Első kilenced

Beküldve: Engesztelés a Szeretetláng Naplóban

Első kilenced

A magyar engesztelés történetében fontos szerepe van Kindelmann Károlyné szül. Szántó Erzsébetnek, akit Erzsébet asszonyként ismernek a legtöbben, és az általa lejegyzett Szeretetláng naplónak. Sokan ettől a naplótól kaptak az engesztelésre új lendületet. A Szeretetláng üzenetek sok más országban is elterjedtek, megmutatva valamit abból a hivatásból, ami a magyarság fő hivatása.

A Szeretetláng naplónak az engesztelés szemszögéből való újraolvasására hívnak az ebben a menüsorban majd fokozatosan olvasható "kilencedek". A Naplóból válogatjuk ki azokat a részeket, amelyek az engeszelésről szólnak. Tulajdonképpen az egész naplót ajánlhatnánk ebből a szempontból. Azokat a részeket olvashatjuk itt, amelyekben benne szerepel az "engesztel", "engesztelés" szó. De nemcsak ezeknek a szavaknak a szűk környezete szerepel ebben a válogatásban, hanem a tágabb környezet.

A mai rohanó tempó mellett a legtöbb embernek nem jut ideje hosszú írások elolvasására. De ha kisebb adagokban tálalva kapunk valamit, azt szívesebben elolvassuk. Kilencedekre tagolva kínáljuk elmélkedő, imádságos olvasásra a Szeretetláng Naplót. Egy-egy imaszándékot is hozzáfűzhetünk ezekhez a "kilencedekhez", amikért intenívebben szeretnénk imádkozni. A kilenc napon, vagy időintervallumon át való imádkozástól, hozzájuk kapcsolt imaszándéktól válnak igazán kilencedekké ezek az olvasmányok.  Ez a szándék bármilyen jószándék lehet. Például, hogy Isten adja meg számunkra, hogy elmélyülhessünk az engesztelés lelkületében, vagy hogy minél előbb felépüljön végre az ország engesztelő szentélye a Normafánál, stb.

A kilenced mint vallásos gyakorlat ma sokak előtt feledésbe merült. Még papok is vannak, akik nem tudják azt, hogy a kilenced mi fán terem. Ezért idézzük a Katolikus Lexikon kilencedről szóló szócikkét.

"kilenced (lat. novena): jámborsági gyakorlat, a szokásosnál intenzívebb imádságban töltött kilencnapos időköz. - Várakozást fejez ki, kérést nyomatékosít. Mintája az Urunk→mennybemenetele és →pünkösd közötti 9 nap, amikor a Bold. Szűz Mária és az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva, imádkozva és böjtölve várták a Szentlélek eljövetelét. A magya hagyományban a pünkösdöt megelőző hetet váróhétnek, a vasárnapot→váróvasárnapnak is mondták. - Általánosan kötelező formája nincs, a Jézus Szíve-tiszteletet fejezi ki a →nagykilenced. A ~ szándékát, módját (imádság, böjt, vezeklési gyakorlat) mindenki szabadon határozhatja meg."

A Szeretetláng  lelki napló kritikai kiadására Erdő Péter bíboros imprimáturt adott. Az imprimatur azt jelenti, hogy a kötetben nincs semmi ellentétes a katolikus hittel. Ez a kiadás a Szent István Társulatnál jelent meg 2010-ben. A Napló elektronikus változata megtalálható a Szeretetláng honlapon.    

Válogatásunk ennek a kritikai kiadásnak az alapján készült. Az egyes "kielenced"-ek elején ott szerepel, hogy a napló mely oldalairól valók a szóban forgó részek.

 

 

Első kilenced. 22-40. oldal

http://szeretetlang.hu/

Első kilenced 1. nap

 

Ilyen párbeszéd folyik az Úr és énközöttem. Mikor ezek bensőmben lezajlottak, február 10. volt, szombat, 1962.

Másnap, vasárnap a lourdes-i Szűzanya ünnepe volt. Kora délután elmenekültem a családi élet zajlásából, lelkem a csendre vágyott. Otthonom már úgysincs, az Úr Jézus akarta, hogy így legyen. Ezen a szép vasárnapon nagy tömeg áramlott a máriaremetei kegyhely felől, és az ájtatos hívek betértek a mi Szentlélek templomunkba is. Én is a tömeg közé térdeltem, és rövid imádás után beszámolót tartottam az Úrnak: „Jézusom, itt vagyok, egészen elszakadtam a világtól, ahogy Te kívántad, hogy hajszál se férjen közénk. Tetszem most már? Ó, Uram, de nyomorult vagyok, olyan nehéz volt a lemondás. Tudod, milyen nagy megaláztatás így élni?”

