2019. 12. 13.

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Gyermekeim (Mt 11, 16-19) Olyan gyerekekhez hasonlítottam ezt a nemzedéket, akik a piacon tanyáznak, és ellentétes dolgokat kiabálnak egymásnak. Furulyáztunk, de ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de ti nem sírtatok. Miért nem fogadja el a nép Isten üdvözítő végzését? Miért utasítják el Jánost, és miért nem fogadnak el engem? Ezt az engedetlen gyerekekről szóló hasonlattal fedtem fel. Ki tehet igazságot ekkora makacsság mellett? Az emberek is mást akarnak, Isten végzése is egészen más. Sajnos az üdvösség elérésének legfőbb akadálya saját magatok vagytok. Egyedül a bűnbánat tud elfordítani önmagatoktól, és tesz képessé arra, hogy hozzám forduljatok. A Keresztelőt túlságosan szigorúnak találták, és bolondnak nyilvánították. Engem pedig, kevésbé szentnek tartottak, aki a bűnös emberekkel barátkozik. Mégis mindkettőnk mögött Üdvözítésem végzése áll. Mert János, a keresztelő, a végső idők prófétája, és útkészítője, magam pedig a végső idők meghozója vagyok. Jézus