2019. 11. 30. Szent András Apostol

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Gyermekeim! (Mt 4, 18 -22) Amikor a galileai tenger partján jártam, elkezdtem tanítani az embereket. Ahogy Keresztelő János is bűnbánatot hirdetett, nekem is első cselekedetem volt, hogy mondjam: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Színre lépésemmel elérkezett az idő, hogy komolyan készüljenek az emberek bűnbánattal a megtérésre. A második cselekedetem az volt, hogy összegyűjtsem a tanítványokat, akiket ott helyben találtam, és megszólítottam őket. Két testvér volt az első, Simon és András, akinek a napját ünnepeljük.  Halászok voltak, és hálójukat vetették a vízbe. Odamentem hozzájuk. Ismerték Keresztelő János tanúságtételét, ezért érthető volt, hogy készségesen hallgattak hívó szavamra. Halásznyelven szóltam hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.” Ők, mindent otthagytak, és nyomban követtek engem. Amikor szétküldtem tanítványaimat a szélrózsa minden irányába, akkor András Kis Ázsiába ment, ahol a nomád népeknek hirdette az evangéliumot, nagy viszontagságok közepette.  András is vállalta értem a vértanúhalált. Keresztre feszítették, de keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András keresztnek ezt a formát. András is megdicsőített engem életében és halálábanegyaránt. Jézus