Az Ő hangja, szava szólt most is hozzám: „Így kell élned ezután, a legnagyobb megaláztatásokban.” Ezek a szavak az Ő örök gondolataiba merítették el lelkemet.

Azt kérdeztem: „Elfogadsz most már?” Ő most nem szólt semmit, csak a nagy csöndesség volt lelkemben. Lehajtott fővel csak Őrá figyeltem, hogy mit fog szólni. Éreztem, hogy ez a teljes, mindenről való lemondás az Úr közelébe lendített. Lelkem csendjét most már nem zavarta semmi, nem foglalkoztatta semmi. Míg így térdeltem, lelkem megtelt mélységes bűnbánattal és hálával Iránta. Úgy vártam szavát, mint még soha. Hosszú idő után végre én törtem meg a csendet: „Jézusom, örülsz-e, hogy ilyen sok ájtatos lélek jön be Hozzád?” „Igen.” – felelt Ő szomorúan. „De úgy sietnek, hogy nem tudom átadni nekik kegyelmeimet.” Megértettem, és úgy szerettem volna megvigasztalni. „Ó, édes Jézusom, én Neked élek, Neked halok, és mindörökre Tied vagyok.” És közben az járt az eszemben, hogy tudnám Őt mélységes szomorúságában megvigasztalni. És úgy jártam, mint a kis vörösbegy, amikor ki akarta húzni a szöget a szent kezekből, és erőlködés közben reá hullt az Úr Szent Vére. Már hosszú ideje tartózkodtam ott, és kezdtem kissé fázni. El akartam köszönni Tőle, hogy hazamenjek. Ekkor lelkem mélyén megszólalt kérlelő hangon: „Ne menj még!” Helyemen maradtam. Kis idő múlva lelkem csendjében édes hangot hallottam: „Kedves kis kármelita leánykám!” E hang hallatára nagy bűnbánat árasztotta el lelkemet. Utána még kétszer hallottam ezt az édes hangot, és közben a szomorúság bűnbánó könnyeit hullattam. Kis idő múlva a Szent Szűz szólalt meg újra lelkemben. Mintha sírást fojtott volna vissza, majd így szólt: „Imádd, engeszteld sokat megbántott Szent Fiamat!” Eltűnődtem. Ez nem lehet a gonosz, mert az nem mondta volna ezeket a szavakat. Lelkemben utána kissé zavar támadt. Hogy tudom ezt megtenni? Egy ideig a templomban maradtam. Nem imádkoztam, csak szerettem volna gondolataimat rendezni, de valami különös homály fedte elmémet.

 

 

Első kilenced 2. nap

 

Hazamenet kértem a Szent Szüzet: „Égi Anyám, ha Te ezt kérted tőlem, akkor igazítsd is utamat Szent Fiad közelébe.” Másnap sem tudtam a gondolattól szabadulni. A szentmise alatt buzgón fohászkodtam: „Égi Anyám, hogy s mint tegyek? Ugye, mellém állsz? Én olyan erőtlen vagyok Nélküled.” A szentmise végén erős indítást éreztem magamban, hogy az Úr házának kulcsát kérjem el, hogy oda szabad bejárásom legyen. Szentmise után a sekrestyés nővér elé álltam kérésemmel. Vázoltam előtte lakásügyi helyzetemet. Ő meglepődött azon a derűn, ahogy én ezt előadtam, mert kérésemet nem a Szent Szűz óhajával, a Reá való hivatkozással adtam elő. Ezekre a bensőséges indításokra nem lehet hivatkozni, hanem inkább a lakásfelosztásra és a helyszűkére hivatkoztam, hogy most már nincs annyi hely sem, ahol akár csak egy Miatyánkot is elimádkozhatnék. Ő kérésemre azt felelte, ezt ő nem teheti meg, erre az esperes atyától engedélyt kell kérni. Két nap múlva korán reggel a nővér azzal fogadott, hogy megjött a jó hír: a kért kulcsot megkaptam. Még aznap elmentem a drága kulccsal, és amikor kinyitottam az Úr házának ajtaját, nagyot dobbant a szívem. Éreztem, hogy az Úr Jézus különösen megosztja velem otthonát. Otthon helyett otthont adott, azért olyan drága ez a templom nekem. Mikor beléptem a mellékbejáraton, a Szentlélek Mátkája, Magyarok Nagyasszonya oltára elé kerültem. „Üdvözlégy, Mária, Édesanyám! Alázatosan kérlek, tarts meg engem a Te különös védelmedben, ajánlj engem Szent Fiadnak. Én vagyok a te hűtlen kármelita kislányod, Édesanyám, a Te megszólításodat használom. Tudom, hogy nem vagyok méltó erre. Ha évszázadokig élnék is, akkor sem tudnék semmi érdemet szerezni, amivel ezt megközelítőleg is kiérdemelném. Anyám, jöjj, vezess most már Szent Fiadhoz.”

