Kegyelmek a kápolnáért küzdőkre való tekintettel

Beküldve: Égi kegyelmek zápora

2015. 05. 02, Szombat

 

Mennyei Atya szent trónján ült, Magyarországra nézett és így szólt Szent Fiához: „Fiam, a magyar nép mindig közel lesz Atyai Szívemhez. Mert a magyar engesztelők egyszerű életükkel és az életszentségre való törekvésükkel kiemelkednek minden nemzetből, amelyeket szüntelenül szemlélek a világban. Úgy döntöttem, hogy a mai napon megajándékozom őket, hiszen látom, hogy most már sokadik alkalommal összegyűlnek a Szent Anna réten és egységben harcolnak az engesztelő kápolna fölépítéséért. Ez a nép még nem tudja, hogy a kitartásuk eredménye milyen nagy gyümölcsöket fog hozni szeretett hazájuknak.”

A Mennyei Atya levette koronáját és így folytatta: „Legszentebb leányom által ez az ország meg fogja dicsőíteni Szent Nevemet. Leveszem a koronámat, mert azt akarom, hogy a magyar engesztelők merjenek közeledni Hozzám. Én irgalmat akarok, és nem igazságosságot! Sok magyar ember fog meghalni az elkövetkezendő időkben, és lesznek köztük olyan lelkek, akik elfoglalhatják helyüket jobbomon, és onnan fogják szemlélni nemzetük állapotát és dicsőséges jövőjét. A magyarok nagy kegyelmet kaptak Tőlem, és azt kérem, hogy legyenek ezért a kegyelmekért szüntelenül hálásak. Azt akarom, hogy jobban megismerjenek Engem, és amikor elesnek, úgy emeljék fel tekintetüket bűnbánatukban az égre, hogy tudják, Én nem vetem meg őket gyarlóságaik miatt, hanem szeretetemmel megerősítést küldök számukra. Ám vigyázzanak, mert rengetegen beleesnek a vakmerő bizalom bűnébe! Én mindent megbocsátok nekik Általad és Szent Lelkem által, aki átvizsgálja lelküket és kiengeszteli őket Velem. A Szentlelkem ellen elkövetett bűnök, a megátalkodottságban való megmaradás, oly súlyosak az Én szememben, hogy nincs rájuk megbocsátás. Ne feledkezzenek meg az istenfélelem erényéről, amely alázatban tartja őket és megadja nekik a kegyelmet, hogy ne essenek bele a gőg bűnébe! Nincs nagyobb fájdalma Atyai Szívemnek, mint amikor egy gőgtől áradó lélek ad számot életéről az ítéletkor. Az ilyen lelkek mindig emlékeztetnek Engem Lucifer bűnére. Nagyon szeretem a magyar népet! Azt kívánom, hogy szavaimat úgy fogadják szívükbe, mint szeretetem intéseit.”

Jézus és a Szűzanya Szent Anna-réten a dombon lévő kereszthez mentek, és elültettek a kereszt tövében egy fehér liliomot és egy piros rózsát. Jézus így szólt Édesanyjához: „Édesanyám, hozz Elém minél több engesztelő lelket, akiken keresztül megenyhíthetem Atyám szívét az emberiség bűneivel szemben. Bár isteni irgalmasságomat Lengyelországban nyilatkoztattam ki, mégis Magyarországról fog kiindulni általad a megújulás gyümölcse, és dicsőségemben e nemzeten keresztül fogom kibékíteni egymással a világ minden népét. A béke része lesz Szeplőtelen Szíved győzelmének. Édesanyám, te vagy az Én társmegváltó segítségem. Mindazok, akik a te oltalmad alatt vannak, különleges módon részesednek a Fiú szeretetében. Hozzád hasonlóan tetszésemet akarom lelni bennük. Amikor a különítélet során egy bűnbánó magyar ember szemébe nézek, akkor Téged látlak bennük, és irgalmas szívem megesik rajtuk. Ugyanezt a kegyelmet akarom adni minden más nemzethez tartozó gyermekemnek. Irgalmam forrása elegendő minden ember számára. Édesanyám, meríts irgalmas szeretetemből, ajándékozd meg vele magyar gyermekeidet, hogy az életükben irgalmasak legyenek és mentsék Nekem a lelkeket.”

A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője levette piros palástját és beterítette vele az egész Szent Anna rétet, közben azt mondta: „Mindazokat az embereket, akik lábukkal érintik ezt a szent magyar földet és imádkoznak a Világ Győzelmes Királynőjéhez, Én palástommal betakarom, és elrejtem őket Édesanyai Szívemben, ahol irgalomra találnak és megmenekülnek Isten Szent Haragjától.”

Mária Magdolna