Mária Natália nővér naplója

Tartalomjegyzék

 V. fejezet

Világ Győzelmes Királynője

 

Bevezetés

 

Natália nővér misztikájának koronája a Világ Győzelmes Királynőjének kinyilvánítása. Az Úr Jézus határozott kérése, hogy Szeplőtelen Édesanyját -, ahogyan Ő Máriát mindig nevezi Natália nővérnek - nemcsak mint Anyánkat, hanem mint a Világ Győzelmes Királynőjét, tiszteljük és szeressük, mivel az Ő kezébe tette le a világ megmentését, a gonosz legyőzését, ehhez pedig királynői hatalomra volt szüksége. A teljes Szentháromság koronázta Őt meg, és ruházta fel a hatalommal.

Szűzanyánknak ez a címe nem idegen az Egyházban. Századok óta naponta imádkozzuk. „Ki Téged a mennyben megkoronázott.” Isten nem ad üres címeket. Szavai hatalommal teljesek.

  Már a középkorban a szentatyák, sőt a nép is királynőjeként tisztelte és szerette őt. Bizonyíték erre a sok templom, amelyet Máriának, mint Királynőnek emeltek, és a szentiratok.

Grignon Szent Lajos, aki századokkal ezelőtt bepillantást nyert Isten terveibe a jövendő századokra, miként Szent János, a Titkos Jelenések Könyvében, ő is leírja azt „Az igazi, tökéletes Mária tisztelet” c. könyvében. Ebből idézünk:

„Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először a világra. Ő általa kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. A megváltás rendje kívánta, hogy első eljövetelében rejtve maradjon, és egyedül fiát, Jézust ismerjék, de második eljövetelében Isten fogja Máriát kinyilatkoztatni. Még szülei sem ismerték igazán, és az angyalok is gyakran kérdezték egymástól: Kicsoda ez?” A legfölségesebb előttük is elrejtette Őt, vagy ha kinyilatkoztatott is Róla valamit, végtelenül többet eltitkolt.

Az Atyaisten beleegyezett, hogy életében csodát ne műveljen, noha megadta neki a csodatevés hatalmát. A Fiúisten beleegyezett, hogy alig szóljon, noha közölte Vele bölcsességét. A Szentlélekisten beleegyezett, hogy evangélistái nagyon keveset mondjanak róla, noha hűséges Arája volt.

Mária az Isten mesterműve, ismeretét és birtoklását Isten magának tartotta fönn.

Hallottam, hogy Mária a legszentebb Szentháromság szentélye és nyugvóhelye, hol Isten fényesebb módon trónol, mint a teremtés bármely helyén, beleértve Kerubok és Szeráfok feletti trónját is. Hallottam, hogy valami különös jogcím nélkül senki teremtménynek sincs megengedve, hogy ebbe a Szentélybe behatoljon. Mária kimondhatatlan szépségeket, és értékeket rejt magában. Ő a Magasságbeli dicsősége, amelyben, mint akár saját isteni ölében rejtette el Fiát, és mindazt, ami kiváló és értékes csak létezhet. („Nagy dolgokat cselekedett velem a hatalmas Lk.1,47”)

Lehetetlen megismerni Mária érdemeinek magasságát, mert ezek Isten trónjáig emelkednek, lehetetlen megmérni szeretete szélességét, mert ez a föld határain túl terjed. Lehetetlen fölfogni hatalma nagyságát, mert ez Istenre is kiterjed, és végül lehetetlenség alázatosságát, erényeit, és kegyelmeit átkutatni, mert ezek örvényhez hasonlóak. Szent Bonaventura látta, amint az ég angyalai szüntelen kiáltják felé: Szent vagy, szent vagy Isten-szülő Szűz, és Királynő! Szüntelenül mondják Neki az angyali üdvözletet. Szent Mihály főangyal fáradozik a legjobban, hogy Neki a tisztelet minden nemét bemutassa, és lesi szájából a megtisztelő megbízatást, hogy valamelyik szolgájának segítségére lehessen.

Majd Grignon Szent Lajos így folytatja: „Mindaz a tisztelet, amit az ég és föld helyez lábaihoz, semmi ahhoz képest, amit Alkotójától nyer. Mária szépsége nagysága és fönsége akkora a kegyelem, a természet és a dicsőség rendjében, hogy teremtett lény, emberi szív fel nem foghatja. Ha meg akarod érteni az Anyát, értsd meg előbb a Fiát. Ő méltó Anyja Istennek!”