Ahogy így egyedül voltam a hatalmas üres templomban, leborultam az Úr elé, úgy, mint még soha életemben, és megkérdeztem az Úrtól, hogy csak ketten vagyunk-e. „Sajnos.” – hallottam szomorú szavát lelkem mélyén. „Légy azon, hogy sokan legyünk!” „Ó, édes Üdvözítőm, Te tudod legjobban, hogy mily sokat botorkáltam, míg kegyelmed által Hozzád érkeztem.” Semmi szóval ki nem fejezhető az a hála és bűnbánat, mely lelkemből az Úr felé tört, kirobbant lelkem minden erejével. „Uram, most, hogy lesegítetted lelkem külső háncsát, érzem, hogy kegyelmed bősége áraszt el. Ó, Jézusom, mélységes alázattal könyörgöm Hozzád, faragd le lelkem durva vonásait, bárhogy is fájna az nekem, hogy ha majd meg kell jelennem Előtted halálom óráján, rám ismerj, bennem a Te szent kezed munkájára. Édes Jézusom, úgy szeretném megbánni bűneimet, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem bánta meg, és úgy akarlak szeretni, ahogyan még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett. Édes Jézusom, mély alázattal könyörgöm Hozzád, ne múljék el egyetlen nap sem, hogy a bűnbánat könnyeit ki ne sajtolná szemeimből az Irántad érzett hála és szeretet. Alázz meg engem, Uram, Jézusom, életem minden pillanatában, hogy szüntelenül érezzem, mily szegény és nyomorult vagyok. Ó, Uram, Jézusom, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy most itt a földön Veled egyesülve élhetek. A halálom után bűneim miatt egy időre el kell válnom Tőled. Mondd, édes Jézusom, mi lesz az én temérdek bűnömmel?”

Elképzelhetetlen szorongás vett erőt rajtam, és úgy esdekeltem az Úrhoz. Ő egy pillanatra éreznem engedte, hogy el fognak veszni az Ő irgalmas szeretetében. Ki tudja, meddig térdeltem volna még ott az Úr lábainál önfeledten, ha a sekrestyés nővér meg nem zavar, hogy fél nyolckor kaput zárnak. Ahhoz nem volt kulcsom. Nem tudtam az Úr Jézustól elválni, és arra kértem, jöjjön velem. Kerülővel indultam haza a csendes utcákon. Úgy éreztem, hogy az Úr jön velem. Nem szóltunk egymáshoz. Szerettem volna az út sarába leborulni, mert annyira éreztem jelenlétét. Azóta, hogy Ő ilyen hatalmas lakást adott nekem, én hálából alázatos, bűnbánó lélekkel minden este felkeresem Őt és a Szent Szűz óhaja szerint imádom és engesztelem. Mily örömöm van, amikor Hozzá megyek! Ő mindig otthon van, vár engem. Ezeket a meghitt órákat nem kísérlem meg leírni, mert lehetetlen.

 

Első kilenced 3. nap

 

1962. március 4–7.

Nem tudom, mi történt az országban. Ezekben a napokban szinte öt percenként térdre kényszerített az Úr, szelíd, kérő hangján, hogy engeszteljem Őt.

Március első hetében történtek ezek is: Házimunkám végzése közben is állandóan Benne elmerülve dolgoztam és arra kértem, hogy megváltó munkájában szeretnék minél nagyobb részt vállalni. És ekkor az Úr Jézus lelkem mélyén bensőséges beszélgetésbe kezdett: „Kérj csak bőséges kegyelmet! Minél többet kérsz, annál többet kapsz. Kérj mások számára is! Ne félj, nem kell takarékoskodnom vele, akkor vagyok boldog, ha reátok pazarolhatom. Ó, mily boldogságot adsz Nekem már óhajtásaiddal is, hát ha még az Általam felkínált áldozatvállalással is kitartó leszel az Én ügyem mellett! Sokszor és sokan vannak, akik kérnek ugyan részt belőle, de amikor az Általam felkínált és kezem által nyújtott áldozatot el kell fogadni, megriadnak Tőlem.” És úgy áradozott, hogy könnyekre fakadtam: „Uram, Jézusom! Hogyhogy te áradozol felém, nyomorult teremtményed felé?” „Azért, leányom, hogy ne hagyj soha szenvedéseid nélkül, és segítsd a bűnösök megtérését. Ezekért nagy jutalmat kapsz. Lesz idő, amikor nemcsak lelked mélyén, de valóban is fogod hallani hangosan áldó szavaimat. Leányom, sokat kell szenvedned, itt a földön semmiféle vigasztalást nem nyújtok, mely a földhöz kapcsolná életedet. Erősítő kegyelmemet szüntelenül reád árasztom, és a Szentlélek erőssége veled lesz. Majd tovább kért: „Meg kell változtatnod ezt a rosszra hajló természetedet az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd. Csak merülj el tanításaimban!”

