Mária Natália nővér naplója

Tartalomjegyzék

 

III. fejezet

 

Az Egyház papjaihoz intézett felszólítások (1939-1943)

 

Bevezetés

 

Európában pusztít a világháború, a politikusok egy része már Magyarországon is egyre tisztábban látja az elkerülhetetlen összeomlást.

A Gondviselés figyelmeztet az engesztelésre, az önmegtagadásra, a böjtre. Krisztus Natália nővéren keresztül megüzente a magyar egyháznak, hogy ossza szét vagyonát a szegények között, hagyja el a fényes palotákat, s vezekeljen, mert ha nem: Isten kényszeríti őket erre. Ez a felszólítás őrültségnek tűnt akkor. A főpapság egy része a felszólításokat komolyan vette ugyan, ám a végső döntés mindenkor elmaradt. Így történhetett meg, hogy még Natália nővér lelkiatyjának, az engesztelési mozgalom apostolának működését is rövid úton meggátolták.

 

Mindszenty József hercegprímás fölismerte az engesztelés művének fontosságát, konkrétan: az Engesztelő Kápolna fölépítését Budapesten, a Normafánál, s egy engesztelő női rend fölállítását, és bár az emberek térden állva hordták a köveket, az ekkor már késő volt.

Mégis, e szövegek időszerűsége növekedett. Bizonyíték erre, hogy Natália nővér nem szűnt meg hallani és jegyezni az engesztelésre és vezeklésre felszólító közléseket jóval a háború után sem, és azok ma is folytatódnak.

 

1. Hozz áldozatot és imádkozz a lelkekért!

 

Egyik éjszaka, a papokhoz intézve szavait, ezeket mondta Jézus: „Én a lelkekért és a lelkek miatt jöttem a világra. A ti hivatástok és kötelességetek: a lelkeket megmenteni! A lelkekért kell élnetek! Ha Bennem és szeretetemben megmaradtok, győzni fogtok.”

Hozzám fordulva így szólt: ”Velem együtt szenvedő jegyesem! Ma éjjel nem kevesebb. mint háromszáz pap bántott meg halálosan, nem az egész világból, hanem csak három országból, száznyolcvan pedig abból az országból, ahol te élsz. Áldozataid által, kétszázat megmentek borzalmas bűnétől, a többi százért vajon ki hozna áldozatot? Amilyen gyakran ezek a lelkek halálosan megsebzik Szívemet, annyiszor kellene értük meghalnom.”

 

Jézussal együtt szenvedtem ezekért a lelkekért. Szívesen elvállaltam volna a világ összes szenvedését, hogy legalább egy súlyos bűnt, mely az én Jézusomat oly nagyon sérti, megakadályozzak. Azt mondtam: „Jézusom, készen állok minden áldozatra.” Ő így felelt: „Még ma, a matutinum alatt ostorozd meg magad, hogy ezáltal megtévedt papjaimat kiszabadíthassam a bűnből, és Szívembe zárhassam. (Mivel ebben az időben elöljáróim, a feltűnő kegyelmek miatt, felmentettek a közös ima végzése alól, mindezt titokban elvégezhettem.) De mivel előző önostorozásaim miatt nyílt sebek voltak a testemen, azt mondtam Uramnak: „Édes Üdvözítőm! Sebeim még nagyon fájnak, nincs ép hely a testemen, ahová az ostorral lesújthatnék. ”Ő azt felelte: „Leányom! Nyílt sebeidre üss, mert fölöttébb szükséges most a szenvedés vállalása, hogy a lelkeket megmenthessem. Fájdalmaidat ajánld föl isteni Szívemnek, azokkal a szenvedésekkel együtt, amelyeket ostorozásomkor szenvedtem el. Ajánld föl virrasztásaidat és imáidat a lelkekért.”

 

2. Jézus panasza bűnben élő papjai miatt

 

1944-ben mondta nekem az Úr: „Akarom, hogy közöljék a Szentatyával, vonja vissza a pénteki hústilalom szabályának enyhítését, mivel az enyhítés miatt sok pap megbánt Engem. Az enyhítéssel nincs felmentve az önmegtagadás alól sem az emberiség, sem a Nekem szentelt lelkek serege. Egyházamnak tudnia kell, hogy amilyen mértékben süllyed az Egyházban az önmegtagadás szelleme, oly mértékben süllyed a világ a bűnbe és a kárhozatba.” Nagyon szomorú volt látnom a bűnöket, és következményeit. Egy szentáldozás után az Úr megmutatta nekem, hogyan zuhan egyre mélyebben a bűnbe a papi lélek, az önmegtagadás hiánya miatt. Egy papot láttam, dúsan megterített asztalnál. Az Úr azt súgta neki, ne vegye magához jóllakottsága után az ínyencfalatot, amelyért nyúlni készült. Ő egy ideig gondolkozott, azután ellenállt a sugallatnak, azzal a megjegyzéssel: „Mire jó az önmegtagadás?” A kegyelem elvetése után a pap mind mélyebbre süllyedt. Következett a restség, a lelki lanyhaság; gondolataival egyre jobban a test és a világ felé fordult, és szemein át utat engedett a bűnnek. Majd jött a súlyos vétek, kételkedés az Oltáriszentségben is. Szentségtörő módon áldozott. Végül elhagyta hivatását, istentagadó lett, ment a kárhozat sötét útján. Jézus különösen amiatt szenvedett, hogy a pap hosszú ideig, méltatlanul mutatta be a szentmisét. Ezekre vonatkozóan azt mondta: ”Leányom, sajnos, sokan vannak szolgáim között ehhez hasonlók. Ilyen mélyre süllyednek azok, akik a kegyelmet elvetik.” Megmutatta fájdalmát, amit olyankor szenved el, amikor ilyen pap szavára kénytelen leszállnia az oltárra, és engednie, hogy Őt megérintse, és magához vegye. Láttam, amikor a pap az oltárhoz közeledett, Jézus elfordult tőle, leborult Mennyei Atyja előtt, és Őt kérlelte: „Atyám, ha lehetséges, ments föl azon kötelességem alól, hogy ennek a papnak a szavára kénytelen legyek megjelenni az oltáron”. A Mennyei Atya lehajolt Fiához, és vigasztalta: „Fiam, tarts ki: gondolj a hivő lelkekre, akik mit sem tudnak a pap bűneiről, és őszinte buzgalommal járulnak hozzá.”

 

Az Úr azért mutatta meg nekem mindezt, hogy sejtelmem legyen arról, mi megy végbe Jézus lelkében egy ilyen szentmisén. Azt is mondta nekem: „Ha lenne valami, amit tetteim közül meg kellene bánnom, hát ez volna az: hogy a papságot olyanokra ruháztam, akik méltatlannak bizonyultak. Szomorú, hogy a szerzetesnővérek között is vannak hasonlóan vétkes lelkek. Jaj az ilyeneknek, ha haláluk órájáig meg nem térnek, mert rettenetes látni az ilyen lelkek örök sorsát!”

 

Más alkalommal – hogy engem megvigasztaljon –, megmutatta, milyen örömmel, ujjongva száll le az oltárra, amikor egy tiszta lelkű pap szólítja, amikor az Atya dicsőségére és a lelkek üdvösségére újul meg a keresztáldozat. Az ilyen szent életű papokra vonatkozóan mondta nekem az Üdvözítő: „Ők az én örömöm, büszkeségem, vigasztalásom és reménységem. Részben őmiattuk váltottam meg a világot.”

