Mária Natália nővér naplója

 

 

REGINA MUNDI VICTORIOSA

A VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE

 

Mária Natália Magdolna nővér Magán-kinyilatkoztatásai

Összeállították, jegyzetekkel és bevezetők kel ellátták Szűz Mária, a VILÁG KIRÁLYNŐJE tisztelői.

Two Hearts Books & Publishers P. O. Box 844 Mountain View. California 94042

 

TARTALOM

 

Előszó

Hivatalos vélemény

I. fejezet: Natália nővér küldetése.

II. fejezet: Magántermészetű misztikus élmények.

III. fejezet: Az Egyház papjaihoz intézett felszólítások.

IV. fejezet: Általános tanítások.

V. fejezet: Világ Győzelmes Királynője

VI. fejezet: Magyarországra vonatkozó közlések.

VII. fejezet: Világcsapás. A világ eljövendő sorsa.

VIII. fejezet: Legújabb égi Üzenetek.

Függelék

 

VIII. Orbán pápa dekrétumával összhangban alávetjük magunkat a legfőbb egyházi hatóság ítéletének, és ezen ”égi üzenetek” közlésével nem óhajtjuk megelőzni a végső döntést.

 

Az Egyház megszüntette a még el nem bírált magán-kinyilatkoztatásokkal foglalkozó sajtótermékek kiadására vonatkozó tilalmat. (Az 1399. és 2318-; kánon hatályon kívül helyezését lásd: A.S.S. 5816 1966. dec. 29-; számban). - 1966. november 15-én a Szent Kongregáció lehetővé tette az ilyen kiadványok IMPRIMATUR nélküli terjesztését és kiadását.

 


Előszó

 

Ez a könyv Mária Natália nővér életéről, misztikus élményeiről szól. Jézus Krisztus és a Szűzanya az ő személye által kívántak az emberekhez, mindenekelőtt Magyarországhoz szólni. Ezen üzenetek a második világháború alatt fogalmazódtak meg, lényegük: a nagy engesztelés. Jézus Natália nővért bízta meg azzal a feladattal, hogy hozza a magyarság tudomására, ha nem térünk meg, nem vezekelünk a papság és a nép bűneiért, Isten rettenetes büntetéssel sújtja az országot.

Mária Natália Magdolna nővér 1901-ben született egy Pozsony* melletti kis faluban, német anyanyelvű iparos családból. Magyarul és szlovákul még gyermekkorában megtanult, ám a magyar nyelv még hosszú ideig gondot jelentett számára. Az Úr Jézussal és Édesanyánkkal tartózkodási helye szerint, hol magyarul, hol németül, hol franciául, hol szlovákul beszélgetett. A majdnem egy századot átfogó élet utolsó öt évtizedében magyarul él és gondolkodik és az üzeneteket is így kapja. Szerzetesi hivatása már kicsiny korában világossá lett előtte.

Pozsonyban 17 éves korában lépett szerzetbe. Huszonegy éves volt, amikor elöljárói Belgiumba küldték, hogy egy ottani zárdájukban kisegítsen a munkában. 1934-ben nagybetegen visszahelyezték Csehszlovákiába, majd két év múlva, 1936-ban Magyarországra került.

Budapesti és kecskeméti zárdákban élt ezután. Itt fogadta azon természetfeletti ajándékokat és üzeneteket, amelyek meghirdették Magyarország háborús és háború utáni sorsát, s amelyek engesztelésre szólították fel a magyar papokat. Natália ezen élményeiről lelki naplójában számol be, amelyet 1939 és 1943 között vezetett; a naplóírás azután, lelki vezetői engedély hiányában megszakadt, de 1981 óta, az ismétlődő kéréseknek engedve, élményeiről, hallomásairól és látomásairól újra írásban számol be. A szerzetek feloszlatása után Natália nővér vidéken élt, elrejtve a világ elől, de lelki élményekben a korábbi évekhez képest nem kevésbé gazdagon. Rejtett életét ma is őrzi, 1980-tól új lelkiatya vezetése alatt.

A magyar olvasó páratlan értékű kincset tart a kezében: a keresztény misztikának legfényesebb gyöngyszemeihez hasonlatost. Üzenetekről, tanításokról olvashat, kiegészítve azon döntő fontosságú szövegekkel, amelyek kifejezetten nekünk, az utolsó idők magyarországi katolikusaihoz szólnak; szólnak pedig elsősorban az Egyház papjaihoz.

Könyvünk alapja az említett napló, kiegészítve Natália nővér többeknek adott és különböző időpontokban feljegyzett közléseivel.

Natália nővér zárdába lépésekor felajánlotta életét a papokért. Az Úr Jézus ezt el is fogadta: egész életében hihetetlen testi és lelki szenvedéseken ment keresztül. Ugyanakkor az Úr Jézus megosztotta vele a papokért érzett fájdalmát, és a bennük lelt örömét is. Jézus örült és szenvedett benne, ahogy Ö maga nevezi: ”Szeretett papfiaiért!”

 

* Már Belgiumban, sőt már Pozsonyban kapott közléseket.

 


Hivatalos vélemény Natália nővérről és a neki juttatott kegyelmekről

 

Dr. Krasznay Jenő teológiai tanár 1909-ben született Esztergomban. 1932-ben történt felszentelése után előbb a veszprémi egyházmegyében működött, majd 1936 és 1943 között középiskolákban volt hittanár. Elöljárói kívánságára ekkor Hász István tábori püspök mellé került, mint püspöki titkár. 1945-ben püspökével együtt Svájcba került, s ott a magyar katolikusok pásztorációjában vett részt egészen haláláig.

Krasznay Jenő 1939-ben ismerte meg Natália nővért, és 1943. január 21-én szakvéleményét, jelentés formájában, felettesei elé terjesztette. Az alábbiakban e jelentésből idézünk részleteket.

”Mária Natália magdolnanővért a kecskeméti Jópásztor-zárdában, 1939-ben, a magdolnanővéreknek adott lelkigyakorlatok során ismertem meg. Félelemmel és önmaga iránti bizalmatlansággal tárta fel imádsága közben gyakran átélt lelki élményeit és az azokkal járó megpróbáltatásokat. Beszámolójából megállapítottam, hogy rendkívüli kegyelemben részesül. Ez idő óta – elöljáróim engedélyével – részint levélben, részint személyesen, évente egy-két alkalommal, lelki tanácsokat adok neki. Két éven át, pontosan 1941 őszéig arra a kérdésre kerestem választ, hogy a nővér félelmek közepette átélt lelki élményei valóságosak-e, vagy nem; hogy életét valóban Isten hatja-e át a maga misztikus működésével. A második kérdés úgy szólt, hogy azok a nagy önmegtagadások, amelyeket a nővér a saját és a mások bűneiért vállal, Isten indítására történnek-e?

A nővért igen szigorú és nehéz engedelmességi próbáknak vetettem alá. Utasításaimat, szinte vakon engedelmeskedve, végrehajtotta. Parancsomra a nővér megpróbált ellenállni a látomásoknak és a tapasztalt hangoknak.

Hogy ítéletet formálhassak a nővér misztikus imaéletéről, a következő forrásokat használtam fel:

 

a) három tapasztalt jezsuita páter véleményét;

b) szakkönyveket, különösen Nagy Szent Teréz műveit;

c) a nővér feleleteit, keresztkérdéseimre adott válaszait;

d) elöljárói értesítéseit;

e) különböző lelki betegségek szakszerű leírását.

 

Vizsgálataim módszerében elsősorban Poulain művére tárnaszkodtam (Die Fűlle der Gnaden, 1. Band, Aug.1941).

A nővér lelki életének képe fokozatosan bontakozott ki előttem, a következő jellemző vonásokkal: érzékenység, mindig újra előtörő kételyek. Sokáig nem értettem e jelenségeket, s nem tudtam összeegyeztetni azon kegyelmekkel, amelyekről beszámolt. Később azonban ráébredtem, hogy az említett jelenségek olyan emberi gyarlóságok, amelyek a lelket sokáig elkísérik a misztikus egyesülés útján.

Azt is láttam, hogy a nővér ezen az úton nagy előrehaladást tett. A maradandó erények kétségtelen jeleit tapasztaltam nála. Ezek közül a leglényegesebbek: készséges engedelmesség, és mesterkéletlen őszinteség. Hosszú megfigyelés után arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok az élmények, amelyekről nekem őszintén beszámolt, valóban átélt élmények. A zárdában, egyes társnői részéről, igen súlyos megpróbáltatásokat kellett elviselnie – erős lélekkel tűrte mindezt. Nővértársai közül sokan úgy nyilatkoztak, hogy a Natália nővért ért igazságtalanságokat ők nem tudták volna eltűrni.

Az első nagy kinyilatkoztatást – bizonyos bevezető élmények után – 1941 novemberében nyerte, mégpedig az elhunyt jezsuita atya, P, Biró közbenjárására – ez tűnik ki feljegyzéseiből. 1942 augusztusáig a közlések egy mondanivaló körül variálódtak egyöntetűen.

Natália nővér, misztikus úton, tudomást szerzett egészen szűk körben hozott titkos döntésekről, kijelentésekről és tervekről, amelyek akkoriban Budapesten születtek, illetve hangzottak el.

Befejezésül kötelességemnek érzem, hogy kinyilvánítsam: meg vagyok győződve a mi Urunk Jézus Krisztusnak, Üdvözítőnknek természetfeletti működéséről Natália nővér esetében.”

 


I. fejezet

Natália nővér küldetése

 

1. Életrajzi töredékek

 

A vihar

 

Még nem jártam iskolába. Erdőkkel körülvett otthonunk felett hatalmas vihar tombolt. Édesapám karjaiba vett, a konyha üvegezett ajtajában bámulhattam az ítéletidőt. Villámlott és dörgött szakadatlanul. Édesanyám, testvéreimmel együtt, térden állva imádkozott. Kicsi voltam, nem vettem részt az imában, nem is fogtam föl a veszélyt. A villámok fényénél messzire elláthattam, úgy tűnt, egészen a mennyországig. Megkérdeztem édesapámat: honnan ez a nagy dörgés, ezek a fénylő villámok? Apám így felelt: „Tudod, kisLeányom, gonoszak lettek az emberek, s az Úristen most kisujját felemelve megfenyíti őket. Arra figyelmeztet minket, hogy jók legyünk.” Megkérdeztem: … S mi történik akkor, ha az Úristen a nagyujját emeli fel?” Apám kicsit elgondolkodott, majd így felelt: ”Akkor, kisLeányom, mindannyian meghalunk.”

Ez volt talán az első eset, amikor megsejtettem valamit az ítéletből, amiről annyi üzenetet nyertem az Úrtól. *

 

* Miután Natália nővér részletekbe menően soha nem mondta el önéletrajzát, ez a fejezet, amely a nővér személyes sorsának alakulásával foglalkozik, csak töredékes lehet: mindazonáltal a feljegyzett életrajzi töredékből világos képet nyerhetünk a nővér alakuló életpályája felől.

 

A kórus és a kötényke

 

Hatévesen voltam elsőáldozó. Ez az esztendő egy nagy örömet és egy nagy bánatot hozott nekem.

A bánat oka: kántorunk énekkart szervezett, de nem lehettem énekkari tag, mivel sem hallásom, sem énekhangom nem volt. Az elsőáldozás előtti napokban a kántor mégis ezt mondta „holnap gyere fel te is a kórusra, Marika!” Nagyon boldog lettem, pontosan megjelentem a próbán. Két ének után így szólt: „Eridj le a kórusról, Marika, hamisan énekelsz!” Borzasztóan sírtam. Édesanyám azonban szeretettel elmagyarázta, hogy az elsőáldozáskor az én énekem az imádság lesz.

Hófehér ruhában, csipkés köténykében járultunk a szentáldozáshoz. Ezen a napon keresztanyám vendége voltam. Fia, Janó siketnéma volt. Egy kosár frissen szedett cseresznyével kínált meg. A cseresznyét megettem és akkor vettem észre, hogy a köténykém piros lett tőle. Nagyon sírtam és elmondtam Keresztanyámnak. Ö azt mondta: „Ne sírj, Marikám! Ha végeztem a főzéssel, én kitisztítom a kötényedet.” Én a kezemben tartottam továbbra is a piciny köténykét. Ebéd előtt egyszer csak bejött Keresztanyám a konyhából és kérte a köténykét. Ekkor leeresztettem azt. Keresztanyám erre hangosan azt mondta: „Marikám! Hófehér a te köténykéd, nincs azon mit mosni!” – Ekkor és ez után is mindig tudtam, hogy Jézus, Aki a Szentáldozásban hozzám jött és velem van, kitisztította, eltüntette a foltokat az én kis köténykémről.

 

A titokzatos hölgy

 

Elcsentem a Szentírást, és olvasgatni kezdtem. Két gondolat ragadott meg: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél", és: „Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, Nekem teszitek." 14 éves koromban ferences harmadrendi fogadalmat tettem, s 15 éves koromban az is világossá vált előttem, hogy nem akarok férjhez menni. Mindig csak Jézus vonzott, akivel nemegyszer találkoztam is. Belső látással ekkor már királyokat és koldusokat láttam magam körül. Néztem az egyiket nagy hatalmában, de múlandó pompájában is; néztem a másikat igazságvágyó szegénységében, de ugyanolyan múlandóságában. Kinek adjam hát szeretetemet? Annak, aki mindig él, s mindenkor örvendezik szeretetemnek.

Nyolc testvérem közül már csak én élek, és egy öcsém. Stefánia húgom – aki szintén apáca lett, és már meghalt – még otthon, a családi házban, sokat segített nekem. Vasárnaponként édesanyám megengedte, hogy az ünnepi ebéd után mi, lányok, felváltva mosogassunk el, és tegyük rendbe a konyhát. Stefike engem mindig imádkozni küldött, mert soha sem ellenkeztem vele, és látta, mennyire szeretek csendben elvonulni.

Egyik nyáron, alkonyat felé, a padláslétra legalsó fokán ültem. Néztem a gyönyörűséges eget; lelkem mintha elszállt volna. Egyszer csak kinyílott házunk kiskapuja. Egy asszony lépett be. Leugrottam a létráról, elibe siettem; szép volt, s valami túlvilági imádságos boldogság sugárzott belőle. „Talán ez lesz a ház, ahol engem befogadnak” – szólt az ismeretlen. „Eddig, ahová csak bementem, mindig elutasítottak; ’nincs hely’, máshol indoklás nélkül tessékeltek tovább. Ezen a soron kezdtem el, egy házat sem hagytam ki, egészen a mezőn át, a nagy hídig.”

Néztem a hölgy arcát, és láttam, imádságos lélek és szereti az Istent. „Szeretem a jólelkű embereket” – szólalt meg ismét. „Ugye helyet adnak itt?” Igennel feleltem, majd beszaladtam édesanyámhoz. Sietve leírtam neki a vendéget: nagyon szép hölgy; másként öltözik, mint mi; szoknyája sötét, bokáig ér; hozzánk térne be, ha itt befogadnánk éjszakára; nem kér ágyat sem, elég neki egy szék, vagy egy imazsámoly. Szaladtam apámhoz is. Ö szigorú ember volt; „Ki ez a szálláskérő?” – kérdezte; neki is leírtam az asszony külsejét, közben féltem, hogy elküldi. Édesapám végül beleegyezett: „Nézd, Marikám – mondta - valahogyan majd csak elhelyezkedik ez a váratlan vendég; nincs sok helyünk, de azért maradjon.”

Mivel az esték hűvösek voltak, befűtöttünk. A hölgy egy konyhaszékre ült, én mellé a földre. A mennyországról kezdett beszélni; csak szívtam magamba szavait és repestem a boldogságtól. Megkérdeztem, enne-e vacsorát, de elutasította. Csak egy kevés teát kért, meg kenyeret. Vacsora közben titokzatos dolgokról beszélt nekem; a szentek tudományáról, Szent Ferencről. Én is megszólaltam: „Nagyon szeretnék a jó Istennek szolgálni. Apáca szeretnék lenni” – mondtam a hölgynek. „Az leszel” – válaszolta, magabiztosan csengtek szavai. „Honnét tetszett jönni?” – kérdeztem. „Bécsből – egy zárdából. ”lgen?” – kérdeztem örvendezve. „Tessék engem is elvinni oda, nem baj, ha fiatal vagyok.” „Ahová most megyek, oda nem vihetlek. Majd később” – hangzott a válasz.

Úrangyalára szólt a harang.

A hölgy összetette kezét, imába merült.

Lénye átalakult. Fenséget, oly égi szépséget sugárzott, alakja fénylett. Megijedtem, akkor már tudtam, a Szűzanya Ö. Ez benső megvilágosítás volt.

Éjszakai pihenőre került sor, s szégyenkezve kellett megmondanom a hölgynek, hogy nem tudunk részére külön fekvőhelyet adni. Szüleim átmennek a másik szobába, neki mellém kellene feküdnie. Beleegyezett. „Elférünk” – mondotta. Szívem remegett az örömtől, soványka voltam. Kértem, vegye le a kendőjét. „Nem fontos” – mosolygott, de kérésemre levette. Gyönyörű haja fátyolként hullott alá, egészen a földig. Középen volt ketté választva. Apámhoz szaladtam: „Kicsit félek, de olyan szépeket mond. És olyan gyönyörű a haja, sűrű, nehéz, mintha vízesés volna. Megkértem, aludjon velem.” „Rád bízom, Marikám" – válaszolta apám. „Ha nem akar lefeküdni, maradjon ülve a hokedlin. Én nem fogok aludni, a padra dőlök le, a másik szobában, hogy ha valami történne, a közeletekben legyek.” Visszamentem a hölgyhöz. Mindketten ruhástól, félig ülve dőltünk le az ágyra. Egész éjszaka a mennyországról mesélt. Azt mondta, én is oda jutok. Szüleim is. Nem tudtam aludni a hallottak izgalmas szépségétől. Mondtam neki, reggel misére megyek. Azt válaszolta, ő is velem tart.

A misén mozdulni sem mertem mellette. Együtt mentünk áldozni. A mise végén egy ministráns szaladt hozzám, a plébános úr hívat, mondta. Azt válaszoltam, azonnal megyek, csak kikísérem vendégemet a falu széléig. A hölgy Stomfa irányába indult. Kérdeztem, oda talál-e? Elmagyaráztam az utat: „Először a hegynek tetszik menni, azután lefele, két-három percen át, onnan már látni a házakat.” Megköszönte a szállást. A búcsúnál még egyszer elmondtam szívem nagy vágyát: „Tetszik tudni apáca szeretnék lenni. Dicsértessék a Jézus Krisztus” – válaszolta. Két lépést mentem, majd visszanéztem, hogy még egyszer lássam, mert nehéz volt elszakadnom tőle. Legnagyobb meglepetésemre nem volt már sehol. Sem égen, sem földön. ”Talán még az Úr Jézus sem érné utol” – gondoltam gyermekfejjel.

A plébános atya már nagyon várt. „Ki volt ez az asszony Marikám? Nem volt földi lény. – A hölgy azt mondta, ha sokat imádkozom, elérem szívem vágyát, és apáca leszek.” A plébános úr elgondolkozott. „Alig mertem megáldoztatni” – mondta – mert amikor a Szentostyát felé nyújtottam, fénylett az arca és fény áradt a szájából is. Az Ostya kirepült a kezemből. Megáldozott ebben a fényben. Féltem a rendkívüli jelenségtől, s láttam, hogy ebben az asszonyban semmi földi nincs, ez a lény maga a dicsőséges Túlvilág. Még a sekrestyében is remegtem.”

 

Az elodázott halál

 

Harminchárom éves koromban elöljáróim Belgiumba rendeltek. Ottani zárdánkban nagy szükség volt jól dolgozó, fizikai munkát végző nővérekre. Bár gyenge voltam és sokat betegeskedtem, nagyon szerettem dolgozni, bármilyen munkát elvállaltam. Meszeltem, sikáltam, vécét és ólat takarítottam, mostam, mosogattam, szenet hordtam stb.; ha pedig volt egy kis szabad időm, nagyon szívesen olvasgattam. Csont és bőr lettem, annyira hajtottam magam. Elöljáróim úgy látták, hogy már nincs sok időm hátra: Pozsonyi rendházunkat is értesítették, hogy emberi számítás szerint hamarosan meghalok. Egy éjszaka így szólt hozzám az Úr: „Azt kérted tőlem, hogy Hozzám hasonló akarsz lenni, harminchárom éves korodban vigyelek magamhoz, nos, itt van az óra; szólítalak téged. Ha azonban mégis vállalnád a további szenvedést a lelkek megmentéséért, itt a földön, akkor meghosszabbítom földi életedet.” S Jézusom ekkor megígérte, megengedi, hogy a halhatatlan lelkekért szenvedjek még tovább a földön. Azt válaszoltam, hogy nagyon sokat akarok szenvedni, és sok lelket megmenteni a kárhozattól. Kértem Jézust: »Add meg nekem a kegyelmet, hogy öregkoromig vezekelhessek itt a földön, és ha meghalok, segíthessem a lelkeket a mennyország felé, a világ végezetéig. Add meg nekem, hogy ezer és ezer földi elhagyott tabernákulum előtt imádhassalak, amíg Te a legutolsó Szentostyában itt leszel a földön.”

Jézus megígérte nekem, majd így folytatta:

„És mit kérnél tőlem, amikor te is 33 éves vagy?” – Mit tudnál még nekem adni, amikor már egészen odaadtad magadat? – Önmagamnál többet valóban senki sem kaphat Tőlem, de kérj valamit, kimeríthetetlen kegyelmem kútja.” – Jézusom, arra kérlek, hogy a Te emberek között töltött 33 éved tiszteletére, adjál nekünk 33 ajándékot. – „Ajándékomat Szeplőtelen Édesanyám tiszteletéhez fűzöm. Ezen ígéretek valóra válnak mindazokban, akik tiszta szívvel, őszinte szándékkal, és buzgó szeretettel 9 egymást követő első szombaton engesztelik az Ő Szeplőtelen Szívét.”.*

* Ígéreteket lásd a 162. oldalon.

 

A nyelvek adománya

 

A negyvenes években, az egyik vidéki rendházban * a főnöknő kéretett, és megbízott azzal, hogy még aznap délután tartsak előadást, az ország minden részéből egybegyűlt körülbelül 150 nővér előtt, mivel baj van a hivatások körül: egyre többen jelentik be, hogy el kívánják hagyni a rendházat, és férjhez akarnak menni. Nagyon megrémültem. Kértem, hogy tekintsen el ettől. A nővérek között sok a tanítónő, tanárnő, diplomás és művelt ember, hogyan is szólhatnék én hozzájuk, én, az iskolázatlan?

Sohasem beszéltem még nyilvánosság előtt: zavaromban egyetlen épkézláb mondatot sem tudnék megfogalmazni.

Hasztalan tiltakoztam. A főnöknő ekkor az engedelmesség nevében megparancsolta, hogy tartsam meg az előadást. Ez ellen már nem szólhattam. Csak arra kértem, adjon némi gondolkozási időt, mert az Úr Jézussal szeretném megbeszélni ezt a keserves vállalkozást. Mondtam neki, hogy koldus és semmi vagyok, nem tudom végrehajtani az utasítást, ha csak Tőle, nem kapok kegyelmet. Hallottam Jézus erősített szavát: „Ne félj, nem neked kell beszélned. Én téged csak eszközül használlak, a nővérekhez Én fogok szólani, rajtad keresztül: szükségem van valakire, aki szívét és lelkét egészen odaadja Nekem.”

Bármennyire gyönyörűséges és megnyugtató volt Jézust hallani, tovább ellenkeztem.

 

* Sovy püspök atya úgy rendelkezett, hogy Natália nővér egy évig Zsámbékon tartózkodjék és ott szemlélődő életét zavartalanul élhesse.

 

Azt mondtam, szívesen végezném a legpiszkosabb munkákat, csak szónokolnom ne kelljen. Jézus ismét megszólalt: „Mondom neked, ne félj; majd Én beszélek. Tudasd a főnöknő anyával, hogy kész vagy megtartani az előadást.”

Ráhagyatkoztam Jézusomra, s a kijelölt időpontban megérkeztem a kápolnába. Átvillant agyamon, hogy a tanult emberek jegyzetet készítenek, én meg a levegőből szólok. Még egyszer a tabernákulumra tekintettem és ekkor valami túlvilági boldogság töltött el. Ismét hangzott a bíztatás: „Te csak eszköz vagy, Én fogok beszélni!”

Leültem az asztalhoz. Senkire se mertem nézni, csak beszéltem. Hangszer voltam Jézusom kezében, talán hegedű; minden hang, minden szó, minden futam időben érkezett a lelkembe. Jézus hangja volt minden. A kolostori kicsiny kápolna égő erdővé változott; minden fény volt és tűz. Edénnyé változtam, amelynek italából elsőként én kortyolhattam. Én lettem az első hallgató és figyelő, tanítvány voltam, mint az apostolok a hegyi beszédnél. Tudtam, egészen biztosan érzékeltem, hogy valaki beszél bennem; olyan dolgokról ejtettem szót, amelyek korábban még csak fel sem merültek bennem.

Miről beszélt Jézus? Szavainak aranya ma is ragyog lelkemben. A szerzetesi életről szólott, a kilépésekről, a férjhezmenetelről, a zúgolódásokról, az elégedetlenségről és engedetlenségről, az elöljárókkal szemben megnyilvánuló tiszteletlenségről, amit ma kontesztálásnak mondanak. Szólt a szinte minden kolostorban tapasztalható felbomlási folyamatokról. Annyira elteltem leírhatatlan boldogsággal, hogy hangomat sem észleltem, azt sem éreztem, hogy ajkaim mozognak; Jézus nem is beszélt, Jézus valami gyönyörű muzsikát árasztott szét a kápolnában, s mi mindnyájan Vele énekeltünk; a bibliai szüzesség, az evangéliumi szegénység és engedelmesség szelleme, öröme töltött be mindent és mindenkit. Jézus szószéke fölém magasodott, én teljesen eltűntem.

Két óra hosszat tartott. Egy pillanatra sem csuktam be a számat. Túlvilági kegyelmekkel teltem el én is, s magam sem tudom, hogyan is fejeztem be.

Az előadás után siettem eltűnni, szaladtam fel a lépcsőn, a szobámig. A nővérek így is utolértek, s nem győztek álmélkodni a hallottakon.

Amikor végre egyedül maradtam, a por és hamu Natália nővérhez maga Lucia tartományi főnökanya lépett be. Elmondotta, hogy sokan, akik korábban el akartak távozni a szerzet kötelékéből, ígéretet tettek, hogy hűek maradnak szerzetesi fogadalmukhoz. „Ugye, Natália nővér, nem hiába ragaszkodtam ahhoz, hogy szóljon az eltávozni akarókhoz” –

mondta. Arra hivatkoztam, hogy maga Jézus beszélt nem én, hogy magam is sokat tanultam, mert Jézus szava harangozott bennem, én csak az Ö isteni harangzúgását hallottam, s hogy Jézus most is azt mondja: „Az Én kegyelmem éltet benneteket. az Én irgalmam él szívetekben.” Én csak az Ö gondolatainak fényében ültem az asztalkánál, és ami világított, az Jézus fénye volt.

 

2. Natália nővér kiválasztása és szenvedései

 

Így szólt az Úr:

Leányom közöld gyóntatóatyáddal: ha egy tiszta és áldozatkész lelket találok, általa nemcsak ezer lelket, hanem egész nemzeteket mentek meg.

- Elfelejted, Uram, ki és mi vagyok én.

- ”Te valóban semmi és senki vagy: nincs is más dolgod, csak az, hogy tovább add, amit neked mondok.”

Ekkor megnyugodtam, hogy megmaradhatok semmiségemben.

Más alkalommal azért panaszkodtam az Úrnak, hogy nem tudok jól magyarul. Magamban azt reméltem, hogy fölment e nehéz feladat alól. Azt válaszolta nekem: „Ó, te tudatlan, te gyámoltalan! Mit gondolsz, miért adtam melléd segítséget, gyóntatódat és újoncmesternődet? Ők melletted állnak.”

Megkérdeztem Jézustól, mi a szándéka velem, így válaszolt: „Leányom, te a szeretet és a szenvedés által áldozat leszel a papokért, a bűnösökért és a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért. Légy készen minden áldozatra őérettük. Amikor tőled valamilyen áldozatot kívánok, jelentsd elöljáróidnak és gyóntatódnak. Ha ők ellenkeznek, akkor belső szenvedést küldök rád. Ebből megtudják, hogy Én kívánom tőled az áldozatot.”

Amit Jézus mondott, azt meg is tette. A belső szenvedések oly nagyok voltak, hogy inkább elviseltem volna akármilyen testi fájdalmat és megpróbáltatást.

Egyik napon, kompletórium idején, Jézus oly erősen vont magához, hogy elveszítettem az uralmat érzékeim fölött, és nem tudtam elvégezni a szóbeli imákat. Amikor ismét magamhoz tértem, nagyon szenvedtem, mivel megzavartam a közös imát. Szenvedtem a miatt is, hogy Jézus előre megmutatta a világra váró katasztrófákat és a lelkek lezüllését.

Elöljáróim megparancsolták nekem, kérjem Jézust, hogy kegyelmi adományait feltűnés nélkül adja, különben nem vehetek részt az imákban, S nem maradhatok a magdolnanővérek közösségében. Kérésemre Jézus így felelt: „Jól van. Ezentúl feltűnő jelek nélkül részesülsz kegyelmi adományaimban. Úgy fogok élni és működni benned, mint egykor, földi életemben az emberek között. Jöttem és mentem, imádkoztam és dolgoztam, mint akármelyik ember. Lelkem rejtve volt a világ számára miközben Atyámnál időztem elragadtatásban.”

A feladat, amellyel Jézus megbízott, sok szenvedést hozott nekem. Mikor panaszkodtam emiatt Jézusnak, így szólt: „Gyermekem! Én a kereszten és a kereszt által váltottam meg a világot. Elvéreztem. Gyóntatód, újoncmesternőd és te, nem szenvedtetek még az elvérzésig! Ne feledd el, hogy szenvedés a vételár azért a földért, amelyen hazádnak és az egész világnak szebb jövőjét építem.

1940-ben gyakran küszködtem kételyekkel közlések valódiságát illetően. Jézus így szólt hozzám: „Ne félj! Én voltam, aki hozzád szóltam, Én, az örök Szeretet, az örök igazság hatalmas szava. Akarom, és az a kívánságom –, hogy Szeplőtelen Anyámat nyilvánosan és ünnepélyesen a Világ Királynőjének ismerjék el – eljusson papjaimhoz, Szívem nem nyugodhatik, amíg Szeplőtlen Anyám, mint a Világ Királynője, el nem foglalja királyné trónusát!” *

Félénken válaszoltam: „Én ezt nem tudom közölni a papokkal, mert nem beszélek jól magyarul, s fönnáll az a veszély, hogy kívánságodat helytelenül adom tovább.” Ezt hallván ilyen szavakkal vigasztalt az Úr: Én, a Bölcsesség Istene, a kicsikkel kicsi vagyok, a nagyokkal nagy.

 

* Ez a kívánság lényegileg teljesült, amikor XII. Pius pápa 1942. október 24-én az egész világot felajánlotta a Világ Királynőjének.

 

„Ne vonakodj, közöld mindezt gyóntatóatyáddal! Ö nem fogja félreérteni isteni akaratomat és szándékomat.”

Néhány nap múltán így sürgetett Jézus: „Ha Én beszélek, te is beszélj! Ha pedig hallgatok, hallgass te is! Miért félsz? Nem fogsz kudarcot vallani. Szeplőtelen Anyám el fogja érni a neki kijáró királynői tiszteletet. Utoljára bíztam rád valamit: menj hát, és tedd, amit parancsoltam! Nem szabad késleltetned Szívem örömét, melyet általad elérhetek, s el fogok érni!”

Mikor egy látomás alkalmával megtudtam, hogy hazám nem kerülheti el a borzalmas katasztrófát, azt gondoltam, hiábavaló az írás és a közlés. Jézus szelíden korholt: „Abbahagytam-e művemet, amikor megláttam a keresztet és a halált? Neked is így kell tenned! Tovább kell folytatnod az írást, még akkor is, ha holnap tán meg kellene halnod és munkád kárba vész. Nem a te műved az, amit teszel, hanem az Enyém! Én vagyok az, aki művem fölött rendelkezem – senki sem vonhat ezért kérdőre Engem, senki sem kontárkodhat bele abba, amit Én csinálok!” És ha gyóntatóatyám megtiltja az írást? – kérdeztem. „Akkor nem fogsz írni. Gyóntatóatyád szava az Én szavam. Gondosan őrizd meg az írásokat, mert a háború után * szükség lesz rájuk! G. páter** folytassa tovább művemet akkor – mint annak apostola.”

Más alkalommal így vigasztalt Jézus: „Fogadd isteni parancsomat belső nyugalommal. Ezt csak akkor találod meg, ha gondolataid csakis Felém irányítod.

 

* A második világháborúról van szó.

** Gologi páter Natália nővér gyóntatója, aki az engesztelés művének apostolaként tevékenykedett, míg elöljárói meg nem akadályozták ebben.

 

Akarom, hogy közléseimet mondd el gyóntatóatyádnak. Te vagy a botocska kezemben, amellyel ki akarom nyitni az ajtót, hogy eljuthassak papjaimhoz.”