„Uram, én minden iparkodásom dacára semmi előmenetelt sem veszek észre magamon.” „Emiatt ne aggódj, kezdj újra minden nap! A mi Édesanyánk segít neked. Tőle kérdezz mindent, Ő tudja, hogy kell Nekem kedvemben járni.”

Ebben az időben az Úr Jézus sokszor megkért:

„Leányom, mondj le önmagadról! Azért kérlek erre sokszor, mert megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban. Ezt ajánld fel Atyámnak minden időben szünet nélkül, azok helyett is, akik Nekem szentelték életüket, és mégis inkább a világnak élnek, mint az Én megváltó munkámnak. Nem gondolnak hivatásukra. Őértük vezekelj s a te bűneidért. Úgy szeretném lemosni bűneiteket, csak jöjjetek Hozzám! Leánykám, ne sajnálj te semmi fáradságot, határt ne ismerj! Megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Mert ha ezt tennéd, úgy érezném, megfogyatkozott Irántam érzett szereteted. Pedig úgy vágyom szeretetedre! Bárcsak mindig Velem éreznél!”

 

Első kilenced 4. nap

 

Mikor a szentáldozáshoz járultam, a gonosz olyan gondolatokkal zaklatott, hogy úgyis önámítás az egész. Tartott ez még este is. És amikor este újra elindultam szentséglátogatásra, a sötét bizonytalanság közepette arra gondoltam: „Én Istenem, mi is van hát velem, hová sodródtam el Tőled? Vajon mi az igaz? Ami most van bennem, vagy ami azelőtt volt bennem?” Akinek nem volt ilyen kísértése, az nehezen tudja megérteni, hogy milyen az ember, ha nem ura esze használatának. A hosszú csöndességben eltöltött idő alatt valamenynyire feloldódott bennem ez a szörnyű sötétség. Kezdtem úgy érezni, hogy a gonosz már nem zavar úgy, és lelkem kezdett kissé megkönyebbülni. Mikor másnap az Úr Jézus elé borultam, lelkem nyugalma már teljesen visszatért. A szentáldozás idején már megnyugodva térdeltem az Úr elé, és a Vele való egyesülés után helyreállt lelki egyensúlyom. Otthon is Benne elmerülve végeztem munkámat. Mosás közben is szüntelenül imádtam Őt. Lelkem mélyén arra gondoltam, milyen nyomorult is vagyok, nem tudok segíteni Rajta. Amint így elmerültem az Ő örök gondolataiban, az Úr Jézus megszólalt lelkem mélyén:

„Kármelita kislányom, add át magad teljesen Nekem, mert csak így tudsz Értem áldozatot hozni. Nagy dolgot kérek tőled. Hallgass meg, ne félj! Légy nagyon alázatos és kicsinyke, mert csak így leszel alkalmas kérésem teljesítésére.”

Ezek itt már az Úr Jézus által kért rendkívüli közlések:

„Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Mind a két napon négy-négy órát tölts el szent színem előtt, és különösen engesztelj az Engem ért sok bántalomért. A pénteki napon tizenkét órától három óráig imádd Szent Testemet és Szent Véremet, mely kiontatott az egész világ bűneiért. A pénteki böjtöt úgy tartsd meg, hogy Szent Testem keresztről való levétele idejéig – ez egy különös kegyelmekkel járó áldozatvállalás. Tedd meg ezt, leánykám! /És úgy esdekelt felém./ Vállald ezt magadra tizenkét héten át, azért a tizenkét papi lélekért, akik legalkalmasabbak lesznek terveim keresztülvitelére. A tizenkét papi lélek, akiket különös kegyelmeimmel akarok méltóvá tenni. /És újra kért: Tedd meg, leánykám!/ Így te is Szívem kedveltje leszel. Meg fogod tudni, ki lesz az, aki a tizenkét papi lélekhez eljuttatja kérésemet. Nekik is ugyanezt kell tenni, amit tőled kértem: az engesztelést és kínszenvedésemben való elmélyülést. Leányom, a tizenkét papi lélek az országban a legkiválóbb.”