 

3. A kereszt és a szenvedés szeretete

 

Az Úr így szólt hozzám: „Kevés olyan papi lélek* van, aki szereti a szenvedést. Sok pap egyáltalán nem akar szenvedni, még kevésbé önmagát megtagadni. Ez azért történhet így, mert nem kérik Tőlem a szenvedés iránti szeretetet. A papoknak mindennap kérniük kell a kereszt és a szenvedés szeretetét önmaguk és a rájuk bízott lelkek számára. Ha ezt bizalommal megteszik, olyan mértékben megadom nekik ezt a kegyelmet, hogy a szenvedés édessé lesz számukra, és hősies tettekre is képesek lesznek. Megsemmisítem bennük azt, ami a szeretetet kioltja; megnövelem bennük a szeretetet a kereszt és a szenvedés iránt. Sőt, még többet ígérek nekik: szeráfi szeretettel ajándékozom meg őket. Misztikus kegyelmet kapnak Tőlem, amelyek által megismerik Szívem különös titkait. Különösen a mostani időkben szeretném megadni ezt a kegyelmet választottaim számára.

Ez alkalommal Jézus imát is mondott: „Így imádkozzatok:

 

- Add nekem a kegyelmet, hogy szeressem a szenvedést, úgy, mint Te, Uram!

- Add nekem a kegyelmet, hogy úgy hordozzam a keresztet, amint Te viselted, Uram!”

- Add nekem a kegyelmet, hogy mindenkor felismerjem és teljesítsem akaratodat,

  Veled egyesüljek, és Téged mindig és mindenben megdicsőítselek, Uram!

  Mária, Jézus Anyja és az én lelkemnek Anyja, taníts engem arra,

  hogy a szenvedést, és a benső életet szeressem. Ámen.”

 

*

A Mózesnek tett ószövetségi ígéretet Péter első levele teljes egészében Isten új népére, az Egyházra alkalmazza: ”Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok" (1Pt 2,9). Ami eredetileg a zsidó nép hivatása volt, az teljes egészében az Egyházban valósult meg. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az Egyház, Krisztus misztikus teste osztozik a Fej, Krisztus papságában, és mint ilyen papi nemzet, közvetít Isten és az emberiség között. Minden megkeresztelt és megbérmált ember* e papi nép tagja, azaz minden megkeresztelt és megbérmált ember maga is pap, és ebben a papságban épp e két szentség által részesül. Ezt nevezzük a keresztények általános papságának. Lényeges különbség van a hívek általános papsága és a felszentelt papok szolgálati papsága között, de szükséges, hogy minden hívő tudatosítsa és elmélyítse magában a keresztsége és bérmálása révén megkapott papi mivoltát és hivatását, amit a saját adott életkörülményei között kell gyakorolnia. Pap minden hívő, amikor imádkozik, pap a szülő, amikor gyermekét imádkozni tanítja, pap a pedagógus, amikor Jézusról beszél diákjainak, pap a gyári munkás, amikor megvallja hitét munkatársai előtt, pap a keresztény egyszerűen azáltal, hogy szép, krisztusi életet él, hogy amije van, azt megosztja másokkal, hogy derűt, mosolyt, örömet visz környezetébe. De papságát gyakorolja akkor is, amikor, mint a keresztény papi nép tagja, a szentmisén résztvéve, a felszentelt pap kezei, ajka által felajánlja Krisztust az Atyának. A bérmálás szentsége a Szentlélek hét ajándékát adja, s ezek az ajándékok papi ajándékok, s arra teszik képessé a keresztényt, hogy jobban tudja gyakorolni Krisztustól kapott papságát.

 

*

30./Mi a keresztség?

 - A keresztség az első és a legfontosabb szentség, amely az áteredő bűntől megtisztítja a lelkünket, Isten gyermekévé, az Anyaszentegyház tagjává és a mennyország örökösévé tesz bennünket.

 

31./Kik szolgáltatják ki a keresztséget?

 - ünnepélyesen: püspök, pap, diakónus,

 - szükség esetén bárki, de feltétel,hogy az Egyház nevében és szándéka szerint tegye.

 

34./Mi a bérmálás?

 - A bérmálás szentség, melyben a Szentlélek a lelkünkbe száll és megerősít bennünket, hogy hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk.

 

 

37./Mire vállalkoznak azok, akik bérmálkoznak?

 - Arra, hogy másoknak is példát adnak a keresztény életre, segítenek az Istenhez vezető úton, hogy ők is megismerjék és megszeressék az Istent.

 

38./Miért bérmálkozunk?

 - Azért bérmálkozunk, hogy megkapjuk a Szentlelket a hitvalló keresztény élethez, és apostoli küldetésünk teljesítéséhez.

 

40./Milyen kegyelemben részesít a bérmálás szentsége?

 - Növeli lelkünkben a megszentelő kegyelmet, segítő kegyelmet ad, megerősít hitünkben és egy eltörölhetetlen jegy birtokosává tesz bennünket.

 

42./Milyen apostoli feladataink vannak?

 - Krisztus tanúi legyünk a mindennapi életben, – örömhírével, szeretével – ott,ahol emberekkel találkozunk.

 

43./Mik a Szentlélek ajándékai?

 - A következők: Bölcsesség, Értelem, Tanács Erő, Tudomány, Áhitat, /Jámborság/, Istenfélelem

 

44./Melyek a Szentlélek elleni bűnök?

 - aki vakmerően bizakodik Isten irgalmában

 - aki annyira nem remél Istenben, hogy kétségbe esik,

 - aki a megismert keresztény vallási igazság ellen tusakodik /lázad/

 - aki írigyli mástól Isten kegyelmét,

 - aki haláláig nem bánja meg a bűnét.

 

45./Mit kérsz a bérmálásban a Szentlélektől?

 - Árasszon el kegyelmével, hogy ígéretemhez hűséges lehessek.

 

Jézus egyik látomásomban, egy papsereghez fordulva így szólt: „Papjaim, szeretlek benneteket. A bűnök sötétjéből jöjjetek Hozzám! Jöjjetek isteni Szívemhez, amely rátok vár és nyitva áll előttetek. Ez a Szív nem az Enyém, hanem mindazoké, akiket szeretek. Térjetek be ebbe a meleg otthonba, hogy fölmelegítselek, megtisztítsalak benneteket. s hogy isteni erőmmel fölruházhassalak titeket. Ehhez az egyesüléshez semmi más nem kell, mint az Irántam való szeretet! Ha így szerettek Engem, fölvezetlek titeket nemcsak a Kálváriára, hanem a Tábor hegyére is!”

Itt sóhajtott az Úr, majd kisvártatva folytatta: „Ó Tábor, ó lélek, miért vagy olyan üres? Ó Golgota, miért vagy olyan elhagyatott? Ó bűn, ó test, ó pokol, miért vagy annyira népes?” „Némely pap oly mértékben el van telve önmagával és a világgal, hogy lelkében Számomra már semmi hely nincs. Ezek a papok nem akarják kegyelmeimet elfogadni. Elvetik irgalmamat, mivel azt mondják: „Elég, ha szeretjük az Üdvözítőt!” De azt már nem gondolják meg, hogy szeretetüknek legalább egy kicsit hasonlónak kellene lennie az Én szeretetemhez. Így akadályozzák meg, hogy hamis szeretetüket helyettesítsem az Én szeretetemmel, s megnöveljem hitüket. A szeretet igazi tápláléka a szenvedés. Ezzel a táplálékkal táplálom mindazon lelkeket, akik Engem szeretnek, s akiket Én is szeretek.