Szent Bernát így szól: „Isten uralmának minden alá van vetve, Szűz Mária is, és íme Szűz Mária uralmának minden alá van vetve: Isten is.” Ezzel nem azt mondom, hogy a hatalom, melyet Isten Neki adott, akkora, mint Istené, hanem csak azt:

Kérései és imái Istennél oly mindenhatóak, hogy mintegy parancsnak számítanak Istennél, aki sohasem áll ellen drága Édesanyja esedezésének, mert az mindig alázatos és az isteni akarattal megegyező.

Alázatosságáért Isten királynői hatalommal ruházta föl, de ez csak a végső időkben fog az emberek előtt teljességében kinyilvánulni.

   Mindennek pedig a Szentírásban megvan az alapja:

   „Ellenkezést vetek közted és az Asszony között, a Te ivadékod és az Ő ivadéka között. Ő fejedet fogja széttiporni és te sarka után leselkedel” (Gen. 3,15)

 

Király és Királynő

 

Ha nem tévedek, 1939-ben, Krisztus Király ünnepén történt, hogy láthattam az Üdvözítőt, mint királyi Vőlegényemet, egy látomásban. Megjelenése méltóságos volt, arca szelíd, vonzó, egész lénye szeretetet sugárzó. Válláról királyi palást hullott alá, fején hármas királyi korona ragyogott. Amikor valami rangos személy előtt állok, mindig félelem szorítja a szívemet, most azonban nem féltem. Éreztem, hogy áradó jósága isteni Szívéhez vonz. Ez oly erővel történt, hogy repültem Felé, S lábaihoz borultam. Lehajolt, fölemelt, és királyi palástja egyik szárnyát fölém terjesztette. „Üdvözítőm, Királyom” – mondtam –, „Te uralkodj bennem!” Jézus így felelt: „Királyi trónusom már szívedben van. Benned már teljes királyi uralmam. De, ahol szeretetem uralkodik, ott állnia kell az Én keresztemnek is.” Azonnal megértettem, hogy Jézus áldozatot kíván. Odaadással fordultam Hozzá, készen arra, hogy engedelmeskedjem: „Jóságos Jézusom, akaratod szerint uralkodjék bennem szereteted – vállalom azt is, hogy Érted keresztet hordozzak.”

Tetszéssel tekintett rám, s mialatt keblén nyugodtam, láthattam, hogy jóságos tekintete végigpillant az egész világon. Megértettem, hogy valami után szomjazik. „Mi után szomjúhozik Szíved?” Kimondhatatlan szeretettel hajolt felém és így szólt: „Ha a Fiút elismerik, mint Királyt, illő, hogy a Fiú Anyját is megillesse a királynői méltóság. Ezért akarom, hogy Szeplőtelen Anyámat az egész világ Győzelmes Királynőnek ismerje el. Ennek az elismerésnek ünnepélyesen és nyilvánosan kell történnie.”

Amikor az Üdvözítő az „ünnepélyes” szót kimondta, láttam, hogy valami fényes fehér felhőből csodálatos körmenet indul el. Nem tudnám leírni, milyen volt részleteiben, mert mennyei körmenet volt, s az emberi nyelv nem nagyon alkalmas a mennyei dolgok kifejezésére. Jézus azonban örömmel és megelégedéssel szemlélte ezt a körmenetet. Akkor láttam, hogy angyalok bukkannak föl, és egy királyi trónust hordoznak. A trónuson a Boldogságos Szűz ült, mint Királynő. Királyi palástot és hármas királyi koronát viselt. Koronája különleges kapcsolatban állott a Szentháromsággal, minthogy Ő egyszerre Isten Leánya, Jegyese és Anyja.

A Boldogságos Szűz, mint Királynő, egyik kezében jogart tartott, másik kezében a földgömb ragyogott. Ezen a földgolyón a Kis Jézus ült, szintén királyi díszben. Az Ő fején is királyi korona volt, de kisebb, mint Máriáé, noha hasonlatos hozzá. A Kisded balkezében egy kis keresztet tartott, amelyet Szívéhez szorított; jobbjában királyi jogar volt. A körmenetet csodálatos muzsikaszó kísérte.

