétséget nemcsak a körülöttetek lévő világban, hanem a ti bensőtökben is.”

Jézus ott állt a Mennyei Atya mellett, miközben Ő szólt hozzánk. Jézus úgy mutatkozott előttünk, mint az „élők és holtak bírája” – kezében az Élet Könyvével. Ezt a könyvet a Mennyei Atya átvette tőle, kinyitotta és egy komoly kérdést tett fel nekünk: „Gyermekeim, vállalnátok–e még az életetek árán is, hogy itt a földön a szeráf angyalokhoz hasonlóan őrizzétek és védelmezzétek az Eucharisztiát?” Mindannyian igennel válaszoltunk.

A Mennyei Atya feljegyezte az Élet Könyvében ezt a napot és erre a különleges szolgálatra tett ígéretünket. „Gyermekeim, kinevezlek titeket az Oltáriszentség védelmezőivé, és ezzel tudatosítani akarom bennetek a küldetéseteket.” Ezután a Mennyei Atya megparancsolta a szeráf angyaloknak, hogy lássanak el minket, a katonákhoz hasonlóan, minden szükséges harci fegyverrel, és a következő eszközöket kaptuk ajándékba: pajzsokat, lándzsákat, sisakokat, kardokat, íjakat, nyilakat és páncélokat. Ezek a tárgyak mind aranyszínben ragyogtak és látni lehetett rajtuk, hogy angyalok készítették.

Illés és Hénok egyenként felkentek minket és azért imádkoztak, hogy az ő példájukhoz hasonlóan mindvégig kitartsunk Isten mellett még a legnagyobb üldöztetések közepette is, amelyet az igazságért kell elszenvednünk. Jézus Krisztus, miután visszavette az Élet Könyvét a Mennyei Atyától, így szólt hozzánk: „Ne féljetek, Én minden kegyelmet megadok nektek ahhoz, hogy küldetéseteket megéljétek, és annak szolgálatára tudjátok szentelni magatokat. Ezt a napot örökké az emlékezetembe véstem, és nem feledkezem meg róla még az Utolsó Ítélet napján sem, amennyiben hűek maradtok Hozzám. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”