Ó Jézus, jó Pásztor! Mit tettél, mit gondoltál, mire jutottál, amikor rám találtál, ennyire megalázkodtál? Lehetetlen, hogy Jézus kéréseinek ellenálljak. Kívánságait teljesíteni akarom, amíg csak Ő akarja. Legyen mindez az Ő dicsőségére, mert Ő a minden, és én a semmi vagyok.


II. fejezet

Magántermészetű misztikus élmények

 

Az örök élet ruhája

 

Zárdánk folyosóját sepertem, mikor hirtelen Názáretben voltam. Sugallatot kaptam, hogy menjek oda és járjam végig a városkát. Felismertem Jézus erejét, hogy mindez elragadtatásban történik. Szívem annyira vágyódott mindig a názáreti Jézus után, hogy ott is csak Őt kerestem. Végigjártam a házakat Az egyik házba éppen bementem, ahonnan egy férfi lépett ki. „Kit keresel?” – kérdezte. – „A názáreti Jézust,” de rá se pillantottam, annyira elfoglalt Jézus keresése. A férfi így folytatta: „Menj be ezen a kiskapun, ott van édesanyám; majd ő megmondja, hol találod Őt” A férfi eltűnt, én pedig beléptem. A szobában egy asszony ült; kedves és szeretetteljes vonásairól azonnal felismertem a Szűzanyát. Boldogan rohantam Hozzá, de Neki is csak azt hajtogattam, hogy Jézust keresem. „Fiam most ment ki a kapun” – mondta a Szűzanya. E szavak hallatára azt hittem, végem van: elrejtőzött előlem Jézus. ”Fiam mondta, hogy jössz, és kért, mutassak meg neked valamit.”

Ekkor fölemelt egy köntöst; olyan szép volt, hogy alig mertem rápillantani. ”Ez a ruha az örök élet ruhája – mondta –, Cordula nővéré, aki ma érkezik zárdátokba, a déli órákban. (A nővér érkezéséről senki sem tudott). ”Sokat kell imádkoznod érte. ”A Szűzanya ezután megmutatott egy még gyönyörűbb ruhát: ”Ez Marcella nővéré. Ő kísért el annak idején téged Belgiumba. Fiam meghagyta, hogy sokat kell imádkoznod ezért a nővérért; különben nem tudja befogadni a számára készített kegyelmeket. Áldozat, engesztelés!” A Szűzanya egy harmadik leplet is megmutatott nekem: ”Ez a tiéd, az örök élet ruhája.” Egy pillanatig úgy éreztem, hogy a gyönyörűségtől, amit láttam, nyomban meghalok. Ekkor a Szűzanya jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával finoman megfogta szerzetesi ruhám bő ujjasát, kicsit megemelte és ezt mondta: ”Fiam üzeni: ahhoz, hogy az örökkévalóságban e ruhát viselhessed, amit megmutattam, le kell vetned ezt a ruhát.” Az elragadtatás hirtelen véget ért. A történtek szörnyű zavarba hoztak. A reggeli szentmise után azonnal közöltem mindent főnöknőmmel, aki megértéssel, szeretettel hallgatott meg. Sírva kérdeztem tőle, mikor és hogyan kell levetnem ezt a szent ruhát, és miért kell egyszer kilépnem a rendből.

Imádkoztam a tabernákulum előtt, s nem voltam képes belenyugodni abba, hogy az örök élet ruhájáért le kell majd vetnem ezt a szent ruhát. Ekkor hallottam Jézus szavait: ”Amikor le kell majd tenned a szent ruhát, akkor mindenki leteszi ott, ahol te élni fogsz.”

Délben pedig, amint a Szűzanya megmondta, csöngettek, egy Cordula nevű nővér érkezett, szerzetesi ruhában, Pozsonyból. Ez a fiatal, széparcú teremtés a pozsonyi (ekkor már csehszlovákiai területen lévő) zárdából szökött meg, mert ott a rendőrség bevonásával kerestették. Hozzám jött, mert Pozsonyban én voltam a novíciák mesternője. A noviciátust nálunk újra kellett kezdenie. Elmondta azt is, hogy engem nagyon várnak a pozsonyi zárdában, s vissza szeretnének hívatni maguk közé.

 

A harangkötél

 

Nemcsak elragadtatásaim voltak, rengeteget szenvedtem a sátántól is. A gonosz lélek tudta, hogy Isten kezében eszköz vagyok, s hogy áldozattal, imádsággal sok lelket kell megmentenem. Amit ugyanis Jézussal megnyerünk, azt a pokol veszíti el. Kísértésekkel és megpróbáltatásokkal telt életem, midőn egyszer az ördög fölvitt a templomtoronyba, megfogta a harangkötelet, s arra akart rábírni, hogy akasszam föl magam. Úgy éreztem, hogy nincs miért tovább élnem, már-már hajlottam a kísértő szavára, ekkor hirtelen megszólalt a harang, dél volt. Elmondtam az Úrangyalát, és eközben éreztem, hogy enyhül a pokol fojtogató szorítása. Estig bujkáltam a toronyban, zaklatott lelki állapotban, Jézus után kiáltva. Este, tíz körül a főnöknő zseblámpával keresve talált meg. Velem maradt, imádkozott, kedves Mária érmét ajándékozta nekem. De alig hogy távozott, megjelent előttem a sátán, egy leírhatatlanul csúf állat képében, s megszólalt: ”Mit se számít, hogy most nem nyertem csatát; biztosíthatlak, halálod óráján az enyém leszel”. E pillanatban megjelent Jézus, és a sátánhoz fordulva így szólt: ”Nem lesz a tiéd, mert nem te ontottad véredet érette, hanem Én”. Ekkor testben és lélekben megvigasztalódtam, megerősödtem, és minden kételyem megszűnt.

 

A kegyelem mentőcsónakja

 

Egy csütörtök éjjel Jézus, mint azt gyakran megteszi, ma is elvitt a szenvedés kertjébe. Egészen elgyötörten kértem Őt, szabadítson meg egy bizonyos fizikai szenvedéstől. Jézus azonban így válaszolt: ”Ezt a szenvedést kegyelemként adom; ezért nem is veszem el tőled. A fizikai, ideiglenes vértanúság borzalmas átélése a kegyelem mentőcsónakja azoknak a lelkeknek, akik bűneik sokaságával a kárhozat felé hajóznak. Ha kérésedre megszabadítanálak ettől a szenvedéstől, akkor a mentőcsónak, a rád bízott lelkekkel együtt, örökre elsüllyedne. Ezért áldalak meg téged a vértanúság titokzatos átélésével, valahányszor ezt a szenvedést kezemből elfogadod azon lelkek örök üdvéért, akiket általad kívánok megmenteni. Kedves leányom! Titokzatos szenvedés, titokzatos kegyelem az, hogy meghalsz, és újra élsz. Ezzel a szenvedéssel nemcsak lelkeket mentek meg, hanem közelebb hozom hozzátok a világbéke nagy kegyelmét”. *

*A világbékéről lásd e könyv VII. fejezetét.

 

A csonttörés

 

Egyik reggel Jézus, miközben imádkoztam, elvitt a Kálváriára, és látni engedte a latrok csonttörését. Rettenetes látvány volt; örültem, hogy az Ő csontjait nem törték meg; elgondolkoztam ezen; Jézus így szólt: "Ha a Mennyei Atya irgalmas szeretete nem úgy intézkedik, hogy a latrok csonttörése előtt meghaljak, az emberi gonoszság éppúgy elbánt volna szentséges testemmel, akár a latrokéval. Kedves Leányom! Hogy a Mennyei Atya miért kivételezett isteni Fiával, az emberek számára titok; a földi emberek, és az Ég angyalai csak a végítélet napján tudják meg. Gyermekem! Egyesülj velem, és naponta mondj külön ezért hálát, és azért is, hogy a világ összes bűneinek rútságát magamon viseltem a kereszten haldokolva, s elnyertem Mennyei Atyám tetszését. Örök hála és dicséret érte a mindenható igaz Atya Istennek”. (Ahogyan Jézus ezeket mondta, rendkívül megható volt.)

 

Állatok eledele

 

Egy alkalommal azt mondottam Jézusnak: ”Nincsen a világon semmi, amit meg ne adnék Neked.” Ő ezt kérdezte: ”Mindenre képes volnál? Igen, csak örömödre szolgáljon” – feleltem. Néhány nap múltán, egy szentséglátogatáskor hallottam Jézus szavait: ”Hajlandó volnál sertés, vagy más állatok moslékát is megenni?”. Másodszor is meghallva Jézus hangját, nem tudtam, élő vagyok-e, vagy holt. Diadal, boldogság töltötte el a szívemet. Talán a mennyei boldogság érintett. Hogy nem haltam bele Jézus közvetlenségébe, talán annak köszönhetem, hogy földi természetességében, s nem megdicsőült ragyogásával érintette értelmemet. Szívemben így is földre estem, mint három tanítványa, mikor az Üdvözítő színében elváltozott. Így válaszoltam: ”Teérted, Jézus, megteszem, megteszem.” Jézus így folytatta: Akkor most indulj főnökanyádhoz, és mondd meg neki, hogy ma, az Én kívánságomra, nem kérsz ebédet. Egyben kérd hozzájárulását ahhoz, hogy amikor a sertéseket gondozó nővér a moslékot vödrökbe önti, egy edénnyel te is vehess az állatok eledeléből. Amit kimerítettél, az lesz az ebéded.”

Az ebéd nem írható le; az étel nem volt sós, nem volt édes, nem volt keserű, nem volt fűszerezetlen. Egyáltalán, nem tudtam megállapítani, hogy amit magamhoz veszek ízlik, vagy nem ízlik. Nem néztem a tányéromba, hogy sok vagy kevés van-e előttem. Nem gondoltam arra sem, hogy jóllakom-e, vagy sem. Az a tény, hogy fenntartás és gondolkodás nélkül követhetem az én Jézusom parancsát, egy földöntúli elragadtatott állapotba emelt.

 

Ima a megholtakért

 

Egyszer, hajnali fél négytől fél hatig, Jézus arra kért, hogy a szenvedő lelkekkel foglalkozzam. Éppen be akartam fejezni a naplóírást, amikor Jézus megszólított: ”Gyermekem! Tiszteletben tartom fáradtságodat, de arra kérlek, ne térj addig pihenőre, amíg le nem írtad a tisztítóhelyen szenvedő lelkek helyzetét. Akarom, hogy paptestvéreim minél előbb bekapcsolódjanak a szenvedő lelkekért végzett ima és életáldozatba. Most azoknak a szenvedő lelkeknek akarok segítséget nyújtani, akik még a földi életben azért könyörögtek Hozzám és Szeplőtelen Anyámhoz, hogy holtuk után, ha a tisztulás helyére érkeznek, könyörüljek rajtuk.”

Elvitt engem egy végeláthatatlan nagy helyre, ahol, bár sötét volt, mégsem szorította félelem a lelkeket. Megszámlálhatatlan sok lélek tanyázott itt. Szorosan egymás mellett gubbasztottak, mozdulatlanul, fekete leplekkel fedetten; mind egyforma volt, sötét, néma és szomorú. A fájdalomtól szinte megszakadt a szívem. Értelmi látomásban tudomásomra jutott, hogy ezek a lelkek a földi emberektől még semmi segítséget (imát, áldozatot) nem kaptak. Tudták, hogy számukra még nem érkezett el a segítség órája. De tudták azt is, hogy nem késik soká a kegyelem.

Jézus ezután egy hasonló helyre vezetett. A lelkek itt is ugyanúgy, egymás mellett gubbasztottak fekete leplekkel lefödve, de amikor Jézussal beléptünk, mindnyájan megmozdultak. Kezemben rózsafüzér volt, hogy értük imádkozzam. Amikor a lelkek meglátták az olvasót, mind egyszerre kiáltozni kezdtek: „Nekem, értem, nekem, értem, nővér, értem, nekem!” Egymást túlkiáltva könyörögtek segítségért, mint amikor a méhraj özönlik felhőként. S bár egyszerre kiáltoztak, mégis külön hallatszott mindegyikük hangja; többeket fölismertem, akikkel kapcsolatban állottam, néhány más rendhez tartozó társamat is. Megdöbbentem, amikor egy tartományfőnöknő fordult hozzám, és szelíden kért, hogy imádkozzam érte. Utána nyomban egy ismerős nővér jött, összekulcsolt kézzel; megfogta a rózsafüzért és könyörgött: „Értem, értem!” Nem tudom, hogyan, testben-e, vagy lélekben, de csurgott róla a veríték.

Jézus ezután egy harmadik helyre ment, én utána. Megszámlálhatatlanul sok nővér állt mozdulatlanul ott is: mint az előző teremben az ismerős nővérről, mindannyiukról csorgott a veríték. Felém fordultak, rózsafüzérimákat kértek tőlem; ez a helység már világos volt. Azon gondolkodtam, miért pont a rózsafüzért kérik tőlem. Jézus ekkor megmutatott egy rózsafüzért, amelynek szemei virágfüzérből álltak. Mindegyikben Jézus egy-egy csepp vére ragyogott. Amikor imádkozzuk az olvasót, a Jézus Vére arra hullik, akiért mondjuk. A tisztóhely lakói Jézus megváltó Véréért esedeztek.

 

Munkarend

 

Egyik reggel, imádság közben aggasztottak az előttem álló feladatok. Jézusom ekkor így szólt hozzám: ”Nem tudom észrevenni izgalmadat anélkül, hogy segítségedre ne siessek. A következő rendben végezd tennivalóidat: minden munkádat összeszedettségben és Szeplőtelen Anyám áldásával kezdd el, s ugyanígy is fejezd be. Ha szólok hozzád, a napot szavaim leírásával kezdd; ezt azért is kívánom, mert amíg írsz, Velem foglalkozol, és lelked Velem töltekezik. Erre szükséged van neked, de Nekem is. Ezután kövesd Szeplőtelen Édesanyám példáját, és jelenlétem boldogságában fogj a varráshoz, és a többi feladathoz. Ne feledd, hogy egy leírt betű, vagy egy öltés, egy lelket jelent. A kegyelem nagysága az áldozattól, és a szeretet tiszta szándékától függ. Ne foglalkozz azzal, hány lelket mentettél meg. Én, Jézus, a lelkek üdvözítője, jegyzek minden megmentett lelket. Az örökkévalóságba való bevonulásod pillanatában ezt is leolvashatod a kegyelemtábláról. Ezek a lelkek majd hálásan mutatkoznak be neked, és az örök boldogságban köszöntenek. Édes Leányom! Isteni akaratom szerint, a lelkek megmentése legyen legfőbb gondod, egyetlen életcélod. Mennyei Atyám előtt az ember élete, a lelkek megmentése nélkül, csak üres lap.”

 

Az ítélet helye

 

Jézus többször elvitt az ítélet helyére. Legutóbb egy igen bűnös lélekért imádkoztam. Lelkiatyám kérésére megkérdeztem, megmenekült-e? Jézus látnom engedte, hogyan folyt le az ítélet e lélek fölött. Arra számítottam, nagy dolgokat fogok látni, de nem láttam semmit. Csak képekben tudom elmondani, amit átéltem. Figyeltem az említett lelket, amint az ítéletre ment, mellette őrangyala és a sátán. Jézus isteni fenségében várta. Nem az Atya ítél. Az igazságtétel, néma csendben zajlik le, egy pillanat alatt. A lélek előtt lepereg élete. Jézus szemével látja azt, és megjelennek rajta a pettyek, fekete pontok vagy foltok. Ha a lélek kárhozatra méltó, semmi bánat nincs benne, Jézus szótlan marad, a lélek elfordul Tőle; a sátán akkor megragadja a lelket, s azonnal elhurcolja. Legtöbbször azonban Jézus mérhetetlen szeretettel kinyújtja kezét és megmutatja azt a helyet, amelyet a lélek az örök dicsőségben megérdemelt. Majd így szól: ”Menj be!” Akkor a lélek magára húz egy leplet, a tisztítóhelyen szemlélt lepelhez hasonlót. – A leplek színe sokféle lehet, a fehértől egészen a feketéig, s már megy is a tisztítóhelyre. A Szűzanya kíséri, vigasztalja; vele van őrangyala is. Az el nem kárhozott lélek nagyon boldog, hiszen látta helyét az örök dicsőségben.

A Szűzanya nincs jelen az ítélet minden szakaszánál; mielőtt az ítélet bekövetkezne, közbenjár Szentséges Fiánál a lelkek üdvéért, mint valami védőügyvéd, védelmezi a lelkeket. De amikor az ítélet megkezdődik, már szótlan, csak kegyelme sugárzik a lélekre. S az ítélet tulajdonképpeni pillanatában a lélek egyedül áll Jézussal szemben. Viszont amikor a megérdemelt színű leplet magára veszi, a Szűzanya ismét mellette van, és a tisztítóhelyre kíséri. A Szűzanya szinte állandóan a tisztítóhelyen időzik, árasztja megmentő és enyhet adó kegyelmeit. A tisztítóhellyel kapcsolatban ugyan sokszor beszélnek tűzről, de én nem láttam semmiféle tüzet. A tisztulás helye ez, de a boldogságé is egyben. A lelkek ott várakoznak, örömmel várják az örök boldogságot. A boldogságon van a hangsúly, nem a szenvedésen. – Az említett bűnös lélek megmenekült a kárhozattól.

Megkérdeztem Jézust:

 

Mitől függ az üdvösségünk?

 

Jézus szavai: „Az üdvösség nem a tegnapi naptól függ, sem a 40 év előtti naptól, hanem az utolsó pillanattól. Ezért állandóan tartsatok bűnbánatot. Az üdvösséget azért kaptátok, mert megváltottalak titeket. Az üdvösségtek nem a ti érdemeitektől függ. Attól eljövendő dicsőségetek foka függ. Ezért is kettőt kell gyakorolnotok:

 

a) állandó bűnbánatot,

b) sokszor mondjátok: Jézusom, kezedbe ajánlom lelkemet.

 

Az ítélettől nem kell félni, Jézus a báránynál is szelídebb, és kimondhatatlan szeretettel veszi körül a lelkeket. Nem küldi sem tisztítóhelyre, oda a lélek vágyva indul, hogy mielőbb megtisztulva találkozhasson magával a Szeretettel, akibe beleszeretett; a gőgös lélek maga veti meg ezt a Szeretetet, elhatárolja magát, és ez maga a pokol.

Egyszer Jézus vállán sírva kérdeztem: „Miért teremtetted meg a poklot?” – Mire Jézus elvitt egy igen bűnös lélek ítéletére, ahol is a nagy bűnösnek megbocsátott. A sátán dühöngött: „Ez a lélek életében enyém volt, nem vagy igazságos!” – vágta oda Jézusnak. – „Ez annyi bűnt elkövetett, én csak egyet, és mégis megteremtetted a poklot számomra.”

Jézus akkor határtalan szelídséggel szólt a sátánhoz: – ”Lucifer! Kértél Tőlem, csak egyszer is bocsánatot? Lucifer akkor szinte okádott a dühtől, úgy ordította:

– „Azt nem, azt már nem!”

Jézus akkor hozzám fordult: „Látod, ha bocsánatot tudna kérni, megszűnne a pokol.” Ezért kéri tehát Jézus tőlünk, hogy állandó bűnbánatban éljünk: fontoljuk meg, mennyit szenvedett Jézus bűneinkért, hogy elnyerhessük az üdvösséget, kérjünk ezért Tőle sokszor bocsánatot, és szeressük Őt ezért.

Jézus nagyon vágyik szeretetünkre, mégpedig mindenkiére külön. „Minden lélek egy külön világ” – mondja Jézus. Egyikük sem helyettesítheti a másikat. Jézus minden egyes lelket úgy szeret, hogy ahhoz hasonlóan senkit.”

 

Jézus tanítása arról, mikor nem tud a pokol ördögi cselekvést űzni:

 

”Gyermekem! Ha nagy bánat ér, és nem tudsz imádkozni, ha megzavarodtál valami miatt, ha megbántottak, ha úgy érzed, le vagy forrázva, és másra nincs erőd, csak ennyit mondj Nekem bizalommal és szeretettel: Jézus… Jézus! Akkor Nevem hallatára a szentek, Szeplőtelen Édesanyám is leborulnak, és imádnak Engem. A pokol is bezáródik, mivel az is Isten hatalma alá esik, nem tud cselekedni, az is meghajol Nevemre.

Ezt jelenti a Szentírásban az, hogy Jézus Nevére meghajol ég és föld. Nem gondolod, hogy nagyon sokat ér ez az imádság, ha kiejted Nevemet?

Ha az imádságra szánt idő alatt nem tudsz mást, csak kiejted Nevemet, ahányszor lélegzel szeretettel és bizalommal, igen jól imádkoztál, és mindent elnyerhetsz általa.”

 

Natália nővér: „Ezért is nem kell erőszakosan térítenünk. Ha valaki megközelíthetetlen, például apa, anya, szülők, gyermekek, elég ha imádkozunk értük. Áldásos erőtér fogja körülvenni őket. Mindezt pedig a Szűzanya által! Mert minékünk általa kell Jézushoz közelednünk, ha azt akarjuk, hogy kedvesek lehessünk Jézus előtt. Szűzanya nélkül nem tudunk Jézushoz közel kerülni. A gőgös ember nem tudja ezt megtenni. A gőgös ember a kárhozat útján halad. Lucifer sem tudott megalázkodni. A Szűzanya a tenyerében hordozza minden gyermekét. Dédelgeti, minden érdemét neki adja, Jézust elnézésre hangolja.

Ha valakinek az a vágya, hogy Jézushoz közel kerüljön, akkor a Szűzanyához kell fordulnia, és magát egészen neki kell adnia. A Szűzanya aztán biztosan fogja őt Jézusnak megőrizni, és átadni.”

 

Kell-e félteni Jézust Máriától, miként a másvallásúak vélik?

 

Én a Szűzanya bolondja voltam, annyira szerettem. De amikor Jézus megjelent, annyira lekötött az élmény, hogy nem tudtam másra gondolni. Megkérdeztem Jézust:

 

- Nem esik rosszul Anyádnak, ha Téged szeretlek? Jézus mosolygott: „Ha örömet akarsz szerezni Szeplőtelen Anyámnak, akkor mondd Nekem. Szeretlek!”

- Jézusom, ezután így mondom Neked: Jézusom szeretlek. Édesanyád örömére!

 

Jézus véleménye a gonosz emberekről

 

Nemrég a tévét néztem, ahol egy ember kutyát uszított a menekülőkre, amely széttépte őt. Annyira megrázott, hogy a valóságban is egyik ember kínozza a másikat, és azt kívántam, szét kellene tépni azt, aki ilyesmire képes.

Jézus megszólalt bánattal telve:

„Akit megkínoz egy másik ember és meghal, az Tőlem kegyelmet kapott, és kimondhatatlan boldogságban részesül egy örökkévalóságon át.

De mi lesz azzal, aki gonosz volt? Az is az Én gyermekem. Meghaltam érte. És most te is ütsz rajta? Nem is az ő gonoszsága fáj jobban, hanem az, hogy te megütötted őt, azt akit annyira szeretek. Ezzel Engem ütöttél meg! Ó, kérlek ne bánts! Inkább imádkozz érte. hogy megtérjen, hogy ne kelljen elveszítenem, ne kerüljön a kárhozatba, hogy az Enyém lehessen.”

Ekkor Jézus megmutatta, hogy milyen rajongva szereti a bűnösöket. Ezek miatt szeret Jézus engem is. Jézus így aranyozza be azokat a bűneinket, amelyeket megbántunk. Nem merném újra elkövetni őket, nehogy fájdalmat okozzak Neki. Megértettem azt is, hogy az utolsó ítéleten, amikor bemutatják megbánt bűneinket, azok ragyogó ékszerekké válnak, Jézus szeretete miatt.

 

Jézus véleménye tetteinkről

 

Megkérdeztem Jézust, milyen cselekedetet végezzek, hogy kedvére legyek. Jézus erre így válaszolt: „Nem számít Nekem, hogy mit csinálsz, térdelsz-e, vagy ülsz, avagy fekszel, Tőlem akár cigánykereket is hányhatsz, csak az a fontos, hogy mindig Mellettem légy, és szeress Engem!!! Soha ne lépj ki Belőlem! Mindig Velem társalogj! Mondj el Nekem mindent, a gondolataidat is. Csupán arra vigyázz, hogy Nekem fájdalmat ne okozz. A többit elvégzem Én helyetted: a te családod anyagi és lelki életét. Nem kell kérned semmit, ha szeretsz Engem. Neked csak egy feladatod van, hogy Engem szeress! Szeretném, ha megértenéd ezt végre. Minden más hozzáadatik neked, szegény, drága gyermekem.

 

Jézus más módon is kéri a bűnbánat gyakorlását

 

Sokszor gyónj! Láttam, ilyenkor Jézus kinyitja Sebeit, és azokból cseppenként folyik a Vér mindaddig, amíg a pap a feloldozási imát mondja.

„Gyermekem, menj gyónni! És mondj valamit, mert Véremet akarom újra ontani az emberekért. Bűnbánatodat kérem.” *

 

* Medjugorjeban a Szűzanya havonta kér szentgyónást. Nem azért, hogy gyötörjük magunkat, hanem mert megalázkodásunkra szüksége van Jézusnak, engesztelésül a gőgös emberek bűneiért, és a világ megtéréséért.

 

Jézus koldul

 

Egyszer megdöbbenve láttam Jézust koldusruhában. Szánalommal kérdeztem:

- Jézusom, honnan jössz?

- Papjaimtól.

- Mit kerestél náluk?

- Lelkeket kértem tőlük.

- És kaptál?

- Nem kaptam.

- Miért nem adtak neked lelkeket, Jézusom?

- Azért, mert önmagukkal jobban el vannak foglalva, mint a lelkek megmentésével. A lelkek üdvösségéért kellene fáradozniuk; le kellene mondaniuk önmagukról, s a sokféle élvezetről. De nem így tesznek; pedig Én a kereszten értük imádkoztam: „Atyám, kezedbe ajánlom lelküket, hogy egy se kárhozzék el közülük.” Leányom, éjjel-nappal imádkozz értük, minden áldozatot hozz meg papjaimért, hogy amint most Nekem tőlük, úgy a végelszámolásnál egyiküknek se kelljen üres kézzel távoznia mindörökre.”

 

Így szoktam imádkozni

 

Sokszor élveztem Jézus és a Szűzanya jelenlétét együtt. Azt kértem tőlük, ne legyek látványossága e világnak. Ismeretlenséget, megsemmisülést kértem ezen a földön, hogy csak egy törekvésem legyen, csak egy örömöm; amit ezek a szavak rejtenek: Te, meg Én.

„Ha a Tiédnél jobb sorsot adsz, engem magasztalsz, s én nem tudnék úgy a szemedbe nézni, hogy több vagyok, mint Te. Ne engedd, Uram, hogy bármiben is jobb legyen az életem, mint a Tiéd volt!”

 

„Én teszlek szentté”

 

Ördögi kísértések következtében sokat szenvedtem attól, hogy esetleg elkárhozom. Hosszantartó szenvedések és gyötrődések után így szólt hozzám Jézus: „Te csak azzal törődj, hogy Engem szeress. Ne törődj még bűneiddel sem! Ne dolgozz azon, hogy szentté légy, csak hagyatkozz Rám: Én teszlek szentté!”

„Az én szeretetemmel foglalkozz; azt viszont, hogy szeretlek, hitesd el magaddal! Így több kegyelmet kapsz, s lelked őrömmel töltekezik mindenkor.”

 


 

III. fejezet

 

Az Egyház papjaihoz intézett felszólítások (1939-1943)

 

Bevezetés

 

Európában pusztít a világháború, a politikusok egy része már Magyarországon is egyre tisztábban látja az elkerülhetetlen összeomlást.

A Gondviselés figyelmeztet az engesztelésre, az önmegtagadásra, a böjtre. Krisztus Natália nővéren keresztül megüzente a magyar egyháznak, hogy ossza szét vagyonát a szegények között, hagyja el a fényes palotákat, s vezekeljen, mert ha nem: Isten kényszeríti őket erre. Ez a felszólítás őrültségnek tűnt akkor. A főpapság egy része a felszólításokat komolyan vette ugyan, ám a végső döntés mindenkor elmaradt. Így történhetett meg, hogy még Natália nővér lelkiatyjának, az engesztelési mozgalom apostolának működését is rövid úton meggátolták.

 

Mindszenty József hercegprímás fölismerte az engesztelés művének fontosságát, konkrétan: az Engesztelő Kápolna fölépítését Budapesten, a Normafánál, s egy engesztelő női rend fölállítását, és bár az emberek térden állva hordták a köveket, az ekkor már késő volt.

Mégis, e szövegek időszerűsége növekedett. Bizonyíték erre, hogy Natália nővér nem szűnt meg hallani és jegyezni az engesztelésre és vezeklésre felszólító közléseket jóval a háború után sem, és azok ma is folytatódnak.

 

1. Hozz áldozatot és imádkozz a lelkekért!

 

Egyik éjszaka, a papokhoz intézve szavait, ezeket mondta Jézus: „Én a lelkekért és a lelkek miatt jöttem a világra. A ti hivatástok és kötelességetek: a lelkeket megmenteni! A lelkekért kell élnetek! Ha Bennem és szeretetemben megmaradtok, győzni fogtok.”

Hozzám fordulva így szólt: ”Velem együtt szenvedő jegyesem! Ma éjjel nem kevesebb. mint háromszáz pap bántott meg halálosan, nem az egész világból, hanem csak három országból, száznyolcvan pedig abból az országból, ahol te élsz. Áldozataid által, kétszázat megmentek borzalmas bűnétől, a többi százért vajon ki hozna áldozatot? Amilyen gyakran ezek a lelkek halálosan megsebzik Szívemet, annyiszor kellene értük meghalnom.”

 

Jézussal együtt szenvedtem ezekért a lelkekért. Szívesen elvállaltam volna a világ összes szenvedését, hogy legalább egy súlyos bűnt, mely az én Jézusomat oly nagyon sérti, megakadályozzak. Azt mondtam: „Jézusom, készen állok minden áldozatra.” Ő így felelt: „Még ma, a matutinum alatt ostorozd meg magad, hogy ezáltal megtévedt papjaimat kiszabadíthassam a bűnből, és Szívembe zárhassam. (Mivel ebben az időben elöljáróim, a feltűnő kegyelmek miatt, felmentettek a közös ima végzése alól, mindezt titokban elvégezhettem.) De mivel előző önostorozásaim miatt nyílt sebek voltak a testemen, azt mondtam Uramnak: „Édes Üdvözítőm! Sebeim még nagyon fájnak, nincs ép hely a testemen, ahová az ostorral lesújthatnék. ”Ő azt felelte: „Leányom! Nyílt sebeidre üss, mert fölöttébb szükséges most a szenvedés vállalása, hogy a lelkeket megmenthessem. Fájdalmaidat ajánld föl isteni Szívemnek, azokkal a szenvedésekkel együtt, amelyeket ostorozásomkor szenvedtem el. Ajánld föl virrasztásaidat és imáidat a lelkekért.”

 

2. Jézus panasza bűnben élő papjai miatt

 

1944-ben mondta nekem az Úr: „Akarom, hogy közöljék a Szentatyával, vonja vissza a pénteki hústilalom szabályának enyhítését, mivel az enyhítés miatt sok pap megbánt Engem. Az enyhítéssel nincs felmentve az önmegtagadás alól sem az emberiség, sem a Nekem szentelt lelkek serege. Egyházamnak tudnia kell, hogy amilyen mértékben süllyed az Egyházban az önmegtagadás szelleme, oly mértékben süllyed a világ a bűnbe és a kárhozatba.” Nagyon szomorú volt látnom a bűnöket, és következményeit. Egy szentáldozás után az Úr megmutatta nekem, hogyan zuhan egyre mélyebben a bűnbe a papi lélek, az önmegtagadás hiánya miatt. Egy papot láttam, dúsan megterített asztalnál. Az Úr azt súgta neki, ne vegye magához jóllakottsága után az ínyencfalatot, amelyért nyúlni készült. Ő egy ideig gondolkozott, azután ellenállt a sugallatnak, azzal a megjegyzéssel: „Mire jó az önmegtagadás?” A kegyelem elvetése után a pap mind mélyebbre süllyedt. Következett a restség, a lelki lanyhaság; gondolataival egyre jobban a test és a világ felé fordult, és szemein át utat engedett a bűnnek. Majd jött a súlyos vétek, kételkedés az Oltáriszentségben is. Szentségtörő módon áldozott. Végül elhagyta hivatását, istentagadó lett, ment a kárhozat sötét útján. Jézus különösen amiatt szenvedett, hogy a pap hosszú ideig, méltatlanul mutatta be a szentmisét. Ezekre vonatkozóan azt mondta: ”Leányom, sajnos, sokan vannak szolgáim között ehhez hasonlók. Ilyen mélyre süllyednek azok, akik a kegyelmet elvetik.” Megmutatta fájdalmát, amit olyankor szenved el, amikor ilyen pap szavára kénytelen leszállnia az oltárra, és engednie, hogy Őt megérintse, és magához vegye. Láttam, amikor a pap az oltárhoz közeledett, Jézus elfordult tőle, leborult Mennyei Atyja előtt, és Őt kérlelte: „Atyám, ha lehetséges, ments föl azon kötelességem alól, hogy ennek a papnak a szavára kénytelen legyek megjelenni az oltáron”. A Mennyei Atya lehajolt Fiához, és vigasztalta: „Fiam, tarts ki: gondolj a hivő lelkekre, akik mit sem tudnak a pap bűneiről, és őszinte buzgalommal járulnak hozzá.”