Ekkor az Úr, kimondhatatlan szeretetével odahajolt azokhoz, akik Őt szeretik. De kimondhatatlan volt fájdalma is azon lelkek miatt, akik az Ő szeretetét és mindenhatóságát nem hajlandók felismerni. Azt mondta: „Papjaim, szeretett apostolaim! A mű, amelyet általatok akarok bevégezni, nem rendkívüli! Már évekkel ezelőtt kinyilvánítottam az Egyháznak és a világnak: bűnbánatot kell tartani! De nem hallgattak Rám. Pedig minden igaz maradt: aki nem tart bűnbánatot, meghal bűneiben. Vannak papok, akik nem élnek kegyelmi életet, s erről nem is akarnak tudomást venni. Így nem tudják, de nem is akarják elfogadni az igazi életet. Az igazi élet Én vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek.”

Ekkor megmutatta nekem az Úr néhány pap lelki életét. Jézust, ezekben a lelkekben, megostorozva, töviskoronásan láttam, kötéllel a nyakán, úgy, hogy állni is alig volt képes. Így szólt: „Látod, szenvedek ezekben a lelkekben, mert botránkozásokat okoznak. Korholom őket, de csak azért, hogy bűnbánó életet éljenek, s Én általuk fejthessem ki üdvözítő tevékenységemet.”

 

FAUSTINA NŐVÉRTŐL:

 

1702   Mikor a keresztutat végeztem, panaszkodni kezdett az

Úr a szerzetesi és papi lelkek, a választott lelkek

szeretetének hiányai miatt. ,,Megengedem a kolostorok és

szerzetesrendek elpusztítását.'' Azt válaszoltam: ,,Uram, de

hiszen olyan sokan dicsérnek Téged a kolostorokban!'' Azt

felelte az Úr: ,,Ez a dicséret megsebzi szívemet, mert a

kolostorok kiűzték a szeretetet. Ezek áldozat és szeretet

nélküli lelkek, tele egoizmussal, önszeretettel, gőggel,

önteltséggel, hamissággal és képmutatással. Lelkek, akik

langyosak, alig van bennük annyi melegség, hogy magukat

életben tartsák. Szívem ezt nem bírja elviselni. (74) Minden

kegyelem, amit naponta kiárasztok rájuk, lefolyik róluk,

akár egy szikláról. Nem bírom elviselni őket, mert se nem

jók, se nem rosszak. Azért létesítettem a kolostorokat, hogy

megszenteljék a világot. Belőlük kell kiáradnia a világra a

szeretet és áldozat égő lángjainak. Ha nem térnek meg, s nem

gyullad fel bennük az első szeretet, megsemmisítem őket.

  Hogyan akarnak a megígért bírói székben helyet foglalni az

ítéletkor, mikor bűneik súlyosabbak, mint a világéi – sem

bűnbánat, sem engesztelés... Ó, szív, mely reggel magadba

fogadsz, de már délben a gyűlölet számtalan formáját

táplálod irántam! Ó, szív, akit különösképpen

kiválasztottam! Vajon azért-e, hogy több szenvedést okozz

nekem? – A világ nagy bűnei csak felületesen sértik meg, de

a választottak bűnei mélyen átdöfik szívemet...''

 

4. Natália nővér gyóntatójának feladata

 

„Mondd meg gyóntatóatyádnak, itt az idő, hogy beteljesedjenek szavaim: „Tüzet hoztam a földre! Mi mást akarnék, mint hogy ez a tűz fellobbanjon?!„ (Lk. 12. 49.) Mennyi sok lelket megvilágosított már ez a tűz az ember teremtése óta! De lángja még nem tisztította meg teljes egészében a földet, fényét papjaim fogják csodálatos módon elterjeszteni, s nem lesz erő, amely kioltsa. Szeretetem tüzével egybeolvasztok eget és földet; papjaim táplálni fogják ezt a tüzet; isteni Szívem megadja ehhez a szükséges kegyelmet, és az emberek megtapasztalják, mily édes az Én igám, és mily könnyű az Én terhem.”

„Papjaim által meg akarom ismételni azt, amit Én cselekedtem a jeruzsálemi templomban. Most készítem az ostort, amellyel kiűzöm először belőlük, majd általuk a Nekem szentelt lelkekből a bűnök sötét felhőit, s helyükbe saját lelkemet adom!”

Valamivel később, lelki vezetőm részére, ezt diktálta nekem Jézus: „Fiam, édes fiam! Föl, föl! Menj, és keresd, mentsd a lelkeket! Menj, és vezesd vissza a tévelygő papokat nyájamhoz, hogy meggyógyítsam, és szentté tegyem őket. Nem tanulni, vagy tanítani küldelek, hanem téríteni és apostolkodni! Fogd a vándorbotot, indulj a világba!”

Kérdeztem az Úrtól, hová menjen. Mire az Úr így felelt: „Az ország egyik feléből menjen a másikba; azt akarom, hogy tüzem fellobbanjon a lelkekben, s a határokon keresztültörjön. Minden bűnben élő papot vissza akarok fordítani kárhozatos útjáról, éljen akárhol a világon. Ha a világ harcba indul, először kémeket küld ki. Én is harcba indulok a gonosz ellen, s azt akarom, hogy apostolaim: fiaim és szolgáim készítsék Számomra az utat.”

 

Romok

 

Miközben az Úr a föntieket diktálta, városokat láttam, falvakat és pusztákat, omladozó kolostorokat, piszkos, elhanyagolt szentségházakat, romos templomokat. Jézus panaszkodott: Ó papjaim, tisztítsátok ki a templomokat, hogy ne kelljen elhagynom valamennyit! Jaj annak a városnak, falunak, amelyben az életnek élete kialszik; de még inkább, jaj azoknak a papoknak, akik miatt kénytelen vagyok büntetéssel sújtani a világot. Jaj a püspököknek is, akik fényes palotákban élnek, de Velem nem törődnek.”

Az egyik elhanyagolt szentségházból hallottam a következő szavakat: „Papjaim, papjaim, miért hagytatok el Engem?” Láttam egy papot, amint egy elhagyatott, s elhanyagolt templomba betér. Láttam, mint tör elő a szenvedő Üdvözítő Szívéből egy hatalmas láng, az öröm lángja. Azt is láttam, hogy hasonló nagy örömöt szereznek neki azok a papok és püspökök is, akik Öt az Eucharisztiában tisztelik és szeretik.

 

Adj innom!

 

Egy buzgó papnak mondta az Úr: „Adj innom! Adj lelkeket Nekem! Adj tiszta templomokat! Adj Nekem lelkeket, hogy átélhessék, mily jó, mily gyönyörű az Én Szívem közelében élni! Lássák, menynyire szeretem őket, hogyan vágyódom utánuk, mint törekszem arra, hogy mindenkor velük legyek!”