Azt kérte, hogy tizenkét héten keresztül tartsam meg én és a tizenkét papi lélek is, akikhez majd eljut üzenete. „Leányom, vigasztalás nélkül hagylak szenvedni, nagy lelki szárazságban. A kísértések különböző formában fognak meglepni, de ne félj, kegyelmem szüntelen veled lesz. Légy Hozzám teljes bizalommal, ez Szívem kulcsa. Hagyj fel kétkedéseiddel. A Szentlélek, kihez oly sokat könyörögsz, birtokába veszi lelkedet, a Szentlélek Mátkája, Édesanyánk által. Tudom, Velem szomjazol a lelkek után. Úgy örül Szívem, ha Hozzám küldöd fohászaidat, hogy soha nem szűnő szomjúsággal vágyódsz Utánam. Én is teutánad, és minden lélek után. Különösen a Nekem szentelt lelkek után, kiket elhalmoztam kegyelmeimmel. Ó, bárcsak éreznék lelkem gyötrő szomjúságát! Valósággal koldulok szeretetük után. Kérlek téged, leányom, legalább te ne hagyj el! Szíved minden dobbanásával bánd bűneidet, engesztelj és vigasztalj Engem. Ha a te szereteted megfogyatkozna, menj égi Anyánkhoz. Ő megtölti szívedet Irántam dús szeretettel. Ó, köszönöm, hogy szíved Velem érez, Bennem dobban. Ne légy soha fáradt Szent Sebeim szemlélésére, mely mindig nagy erőt ad. Ajánld fel magad az Örök Atyának, és a Szentháromsággal élj. A kísértésekben menekülj Édesanyánk palástja mögé, Ő megvéd a gonosztól, aki állandóan zaklatni fog téged. Én veled leszek, csak tarts ki Mellettem! Téged senki és semmi sem szakíthat el Tőlem.

 

Első kilenced 5. nap

 

Majd beszélgetés után ismét közléseit adta át: „Leánykám! Tizenkét lelket kell még beszervezni megváltó munkámba világi férfiakból és tizenkét pedagógust, akik vállalják a csütörtöki és pénteki imádást és engesztelést. Nagy buzgósággal készüljenek erre, és ajánlják fel a tizenkét papi lélekért addig, míg ügyünk célt nem ér. Végül a Kedves Házból1 meghívok tizenkét személyt imádásomra és engesztelésemre csütörtökön és pénteken, és böjtjüket is ajánlják fel a tizenkét papi lélekért, egészségükhöz mérten. De ne legyenek kislelkűek, mert nagy kegyelmeket adok számukra.”

A közlések után még hosszan beszélt hozzám: „Ne riadj meg, leánykám, te csak légy elrejtve, nagy alázatosságban. Rólad nem kell tudnia néhány személyen kívül senki másnak. A te érdemed a szenvedés, melyet Velem egyesülve ajánlj fel az Örök Atyának a Nekem szentelt lelkekért. Alázatosságod oly nagy legyen, hogy a jóság és szeretet áradjon azokra, akikkel érintkezel. Kislányom, mi mindig együtt leszünk. Csak kérd mindenkor Szűzanyánkat, tartson meg téged rejtett alázatosságban. Tanulj meg minden felebarátod nyelvén úgy szólni, hogy beszéded által Hozzám vezesd őket. Szeretetet Tőlem kérj, Belőlem meríts! Az áldozatokat szünet nélkül meg kell hoznod, mert ez lendítőkerék a cél elérésére. Az Örök Atya tudja, milyennek teremtett. Ismeri erőszakos, rossz természetedet. Ezt át kell alakítanunk. Az Én Szívem szerint erőszakot csak a rosszal szemben használhatsz ezentúl. De ne csüggedj! Nézz fel Rám bizalommal, és kérj sok-sok kegyelmet! Leánykám, családod körében légy égő áldozat. Különösen a kis, jelentéktelen áldozatokat hozd meg, és jöjj Hozzám, mert elhagyottan szenvedek! Ne aggódj amiatt, hogy csak kis dolgokat tudsz cselekedni. Nem áll ez jól neked, maradj csak egészen kicsinek! Oldódj fel Bennem, mint csepp víz a borban.”

 

Első kilenced 6. nap

 

1962. április 8.

 

Megkért, hogy a szentórákat ne kössem össze a teremtményeivel. „Ne keresd önmagad! Ugye, sokszor hangoztattam ezt már, hogy teljesen igényt tartok rád. Mondj már le önmagadról, hajszál se férjen közénk!”

„Uram, Jézusom, egészen kezdő vagyok.” „Leánykám, azért ne csüggedj, egyszer el kellett kezdened. Emlékezz, fiatal korodban is mindig tanulni szerettél volna, de erre nem adatott soha alkalmad. Én voltam, aki ezt nem engedtem, minden akadályt eléd gördítettem. Úgy tetszettél nekem, hogy egészen tudatlan maradj. Nekem már akkor is terveim voltak veled, csak meg akartalak előbb érlelni a magam számára.”