 

Az Úr azért mutatta meg nekem mindezt, hogy sejtelmem legyen arról, mi megy végbe Jézus lelkében egy ilyen szentmisén. Azt is mondta nekem: „Ha lenne valami, amit tetteim közül meg kellene bánnom, hát ez volna az: hogy a papságot olyanokra ruháztam, akik méltatlannak bizonyultak. Szomorú, hogy a szerzetesnővérek között is vannak hasonlóan vétkes lelkek. Jaj az ilyeneknek, ha haláluk órájáig meg nem térnek, mert rettenetes látni az ilyen lelkek örök sorsát!”

 

Más alkalommal – hogy engem megvigasztaljon –, megmutatta, milyen örömmel, ujjongva száll le az oltárra, amikor egy tiszta lelkű pap szólítja, amikor az Atya dicsőségére és a lelkek üdvösségére újul meg a keresztáldozat. Az ilyen szent életű papokra vonatkozóan mondta nekem az Üdvözítő: „Ők az én örömöm, büszkeségem, vigasztalásom és reménységem. Részben őmiattuk váltottam meg a világot.”

 

3. A kereszt és a szenvedés szeretete

 

Az Úr így szólt hozzám: „Kevés olyan papi lélek* van, aki szereti a szenvedést. Sok pap egyáltalán nem akar szenvedni, még kevésbé önmagát megtagadni. Ez azért történhet így, mert nem kérik Tőlem a szenvedés iránti szeretetet. A papoknak mindennap kérniük kell a kereszt és a szenvedés szeretetét önmaguk és a rájuk bízott lelkek számára. Ha ezt bizalommal megteszik, olyan mértékben megadom nekik ezt a kegyelmet, hogy a szenvedés édessé lesz számukra, és hősies tettekre is képesek lesznek. Megsemmisítem bennük azt, ami a szeretetet kioltja; megnövelem bennük a szeretetet a kereszt és a szenvedés iránt. Sőt, még többet ígérek nekik: szeráfi szeretettel ajándékozom meg őket. Misztikus kegyelmet kapnak Tőlem, amelyek által megismerik Szívem különös titkait. Különösen a mostani időkben szeretném megadni ezt a kegyelmet választottaim számára.

Ez alkalommal Jézus imát is mondott: „Így imádkozzatok:

 

- Add nekem a kegyelmet, hogy szeressem a szenvedést, úgy, mint Te, Uram!

- Add nekem a kegyelmet, hogy úgy hordozzam a keresztet, amint Te viselted, Uram!”

- Add nekem a kegyelmet, hogy mindenkor felismerjem és teljesítsem akaratodat,

  Veled egyesüljek, és Téged mindig és mindenben megdicsőítselek, Uram!

  Mária, Jézus Anyja és az én lelkemnek Anyja, taníts engem arra,

  hogy a szenvedést, és a benső életet szeressem. Ámen.”

 

*

A Mózesnek tett ószövetségi ígéretet Péter első levele teljes egészében Isten új népére, az Egyházra alkalmazza: ”Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok" (1Pt 2,9). Ami eredetileg a zsidó nép hivatása volt, az teljes egészében az Egyházban valósult meg. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az Egyház, Krisztus misztikus teste osztozik a Fej, Krisztus papságában, és mint ilyen papi nemzet, közvetít Isten és az emberiség között. Minden megkeresztelt és megbérmált ember* e papi nép tagja, azaz minden megkeresztelt és megbérmált ember maga is pap, és ebben a papságban épp e két szentség által részesül. Ezt nevezzük a keresztények általános papságának. Lényeges különbség van a hívek általános papsága és a felszentelt papok szolgálati papsága között, de szükséges, hogy minden hívő tudatosítsa és elmélyítse magában a keresztsége és bérmálása révén megkapott papi mivoltát és hivatását, amit a saját adott életkörülményei között kell gyakorolnia. Pap minden hívő, amikor imádkozik, pap a szülő, amikor gyermekét imádkozni tanítja, pap a pedagógus, amikor Jézusról beszél diákjainak, pap a gyári munkás, amikor megvallja hitét munkatársai előtt, pap a keresztény egyszerűen azáltal, hogy szép, krisztusi életet él, hogy amije van, azt megosztja másokkal, hogy derűt, mosolyt, örömet visz környezetébe. De papságát gyakorolja akkor is, amikor, mint a keresztény papi nép tagja, a szentmisén résztvéve, a felszentelt pap kezei, ajka által felajánlja Krisztust az Atyának. A bérmálás szentsége a Szentlélek hét ajándékát adja, s ezek az ajándékok papi ajándékok, s arra teszik képessé a keresztényt, hogy jobban tudja gyakorolni Krisztustól kapott papságát.

 

*

30./Mi a keresztség?

 - A keresztség az első és a legfontosabb szentség, amely az áteredő bűntől megtisztítja a lelkünket, Isten gyermekévé, az Anyaszentegyház tagjává és a mennyország örökösévé tesz bennünket.

 

31./Kik szolgáltatják ki a keresztséget?

 - ünnepélyesen: püspök, pap, diakónus,

 - szükség esetén bárki, de feltétel,hogy az Egyház nevében és szándéka szerint tegye.

 

34./Mi a bérmálás?

 - A bérmálás szentség, melyben a Szentlélek a lelkünkbe száll és megerősít bennünket, hogy hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk.

 

 

37./Mire vállalkoznak azok, akik bérmálkoznak?

 - Arra, hogy másoknak is példát adnak a keresztény életre, segítenek az Istenhez vezető úton, hogy ők is megismerjék és megszeressék az Istent.

 

38./Miért bérmálkozunk?

 - Azért bérmálkozunk, hogy megkapjuk a Szentlelket a hitvalló keresztény élethez, és apostoli küldetésünk teljesítéséhez.

 

40./Milyen kegyelemben részesít a bérmálás szentsége?

 - Növeli lelkünkben a megszentelő kegyelmet, segítő kegyelmet ad, megerősít hitünkben és egy eltörölhetetlen jegy birtokosává tesz bennünket.

 

42./Milyen apostoli feladataink vannak?

 - Krisztus tanúi legyünk a mindennapi életben, – örömhírével, szeretével – ott,ahol emberekkel találkozunk.

 

43./Mik a Szentlélek ajándékai?

 - A következők: Bölcsesség, Értelem, Tanács Erő, Tudomány, Áhitat, /Jámborság/, Istenfélelem

 

44./Melyek a Szentlélek elleni bűnök?

 - aki vakmerően bizakodik Isten irgalmában

 - aki annyira nem remél Istenben, hogy kétségbe esik,

 - aki a megismert keresztény vallási igazság ellen tusakodik /lázad/

 - aki írigyli mástól Isten kegyelmét,

 - aki haláláig nem bánja meg a bűnét.

 

45./Mit kérsz a bérmálásban a Szentlélektől?

 - Árasszon el kegyelmével, hogy ígéretemhez hűséges lehessek.

 

Jézus egyik látomásomban, egy papsereghez fordulva így szólt: „Papjaim, szeretlek benneteket. A bűnök sötétjéből jöjjetek Hozzám! Jöjjetek isteni Szívemhez, amely rátok vár és nyitva áll előttetek. Ez a Szív nem az Enyém, hanem mindazoké, akiket szeretek. Térjetek be ebbe a meleg otthonba, hogy fölmelegítselek, megtisztítsalak benneteket. s hogy isteni erőmmel fölruházhassalak titeket. Ehhez az egyesüléshez semmi más nem kell, mint az Irántam való szeretet! Ha így szerettek Engem, fölvezetlek titeket nemcsak a Kálváriára, hanem a Tábor hegyére is!”

Itt sóhajtott az Úr, majd kisvártatva folytatta: „Ó Tábor, ó lélek, miért vagy olyan üres? Ó Golgota, miért vagy olyan elhagyatott? Ó bűn, ó test, ó pokol, miért vagy annyira népes?” „Némely pap oly mértékben el van telve önmagával és a világgal, hogy lelkében Számomra már semmi hely nincs. Ezek a papok nem akarják kegyelmeimet elfogadni. Elvetik irgalmamat, mivel azt mondják: „Elég, ha szeretjük az Üdvözítőt!” De azt már nem gondolják meg, hogy szeretetüknek legalább egy kicsit hasonlónak kellene lennie az Én szeretetemhez. Így akadályozzák meg, hogy hamis szeretetüket helyettesítsem az Én szeretetemmel, s megnöveljem hitüket. A szeretet igazi tápláléka a szenvedés. Ezzel a táplálékkal táplálom mindazon lelkeket, akik Engem szeretnek, s akiket Én is szeretek.

Ekkor az Úr, kimondhatatlan szeretetével odahajolt azokhoz, akik Őt szeretik. De kimondhatatlan volt fájdalma is azon lelkek miatt, akik az Ő szeretetét és mindenhatóságát nem hajlandók felismerni. Azt mondta: „Papjaim, szeretett apostolaim! A mű, amelyet általatok akarok bevégezni, nem rendkívüli! Már évekkel ezelőtt kinyilvánítottam az Egyháznak és a világnak: bűnbánatot kell tartani! De nem hallgattak Rám. Pedig minden igaz maradt: aki nem tart bűnbánatot, meghal bűneiben. Vannak papok, akik nem élnek kegyelmi életet, s erről nem is akarnak tudomást venni. Így nem tudják, de nem is akarják elfogadni az igazi életet. Az igazi élet Én vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek.”

Ekkor megmutatta nekem az Úr néhány pap lelki életét. Jézust, ezekben a lelkekben, megostorozva, töviskoronásan láttam, kötéllel a nyakán, úgy, hogy állni is alig volt képes. Így szólt: „Látod, szenvedek ezekben a lelkekben, mert botránkozásokat okoznak. Korholom őket, de csak azért, hogy bűnbánó életet éljenek, s Én általuk fejthessem ki üdvözítő tevékenységemet.”

 

FAUSTINA NŐVÉRTŐL:

 

1702   Mikor a keresztutat végeztem, panaszkodni kezdett az

Úr a szerzetesi és papi lelkek, a választott lelkek

szeretetének hiányai miatt. ,,Megengedem a kolostorok és

szerzetesrendek elpusztítását.'' Azt válaszoltam: ,,Uram, de

hiszen olyan sokan dicsérnek Téged a kolostorokban!'' Azt

felelte az Úr: ,,Ez a dicséret megsebzi szívemet, mert a

kolostorok kiűzték a szeretetet. Ezek áldozat és szeretet

nélküli lelkek, tele egoizmussal, önszeretettel, gőggel,

önteltséggel, hamissággal és képmutatással. Lelkek, akik

langyosak, alig van bennük annyi melegség, hogy magukat

életben tartsák. Szívem ezt nem bírja elviselni. (74) Minden

kegyelem, amit naponta kiárasztok rájuk, lefolyik róluk,

akár egy szikláról. Nem bírom elviselni őket, mert se nem

jók, se nem rosszak. Azért létesítettem a kolostorokat, hogy

megszenteljék a világot. Belőlük kell kiáradnia a világra a

szeretet és áldozat égő lángjainak. Ha nem térnek meg, s nem

gyullad fel bennük az első szeretet, megsemmisítem őket.

  Hogyan akarnak a megígért bírói székben helyet foglalni az

ítéletkor, mikor bűneik súlyosabbak, mint a világéi – sem

bűnbánat, sem engesztelés... Ó, szív, mely reggel magadba

fogadsz, de már délben a gyűlölet számtalan formáját

táplálod irántam! Ó, szív, akit különösképpen

kiválasztottam! Vajon azért-e, hogy több szenvedést okozz

nekem? – A világ nagy bűnei csak felületesen sértik meg, de

a választottak bűnei mélyen átdöfik szívemet...''

 

4. Natália nővér gyóntatójának feladata

 

„Mondd meg gyóntatóatyádnak, itt az idő, hogy beteljesedjenek szavaim: „Tüzet hoztam a földre! Mi mást akarnék, mint hogy ez a tűz fellobbanjon?!„ (Lk. 12. 49.) Mennyi sok lelket megvilágosított már ez a tűz az ember teremtése óta! De lángja még nem tisztította meg teljes egészében a földet, fényét papjaim fogják csodálatos módon elterjeszteni, s nem lesz erő, amely kioltsa. Szeretetem tüzével egybeolvasztok eget és földet; papjaim táplálni fogják ezt a tüzet; isteni Szívem megadja ehhez a szükséges kegyelmet, és az emberek megtapasztalják, mily édes az Én igám, és mily könnyű az Én terhem.”

„Papjaim által meg akarom ismételni azt, amit Én cselekedtem a jeruzsálemi templomban. Most készítem az ostort, amellyel kiűzöm először belőlük, majd általuk a Nekem szentelt lelkekből a bűnök sötét felhőit, s helyükbe saját lelkemet adom!”

Valamivel később, lelki vezetőm részére, ezt diktálta nekem Jézus: „Fiam, édes fiam! Föl, föl! Menj, és keresd, mentsd a lelkeket! Menj, és vezesd vissza a tévelygő papokat nyájamhoz, hogy meggyógyítsam, és szentté tegyem őket. Nem tanulni, vagy tanítani küldelek, hanem téríteni és apostolkodni! Fogd a vándorbotot, indulj a világba!”

Kérdeztem az Úrtól, hová menjen. Mire az Úr így felelt: „Az ország egyik feléből menjen a másikba; azt akarom, hogy tüzem fellobbanjon a lelkekben, s a határokon keresztültörjön. Minden bűnben élő papot vissza akarok fordítani kárhozatos útjáról, éljen akárhol a világon. Ha a világ harcba indul, először kémeket küld ki. Én is harcba indulok a gonosz ellen, s azt akarom, hogy apostolaim: fiaim és szolgáim készítsék Számomra az utat.”

 

Romok

 

Miközben az Úr a föntieket diktálta, városokat láttam, falvakat és pusztákat, omladozó kolostorokat, piszkos, elhanyagolt szentségházakat, romos templomokat. Jézus panaszkodott: Ó papjaim, tisztítsátok ki a templomokat, hogy ne kelljen elhagynom valamennyit! Jaj annak a városnak, falunak, amelyben az életnek élete kialszik; de még inkább, jaj azoknak a papoknak, akik miatt kénytelen vagyok büntetéssel sújtani a világot. Jaj a püspököknek is, akik fényes palotákban élnek, de Velem nem törődnek.”

Az egyik elhanyagolt szentségházból hallottam a következő szavakat: „Papjaim, papjaim, miért hagytatok el Engem?” Láttam egy papot, amint egy elhagyatott, s elhanyagolt templomba betér. Láttam, mint tör elő a szenvedő Üdvözítő Szívéből egy hatalmas láng, az öröm lángja. Azt is láttam, hogy hasonló nagy örömöt szereznek neki azok a papok és püspökök is, akik Öt az Eucharisztiában tisztelik és szeretik.

 

Adj innom!

 

Egy buzgó papnak mondta az Úr: „Adj innom! Adj lelkeket Nekem! Adj tiszta templomokat! Adj Nekem lelkeket, hogy átélhessék, mily jó, mily gyönyörű az Én Szívem közelében élni! Lássák, menynyire szeretem őket, hogyan vágyódom utánuk, mint törekszem arra, hogy mindenkor velük legyek!”

Krisztus oldalsebe

 

Láttam Krisztus oldalsebét. Magához vonta egyik papját, és mondta: „Fiam, meríts, kortyolj erőt innét annak a keresztnek a hordozására, melyet neked készítettem. Ekkor az Üdvözítő egy véres keresztet tett vállára, azon külső és belső szenvedések jeleként, amelyek a rárótt feladat következtében érni fogják.” Hozzám pedig így szólt: „Azt akarom, hogy fiam megállja a helyét, minden nehézség ellenére.

Csak előre nézzen. a keresztre! Szenvedései által sok léleknek kieszközölheti az új életet.” Eközben sokféle szenvedés és kín nyomait láttam ezen a papi lelken, ezekről azonban most nem akarok beszélni

 

A megtisztító szeretet

 

Leányom! Ha a lélek nem tisztul meg a szeretetben, tettei keveset vagy semmit sem érnek Előttem. A lélek tiszta szándékkal, az Én dicsőségemre végezze tetteit. Az Én áldozatommal és Máriáéval egyesítve mutassa be áldozatait, akkor tettei eredményesek lesznek. Ezt kívánom minden Nekem szentelt lélektől, különösképpen lelkiatyádtól.”

 

Ismét a vezeklésről

 

”Közöld gyóntatóatyáddal, hogy Én, a te Jézusod az Ő Jézusa, amíg a földön időztem, csak imádság és áldozat árán érhettem el mindazt, amit Atyámtól kaptam. Sok vezeklést végeztem. Éhezést, szomjazást, kimondhatatlan keserűségeket, fáradtságot, éjszakai imákat, virrasztásokat és mindenfajta szenvedést kellett magamra vennem, hogy elnyerhessem Atyámtól a betegek meggyógyítása, a halottak feltámasztása és az ördögök kiűzésének erejét.”

”De Én nem parancsolok, és nem követelek; csak kérek, Szívem teljes alázatával kérem Egyházamat lelkiatyádon keresztül: gyűjtse össze az áldozatos lelkű papokat, hogy általuk Szívem kívánsága teljesüljön.”

„Ám csak akkor kedves Előttem az áldozat, ha az áldozatot hozó lelkek nem sebeznek meg, különösen nyelvük által, felebarátaik megbántásával. Ha valaki azt mondja: Uram, én szeretlek Téged –, de ugyanakkor arcul üt, az nem szeret Engem. Ezt leginkább a szerzetesnőknek üzenem, mert nagyon szeretem, és éjjel-nappal szemmel kísérem őket. Ismerem hűségüket –, de lanyhaságukat is. Ezért figyelmeztetem őket: mindenekelőtt nyelvüket és érzéseiket áldozzák föl Nekem, mert e kettő, ha rosszra hajlik, nagyon hamar kioltja a szent tüzet.”

 

A nyelv bűnei

 

Jézus még sok mást is elmondott a nyelv bűneiről. De nem kaptam felszólítást, hogy egyet is közöljek. Ám kifejezetten megparancsolta Jézus, hogy mondjam meg gyóntatóatyámnak: beszéljen a nyelv bűneiről, és más tökéletlenségekről is, mert ezek miatt bűnhődnünk kell. Ezt erősen hangsúlyozta az Üdvözítő: „Nem hagyom, hogy csúfot űzzenek Belőlem! Az ilyen áldozattól, de az áldozathozótól is elfordítom arcomat!”

Láttam egyszer Jézus arcát: nagyon szenvedett. Tele volt sebekkel. Az Úr azt mondta: „Nézd, menynyire szenvedek a nyelv bűneitől! Mondd lelkiatyádnak, hogy a kolostor falára függesszék ki a következő írást:

„Ó, ti Nekem szentelt lelkek! Nyelvetek élesebb, mint a kard, ütése fájdalmasabb, bármi botnál! Egyetlen nap egyetlen kolostorban hatvannégyszer ütöttetek arcul a nyelv bűneivel! Miért érdemlem Én ezt? Vigasztaljatok és engeszteljetek! Adjátok Nekem szíveteket, mert ha nem: kardotokat és bototokat magatok ellen fordítom!”

Máskor ezt mondta Jézus: „Az előírt csendet a Nekem szentelt lelkek pontosan tartsák be, mert csak így lesz távol tőlük a bűn, és közel hozzájuk az erény. Figyeljenek a csendet jelző csengőszóra. A lelkiismeret szava által Én szólok: csend! Az ellenség viszont ezt súgja: „Beszélj csak tovább!” Ezt látva felébredt Bennem a vágy, hogy elmenjek minden kolostorba, és kérjem a bentlakókat, ne engedjék, hogy az ellenség győzzön az Úr ellenében.”

Az Úr a továbbiakban ezt mondta nekem: „Örülök, mikor látom, hogy egyes kolostorokban virágzik az engedelmesség, az alázat, és főképpen a szeretet, a legfőbb erény. Az elöljárók legyenek másaim, mindenekelőtt a szeretetben, a jóságban, és a szelídségben. A szomorkodókat vigasztalják, bátorítsák – amint ezt Én is tettem földi életem során.”

 

Buzdítalak benneteket

 

Jézus egy buzgó paphoz: „Az Én fiam dolgozzék csak művemen; minden nehézség ellenére folytassa, fáradozzon, mint egy apostol, még ha körülötte minden lángokban állna is. Én vele vagyok és semmi bántódása nem eshet, mert Én parancsolok a szeleknek és a viharnak, atyja és ura vagyok minden lénynek a mennyben és a földön.”

Majd közvetlenül a munkatársakhoz intézte szavait: „Ne féljetek! Csak előre! Ne gondoljatok sem élettel, sem halállal, sem az eredményekkel! Minden az Én kezemben van! Tekintsetek Rám mindenkor, s cselekedjétek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek és dicsőségetek.” Megtudtam azt is, hogy lelkiatyám a küzdelem idején nem fog meghalni.

Az Üdvözítő ismételten rámutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen kérdésekkel: „Mi lesz ezután? Hogyan fog helyzetünk alakulni?” Kérjék állandóan a Mennyei Atya kegyelmét, bocsánatát és irgalmát.

Más alkalommal Jézus így szólt munkatársaihoz: „Buzdítalak benneteket; mindig csak Rám tekintsetek, minden félelmet elűzzetek! Örüljetek, amint Én is örülök, ha rátok tekintek. Örüljetek, ismét mondom, mert a rátok bízott mű kedves az Én Atyám előtt. Nem ti, hanem az Én isteni erőm működik cselekedeteitekben. Általatok adom magamat a lelkeknek, hogy bennük megdicsőíthessem az Én mennyei Atyámat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek fölött, menjetek, és győzzétek meg a világot és ellenségeimet, hogy Én, az Úr, hatalmasabb vagyok minden hatalomnál, erősebb minden erőnél.” Az Üdvözítő, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait közöljék a politikai vezetőkkel is, mert részint tőlük függ a bűnök visszaszorítása.

Ismét más alkalommal így szólt az Úr az ő szolgáihoz: „Papjaim, közöltem veletek terveimet, hajtsátok azokat végre! Beszéljetek, írjatok, dolgozzatok, míg van még idő, míg Veletek van a Világosság; mert ha elvétetik tőletek a Világosság, örök éjszaka vár rátok, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása.”

 

5. Ellenállás az elöljárók részéről

 

1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: „Az akciót (Az engesztelés művének hirdetéséről van szó) bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.”

Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szőnek terveket lelki vezetőm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztelési mű ellen irányultak. Jézus azt mondta: „Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bűnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.”

Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés műve négy, vagy öt év múlva kezdődhetne. Az Úrtól a következő választ kaptam: „Leányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés művének most rögtön el kell kezdődnie, hogy a lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, eső és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.”

Az elöljárók úgy gondolták, sok idő van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik – mondták –, amikor ezt is megüzente nekik Jézus –, itt senki sem akar háborút. – És engem a bolondok házába akartak csukatni.

Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus, kérésükre jelet is adott: Előre megmondta, hogy az első bombatalálat a városmajori templomot fogja érni.

Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térden állva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelő kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le.

Az Úr mindezekhez hozzátette: "Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel őket, feleljenek a következő kérdésre: vajon vállalják-e a felelősséget azokért a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik őmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelősséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon működhessem.”

Amikor az elöljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: „Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogy a papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tűrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mű minél hamarébb megkezdődjék!”

Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: „Fiam, jöjj! Várok rád és követőidre! Ne féljetek a feladatoktól! Veletek vagyok, és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsőülésemet az Egyházban!”

Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: „Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörölhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!”

Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ.

Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: „Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.” Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek.

Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: „Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhatjátok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig” (Mt. 28. 20.) Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az első emberpárt is bűnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem előfutárom, Keresztelő János által. S nem adtam-e magam is példát a bűnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogy a lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztak Tőlem?”

Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: „Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.”

 

A világ pusztulása (Lásd erről részletesebben a VII. fejezetet)

 

„Leányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg ők is, és az egész világ, a bűnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bűnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bűneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete – bűnei sokasága miatt – már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.”

„Leányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bűnös és szenvedő emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít; meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel.”

 

6. „Imádkozz megvilágosításukért!”

 

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő – jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt – mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.”

Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.

 

Az akarat szabadsága

 

Majd így szólt az Úr: „A szabad akarat és az ebből eredő mentegetőzés az oka, hogy sok vezető visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.” Úgy láttam, hogy az Üdvözítő sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bűnhődniük kell emiatt.

 

„Áldozd föl magad”

 

Az Úr a következő szavakat intézte hozzám: „Leányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gőgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tőlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait”

„Leányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem őket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért!

Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfőbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erőszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késő!”

Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elő, hogy Őt megkötözzék.* Az Úr sírt miattuk, de még inkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: „Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Leányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom – ha nem általuk, hát mások által.”**

Megértettem, hogy az Úr előre jelezte bizonyos elöljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygő életük folytatását.

 

* Páter G. működésének végleges megakadályozásáról van szó.

** A mondat utolsó része elsősorban a történelmi eseményekre értendő.

 

A béklyó

 

1943-tól kezdődően az Úr hét alkalommal kérte, oldozzák fel köteleit. Egy alkalommal így szólt hozzám: „Közölni akarom Rómával és fiam, páter G. elöljáróival, vegyék le Rólam a béklyót, ha dicsőségemet látni és áldásomat elnyerni akarják.”

Máskor így szólt: „Leányom! Utoljára intem elöljáróidat! Ha ők nem engedik, hogy fiam által megerősítsem a szolgálatomban fáradozó, gyenge és erőtlen lelkeket, nem fogják elkerülni a büntetést.” Amikor az Úr így szól hozzám, én is nagyon szenvedek. Sokszor inkább meghalnék, minthogy az Üdvözítőt így lássam, és panaszait hallgassam anélkül, hogy képes lennék Neki segíteni.

 

7. Irgalom helyett igazságosság

 

Egy alkalommal Jézus kinyilvánította nekem az elveszett kegyelmek titkát. A lelkek két csoportját mutatta meg nekem. Az első csoport imái és áldozatai fölszálltak Hozzá az égbe, és Ő kegyelmekkel tele kinyújtotta mindkét kezét Magyarország fölé. A lelkek másik csoportja nem élt áldozatos életet, ráadásul másoknál is kigúnyolták az ilyen törekvéseket. Ezek a lelkek, nagy fájdalmakat okoztak Jézusnak. Szándékosan és erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyelmeit a jóknak megadja. Ezért azt mondta nekem Jézus: „Nézd, kedves gyermekem! A jó lelkek kegyelmeket kérnek Tőlem, s Én szívesen teljesítem is kérésüket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, és megakadályozzák a kegyelmek szétosztását. A Nekem szentelt lelkeknek tudniuk kell, hogy a gonoszak bűne következtében nemcsak a rosszak, hanem a jók is szenvednek, mivel a rosszak megakadályozzák, hogy a szeretetre és igazságra szomjas lelkek vágya kielégítést nyerjen.”

Megrázó látomás volt ez, amelynek hatása mély nyomokat hagyott lelkemben. Megkérdeztem hát Jézust, miként lehetséges, hogy egy gonosz lélek ilyen nagy akadályt jelent. Az Úr erre így válaszolt: „Luther is egy ember volt, Loyolai Ignác is az volt. S mily nagy különbség van e között, amit ez a két ember tett! Választottaim lanyhaságai és bűnei olyan fájdalmat okoznak Nekem, hogy belehalnál a szenvedésbe, ha annak csak töredékét érezhetnéd!

 

Kegyelemtől megfosztott lelkek

 

1942 során az Üdvözítő sok olyan lelket mutatott nekem, akik akadályok miatt nem részesülhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek együttműködhettek volna Isten akaratával, Magyarország, és az egész világ, sok veszedelemtől megmenekült volna.

Amikor az Úr ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felelőssége. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadományai hiábavalókká válnak! Nemcsak azok jutnak a kárhozat közelébe, akik a kegyelmet visszautasítják, hanem azok is, akik ezek mulasztásai miatt nem részesülhetnek kegyelmekben.

 

Bogáncs és vasvessző

 

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Több fájdalmat és szenvedést okoz Nekem egy kételkedő, vagy hitetlen papi lélek, mint ezer más lélek; mert míg az utóbbiak bogánccsal csapnak arcomba, amikor szembeszegülnek akaratommal, az előbbiek vasvesszővel zúzzák Testemet.”

„Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvből, vagy gyűlöletből megkötöznek Engem, nem az Én isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az Én terveim, hanem kiválasztottaim ellen is harcolnak. Amíg kételyeiket és gonosz szándékaitokat el nem vetitek, s míg alázattal nem törekedtek arra, hogy Én legyek bennetek minden, ígéreteim nem fognak beteljesedni lelketekben.

„Jaj nektek, hálátlan és keménynyakú papok! Mily könnyen elháríthatnátok az akadályokat! Mily könnyen meg tudnátok menteni hazátokat és részint az egész világot, ti magatok! De hitetlenségek megkötözve tart Engem azokban a lelkekben, akik által terveim keresztülvihetném. Mivel saját hibátokból terveimet és akaratomat meghiúsítjátok, ezáltal magatokra vonjátok az igazságos büntetés csapásait, de nemcsak magatokra, hanem azokra is, akikkel éltek.”

„Leányom, irgalmas szeretetem helyet kell, hogy adjon az igazságosságnak. Látni fogják nyakasságuk következményeit!”

 

A közelgő szenvedések

 

Láttam előre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedő Üdvözítő látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: „Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellennem dolgoznak. Ők nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hívők! Ha majd bekövetkeznek a csapások, ne gúnyolódjatok hű szolgáimon és ne mondjátok: „Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!” Nem! Hűséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülő papok.”

Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus műve ellen működtek. Jézus előtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülő papokra utalva mondta: „Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.”

 

A tilalom ideje

 

Egy szentmise alatt figyelmeztetést kaptam Jézustól, siessek leírni és továbbadni üzeneteit, mert a tilalom ideje közel van. Akkor elcsüggedve így panaszkodtam: „Mindig ezzel az írással kell vesződnöm! Sokat szenvedek emiatt.” Jézus rosszallta szavaimat és ezért egy időre elhagyott. Azután visszatért és így szólt: „Leányom, azt gondolod, hogy más eszközeim, akikhez szóltam, nem szenvedtek, és nem fáradoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak, és mindig újból összeszedték erejüket. Én mindenkor megadtam nekik a szükséges kegyelmeket, és megadom neked is, hogy feladatodat hűséggel el tudd végezni.” Akkor új erőt nyertem a munkához.

 

Könyörgés csodáért

 

Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, műveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedőket meggyőzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: „Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek, és velem dolgoznak, ámulni fognak mesteri művemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.”

Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: „Leányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?” Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: „Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet az az alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem szentelt lelkek között munkálkodjak? Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De még inkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Előttem!”

 

Nincs külső csodajel

 

Bizonyos idő elteltével így szólt hozzám az Úr: „Papjaimnak tudniuk kell, hogy semmiféle csodajelet nem kívánhatnak. Most nem csodálatos kenyérszaporítás, hanem a bűnösök még csodálatosabb megtérése által fogom magamat kinyilvánítani. Ne kívánják hát a külső csodát; ha hisznek, megmenekülnek; ha nem hisznek, bűnhődni fognak.”*

* Jézus ezeket a második világháború idején mondta, jelezve azonban a későbbi szenvedéseket is, amelyek Magyarországra szakadnak, mivel az illetékesek oly kevéssé engedelmeskedtek akaratának.

 

Ne szomorkodj

 

Nekem azt mondta Jézus: „Ne szomorkodj azért, hogy oly nehezen ismernek el Engem, és oly könnyen ellentmondanak Nekem. Ez az Én sorsom itt a földön. Ennek így kell lennie. Nem az fáj Nekem, hogy a lelkek oly félénken jönnek Hozzám, hanem az sebzi meg isteni Szívemet, hogy néhány pap egyáltalán nem hajlandó fölismerni Engem. Még te is kételkedtél Bennem! Biztosítalak, hogy közléseim miatt nem ér semmi károsodás!”

 

Két aranykapu

 

Egyszer két elöljárót mutatott nekem az Úr. Szomorúan mondta: „Tekintsd meg ezt a két aranykaput, Leányom. Minél szebben ragyognak ezek az emberek felé, annál nehezebb Nekem belépni rajtuk.” Ez a két lélek szép volt, de nem akartak meghajolni az Úr akarata előtt, és elutasították közléseit.

 

„Én vagyok mindene”

 

A fenti közlésekről valójában hallgatni akartam, gondolván, hogy Jézus nélkülem is el tudja érni, amit akar, és így elkerülhetők lennének az esetlenségemből adódó kellemetlenségek. De az Úr ezt mondta: „Gyermekem! Nem tudod, hogy az Én igám könnyű és édes azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami nehéz, ami könnyű? Lehet keserű, ami édes? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? Mármost: Én vagyok minden! Én nemcsak akkor vagyok a te boldogságod, amikor éppen hozzád beszélek, hanem mindig: akkor is, ha arra szólítalak föl, hogy beszélj az Én közléseimről. Ezért nem szabad hallgatnod! Én folytatom a művet, amelyet néhány pap oly nehéznek talál.”