Krisztus oldalsebe

 

Láttam Krisztus oldalsebét. Magához vonta egyik papját, és mondta: „Fiam, meríts, kortyolj erőt innét annak a keresztnek a hordozására, melyet neked készítettem. Ekkor az Üdvözítő egy véres keresztet tett vállára, azon külső és belső szenvedések jeleként, amelyek a rárótt feladat következtében érni fogják.” Hozzám pedig így szólt: „Azt akarom, hogy fiam megállja a helyét, minden nehézség ellenére.

Csak előre nézzen. a keresztre! Szenvedései által sok léleknek kieszközölheti az új életet.” Eközben sokféle szenvedés és kín nyomait láttam ezen a papi lelken, ezekről azonban most nem akarok beszélni

 

A megtisztító szeretet

 

Leányom! Ha a lélek nem tisztul meg a szeretetben, tettei keveset vagy semmit sem érnek Előttem. A lélek tiszta szándékkal, az Én dicsőségemre végezze tetteit. Az Én áldozatommal és Máriáéval egyesítve mutassa be áldozatait, akkor tettei eredményesek lesznek. Ezt kívánom minden Nekem szentelt lélektől, különösképpen lelkiatyádtól.”

 

Ismét a vezeklésről

 

”Közöld gyóntatóatyáddal, hogy Én, a te Jézusod az Ő Jézusa, amíg a földön időztem, csak imádság és áldozat árán érhettem el mindazt, amit Atyámtól kaptam. Sok vezeklést végeztem. Éhezést, szomjazást, kimondhatatlan keserűségeket, fáradtságot, éjszakai imákat, virrasztásokat és mindenfajta szenvedést kellett magamra vennem, hogy elnyerhessem Atyámtól a betegek meggyógyítása, a halottak feltámasztása és az ördögök kiűzésének erejét.”

”De Én nem parancsolok, és nem követelek; csak kérek, Szívem teljes alázatával kérem Egyházamat lelkiatyádon keresztül: gyűjtse össze az áldozatos lelkű papokat, hogy általuk Szívem kívánsága teljesüljön.”

„Ám csak akkor kedves Előttem az áldozat, ha az áldozatot hozó lelkek nem sebeznek meg, különösen nyelvük által, felebarátaik megbántásával. Ha valaki azt mondja: Uram, én szeretlek Téged –, de ugyanakkor arcul üt, az nem szeret Engem. Ezt leginkább a szerzetesnőknek üzenem, mert nagyon szeretem, és éjjel-nappal szemmel kísérem őket. Ismerem hűségüket –, de lanyhaságukat is. Ezért figyelmeztetem őket: mindenekelőtt nyelvüket és érzéseiket áldozzák föl Nekem, mert e kettő, ha rosszra hajlik, nagyon hamar kioltja a szent tüzet.”

 

A nyelv bűnei

 

Jézus még sok mást is elmondott a nyelv bűneiről. De nem kaptam felszólítást, hogy egyet is közöljek. Ám kifejezetten megparancsolta Jézus, hogy mondjam meg gyóntatóatyámnak: beszéljen a nyelv bűneiről, és más tökéletlenségekről is, mert ezek miatt bűnhődnünk kell. Ezt erősen hangsúlyozta az Üdvözítő: „Nem hagyom, hogy csúfot űzzenek Belőlem! Az ilyen áldozattól, de az áldozathozótól is elfordítom arcomat!”

Láttam egyszer Jézus arcát: nagyon szenvedett. Tele volt sebekkel. Az Úr azt mondta: „Nézd, menynyire szenvedek a nyelv bűneitől! Mondd lelkiatyádnak, hogy a kolostor falára függesszék ki a következő írást:

„Ó, ti Nekem szentelt lelkek! Nyelvetek élesebb, mint a kard, ütése fájdalmasabb, bármi botnál! Egyetlen nap egyetlen kolostorban hatvannégyszer ütöttetek arcul a nyelv bűneivel! Miért érdemlem Én ezt? Vigasztaljatok és engeszteljetek! Adjátok Nekem szíveteket, mert ha nem: kardotokat és bototokat magatok ellen fordítom!”

Máskor ezt mondta Jézus: „Az előírt csendet a Nekem szentelt lelkek pontosan tartsák be, mert csak így lesz távol tőlük a bűn, és közel hozzájuk az erény. Figyeljenek a csendet jelző csengőszóra. A lelkiismeret szava által Én szólok: csend! Az ellenség viszont ezt súgja: „Beszélj csak tovább!” Ezt látva felébredt Bennem a vágy, hogy elmenjek minden kolostorba, és kérjem a bentlakókat, ne engedjék, hogy az ellenség győzzön az Úr ellenében.”

Az Úr a továbbiakban ezt mondta nekem: „Örülök, mikor látom, hogy egyes kolostorokban virágzik az engedelmesség, az alázat, és főképpen a szeretet, a legfőbb erény. Az elöljárók legyenek másaim, mindenekelőtt a szeretetben, a jóságban, és a szelídségben. A szomorkodókat vigasztalják, bátorítsák – amint ezt Én is tettem földi életem során.”

 

Buzdítalak benneteket

 

Jézus egy buzgó paphoz: „Az Én fiam dolgozzék csak művemen; minden nehézség ellenére folytassa, fáradozzon, mint egy apostol, még ha körülötte minden lángokban állna is. Én vele vagyok és semmi bántódása nem eshet, mert Én parancsolok a szeleknek és a viharnak, atyja és ura vagyok minden lénynek a mennyben és a földön.”

Majd közvetlenül a munkatársakhoz intézte szavait: „Ne féljetek! Csak előre! Ne gondoljatok sem élettel, sem halállal, sem az eredményekkel! Minden az Én kezemben van! Tekintsetek Rám mindenkor, s cselekedjétek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek és dicsőségetek.” Megtudtam azt is, hogy lelkiatyám a küzdelem idején nem fog meghalni.

Az Üdvözítő ismételten rámutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen kérdésekkel: „Mi lesz ezután? Hogyan fog helyzetünk alakulni?” Kérjék állandóan a Mennyei Atya kegyelmét, bocsánatát és irgalmát.

Más alkalommal Jézus így szólt munkatársaihoz: „Buzdítalak benneteket; mindig csak Rám tekintsetek, minden félelmet elűzzetek! Örüljetek, amint Én is örülök, ha rátok tekintek. Örüljetek, ismét mondom, mert a rátok bízott mű kedves az Én Atyám előtt. Nem ti, hanem az Én isteni erőm működik cselekedeteitekben. Általatok adom magamat a lelkeknek, hogy bennük megdicsőíthessem az Én mennyei Atyámat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek fölött, menjetek, és győzzétek meg a világot és ellenségeimet, hogy Én, az Úr, hatalmasabb vagyok minden hatalomnál, erősebb minden erőnél.” Az Üdvözítő, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait közöljék a politikai vezetőkkel is, mert részint tőlük függ a bűnök visszaszorítása.

Ismét más alkalommal így szólt az Úr az ő szolgáihoz: „Papjaim, közöltem veletek terveimet, hajtsátok azokat végre! Beszéljetek, írjatok, dolgozzatok, míg van még idő, míg Veletek van a Világosság; mert ha elvétetik tőletek a Világosság, örök éjszaka vár rátok, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása.”

 

5. Ellenállás az elöljárók részéről

 

1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: „Az akciót (Az engesztelés művének hirdetéséről van szó) bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.”

Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szőnek terveket lelki vezetőm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztelési mű ellen irányultak. Jézus azt mondta: „Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bűnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.”

Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés műve négy, vagy öt év múlva kezdődhetne. Az Úrtól a következő választ kaptam: „Leányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés művének most rögtön el kell kezdődnie, hogy a lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, eső és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.”

Az elöljárók úgy gondolták, sok idő van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik – mondták –, amikor ezt is megüzente nekik Jézus –, itt senki sem akar háborút. – És engem a bolondok házába akartak csukatni.

Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus, kérésükre jelet is adott: Előre megmondta, hogy az első bombatalálat a városmajori templomot fogja érni.

Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térden állva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelő kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le.

Az Úr mindezekhez hozzátette: "Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel őket, feleljenek a következő kérdésre: vajon vállalják-e a felelősséget azokért a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik őmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelősséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon működhessem.”

Amikor az elöljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: „Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogy a papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tűrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mű minél hamarébb megkezdődjék!”

Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: „Fiam, jöjj! Várok rád és követőidre! Ne féljetek a feladatoktól! Veletek vagyok, és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsőülésemet az Egyházban!”

Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: „Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörölhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!”

Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ.

Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: „Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.” Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek.

Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: „Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhatjátok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig” (Mt. 28. 20.) Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az első emberpárt is bűnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem előfutárom, Keresztelő János által. S nem adtam-e magam is példát a bűnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogy a lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztak Tőlem?”

Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: „Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.”

 

A világ pusztulása (Lásd erről részletesebben a VII. fejezetet)

 

„Leányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg ők is, és az egész világ, a bűnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bűnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bűneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete – bűnei sokasága miatt – már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.”

„Leányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bűnös és szenvedő emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít; meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel.”

 

6. „Imádkozz megvilágosításukért!”

 

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő – jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt – mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.”

Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.

 

Az akarat szabadsága

 

Majd így szólt az Úr: „A szabad akarat és az ebből eredő mentegetőzés az oka, hogy sok vezető visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.” Úgy láttam, hogy az Üdvözítő sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bűnhődniük kell emiatt.

 

„Áldozd föl magad”

 

Az Úr a következő szavakat intézte hozzám: „Leányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gőgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tőlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait”

„Leányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem őket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért!

Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfőbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erőszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késő!”

Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elő, hogy Őt megkötözzék.* Az Úr sírt miattuk, de még inkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: „Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Leányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom – ha nem általuk, hát mások által.”**

Megértettem, hogy az Úr előre jelezte bizonyos elöljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygő életük folytatását.

 

* Páter G. működésének végleges megakadályozásáról van szó.

** A mondat utolsó része elsősorban a történelmi eseményekre értendő.

 

A béklyó

 

1943-tól kezdődően az Úr hét alkalommal kérte, oldozzák fel köteleit. Egy alkalommal így szólt hozzám: „Közölni akarom Rómával és fiam, páter G. elöljáróival, vegyék le Rólam a béklyót, ha dicsőségemet látni és áldásomat elnyerni akarják.”

Máskor így szólt: „Leányom! Utoljára intem elöljáróidat! Ha ők nem engedik, hogy fiam által megerősítsem a szolgálatomban fáradozó, gyenge és erőtlen lelkeket, nem fogják elkerülni a büntetést.” Amikor az Úr így szól hozzám, én is nagyon szenvedek. Sokszor inkább meghalnék, minthogy az Üdvözítőt így lássam, és panaszait hallgassam anélkül, hogy képes lennék Neki segíteni.

 

7. Irgalom helyett igazságosság

 

Egy alkalommal Jézus kinyilvánította nekem az elveszett kegyelmek titkát. A lelkek két csoportját mutatta meg nekem. Az első csoport imái és áldozatai fölszálltak Hozzá az égbe, és Ő kegyelmekkel tele kinyújtotta mindkét kezét Magyarország fölé. A lelkek másik csoportja nem élt áldozatos életet, ráadásul másoknál is kigúnyolták az ilyen törekvéseket. Ezek a lelkek, nagy fájdalmakat okoztak Jézusnak. Szándékosan és erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyelmeit a jóknak megadja. Ezért azt mondta nekem Jézus: „Nézd, kedves gyermekem! A jó lelkek kegyelmeket kérnek Tőlem, s Én szívesen teljesítem is kérésüket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, és megakadályozzák a kegyelmek szétosztását. A Nekem szentelt lelkeknek tudniuk kell, hogy a gonoszak bűne következtében nemcsak a rosszak, hanem a jók is szenvednek, mivel a rosszak megakadályozzák, hogy a szeretetre és igazságra szomjas lelkek vágya kielégítést nyerjen.”

Megrázó látomás volt ez, amelynek hatása mély nyomokat hagyott lelkemben. Megkérdeztem hát Jézust, miként lehetséges, hogy egy gonosz lélek ilyen nagy akadályt jelent. Az Úr erre így válaszolt: „Luther is egy ember volt, Loyolai Ignác is az volt. S mily nagy különbség van e között, amit ez a két ember tett! Választottaim lanyhaságai és bűnei olyan fájdalmat okoznak Nekem, hogy belehalnál a szenvedésbe, ha annak csak töredékét érezhetnéd!

 

Kegyelemtől megfosztott lelkek

 

1942 során az Üdvözítő sok olyan lelket mutatott nekem, akik akadályok miatt nem részesülhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek együttműködhettek volna Isten akaratával, Magyarország, és az egész világ, sok veszedelemtől megmenekült volna.

Amikor az Úr ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felelőssége. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadományai hiábavalókká válnak! Nemcsak azok jutnak a kárhozat közelébe, akik a kegyelmet visszautasítják, hanem azok is, akik ezek mulasztásai miatt nem részesülhetnek kegyelmekben.

 

Bogáncs és vasvessző

 

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Több fájdalmat és szenvedést okoz Nekem egy kételkedő, vagy hitetlen papi lélek, mint ezer más lélek; mert míg az utóbbiak bogánccsal csapnak arcomba, amikor szembeszegülnek akaratommal, az előbbiek vasvesszővel zúzzák Testemet.”

„Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvből, vagy gyűlöletből megkötöznek Engem, nem az Én isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az Én terveim, hanem kiválasztottaim ellen is harcolnak. Amíg kételyeiket és gonosz szándékaitokat el nem vetitek, s míg alázattal nem törekedtek arra, hogy Én legyek bennetek minden, ígéreteim nem fognak beteljesedni lelketekben.

„Jaj nektek, hálátlan és keménynyakú papok! Mily könnyen elháríthatnátok az akadályokat! Mily könnyen meg tudnátok menteni hazátokat és részint az egész világot, ti magatok! De hitetlenségek megkötözve tart Engem azokban a lelkekben, akik által terveim keresztülvihetném. Mivel saját hibátokból terveimet és akaratomat meghiúsítjátok, ezáltal magatokra vonjátok az igazságos büntetés csapásait, de nemcsak magatokra, hanem azokra is, akikkel éltek.”

„Leányom, irgalmas szeretetem helyet kell, hogy adjon az igazságosságnak. Látni fogják nyakasságuk következményeit!”

 

A közelgő szenvedések

 

Láttam előre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedő Üdvözítő látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: „Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellennem dolgoznak. Ők nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hívők! Ha majd bekövetkeznek a csapások, ne gúnyolódjatok hű szolgáimon és ne mondjátok: „Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!” Nem! Hűséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülő papok.”

Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus műve ellen működtek. Jézus előtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülő papokra utalva mondta: „Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.”

 

A tilalom ideje

 

Egy szentmise alatt figyelmeztetést kaptam Jézustól, siessek leírni és továbbadni üzeneteit, mert a tilalom ideje közel van. Akkor elcsüggedve így panaszkodtam: „Mindig ezzel az írással kell vesződnöm! Sokat szenvedek emiatt.” Jézus rosszallta szavaimat és ezért egy időre elhagyott. Azután visszatért és így szólt: „Leányom, azt gondolod, hogy más eszközeim, akikhez szóltam, nem szenvedtek, és nem fáradoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak, és mindig újból összeszedték erejüket. Én mindenkor megadtam nekik a szükséges kegyelmeket, és megadom neked is, hogy feladatodat hűséggel el tudd végezni.” Akkor új erőt nyertem a munkához.

 

Könyörgés csodáért

 

Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, műveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedőket meggyőzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: „Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek, és velem dolgoznak, ámulni fognak mesteri művemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.”

Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: „Leányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?” Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: „Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet az az alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem szentelt lelkek között munkálkodjak? Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De még inkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Előttem!”

 

Nincs külső csodajel

 

Bizonyos idő elteltével így szólt hozzám az Úr: „Papjaimnak tudniuk kell, hogy semmiféle csodajelet nem kívánhatnak. Most nem csodálatos kenyérszaporítás, hanem a bűnösök még csodálatosabb megtérése által fogom magamat kinyilvánítani. Ne kívánják hát a külső csodát; ha hisznek, megmenekülnek; ha nem hisznek, bűnhődni fognak.”*

* Jézus ezeket a második világháború idején mondta, jelezve azonban a későbbi szenvedéseket is, amelyek Magyarországra szakadnak, mivel az illetékesek oly kevéssé engedelmeskedtek akaratának.

 

Ne szomorkodj

 

Nekem azt mondta Jézus: „Ne szomorkodj azért, hogy oly nehezen ismernek el Engem, és oly könnyen ellentmondanak Nekem. Ez az Én sorsom itt a földön. Ennek így kell lennie. Nem az fáj Nekem, hogy a lelkek oly félénken jönnek Hozzám, hanem az sebzi meg isteni Szívemet, hogy néhány pap egyáltalán nem hajlandó fölismerni Engem. Még te is kételkedtél Bennem! Biztosítalak, hogy közléseim miatt nem ér semmi károsodás!”

 

Két aranykapu

 

Egyszer két elöljárót mutatott nekem az Úr. Szomorúan mondta: „Tekintsd meg ezt a két aranykaput, Leányom. Minél szebben ragyognak ezek az emberek felé, annál nehezebb Nekem belépni rajtuk.” Ez a két lélek szép volt, de nem akartak meghajolni az Úr akarata előtt, és elutasították közléseit.

 

„Én vagyok mindene”

 

A fenti közlésekről valójában hallgatni akartam, gondolván, hogy Jézus nélkülem is el tudja érni, amit akar, és így elkerülhetők lennének az esetlenségemből adódó kellemetlenségek. De az Úr ezt mondta: „Gyermekem! Nem tudod, hogy az Én igám könnyű és édes azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami nehéz, ami könnyű? Lehet keserű, ami édes? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? Mármost: Én vagyok minden! Én nemcsak akkor vagyok a te boldogságod, amikor éppen hozzád beszélek, hanem mindig: akkor is, ha arra szólítalak föl, hogy beszélj az Én közléseimről. Ezért nem szabad hallgatnod! Én folytatom a művet, amelyet néhány pap oly nehéznek talál.”

 

 

8. „A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtlen Anyámnak adtam át”

 

A második világháború folyamán, egy napon Jézus kifejezte aggodalmát Rómát illetően. Nyomatékkal mondta: „Akaratom, hogy áldott fiamnak, a pápának tudomására hozzák, ne hagyja el a Vatikánt. Ha elhagyja, az ellenség azt nyomban romba dönti. Ha azonban helytartóm ott marad, megvédem a Vatikánt.” Az üzenetet átadták. A Szentatya nem távozott el a Vatikánból. A bombatalálat Castelgandolfót érte, ahová korábban szándékozott menni.

 

Az angyali pápa

 

„Kedves gyermekem! Már régebben közöltem a világgal, hogy ezekben a napokban egy szentéletű, angyali pápa fog uralkodni.” (XII. Pius pápa) Alázatossága, szentsége, és engesztelő élete az emberiségért arra indítottak, hogy a kegyelem sugarát kiárasszam az egész világra.”

Egyszer láttam, amint az Üdvözítő könnyeket törölt le a Szentatya arcáról, amelyeket a világ bűnei miatt ontott. Nagyon megindító volt ez a látvány. Mindig szerettem és tiszteltem a Szentatyát. De amióta Jézus sok mindent közölt a pápáról, azóta még nagyobb szeretettel és részvéttel vagyok iránta.

 

A győzelem hegye

 

A pápa számára ezeket mondta Jézus: „Fiam, áldott fiam, nézz körül, és tisztítsd meg a városokat azoktól, akik az igazság ellen harcolnak és megölik az igaz életet! Állíts őröket a városok kapui elé, nehogy még gonoszabb vadállatok hatoljanak be a házakba! Nehéz munkáid közepette Szeplőtelen Anyámra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kezét és megerősödsz. Ő felvezet téged a győzelem hegyére, oda, hol tanítványaim is megláthatták színeváltozásomat. Bízzál benne! A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtelen Anyám kezébe helyeztem!

 

A végnélküli tüzes lánc

 

A Szűzanya többszöri felszólítására szokásos éjjeli engesztelésemet azokért a papokért végeztem, akik véglegesen elpártoltak Jézustól. Éjfél után egy óra körül Jézus így szólt: „Egyszer mindenki látni fogja azt a végnélküli tüzes láncot, amelyre  azok a papfiaim vannak felfűzve, akik Engem, Jézus Krisztust, Megváltójukat, a gyóntatóhelységben cserélték föl a pokol örökös kínjaival. Ezek a papi lelkek a gyóntatószéket átkozzák a pokolban, és fájdalmas jajkiáltásaik közepette az ott elkövetett bűnökre emlékeznek.” (Ekkor különös dolgot tudtam meg Jézustól) „Évekkel ezelőtt már küldtem egy figyelmeztetést és kértem Rómát, hogy az Egyház vezetősége ne hagyja rendezetlenül a gyóntatóhelyek kérdését, és a gyónás lefolyását. (Jézus tudomásomra hozta, hogy nem kívánja a hatodik parancs elleni vétkek részletes kitárgyalását, a bánat a fontos.) Negyven év is elmúlt, kérésemet mégsem vették komolyan, minden maradt a régiben. Vajon ki felelős az elkárhozott paptestvérek lelkéért? Az, hogy az Egyház vezetősége a hagyományos gyóntatószék helyett gyóntatószobát ajánlott, egyes papjaimnak ajtót nyitott újabb bűnre.”

