A Szent Mihálynak való odaszentelődés

Beküldve: Égi kegyelmek zápora

2015. 04. 12. Isteni Irgalmasság Vasárnapja

Szent Mihály Barlangjában Monte San Angelon

A barlangban szentmise közben lelki szemeimmel azt szemléltem, hogy a Szentháromság trónusához sereglett minden angyal, és a Mennyei Atya így szólt: „Szent Mihály, jöjj elém!” Az angyalok közül kilépett egy gyönyörű és ifjú arkangyal, akinek alázata és szeretete igen kimagaslott a többi angyal között. Szent Mihály leborult az Atya előtt, koronáját jobb lába sarkához helyezte és azt válaszolta: „Atyám, itt vagyok. Mondd, mit kívánsz tőlem?”

Ő így folytatta: „Ma megnyitottam mennyei kincstáramat, és egy különleges kincset készítettem angyalaim által az emberek számára. Ez a kincs arra szolgál, hogy gyermekeim odaszentelhessék neked önmagukat. Azt akarom, hogy a te védelmed alatt álljanak. A felajánlás főünnepeként szeptember 29-ét jelölöm ki, melynek napján az Egyház hivatalosan is megemlékezik rólad. De elfogadom azokat a felajánlásokat is, amelyeket Legszentebb Leányom ünnepeinek keretében tesznek meg. Ugyanis Országomban páratlanul nagy a Szűz Mária iránti tisztelet, melyben Én szüntelenül gyönyörködöm. Hogy az emberek méltóképpen a kezeidbe helyezzék önmagukat, azt kérem tőlük, hogy az odaszentelés napján járuljanak szentgyónáshoz, imádkozzák el a te rózsafüzéredet és a papok tartsanak egy szentmisét a híveknek. A szentmisén belül egy alkalmas időpontban elsősorban a papok mondják el felajánlásukat a te jelenléteddel megszentelt szobrod előtt, melyet az általad kiválasztott barlang köveiből készítettek. Kérem tőlük, hogy valamilyen formában nyilvánítsák ki feléd tiszteletüket, mellyel elismerik a rajtad keresztüli győzelmemet a gonosz felett. Azon papoknak az életében, akik felajánlják magukat és a te oltalmad alá helyezik magukat, a sátán hatalma megtöretik. Ezen ígéretem a hívőkre is vonatkozik. Az emberek vigyenek a felajánláskor szobrodhoz egy piros, fehér és sárga rózsát, amelyek a szeretetet, a tisztaságot és Isten dicsőségét jelképezik. Ez a szobor zarándok szobor legyen azért, hogy minél többen megtehessék előtted felajánlásukat.”

Isten megáldotta Szent Mihályt, aki az áldás után rögtön a Szűzanyához ment. Mennyei Édesanyánk így szólt hozzá: „Szent Mihály, téged Isten kitüntetett szeretetével, hiszen különleges módon magadban hordozod az Ő dicsőségét. Menj és áraszd kegyelmeit az emberekre, hogy a te erőddel ők is győzelmet arathassanak a bukott angyalok felett.”

Szent Mihály arkangyal elvezetett engem egy olyan városba, ahol az égbolt egy tüzes lángtengerhez hasonlított, az épületek pedig olyan állapotban voltak, mint az I. és II. világháború idején. Mindenhol ördögöket láttam, még a lakásokban is, és számuk folyamatosan növekedett. Szent Mihály: „Hűséges angyaltársaimmal már több bukott angyalt visszaküldtünk a pokolba, de mivel az emberek folyamatosan kisebb és nagyobb bűnökbe esnek, feladataink megsokszorozódnak és harcunk tovább tart a megszámlálhatatlanul sok ördöggel szemben. Így mi is veletek együtt várjuk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének győzelmét, aki lábával eltapossa a kígyó fejét, és mi akkor minden bukott angyalt hosszú időre bezárunk a pokol mélységébe.”