 

 

8. „A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtlen Anyámnak adtam át”

 

A második világháború folyamán, egy napon Jézus kifejezte aggodalmát Rómát illetően. Nyomatékkal mondta: „Akaratom, hogy áldott fiamnak, a pápának tudomására hozzák, ne hagyja el a Vatikánt. Ha elhagyja, az ellenség azt nyomban romba dönti. Ha azonban helytartóm ott marad, megvédem a Vatikánt.” Az üzenetet átadták. A Szentatya nem távozott el a Vatikánból. A bombatalálat Castelgandolfót érte, ahová korábban szándékozott menni.

 

Az angyali pápa

 

„Kedves gyermekem! Már régebben közöltem a világgal, hogy ezekben a napokban egy szentéletű, angyali pápa fog uralkodni.” (XII. Pius pápa) Alázatossága, szentsége, és engesztelő élete az emberiségért arra indítottak, hogy a kegyelem sugarát kiárasszam az egész világra.”

Egyszer láttam, amint az Üdvözítő könnyeket törölt le a Szentatya arcáról, amelyeket a világ bűnei miatt ontott. Nagyon megindító volt ez a látvány. Mindig szerettem és tiszteltem a Szentatyát. De amióta Jézus sok mindent közölt a pápáról, azóta még nagyobb szeretettel és részvéttel vagyok iránta.

 

A győzelem hegye

 

A pápa számára ezeket mondta Jézus: „Fiam, áldott fiam, nézz körül, és tisztítsd meg a városokat azoktól, akik az igazság ellen harcolnak és megölik az igaz életet! Állíts őröket a városok kapui elé, nehogy még gonoszabb vadállatok hatoljanak be a házakba! Nehéz munkáid közepette Szeplőtelen Anyámra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kezét és megerősödsz. Ő felvezet téged a győzelem hegyére, oda, hol tanítványaim is megláthatták színeváltozásomat. Bízzál benne! A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtelen Anyám kezébe helyeztem!

 

A végnélküli tüzes lánc

 

A Szűzanya többszöri felszólítására szokásos éjjeli engesztelésemet azokért a papokért végeztem, akik véglegesen elpártoltak Jézustól. Éjfél után egy óra körül Jézus így szólt: „Egyszer mindenki látni fogja azt a végnélküli tüzes láncot, amelyre  azok a papfiaim vannak felfűzve, akik Engem, Jézus Krisztust, Megváltójukat, a gyóntatóhelységben cserélték föl a pokol örökös kínjaival. Ezek a papi lelkek a gyóntatószéket átkozzák a pokolban, és fájdalmas jajkiáltásaik közepette az ott elkövetett bűnökre emlékeznek.” (Ekkor különös dolgot tudtam meg Jézustól) „Évekkel ezelőtt már küldtem egy figyelmeztetést és kértem Rómát, hogy az Egyház vezetősége ne hagyja rendezetlenül a gyóntatóhelyek kérdését, és a gyónás lefolyását. (Jézus tudomásomra hozta, hogy nem kívánja a hatodik parancs elleni vétkek részletes kitárgyalását, a bánat a fontos.) Negyven év is elmúlt, kérésemet mégsem vették komolyan, minden maradt a régiben. Vajon ki felelős az elkárhozott paptestvérek lelkéért? Az, hogy az Egyház vezetősége a hagyományos gyóntatószék helyett gyóntatószobát ajánlott, egyes papjaimnak ajtót nyitott újabb bűnre.”

 

Kegyelemszikra

 

Jézus így szólott a Tőle elpártolt papokhoz: „Itt az Én órám, hogy ismét szóljak hozzátok; de a ti órátok is közel, amikor majd ti szóltok Hozzám. Kedves pap fiaim! Álljatok meg és gondolkozzatok el szent hivatásotokon és az örök számadáson. És ti, testvéreim, akik a világnak engedve, Tőlem elpártoltatok, s most szabadon éltek a test kívánságai szerint, lám, boldogok mégsem vagytok. Nem lehettek boldogok, mert szeretetem, régi, hűséges életetek miatt egy szikrányi kegyelmet megóvott számotokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismeret vádló szava, nem hagy nyugodni benneteket. Térjetek vissza Hozzám, az irgalmas Szeretet kútfőjéhez! Ha rám tekintve elfeledkeztek a világról, Én is elfeledem bűneiteket; de ha Rólam feledkeztek el, bűneitek fognak ítélni felettetek!”

 

A Szűzanya palástja

 

Jézus így tanított: ”Ha papjaimért imádkozol, kedves Leányom, mindenkor Szeplőtelen Édesanyámhoz fordulj, ő a papi lelkek Édesanyja. Imátokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a veszélyektől. Királynői palástjával takarja be őket, és anyai szeretettel vigyáz rájuk, hogy el ne kárhozzanak.”

 

Az isteni erények köntösei

 

Jézus így intette a Neki fölszentelt lelkeket: ”Kedves papfiaim! Örülök, ha szeretetemet szeretettel viszonozzátok, és kitartotok Mellettem bármi bajban. Öltsétek magatokra erényeim köntösét, hogy lelketek nagy ellensége ne férkőzhessen hozzátok ravasz hazugságaival.”

 

A szelídség köntöse

 

„Öltözzetek az Én szelídségembe. Legyetek szelíd bárányok a kiéhezett farkasok között. Megértéssel szemléljétek őket és fáradhatatlanul imádkozzatok értük.”

 

Az alázatosság köntöse

 

Öltözzetek az alázatosság köntösébe, bajban, örömben egyaránt. Szeretettel nyújtsatok kezet a nagyravágyóknak és dölyfösöknek, s ne tagadjátok meg tőlük a közösen végzett imát. Világítsatok nekik örökmécses gyanánt, hogy a becsvágy útjáról letérjenek, Hozzám jöjjenek, alázatosságomból merítsenek. Ha így cselekszenek, megáldom életüket a bűnbánat szentségével s megmentem lelküket a további veszélyektől.

 

A segítőkészség köntöse

 

„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra a segítőkészség köntösét! Vezessétek az alázatosság útjára azon papfiaimat, akik máris a győzelem hegyén érzik magukat hamis biztonságban. Mondjátok gőgös papjaimnak: „Én, Jézus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom és magamhoz ölelem őket, hogy alázatosságuk nagyságához és gőgjük kicsinységéhez mérten a lelkek megmentésének feladatát bízzam rájuk, hogy apostolokká avassam őket imádságos és engesztelő életük által.

 

A kegyelem fénylő köntöse

 

„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra az életszentség fénylő köntösét. Ragyogtassátok ezt a fényt azok között, akik magukra hagyva, lelki sötétségben élnek, s Engem csak tétován, tapogatózva keresnek. Ne ítéljétek meg őket, mert elhagyatottságuk miatt lettek a bűn és a test áldozatai. Sugározzátok a kegyelem fényét minden magányos lélek, elhagyatott paptestvér szomorú, sötét életébe. Lássátok meg sebeiket és gyógyítgassátok őket! Míg van időtök, addig tegyétek a jót! Ne feledjétek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek közül, Nekem teszitek.” (Mt. 25.40.)

 

A boldog papi élet

„Kedves papfiaim! Mindennapi életetekből öröm és derű sugározzék! Éljétek meg az üdvözültek boldogságát, már itt a földön! Ettől fog megtisztulni a világ. Így lesz képes befogadni a nagy kegyelmet: az eljövendő világbékét. A kegyelem nem késik, legyetek készen és imádkozzatok.”

 

Az engesztelő élet

„Kedves papfiaim! Váljatok engesztelő áldozattá isteni kezemben. Könyörögjetek a Mennyei Atyához, hogy a béke kegyelmének érkezésekor legyen irgalmas a szenvedő emberiséghez. Kérjétek, akadályozza meg, hogy a fordulópont elérkeztekor elpusztuljanak az emberek.”

 

A misztikus élet

„Kedves papfiaim! Megvigasztalódom, ha látom, szívetek mennyire vágyódik Utánam; hogy mennyire szomjúhoztok Engem, s mennyire eltelik lelketek az Én isteni jelenlétemmel. Tudjátok meg: Én titokzatos módon bennetek élek, csak hogy Atyám dicsősége nyilvánvalóvá legyen. Éljetek tehát tisztán és menten a teremtmények rendetlen szeretetétől, nehogy ez a dicsőség ellenetek valljon ama napon.”

 

„Társalogjatok Velem!”

„Kedves papfiaim! Életetek legyen csendes és összeszedett. Szeressétek a szemlélődő imádságot. Szeressétek a zavartalan, szótlan visszavonultságot. Figyeljetek a lelketekben működő kegyelmi hatásokra. Gondoljatok Rám gyakran, szeressetek Velem foglalkozni. Társalogjatok Velem, ügyes-bajos dolgaitokkal forduljatok Hozzám! A misztikus kegyelem szent pillanataiban szótlanul pihenjetek Bennem. Az így nyert kegyelmek hatását akkor tapasztaljátok majd meg, amikor visszatértek a mindennapok gondjaihoz. Látni fogjátok, másként gondolkodtok, szóltok, cselekedtek; halljátok szózataimat, s meg is értitek őket nyomban. Akinek van füle a hallásra és hívásomat követi, evilági életét elveszítette Bennem, s Engem megtalált, már itt, az evilági életben.”

„Kedves papjaim, szeretném, ha nemcsak az áldozat bemutatásakor találkoznátok Velem. Találkozzatok Velem a földi élet sivár mindennapjaiban is. Találkozzatok Velem, amikor a világ összeesküszik ellenetek, amikor nektek támadnak vádlóitok, amikor igazságtalanul üldöznek titeket Nevemért.”

„Hallottátok, hogy megmondatott nektek: papok vagytok ti mindörökké, Melkizedek rendje szerint. Megértettétek, hogy utatok e világban rövid és keskeny; beleegyeztetek abba, hogy nem kívántok más örömet és gyönyört, mint az örök életét; tudomásul vettétek, hogy Velem együtt meghaltatok a kereszten, s ezt a halált ti el is fogadtátok. Akkor hát miért akartok föltámadni e világra? Miért keresitek az örök kárhozatra való megszületést? Bizony mondom nektek, amit kerestek, azt fogjátok megtalálni.”

 

 

A természetről

 

„Paptestvéreim! Én, Jézus szólok hozzátok. A mindennapi kenyeret, s mindazt, ami életetek fönntartásához szükséges, ne a természet adományának tulajdonítsátok. Ami jó, azt ne a természetnek köszönjétek. Az úr ti vagytok. A természet csak szolga, amely földi életetek során szolgál benneteket, s mikor e földi élet véget ér, testetekkel együtt számotokra a természet is porrá változik. Ha úgy képzelitek, hogy a természet a ti istenetek, a természettel együtt ti is örökre elpusztultok, vigyázzatok, nehogy a természet áldozataivá legyetek! Mindenben Engem lássatok, akkor nem váltok semmivé a természettel együtt. A természet szépségeiben is az Én szépségemet vegyétek észre, a természetes örömben is az én örömömnek örüljetek. Ha így tesztek, megértitek, hogy Én vagyok mindennek kezdete és vége, Én vagyok forrása a mindenségnek, s Rajtam kívül semmi nem lett, ami lett.

 

Egy bűneiből megtért paphoz

 

Én, Jézus, vagyok az öröm és az örök boldogság. Te pedig, boldog paptestvérem, a földi élet sötét felhői ellenére megleltél Engem. Én ugyan már réges-régen kerestelek és hívtalak, de te akkor még nem tértél Hozzám. Most viszont rámtaláltál, s Én is rádtaláltam. Enyém vagy! Légy mindenkor hűséges Hozzám, mert nagyon szeretlek. Jöjj Hozzám bátran, és ne félj! Én téged Szívemre szorítlak. lelkedbe lehelem szeretetemet, örök boldogságomat és szentséges békémet Megáldalak isteni erőmmel, hogy szeress Engem nagylelkűen és szolgáld a lelkek üdvösségét.

 

A haldoklók szolgálata

 

„Papjaim, ti, akik Engem igazán szerettek, s életeteket is feláldoznátok Érettem, hallgassatok meg! Ha haldoklóhoz hívnak benneteket, akinek lelke távozni készül testéből, ne háborogjatok, ne zúgolódjatok! Mindent félretéve fussatok, hogy lelkét megmentsétek!”

 

A teremtés pillanata

 

Amikor Jézus lábainál térdepeltem, elétártam egyik nővértársam kérdését: „Jézusom, mondd meg, van-e különbség az Atyaistennek az egyszerű emberek, illetve a felszentelt papok iránti szeretetében teremtésük pillanatában?” Jézus így válaszolt: „Minden lélek egyenlőképpen részesül mennyi Atyám szeretetében most és mindenkor. Minthogy Atyámban a változásnak árnyéka sincs, szeretete sem lehet változó. A teremtmények azok, akik különbözőképpen fogadjátok be ezt az állandó és változhatatlan szeretetet. Az a lélek, aki alázatosan, őszintén és hűségesen engedelmeskedik akaratomnak, jobban eltelik a mennyei Atya szeretetével. De bizony mondom neked: ha egy homályos fémlemez nem tükrözi vissza tökéletesen a fölé hajló arcot, semmi kára nem származik abból. Ám a tükröt, amelyet a gondatlanság szennye letörülhetetlenül befedett, összetörik.”

 

A megváltó Vér szózata

 

„Papjaim! Most az a Vér beszél hozzátok, amely a rátok bízott lelkek üdvösségéért a keresztfáról lecsordult. E mindenható Vér tisztított és szentelt meg benneteket is. Hasonlóképpen e Vér által ti is tisztítsátok és szenteljétek meg azon lelkeket, akiket felszentelésetek pillanatában rátok bíztam. Közöljétek velük a megváltás boldogító titkát, hogy ők is ott legyenek, ahol Én vagyok, s ahová benneteket is várlak. Megváltó Véremre kérlek benneteket, ne hagyjátok elpusztulni a rátok bízott lelkeket!

 

    Adjatok nekik egy pohár vizet, mert szomjaznak Engem.

    Adjatok nekik egy falat kenyeret, mert éheznek Engem.

    Adjatok nekik némi pihenést, mert elfáradtak az Én keresésemben.

    Adjatok nekik szelíd szavakat, mert a világ meggyötörte őket.

    Adjatok nekik őszinte imákat, mert száraz a lelkük, mint a sivatag.

    Adjatok nekik mennyei orvosságot, mert a bűn megsebezte őket.

    Mutassatok nekik szabadulást, mert tőrbe csalta őket a gonosz.

 

Papjaim! Egy lélek megmentéséért mondjatok le a világról, annak minden múló javáról, mondjatok le még önmagatokról is! Szent reménnyel eltelve forduljatok Hozzám a haldoklók lelkének távozásakor. Hallgatok hívó szavatokra, s közös erővel eltiporjuk a pokol szörnyetegét. Bízzatok Bennem! Aki halálakor az örök halál felé indul, imáitok szent ereje által az örök életbe érkezhet!

 

„Halljátok meg hívásomat!”

 

„Leányom, úgy szeretem papjaimat, éjjel-nappal gondolok rájuk. Egészen az övék vagyok az áldozat bemutatásakor. Ott vagyok mellettük nehéz napi munkájukban, minden szenvedésükben, és mégsem vesznek észre. Mert önmagukat Elibém állítják, mert előbbre valónak képzelik magukat Nálam. Szólok hozzájuk, de nem hallanak, mert önszeretetük, féltékenységük, nagyravágyásuk, fertőző gőgjük és a hiúság mindent elpusztító sarával betömték fülüket! Így, önmagukat elvakítva, süketen élik ezt az életet, amellyel megajándékoztam őket. Papjaim! Kedves papjaim! Halljátok meg hívásomat! Jöjjetek Hozzám! Hagyjátok el azt az utat, amelyet a pokol füsttakarója tesz sötétté! Térjetek meg, mert az idő már nagyon rövid! Ha végképp elveszítetek Engem, senki sem segíthet rajtatok többé!”

 

„Imáidat elfogadom.”

 

A papokért és az Egyházért imádkoztam, amikor a Szűzanya megszólított: „Kedves Leányom! Imáid meghallgatást nyernek. Sietve jövök, hogy Egyházamat megszabadítsam bilincseiből, s megmenekítsem a kárhozat útjára tért papi lelkeket. Szeplőtelen Szívem áldása volt imáidon és vezekléseiden: Fiam kegyelmeit sok bűnbánó lélek elfogadta.” A Szűzanya tudtomra adta, hogy az engesztelés hatására nagyon sokan megtértek, közülük többen külföldön.

 

Rettenetes időszak közeledik

 

Jézus többször is elismételte: „Papfiaim! Most Szívem szól szívetekhez: olyan idők jönnek, amilyeneket még nem látott a világ. Szüntelen könyörögjetek a lelkekért és önmagatokért, hogy a mennyei Atya rövidítse meg a szenvedést, s ne hagyja elpusztítani azokat, akik imáik és engesztelésük által a világot fönntartják. Esedezzetek irgalomért!”

 

Késedelem

 

Így szólt hozzám az Úr: „Ismét mondom, ha Én magam késlekedem is, mert várom, hogy egyes papjaim még elnyerjék a megtérés kegyelmét, ti nem késlekedhettek! Minden perc késlekedéssel meghosszabbodnak a szenvedő lelkek kínjai; minden tovább nem halogatott megtéréskor a mennyország ereje diadalmaskodik.”

 

A közvetítő

 

Így szóltam Jézushoz: „Én Uram, miért általam szólsz oly gyakran papjaidhoz?” Jézus ezt válaszolta: „Nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged; de feltétel nélküli önátadásod, alázatosságod és buzgalmad megkönnyítette választásomat; meg is áldottam életedet sokféle szenvedéssel, hogy elhatározásodban mindenkor megerősítselek. Szócsövemmé tettelek, hogy meghallják hangomat, megértsék szavaimat, s megcselekedjék akaratomat. Ha másként tesznek, magukra vessenek.”

 

 

 


 

 

Bevezetés

 

Az ebbe a fejezetbe tartozó szövegeket négy csoportba osztottuk:

 

- A megvilágítások.

- Az erények kimunkálása.

- Imaélet. –, illetve

- Engesztelés.

 

1. Megvilágítások

 

Isten eredete

 

Egyszer megkérdeztem Istent:

- Honnan származol, Istenem?

- „Önmagamtól, az Örökkévalóságtól.”

- És Jézus honnan származik?

- „Istentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól”

- És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik?

- „Istentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.”

- Mi az Örökkévalóság?

- „Nincs kezdete, sem vége. Én magam vagyok.”

- És hol a Te országod?

- „Benned.”

- És hol az én országom?

- „Bennem. És a kettő egy!”

 

A misztikus életre való dolgok:

 

Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten, Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni.”

 

Isten nem emberrel találkozik

 

Nem! Isten és ’én’ nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Így tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem.

 

A szentáldozás titka

 

Egyszer megkérdeztem Jézust: „A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?” Mire Jézus így válaszolt: „A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.”

 

Az Egyház Anyja

 

Jézus mondta: „A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ő csak figyeli az embert, és arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: „Ő megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel.” A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie.”

 

Üdvösség

 

Jézus mondta: „Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: „Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.” Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.

 

Az egyesülés kulcsa

Jézus mondta: „A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém.”

 

Hol van Jézus?

 

Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: „Jézusom, Jézusom, hol vagy?” Akkor Jézus így válaszolt: „Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen.” Elgondolkoztam, s azt mondtam: ”Jézusom, áldott legyen igaz szavad!”

 

Szomjazó lelkek

 

Azoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén találkoztam, megtudtam mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem e felől. Ő így felelt. „Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot is bemutatnak, addig szent Vérem dúsan árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet.” Továbbérdeklődtem: „Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be?”„Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre.”

 

A bűnösökhöz vezető út

 

Éjjel Jézussal társalogtam, S látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: „Van-e valami, vagy valaki égen és Földön, aki Téged a bűnös lélektől eltéríthetne?” Jézus így válaszolt: „Csupán a bűnös maga teheti meg. Azon kívül nincsen oly hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhöz vezető utat lezárhatná.”

 

Az Irgalmas Szeretet csókjai

 

Jézus mondta: „Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságában, hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessetek el (itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél), ha nyomban megbánjátok, és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.” „Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.

 

A lényeg

 

Egy éjszaka, amint fölébredtem, Jézushoz fordultam: „Itt vagyok, Uram, virrasztok.” – Ő így válaszolt: „Számomra nem az a fontos, hogy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy mindig Mellettem légy.”

 

Hol a tökéletesség?

 

Olvastam a Szentírásban: „Legyetek tökéletesek”( Mt. 5.48 ), és elszomorodtam. Jézushoz fordulva ezt mondtam: „Jó Jézusom, hát hogyan is kérhettél tőlünk ilyesmit? Hogyan lehetnénk tökéletesek, bűnökkel, gyarlóságokkal, megterhelve?” Jézus így válaszolt: „Ha egy lélek Bennem él, akkor Én vagyok benne a tökéletes.”

 

Fiat

(Latin szó, jelentése: Legyen)

 

Jézus mondta: „Ahogyan a földön szüntelenül azt mondtam: „Atyám, legyen meg a Te akaratod”, neked sincs más feladatod. Amint emberként tettem, ezt cselekszem most is, istenségemben.”

Amikor Jézus ezt a szót kimondta: „istenségemben”, rávezetett a szónak rejtett értelmére. Ezt az értelmét csak az képes felfogni, aki Benne él, mivel e rejtett értelem emberi szavakkal kifejezhetetlen. De én, Jézus kegyelme által, felfogtam, miként éli át Ő Önmagában azt a „Legyen-t”, amelyre sokszor hivatkozott. Abban a pillanatban, amikor kimondta: „Fiat!”, láttam, hogy embersége és istensége egyszerre mondta; az egész Szentháromság egyesül az Ő akaratával. Világosan láttam, hogy Isten akarata, Fiat-ja akkor is megvalósulna, ha Ő semmiféle teremtményt nem teremtett volna (minthogy a teremtmények az Ő akaratának eszközei). Láttam, hogy Isten Fiat-jának nincsen sem kezdete, sem vége. Tudtam, hogy ez a Fiat Istentől ered és Benne van. Ez a Fiat az Ő akaratának éltető és megvalósító ereje és hatalma, amely nem más, mint a Szeretet. Egyszóval: láttam a legszentebb Szentháromság művét. Úgy láttam, hogy a teremtményeket illetően ez a Fiat egy fonál, amely Isten akaratából ered és két ágra bomlik. Ez a szétágazás Isten akarata és ereje által történt. A lelkekre vonatkozólag az egyik ág az örök üdvösséget, a másik az örök kárhozatot jelentette. De a Fiat nem egyformán érvényesült a két fonal esetében; az üdvösség Fiatját Isten szabadon mondta ki, ám a kárhozatét mintegy kényszerítve. A Fiat kapcsán az üdvözítő még a következőket mondta:

 

„Leányom! Föl akarom tárni előtted, hogyan kell megvalósítani a léleknek a Fiatot. Ha a lélek nemcsak szavakkal, hanem egész életével mondja ki, akkor egyesülök vele oly módon, ahogyan a Három Személy egy lesz az egy Istenben. Ha így egyesültem a lélekkel, akkor az már semmit sem akar tudni, látni, bírni, ismerni, szeretni és élvezni Kívülem. S ha ez a lélek hűségesen kitart Mellettem, közölni fogom vele magamat. Ebben a közlésben úgy ismerhet meg a lélek, ahogyan Én ismerem Önmagam. Ez a lélek a mennyországot fogja látni és ízlelni, mert Én vagyok a mennyország, és ahol Én vagyok és élek, ott találom meg dicsőségemet. Örömömet és boldogságomat megosztom azzal, aki az Én dicsőségem.”

Azok, akik a Fiatot élik, nem lehetnek meg bizonyos öröm nélkül, amely kívülről is megmutatkozik rajtuk. Öröm nélkül az Én szeretetem lángjától égő lélek is ellanyhul, kedvét veszti, végül pedig hitetlenné válik.” Örömön az Úr nem a világias, bűnös örömöt értette, hanem a mennyei, szent, békés, csöndes derűt, amely fölmelegíti a szíveket átsugározva másokra is. A lelket megerősíti, és mind közelebb emeli Istenhez.

Én, méltatlan lélek, átéltem valóságban ezt az örömöt, nem az én érdememből, hanem Isten kegyelméből, Isten benső tapasztalásából. Jézus tárta föl előttem, hogy másoknak is továbbadjam. Ezekről a dolgokról még semmit sem hallottam, és járatlan vagyok, nem merészelek ezekről beszélni, ne hogy félreértsenek.

Ami az alázatos lelket illeti, csodálatos dolgokat mutatott nekem Jézus. Egy ilyen alázatos lélek Istent szinte kényszeríti, hogy hozzá leereszkedjék, mert az alázatos léleknek Isten nem tud ellenállni, amíg ugyanis az igazi alázatosságban marad. Mindent Istenben látni, Istennel mindenre képesnek lenni. Isten által mindent elérni – ez a titkok titka.

Oktalan világ! Oktalan ember! Hogyan tudtok Istenen kívül mást keresni? Miért nem elég nektek az Isten?

 

2. Az erények kimunkálása

 

Jézus mondta: „Ne gondold azt, hogy Én kivételezek veled. Nem. Minden emberre egyforma bőséggel árasztom kegyelmeimet. A ti feladatotok annyi, hogy fölismerjétek.”

 

Az egészen szabad lélek szárnyalása

 

Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtőzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ő hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet, és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságom miatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 őszén, egy imádság közben, a következő tanítást adta az Úr: „Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idő alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelki vezetők, gyakran beszélnének ezekről a dolgokról, és értékéről.”

 

Kristály

 

Nemcsak a test tisztaságát jelenti, hanem a lélek, a szív tisztaságát is. A léleknek nagy és kis bűnöktől egyaránt tisztának kell lennie, sőt, a szándékos hibáktól, és a könnyelműségből elkövetett tökéletlenségektől is. A hűtlenség, akár a legcsekélyebb dolgokban, rögtön beszennyezi a lelket. Tehát e téren négy tennivalótok van:

 

    1. Meg kell tagadnotok a testtől mindazt, ami rendetlen érzéki élvezet.

2. Meg kell tisztítani szíveteket minden olyan érzelemtől, ami nem az isteni, természetfölötti szeretetből fakad.

3. Az akarattól mindazt távol kell tartani, ami nem a jó és a helyes felé irányul.

4. Gondolatvilágotokból száműzni kell mindent, ami földies – a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó aggodalmaskodást –, mert mindez csak bepiszkolja a lelkeket, és Engem megakadályoz abban, hogy vele egyesüljek.

 

Szárnyak

Ez a lélek szabadságát jelenti. A lélek legyen szabad a testtől, a teremtményektől, a világtól; de legyen tele a szent dolgok iránti vágyakozással. Legyen a lélek szabad még attól a szándéktól is, hogy önmagát irányítsa, mert Én csak az igazán szabad lelkeket tudom magasba emelni és istenségem részesévé tenni.

 

Porszem

 

Szükséges, hogy a lélek elismerje és fölismerje, kicsoda Nálam nélkül valójában. Kell, hogy önmagát megvesse, jelenlétemben éppúgy, mint mások előtt. Nem szabad megengednie a gondolatot, hogy ő valami, vagy valaki, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszi, Tőlem eltávolodik, és kegyelmet veszít.

Ha a lélek őszintén elismeri saját nyomorúságát és gyarlóságát, és mellét verve könyörög megbocsátásért – igen, amikor örül annak, hogy ő semmi, akkor átérzi, hogy nem is méltó semmire, s így nem csodálkozik gyarlósága miatt és nem keseredik el.

Ha megintem, nem sértődik meg, hanem őszintén elismeri, hogy hibázott, s tudja, hogy az életszentség nem az elbukásoktól való mentességben, hanem a fölkelés akarásából áll. Ezért, ha semmiségének tudatában egészen Rám bízza sorsát; nyomorúságában bizalommal és szeretettel tekint Felém, Reám. Nem csupán azért, hogy Tőlem kegyelmi adományokat kapjon, hanem hogy Nekem elégtételt nyújtson és megvigasztaljon elkövetett gyarlóságai miatt. Nagy alázatosságában önmagát inkább tartja méltónak az elvettetésre, mint a kegyelemre. Ezáltal akaratlanul is aranyláncot kovácsol, amely által a mélységekből égi magasságokba, az Isten közelébe jut, s Engem ugyanakkor arra késztet, hogy leszálljak hozzá és szívében fölállítsam trónusomat.

Mialatt az Úr e három dologról beszélt, kegyelme által szemlélhettem is mindazt, amit elmondott. Ezek közül csak egyet említek. Amikor az Üdvözítő a lélek szabadságát említette, láttam, hogy egy bizonyos lélek azért nem képes e szabadságot elérni, mert hiúságból saját tulajdonságaival, testi szépségével volt eltelve, s ezekben örömét lelte. Ez a lélek azzal nyugtatta magát: mindez nem hiba, mert látom mások kiválóságait is. Az isteni kegyelem föltárta ugyan előttem, hogy az ilyen gondolatok nem tetszenek Istennek, de az illető elaltatta lelkiismeretét. Láttam, hogy ez a lélek le van bilincselve, s azt is láttam, hogy az isteni Üdvözítő nem tudott ebbe a lélekbe szépségével és erényeivel beköltözni. Valóban: a lélek csak akkor tudja a kegyelmet befogadni, ha egészen szabad. Más lelkeknél is láttam akadályokat, amelyek meggátolták az isteni fényt, hogy teljesen áthassa a lelket. Ezek a lelkek kívülről fényárban ragyogtak, de belül sötétség uralkodott. Azoknak a lelke viszont, akiknél semmi sem akadályozta az isteni fény bevonulását, bensőleg is ragyogott. A fény átjárta egész valójukat és megszentelte őket. Ezekben a lelkekben az Úr örömöt, dicsőséget, szépséget és szentséget talált – e lelkekben Ő volt minden.

 

Istenben nincs háborgás

Jézus mondta: „Semmiért ne izguljatok. Ne akarjatok valamivé válni. Ne kételkedjetek, ne méltatlankodjatok. Istenben nincs háborgás, izgalom, bizonytalanság.”

 

Az alázatos lélek értéke

Egy alkalommal az Üdvözítő rámutatott egy elöljáró nagyfokú alázatára, és azt mondta: „Vannak jegyeseim között oly vakok, akik nem veszik észre, mennyire leereszkedem hozzájuk elöljáróik által. Oly hidegek, hogy szeretetem lángja, amelyet elöljáróik által árasztok lelkük felé, a legkisebb mértékben sem éri őket. Leányom! Én mondom, és az Én szavam igazság: az alázatos lélek oly értékes Előttem, hogyha nem lettem volna emberré, egy ilyen lélekért emberré lennék. S ha a gonosz be tudná fogadni a kegyelmet, és Én megengedném neki, hogy egy rövid ideig egy ilyen alázatos lélek mellett élhessen, ez oly hatással lenne rá, hogy seregeivel egyetemben hamarább jutna el Hozzám, mint egy hideg és megkeményedett lélek. Ó, az Én jegyeseim kegyelmeim világosságában járnak, és mégsem látnak! A tűz közelében élnek, és mégis jéghidegek. De bizony mondom, eljő még az idő, hogy kiváló elöljáróik mellett látókká és áthevültekké válnak.”

 

A legmélyebb völgy

Míg Jézus beszélt, szemlélhettem egy bizonyos lélek alázatosságát. Az Üdvözítő megengedte, hogy a következőket közöljem:

Mialatt az Úr beszélt, láttam egy mélységes mély völgyet, ahonnét roppant lángnyelvek törtek elő. Hangot hallottam: „A legmélyebb völgyből tör elő a legnagyobb tűz.” Megértettem, hogy a völgy az alázatos lélek, a tűz pedig az istenszeretet.

Az elöljáróban rejtező Jézus

Az Üdvözítő így oktatott: „Ó, ha az Én jegyeseim sejtenék, hogy mily szomorú az Én lelkem, amikor kegyelmeimet, amelyeket elöljáróik által kínálok fel, milyen belső ellenkezéssel, zúgolódva, okoskodva fogadják! Elöljáróim által nemcsak kincseimet, hanem Önmagamat is felajánlom nekik. De ők elvetnek Engem, mert úgy adom nekik, amint Én akarom, és nem úgy, ahogyan ők szeretnék. Ha ők nem kívánnak elöljáróim által Velem egyesülten maradni, nem jegyeseimnek, hanem közönséges szolgálóknak nevezem őket. A menyasszony elnevezés csak azokat illeti, akik menyasszonyként élnek és életüket a vőlegénynek áldozzák. Ha az Isten szolgálatára szentelt lelkek azt akarják, hogy őket menyasszonyaimnak ismerjem, akkor ne kényük és kedvük, hanem akaratom szerint éljenek. Azt, amit elöljáróik, vagy a körülmények és események által küldök, fogadják örömmel!

 

Különbségtétel

Máskor így tanított az Úr: „Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat előírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, előkelő származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtőzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabb rendű elöljáró éppen úgy vezetője a rábízottaknak, mint a magasabb rendű – mindketten felelősek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróimat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg ők az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.”

„Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vizével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértődni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az első, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésű, dicsőség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Mindenható maga lakik őbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erős sasmadár fiókáját a magasba, a felhők fölé, a végtelenbe röpíti.” „Amikor az Én jegyeseim elöljáróik intézkedéseit bírálgatják, nagy sziklát hengerítenek Elém, és megakadályozzák, hogy hozzájuk közeledjem, és velük egyesüljek.”