 

Kegyelemszikra

 

Jézus így szólott a Tőle elpártolt papokhoz: „Itt az Én órám, hogy ismét szóljak hozzátok; de a ti órátok is közel, amikor majd ti szóltok Hozzám. Kedves pap fiaim! Álljatok meg és gondolkozzatok el szent hivatásotokon és az örök számadáson. És ti, testvéreim, akik a világnak engedve, Tőlem elpártoltatok, s most szabadon éltek a test kívánságai szerint, lám, boldogok mégsem vagytok. Nem lehettek boldogok, mert szeretetem, régi, hűséges életetek miatt egy szikrányi kegyelmet megóvott számotokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismeret vádló szava, nem hagy nyugodni benneteket. Térjetek vissza Hozzám, az irgalmas Szeretet kútfőjéhez! Ha rám tekintve elfeledkeztek a világról, Én is elfeledem bűneiteket; de ha Rólam feledkeztek el, bűneitek fognak ítélni felettetek!”

 

A Szűzanya palástja

 

Jézus így tanított: ”Ha papjaimért imádkozol, kedves Leányom, mindenkor Szeplőtelen Édesanyámhoz fordulj, ő a papi lelkek Édesanyja. Imátokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a veszélyektől. Királynői palástjával takarja be őket, és anyai szeretettel vigyáz rájuk, hogy el ne kárhozzanak.”

 

Az isteni erények köntösei

 

Jézus így intette a Neki fölszentelt lelkeket: ”Kedves papfiaim! Örülök, ha szeretetemet szeretettel viszonozzátok, és kitartotok Mellettem bármi bajban. Öltsétek magatokra erényeim köntösét, hogy lelketek nagy ellensége ne férkőzhessen hozzátok ravasz hazugságaival.”

 

A szelídség köntöse

 

„Öltözzetek az Én szelídségembe. Legyetek szelíd bárányok a kiéhezett farkasok között. Megértéssel szemléljétek őket és fáradhatatlanul imádkozzatok értük.”

 

Az alázatosság köntöse

 

Öltözzetek az alázatosság köntösébe, bajban, örömben egyaránt. Szeretettel nyújtsatok kezet a nagyravágyóknak és dölyfösöknek, s ne tagadjátok meg tőlük a közösen végzett imát. Világítsatok nekik örökmécses gyanánt, hogy a becsvágy útjáról letérjenek, Hozzám jöjjenek, alázatosságomból merítsenek. Ha így cselekszenek, megáldom életüket a bűnbánat szentségével s megmentem lelküket a további veszélyektől.

 

A segítőkészség köntöse

 

„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra a segítőkészség köntösét! Vezessétek az alázatosság útjára azon papfiaimat, akik máris a győzelem hegyén érzik magukat hamis biztonságban. Mondjátok gőgös papjaimnak: „Én, Jézus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom és magamhoz ölelem őket, hogy alázatosságuk nagyságához és gőgjük kicsinységéhez mérten a lelkek megmentésének feladatát bízzam rájuk, hogy apostolokká avassam őket imádságos és engesztelő életük által.

 

A kegyelem fénylő köntöse

 

„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra az életszentség fénylő köntösét. Ragyogtassátok ezt a fényt azok között, akik magukra hagyva, lelki sötétségben élnek, s Engem csak tétován, tapogatózva keresnek. Ne ítéljétek meg őket, mert elhagyatottságuk miatt lettek a bűn és a test áldozatai. Sugározzátok a kegyelem fényét minden magányos lélek, elhagyatott paptestvér szomorú, sötét életébe. Lássátok meg sebeiket és gyógyítgassátok őket! Míg van időtök, addig tegyétek a jót! Ne feledjétek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek közül, Nekem teszitek.” (Mt. 25.40.)

 

A boldog papi élet

„Kedves papfiaim! Mindennapi életetekből öröm és derű sugározzék! Éljétek meg az üdvözültek boldogságát, már itt a földön! Ettől fog megtisztulni a világ. Így lesz képes befogadni a nagy kegyelmet: az eljövendő világbékét. A kegyelem nem késik, legyetek készen és imádkozzatok.”

 

Az engesztelő élet

„Kedves papfiaim! Váljatok engesztelő áldozattá isteni kezemben. Könyörögjetek a Mennyei Atyához, hogy a béke kegyelmének érkezésekor legyen irgalmas a szenvedő emberiséghez. Kérjétek, akadályozza meg, hogy a fordulópont elérkeztekor elpusztuljanak az emberek.”

 

A misztikus élet

„Kedves papfiaim! Megvigasztalódom, ha látom, szívetek mennyire vágyódik Utánam; hogy mennyire szomjúhoztok Engem, s mennyire eltelik lelketek az Én isteni jelenlétemmel. Tudjátok meg: Én titokzatos módon bennetek élek, csak hogy Atyám dicsősége nyilvánvalóvá legyen. Éljetek tehát tisztán és menten a teremtmények rendetlen szeretetétől, nehogy ez a dicsőség ellenetek valljon ama napon.”

 

„Társalogjatok Velem!”

„Kedves papfiaim! Életetek legyen csendes és összeszedett. Szeressétek a szemlélődő imádságot. Szeressétek a zavartalan, szótlan visszavonultságot. Figyeljetek a lelketekben működő kegyelmi hatásokra. Gondoljatok Rám gyakran, szeressetek Velem foglalkozni. Társalogjatok Velem, ügyes-bajos dolgaitokkal forduljatok Hozzám! A misztikus kegyelem szent pillanataiban szótlanul pihenjetek Bennem. Az így nyert kegyelmek hatását akkor tapasztaljátok majd meg, amikor visszatértek a mindennapok gondjaihoz. Látni fogjátok, másként gondolkodtok, szóltok, cselekedtek; halljátok szózataimat, s meg is értitek őket nyomban. Akinek van füle a hallásra és hívásomat követi, evilági életét elveszítette Bennem, s Engem megtalált, már itt, az evilági életben.”

„Kedves papjaim, szeretném, ha nemcsak az áldozat bemutatásakor találkoznátok Velem. Találkozzatok Velem a földi élet sivár mindennapjaiban is. Találkozzatok Velem, amikor a világ összeesküszik ellenetek, amikor nektek támadnak vádlóitok, amikor igazságtalanul üldöznek titeket Nevemért.”

„Hallottátok, hogy megmondatott nektek: papok vagytok ti mindörökké, Melkizedek rendje szerint. Megértettétek, hogy utatok e világban rövid és keskeny; beleegyeztetek abba, hogy nem kívántok más örömet és gyönyört, mint az örök életét; tudomásul vettétek, hogy Velem együtt meghaltatok a kereszten, s ezt a halált ti el is fogadtátok. Akkor hát miért akartok föltámadni e világra? Miért keresitek az örök kárhozatra való megszületést? Bizony mondom nektek, amit kerestek, azt fogjátok megtalálni.”

 

 

A természetről

 

„Paptestvéreim! Én, Jézus szólok hozzátok. A mindennapi kenyeret, s mindazt, ami életetek fönntartásához szükséges, ne a természet adományának tulajdonítsátok. Ami jó, azt ne a természetnek köszönjétek. Az úr ti vagytok. A természet csak szolga, amely földi életetek során szolgál benneteket, s mikor e földi élet véget ér, testetekkel együtt számotokra a természet is porrá változik. Ha úgy képzelitek, hogy a természet a ti istenetek, a természettel együtt ti is örökre elpusztultok, vigyázzatok, nehogy a természet áldozataivá legyetek! Mindenben Engem lássatok, akkor nem váltok semmivé a természettel együtt. A természet szépségeiben is az Én szépségemet vegyétek észre, a természetes örömben is az én örömömnek örüljetek. Ha így tesztek, megértitek, hogy Én vagyok mindennek kezdete és vége, Én vagyok forrása a mindenségnek, s Rajtam kívül semmi nem lett, ami lett.

