Boldog Gizella

Írta: Engesztelők lapja admin. Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

Tartalomjegyzék

Szent István királyunk feleségét első életrajzírója szerint a nép rögtön halála után szentként kezdte tisztelni. Bár hivatalosan sem szentté, sem boldoggá nem avatták, tisztelete azóta is - mind Magyarországon, mind pedig szülőhazájában, Németországban - a mai napig tart. boldog_gizella_2

Német földön, Bajorországban született, hercegi családból. Rokonságban állt az előtte és az akkor uralkodó német-római császári családokkal és a bizánci uralkodóházzal is. Három testvére volt. Legidősebb bátyja II. Henrik néven német-római császár lett, akit az egyház később hivatalosan is szentté avatott. Másik testvére augsburgi püspök, húga pedig bencés apáca, a regensburgi zárda apátnője.

Ő is zárdában nevelkedett, és maga is nővér akart lenni. Alapos kiképzésben részesült. Életrajzírói szerint tökéletesen megtanult latinul. Nevelői nagy gondot fordítottak arra is, hogy elsajátítsa a női kézügyesség körébe tartozó tudnivalókat, mindenekelőtt a hímzés mesterségét. Latintudása mellett később ennek is nagy hasznát veszi. Fiát, a későbbi Szent Imrét, mielőtt a nagy tudású Szent Gellért átvette volna a nevelését, 12-13 éves koráig maga nevelte és tanította, minden bizonnyal a latin nyelvre is, amelyet, tudjuk, Imre anyanyelvi szinten elsajátított. Kézügyességét és hímző tudását pedig majd Magyarországon, az újonnan épített templomok miseruhákkal való felszerelésében hasznosítja. Nevelésében szerepe volt Szent Wolfgang regensburgi püspöknek is, aki a legenda szerint megjövendölte, hogy Gizella királyné lesz. Abban pedig, hogy a zárda nyugalma helyett vállalja egy pogány nép megtérítésében való áldozatos közreműködést férje oldalán, Szent Adalbert buzgólkodásának volt szerepe. A hagyomány szerint Szent Adalbert eskette össze Szent Istvánt és Boldog Gizellát, röviddel Géza fejedelem halála előtt, valószínűleg a 12. életévét éppen betöltött menyasszony hazájában.] A ránk maradt adatokból azt látjuk, hogy Szent István nagyon szerette hitvesét. Az egyik pápának küldött gyönyörű miseruhán ez a hímzés olvasható: "A Magyarok Királya és az ő szeretett hitvese, Gizella küldik ezt az ajándékot az Apostoli Úrnak, Jánosnak." Szent Istvánnak a felesége iránti szeretete és gondoskodása látszik abból is, hogy gazdagon ellátta birtokokkal, és halála előtt megeskette az utódjának kijelölt Pétert, hogy tisztelni fogja a királynét, és abból, amit a király neki ajándékozott, semmit el nem vesz tőle. A házastársak egymás iránti szeretete kölcsönös volt. Gizella méltó társa és segítője lett férjének az ország kormányzásában, különösen az egyházszervezésben, mindenekelőtt templomok építésében (több templomot saját maga építtetett, köztük a maga korában legismertebbet, a veszprémi székesegyházat) és azoknak az istentisztelethez szükséges eszközökkel, főleg ruhákkal való ellátásában. Ennek érdekében két varróműhelyt is berendezett, amelyekben százával készültek az oltárterítők és a miseruhák. Emellett járta férje oldalán az országot, közben gondoskodott a megrongálódott, korábban készített templomi ruhák javításáról, amit, ha kellett, saját kezűleg is végzett.

Vagyonának jövedelmét templomok építése és felszerelése mellett a szegények támogatására, segítésére, a hozzá menekült rokonai ellátására és az ugyancsak bőséges számú vendég és zarándok méltó fogadására fordította. Adakozó, emberszerető jóságát életrajzai külön kiemelik.

A szentekben Krisztus folytatja tovább földi életét, végzi azoknak az embereknek a megváltását, akik éppen abban a korban élnek, amelyben az illető szent. Hogy ennek a megváltásnak milyen ára volt, az nemcsak Jézus szenvedéséből és kereszthalálából látszik, hanem sokszor azok életéből is, akik vele egészen eggyé váltak. Hogy szenvedésben és áldozatban mibe került a magyar nép kereszténnyé válása, annak szinte tükre Gizella élete. Csoda, hogyan tudta a sok szenvedést elviselni.