 

Az Úr szava az elöljárókhoz

 

„Amit jegyeseimre vonatkozóan mondottam, szolgáljon intésül az elöljárók számára, hogy ne magukat keressék, hanem alattvalóik javát. Ha észreveszik az utamra hengerített követ, igyekezzenek eltávolítani, és megakadályozni, hogy a kövek felhalmozódjanak, s Engem falként válasszanak el jegyeseimtől. Vigyázzanak, ne sodorják jegyeseimet abba a veszélybe, amely esetleg hivatásuk elhagyásához vezethet.”

Az Úr megmutatta nekem a szerzetesek hibáit: pl. a szeretetlenség, ellenszenv, türelmetlenség, képmutatás stb. Ezek azok a kövek, amelyeket az elöljáróknak el kell távolítaniuk.

 

Az önszeretet

 

Jézus mondta: „Kedves Leányom! A következő figyelmeztetés mindenkinek szól: kerüljétek önmagatokat! Kerüljétek saját elgondolásaitokat, a fertőző és mindig veszélyes képzelgést, a csalódásokba torkolló üres fantáziálást. Az önszeretet szüli mindazt a rosszat, ami lelketekre nézve veszélyt jelent. Gyermekeim! Ha igazat adtok tévelygő gondolataitoknak (e szónál Jézus két kezébe temette arcát és felsóhajtott), akkor Engem, aki minden vagyok fölcseréltek magatokkal, akik pedig semmi vagytok. Így lesztek az örökös kárhoztatás szolgálói és imádói. Imádkozzatok! Gondolkodjatok józanul! Bölcsen cselekedjetek, amíg veletek a kegyelem!

 

A kegyelem útja

 

Egy szemlélődő imám közben Jézus így oktatott: „Az Én utam a lemondás és a kegyelem útja. Életetek irányzéka az legyen, hogy komoly igyekezettel járjátok útjaimat. Lelketek ellenségének útja a bálványozó önszeretet. Imádkozzatok, s a kegyelem útján járjatok! Én, Jézus, azt akarom, hogy szentséges Véremmel megváltott minden testvérem üdvözüljön, s Velem éljen együtt mindörökké.”

 

A nehézségek elviselése

 

Gyakran támadtak életemben nehézségeim, amelyekről beszámoltam Jézusnak. Egyszer így vigasztalt: „A sok nehézség és baj elviselése dicsőségemre szolgál, ha azokat szelíd alázattal, szótlanul fogadod el Kezemből, és Nekem a lelkek javára fölajánlod.”

 

A szegénység

 

Valaki a szegénység evangéliumi tanácsáról kérdezett engem. Elmondtam neki azt, amit Jézustól tanultam: „Nagyon téved az, aki arra gondol, hogy csak egy kis szobája legyen, s akkor máris megvalósította a szegénységet. Az a fontos, hogy szívetek ne ragaszkodjék senkihez és semmihez. Ha Engem helyeztek mindenek fölé, akkor lakhattok akár színarany palotában is, nem számít. Ha van valamitek, mondjátok érte: „Dicsőség Neked Uram!” Ha elveszítitek, ugyanígy mondjátok: „Dicsőség Neked, Uram!” Valaki rászorul közületek valamire? Mondjátok: „Itt van, rendelkezz vele, a tiéd.” Az a lényeg, hogy a külső dolgok ne kössék gúzsba a lelketeket, szabadon fussatok Uratok felé. Örüljetek, ha van, de legyetek készek bármikor visszaadni Istennek adományait.

 

Keserűség

 

Jézus mondta: „Nem szeretem, ha keseregtek. Amíg a kegyelem állapotában vagytok, semmi okotok sincs a bánatra. Mindenkinek elpanaszoljátok, mi bánt benneteket, hogy vigasztalást nyerjetek, s csak legutoljára fordultok Hozzám. Miért engeditek, hogy a külső dolgok indítsanak örömre titeket? Azt szeretném, ha Én lennék az első, a legkedvesebb, akinek elmondjátok gondjaitokat; ha annyira bíznátok Bennem, hogy semmi okot sem lelnétek a további kesergésre.

 

A nyelv tőr

 

Jelenlétemben jóakaratú emberek igaztalanul szidtak valakit, aki sírva védekezett. Jézus eközben így beszélt hozzám: „Látod, leányom, a nyelv olyan tőr, amely megsebezheti, akár meg is ölheti a lelket. „Aki felebarátját nyelvével sebzi, a kárhozat útján jár (Szentírás: Aki azt mondja felebarátjának „bolond”, méltó a kárhozatra). Minden mű, ami a legkisebb bűnnel dolgozik, eleve kudarcra van ítélve – mondd meg ezt vádló gyermekeimnek.” Eszközeim ne bízzák el magukat. Ha gőgösek lesznek, felhasználom, összetöröm és eldobom őket.” Mondd meg ezt! A másikhoz pedig így szólt: „Alázattal és derűsen fogadd ezeket a megaláztatásokat, mert semmi sem hasznosabb a lélek és ártalmasabb az önszeretet számára. Én is alázatos voltam, Elmélkedj erről. Alázatosság formájában akarok élni a lelkekben.

 

Böjt

 

Jézus mondta: „Nem elegendő kenyéren és vízen böjtölni. A böjti nap legyen a harag, a zúgolódás, a szúrkálások böjtje is, a nyelvé, az ajaké; éljetek a test tisztaságában e napon. E teljes böjt nélkül hiába imádkoztok, kitárt karokkal, oda sem hallgatok. Ajkatok még véres szentáldozás után s máris gyaláztok Engem. Ezért nincs hatása a virrasztásnak és a kitárt karoknak.”

A sátán egyszer arra bíztatott:

- Átkozz meg engem!

- Nem vagy eléggé megátkozva? – kérdeztem. – Csak átkozz meg, szeretném ha gyűlölködnél, ezzel őrajta ütnék.

 

A legkisebb tövis

 

Jézus mondta: „Egész életedre megajándékoztalak töviskoronám legkisebb tövisének fájdalmával. Nem baj, ha a természet ellenkezik a fájdalommal. Az a lényeg, hogy szívesen hordozd e tüskét, áldj és dicsőíts érte úgy, ahogyan majd az örök boldogságban teszed. Amíg a tövis fájdalmát érzed, szíved Hozzám emelkedik; amíg a szíved Velem van, nem fogsz fájdalmat érezni. Ha isteni kezemből szabadon elfogadod ezt a szenvedést, bebizonyítod, hogy igazán szeretsz. Öleld hát örömmel magadhoz a tövis okozta gyötrelmeket!”

 

A két legnagyobb ellenség

 

Jézus tanított erre is: az önszeretetre és a sátánra kell vigyáznunk leginkább. Mert rendszerint e kettő visz bűnbe bennünket. Nem szabad vitába szállnunk egyikükkel sem. Ha valaki azt mondja: ilyen, vagy olyan vagy, azonnal egyetérteni vele: igen, igaza van. Az önszeretet ilyenkor megsértődik. Jézust kell szeretnünk nagyon, S ha vádolnak bennünket, rögtön Hozzá kell menekülnünk: nézd, Uram, ilyen vagyok. Ha vitába szállsz a sátánnal, máris támad valami, ami elválaszt Jézus szeretetétől. A Jézussal való állandó egyesültségből nem szabad kilépni.

 

A kedvetlenség

 

A kedvetlenség, a rosszkedv, a levertség: a sátán leghatásosabb eszköze, hogy a lelket a kétségbeesésbe kergesse, és megfossza a segítő kegyelmektől. Ilyenkor mondd: „Jézusom, szeretlek” – s a sátán eltűnik.

 

Kétszínűség, képmutatás

 

Jézus és a Boldogságos Szűz jelenlétében nincs helye kétszínűségnek, képmutatásnak.

 

Jézus „megvakítása”

 

Gyarlóságaimon gondolkoztam, és azon, hogyan kéne megjavulnom. Jézus így szólt: ”Ha nem lennének gyarlóságaid, gondoskodnék róla, hogy legyenek. Mit kotorászol a trágyadombon? Ott nem találsz meg Engem. Csak arra legyen gondod, hogy Engem szeress. Ha Engem szeretsz, nem látom, nem tudom bűneidet. A szeretet elvakít Engem. Ilyenkor nem látok mást, csak azt, hogy a lélek szeret Engem, és Én őt. Te mindig tisztátlan vagy, s ha arra várnék, hogy tiszta légy, sohasem tudnálak szeretni.

 

„Legyen meg a Te akaratod”

 

Egy alkalommal így tanított Jézus: „Te ne akarj semmit! Ne akarj se adni, se kapni, se élni, se meghalni; mert amikor te akarsz valamit, akkor Én nem vagyok képes benned azt akarni, amit Én akarok. Te ne akarj még szentté se lenni, hogy Én tudjalak szentté tenni. Mert ha te akarod az életszentséget, abban a fokban nem fogod elérni, ahogyan Én akarlak oda eljuttatni. Ha te nem akarsz semmit, akkor Én akarok benned mindent. Amit Én akarok benned és a te nevedben, az mindig szent és tökéletes lesz. Mert Én vagyok a tökéletesség és a szentség. Ha te valamit akarsz, az mindenkor tökéletlen lesz, mivel te is tökéletlen vagy. S mert te egy nyomorúságos és tökéletlen teremtmény vagy, nem vagy képes azt akarni, ami igazán tökéletes, szent és nemes. Ezért ne akarj semmit, hogy Én akarjak Benned. Mondd hát gyakran: „Legyen meg a te akaratod!” Így tettem Én is, mint Isten és ember, s most sem teszek másként.”

Más alkalommal ezeket a szavakat mondta: „Embertestvéreim szeretete olyan, mint egy erős fénycsóva: elvakít Engem! Ilyenkor nem látok mást, csak a szeretetet, csak a szeretetet.

Tisztaság

Jézus mondta: ”Leányom! A lélek csak akkor tiszta, ha Én élek benne. A szeretet az, aminek nem tudok ellenállni.” Megkérdeztem: ”Jézusom, mit szeretsz bennem?” Jézus így válaszolt: ”Mi mást szeretnék? Önmagamat. Te csak csendben és nyugodtan szeress Engem, a többivel ne törődj. Ha Rajtam kívül valami mással foglalkozol, nem tudok hozzád szólni.” Jézus ekkor megtanított arra, ne foglalkozzam azzal a gondolattal, hogy meg fogok térni, én, magam, saját erőmből! Az emberi törekvések határt szabnak az Ő szabad cselekvésének, megkötik isteni kezét. A sátán, ha látja, hogy másként nem bír el egy lélekkel, fölkelti benne a mind nagyobb szentség elérésének vágyát. De e gondolat örve alatt a lélek önmagával foglalkozik, és nem Istennel.

Ha tudom, hogy a kegyelem állapotában vagyok, de mégis gyötörni kezd a bűntudat, így kell szólnom: ”Sátán, távozz tőlem! Én tudom, hogy semmi vagyok, de Jézus így szeret engem!” Jézushoz kell menekülni, csak Vele foglalkozni.

 

A panaszkodás

Jézus mondta: „A panaszkodó ember tömérdek bűnnel sérti meg isteni jóságomat. Az ilyen ember ajka legtöbbször önzésből, féltékenységből, hazugságból, dölyfösségből szól. Sokan, nagyon sokan kárhoznak el a szeretet ellen vétkező nyelv bűnei miatt.”

 

Meg kell semmisülnünk

Mérhetetlenül meg kell semmisülnünk az Úr Jézus előtt. Őt, a mindenség Urát csak az vonzza. ha mélységesen tudatában vagyunk saját semmiségünknek.

Jézus tanítása a sértődésről:

Jézus arra tanított, sohasem szabad megsértődnöm. Hogy jól megjegyezzem, ezért három pontba foglalta az oktatást:

 

1. Azonnal arra gondolj, ha megsértenek, Én már előbb

    tudtam róla, és megengedtem  azt, hogy

    megtörténjék.

2. Fogadd el azt, kérlek szépen, és így szólj Hozzám:

    „Bocsáss meg neki, hiszen igaza van, ha nem is

    ezért, más rejtett bűnömért megérdemeltem. Légy

    irgalmas hozzám Jézusom.”

3. Nagyon vigyázz arra, hogyan adod tovább! Lehetőleg

    ne mondd el senkinek. Ha  mégis szükséges, így

    szólj: „Fájt nekem, hogy ez meg az történt, de lehet

    hogy igaza volt, annyi hibám van, amivel

    megsérthetek másokat…”

 

Szűzanya egy aggodalmaskodó Édesanyának:

„Édes Kisleányom! Rosszul esik Nekem, ha kételkedsz Bennem. Növeld bizalmadat egészen az emberi esztelenségig, nem hagyom, hogy csalódj Bennem! Nem vagyok-e szeretőbb Édesanya, mint te?

Légy megelégedett, és boldog a sorssal, amit isteni Fiam kijelölt neked. Terveidet anyai Szívembe zárjad, így vagy kedves Jézusnak és Nekem. Ahogy te szereted gyermekeidet, és gondoskodsz róluk, annál sokkal jobban szeretlek, és gondoskodom rólad. Tenyeremben hordozlak, és segítő kegyelmeimmel elhalmozlak olyan fokban, ahogyan te Belém kapaszkodol. Viszonzásul azt kérem tőled: Sajátítsd el azt a szép gyakorlatot, hogy mindig mosolyogva beszélj Velem, családoddal, és mindenkivel, akivel találkozol. Ez a gyakorlat legyen mindennapi kegyelemkenyered, amíg élsz.

Valahányszor mosolyogsz valakire, Én is rád sugárzom mosolyomat. Ez lesz kettőnk szerető titka. Üzenetemet főleg akkor olvasd, amikor az élet keserűsége közeledik szívedhez!

 

Csak néhány percet ...

Jézus: „Édes Kislányunk! Jólesik Nekem, ha szenteltek néhány percet arra, hogy Rólam beszéljetek. Jólesik, hogy érdemesnek tartotok erre.”

Ekkor bámultam és csodáltam Jézus nagy alázatosságát és szelídségét, amit ha ismernénk, sírva fakadnánk örömünkben. S kértem őket, rendszeresen szánjanak a családban, a gyermekek részvételével néhány percet arra, hogy Jézusról beszélgessenek. Jó lenne, ha minden család szánna erre időt. Jézus csak néhány percet kér.

 

3. Imaelmélet

 

Csak nézni kell

Csak nézni kell Jézust, Reá gondolni, megölelni Őt. Ha így teszel, Ő is megölel téged. Csendben figyeld és hagyd, hogy Ő növekedjék, te pedig kisebbedj. Jézus és a lélek: mennyei szerelem. Élvezni kell Őt, látni, érezni és élvezni tekintetét. Benne kell megpihenni, átélni istenségét.

 

Advent

1985. nov. 21-én megkérdeztem Jézust: „Jézusom, hogyan éljünk az ádventi szent időben?" – Ő így válaszolt: „Éljetek mélységes csendben, mind lélekben, mind testben. Szent életet élve imádjátok Istenségem és emberségem teljességét, amely Szeplőtelen Édesanyám Szíve alatt rejtőzött. Végtelen szeretetem örömével várjatok, tiszta szívetek melegével leborulva fogadjatok, ti, akik isteni szeretetem ölében éltek.

Ha az adventi szent időben örömöt akartok szerezni Édesanyámnak, naponta háromszor, bensőséges tisztelettel és térden állva mondjátok el az Úrangyalát, amint Édesanyám is térden állva fogadta az angyal üdvözletét és az Ige megtestesülését. Az ima időbe kerül, a térdenállás áldozatot kíván. Ezt az áldozatot Szeplőtelen Édesanyám szívesen fogadja és az alázatosság kegyelmével viszonozza. Így benneteket közelebb vezet Hozzám, az Igéhez, amely Őbenne megtestesült.

 

”Szeress Engem!”

 

„Magad helyett Velem foglalkozz! – mondotta nemegyszer Jézus – és ha így teszel, eggyé leszünk a szeretetben. Miért nem dobod hát magad karjaimba? Miért nem hagysz Engem szóhoz jutni? Szeress Engem! Áldj Engem! Földi életem során Én mindenkor áldottam a mennyei Atyát. Mint az Ő Fia, áldottam Ő t mindenért, ami Velem történt. Mindig csak Vele töltekeztem. – Dicsérj Engem, imádj Engem, áldj Engem! Kérd, hogy tiéd legyek, minden mozdulatod, szavad, gondolatod, egész végső célod Én legyek, hogy a mélyből a csúcsokra eljuss. Ez a világ nem múlik el anélkül, hogy mindaz, ami a kinyilatkoztatásban van, be ne teljesedjék. Olyan lét előtt áll a megtisztuló és kegyelemben újjászülető emberiség, amely az első emberpár számára megadatott a Paradicsomban. A Paradicsomban leírt öröm és boldogság vár mindazokra, akik megtérnek és a nyolc boldogság (Vö. Mt. 5,3.) szeretetében élnek.”

 

Jézus összefoglalta, hogy miből álljon az én imám, és mindazoké, akiket a szóbeli ima már nem elégít ki:

 

1. Élj mindig isteni szent jelenlétemben.

2. Mint igaz valóságot éld át, hogy Én benned élek.

3. Életed minden mozzanatában te Énvelem találkozol, és Én veled.

 „Jézusom, mit tegyek, hogyan éljek szent Jelenlétedben, ha másokkal beszélek?

„Maradj akkor is Bennem, és soha ki ne lépj Belőlem. Figyeld testvéred szavait, és ajánld Nekem ügyét, vagy lelkét. Ha olyan embert küldök hozzád, aki arra kér, hogy imádkozzál érte, és eszközölj ki számára valamilyen kegyelmet, te csak ennyit mondj: „Igen”, s Én máris cselekszem. Ha az illetőnek szüksége van arra, amit kér, megkapja, ha azonban lelkének kárára volna, megtagadom kérését.”

Azóta mindig így teszek. Jézus e beszélgetések közben sokszor feltárja előttem testvéreim azon szándékait és gondolatait, amelyekről hallgatnak. Amíg ők beszélnek, én Jézusban hallgatom, Jézusnak ajánlom őket és imádkozom értük. Ha Jézus megmutatja nekem, hogy szenved bennük egyes bűnük, rossz szokásuk, tökéletlenségük miatt, akkor engesztelek értük. Ezt teszem mindenkivel, akivel csak találkozom életem folyamán.

Jézus sokszor említette, hogy legtöbbször azért nem hallgatja meg imáinkat, mert nem hagyatkozunk teljesen Őreá; mert megszabjuk Neki, nem így, hanem úgy intézze el ügyünket; mert nincs bennünk bizalom Őiránta; mert nem hisszük, hogy egyedül Ő az, aki valóban a mi javunkra és örömünkre tudná elintézni bajos ügyeinket.

 

„Bennük vagyok”

Mivel tanulatlan vagyok, Jézus éveken át oktatott. Amikor másokkal beszélgettem, mindig láttam Jézust, amint mellettem áll, azért egy-egy mondatba belefűztem: „Jézus itt van közöttünk!” - De Jézus kijavította: „Nem, kisleányom, nem! Én nem mellettük, nem közöttük, Én bennük vagyok!” - Ekkor megmutatta nekem, hogy minden lélekben Ő él. Így tanultam meg lassan, hogy imádság közben ne a felhők között képzeljem el az Istent, hanem önmagamban keressem Őt. Ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. S ha így áll a helyzet, vajon mi nehézség van abban, hogy mindig Vele beszélgessünk? Ami engem illet, nekem ez a gyakorlat olyan szárnyakat adott, amilyent a szóbeli ima sohasem. A szóbeli ima közben sokszor arra vágytam, bár jutnék már a végére, holott éreztem Jézus édességét. Ennél az imánál azonban soha sincs vége a beszélgetésnek, vagy a szerető hallgatásnak. Minden testvéremnek, aki lelki életet akar élni, ezt az imafajtát ajánlom.

Jézus felszólított, ha bárki jön hozzám, mindig úgy fogadjam, mint ahogyan a Szűzanya fogadta őt. Így tudatosította bennem, hogy Ő él a felebarátban. S ha örömet akarok Neki szerezni, akkor szerezzek örömet testvéreimnek.

 - Jézusom, és ha valaki halálos bűnben él, akkor is Neked szerzek örömet?

Akkor Jézus megmutatta nekem egy ilyen testvérem lelkét. Legnagyobb megdöbbenésemre Jézus nem hagyta el, hanem benne élt. De hogyan? Úgy, ahogyan a keresztúton oly sokszor láttam: összeverve, nem volt rajta semmi épség, annyira eltorzulva, hogy még a Szűzanya sem ismert azonnal Szent Fiára, amikor megpillantotta; úgy összeverték az Ő gyönyörű szép Jézusát. Csak akkor ismerte meg, amikor ránézett. A szeméről ismerte meg, a tekintetéről. Így nézett ki Jézus ebben a lélekben! Sebei véreztek, könyörögve nézett rám fájdalomtól elgyötört tekintetével: Segíts, imádkozz ezért a lélekért! Értem: hozz áldozatot, szenvedj érte, hogy megmenthessem!

    Így tanultam meg, ha valaki bűnös, még több szeretettel kell körülvenni, mivel Jézus szenved benne, Neki nyújtunk enyhülést.

 

Megkérdeztem Jézust: „Hogyan találkozom Veled életem minden mozzanatában?”

Jézus megmagyarázta nekem:

„Kisleányom, ha sikerül valamit elvégezned napközben, vagy valami öröm ér, mondd azonnal: „Áldott légy! Köszönöm!” Ha pedig nem sikerül, mondd: „Áldott légy! Köszönöm!” - Megérdemlem háládat, mert nem tudod, milyen kincset készítek neked arra az esetre, ha elfogadod kezemből a kudarcot és szenvedést.” - volt Jézus válasza.

Ha valaki bajban és szenvedésben is áld Engem, megtett mindent, amit ember megtehet. Ennél többet nem is kívánok. Ez többet ér, mintha ostorozná magát egész nap, vagy reggeltől estig követ törne.

(Natália nővér 30 éven át végzett szigorú önostorozást és sokat böjtölt. Aszkézisére jellemző, hogy deszkán feküdt, párnája egy darab kő volt, csak három órát aludt éjjelente, a többit virrasztásban töltötte Jézussal, aki sokszor elvitte a szenvedés kertjébe, ahol Vele együtt szenvedett. - Minderről úgy nyilatkozott: „Jézus sokat küszködött velem, míg megtanultam, hogy a Vele való egyesülés minden önostorozásnál többet ér.”)

 

Enyém vagy s ez éppen elég ahhoz, hogy akár örömben, akár bánatban mindig boldog légy, és boldogan szolgálj Engem úgy, hogy másoknak örömet szerzel. Sok olyan lélek van, aki közel áll Hozzám, mégsem találkozik Velem így, élete minden mozzanatában. Az öröm is, a bánat is elszakít Tőlem, ha nem tanulod meg, hogyan találkozhatsz Velem. Ha viszont mind örömben, mind bánatban Velem találkozol, Velem egyesülsz, közömbös lesz számodra mindkettő.

 

Mit gyakoroljunk?

 

Jézus üzenete egy paphoz, aki mindenáron erőszakkal akart lelkeket menteni, s ezért nagy buzgón mindig izgalomban volt, mit mulasztott el vajon, s mit kell még tennie:

- „X semmit se csináljon erőszakos erőfeszítéssel. Többször merüljön el Bennem. A lelkipásztori munka eredményét pedig bízza Rám. Ha teljesen Rám hagyatkozik és Bennem megnyugszik, akkor eredményes lesz Értem végzett becsületes munkája, és nem felel semmiért. Akkor téved, ha arra gondol, hogy erőszakos erőfeszítéssel kell eredményt elérnie. X. lelkében ég az Irántam való szeretet és Engem keres. De ne önmagától várja az eredményt. Ez az izgalom akadályozza abban, hogy elmerüljön Bennem.

Mikor nehézségek elől külföldre akartam menni, Csehszlovákiába, az Úr Jézus így szólt: „Ha itt maradsz, ölemben hordozlak, ha kimész, térdem alá csúsztatlak.” - Itthon maradtam, s megszólás, üldözés (ismerős részéről), félreértés, bujdosás stb. lett az osztályrészem…

 

A Boldogságos Szent Szűz szolgálata

 

Ha sokat foglalkozunk Szeplőtelen Édesanyánkkal és apostolkodunk az Ő ügyében, percig se aggodalmaskodjunk azért, hogy az Úr Jézus ezért megneheztel ránk. - „A Szűzanya önmagában nem létezik - Szeplőtelen Édesanyám és Én egy vagyunk. - Ha valaki Engem szeret, Szeplőtelen Édesanyám olvadozik az örömtől” - mondotta egy alkalommal Jézus.

Minden tevékenységünk előtt: munka, rózsafüzér, elmélkedés stb. az Úr kívánságára fohászkodjunk így: „Szeplőtelen Édesanyám örömére!" - A mennyei dicsőségben a Szűzanya nem önmagában létezik, de nem is oldódik fel a Szentháromság világában. Ő Krisztus megdicsőült emberi természetével azonos ragyogásban részesül. Ez teszi Őt képessé arra, hogy nekünk, gyermekeinek, fölfedhesse a világmindenség és az örökkévalóság elrejtett dolgait, hogy nyíltan kimondjon tényeket a múltat és jövőt illetően. Ő, Jézus Anyja, kimondhatatlanul boldog akkor, ha ragaszkodunk az Oltáriszentségben továbbélő Szent Fiához. Ellenben Jézus nem örvend annak, ha a lélek mellőzi a Szűzanya tiszteletét. - „Amit Szeplőtelen Édesanyámnak mondasz, Nekem mondod, s amit Tőle kérsz, Tőlem kéred.” Ezek Jézus szavai.

Mindezek igen titokzatos és elrejtett dolgok. A halál után majd egészen másként látjuk a világ és a túlvilág dolgait, mint most és itt látjuk. Testben nem vagyunk képesek teljességében megélni Isten szeretetét, hiszen a szeretet, ahogyan Isten fölsége és dicsősége is, emberi nyelven ki nem fejezhető. A szavak vakon tapogatóznak, amikor titokhoz érkeznek. Jézus sok mindent éppen ezért nem magyarázott el tanítványainak. Amikor Jézus azt mondja: „ … ezt csak a mennyei Atya tudja, még a Fiú sem” -, arra utal, hogy a nyelv adta keretek nem elégségesek az illető igazság kifejtésére.

 

„Ami az enyém, a tiéd is”

 

Egy Jézushoz mélységesen ragaszkodó lélek általam kérdezte meg az Urat: mit tegyen még? Jézus így válaszolt: „Nagyon szeress! A te szereteted vonzza Szívemet feléd, hogy a szeretetben összeforrjak veled. Nagy kegyelemben kívánlak részesíteni, de ehhez sok mindenről le kell mondanod, ami az anyagi javakat illeti. Úgy kell az anyagi javakat használnod, mintha semmik volnának, mintha Velem egyesülnél általuk is. Számodra ne legyen senki és semmi, csak Én. Szívedhez nem tapadhat olyan dolog, ami nem Én vagyok. Miután összeforrtunk a szeretetben, életed és ennek fenntartásához szükséges anyagi javak is mind Engem illetnek. De az egyesült szeretet alapján, ami az Enyém, a tiéd is egyben.”

A fönti elvek az én életemben úgy jelentek meg, hogy nekem az utolsó tűről is le kellett mondanom, ami nagyon nehéz volt. A leggyötrelmesebb arról lemondani, amit a legkevésbé adnánk oda, amiről úgy képzeljük, mindenképpen szükségünk van rá. De ha egyszer már megtörtént a lemondás, a szív hirtelen szabaddá válik, s akkor akár vissza is kaphatná az elvetett dolgokat. Lakhatsz akár aranypalotában is, nem számít, ha a szíveddel nem ragaszkodsz semmihez, s bármely pillanatban le tudsz róla mondani, ha Jézus úgy kívánja. S mintha megnyílt volna előttem egy könyv, Jézus fenti szavai hallatán láttam a szavakban rejlő kincsek garmadáját. „Vigasztalást ne az anyagban keress, hanem Énbennem.” – „Örömben és boldogságban szolgálj Nekem.” - Elmondhatatlan, mi minden rejtőzik Jézus szavai mögött.

 

4. Engesztelés

 

A kegyelem kiáradása

 

Jézus mondta: „Nagyon sok engesztelésben benne van az emberi tökéletlenség. Betolakodik az emberi hazugság. Egyetlen biztos út van: ha Szeplőtelen Édesanyámmal engeszteltek. Vele az engesztelés tökéletes lesz.”

A Szűzanyával egyesült engesztelésben nincsen torzulás, nincsen ferdeség és bűn. A Vele egyesült engesztelés mentes minden tökéletlenségtől. A Vele egyesült engesztelők a Szeplőtelen Szűz hitével engesztelnek. Amit a szórakozottság, fáradtság és egyebek miatt tökéletlenül végeznek, fedhetetlen lesz a Szűzanya által. Csak kérnünk kell Őt, szívből és őszintén, akkor Mária velünk imádkozik.

 

Egy imaközösséghez

 

Jézus szavai: „Elfogadom kicsiny csoportotok engesztelését. Engesztelésetek azért volt Számomra kedves, azért lett kegyelemmel teljes, mert tökéletlenségeitekkel Szeplőtelen Anyámhoz menekültetek.”

Jézusnak nagy örömére szolgál, ha mindenkor Márián keresztül fordulnak Hozzá. Az Isten Fia a Szűzanyában áld meg bennünket és az egész emberiséget. A bűnökbe merült világot Szeplőtelen Édesanyja által kívánja megmenteni.

 

„Kevés az engesztelés”

 

Sok kegyelmet hoznak le a földre az imák és engesztelések. A vezeklések megrövidítik a szenvedést… Kedvesek az engesztelő könyörgések, de kevesek.

 

A dicsőséges korszak

 

Eljő a Szűzanya dicsőséges korszaka. Lehet, hogy még én is megérem a szenvedések megrövidítésének idejét. - Megkérdeztem Jézust: „Jézusom, mondd meg, milyen szándék kedves a Szűzanyának?” - Jézus így válaszolt: „Imádkozd a rózsafűzért mindig Szeplőtelen Édesanyám örömére, mert Ő nagyon sokat szenvedett földi életében, ám szenvedései ismeretlenek maradtak az emberek előtt. S azóta is kevés öröme és sok bánata van az emberekben.”

 

„Leányom! Ne számolgasd, mennyit imádkoztál. Én számon tartom azt. A számolgatás megzavarja a kegyelmek harmóniáját.

 

Kit keres Jézus?

 

Imádkoztam, s láttam, hogy Jézus valakit keres. Megkérdeztem Tőle: „Jézusom, kit keresel?” - Így válaszolt: „Édes leányom, az embereket és a papokat keresem. Nehéz őket megtalálnom, de még nehezebb megközelítenem, oly mélyre ásták magukat az önszeretet sarába. Kérlek benneteket, imádkozzatok állandóan értük és engeszteljétek a mennyei Atyát e bűnökért. E nélkül aligha térnek meg. Sok áldozatot kell hoznotok, hogy bűnös népem és papjaim megtérjenek, különben hasztalan haltam meg értük.

 

A legkedvesebb ima

 

Engesztelő imám közben lelkem ellensége azt mondta: „Imáid Isten előtt semmit sem érnek, kár az időt pazarolnod!”, - Mindezt oly csendesen és nyugodtan mondta, hogy szavait majdnem összekevertem Jézuséival. Azonnal Jézushoz fordultam: „Uram, mikor kedves Előtted imádságom?” - Ő így válaszolt: „Akkor, amikor Bennem elmerülve szótlanul pihensz, nem törődve azzal, mi történik körülötted.” - Megkérdeztem: „Mikor vagyok Benned elmerülve?” - „Amikor Jelenlétemben az a tudat hat át, hogy testben alszol, lélekben pedig Bennem ébren élsz.

 

Az arany nyílvessző

 

Az Üdvözítő egyszer azt mondta nekem:

- „A káromkodás olyan, mint a mérgezett nyíl, amely megsebzi Szívemet. Neked viszont, leányom, arany nyílvesszőket akarok adni, amelyekkel kiengesztelheted az Isten Neve elleni káromlásokat és gyalázkodásokat.” - Ekkor az Úr a következő imára tanított: „Dicséret, imádás, szeretet és magasztalás az Isten szent Nevének minden teremtmény részéről, amelyet Isten alkotott a mennyben, a földön, és a föld alatt. Különösen illesse tisztelet és dicsőítés az isteni Nevet az Oltárszentségben jelenlévő Jézusnak legszentebb Szíve által, és Máriának szeretettel teljes Szeplőtelen Szíve által.”

„Ó Jézusom, kívánom, hogy a lelkek iránti szeretettel teljes szomjúságod mindenkor kielégítést nyerjen, s hogy Téged minden emberszív igazán szeressen és vigasztaljon! Amen.”

 


 V. fejezet

Világ Győzelmes Királynője

 

Bevezetés

 

Natália nővér misztikájának koronája a Világ Győzelmes Királynőjének kinyilvánítása. Az Úr Jézus határozott kérése, hogy Szeplőtelen Édesanyját -, ahogyan Ő Máriát mindig nevezi Natália nővérnek - nemcsak mint Anyánkat, hanem mint a Világ Győzelmes Királynőjét, tiszteljük és szeressük, mivel az Ő kezébe tette le a világ megmentését, a gonosz legyőzését, ehhez pedig királynői hatalomra volt szüksége. A teljes Szentháromság koronázta Őt meg, és ruházta fel a hatalommal.