Hirtelen eltűnt a körmenet képe, és újra Krisztust, a Királyt láttam. Jobbján Édesanyja állt, a Világ Királynője. Megértettem, hogy az égi körmenet azoknak a körmeneteknek mennyei előképe, amelyekkel a Boldogságos Szüzet, mint a Világ Győzelmes Királynőjét fogják ünnepelni mindenütt a világon: a városokban és falvakban, a mezőkön és a hegyeken, az otthonokban és a szívekben.

E látomás alatt az Üdvözítő tudtomra adta, hogy ezt az ünneplést még XI Pius pápasága alatt be fogják vezetni az Egyházban. (Ez 1954-ben, a Mária-évben megtörtént.) Továbbá, hogy ezt a művet Jézus legszentebb Szívének különös áldása fogja kísérni. Azok a papok, akiket Jézus e mű előmozdítására kiválaszt, sok szenvedést és megaláztatást viselnek majd. De Jézus segítségét ígérte ezeknek a papoknak: „A szenvedésben velük leszek!” Mialatt az Üdvözítő ezeket mondta, jobbját Szívéhez érintette, majd áldásra emelte; a kegyelem, mint folyó, áradt szét a papi lelkekre.

Láttam, mint nyugodott meg tekintete lelkiatyámon, és én megértettem Jézust; „Szívem áldása, szeretetem lángja, akaratom ereje buzgó papjaimon lesz; ők lesznek a lépcső, amelyen át Szeplőtelen Anyám, mint a Világ Győzelmes Királynője, dicsőséges trónusára föllép”

 

Mária Társasága

 

Jézust szemlélve azt is láttam, hogy az Úr, mint kívánja egy új rend, Mária Társasága alapítását. Megértettem, hogy Isten akarata szerint mindezt a lehető leggyorsabban közölni kell az Egyház papjaival, nehogy a még megmenthető lelkek elvesszenek. Azután láttam, hogy a Boldogságos Szűznek, mint a Világ Királynőjének egyetemes tisztelete Magyarországról indul el. (Lásd a VI. fejezetet) Fölfogtam, hogy az Üdvözítő fölöttébb kívánja Szűz Mária, mint a Világ Győzelmes Királynőjének ünnepét. A mennyei Atya ezáltal óhajtja bizonyítani a világ előtt, hogy a Boldogságos Szűz, mint a Világ Királynője, valóban győz a világ, a bűn és a pokol felett. Ezután az Üdvözítő közölte velem, hogy csak akkor adja meg a világnak a megígért békét, ha Szeplőtlen Anyjának, mint a Világ Győzelmes Királynőjének tisztelete mindenütt elterjed a földön, és ha megalakul és tevékenykedik Mária Társasága. Azt is láttam, hogy az Üdvözítő nem arra a békére gondolt, amely közvetlenül a háború után következik, (a második világháborúról van szó) hanem arra a békére, amely a világ megtisztulása után fog fölvirradni (Lásd a VII. fejezetet). A ”béke” szóban mélységes titok rejtőzött, s emiatt Jézus szájából, valahányszor csak kimondta ezt a szót, fénytenger áradt elő, és lelkemet kimondhatatlan boldogság és nyugalom öntötte el. Ám méltatlannak éreztem magam, hogy e titok felől kérdezősködjem.

 

A Szentháromság és Szűz Mária

 