Szívemet megrendítette annak a tudata, hogy az emberiség ilyen világban él. Nem látjuk a túlvilágot, mert homály fedi látásunkat. Viszont a valóság az, hogy az angyalok (a jók is és a rosszak is) köztünk vannak. Láttam olyan lakásokat, amelyeket Isten világossága vett körül mindent. A házi oltárok, a szentképek és feszületek megszentelik életünket, és ezektől menekülnek az ördögök. Ott, ahol nincs hit és szentségi élet, sötétség van, amely kedvező környezetet jelent a démonoknak. Az ördögök között vannak erősebbek és gyengébbek, kisebbek és nagyobbak. Szent Mihály: „Minden ördög retteg tőlem, de a legerősebbek szembe mernek nézni velem és harcra hívnak. Mindig vereséget szenvednek, mert győzelmem Isten iránti szeretetemben rejlik.”

Két katolikus templomot látogattunk meg. Az első templomot kívülről halvány fény vette körül, de amikor beléptünk oda az Oltárszentség a Naphoz hasonlóan tündöklött. Az emberek ruháján a bűnök foltját láttam, ám amikor megfelelő körülmények (bűnbánat, szentgyónás) között megáldoztak, beléptek Jézus világosságába és megtisztulva tértek vissza onnan. Szent Mihály: „Isten úgy enged be titeket otthonába, mint a koldusokat, akik nem tudnak megfelelő módon, ünnephez illően öltözködni. De Ő elviseli jelenléteteket, mert nagyon szeret titeket. Ne vessétek meg a hajléktalanokat, mert a ti bűnötök sokszor nagyobb, mint az övék!” Egy másik templomba is bementünk, amelyet kívülről nagy fény borította be. A templomon belül az emberek hófehér ruhát viseltek, és csak apró bűnök maradtak meg a lelkükön. Szent Mihály: „Ők az engesztelő emberek. Lelkük ruhája attól hófehér, hogy az engesztelés alatt folyamatosan megtisztulnak. Isten meghagyja nekik apró gyengeségeiket, hogy általa megdicsőítsék az Ő Szent Nevét.” Szent Mihály kezében tartott egy képet, melyet Monte San Angeloban készítettek a szobráról, és azt mondta: „Ezt a képet minél többen helyezzék el otthonukba egy méltó helyre, ahol én jelen leszek. Az ördögök félnek tőlem, és eltávoznak. Mindig kérjétek közbenjárásomat szükség esetén, hiszen az én feladatom az, hogy védelmezzelek titeket.”

Mielőtt elbúcsúztam kedves arkangyalomtól, megkértem őt, hogy áldjon meg engem. Az áldás alatt miközben megcsókoltam a lábát, megpillantottam a kardját, melynek éles csúcsán fekete vérhez hasonló cseppeket láttam. Ekkor ő így szólt hozzám: „Amikor a Mennyben az angyalok nagy része fellázadt Isten ellen, a harc alatt megsebesítettem Lucifer szívét. Ezt a sebet ő örökké hordozni fogja lelkében, mint a bűn nyomát. Megengedem, hogy megcsókold kardomat, melyen keresztül megszentelődnek ajkaid és ez bátorságot ad neked hited megvallásában az üldöztetés során. Egyedül kardom éles csúcsát ne érintsd, mert az olyan, mint a méreg, amely a lelkeden keresztül hatol be a testedbe.”

Amikor elimádkoztuk Szent Pio atya Szent Mihályhoz szóló imádságát, melyben felajánlottuk magunkat neki, akkor Isten egy aranyszínű lánccal kötötte össze kezünket Szent Mihály kezével, és azt mondta: „Ez az örök lánc arra szolgál, hogy soha ne tudjatok elszakadni Szent Mihálytól. Ő most lepecsételte lelketeket, és a szorongattatás idején eljön értetek, hogy megmentsen titeket és biztonságos helyre vezessen.”

Mária Magdolna