Szűzanyánknak ez a címe nem idegen az Egyházban. Századok óta naponta imádkozzuk. „Ki Téged a mennyben megkoronázott.” Isten nem ad üres címeket. Szavai hatalommal teljesek.

  Már a középkorban a szentatyák, sőt a nép is királynőjeként tisztelte és szerette őt. Bizonyíték erre a sok templom, amelyet Máriának, mint Királynőnek emeltek, és a szentiratok.

Grignon Szent Lajos, aki századokkal ezelőtt bepillantást nyert Isten terveibe a jövendő századokra, miként Szent János, a Titkos Jelenések Könyvében, ő is leírja azt „Az igazi, tökéletes Mária tisztelet” c. könyvében. Ebből idézünk:

„Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először a világra. Ő általa kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. A megváltás rendje kívánta, hogy első eljövetelében rejtve maradjon, és egyedül fiát, Jézust ismerjék, de második eljövetelében Isten fogja Máriát kinyilatkoztatni. Még szülei sem ismerték igazán, és az angyalok is gyakran kérdezték egymástól: Kicsoda ez?” A legfölségesebb előttük is elrejtette Őt, vagy ha kinyilatkoztatott is Róla valamit, végtelenül többet eltitkolt.

Az Atyaisten beleegyezett, hogy életében csodát ne műveljen, noha megadta neki a csodatevés hatalmát. A Fiúisten beleegyezett, hogy alig szóljon, noha közölte Vele bölcsességét. A Szentlélekisten beleegyezett, hogy evangélistái nagyon keveset mondjanak róla, noha hűséges Arája volt.

Mária az Isten mesterműve, ismeretét és birtoklását Isten magának tartotta fönn.

Hallottam, hogy Mária a legszentebb Szentháromság szentélye és nyugvóhelye, hol Isten fényesebb módon trónol, mint a teremtés bármely helyén, beleértve Kerubok és Szeráfok feletti trónját is. Hallottam, hogy valami különös jogcím nélkül senki teremtménynek sincs megengedve, hogy ebbe a Szentélybe behatoljon. Mária kimondhatatlan szépségeket, és értékeket rejt magában. Ő a Magasságbeli dicsősége, amelyben, mint akár saját isteni ölében rejtette el Fiát, és mindazt, ami kiváló és értékes csak létezhet. („Nagy dolgokat cselekedett velem a hatalmas Lk.1,47”)

Lehetetlen megismerni Mária érdemeinek magasságát, mert ezek Isten trónjáig emelkednek, lehetetlen megmérni szeretete szélességét, mert ez a föld határain túl terjed. Lehetetlen fölfogni hatalma nagyságát, mert ez Istenre is kiterjed, és végül lehetetlenség alázatosságát, erényeit, és kegyelmeit átkutatni, mert ezek örvényhez hasonlóak. Szent Bonaventura látta, amint az ég angyalai szüntelen kiáltják felé: Szent vagy, szent vagy Isten-szülő Szűz, és Királynő! Szüntelenül mondják Neki az angyali üdvözletet. Szent Mihály főangyal fáradozik a legjobban, hogy Neki a tisztelet minden nemét bemutassa, és lesi szájából a megtisztelő megbízatást, hogy valamelyik szolgájának segítségére lehessen.

Majd Grignon Szent Lajos így folytatja: „Mindaz a tisztelet, amit az ég és föld helyez lábaihoz, semmi ahhoz képest, amit Alkotójától nyer. Mária szépsége nagysága és fönsége akkora a kegyelem, a természet és a dicsőség rendjében, hogy teremtett lény, emberi szív fel nem foghatja. Ha meg akarod érteni az Anyát, értsd meg előbb a Fiát. Ő méltó Anyja Istennek!”

Szent Bernát így szól: „Isten uralmának minden alá van vetve, Szűz Mária is, és íme Szűz Mária uralmának minden alá van vetve: Isten is.” Ezzel nem azt mondom, hogy a hatalom, melyet Isten Neki adott, akkora, mint Istené, hanem csak azt:

Kérései és imái Istennél oly mindenhatóak, hogy mintegy parancsnak számítanak Istennél, aki sohasem áll ellen drága Édesanyja esedezésének, mert az mindig alázatos és az isteni akarattal megegyező.

Alázatosságáért Isten királynői hatalommal ruházta föl, de ez csak a végső időkben fog az emberek előtt teljességében kinyilvánulni.

   Mindennek pedig a Szentírásban megvan az alapja:

   „Ellenkezést vetek közted és az Asszony között, a Te ivadékod és az Ő ivadéka között. Ő fejedet fogja széttiporni és te sarka után leselkedel” (Gen. 3,15)

 

Király és Királynő

 

Ha nem tévedek, 1939-ben, Krisztus Király ünnepén történt, hogy láthattam az Üdvözítőt, mint királyi Vőlegényemet, egy látomásban. Megjelenése méltóságos volt, arca szelíd, vonzó, egész lénye szeretetet sugárzó. Válláról királyi palást hullott alá, fején hármas királyi korona ragyogott. Amikor valami rangos személy előtt állok, mindig félelem szorítja a szívemet, most azonban nem féltem. Éreztem, hogy áradó jósága isteni Szívéhez vonz. Ez oly erővel történt, hogy repültem Felé, S lábaihoz borultam. Lehajolt, fölemelt, és királyi palástja egyik szárnyát fölém terjesztette. „Üdvözítőm, Királyom” – mondtam –, „Te uralkodj bennem!” Jézus így felelt: „Királyi trónusom már szívedben van. Benned már teljes királyi uralmam. De, ahol szeretetem uralkodik, ott állnia kell az Én keresztemnek is.” Azonnal megértettem, hogy Jézus áldozatot kíván. Odaadással fordultam Hozzá, készen arra, hogy engedelmeskedjem: „Jóságos Jézusom, akaratod szerint uralkodjék bennem szereteted – vállalom azt is, hogy Érted keresztet hordozzak.”

Tetszéssel tekintett rám, s mialatt keblén nyugodtam, láthattam, hogy jóságos tekintete végigpillant az egész világon. Megértettem, hogy valami után szomjazik. „Mi után szomjúhozik Szíved?” Kimondhatatlan szeretettel hajolt felém és így szólt: „Ha a Fiút elismerik, mint Királyt, illő, hogy a Fiú Anyját is megillesse a királynői méltóság. Ezért akarom, hogy Szeplőtelen Anyámat az egész világ Győzelmes Királynőnek ismerje el. Ennek az elismerésnek ünnepélyesen és nyilvánosan kell történnie.”

Amikor az Üdvözítő az „ünnepélyes” szót kimondta, láttam, hogy valami fényes fehér felhőből csodálatos körmenet indul el. Nem tudnám leírni, milyen volt részleteiben, mert mennyei körmenet volt, s az emberi nyelv nem nagyon alkalmas a mennyei dolgok kifejezésére. Jézus azonban örömmel és megelégedéssel szemlélte ezt a körmenetet. Akkor láttam, hogy angyalok bukkannak föl, és egy királyi trónust hordoznak. A trónuson a Boldogságos Szűz ült, mint Királynő. Királyi palástot és hármas királyi koronát viselt. Koronája különleges kapcsolatban állott a Szentháromsággal, minthogy Ő egyszerre Isten Leánya, Jegyese és Anyja.

A Boldogságos Szűz, mint Királynő, egyik kezében jogart tartott, másik kezében a földgömb ragyogott. Ezen a földgolyón a Kis Jézus ült, szintén királyi díszben. Az Ő fején is királyi korona volt, de kisebb, mint Máriáé, noha hasonlatos hozzá. A Kisded balkezében egy kis keresztet tartott, amelyet Szívéhez szorított; jobbjában királyi jogar volt. A körmenetet csodálatos muzsikaszó kísérte.

Hirtelen eltűnt a körmenet képe, és újra Krisztust, a Királyt láttam. Jobbján Édesanyja állt, a Világ Királynője. Megértettem, hogy az égi körmenet azoknak a körmeneteknek mennyei előképe, amelyekkel a Boldogságos Szüzet, mint a Világ Győzelmes Királynőjét fogják ünnepelni mindenütt a világon: a városokban és falvakban, a mezőkön és a hegyeken, az otthonokban és a szívekben.

E látomás alatt az Üdvözítő tudtomra adta, hogy ezt az ünneplést még XI Pius pápasága alatt be fogják vezetni az Egyházban. (Ez 1954-ben, a Mária-évben megtörtént.) Továbbá, hogy ezt a művet Jézus legszentebb Szívének különös áldása fogja kísérni. Azok a papok, akiket Jézus e mű előmozdítására kiválaszt, sok szenvedést és megaláztatást viselnek majd. De Jézus segítségét ígérte ezeknek a papoknak: „A szenvedésben velük leszek!” Mialatt az Üdvözítő ezeket mondta, jobbját Szívéhez érintette, majd áldásra emelte; a kegyelem, mint folyó, áradt szét a papi lelkekre.

Láttam, mint nyugodott meg tekintete lelkiatyámon, és én megértettem Jézust; „Szívem áldása, szeretetem lángja, akaratom ereje buzgó papjaimon lesz; ők lesznek a lépcső, amelyen át Szeplőtelen Anyám, mint a Világ Győzelmes Királynője, dicsőséges trónusára föllép”

 

Mária Társasága

 

Jézust szemlélve azt is láttam, hogy az Úr, mint kívánja egy új rend, Mária Társasága alapítását. Megértettem, hogy Isten akarata szerint mindezt a lehető leggyorsabban közölni kell az Egyház papjaival, nehogy a még megmenthető lelkek elvesszenek. Azután láttam, hogy a Boldogságos Szűznek, mint a Világ Királynőjének egyetemes tisztelete Magyarországról indul el. (Lásd a VI. fejezetet) Fölfogtam, hogy az Üdvözítő fölöttébb kívánja Szűz Mária, mint a Világ Győzelmes Királynőjének ünnepét. A mennyei Atya ezáltal óhajtja bizonyítani a világ előtt, hogy a Boldogságos Szűz, mint a Világ Királynője, valóban győz a világ, a bűn és a pokol felett. Ezután az Üdvözítő közölte velem, hogy csak akkor adja meg a világnak a megígért békét, ha Szeplőtlen Anyjának, mint a Világ Győzelmes Királynőjének tisztelete mindenütt elterjed a földön, és ha megalakul és tevékenykedik Mária Társasága. Azt is láttam, hogy az Üdvözítő nem arra a békére gondolt, amely közvetlenül a háború után következik, (a második világháborúról van szó) hanem arra a békére, amely a világ megtisztulása után fog fölvirradni (Lásd a VII. fejezetet). A ”béke” szóban mélységes titok rejtőzött, s emiatt Jézus szájából, valahányszor csak kimondta ezt a szót, fénytenger áradt elő, és lelkemet kimondhatatlan boldogság és nyugalom öntötte el. Ám méltatlannak éreztem magam, hogy e titok felől kérdezősködjem.

 

A Szentháromság és Szűz Mária

 

Egyik elsőszombaton az Úr új kegyelmet adott nekem. Nagy örömmel mutatott egy papi lelket, aki a Világ Királynője tiszteletének terjesztésén munkálkodott. Jézusnak annyira kedvére való volt e pap őszinte buzgósága, hogy egyesült vele. Jézus örömmel és szeretettel mondta az ég angyalainak és szentjeinek: „Jöjjetek és lássátok, mit vagyok kész megtenni egy lélek kérésére!” Akkor megjelent a Boldogságos Szűz, mint a Világ Királynője. Igen fiatalnak, szinte gyermeknek tűnt. Fején királyi korona fénylett, lábait fénylő felhők takarták. Így állt előttem és megáldotta a világot, amelyet töviskoszorú vett körül. A töviskoszorú sűrűjéből egy szál liliom magaslott föl. (A Szűzanyát „tövisek közt viruló liliomnak” nevezi az Egyház). A Szent Szűz jobbján állott a Fiú, balján az Atya, fölöttük lebegett a Szentlélek. A Szűzanyára csodálatos fény sugárzott a Három Isteni Személyből. Mária, két karját kinyújtva, kezét védelmezően tartotta a világ fölött; a Fiú bal, az Atya jobb kezét nyújtotta, mintegy támogatás gyanánt, Mária védelmezően összetett két tenyere felé. A Szentháromság a Szent Szűz keze által áldotta meg a világot. Az áldás pillanatában, mintha csak a Szűzanya tenyeréből sugárzott volna a világra, a latin „béke” szó három betűje ragyogott föl: PAX. Ám nem jutott el a világig, hanem egy ívvel a Fiú jobbja fejé szállt és ott is maradt lebegve. Ebből megértettem, hogy a Szűzanya az, aki mindent előkészít a béke elérkeztéhez. Amikor feladata befejeződik, mindent átad Jézusnak. Jézus azonban csak akkor engedi át a világnak az óhajtott békét, amikor elérkezik „az Ő órája”. Ez a végső idők titka, a békességé, amelyről fentebb szó volt.

 

Angyalok éneke

    Miközben a Szent Szűz áldását adta a világra, hallottam az angyalok és a szentek énekét:

Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön örökké. Amen.

Alleluja!

 

Megtudtam, hogy ez az ének csodálatos erejű ima, ha a lélek őszintén és teljes odaadással énekli magában szüntelenül. Jézus azt is tudomásomra hozta, hogy különös kegyelmekkel árasztja el azokat, akik a Világ Győzelmes Királynője tisztelete érdekében fáradhatatlanul munkálkodnak.

 

„Engeszteljetek!”

Valamivel később ismét láthattam a Szent Szüzet a Szentháromsággal együtt. Mária királynői öltözetben állt, lábai alatt a világ, földgolyó formájában. A Szűzanya alakja fenséget, mélységes alázatot, mégis királyi fenséget tükrözött. Arcvonásai finomak és végtelenül kedvesek voltak, de nem hiányzott belőlük egyfajta csodálatot ébresztő, mély komolyság sem. Hófehér ruhát viselt, kék övvel a derekán; két vállát bíborpalást födte, amelynek két szárnyát, elől, villámló aranycsat fogta össze; a palástról egy hosszú türkizkék színben játszó uszály hullámzott alá. Az aranyos csat, mint megtudtam, különös kapcsolatban áll a három Isteni Személlyel. Mária gesztenyebarna haja középen kettévált és áttetsző fátyol borította. Fején hármas korona ragyogott, a korábban viselt koronáktól különböző; ez fölfelé keskenyedett, de nem volt hasonló a pápai tiarához. A Szűz baljában jogart tartott, jobbját áldásra emelte. A kegyelem, mint valami fénynyaláb, áradt az áldásosztó kézből, és beragyogta az egész világot, Magyarországot, de különösen és mindenekelőtt a szenvedő, üldözött, de végül győzedelmeskedő Egyházat.

A Szent Szűz jobb lába alatt a földet körbeölelő kígyó feje volt látható, széttiporva. A Boldogságos Szűz öröme, fény alakjában átjárta a magasságban fölsejlő három Isteni Személyt. A megtért világ felől a kegyelem fénye tükröződött vissza a Szűzanyára. Ekkor a Boldogságos Szűz anyai szeretettel hajolt felém és lassan a következő szavakat mondta:

„Engeszteljetek, engeszteljetek, engeszteljetek! Mert csak így lesztek méltók a kegyelemre.”

 

Szükséges-e a Szűzanya sok megjelenése?

 

Sokan fordultak hozzám ily kérdésekkel, amelyeket én Jézushoz közvetítettem. Ő így válaszolt: „Leányom! Amiként egy országban egy uralkodó van, a többi pedig csak szolga, noha az uralkodó meghallgatja őket, úgy egy az Úr a mindenség felett is. De ahogyan a földi uralkodók sem jelennek meg másként, mint baljukon eljegyzett asszonyukkal, hogy a szolgák ne csak az igazság szigorát, hanem az irgalom szeretetét is érezzék, úgy illő, hogy a mindenség Ura is kinyilvánítsa irgalmát mindazok felé, akik igazsága láttán rémületükben elpusztulnának. Amikor az én Szeplőtelen Anyám hozzátok szól, az Én Irgalmam szavát halljátok, hogy megtérjetek, és többé ne vétkezzetek. Én, a mindenség Ura, nem tagadom meg irgalmamat senkitől, éljen bár a birodalmam eldugott zugában; ismerem őt, és látom szívének titkait. Ne csodálkozz hát azon, hogy mily sokan hallják mostanában a könyörületesség igéit; bizony mondom, ha nem térnek meg, igazságosságom fogja meglátogatni őket.”

 

Sokruhájú Istenanya

 

Más alkalommal a Szűzanya szólt hozzám: „Ne gondold, gyermekem, hogy nekem csak egyetlen alakom és egyetlen ruhám van; nem! Amióta világ a világ, minden nemzetnek és minden időben megjelenek, hogy kegyelmet találjanak és el ne vesszenek. Minden néphez azon a nyelven szólok, amelyen Isten örök elrendelése szerint könyörgő imáikat mondják. Mindenkit megszólítok, mert az én Fiam örömhíre is mindenkinek szól. Könnyebben elteltek a mennyei dolgok szeretetével, ha olyannak láttok engem, mint önmagatokat.”

 

Mikor tér meg a világ?

 

Jézus sokszor oktatott arra, mennyire helytelen panaszkodni mindazért, ami történik velünk, legyen ez akár egyszerű kellemetlenség, akár fájdalmas sorscsapás. „Leányom!” – szólt egy alkalommal az Üdvözítő – „Amikor halljátok tőlem az igét: „aki kardot fog, kard által vész el (Vö. Mt. 26,52)”– tudjátok meg, hogy ezt azokra értettem, akik az én akaratomban való megnyugvás helyett a világ labirintusában tévelyegnek, a külsőt többre becsülik a bensőnél, S inkább hisznek homályos látásuknak, mint az én Világosságomnak. Az ilyenek, ha meg nem térnek, azáltal vesznek el, amit valóságosnak találtak. Ha tehát te azt látod, milyen elvetemült a világ, ne a világtól, hanem önmagadtól borzadj el mindenekelőtt, hiszen semmit sem láthatsz, amiben valahogy ne lennél magad is részes. Borzadj el, Leányom, s mindennél jobban szomjúhozd Igazságomat. Ne kérdezősködjetek, mikor tér meg a világ. Kérdezzétek inkább: mikor tértek meg ti magatok?

 

Mikor ismeritek el, hogy mennyei Atyátok tudta nélkül egy hajatok szála sem görbülhet meg? Mikor látjátok be, hogy nincs oly világi gonoszság, amely az istenszerető lélek javára ne válhatna Atyám akaratából? Gyermekem! Tudd meg, hogy a világban pusztító tűz – a sátán tüze – Atyám engedélyével tombol. Azért pusztít, hogy így váljék el a jó a gonosztól, s a jó – megpróbálva, megtisztulva és megnemesedve e tűzben – még jobb legyen. Közöld ezt minden gyermekemmel.

Ugyanerről a Boldogságos Szűz ezeket mondta:

„A bűnös világ megtérésének ideje Szeplőtelen Szívem mélyén van elrejtve. Ezt az időt még a Fiú sem ismeri, csak az Atya, aki tudását az Én Szívem kincstárában zárta el. A ti dolgotok: hogy imádkozzatok, bízzatok, és ne féljetek. Én, a Világ Győzelmes Királynője, hatalmammal és segítségemmel itt vagyok, közel hozzátok, közelebb, mint gondolnátok. Ti, akik megismertétek az Igazságot, örvendezzetek, és szüntelen töredelemmel várjatok Engem. Örüljetek, ismét mondom, örüljetek, mert a mennyei Atya nagy dolgot cselekedett Velem. Mindenkinél jobban felmagasztalt, s királynői hatalommal áldott meg. A bűnökbe merült világ megmentésének munkáját királynői kezembe helyezte. Én vagyok a Világ Győzelmes Királynője, minden lélek királynője, akinek nem állhatnak ellent a pokol összes serege sem. Halljátok meg, amit mondok: kezemben van a győzelem!”

 

A világ fölötti hatalom

 

Sokan kérdezték tőlem, hogy kell érteniük a Szent Szűz világ fölötti hatalmát. A választ maga a Szűzanya adta meg: „Az Én királynői hatalmam kegyelem és áldás minden léleknek, minden nemzetnek és az egész világnak. Ha Én nem szólok hozzátok, ti sem szólhattok az Én Fiamhoz. Ha Nekem nem adatott volna hatalom a világ fölött, a világ már régen elmerült volna a megsemmisülés poklában. Az Én hatalmam: az Édesanya hatalma kicsinyei fölött, akik e hatalom híján elpusztulnának.” ”Az Én világhatalmam jelenti továbbá az Ég főangyalait seregükkel egyetemben, akiket a mennyei Atya rendelt Mellém, hogy a végső győzelem pillanatában harcra keljenek a gonosz és emberbőrbe bújt szolgái ellen.”

 

A názáreti kislány

 

Ha a Szűzanyára gondolunk, ne feledjük, hogy Ő nemcsak „Minden Kegyelmek Közvetítője”, nem pusztán a teljhatalommal felruházott Királynő; Ő ugyanúgy az a názáreti kislány, aki volt: fiatal, gyönge teremtés, lelke csupa áhítat, alázat és szolgálatkészség. Alázata szüntelenül növekszik, ez jellemzi Őt. Szolgálóleány, akit Isten mérhetetlen alázata és lángoló szeretete miatt fölmagasztal Isten. Eme szolgálójától születik az emberiség Megváltója. Cselédlány, ugyanakkor Isten Anyja; szolgáló, de királynői méltóság várományosa; megvetett, de Szülötte által minden hatalom Neki adatik e világ fölött. A legkisebb Ő, akár ama példázatbeli „mustármag” ( Mt. 13,32. Mk. 4,3 Lk. 13,19.) – és Isten után Ő az első mindörökké. Számunkra minden kegyelmet Ő közvetít, s nem fordulhatunk Jézushoz másként, csakis Szűz Mária által. A mi lelkünket elfedte, betakarta a bűn minden szennye –, de Jézus életre kelt bennünket az Egyház Anyja, a Világ Győzelmes Királynője által.

 A második Paradicsom

A Szűzanya végső győzelme által azt a paradicsomi életet nyerjük vissza, amelyet a bűnbeeséssel elveszítettünk. Az új világban mintegy bűn nélkül élnek majd az emberek (Lásd a VII. fejezet bevezetését.)

 

A liliom

Amikor a Világ Győzelmes Királynőjét láttam, és lába alatt, a bűnbe merült világot körülövező töviskorona sűrűjéből egy liliomot, megtudtam, hogy ez a liliom jelenti egyrészt a lelket önmagában, másrészt a lelket, mint a második Paradicsom lakóját. A Szűzanya közölte, hogy a liliom jelzi a lélek eredendő tisztaságát, azt az ártatlanságot, amelyet semmiféle bűn nem mocskolhat be. „Ha nem volna bennetek egy mustármagnyi tisztaság” – így szólt – „nem verhetne bennetek gyökeret a mennyei tisztaság sem.” „De ez a liliom azt is jelzi” – folytatta –, „hogy a bűn fölött minden gonoszság ellenére győzedelmeskedni fog a tisztaság, a pokol fölött a menny, az ártás fölött az ártatlanság. A megtisztulás eredményeképpen az emberiség oly tisztaságban és szépségben fog élni, ahogyan az Atya az első embert megteremtette.

 

A második eljövetel

 

Ahogyan Jézus első eljövetelekor is Szűz Mária volt az, aki nagy alázatosságával, tisztaságával és bölcsességével helyet készített az emberiség Megváltójának, úgy lesz a második eljövetelt illetően is. A második eljövetelben, amikor a mennyei Atya a teremtett világot mintegy megdicsőíti, Krisztus diadalmaskodik. De ezt a győzelmet szükségképpen megelőzi Mária diadala is. Az Ő diadala a kegyelem diadala; az Ő győzelme az irgalom és a szeretet győzelme, a Nap sugaráé a jéggé fagyott szívek felett.

 


 

VI. fejezet

Magyarországra vonatkozó közlések

 

Bevezetés

 

E közlésnek is két csoportja van: egy része még a második világháború előtt került lejegyzésre. Más részét jóval utána, a nővérrel való személyes találkozások során jegyezték le. Lényegük egyetlen szóban kifejezhető: engesztelés! Jézus és Szűz Mária engesztelést kíván ettől az országtól; tőlünk, hogy ne legyen kénytelen elpusztítani azt, amin könyörülni akar. Minden olvasó, önmagába tekintve, lemérheti, mennyiben tesz eleget a kérésnek. Engesztelésen Jézus életünk jobbítását érti. „Aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, az adjon, aki gyűlölt, az szeressen stb … .”

Jézus, Natália nővéren keresztül, semmi újat nem kíván tőlünk, mindent megtalálhatunk a Szentírásban.

De van azonban mégis valami, ami e szövegek olvasásakor az újdonság erejével hat. Egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s elterjednie az egész világon.

 

A mi feladatunk az engesztelés

 

A SZŰZANYA MAGYARORSZÁGOT SAJÁT TULAJDONÁNAK NEVEZI, EZÉRT MAGY ARORSZÁGTÓL KÜLÖNLEGES ENGESZTELÉST KÍVÁN

 

Az engesztelést a Szűzanyával kell végeznünk, saját bűneinkért, és a hitetlenség bűneiért.

 

1940 – Szűzanya szavai:

 

„Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül Nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat Nekem, de örökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.”

 

Az Úr Jézus szavai

 

A háború előtt: „Anyám országát szeretném megkímélni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek.”

„Terveim vannak ezzel az országgal. Tartsatok bűnbánatot, engeszteljetek, nehogy eltörölni kényszerüljek ezt az országot. Meg akarok ugyanis könyörülni rajta. Azt akarom, hogy az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földről, és járja át az egész világot Anyám országát meg akarom tisztítani, áldani, és Szívemhez vonni.

Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása (lásd: pl. Szeretetláng elterjedése innen indult, amely a sátán megvakításával jár), az Én győzelmem.

A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért, és szeretetéért” Akkor bemutatta nekem Jézus Magyarország és az egész világ reményteljes jövőjét.

 

„Magyarország engesztelésért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

 

1939 és 1940-ben Natália nővérnek az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván Magyarországtól. Ezeket a közléseket az Egyház szigorúan megvizsgálta. (Krasznay Jenő püspöki titkár, P. Biró és Müller Lajos jezsuita atya. Utóbbi szerzője az egyetlen magyar nyelvű műnek, mely még a 30-as években jelent meg: Aszkétika és Misztika.)

 

Az Úr Jézus által kért engesztelés

 

Magyarországtól, és a világtól:

 

1. Imádság és böjt. „Keresem és kérem gyermekeimet, böjtöljenek, imaórákat végezzenek, ezalatt ne csak szóbeli imákat mondjanak, hanem maradjanak Mellettem, tartsanak bűnbánatot, de mindent Szeplőtelen és fájdalmas Anyám Szívével egyesülve. Imádkozzák a rózsafüzért. – A kolostorokban éjjel-nappal szünet nélkül tartsanak szentségimádást, szünet nélkül felváltva mondják a rózsafüzért és ostorozzák magukat.

 

2. Az egyháziak ne viseljenek címeket, és osszák el minden vagyonukat a szegényeknek. (A világháborús összeomlás előtt!)

 

3. Sok buzgó gyermekem közösségeket alkosson (ma imaközösségnek mondják őket), amelynek célja az legyen, hogy Szeplőtelen Anyámmal együtt engeszteljenek Engem.

 

4. Megdicsőít és megvigasztal Engem már az is, hogy Szeplőtelen Anyám képét viselik pénzérmeiken, de mennyivel nagyobb örömöm lenne az, ha mindenki az Ő képét viselné szíve fölött. (pl. skapuláré, csodásérem).

 

5. Szűnjenek meg a káromlások, a nyelv rettenetes bűnei.

 

6. Tartsátok meg a 9 elsőszombatot Szeplőtelen Anyám tiszteletére, és az Én engesztelésemre, amelyhez számotokra olyan sok kegyelmet fűztem!

 

7. Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el.

 

Mindaz, amit a Világ Királynője tiszteletéről írtunk, sokkal bővebben lett az akkori Szentatya elé terjesztve, s XII. Piusz pápa felkarolta. (Ő saját személyére, a Vatikánra vonatkozólag a Szűzanyától is kapott közléseket, döntéseiben segítséget: pl. hogy a bombázások alatt ne hagyja el a Vatikánt, stb.) A Szentatya 1954-ben Mária évében ünnepet is rendelt a Világ Királynője tiszteletére.

 

8. Az Úr Jézus, de a Szűzanya is kérte: „Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon.”
– Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal.( Lásd az engesztelő kápolna leírását.)

 

HOGYAN FOGADTÁK AZ ÚR JÉZUS FELSZÓLÍTASÁT AZ ENGESZTELÉSRE?

 

Az engesztelést sok buzgó lélek megkezdte. Volt, aki 40 napos böjtöt tartott, ostorozták magukat, imádkozták a rózsafüzért, de a felhívás elmaradt, és a szervezett engesztelést nem kezdték meg.

Sok idő telt el azzal is, vajon Istentől jönnek-e a közlések? Az Úr Jézus 3 éven belül kérte a nagy engesztelések megkezdését. Az Úr Jézus sürgetett: „Legyetek bátrak és buzgók. Ne álljatok ellen akaratomnak, mikor eltévedt, bűnös népemet (egyháziakat is) vissza akarom vezetni Szívemhez, és Üdvözíteni akarom őket áldozataitok által.”

”Ne kívánjátok, hogy ügyemet csodával bizonyítsam. Ha hisztek, megmenekültök; ha nem, bűnhődni fogtok. (Jézus ezt a második világháború kezdetén mondta)”

Az elöljárók azt üzenték Jézusnak általam, hogy a földeket nem tudják elosztani, mert akkor mivel segítik majd a szegényeket? Továbbá, hogy az engesztelés 4–5 év múlva kezdődhet csak el.

Jézus válasza: „Leányom mondd meg, hogy az engesztelés nem 4 vagy 5 év múlva, hanem azonnal kezdődjék már el, hogy megmenthessem a lanyha papokat és minden kedves bűnös gyermekemet, hogy szent életre vezethessem őket. Máskülönben nem hagyom büntetlenül vétkeiteket.”

„Vagy készen vagytok vállalni a felelősséget a lelkekért, akik e késedelem miatt elvesznek, mert súlyosan vétkeznek? Háromszor is gondolják meg, mielőtt kimondják a választ!”

„Jöjjetek, adjatok lelkeket! Ne féljetek a munkától! Talán megütköznétek egy anyán, mikor látjátok, hogy halálos veszélytől meg akarja menteni fiait? Nem nagyobb-e a szeretetem egy anya szereteténél?”

„Szeressetek Engem, ahogy Én szeretlek titeket. Akarjátok azt, amit Én akarok.

 

Engeszteljetek, tartsatok bűnbánatot! Bízzatok Bennem, és szeressétek egymást.

 

KÍVÁNOM, HOGY AZ EGÉSZ VILÁG MEGHALLJA HÍVÁSOMAT, VÁLASZOLJON RÁ ÉS MEGTEGYE, AMIT KÉREK!”

Megkérdeztem Jézust:

– Hogyan végezzük az engesztelést?

 

– Bizalommal és kitartással. Ha elfog benneteket a lanyhaság, félelem, vagy hidegség, vessetek egy pillantást a keresztre, vagy az Oltáriszentségre. Mindenki tudatában legyen annak, hogy akaratomból és szeretetemből él.

A test engesztelésre (úgy is engesztelhetünk, ha valami örömet köszönünk meg Istennek, például a természet szépségeit),

 

a lélek imára és hódolatra,

 

a szív pedig szeretetre és boldogságra van teremtve.

 

A Szeretet Én vagyok. Szeretetem gyümölcse pedig az öröm és a béke. Meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel: a békével és a boldogsággal.”

„Ha nem engeszteltek, az egész világ elpusztul a bűnök miatt.” Jézus megmondta nekem, hogy a háborúk nemcsak a nemzetek egymás elleni gyűlölete miatt vannak, hanem az emberek bűnei miatt is. Láttam, hogy a bűntől való megtisztítás az egész világra irányul.

Kérdeztem Jézust, meddig engeszteljünk? – „Engeszteljetek életetek végéig!”

De az engesztelésre való felhívásról csak igen kevesen tudtak, és végül is nem kezdődött meg az olyan mértékben, ahogy Jézus kívánta, nem lett a világ elé sem tárva. Jézus az egész világtól kérte az engesztelést, csak Magyarországtól várta a kiindulást, és a példaadást.

Jézus fájdalmasan vette tudomásul szavainak semmibevételét: – ”LEÁNYOM, VÉREDDEL ÍRJAD AZ ILLETÉKESEKNEK: AMIT KÍVÁNOK, AZT EL IS ÉREM, AMIT AKAROK, AZT MEGVALÓSÍTOM, HA NEM ÁLTALUK, AKKOR MÁSOK ÁLTAL!!!

– „A rózsák, amit ezen a véres földön ültettem, egyszer virágozni fognak.” Valahányszor az Üdvözítő Magyarországról szólt, éreztem, hogy meg akar minket menteni, és általunk az egész világot boldog, békés korszakba vezetni.

– „Hálátlan és kemény nyakú Nekem szentelt lelkek! Mivel terveimet meghiúsítottátok, magatokra vonjátok az igazságos csapásokat, és nemcsak magatokra, az egész világ szenvedni fog az engesztelés lanyhasága miatt.”

