2020. 01. 09.

Beküldve: Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnnephez

Gyermekeim! (LK 4,14-22) Názáret városában fogantattam, nevelkedtem, amíg érett férfivá lettem. Működésem kezdetére ez a jelentéktelen és hitetlen város nyomta rá jegyét, amely megbotránkozott bennem, és meg akart semmisíteni. Szent szokás szerint jelentkeztem felolvasásra. Minden izraelita férfinak joga volt a szent könyvekből olvasni, és hozzáfűzni valami magyarázatot, vagy intő szót. Izajás próféta könyvének egy szakasza került a kezembe felolvasásra. Felkentettem, a Szentlélek vezetésével és az Ő erejében cselekedtem. „Ma, beteljesedett az írás, amit az imént hallottatok.” Ma elérkezett az üdvösség napja, és itt van az üdvösség meghozója. Az üdvösség üzenete hitet kíván, a hit hallásból fakad. Ma Isten általam látogatja meg az embereket, betért ide üdvösséget hozva. Szavaimmal, tetteimmel különösen gyógyításommal tevékenykedem. A kegyelmi idő a szegényeknek, a foglyoknak és az elnyomottaknak jön el. A következő pillanatban már fölébredt hallgatóságomban a botránkozás. Emberi mivoltom botránykővé vált, és hozzájuk intézett szavamat elutasítják. Halálom után ugyanúgy botrányt keltenek az apostolok, az egyház és mindenki, aki ember létére üzenetemet hirdeti. Jézus.