„Uram, de sokszor fordítottad felém hiába kegyelmeid éltető sugarát, én pedig elkerültelek Téged, és másféle utakon jártam.”

„Tudod, ugye, leánykám, hisz még néhány hónappal ezelőtt is a szabadegyetemre akartál beiratkozni. De Én ennek is elébe álltam. Az Én iskolámba hívtalak felvételre. Leányom, most örülj nagyon, és légy nagyon jó tanuló. A mester Én vagyok, tanulj Tőlem! Én nem sajnálok semmi fáradságot, egész nap veled vagyok, reggeltől estig. És ha szorgalmas leszel, eredményt fogunk elérni és örömöm lesz benned.” „Csak sajnálom, édes Jézusom, hogy ilyen kevés érzékem van Hozzád.” „Ez igaz, leányom.” És Ő is egész halom eseményt terített elém, például: ha olyan helyen jártam, ahol kápolna is volt, mindenkitől elbúcsúztam, csak Tőle nem. Ezután, ha térdet hajtok, gondoljak is Rá sok szeretettel, „mert ha ezt nem teszed, úgy fáj Nekem”. Igen megbántam ezt, és szemeim megteltek a bánat könnyeivel.

„Kislányom, újra csak azt mondom, meg kell változnod az Én tetszésem szerint. Én segítek, hogy a helyes utat kövesd, csak merülj el tanításaimban, és minden erőddel igyekezz a feladott leckét elvégezni. Anyámhoz menj, Ő segít.”

„Uram, én Őt nagyon szeretem. Hisz Ő szólított fel engem arra, hogy imádjam, engeszteljem az Ő Szent Fiát. Ó, milyen mélységes bűnbánatot keltett lelkemben az Ő sírástól elfojtott hangja!” „Igen, kislányom, ez volt az első találkozás, a nagy lépés, amikor Anyám különösen Nekem ajánlott. Leánykám, azóta nyílegyenesen repülsz felém. Röptödben ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja megzavarjon. Már oly rég vártalak! Mióta megteremtettelek, azóta várok rád és minden lélekre.” „Uram, de most már soha többé ne engedj el!” „Te szakítottad ki magad, nem Én engedtelek el.” „Én Jézusom, azért maradtam ilyen nyomorult és neveletlen. Nevelj engem, én Mesterem!”

„Leányom, mondj le akaratodról, mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban.

 

Első kilenced 7. nap

 

Kármelita kislányom! Emlékezz vissza, amikor özvegy maradtál és gyermekeid nőni kezdtek, hogy kérted őket, legalább egy órát segítsen mindennap mindegyik, mily könnyebbség lenne ez neked. És milyen szomorú voltál, amikor mindenféle ürüggyel kimentették magukat, és neked egyedül, elhagyottan kellett fáradoznod. Leányom, de sok gyermekem van Nekem is, és ha csak egy órát segítene is mindegyik, mily gyönyörűségem telne bennetek! Ilyenkor különösen a Nekem szentelt lelkekre gondolok, akiket Szívem választottjainak tekintek, és ők mégsem egyesülnek Velem bensőségesen. Szétszórják őket a világias gondolatok. Kis kármelitám, úgy kérlek, merülj el Bennem! Legalább te óhajts még több kegyelmet! Segíts helyettük is, de ne egy órát, hanem szünet nélkül! Ne kérdezd, hogyan, légy találékony, és ragadj meg minden kis alkalmat, hogy a te áldozataid által a lelkek utáni szomjúságomat csillapítsd.”

„Uram, én soha nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad! Minden erőmmel szeretni akarlak, azok helyett is, akik nem jönnek Hozzád.”A beszélgetés közben oly nagy kegyelmeket kaptam az Úrtól. „Én Istenem, mit tettél velem? Most már végképp nem tudom, én élek-e. Mintha nem is a földön járnék, nem látok szemeimmel semmit, füleim nem fogják fel a világ hangját, szívem nem dobog már csak Benned, Érted. Ajkammal nem találok méltó dicséretet. Szeretnélek áldani, de nem találok semmi kifejezést sem elég méltónak Hozzád. Csak nézlek csukott szemmel és néma ajakkal. Szemlélem kimondhatatlan, végtelen szenvedésedet, melyet értem, nyomorult bűnösért elszenvedtél. Elmém föl nem fogja, mit tettél értem, nyomorult bűnösért. Miért velem, mikor annyi más, Hozzád méltó, tiszta lélek van?”

„Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz, és ha elfogadják, Én különös kegyelmeimmel halmozom el őket. Aki Velem érez és Értem él, határtalan szeretetemmel kiragadom a világból úgy, mint téged. Kármelita kislányom, oly kimondhatatlanul szenvedek, és mily jó éreznem, hogy Velem vagy, és Velem egyesülve te is érzed szeretetemet!”

„Uram, akaratom a Tied,Te cselekedj bennem!”

Ő erre azt válaszolta: „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt. Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem, és ne szórják szét tekintetüket a világban, csak Engem szemléljenek. Az Én szomorú szemem pillantását fogják fel, merüljenek el Bennem. Ha szemembe néznek bűnbánó lélekkel, kegyelmeim sugarával megjavítom őket. Szívem szeretetében megmerítem, újjászülöm őket, csak legyenek teljes bizalommal. Ahogy neked, úgy nekik is ok ez arra, hogy kegyelmeimben megtisztuljanak. Leányom, feléd árasztom szeretetemet, azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. Érezd ezt a nagy megtiszteltetést, hisz Engem tisztelsz meg vele. Ne fossz meg soha tőle! Ez igazán csak rajtad múlik. Én a végletekig mentem, megyek szeretetemmel.Tudod, hogy szeretem hallani, mikor Elém borulva úgy szólsz Hozzám, hogy jobban akarod bánni bűneidet minden megtérő bűnösnél, aki valaha is megbántott, és jobban akarsz szeretni valamennyi megtérő bűnösnél. Kis kármelita leányom, ezekkel az óhajtásaiddal egészen Szívemhez férkőztél. Egyszerű szavaid kimondhatatlan könyörületre indították irgalmas Szívemet. Látod, leánykám, ehhez nem kell iskolázottság, sem szabadegyetem. Mily boldogsággal töltötte el mennyei Atyánkat is a te mélyről jövő, őszinte bűnbánatod! Ezt tedd életed minden pillanatában! Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért! Ez legyen a te iskolád. A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segít átalakítani üdvösséged javára. Ugye, tudod, hogy az Én országom erőszakot szenved? Állandó bukdácsolásod ne törjön le, mert ez megtart az alázatosságban. Leánykám, ez a nap, e mindent átölelő nap mély nyomot fog hagyni lelkedben. Ugye, te is érzed ezt? Az előbb elmondott szavaim mint imádság, úgy csengjenek vissza füleidbe. Elmélkedd át gyakran, addig, míg egészen magadévá nem teszed! Mert ez a nap a (mi) különleges egyesülésünk napja, amikor is oly kegyelmekkel halmozlak el, melyeket különleges erősítésnek szántam. Tudod, nagy harc vár rád, de a kereszt jelében győzni fogsz! Ha keresztet vetsz, soha ne légy szétszórt. Gondolj mindig a három isteni Személyre. Ezt hozd nyilvánosságra!

Ötször vess keresztet egymás után, és gondolj a keresztvetésnél az Én Szent Sebeimre! És mindig nézz szemeimbe, melyek szánalmasan vérbe vannak borulva a sok ütlegtől, melyeket tőled is kaptam.” „Uram, Jézusom, ne mondd tovább, mert a szívem megszakad. Könyörülj rajtam!”

 

Első kilenced 8. nap

 

1962. április 10.

„Kedves kármelita kislányom! Ne aggódj amiatt, hogy ügyem miképpen jut érvényre, Én együttműködök a kiszemelt lelkekkel. Te csak légy jó! Tudod, milyen az igazi kármelita? Alázatosan elrejtve éli Velem egyesülve a szemlélődő életet. Erre törekedj, fékezd a nyelvedet, óvakodj a fölösleges beszédtől. Kis kármelitám, irántad való szeretetem határt nem ismer. Tudod, milyen boldog vagyok, hogy az általam felkínált áldozatokat elfogadod? /És oly gyengéd szavakkal mondta ezeket./ Tarts ki Velem! Mily boldogság ez Nekem! […] Kívánj Nekem sok lelket, hogy kioszthassam kegyelmeimet!”

