Engesztelő szentek, személyek

Árpád-házi Szent Margit

Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

 

 

 

„Midőn szűz Szent Margitot az ő anyja még méhében viselé, a tatárok kemény üldözésének idejében, szűz Szent Margitnak anyja az ő férjével, úgy mint a királlyal, fogadást tőnek néminemű áldozatképpen magoknak és az országoknak megszabadításáért. Fogadást tőnek, hogy az Úristen őnekik leány magzatot adna, a szent apáca szüzek kezére adnák azt, mivel e szent szűzön kívül soha a magyar királyok nemzetéből senki apáca nem lett vala.”
(Részlet Szent Margit legendájából)

 

 

1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek.. Szülei voltak: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán, és Boldog Konstancia.

A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a bőjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza.

1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

-Margit születését Magyarország történetében addig példátlan katasztrófa előzte meg, ugyanis 1241. április 11-én a Belső-Ázsiából előretörő mongolok Muhi mellett megsemmisítő vereséget mértek IV. Béla seregeire. Laszkarisz Mária bizánci hercegnő, a leány édesanyja Margittal a szíve alatt végigjárta mindazon megpróbáltatásokat, melyek férjét sújtották: a királlyal volt, mikor Bécsben Harcias Frigyes (ur. 1230-1246) kizsarolta tőle a nyugati vármegyéket, mellette állt, mikor a Dunántúlon az ellenállást próbálta megszervezni, de Bélával tartott akkor is, amikor Kádán hordája átkelt a befagyott Dunán, és az uralkodó elfogására indult. A dalmáciai menekülés közben beteltek Mária hónapjai, így Margit az Adriai-tenger partján található Klisszában látta meg a napvilágot.

A hercegnő családjának helyzete ekkor látszólag teljesen reménytelen volt: az országot Batu kán hordái kényük-kedvük szerint dúlták, a keresztény államok pedig tétlenül figyelték Béla király tragikus sorsát. A magyar uralkodó támogatók híján, végső kétségbeesésében az égiekhez fordult, és ünnepélyes fogadalmat tett, hogy amennyiben Isten megszabadítja Magyarországot a „tatároktól”, Margitot az ő szolgálatába adja. Alig telt el két hónap, és a mongolok – valószínűleg Ögödej nagykán (ur. 1229-1241) halála, a közelgő kurultaj miatt – kivonultak hazánkból, Béla pedig meg is tartotta ígéretét: leánya három esztendős korától a veszprémi domonkosoknál nevelkedett, majd édesapja később Buda közelében, a Nyulak szigetén – a mai Margit-szigeten – építtetett számára kolostort.

Bár egy 12 esztendős leánynál joggal vonhatnánk kétségbe, hogy saját szándéka szerint lépett az önsanyargatás útjára, Szent Margit későbbi élete során többször is tanúbizonyságot tett arról, hogy a zárda falai között, „Krisztus jegyeseként” kívánja leélni életét. Édesapja, Béla ugyan két alkalommal is házassági ajánlattal kereste meg leányát, Margit azonban sem a lengyel uralkodó, sem a cseh II. Ottokár (ur. 1253-1278) – az Árpádok később nagy ellenfele – kérésére nem volt hajlandó lemondani az apácaéletről, sőt, az utóbbi király bókjai után állítólag azzal fenyegetőzött, hogy kárt tesz messze földön híres szépségében. A királynéi korona helyett a leány az egyszerű életben lelte gyönyörűségét: rendtársainak szigorúan megtiltotta, hogy származása szerint bánjanak vele, miközben a kemény munkában, a betegek ápolásában és a buzgó imádságban egyaránt példát mutatott számukra.

Önsanyargatásáról tanúskodik vezeklőöve is, mely az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban látható.

Mindennek kapcsán felmerült, hogy egyes források szerint a királylány kerülte a fürdővizet, ezért sok betegséget elkapott, és testék tetvek látogatták. Legenda szól arról is, hogy Margit birtokában volt a jövendőmondás tudományának, amivel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjainak közepette. Állítólag saját halálának óráját is megjósolta. Mint ahogy a legenda szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.

Margit a Nyulak szigetén a fegyelem és az önmegtartóztatás mintaképe lett, legendájában pedig azt olvashatjuk, hogy állhatatossága jutalmául Istentől számos emberfeletti képességet is kapott, így például gyakran megjósolta az eljövendő eseményeket. Rendtársai vallomása szerint így volt ez halálával is, ami nem sokkal 28. születésnapja előtt, 1270. január 18-án következett be. Margit, aki szerénységével és tisztaságával általános tiszteletet vívott ki magának Magyarországon, halála után is számos csodajelet mutatott, így például holtteste három héten át ép maradt, és a legenda szerint rózsaillatot árasztott.

A hercegnő halála után Magyarországra látogató pápai bizottság vizsgálata nyomán Margitot már 1276-ban boldoggá nyilvánították, kanonizációja azonban egészen a modern korig váratott magára. Jóllehet, az évszázadok során több királyunk is kérte Rómától a szentté avatási eljárás megindítását, egészen 1789-ig kellett várni arra, míg Margit tiszteletét engedélyezték, kanonizációjára pedig csak 1943-ban, XII. Pius pápa jóvoltából került sor. Árpád-házi Szent Margit személye köré ugyanakkor a hivatalos elismerés késlekedésének dacára is szentnek kijáró kultusz épült; nem véletlen, hogy Ráskay Lea már a 16. század elején lejegyezte legendáját, amit Gárdonyi Géza később Isten rabjai című regényében dolgozott fel.



Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

Szent Pio atya

Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

"- Atyám, te szereted azt, amitől én félek.
 - Én a szenvedést nem önmagáért szeretem. Istentől kérem, és azért vágyom utána, mert gyümölcsöt terem bennem: megdicsőíti Istent, megmenti a száműzetésben élő testvéreket, megszabadítja a lelkeket a purgatórium tüzétől. Mit akarhatok még?
 - Atyám, mi a szenvedés?
 - Engesztelés.
 - És számodra mit jelent?
 - A mindennapi kenyeret, a gyönyörűséget."  (Szent Pio atya brevériuma)

Szent Pio atya 

"Nézzétek, milyen dicsőség vette körül! Milyen világra szóló sereget toborzott! Vajon miért? Filozófus volt talán, vagy tudós? Ó, nem! Egész egyszerűen csak alázattal bemutatta a szentmisét, és gyóntatott reggeltől estig. Hogyan jellemezzük még ezen felül? Krisztus megjelölte őt sebhelyeivel." (VI. Pál)

Francesco Forgione 1887. május 25-én született Pietrelcinában. Szülei, Ziorazio és Giuseppina mindjárt a születését követő napon elvitték őt a templomba, ahol fiuk a keresztségben a Ferenc nevet kapta. Gyermekkorában sokszor volt magányos; hallgatag és félénk természetű ifjonc, aki már fiatalon is állandóan imádkozott, és keserves könnyekre fakadt, ha valaki a jelenlétében káromkodott. Valószínűnek látszik, hogy Isten már e korai időktől kezdve is működött benne, és későbbi hivatásának gyönge csírái már ekkor bontakozni kezdtek lelkében - mindez megmagyarázhatja tartózkodó magatartását.

Alacoque Szent Margit élete

Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

Margit egy viszonylag jómódú családban született. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát. Nem panaszkodhat belső, öröklött tulajdonságok dolgában sem. Jellemvonásai, melyek végig kísérik: józan paraszti gondolkodás, mesterkéltség nélküli természetesség, szeret nevetni, szórakozni, kedveli a társaságot, de igen érzékeny lélek és érzékenysége erős undorokban is kifejeződik, nem tudja megenni például a sajtot. Amikor szerzetbe lép, fivére kiköti, hogy nem fogják arra kényszeríteni, hogy sajtot egyen. szsziv1_msolata

Isten már kora gyermekkorában kiválasztja az Ő szolgálatára, már öt éves korában, amikor még nem is tudja, mi az tisztasági ígéretet tesz Istennek. Iskolába mindössze két évig jár, ezalatt szerzi meg műveltségének meglehetősen hiányos alapjait. Elsőáldozása után a játék öröme helyett gyakrabban keresi a magányt és az imádságot. Hamarosan négy évig tartó súlyos betegség keríti hatalmában. Az orvosok nem tudnak rajta segíteni. Akkor gyógyul meg, amikor fogadalmat tesz, hogy szerzetbe lép. Tizennégy éves ekkor. Felgyógyulása után élvezi szabadságát, nem gondol fogadalmának a tejesítésére.

Boldog Gizella

Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

Szent István királyunk feleségét első életrajzírója szerint a nép rögtön halála után szentként kezdte tisztelni. Bár hivatalosan sem szentté, sem boldoggá nem avatták, tisztelete azóta is - mind Magyarországon, mind pedig szülőhazájában, Németországban - a mai napig tart. boldog_gizella_2

Német földön, Bajorországban született, hercegi családból. Rokonságban állt az előtte és az akkor uralkodó német-római császári családokkal és a bizánci uralkodóházzal is. Három testvére volt. Legidősebb bátyja II. Henrik néven német-római császár lett, akit az egyház később hivatalosan is szentté avatott. Másik testvére augsburgi püspök, húga pedig bencés apáca, a regensburgi zárda apátnője.

Boldog Özséb élete

Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

 

 

Boldog ÖzsébBoldog Özséb

*Esztergom, 1200 körül

Nevéhez fűződik a magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok alapítása és megszervezése,amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is

Az egykori esztergomi kanonok lelkét és szándékát -- mint minden szentét -- a szenvedések érlelték meg. A tatárjárás idején a válságból kivezető utat az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében jelölte meg.


Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Szülei gondos nevelésben részesítették, s az 1028-ban Szent István által alapított káptalani iskolába járatták. Életrajzírója szerény, hallgatag, komoly fiúnak jellemzi. Hosszú imák, sok böjt, elmélkedések érlelték hivatását. Szembetűnő vonása volt a magány szeretete, akkor érezte jól magát, ha félrevonulva elmerülhetett tanulmányaiban. Pap lett. ,,Minden nap mély áhítattal mutatta be a szentmisét, ami akkor ritka és szokatlan dolog volt. Gyöngyösi Gergely írja róla: Olyan filozófiát tanított, amely nem az emberek, hanem Isten tetszését vívta ki. Az esztergomi főkáptalan tagjai közé iktatta. A papi zsolozsmát, a szentmise bemutatását annyi áhítattal végezte, hogy mély benyomást tett mindenkire, aki csak látta.