Egyik elsőszombaton az Úr új kegyelmet adott nekem. Nagy örömmel mutatott egy papi lelket, aki a Világ Királynője tiszteletének terjesztésén munkálkodott. Jézusnak annyira kedvére való volt e pap őszinte buzgósága, hogy egyesült vele. Jézus örömmel és szeretettel mondta az ég angyalainak és szentjeinek: „Jöjjetek és lássátok, mit vagyok kész megtenni egy lélek kérésére!” Akkor megjelent a Boldogságos Szűz, mint a Világ Királynője. Igen fiatalnak, szinte gyermeknek tűnt. Fején királyi korona fénylett, lábait fénylő felhők takarták. Így állt előttem és megáldotta a világot, amelyet töviskoszorú vett körül. A töviskoszorú sűrűjéből egy szál liliom magaslott föl. (A Szűzanyát „tövisek közt viruló liliomnak” nevezi az Egyház). A Szent Szűz jobbján állott a Fiú, balján az Atya, fölöttük lebegett a Szentlélek. A Szűzanyára csodálatos fény sugárzott a Három Isteni Személyből. Mária, két karját kinyújtva, kezét védelmezően tartotta a világ fölött; a Fiú bal, az Atya jobb kezét nyújtotta, mintegy támogatás gyanánt, Mária védelmezően összetett két tenyere felé. A Szentháromság a Szent Szűz keze által áldotta meg a világot. Az áldás pillanatában, mintha csak a Szűzanya tenyeréből sugárzott volna a világra, a latin „béke” szó három betűje ragyogott föl: PAX. Ám nem jutott el a világig, hanem egy ívvel a Fiú jobbja fejé szállt és ott is maradt lebegve. Ebből megértettem, hogy a Szűzanya az, aki mindent előkészít a béke elérkeztéhez. Amikor feladata befejeződik, mindent átad Jézusnak. Jézus azonban csak akkor engedi át a világnak az óhajtott békét, amikor elérkezik „az Ő órája”. Ez a végső idők titka, a békességé, amelyről fentebb szó volt.

 

Angyalok éneke

    Miközben a Szent Szűz áldását adta a világra, hallottam az angyalok és a szentek énekét:

Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön örökké. Amen.

Alleluja!

 

Megtudtam, hogy ez az ének csodálatos erejű ima, ha a lélek őszintén és teljes odaadással énekli magában szüntelenül. Jézus azt is tudomásomra hozta, hogy különös kegyelmekkel árasztja el azokat, akik a Világ Győzelmes Királynője tisztelete érdekében fáradhatatlanul munkálkodnak.

 

„Engeszteljetek!”

Valamivel később ismét láthattam a Szent Szüzet a Szentháromsággal együtt. Mária királynői öltözetben állt, lábai alatt a világ, földgolyó formájában. A Szűzanya alakja fenséget, mélységes alázatot, mégis királyi fenséget tükrözött. Arcvonásai finomak és végtelenül kedvesek voltak, de nem hiányzott belőlük egyfajta csodálatot ébresztő, mély komolyság sem. Hófehér ruhát viselt, kék övvel a derekán; két vállát bíborpalást födte, amelynek két szárnyát, elől, villámló aranycsat fogta össze; a palástról egy hosszú türkizkék színben játszó uszály hullámzott alá. Az aranyos csat, mint megtudtam, különös kapcsolatban áll a három Isteni Személlyel. Mária gesztenyebarna haja középen kettévált és áttetsző fátyol borította. Fején hármas korona ragyogott, a korábban viselt koronáktól különböző; ez fölfelé keskenyedett, de nem volt hasonló a pápai tiarához. A Szűz baljában jogart tartott, jobbját áldásra emelte. A kegyelem, mint valami fénynyaláb, áradt az áldásosztó kézből, és beragyogta az egész világot, Magyarországot, de különösen és mindenekelőtt a szenvedő, üldözött, de végül győzedelmeskedő Egyházat.

A Szent Szűz jobb lába alatt a földet körbeölelő kígyó feje volt látható, széttiporva. A Boldogságos Szűz öröme, fény alakjában átjárta a magasságban fölsejlő három Isteni Személyt. A megtért világ felől a kegyelem fénye tükröződött vissza a Szűzanyára. Ekkor a Boldogságos Szűz anyai szeretettel hajolt felém és lassan a következő szavakat mondta:

„Engeszteljetek, engeszteljetek, engeszteljetek! Mert csak így lesztek méltók a kegyelemre.”

 

Szükséges-e a Szűzanya sok megjelenése?