Láttam azt is, hogy a II. világháború után a nemzetek között nagy zűrzavar és gyűlölködés támad, sőt még az Egyházban is – a bűnök és a hitetlenség miatt. Az Úr Jézus megszólalt eközben: „Atyám jobbja eltörli azokat, akik a kegyelem ellenére nem javulnak meg.” – Láttam a világra váró katasztrófát, és sok lélek romlását. A világ nagy része romhalmaz volt. Jézus mérhetetlen fájdalommal nézte, és amikor rémületemet látta, vigasztalt: – „Nem lesz így, ha megtér a világ.” – „Csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot.”

 

A Szent Szűz eltávozik Magyarországról

 

1944-ben történt, amikor egyszer az Oltáriszentség előtt imádkoztam, megjelent a Szent Szűz, mint a Világ Királynője. Kimondhatatlan fájdalommal szemlélte hazánkat. Megrázó volt, ahogy később szótlanul továbbhaladt. Olyan mértékben, ahogy távolodott, nyomult be az országba a bűn, a hitetlenség, Isten és a felebaráti szeretet megvetése. Ezt látva rémülten felkiáltottam:

– Anyánk, Anyánk! Könyörgök, maradj velünk!

Ha elhagysz bennünket, végünk van!

A Szent Szűz távozóban egy pillanatra megállt, és amint visszatekintett, szemében kimondhatatlan fájdalom honolt. Szomorúan így felelt:

– „Nem, Leányom, nem maradhatok. Most mennem kell. Szentséges Fiam akarata ez. De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek Nekem a szívekben, visszatérek.”

Amikor a háború és a vele járó szenvedés tombolt az ország fölött, és láttam, hogy a nép könnyezve jajdul fel és egymástól kérdezik: Jaj, mi lesz velünk? Elpusztulunk? – akkor az engesztelő imaóra alatt Jézushoz fordultam: „Jézusom, könyörülj a szenvedőkön!” – Ő megnyugtatott és így bíztatott :

– „Gyermekeim, kedves magyar gyermekeim! Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: MAGYARORSZÁG NEM PUSZTUL, CSAK TISZTUL! – Magyarország a világ végezetéig él. SZEPLŐTELEN ANYÁM VELETEK VAN ÉS VIGYÁZ RÁTOK! EZÉRT SZERESSÉTEK ÉS AZ ENGESZTELÉST MINDENKOR VELE EGYÜTT VÉGEZZÉTEK!!!

 

„Anyám országát szeretném megkímélni”

 

Jézus: „Szeretettel fogadom a háborúban kiontott vért is – de a Nekem felajánlott halál, az imádság és önkéntes áldozat nélkül – nem elégséges.

Ezért az a kívánságom, hogy egy-két személy minden kolostorban vállalja az engesztelés művét. Ezek az emberek éjjel-nappal imádkozzanak, és sokat böjtöljenek. Az elöljárók adják meg ehhez az engedélyt. Ne csak szóbeli imákat mondjanak, hanem merüljenek el az Én jelenlétemben, csöndben és mozdulatlanul. A bűnbánat szellemében hozzák engesztelő imáikat és áldozataikat, mindenkor egyesülve Anyám Szeplőtelen Szívével.

 

Kísértések

 

Jézus kívánsága szerint, sokszor végeztem önostorozást és tartottam engesztelő órákat. Egy alkalommal a sátán megpróbált rábírni arra, hagyjak föl vezeklésemmel. Az sugallta, hogy ez a dolog nincs kedvére Istennek. Fölismertem a kísértőt és azt mondtam: „Azért is folytatom!” Erre eltűnt és megjelent Jézus: „Amit az ellenség most veled tett, azt fogja megkísérelni a többi, áldozatra kész lélekkel is. Sokan hallgatnak is rá. Ha a Nekem szentelt lelkek bizonyos lanyhaságot, hidegséget és félelmet tapasztalnak, vessenek egy pillantást a keresztre, a legszentebb Oltáriszentségre, és mondják magukban: E két szentséges Valóság által él hitünk, reményünk, szeretetünk, életünk és győzelmünk. – Ekkor e lelkek tapasztalni fogják az üdvös gyakorlat hatását. Erőt, kitartást, bátorságot, szeretetet és örömet sugárzok lelkükbe. Életük végéig is tartsanak ki ezek a lelkek az imádságban és az áldozathozatalban, mert a végső győzelmet és békét csak így biztosíthatom.”

 

 

 

Bűntenger

 

Jézus szüntelenül sürgetett, hogy a munkatársak kezdjék el a megtisztítás művét a kolostorokban és a világban. S láttam a bűnöket is, amelyeket az Üdvözítő tovább már nem tűrhetett: a nyelv vétkeit, a hiúságot, az erkölcstelenséget. Sok szerzetes csak ruháját tekintve szerzetes, bensőleg, azaz valójában nem az. Jézus nem ok nélkül sürgette a megtérést. Láttam a bűnök tengerét városokban, falvakban. Láttam az országban megszaporodott nyilvánosházakat, s a töméntelen vétket. Az Úr azt mondta: ha ezeket a házakat nem zárják be, nem könyörülhet meg az országon. Az Úr kifejezetten kívánta az egyházi és világi hatóságok föllépését ebben az ügyben. Ha másként nem – mondotta –, a törvény erejével kell megakadályozni e házak működését minden hivő üdvössége érdekében. (1945 óta nem működnek nyilvánosházak).

 

A lángostor

 

Ugyanebben az időszakban láttam a mennyei Atyát. Arca haragot tükrözött. Kezében sistergő lángostort tartott, amellyel lesújtani készült a világra. Nem akarta elpusztítani a világot, csak rettenetesen megfenyíteni. Azt is láttam, hogy ez a fenyítés milliók halálát okozná, bűnösökét és ártatlanokét egyaránt. De láttam ugyanakkor, hogy a Boldogságos Szűz az angyalok és szentekkel egyetemben sírva könyörög a világért. Az Üdvözítő ott állt szigorú arccal a könyörgő seregek és az Atyaisten között. A világra tekintett, majd hozzám fordulva ezt mondta: „Közöld papjaimmal, hogy hirdessék mindenütt: ha az emberek, és különösen a papok nem térnek meg, Atyám haragját nem lehet elhárítani országotok felől többé. Legfőképp a papok szívleljék meg szavamat, mert az ő bűneik sokkal jobban kihívják Atyám haragját, mint a világban élő emberek vétkei.”

Valamivel később, már 1944-ben, azt mondta nekem az Üdvözítő: „Közölni akarom általad az Egyházzal, hogy a világ háromnegyed részét a Nekem szentelt lelkek bűnei miatt éri a háború borzalmas büntetése.” Az Úr itt nem a bűnök számára, hanem súlyosságára gondolt. Ugyanakkor panaszkodott az engesztelés művének késlekedése miatt: „Fáj Nekem” – mondta–, „hogy választottaim nem teljes erővel harcolnak a nyilvános bűnök ellen, noha erre időt és erőt adtam nekik. Ismét fölhívtam őket, hogy az állami hatóságokkal együttműködve dolgozzanak a nyilvános bűnök megszüntetésén. A vér, amely most folyik, nemcsak a nemzetek gyűlöletének, hanem a rengeteg bűnnek is következménye. Sokszor megmondtam, Egyházam által nagy dolgokat kívánok megvalósítani. Ha azonban az emberek ehhez nem segítenek engesztelő áldozataikkal, akkor – jóllehet mindenható vagyok – vajmi keveset tehetek értük.”

Aki csak egyszer is látta Jézust, hogyan kér és könyörög, az semmit sem tud többé megtagadni Tőle. Az Úr ugyanis nem maga miatt kér, hanem miattunk, ugyanakkor nem érinti akaratunk szabadságát.

 

Áldozatos lelkek

 

Egy szentáldozás után az Üdvözítő egyszer közölte velem örömét: „Örülj Velem, Leányom, megleltem az áldozatos lelkeket. Az elöljárók ne támadják őket, ha böjtölnek, imádkoznak, virrasztanak és engesztelnek. Én a világot böjttel, virrasztással és szenvedéssel váltottam meg. Engesztelésen elsősorban az életmód megjobbítását értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert e nélkül nincsen bűnbánat. Szeretném látni, hogy minden kolostor, minden város, sőt minden hivő család házának kapuján ott világít a fölirat: „Engesztelés, az élet megjobbítása, áldozat!” Gyermekem! Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal.”

Más alkalommal így szólt Jézus: ”Bár a bűnök fájdalmat okoznak Nekem, irgalmasságomban nem taszítom el a bűnösöket. Ám a legnagyobb fájdalmat az okozza, ha látom, hogy megvetik, és semmibe veszik az engesztelés művét. Ti, akik megfogadjátok szavamat, ajánljatok fel kárpótlásul áldozatokat és engesztelő cselekedeteket.”

 

„Üdv neked, Magyarország!”

 

Egy alkalommal, miközben az Úr szólt hozzám, megjelent előttem egy nagy kiterjedésű sötét és sűrű ködfelhő. Mögötte hirtelen nagy világosság támadt. Ahol a sugarak megjelentek, a köd eloszlott. Ez a látvány szép volt és vigasztaló. De láttam, hogy a sugarak csak egyik oldalán érik a ködfelhőt, csak az egyik oldalán világítanak. A másik oldal nem fogadta be a fényt, az továbbra is sötétség maradt. Megértettem, hogy mindez Magyarországra vonatkozik, és sokan vannak, akik megtértek és engesztelő életet folytatnak. Ekkor így szólt az Üdvözítő: „Üdv neked, Magyarország! Magyar papjaim, testvéreim, örüljetek Velem együtt! Íme, megérett engesztelésetek gyümölcse; ha továbbra is kitartóan engeszteltek, munkátok még csodálatos gyümölcsöket terem. Dicséret illeti a magyar népet, mert pénzérméin megőrzi Szeplőtelen Anyám képmását.( A két világháború között a két pengős pénzérméken Magyarország Védasszonya volt látható, térdén a Kis Jézussal, fényfelhő közepén fején a magyar koronával.) Ez nagy vigasztalásomra szolgál, megdicsőít Engem és Anyámat, földön és égen egyaránt. Sokan látták e pénzérméken Anyám képmását, s feléledt bennük a már-már elveszített hit, s így jutottak el végül az üdvösségre. Tudja meg ez a nép, hogy e Mária-kép miatt sok ellensége támad, s fog is még támadni. A sátán, az Én ellenségem, már régóta küzd e népért, hogy elpusztítsa, de nem lesz övé a győzelem! Támadnak majd férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak a pénzérmékről, hanem a szívekből is eltűnjék mindörökre.

A Nekem szentelt lelkeknek össze kell tartaniuk, s minden erejükkel meg kell akadályozniuk, hogy ezt a képmást eltüntessék a szívekből! Ha ez mégis bekövetkezik, az ország romlásnak indul, s Én leveszem róla áldó kezem; a föld vértől válik majd vörössé. Ha nem akarjátok, hogy a szívekből eltűnjék Anyám képmása, meg kell őriznetek a pénzérméken is,”

Az a közlés, mint Jézus tudomásomra hozta, az idős kormányzónak szólt. (Horthy Miklósról van szó.) Mivel azonban én nem értek a politikához, nem tudom, miért adta nekem Jézus ezt a megbízást.

 

„Nem mind!”

 

Jézus így szólt: „Papjaim, kedves apostolaim, az Én buzgalmammal hirdessétek a világnak az igazságot, és mondjátok mindenkinek, hogy bűnbánat nélkül pusztulás vár rá! A bűnbánat által megtapasztalja a csodát: kegyelemmel elhalmozom, és Anyám által megadom az ígért békét.” Amíg Jézus beszélt, alakjából fénysugarak törtek elő, szavaiból kimondhatatlan öröm áradt. Ez a fény és öröm beragyogta az Egyházat, a papi lelkeket és általuk az egész világot. Nagyon boldoggá tett ez a látvány. Majd Jézus elkomolyodott: „Nem mind!” Megértettem, hogy nem mindenkinek lesz hasznára ez a fényözön, mivel még az Úrnak szentelt lelkek közül sem tart mindenki bűnbánatot, s nem követi az engesztelés útját, különösen a városokban és a felsőbb társadalmi rétegekben.

 

Az Egyház üdve

 

Az Üdvözítő kérte, imádkozzam mindazokért, akik az Ő ügyében fáradoznak. Egyik kezével isteni Szívére mutatott, másikkal az engesztelés művére s így szólt: „Íme, titeket szerető Szívem nagy művei. Nagy kegyelem és áldás ez a földi Jeruzsálem számára. Ha megvalósul, örömmel tekintek az emberiségre és Szívem megnyugszik.”

Amikor az engesztelés műve virágzásnak indult, örömmel mondta: „Látod ezeket a lelkeket? Egy erő, egy lélek, egy szív dolgozik bennük, s ez Én vagyok! És nyomatékkal hozzáfűzte: "Papjaim akadályozzák az engesztelés művét, pedig egyedül az engesztelésnek köszönhetik, hogy eddig nem töröltem el a világot. Irgalmasságomban nem utasítom el a bűnösöket sem. Ha azonban az engesztelés művét megvetik és ócsárolják, fájdalmat okoznak Nekem. Mégis, szeretni akarom ezeket a gúnyolódókat is, és nem kívánom eltörölni a világot”

Az engesztelő lelkeknek pedig azt mondta: ”Szeretteim! Ne botránkozzatok meg, ha látjátok, hogy a világ, mivel hálátlan, a gúny és a megvetés köntösébe öltöztet Engem. Ne hátráljatok meg! A feltámadás csak a kereszthalál által történhet; de nem marad el az Én győzelmem, uralmam és vigasztalásom.”

 

Engesztelő imaórák

 

Az Úr kívánta, hogy a papok tartsanak engesztelő imaórákat. Ám az illetékesek semminemű megértést sem tanúsítottak. Akkor az Úr erélyesen, de még mindig az ő megszokott szeretetével így szólt: ”Ó vak és hálátlan papjaim, miért szomorítotok így meg? Hálát és készséget várok tőletek, ti pedig gúnnyal és elvetéssel válaszoltok szeretetemre! Miért kívánjátok, hogy rejtve maradjon szeretetem, irgalmasságom és mindenhatóságom, amikor az ellenség mindig új eszközökkel indul Ellenem, és azok ellen is, akik Engem szeretnek? Szeressetek Engem úgy, amint Én szeretlek titeket! Akarjátok azt, amit Én akarok. Engeszteljelek, tartsatok bűnbánatot, ápoljátok az Irántam való bizalmat és szeretetet. Kívánom, hogy a nép is egyesüljön Velem az engesztelés és a bűnbánat által. Óhajom, hogy az egész világ válaszoljon hívásomra és megtegye, amit kérek.”

Hozzám fordulva így szólt: „Leányom, írd le: ahol magányos lelkek szüntelenül irgalomért kiáltanak, ott az Én Szívem is kiált bűnbánatért, engesztelésért és szeretetért. Mindenki tudja meg: Békémet oly mértékben nyerik el a lelkek, amilyen mértékben gyakorolják a bűnbánat és az engesztelés cselekedeteit. E nélkül nincs kegyelem, nincs irgalom, egyesülés; nincsen élet sem Üdvösség. Az üdvösség az Istenhez való megtérés és a Vele való egyesülés. Azok a lelkek, akik isteni szépségemet a bűn által bemocskolták, de azután nyomorúságukat fölismerve Hozzám visszatérnek, és állhatatosan cselekszik mindazt, amit a bűnbánat, az engesztelés és a szeretet megkíván, megtisztulnak; de elpusztulnak akkor, ha bűneikben megmaradnak.”

Az Üdvözítő kioktatott az engesztelő imaórák felől, s azt kívánta, sűrűn tartsanak ilyeneket. ”Papjaim adjanak tájékoztatást a lelkeknek az engesztelő imaórákról. Buzgón és szeretettel biztassák ezeket a lelkeket. Engedjék meg ezeknek a lelkeknek, hogy kegyelmi hívó szavam szerint cselekedjenek.”

 

Éjszakai engesztelő órák

 

A súlyos időkre való tekintettel éjszakai engesztelő órákat is kíván Jézus. Sürgetett, hogy ne annyira a büntetés megrövidítését, hanem inkább az engesztelésbeni buzgóságot kérjük. Így inkább meghallgatja imánkat a mennyei Atya. De nagyon sokat kell imádkoznunk, áldozatot hoznunk, életünket is minél jobbá tennünk. Valahányszor csak Magyarországról szólt az Üdvözítő, szavaiból kiérződött, hogy meg akarja menteni ezt az országot. s ezáltal meg kívánja tisztítani az egész világot, és általunk békés, boldog korszakba vezetni.

 

Rózsák

 

A mindinkább feltornyosuló nehézségek láttán szívem nagy aggodalommal és félelemmel telt el. Az Úr bátorított: ”Nem szabad félned! Úgy tartom tenyeremen ezt az Én ügyemet, mint egy hópelyhet. A rózsák, amelyeket e véres földön (A háborús Magyarország földje) ültettem el, noha most bimbó sem látszik rajtuk, egyszer még virágozni fognak.” E szavak erőt és bátorságot oltottak a lelkembe.

 

Templomrablás

 

Egy alkalommal a templomrablások által történt szentségtörésekért tartottam engesztelő imaórát egy teljes éjen át. Az Úr látomásban mutatta meg nekem, hogyan folyik le egy ilyen szentségtelen rablás, s azt mondta: „Látod, leányom, ezért kértem Én az éjszakai engeszteléseket.”

Valamivel később az Üdvözítő megmutatta nekem azokat az Istennek szentelt személyeket, akik az Ő művét támadták. Amikor ők szentáldozáshoz járultak, az Urat véresen és sebektől borítva láttam bennük, éppen úgy, mint a megszentségtelenített szentségtartókban, a kifosztott templomok belsejében. Az Üdvözítő arra kért, engeszteljek ezekért a lelkekért. Azt mondta: „Látod Leányom, ezek a lelkek rózsák helyett tövist teremnek, abból fonnak Nekem koszorút.”

 

Jeruzsálem pusztulása

 

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Egyes papok akadályozni akarják az engesztelés művét. Ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy vagy az engesztelés által tisztulnak meg a lelkek, vagy vér és iszonyú szenvedés útján. Ekkor láttam, hogy az Úr befödi arcát és sír, mint egykor, amikor Jeruzsálem sorsát előre látva hullottak könnyei. Azután hozzám fordult és azt mondta: „Leányom, imádkozz és hozz áldozatot azokért a papokért, akik terveimet meg akarják hiúsítani, nehogy mennyei Atyám végleg elvesse őket.”

 

Az engesztelőkápolna

 

Az Úr gyakran beszélt az óhajtott engesztelőkápolnáról, hol kérve, hol sürgetve, hol meg ígérve. Elszomorította az egyházi személyek makacs ellenállása, az értetlenség, amely nem fogadta be az Ő üzeneteit. 1942 szeptemberében, az első bombázás után, így szólt hozzám az Üdvözítő: „Látod, leányom, ettől akartam Én megkímélni ezt az országot! Nem akarják felépíteni Szeplőtelen Édesanyám tiszteletére szentelt kápolnát, s ez az ellenségeskedés Szívem templomát rombolja bennük. Ez adatott jelül nekik.”*

 

*1942. szept. 9-10-e közötti éjjel történt Magyarországon az első bombázás, mely a fővárost váratlanul és előkészületlenül érte, s így azt teljes éjjeli kivilágításában célozhatták. Az első bomba a városmajori Jézus Szíve templomra esett.

 

Amikor 1944-ben egy alkalommal szintén a legszentebb Oltáriszentség előtt imádkoztam, újból megjelent előttem a Világ Királynője. Arcán kimondhatatlan fájdalom tükröződött, amint országunkat szemlélte. Ruházata fehér volt, bíbor királyi palást hullott alá két válláról. Egész alakját áttetsző, fekete fátyol borította. Fején korona helyett töviskoszorút viselt. Mezítelen lábait is tövisek borították. Lába alatt az eltiport kígyó feje volt látható.

 

Kezét imára kulcsolta, míg szeméből sűrű könnyei hullottak. Két oldalán két méltóságteljes angyal állt, feketébe öltözve mindkettő. Szemüket lesütötték és hangtalanul sírtak; oly magasztos szépséget sugároztak, mint senki földi személy. A Szent Szűz így szólt: „Az Egyház készítsen Nekem helyet, ahová kegyelmeimmel leszállhatok, hogy onnét szólítsam a bűnösöket megtérésre, s a bűnbánat útjára az egész emberiséget”

 

Az ország nem pusztul el teljesen

 

Ugyanebben az időben történt, hogy Jézus így szólt hozzám: „Akarom, hogy a papi elöljárók tegyék meg az utolsó kísérletet arra, hogy elterjesszék az engesztelés művét. Bár az ország az összeomlás küszöbén áll, nem szabad kételkednetek irgalmas szeretetemben!” Azután felém fordulva ezt mondta: „Nővérkém! Most, mint testvér szólok hozzád. Imátokban és az áldozatban egyesülnötök kell Velem, hogy a mennyei Atya haragját közös erővel lecsillapítsuk, különben sokakat sújt az örök halál gyötrelme.” Láttam, hogy az ellenség egészen meg akarja semmisíteni hazánkat, s a mennyei Atya megengedte, hogy eszközként uralkodhassék. De az ellenség nagyra törő terveit az Úr – a Szent Szűz kérésére és a jó lelkek áldozatos élete miatt – ha nem is teljesen, de részben meg fogja hiúsítani.

 

Mária engesztelő országa

 

Amikor 1944 során egyszer imaórát tartottam a világ és hazánk megmentéséért, Jézus ezt mondta: „A béke közel van. A magyar nép már csak rövid ideig fog harcolni. Az égbe szálló imák és áldozatok miatt megrövidítettem a vérontás idejét. De a fegyverek nyugvása nem jelent győzelmet az ország számára, nem! Szenvedések várnak rátok, hogy megtanuljátok az Én igazságomat szeretni. A magyar népnek Anyámra kell tekintenie, s hirdetnie kell mindenkor: „Mi mindannyian a mi Királynőnk és a Világ Győzelmes Királynője által fogunk diadalt aratni.” – Majd hozzáfűzte: „Anyám országát egy jelzővel kívánom kitüntetni: Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet is hordozza minden nemzet előtt”

Ekkor mutatta meg nekem az Úr az engesztelő kápolnát. Kívülről szerény és egyszerű volt, belül azonban olyan szép, mintha nem is emberkéz alkotta volna. A templomban ott állt a Fájdalmas Istenanya szobra, alatta a felirattal: „Jöjjetek, kedves Gyermekeim! Jöjjetek, engeszteljétek Velem együtt a súlyosan megbántott Istent!”

A kápolnában sok csoda történt, testi-lelki gyógyulások, nemzeti zarándokhely lett belőle. A kápolna közvetlen közelében ott állott az engesztelő szerzetesek kolostora és egy hófehér kőből épült hatalmas bazilika, a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére. Láttam körülötte engesztelő közösségeket is.

 

Mindszenty József bíboros és Natália nővér

 

Mindszenty József bíborosi kinevezése után a Szent Szűztől utasítást kaptam, hogy szüntelenül imádkozzam az új bíborosért. Ettől kezdve rendszeresen imáimba foglaltam őt. Egy ilyen alkalommal így szólt Jézus: ”Leányom, közöld József fiammal, hogy a lelkek megmentése szempontjából halaszthatatlan egy női engesztelő rend létesítése. Szükséges, hogy a létesítendő kolostorban szüntelen engesztelés folyjék, s ezzel együtt a legméltóságosabb Oltáriszentség állandó imádása. Ezt a rendet neki kell megalapítania. Kívánságomat sürgősen közöld vele, mert közel az idő, amikor már nem lesz módjában megtenni, amit most óhajtok.” (A közlés Mindszenty közelgő letartóztatására utal). Jézus és a Szűzanya lediktálták a rendi szabályokat is.

Alázatosan tudomásul vettem az Üdvözítő parancsát, és szavait közöltem gyóntatómmal. Nem sokkal később Jézus ismét így szólt: „Fiam, magyarországi helytartóm sokat szenvedett eddig is ,de élete legsúlyosabb megpróbáltatásai csak most következnek. S bár látható jele nem marad annak, mennyit szenvedett Értem és Egyházamért, halála után oly helyet jelölök ki számára országomban, ahonnét hathatósan támogatni tudja azokat, akik az Én ügyemben buzgólkodnak Magyarországon. Így magasztalom fel mindazokat, akiket az Én Nevem megvallásáért megaláznak. Fiam a szenvedések, és a megpróbáltatások által a tökéletességnek magas fokára jut el, s neve elhomályosítja majd sokak nevét, akik Értem szenvedtek.

Személyesen soha nem találkoztam a bíboros Úrral, de üzeneteim eljutottak hozzá, amelyekre részint üzenetekkel, részint levélben válaszolt. Azt a levelet, amelyben közli velem, hogy ő, rám bízza, hogy letartóztatása után is szüntelenül élesszem a rendalapítás gondolatát, Drahos János érseki helynök által juttatta el hozzám. Drahos János az alsókrisztinavárosi templomban fogadott, s átadta a bíboros úr levelét, majd közölte, hogy a levelet, a bíboros úr utasításának megfelelően, elolvasása után el kell égetni. Így is történt.


VII. fejezet

Világcsapás. A világ eljövendő sorsa

 

Bevezetés

 

Az itt szereplő közlések a La Salette-i, a fatimai, a garabandáli és legújabban a medjugorjei Mária-jelenések üzeneteivel rokonok. A közlések lényege: Isten a történelem végén (de a végítélet előtt) oly módon lép be a történelembe (jelek, csodák, katasztrófák által), hogy minden lélek számára „egy csapásra” nyilvánvalóvá lesz az Isteni Valóság léte és igazsága, és ez Isten és a sátán közti választásra késztet minden embert. Isten közbelépésének legfőbb jellemzői:

 

1. Szűz Mária által történik.

2. Eredményeképpen a bűnös világ megtisztul.

3. Maga az Egyház is megtisztul, megújul. Végül pedig:

4. Ez az időszak nemcsak a mennyei béke időszaka lesz, mintegy „második Paradicsom”, hanem Mária tiszteletének soha nem látott mértékű felvirágzása. Az ehhez vezető úton az Egyház még két (egyes közlések szerint csak egy) Mária-dogmát fog kihirdetni, nevezetesen a Mediatrix (Minden Kegyelmet Közvetítő) és a Corredemptrix (Társmegváltó) dogmáit.

 

Az isteni Szív titka

 

Egyszer, látomásban, az Úr megmutatta nekem azt, hogyan válik romhalmazzá a világ legnagyobb része. Láttam a városokat és a földeket, s minden olyan volt, mint valami rettenetes tűzvészben elpusztult erdő. Az életnek semmi jele nem mutatkozott. Azonban hirtelen megjelent az isteni Magvető. Láttam, amint az üszkös romok között járkál, jobbját az ég felé tartotta, baljával pedig a föld felé mutatott. Megkérdeztem: „Jézusom, mit keresel itt a romok közt?” Ő így válaszolt: „Egy talpalatnyi földet keresek, hogy mennyei Atyám ígéreteinek magvát elvethessem; de minden csupa üszök és rom.” Megértettem, hogy Jézus égre emelt jobb keze a fölfüggesztett büntetést, bal keze pedig a kiárasztott irgalmat jelenti. Amíg a látomást szemléltem, Jézus jobb keze fölött a következő írás tűnt fel az égen:” Nem lesz így, ha népem megtér. Az engesztelések miatt a mennyei Atya irgalmazni fog a világnak.” Megismertem az isteni Szív egy rendkívüli titkát is: Sok ember nem születhetne meg, ha a teljes pusztulás bekövetkezne. A végtelenül jóságos Szív azonban nagy részvéttel van azon lelkek iránt, akik így meg lennének fosztva az örök dicsőségtől.

 

„Ismét mondom”

 

Jézus mondta: „Ismét mondom, imádkozzatok, hogy még a világ szent békéje és a nagy kegyelem elérkezése előtt az Egyház és a világ bűnösei Istenhez térjenek, kegyelmeimet befogadják, és bűnös életüket rendezzék. (Jézus nagy kegyelemnek nevezi azt az egy – más közlések szerint több – világcsapást, katasztrófát, amely a nem megrögzött bűnösöket is megtéríti, s előkészíti a szent béke időszakát, Mária uralmát a földön.) Különben mindazok, akik sem a kegyelem idején, sem pedig előtte Istenhez meg nem térnek, örök halállal lakolnak”

„Ti igazak, ne féljetek! Imádkozzatok és bízzatok az ima szent erejében! Örvendezzetek, mert mennyei Atyámnál irgalmat nyertetek. Ne féljetek, sőt örüljetek, mert Szeplőtelen Anyám királynői hatalmával, a kegyelem teljességével és az angyali seregek erőivel megsemmisíti a pokol erőit!”

 

Miért késik a világbéke?

 

Egy pap tette föl ezt a kérdést nekem; én a Szűzanyától a következő választ kaptam: „A világbéke időszaka nem késik. A mennyei Atya pusztán időt kíván adni azoknak, akik képesek megtérni és bűnbánó lélekkel Istenhez menekülni. Még azok közül is sokan megtérnek és hisznek majd Istenben, akik addig létezését is tagadták. Ezt a többletkegyelmet, a büntetésig fennmaradó időt azért kapja az emberiség, mert a világ minden táján hosszú éveken át végzett engesztelést és bűnbánati cselekedeteket a mennyei Atya szívesen fogadta. A megtértek előtt bezárulnak a pokol kapui, nem kárhoznak el. Megtérésük kegyelmi ereje őrzi őket, hogy bűneikbe többé ne essenek vissza. Engeszteléseteknek azért van ereje, mert Én, a Világ Győzelmes Királynője veletek együtt imádkozom és engesztelem a megbántott Istent. Leányom! Még lélegzetvételetek is engesztelő imádság legyen Isten előtt!”*

 

* Ugyanerre a kérdésre Jézus - L. Ramonet közléseiben a következő választ találjuk, szintén a Szent Szűztől: ”Ha egykor Isten csak fokozatosan terjesztette szét a vízözön víztömegét, hogy a bűnösöknek időt adjon a megtérésre, úgy tesz ma is végtelen jóságában és főleg nagy irgalmasságában. Figyelmeztetésként hol itt, hol ott méri csapásait, hogy így üzenjen a lelkeknek – akár azért, hogy figyelmeztesse őket, akár azért, hogy lehetővé tegye haragja következményeinek elkerülését, avagy enyhítését. Ha ezek a tisztító csapások eredményesek, felhagyhattok a félelemmel. Egyébként még nagyobb büntetésekkel tisztítja meg a lelkeket az ég.” (Forrás: Két Szív, Vallás és élet kiadása, 1978.)

 

A sátán diadalmámora

 

A Szent Szűz azt közölte velem, hogy amikor a sátán már-már mindenütt hatalomra jut, amikor a legtöbb lelket meghódította magának, amikor azt hiszi mértéktelen gőgjében, hogy elpusztíthatja a jót és Isten egész teremtését, a lelkeket is beleértve, amikor az igazi hit és világosság már csak néhány lélekben él, mert az ingatagok mind hajlottak a sátán csábítására – akkor következik el az isteni irgalom és kegyelem döntő győzelme, amely véget vet a hazugság tobzódásának, s megnyitja az utat a világ szent békéje előtt.*

 

* „Abban a pillanatban, amikor a sátán elfoglalja helyét, mint a világ ura és már győztesnek érzi magát, Én magam tépem ki kezéből a zsákmányt. A végső győzelem egyedül az Enyém és Fiamé lesz.” (Stefan Gobbi milánói papnak adott közlések egyike. Forrás: Az Egyház és jövője, V. és to. /980/)

 

A szeplőtelen hatalom

 

Jézus mondta: „Gonoszságában megátalkodott ez a világ. Minél megátalkodottabb, annál távolabb kerül Tőlem. De szeretetemtől mégsem menekülhetnek el. Kezemet nyújtom feléjük, ami büntetés és irgalom egyszerre: az Engem szeretőknek irgalom, az elvetemülteknek büntetés. Ha Én szólok hozzátok, annak szavát halljátok, aki mindenek felett áll. Ha kezemet nyújtom felétek, Szeplőtelen Anyám jelenik meg nektek, hogy megmeneküljetek. A gonoszság önmagát sodorja még féktelenebb gonoszságok felé. Már maga a gonoszság könyörög megálljért! Szeplőtelen Anyám hatalma képes megállítani a leomló hegyeket; visszatartani a medrükből kilépő folyamokat, lecsitítani a tenger háborgó vizét; Ő segít rajtatok”*

 

* „Igen, figyelmeztetésem szerint rettenetes lesz a felfordulás a földön, mert a bűn sarával beszennyezett emberiség elveszítette az Istenhez vezető utat.” „Ez a világ és az Egyház legsúlyosabb időszaka lesz.” – „A csapások és a zűrzavar ezen óráiban meneküljetek Mária Szeplőtelen Szívéhez, Ő lesz menedéketek és Általa nyertek irgalmat.” (A Szűzanya szavai J. L. Ramonethez. Op. cit.)