 

Öt vagy hat kisgyermekét (nem tudjuk egészen pontosan, hányat) kellett eltemetnie. Majd, akibe ő is, férje is emberileg egyetlen reményét vetette, Szent Imre következett a ravatalon. Belegondolhatunk, hogy mekkora lehetett anyai fájdalma. Hányan összeroskadnak ilyen csapások súlya alatt. De ezzel még nem volt vége a gyötrelmeinek. 53 éves korában el kellett temetnie férjét is. Ezután még egyéb szenvedések is következtek. Orseolo Péter, a Szent Istvánnal közösen kiszemelt utód, nem tartotta meg esküjét. Megfosztotta az özvegy királynét javaitól, és várfogságba vetette, elzárta azoktól, akik kedvesek voltak számára. De talán még ennél is nagyobb szenvedés lehetett Gizellának azt látni, hogy ő maga is méltatlant jelölt a trónra, aki csak tönkreteszi és lerombolja azt a művet, ami oly sok áldozat árán született meg. (A következő király, Aba Sámuel sem bánt kíméletesebben az özvegy királynéval.)

Annak felelősségét és gyötrelmét is át kellett élnie, hogy őneki, aki eggyé vált hivatásával, és szívesen vállalta volna akár a vértanúságot is, el kellett hagynia azt a földet, amelyben férje és gyermekei nyugszanak, Hiszen az ő vállát nyomta a kereszténység terjedésével egy időben behívott és bejött németeknek és azoknak a sorsa, akik vele jöttek Bajorországból. Péter és Aba Sámuel uralkodása idején ugyanis egyre erősödött az újonnan betelepült és kedvezményekkel támogatott idegenek iránti, többé-kevésbé indokolt, ellenszenv, és attól lehetett tartani, hogy mind legyilkolják őket. Ezért inkább Istenre bízta halottjait, és az élőkről gondoskodott. Közbenjárt III. Henrik császárnál, hogy biztosítsa az országban lévő és életveszélybe került németek hazatelepülését. Velük együtt, gondjukat viselve távozott maga is 60 éves korában abból az országból, amelynek keresztény hitre térítésére, Istenhez vezetésére áldozta életét. De csak fizikailag távozott el. A magyar népért való munkálkodást nem fejezte be. A külső tettekben megnyilatkozó felebaráti szeretet évtizedei után az imának és a vezeklésnek az évei következtek. Passauban egy bencés apácazárdába lépett, amelynek az újoncév letöltése után főnöknője lett.Gizella kereszt

Hogy mennyire előrelátó volt, mutatja, hogy az általa hazaköltöztetettek alig telepedtek le Passauban és környékén, borzalmas hírek érkeztek Magyarországról. A kitört pogánylázadásban feldúlták a templomokat, három kivétellel legyilkolták az összes püspököt és az akkor még jórészt idegen származású papság többségét. Ezeket hallva, Gizella nem volt tekintettel magas korára, nem kímélte egészségét, megszigorította böjtjeit, vezeklőövet kötött, és még buzgóbban imádkozott. Minden bizonnyal az ő áldozatainak és imáinak is hatása volt abban, hogy a pogány lázadás hullámai hamarosan elcsitultak, és az ország a fennmaradását és lelki fejlődését biztosító keresztény irányban fejlődhetett tovább.

Felvethetjük a kérdést, hogy Gizella miért távozott az országból. Az elfogadható ok, hogy gondoskodott német honfitársairól. Ezt azonban megtehette volna úgy is, hogy elintézi azok hazatelepülését, ő pedig maradt volna inkább itt, vállalva akár a vértanúságot is. Hogy pontosan miért cselekedett így, nem tudhatjuk. Nem állnak rendelkezésünkre adatok, és nem is láthatunk a szívébe. Sem elítélni, sem felmenteni nem akarjuk. De aki ezért elítélné őt, előbb próbálja beleélni magát annak a sok millió magyarnak a helyzetébe, akik nemzetünk ezeréves fennállásának történelmi viharaiban úgy döntöttek, hogy elhagyják hazájukat. Őket sem akarjuk sem elítélni, sem felmenteni. Ez egyéni döntés és felelősség kérdése. Az első magyar királynénak a sorsa együttérzést fakasztott azokból, akik az elmúlt évszázadok és a közelmúlt véres eseményei hatására elhagyták hazájukat. Passaui sírjához a századok folyamán állandóan áradt a magyar zarándokok tömege. Különösen a második világháború vérzivatarában és azt követően magyar katonák, nyugati hadifogságból hazatérők és emigráns magyarok ezrei keresték fel sírját, hogy imáját kérjék és vigaszát a hazától való távollét szomorúságának és kínjainak enyhítésére. Ezt a sírt ma is friss virág és nemzetiszín szalagok borítják.