 

Sokan fordultak hozzám ily kérdésekkel, amelyeket én Jézushoz közvetítettem. Ő így válaszolt: „Leányom! Amiként egy országban egy uralkodó van, a többi pedig csak szolga, noha az uralkodó meghallgatja őket, úgy egy az Úr a mindenség felett is. De ahogyan a földi uralkodók sem jelennek meg másként, mint baljukon eljegyzett asszonyukkal, hogy a szolgák ne csak az igazság szigorát, hanem az irgalom szeretetét is érezzék, úgy illő, hogy a mindenség Ura is kinyilvánítsa irgalmát mindazok felé, akik igazsága láttán rémületükben elpusztulnának. Amikor az én Szeplőtelen Anyám hozzátok szól, az Én Irgalmam szavát halljátok, hogy megtérjetek, és többé ne vétkezzetek. Én, a mindenség Ura, nem tagadom meg irgalmamat senkitől, éljen bár a birodalmam eldugott zugában; ismerem őt, és látom szívének titkait. Ne csodálkozz hát azon, hogy mily sokan hallják mostanában a könyörületesség igéit; bizony mondom, ha nem térnek meg, igazságosságom fogja meglátogatni őket.”

 

Sokruhájú Istenanya

 

Más alkalommal a Szűzanya szólt hozzám: „Ne gondold, gyermekem, hogy nekem csak egyetlen alakom és egyetlen ruhám van; nem! Amióta világ a világ, minden nemzetnek és minden időben megjelenek, hogy kegyelmet találjanak és el ne vesszenek. Minden néphez azon a nyelven szólok, amelyen Isten örök elrendelése szerint könyörgő imáikat mondják. Mindenkit megszólítok, mert az én Fiam örömhíre is mindenkinek szól. Könnyebben elteltek a mennyei dolgok szeretetével, ha olyannak láttok engem, mint önmagatokat.”

 

Mikor tér meg a világ?

 

Jézus sokszor oktatott arra, mennyire helytelen panaszkodni mindazért, ami történik velünk, legyen ez akár egyszerű kellemetlenség, akár fájdalmas sorscsapás. „Leányom!” – szólt egy alkalommal az Üdvözítő – „Amikor halljátok tőlem az igét: „aki kardot fog, kard által vész el (Vö. Mt. 26,52)”– tudjátok meg, hogy ezt azokra értettem, akik az én akaratomban való megnyugvás helyett a világ labirintusában tévelyegnek, a külsőt többre becsülik a bensőnél, S inkább hisznek homályos látásuknak, mint az én Világosságomnak. Az ilyenek, ha meg nem térnek, azáltal vesznek el, amit valóságosnak találtak. Ha tehát te azt látod, milyen elvetemült a világ, ne a világtól, hanem önmagadtól borzadj el mindenekelőtt, hiszen semmit sem láthatsz, amiben valahogy ne lennél magad is részes. Borzadj el, Leányom, s mindennél jobban szomjúhozd Igazságomat. Ne kérdezősködjetek, mikor tér meg a világ. Kérdezzétek inkább: mikor tértek meg ti magatok?

 

Mikor ismeritek el, hogy mennyei Atyátok tudta nélkül egy hajatok szála sem görbülhet meg? Mikor látjátok be, hogy nincs oly világi gonoszság, amely az istenszerető lélek javára ne válhatna Atyám akaratából? Gyermekem! Tudd meg, hogy a világban pusztító tűz – a sátán tüze – Atyám engedélyével tombol. Azért pusztít, hogy így váljék el a jó a gonosztól, s a jó – megpróbálva, megtisztulva és megnemesedve e tűzben – még jobb legyen. Közöld ezt minden gyermekemmel.

Ugyanerről a Boldogságos Szűz ezeket mondta:

„A bűnös világ megtérésének ideje Szeplőtelen Szívem mélyén van elrejtve. Ezt az időt még a Fiú sem ismeri, csak az Atya, aki tudását az Én Szívem kincstárában zárta el. A ti dolgotok: hogy imádkozzatok, bízzatok, és ne féljetek. Én, a Világ Győzelmes Királynője, hatalmammal és segítségemmel itt vagyok, közel hozzátok, közelebb, mint gondolnátok. Ti, akik megismertétek az Igazságot, örvendezzetek, és szüntelen töredelemmel várjatok Engem. Örüljetek, ismét mondom, örüljetek, mert a mennyei Atya nagy dolgot cselekedett Velem. Mindenkinél jobban felmagasztalt, s királynői hatalommal áldott meg. A bűnökbe merült világ megmentésének munkáját királynői kezembe helyezte. Én vagyok a Világ Győzelmes Királynője, minden lélek királynője, akinek nem állhatnak ellent a pokol összes serege sem. Halljátok meg, amit mondok: kezemben van a győzelem!”