Egy alkalommal, amint Eléje borultam, így szólt: „Tudod, milyen szívszorongva vártalak? Látod, milyen egyedül vagyok, és ha te nem jönnél, akkor egészen árva lennék. Leánykám, te is árva voltál, ugye, milyen szomorú ezt érezni?” Majd tovább beszélgetett és tanítgatott: „Mindig kérlek, ne aggódj, hogy csak kis dolgokat tudsz tenni, mondom, maradj egészen kicsinek. Tudod, mit fogunk csinálni? Te fogod Nekem adogatni a mozaikköveket, amit összegyűjtögetsz napközben, Én majd összeillesztem szín és forma szerint, és ha elkészült, hogy fogsz majd csodálkozni, hogy milyen mesterművet alkottam belőle. De látod, Én hiába vagyok művész, ha te nem gyűjtögeted össze, Én nem tudok mesterművet alkotni belőle.” És hangja valósággal esengett felém. Egy alkalommal így szólt: „Leánykám, Én most be fogom az idődet osztani. Ezt már elkezdtem egyszer veled, ugye, tudod, csak még több mindent akartam programodba beiktatni, azért halasztottam el eddig. Gyere, ha van időd. Ha sok, csak szólj, légy szíves. Az akarat a tiéd, Én azt nagy tiszteletben tartom. Nekem az esik jól, ha önként adod át Nekem.”

Hétfő: A szenvedő lelkek napja. Minden mozdulatodban legyen benne a megsegítésük utáni vágy. Óhajtsd Velem egyesülve, hogy színem látására jussanak. A szigorú böjtöt és az éjszakai virrasztást is ajánld fel értük. A szigorú böjtöt, melyet most kérek tőled – ezt a kérésemet nemcsak hozzád intézem –, hozd majd nyilvánosságra, és mondd el Szívem kérését a többi közléssel együtt. Aki a hétfői napot megtartja szigorú böjttel, az minden alkalommal egy papi lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. És ha ezt a böjtöt megtartjátok az elhunyt papi lelkekért, az a halálának nyolcada alatt abban a nagy kegyelemben részesül, hogy kiszabadul a tisztítótűzből. Ez Édesanyánk kérése is, Ő Szeretetlángjára hivatkozva lekötelez Engem erre.

 

Első kilenced 9. nap

 

Kedd: Ez a nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelki áldozást, ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak, Ő védelmébe veszi őket. Ezen az éjjelen a virrasztó imát is értük ajánld (fel). /Én sajnos mélyen alvó vagyok./ „Uram, és ha nem tudok felébredni?” „Majd Én segítek ebben is. Ha valami nehéz, csak szólj a Szent Szűznek bizalommal. Ő is sokat virrasztott imádságban, és tudod, leánykám, a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert igen különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat ne felejtsd el. Őt is kérd mindennap, Ő is örömmel segít, és így nyert ügyünk lesz.” /Szent József a pártfogó./

Szerda: A papi hivatások napja. Kérj tőlem sok buzgó lelkű ifjút. Amennyit csak kérsz, annyit kapsz, mert sok ifjú lelkében ott él a vágy, csak nincs, aki kisegítse belőlük, hogy felszínre jusson lelkük vágyának teljesülése. Ne légy kislelkű, a virrasztás imádsága által bőséges kegyelmet eszközölhetsz ki számukra.

Csütörtök: Az Oltáriszentség engesztelésére szenteld, és aznap négy órát tölts szent színem előtt. Különösen nagy áhítattal imádj és engesztelj az Engem ért sok megbántásért. A szigorú böjtöt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Az éjszakai virrasztást is értük ajánld fel. Merülj el kínos haláltusám vérrel verejtékező szenvedéseiben. Sok lelki erőt fogsz ebből meríteni.  39. old.

Péntek: Szíved egész szeretetével merülj el kínszenvedéseimben. A reggeli ébredésnél gondold át, hogy a borzalmas éjszakai kínok után mi várt Rám egész nap. Munkád közben is szemléld végig az egész keresztutat, melyen nem volt megállás egy percre sem, a végletekig kimerülve hajtottak a Kálvária hegyére. Sok mindent szemlélhetsz, kis kármelitám. Én igazán a végletekig mentem értetek. Azért mondom, semmit sem vihetsz túlzásba Értem. 12 órától 3 óráig imádd Szent Sebeimet. A böjtöt lehetőleg így tartsd meg Szent Testem keresztről levétele idejéig. Ezen a napon is a virrasztó imádságot a tizenkét papi személyért ajánld fel. Leányom, áldozatvállalásod a kegyelmek még nagyobb bőségét fokozza lelkedben. Szombat: A mi Édesanyánk napja. E napon különösen tiszteld meg Őt, még több gyengédséggel. Tudod, Ő a Kegyelmek Anyja. Óhajtsd, hogy a földön is úgy tiszteljék, mint a mennyben az angyalok és a szentek sokasága, és kérd a haldokló papi lelkek számára a jó halál kegyelmét. Erre ajánld fel napodnak minden pillanatát. Tudod, milyen nagy jutalmad lesz ezért? Az égben a papi lelkek könyörögni fognak érted, és a Szent Szűz is várja lelkedet halálod óráján. Az éjszakai virrasztást is erre a célra ajánld fel.” Vasárnapra az édes Üdvözítő semmi programot nem adott.