 

Egy bűneiből megtért paphoz

 

Én, Jézus, vagyok az öröm és az örök boldogság. Te pedig, boldog paptestvérem, a földi élet sötét felhői ellenére megleltél Engem. Én ugyan már réges-régen kerestelek és hívtalak, de te akkor még nem tértél Hozzám. Most viszont rámtaláltál, s Én is rádtaláltam. Enyém vagy! Légy mindenkor hűséges Hozzám, mert nagyon szeretlek. Jöjj Hozzám bátran, és ne félj! Én téged Szívemre szorítlak. lelkedbe lehelem szeretetemet, örök boldogságomat és szentséges békémet Megáldalak isteni erőmmel, hogy szeress Engem nagylelkűen és szolgáld a lelkek üdvösségét.

 

A haldoklók szolgálata

 

„Papjaim, ti, akik Engem igazán szerettek, s életeteket is feláldoznátok Érettem, hallgassatok meg! Ha haldoklóhoz hívnak benneteket, akinek lelke távozni készül testéből, ne háborogjatok, ne zúgolódjatok! Mindent félretéve fussatok, hogy lelkét megmentsétek!”

 

A teremtés pillanata

 

Amikor Jézus lábainál térdepeltem, elétártam egyik nővértársam kérdését: „Jézusom, mondd meg, van-e különbség az Atyaistennek az egyszerű emberek, illetve a felszentelt papok iránti szeretetében teremtésük pillanatában?” Jézus így válaszolt: „Minden lélek egyenlőképpen részesül mennyi Atyám szeretetében most és mindenkor. Minthogy Atyámban a változásnak árnyéka sincs, szeretete sem lehet változó. A teremtmények azok, akik különbözőképpen fogadjátok be ezt az állandó és változhatatlan szeretetet. Az a lélek, aki alázatosan, őszintén és hűségesen engedelmeskedik akaratomnak, jobban eltelik a mennyei Atya szeretetével. De bizony mondom neked: ha egy homályos fémlemez nem tükrözi vissza tökéletesen a fölé hajló arcot, semmi kára nem származik abból. Ám a tükröt, amelyet a gondatlanság szennye letörülhetetlenül befedett, összetörik.”

 

A megváltó Vér szózata

 

„Papjaim! Most az a Vér beszél hozzátok, amely a rátok bízott lelkek üdvösségéért a keresztfáról lecsordult. E mindenható Vér tisztított és szentelt meg benneteket is. Hasonlóképpen e Vér által ti is tisztítsátok és szenteljétek meg azon lelkeket, akiket felszentelésetek pillanatában rátok bíztam. Közöljétek velük a megváltás boldogító titkát, hogy ők is ott legyenek, ahol Én vagyok, s ahová benneteket is várlak. Megváltó Véremre kérlek benneteket, ne hagyjátok elpusztulni a rátok bízott lelkeket!

 

    Adjatok nekik egy pohár vizet, mert szomjaznak Engem.

    Adjatok nekik egy falat kenyeret, mert éheznek Engem.

    Adjatok nekik némi pihenést, mert elfáradtak az Én keresésemben.

    Adjatok nekik szelíd szavakat, mert a világ meggyötörte őket.

    Adjatok nekik őszinte imákat, mert száraz a lelkük, mint a sivatag.

    Adjatok nekik mennyei orvosságot, mert a bűn megsebezte őket.

    Mutassatok nekik szabadulást, mert tőrbe csalta őket a gonosz.

 

Papjaim! Egy lélek megmentéséért mondjatok le a világról, annak minden múló javáról, mondjatok le még önmagatokról is! Szent reménnyel eltelve forduljatok Hozzám a haldoklók lelkének távozásakor. Hallgatok hívó szavatokra, s közös erővel eltiporjuk a pokol szörnyetegét. Bízzatok Bennem! Aki halálakor az örök halál felé indul, imáitok szent ereje által az örök életbe érkezhet!

 

„Halljátok meg hívásomat!”

 

„Leányom, úgy szeretem papjaimat, éjjel-nappal gondolok rájuk. Egészen az övék vagyok az áldozat bemutatásakor. Ott vagyok mellettük nehéz napi munkájukban, minden szenvedésükben, és mégsem vesznek észre. Mert önmagukat Elibém állítják, mert előbbre valónak képzelik magukat Nálam. Szólok hozzájuk, de nem hallanak, mert önszeretetük, féltékenységük, nagyravágyásuk, fertőző gőgjük és a hiúság mindent elpusztító sarával betömték fülüket! Így, önmagukat elvakítva, süketen élik ezt az életet, amellyel megajándékoztam őket. Papjaim! Kedves papjaim! Halljátok meg hívásomat! Jöjjetek Hozzám! Hagyjátok el azt az utat, amelyet a pokol füsttakarója tesz sötétté! Térjetek meg, mert az idő már nagyon rövid! Ha végképp elveszítetek Engem, senki sem segíthet rajtatok többé!”

 

„Imáidat elfogadom.”

 

A papokért és az Egyházért imádkoztam, amikor a Szűzanya megszólított: „Kedves Leányom! Imáid meghallgatást nyernek. Sietve jövök, hogy Egyházamat megszabadítsam bilincseiből, s megmenekítsem a kárhozat útjára tért papi lelkeket. Szeplőtelen Szívem áldása volt imáidon és vezekléseiden: Fiam kegyelmeit sok bűnbánó lélek elfogadta.” A Szűzanya tudtomra adta, hogy az engesztelés hatására nagyon sokan megtértek, közülük többen külföldön.

 

Rettenetes időszak közeledik

 

Jézus többször is elismételte: „Papfiaim! Most Szívem szól szívetekhez: olyan idők jönnek, amilyeneket még nem látott a világ. Szüntelen könyörögjetek a lelkekért és önmagatokért, hogy a mennyei Atya rövidítse meg a szenvedést, s ne hagyja elpusztítani azokat, akik imáik és engesztelésük által a világot fönntartják. Esedezzetek irgalomért!”

 

Késedelem

 

Így szólt hozzám az Úr: „Ismét mondom, ha Én magam késlekedem is, mert várom, hogy egyes papjaim még elnyerjék a megtérés kegyelmét, ti nem késlekedhettek! Minden perc késlekedéssel meghosszabbodnak a szenvedő lelkek kínjai; minden tovább nem halogatott megtéréskor a mennyország ereje diadalmaskodik.”

 

A közvetítő

 

Így szóltam Jézushoz: „Én Uram, miért általam szólsz oly gyakran papjaidhoz?” Jézus ezt válaszolta: „Nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged; de feltétel nélküli önátadásod, alázatosságod és buzgalmad megkönnyítette választásomat; meg is áldottam életedet sokféle szenvedéssel, hogy elhatározásodban mindenkor megerősítselek. Szócsövemmé tettelek, hogy meghallják hangomat, megértsék szavaimat, s megcselekedjék akaratomat. Ha másként tesznek, magukra vessenek.”