 

A világ fölötti hatalom

 

Sokan kérdezték tőlem, hogy kell érteniük a Szent Szűz világ fölötti hatalmát. A választ maga a Szűzanya adta meg: „Az Én királynői hatalmam kegyelem és áldás minden léleknek, minden nemzetnek és az egész világnak. Ha Én nem szólok hozzátok, ti sem szólhattok az Én Fiamhoz. Ha Nekem nem adatott volna hatalom a világ fölött, a világ már régen elmerült volna a megsemmisülés poklában. Az Én hatalmam: az Édesanya hatalma kicsinyei fölött, akik e hatalom híján elpusztulnának.” ”Az Én világhatalmam jelenti továbbá az Ég főangyalait seregükkel egyetemben, akiket a mennyei Atya rendelt Mellém, hogy a végső győzelem pillanatában harcra keljenek a gonosz és emberbőrbe bújt szolgái ellen.”

 

A názáreti kislány

 

Ha a Szűzanyára gondolunk, ne feledjük, hogy Ő nemcsak „Minden Kegyelmek Közvetítője”, nem pusztán a teljhatalommal felruházott Királynő; Ő ugyanúgy az a názáreti kislány, aki volt: fiatal, gyönge teremtés, lelke csupa áhítat, alázat és szolgálatkészség. Alázata szüntelenül növekszik, ez jellemzi Őt. Szolgálóleány, akit Isten mérhetetlen alázata és lángoló szeretete miatt fölmagasztal Isten. Eme szolgálójától születik az emberiség Megváltója. Cselédlány, ugyanakkor Isten Anyja; szolgáló, de királynői méltóság várományosa; megvetett, de Szülötte által minden hatalom Neki adatik e világ fölött. A legkisebb Ő, akár ama példázatbeli „mustármag” ( Mt. 13,32. Mk. 4,3 Lk. 13,19.) – és Isten után Ő az első mindörökké. Számunkra minden kegyelmet Ő közvetít, s nem fordulhatunk Jézushoz másként, csakis Szűz Mária által. A mi lelkünket elfedte, betakarta a bűn minden szennye –, de Jézus életre kelt bennünket az Egyház Anyja, a Világ Győzelmes Királynője által.

 A második Paradicsom

A Szűzanya végső győzelme által azt a paradicsomi életet nyerjük vissza, amelyet a bűnbeeséssel elveszítettünk. Az új világban mintegy bűn nélkül élnek majd az emberek (Lásd a VII. fejezet bevezetését.)

 

A liliom

Amikor a Világ Győzelmes Királynőjét láttam, és lába alatt, a bűnbe merült világot körülövező töviskorona sűrűjéből egy liliomot, megtudtam, hogy ez a liliom jelenti egyrészt a lelket önmagában, másrészt a lelket, mint a második Paradicsom lakóját. A Szűzanya közölte, hogy a liliom jelzi a lélek eredendő tisztaságát, azt az ártatlanságot, amelyet semmiféle bűn nem mocskolhat be. „Ha nem volna bennetek egy mustármagnyi tisztaság” – így szólt – „nem verhetne bennetek gyökeret a mennyei tisztaság sem.” „De ez a liliom azt is jelzi” – folytatta –, „hogy a bűn fölött minden gonoszság ellenére győzedelmeskedni fog a tisztaság, a pokol fölött a menny, az ártás fölött az ártatlanság. A megtisztulás eredményeképpen az emberiség oly tisztaságban és szépségben fog élni, ahogyan az Atya az első embert megteremtette.

 

A második eljövetel

 

Ahogyan Jézus első eljövetelekor is Szűz Mária volt az, aki nagy alázatosságával, tisztaságával és bölcsességével helyet készített az emberiség Megváltójának, úgy lesz a második eljövetelt illetően is. A második eljövetelben, amikor a mennyei Atya a teremtett világot mintegy megdicsőíti, Krisztus diadalmaskodik. De ezt a győzelmet szükségképpen megelőzi Mária diadala is. Az Ő diadala a kegyelem diadala; az Ő győzelme az irgalom és a szeretet győzelme, a Nap sugaráé a jéggé fagyott szívek felett.