 

A Szűzanya közbenjárása

 

A világcsapást és a bűnbemerült világ pusztulását a Szűzanya Szeplőtelen Szíve akadályozta meg napjainkban is. Szörnyű sors vár az emberiségre, ha nem tér meg. Az Úr Jézus Szeplőtelen Anyánkon keresztül kívánja kegyelmeit adni. Ezért a Szent Szűz szólít fel bennünket engesztelésre, bűnbánatra. Az Úr Jézus mindent a mi szép és győzedelmes Szűzanyánk közbenjárására ajándékoz nekünk, hiszen a Szűzanya szünet nélkül könyörög az emberiségért.

 

A Szentlélek kiáradása

 

Láttam Isten Szent Lelkét – mint valami pusztító tüzet – kiáradni a világra. Nem békességet hozott ez a tűz és nem is irgalmat, hanem súlyos és rettenetes büntetést. Ahol a Szentlélek lángja végigsöpört, a kárhozott lelkek ezrei hullottak a pokolba. De még mielőtt minden romhalmazzá változott volna, láttam, amint a Szent Szűz könyörögve térdre hull Jézus előtt, és irgalomért esedezik a világ számára. Jézus nem nézett Anyjára, hanem a mennyei Atyára figyelt. A mennyei Atya pedig a világ fölé haragjában kiterjesztett kezét nem vonta vissza. Ekkor a Szent Szűz levetette két válláról a békesség palástját, és hirtelen ráterítette a világmindenségre. Mindazok a részek, amelyeket a Szűzanya palástja befedett, megmenekültek a büntetéstől és a békesség kék színében fénylettek. Ám ott, ahová a palást nem ért el, továbbra is a harag vörös színe izzott. Megértettem, hogy az isteni büntetést csak akkor kerülhetjük el, ha a Szűzanya palástja alá menekülünk, s Hozzá folyamodunk irgalomért.

 

A Szűzanya győzelmének sürgetése

 

Egy papi személy azzal a kéréssel fordult hozzám, kérdezzem meg a Szűzanyát, mit tegyünk mielőbbi győzelméért. A válasz így hangzott: „Ha siettetni és segíteni kívánjátok királynői győzedelmem nagy csodáját, amellyel megmentem a világot, akkor ti, akik közel vagytok Hozzám (egyházi személyek), csatoljátok az engeszteléshez, az ima és életáldozathoz a feltétlen és gyermeki bizalmat Bennem és isteni Fiamban. Bizalmatok eddig nagyon is hiányos volt. Pedig imádságotok hatékonysága bizalmatok mértékétől függ. Ha így imádkoztok, a győzelem, amelyet annyira vágytok, hamarabb meghozza a világbékét és a megtisztult mindenség örömeit. Bizalom! Végnélküli bizalom, gyermekeim!”.*

 

*Jézus szavai J. L. Ramonet–hez: „Az engesztelő szeretet felajánlása átalakítja szívünk sebeit az élet forrásaivá. Lehetővé teszi számunkra, hogy hódítóként jöjjünk vissza erre a felforgatott földre, megfékezzük a vihart, egy felséges mozdulattal szétszórjuk a sok hittagadót, akik pokoli dühhel igyekeznek lerombolni hiteteket és mindent, ami Istenhez tartozik. Ez a felajánlás lesz az összhang, amely betölti a világegyetemet, a legyőzhetetlen remény szava mindenki számára. De ez a királyi és királynői uralom csak akkor valósul meg egyetemesen, ha előbb belsőleg, szívetekben létezik, mint mindenen áthatoló bizalom. Lelketek titkos szentélyében alapítjuk meg a világosság, az irgalmasság és a szeretet isteni uralmát, amely elhozza a földre a kimondhatatlan béke égi szellőjét.”

 

Jézus imádkozik

 

Egy alkalommal láttam Jézust, amint a mennyei Atyához fohászkodott. Megkérdeztem: „Én Jézusom! Most kikért és miért imádkozol?” Jézus így válaszolt: „Gyermekem! Azokért imádkoztam, akikért nektek is imádkoznotok kell. Esedezzetek a mennyei Atyához, hogy a földön mihamarabb véget érjen az emberi gonoszság. Fohászkodjatok, hogy az emberek szívét eltölthesse a szent és mennyei béke, amelyet Én hoztam a földre, hogy elterjedjen mindenütt. Könyörgésem által kieszközöltem Atyámtól, hogy hamarosan véget érjen a szenvedés, és közétek jöjjön az égi öröm korszaka. Addig azonban még nehéz megpróbáltatások állnak előttetek, amelyek súlyát imával, könyörgéssel, szüntelen engeszteléssel csökkenthetik. Imádkozzatok hát buzgó és szent reménységgel, hogy az ég angyalai és szentjei Velem és Szeplőtelen Anyámmal egyesülve irgalomért könyörögjenek értetek mennyei Atyámnál. Engeszteljétek a megbántott Istent egymás bűneiért is. Csak így lesz hathatós köztetek a nagy csoda kegyelme, amely már igen közel van.”

 

A világbéke

 

Jézus egy látomásban megmutatta nekem, hogy később, a megtisztítás után az emberek angyali és tiszta életet fognak élni. Végetérnek a hatodik parancsolat elleni vétkek, a házasságtörések, a hazugságok. Az Üdvözítő ezt a jövendő tiszta világot úgy mutatta meg, mint amit szüntelen szeretet, boldogság, isteni öröm hat át. Láttam, hogy Isten áldása bőségesen árasztja el a földet. A bűn és a sátán vereséget szenved és visszavonul. *

 

A nagy megtisztítás után a szerzetesek és a világiak élete szeretetben és tisztaságban virágzik. A megtisztított világ a Szűzanya által nyeri majd el az Úr békéjét. De hogy mindez mikor fog megvalósulni, nem mondta meg nekem az Úr.”

 

* „A világ koporsóban fekszik majd, de vérében megtisztulva feltámad, oly dicsőségesen, ahogyan Én keltem ki a sírból" (Jézus szavai M. J. Jahenny-nek, Az Egyház jövője, V. és Eo. 1980.). ”Pompás lesz békém uralma és napkelettől napnyugatig segítségül hívják és dicsérik az Én Nevemet” (uo.). ”Isteni akaratom kiterjeszti ragyogását az egész világra. Ez a ragyogás meghívás a népek számára, hogy jöjjenek és meneküljenek Szívembe. Mondd meg gyermekeimnek, ne kételkedjenek az eljövendő diadalban, mert Engem sértenek kételkedéseikkel". (uo.)

 

Az Egyház megpróbáltatásai

 

Az Úr Jézus tudomásomra hozta, hogy a világbéke beköszöntése előtt, közvetlenül a nagy csapást megelőzően, nagy rémület és zűrzavar lesz úrrá az Egyházban. Ennek a zűrzavarnak oka az istentelenség behatolása az Egyház zárt szentélyeibe is, a világiasság és a hagyományok feldúlása mindenütt. Ez a zűrzavar együtt fog járni a nemzetek közötti ellentétek végsőkig való éleződésével, amely mindenféle háborúk kirobbanásához vezet. Megtudtam azt is, hogy sokan fogják támadni az Egyház évezredes építményét; céljuk az, hogy a hívőket elidegenítsék az Egyháztól, megfosszák őket a bizalomtól, s mindannyiukat kiszolgáltassák a sátánnak. *

 

* ”A keresztény társadalomról Isten lemetszi a megromlott és üszkös tagokat, hogy megmentse Egyháza titokzatos testének többi részét” ”Az égből érkező tűz az embereket bölcsebbekké, alázatosabbakká fogja tenni. Egy új világ támad, amelyben Jézus megdicsőül. A megújult Egyháznak is jobban fognak engedelmeskedni és jobban fogják tisztelni Őt, mint azelőtt. Szentek új nemzedéke támad a földön, akik Isten igazi gyermekei lesznek. Angyali szolgák gyanánt hirdetik meg majd a világban a Szent Evangéliumot, a Szentlélek tüzével eltelve, a lelkek üdvösségéért" (Jézus szavai J. L. Ramonet-hoz, op. cit)

 

A meg nem tértek sorsa

 

Az Üdvözítő azt mondta: „Atyám jobbja eltörli azokat a bűnösöket, akik a kegyelem, a figyelmeztetések és az Egyház szakadatlan fáradozásai ellenére sem térnek meg.” Hogy ez mi módon fog megtörténni, az Üdvözítő nem adta tudtomra.*

 

*Minden Népek Nagyasszonya jelentette ki 1952-ben. ”Az Egyház rettenetes küzdelmek előtt áll. Minden romlásnak indul benne, de a mag megmarad.” Ekkor a látnok a földgömböt látta, s rajta szerte futkosó, láthatóan megzavarodott bárányokat; a bárányok közül némelyek verembe estek, mások másként pusztultak el; de sokan élve maradtak. A Nagyasszony rájuk mutatva így szólt: ”Látod ezt? Az Egyház, a nyáj, szétszóródik, és sokan elvesznek így. De azután a Minden Népek Nagyaszszonya visszavezeti őket az egy akolba.” (Szűz Mária kinyilatkoztatása az Amszterdami Látnoknőnek. Forrás: Minden Népek Nagyasszonya. V. és É. 1972.)

„Isten bosszút fog állni az Egyház mártírjaiért és az istenteleneket megbünteti.”

 

A megtisztult Anyaszentegyház

 

A közös nagy szenvedésben megtisztult Anyaszentegyház ismét beöltözik kezdeti szegénységébe, az alázatosságba és egyszerűségbe. Nem lesznek sem adományozott, sem vásárolt címek és rangok. Ehelyett azonban a szentség Lelke járja majd át az Egyház minden tagját, s a Hegyi Beszéd követelményei szerint fognak élni a keresztények. Ahogyan közelebb jutunk a végső dolgok beteljesedéséhez, úgy fog végbemenni és elterjedni ez az egyszerűség és a szegénység.

A világcsapás után nem lesz mód nagy palotákat építeni és díszes ruhákat hordani. A címek is eltűnnek, mert mindenki tudni fogja, mi a kötelessége. A felszentelt pap elnevezése: paptestvér, és még Krisztus helytartójának is ez lesz a megszólítása: pápatestvér. Szükséges, hogy mindaz bekövetkezzék, mert e nélkül nem jöhet el a mennyek országa, a dicsőséges béke, a boldogság országlása.”*

 

*”Mialatt ellenfelem sötétbe borította az Egyházat és oly sokakat elpusztított annak pásztorai közül, Én, az Én Szívem titkos mélyén előkészítettem az új Egyházat, amely egészen a fényé. Ugyanaz az Egyház, de megújult, amelyben visszatükröződik a Legszentebb Háromság dicsősége, és amelyben minden lélek imádni fogja Jézust és dicsérni Őt, egyetértésben és teljes egyszerűségben. Az Egyház olyan fényben ragyog majd, amilyet még sohasem tapasztalt az Utolsó Vacsorától mindmáig." (Jézus szavai S. Gobbinak, op. cit.)

 

A Békesség Királynője

 

Láttam, hogy amikor a földön béke lesz, és Isten szeretete uralkodik, egy Pásztor lesz és egy Akol. Mária, minden hívő Anyja a legkülönbözőbb formákban megjelenve fogja irányítani a lelkek életét. Ő, a béke korszakának Királynője, Nagyboldogaszszony, a fehéreknek fehér, a feketéknek fekete, a sárgáknak, barnáknak, vöröseknek pedig sárga, barna és vörös Madonna gyanánt fog megjelenni. Ő lesz minden tisztelet közvetítője Isten felé Jézus Krisztus által, és minden égi kegy átadója a ráruházott hatalom által. Palástja beteríti a világmindenség csillagos egészét, hármas szentkoronája pedig az ezeréves béke földjét fogja díszíteni. Az Ő Szíve – Jézus Szentséges Szívével egyesülten – fogja irányítani a világot egészen a végső ítélet elérkeztéig.*

 

*Nemzetek! A Minden Népek Nagyasszonya könyörög hozzátok! Jól figyeljetek: Isten Anyja soha nem szólt még így az emberekhez. Azért üzenek nektek, hogy megmentselek benneteket pusztító találmányaitoktól, s elvezethessek titeket a szent béke birodalmába. Kérjétek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hogy Isten védje meg népét, s állítsa vissza a részekre töredezett világ egységét az Ő dicsőségére. A nemzeteknek eggyé kell válniuk a bölcsességben és a szeretetben; eggyé kell lenniük a Minden Népek Nagyasszonyának vezetése alatt Egy közösséggé kell válnotok. Hangsúlyozom: egy közösséggé” (Minden Népek Nagyasszonyának üzenete az Amszterdami Látnoknőn keresztül, op. cit)

„Az istentelenek trónja helyén két dicsőséges trónus fog emelkedni: Jézus Szentséges Szívéé, és az én Szeplőtelen Szívemé.”

 

Az eljövendő békéről

 

Jézus: „Békét hoztam, amikor megszülettem, de a világ még nem élvezte azt. A békét a világnak meg kell kapnia. Az emberek Isten gyermekei. Isten saját lelkét lehelte beléjük. Isten nem engedi magát megszégyeníteni, ezért Isten gyermekeinek élvezniük kell a békét, amit megígértem nekik”

 

A VILÁG ELJÖVENDŐ SORSA ISTEN TERVÉBEN:

 

Nincs ember a földön ma, akinek nem érintette szívét a szorongás, mi lesz az emberiség jövője? Háború? Béke? Túléljük-e az atomkorszakot, amely egyaránt válhat boldogulásunkra és pusztulásunkra is? De ha megfigyeljük a mai emberiség lelkületét, a gyilkolást, terrorizmust, az egyre jobban elhatalmasodó bűnöket, joggal félhetünk, hogy ilyen lelki talajból nem nőhet ki a béke, a nemzetek megértése. Bűnös talaj bűnös virágot hoz.

A kutató elme Istenre tekint, választ, reményt Tőle vár. 1917-ben Fatimában az emberiség megmentését Isten a Szűzanya Szeplőtelen Szívének tiszteletétől tette függővé. Ha növekszik bennünk a Beléje vetett gyermeki bizalom, szeretet, úgy Isten megadja a világnak a békét. Mi bűnösök nem tudjuk önmagunkat megmenteni. Ehhez a Szeplőtelen Szív könyörgése kell. Jézus kérte az öt elsőszombat megtartását: rózsafüzért, a negyedórai elmélkedést, szentáldozást e napon, a Szeplőtelen Szív szándékaival egyesülve. Jézus ismerve az emberi természetet, konkrét feladatot adott részünkre ezzel a gyakorlattal.

Felmerül a kérdés: vajon elterjedt–e eléggé ez a tisztelet? Elterjedt–e annyira, hogy Isten megmenti az emberiséget? Ha megvizsgáljuk magunkat. félelemmel kell megalázkodnunk.

Az 1940-es években Isten újra nyilatkozik Magyarországon Natália nővérnek, és bemutatja neki a jelen történelmi idő végső korszakát.

 

A VILÁG VÉGSŐ KORSZAKA ISTEN TERVEIBEN MÁRIA KORSZAKA

 

”Láttam, amint a Szentháromság tanácskozott a bűnbe merült világ sorsa fölött. Angyalok. szentek, és az egész mennyország leborulva mélységes csendben imádták ezalatt. A mennyei Atya szólt:

– „A bűnbe merült világnak igazságosságom szerint el kell pusztulnia” – Akkor láttam, hogy Jézus, az Irgalmas Szeretet, Hozzá simult, könyörögve kérte, leborult Előtte, és bár egybeforrt Vele, mégis külön Személy volt:

– „Atyám, Fiad vagyok. Te rendelted el hogy meghaljak e világért!” – és megmutatta Sebeit, amelyek égtek mint a tűz.

A mennyei Atya hatalmas keze – mely nem atyai kéz volt, hanem súlyos igazságos és büntető kéz – a világra nehezedett. Akkor Jézus, sebes kezét odatette a mennyei Atya keze alá és kérte:

– Kegyelmezzél még... De a mennyei Atya keze csak nyomta lefelé Jézus ragyogó sebekkel ékes kezét:

– „Nem, Fiam. Már a bűn kiált Hozzám pusztulásért!”

Rettenetes volt, mert úgy tűnt, hogy az Igazság győz az Irgalmas Szeretet felett. Akkor Jézus oldalra tekintett a Szűzanya felé, és így kiáltott: – „Szeplőtelen Anyám, jöjj, segíts a mennyei Atya büntető kezét fönntartani, az Én kezem kevés!” A Szűzanya alig tette tenyerét Jézus keze alá, a mennyei Atya fölemelte az Igazságosság kezét, és így szólt: – „Fiam! Győzött az Irgalom. A bűnös világ kegyelmet nyert a Szeplőtelen Istenanya könyörgésére. A világ megmentését a Szűzanyára bízzuk. A világ megmentéséhez hatalom kell”. Ezért a Szeplőtelen Istenanyát felruházzuk királynői hatalommal. Ő lesz a világ győzelmes Királynője. A bűnbemerült, pusztulásra ítélt világnak mintegy második Társmegváltója, aki által az emberek kegyelmet nyernek, és üdvözülnek. Uralma alá rendeljük az angyali seregeket is.”

Amint a mennyei Atya e szavakat kimondta, a mennyei seregek örömujjongásban törtek ki, ünnepelve Máriát. A Szűzanyát hármas legnagyobb erénye ékesítette, amikor megjelent: szeplőtelen tisztasága, lángoló szeretete, és olyan mélységes alázatosság, hogy láttam – bár Isten adta Neki, mégis – még Isten is csodálja azt.

Boldogság töltötte el, hogy beteljesednek az ismeretlen kis názáreti lánykának szavai a Magnificatban : „És fölmagasztalja az alázatosakat...” Őrajta. „ Mert ekkor a Szentháromság megkoronázta a Szűzanyát. A korona ragyogott, hármas volt. Az Atya, Fiú, Szentlélek jelképeként.

Amikor királynői palástját hozták, láttam, hogy díszes kapcsában élet van. A Szentháromságnak a Szűzanyához való kapcsolatát jelképezte, az volt benne: Az Atyaisten Lánya, a Fiú Édesanyja, a Szentlélek Mátkája.

A három isteni Személy működött a Szűzanyában. A Szentlélek mintegy újból beárnyékolta Őt, hogy újból a világnak tudja adni Jézust. A mennyei Atya a kegyelmek zuhatagával árasztotta el Őt. A fiúból kimondhatatlan boldogság és szeretet áradt felé, mintegy „gratulált neki”, miközben így szólt: – „Szeplőtelen Anyám, világ győzelmes Királynője, mutasd meg hatalmadat! Ezúttal Te leszel a bűnös emberiség megmentője. Ahogy akaratom szerint közreműködtél a megváltásban, mint Társam, mint Társmegváltó, úgy részesítelek királyi hatalmamban is. Ezzel Rád bízom a bűnös emberiség megmentését, amit királynői hatalmaddal most már megtehetsz. Kell, hogy mindenben részesítselek Téged, akarom, hogy mindenben Hozzám légy hasonló. Társmegváltója vagy az emberiségnek.”

Akkor láttam, hogy palástja Jézus Vérével van átitatva, piros és bíborszínben játszik. Figyelmem ekkor az angyalok felé irányult, akik mély tisztelettel vették körül királynőjüket. Fehér, piros és fekete ruhában. Megértettem, a fehér szín a világ eljövendő tisztaságát jelképezi, a piros a tisztulás vértanúságát, a fekete az elkárhozottak fölötti gyászt. Ekkor a Szűzanya elindult, szelíden és mégis méltósággal teljesen, a világ felé, uszálya végét nem láttam, de tudtam, hogy a mennyei Atyánál van. A világot mint óriási gömböt láttam, amelyet a bűn töviskoszorúja szorított, telve volt bűnnel. A sátán mint kígyó tekeredett rá, és minden bűn és piszok belőle jött.

A Szűzanya mint Győzelmes Királynő állt rá erre a világot jelképező gömbre. Első királynői cselekedete az volt, hogy Jézus Vérével átitatott palástját ráterítette. Majd megáldotta a világot, és én láttam, hogy vele egyidőben a Szentháromság áldja meg a világot.

A sátáni kígyó ekkor rettenetes dühhel és elszántsággal támadt felé, nyitott pofájából lángot lövellt. Féltem, hogy ruhája elég, de még csak nem is érinthette azt. A Szűzanya nyugodt volt, mintha nem is harcolna, csendesen nyakára lépett. A kígyó tovább okádta a tüzet, a gyűlölet és bosszú jelképét, de ezzel már ártani nem tudott, a világ körül eltűnt a bűn töviskoszorúja, és kivirágzott középről egy liliom.

Láttam azt is, hogy a Szűzanya áldása minden népre, nemzetre, és emberre száll. Hangja fenséggel és leírhatatlan kedvességgel szólt:

– „Jövök!

– Segítek!

– Fegyelmet és békét hozok! MEGMENTELEK TITEKET!”

 

Jézus megmagyarázta nekem: „Szeplőtelen Édesanyám legyőzi a bűnt, királynői hatalmával. A liliom jelenti a világ megtisztulását, az elkövetkező paradicsomi korszakot, amikor az emberiség mintegy bűn nélkül fog élni. Egy új világ, egy új korszak lesz. Ez lesz az a kor, amit az emberiség elvesztett a paradicsomban. Amikor Szeplőtelen Anyám a kígyó nyakára lép, bezárulnak a pokol kapui. A harcban részt vesznek az angyalok seregei is. Az enyémeket már megjelöltem.”

 

A VILÁG KIRÁLYNŐJE GYŐZELMÉÉRT

 

„SZEPLŐTELEN ANYÁM ENNEK A KORSZAKNAK IS MINTEGY MÁSODIK MEGVÁLTÓJA LESZ” – mondotta Jézus.

– Jézusom, mit tegyünk, hogy mielőbb eljöjjön Szeplőtelen Édesanyánk és Királynőnk győzelme? – ”Kérjétek Őt sokszor:

SZEPLŐTELEN ÉDESANYÁNK, A VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE, MUTASD MEG HATALMADAT!”

Én elmondtam e fohászt, és megkérdeztem Édesanyánkat: ”Mit kívánsz a Te gyermekeidtől, mit cselekedjünk, amíg eljön dicsőséges korszakod?” A Szűzanya ruhája akkor megváltozott. Fekete tüllfátyol övezte, de ezen is rajta volt a hármas korona. Boldog arca eltűnt, mély bánat ült rajta, kezét összekulcsolva könyörgött a világhoz, és miközben könnyei folytak, mindenkit hívott: „Jöjjetek, kedves Gyermekeim! Jöjjetek, Velem együtt engeszteljétek a súlyosan megbántott Istent!”

Világosan megértettem, hogy e n g e sz t e l n ü n k kell, az egész világnak, de különösen Magyarországnak!

Jézus több alkalommal megmagyarázta nekem, hogy mit ért engesztelésen és mit kíván tőlünk!

 

1. „Engesztelésen elsősorban azt értem, hogy mindenki jobb legyen, mint eddig volt. Vagyis, aki eddig káromkodott, az dicsérjen; aki lopott, többé ne tegye; aki gyűlölködött felebarátjára, ezután szeresse őt. Aki testének szolgált, szolgáljon lelkének, stb. Mindenki tartson eddigi élete fölött bűnbánatot, és valamiben mindig térjen meg.

 

2. Én a világot böjttel, virrasztással és szenvedéssel váltottam meg. – Böjtöket kívánok enyéimtől, virrasztást, imádságban töltött szent órát, és a szenvedések elviselését Irántam való szeretetből.”

A böjtről: A Szűzanya Medjugorje-ban pénteken kéri a böjtöt kenyéren és vízen. A Szeretetláng kiválasztottjától hétfői napon kéri a böjtöt kenyéren és vízen, a tisztítóhelyen szenvedő papi lelkek kiszabadításáért.

Az egészen különleges böjt: Jézus Natália nővértől szigorúan és határozottan nem az étel böjtjét, hanem a nyelv böjtjét kérte: Ne szóljuk meg testvéreinket, mert ez az ostorozás őt éri. Haraggal szólt arról, hogy szentmiséről jövünk, és máris megszólunk másokat. – Csodálkoznak azon, hogy nem teljesítem kéréseiket. Még véres az ajkuk és már gyaláznak Engem. Így hiába az imádság, és hiába minden önsanyargatás.”

 

A virrasztásról és engesztelő szentórákról: A Szeretetláng-üzenetben a Szűzanya csütörtökön és pénteken Szent Fia különös engesztelését kéri családi engesztelő szentóra keretében. Ezt az imaórát végezhetjük otthon, a szentolvasó imádkozásával, elmélkedéssel, szóbeli ima nélkül, Jézus és a Szűzanya jelenlétébe helyezkedve. Ha engesztelő szentséglátogatást végzünk, vagy a kitett Oltáriszentség előtt engesztelő szentség imádást tartunk, különös kegyelmet ígér nekünk a Szűzanya. A haldoklók lelkének megmentéséért éjszakai virrasztást kér, mert: „minél több az áldozatos és imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön.”

A szenvedések elviseléséről: ”Találkozzatok Velem minden pillanatban. a szenvedések óráiban is. Mondjátok Nekem: „Köszönöm, áldott légy! Legyen, ahogy akarod!” Ennél többet embertől nem kívánok. Többet ér, mintha reggeltől estig ostorozná magát valaki.”

 

3. Jézus kéri a rózsafüzér imádkozását – Láttam, hogy minden szemnél Jézus Vérének egy–egy cseppje hullik arra, akiért mondjuk, vagy azok lelkére, akiket Jézus meg akar menteni, de különösen könyörögnek érte a tisztítóhelyen szenvedő lelkek.

 

4. Jézus legfőképpen Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét és engesztelését kéri tőlünk. Ennek megalapozását és módját a következő fejezet ismerteti.

 

A SZEPLŐTELEN SZÍV TISZTELETE

 

1934-ben kértem Jézust, hogy életének 33 éve tiszteletére, amelyet a földön töltött, adjon nekünk olyan kegyelmet, amely naponta megújulást hoz nekünk.

(Natália nővér ekkor ismételten kérte Jézustól, hogy mindenben szeretne hasonlítani Hozzá, abban is, hogy akkor haljon meg. Valóban, halálos betegséget kapott. A zárdában le is mondtak róla az orvosok. Ekkor Jézus szelíden, szeretettel kérdezte tőle, nem akarna-e még élni és Érte szenvedni, lelkeket menteni? Natália nővér akkor azt válaszolta, hogy a világ végéig is szeretne élni, hogy szenvedhessen, ha ezzel Jézusnak örömet szerez.)

Jézus akkor kérte őt, kívánjon bármit, teljesíteni fogja. Ekkor kérte Natália nővér a fenti kegyelmet. S Jézus válasza:

– „Olyan kegyelemben részesítelek téged, és minden embertestvéremet, amely sok örömet hoz nektek életetek minden napján.”*

 

* A rendelkezésünkre álló kéziratok szerint úgy tűnik, hogy Natália nővér ezeket a kegyelmi ígéreteket az Úr Jézustól 33.-ik születése napjára kapta. Abból az időből ennek nincs írásbeli nyoma csak az Úr megjegyzése maradt fenn, mely szerint ezt az ajándékát Ő Szeplőtelen Édesanyja tiszteletéhez fűzi.(Vö. - 14. oldal) Majd nyolc évvel később – Natália nővér lelki életének érettebb fokán – az Úr Jézus csodálatos látomás folyamán megalapozta és elmélyítette a Szeplőtelen Szív tiszteletét, s egyúttal megerősítette 33 ígéretét is – lelki vezetője utasítására e látomást, valamint az ehhez fűzött kegyelmi ígéreteket akkor írásban is megörökítette, amint a fenti sorokból kitűnik.

 

1942. aug. 15–én az Úr Jézus nagy kegyelemben részesített, amennyiben egy látomás folyamán nagy ígéreteket tett azoknak, akik a Szeplőtelen Szív tiszteletére kilencedet tartanak.

Amint imádkoztam, láttam, hogy Jézus megállt mellettem. Kézen fogott és a Szűzanya elé vezetett, majd így szólt:

– „Gyermekem, tekintsd Édesanyádat, mint a Világ Királynőjét. Szeresd Őt, és gyermeki bizalommal vedd körül. Ezt kívánom tőled és mindenkitől”

Ekkor az Úr Jézus kissé felemelte a Szűzanya palástját és Szeplőtelen Szívére mutatva így szólt: – „Ahogy Én Szeplőtelen Anyám Szívén keresztül jöttem a világra, úgy ti is az Ő Szeplőtelen Szívén keresztül jöjjetek az Én Szívemhez.”

Erre titokzatos módon kezébe vette Szeplőtelen édesanyja Szívét, és a világhoz fordulva így szólt: – „Íme, a Szeplőtelen Szív, melybe kegyelmeimet helyeztem a világ és a lelkek számára. Ez a Szív kegyelmeim forrása, melyből a világ élete és megszentelődése ered. Amint az Atya Nekem adott minden hatalmat az égben és a földön, úgy adom a világ és bűn feletti hatalmat Szeplőtelen Anyám Szívébe. – Leányom – Margit * – által már tettem nagy ígéreteket a világnak. Minthogy jóságom kimeríthetetlen és kegyelmem végtelen, most még többet ígérek.

Ha az emberek azt akarják, hogy ígéreteimet elnyerjék, szeressék és tiszteljék Anyám Szeplőtelen Szívét. Adják jelét ennek a tiszteletnek azáltal, hogy kilenc egymásután következő első-szombaton – s a hónap első-péntekein ugyanígy – megfelelő előkészülettel, bűnbánattal járuljanak a szentáldozáshoz. Szándékuk az legyen, hogy isteni Szívemet engeszteljék, egyesülve Anyám Szeplőtelen Szívével.”

Megértettem, hogy Jézus ugyanazt kéri, amit a gyászruhás, fájdalmas Szűzanya kért: hogy Vele együtt engeszteljük a megbántott Istent. – Megkérdeztem Jézust, kell-e külön engesztelni a Szűzanyát is – mivel tudtam, mennyi hálátlanság és káromlás éri Őt is. – Jézus azt felelte:

– Kedves Gyermekeim! Aki Engem megbánt, megbántja Anyámat is. Aki Engem engesztel, engesztelést nyújt Anyámnak is. Anyám és Én Egyek vagyunk a Szeretetben.”

Amikor az Úr ezt mondta, sok örvendetes dolgot tudtam meg, ami a Két Legszentebb Szív egyesülését illeti.

 

*Alacoque Szent Margit (1690), a Jézus Szíve-tisztelet megindítója.

 

Jézus tudtomra adta, hogy aki havonta gyón, nem kell külön gyónnia akkor, ha nem követett el halálos bűnt. Ha azonban az első-szombat korábban esik az első-pénteknél, akkor – ha lehetséges – gyónjunk újra.

Jézus megtanított egy imádságra, amit elsőszombaton imádkozzunk:

„Jézus Szíve, fölajánlom Neked Mária Szeplőtelen Szíve által ezt a szentáldozást, hogy engesztelést nyújtsak minden megbántásért, amellyel illetnek Téged.”

 

Az Úr Jézus ígéretei:

 

Az ígéretek mindazok számára érvényesek, akik megtartják az első-szombati kilencedet a fentiek szerint:

 

1. „Mindazt, amit Anyám Szíve által kérnek – feltéve, hogy a kérések megegyeznek Isten végzésével – megadom nekik még a kilenced idején, ha ezt Tőlem bizalommal kérik.

 

2. Minden körülmények között érezni fogják Anyám különleges segítségét és áldását.

 

3. Béke, egyetértés és szeretet fog uralkodni lelkükben és családjukban.

 

4. A családokat megóvom a botrányoktól, a csalódásoktól és az igazságtalanságoktól.

 

5. A házastársak együtt maradnak, és az eltávozottak visszatérnek családjukhoz.

 

6. A családtagok meg fogják egymást érteni és mindvégig állhatatosak maradnak a hitben.

 

7. A gyermekeket váró anyák Anyám különös oltalmát tapasztalják, és mindazt elnyerik, amit maguknak és gyermeküknek kérnek.

 

8. A szegények lakáshoz és táplálékhoz jutnak.

 

9. Elvezetem őket az imádság és a szenvedés szeretetére, megtanulják szeretni Istent, felebarátjukat és ellenségeiket.

 

10. A bűnösök különösebb akadá1yok nélkül megtérnek, akkor is, ha más végzi el helyettük a kilencedet.

 

11. A bűnösök nem fognak visszaesni előző bűneikbe, s nemcsak bűneik bocsánatát nyerik el, hanem a tökéletes bánat és szeretet által a keresztségi ártatlanságot is.

 

12. Akik ezt a kilencedet a keresztségi ártatlanságban végzik, ezután nem fogják Szívemet egészen halálukig egyetlen súlyos bűnnel sem megbántani. (Különösen áll ez a gyermekekre!)

 

13. Az őszintén megtérő nemcsak a kárhozattól, hanem a tisztítótűztől is megmenekül.

 

14. A lanyhák elhagyják tespedésüket, buzgóságukban kitartók lesznek, és rövid idő alatt nagy tökéletességre és szentségre jutnak.

 

15. Ha a szülők, vagy valamely családtag végzi el az első-szombati kilencedet, nem kárhozik el senki a gyermekek és a családtagok közül.

 

16. A fiatalok közül sokan megkapják a papi, vagy szerzetesi életre szóló hivatást.

 

17. A hitetlenek hitre jutnak, az eltévelyedettek visszatérnek az Egyházba.

 

18. A papok és szerzetesek hűségesek maradnak hivatásukhoz, a hűtlenek elnyerik a bűnbánat és visszatérés lehetőségének kegyelmét.

 

19. A szülők és az elöljárók nemcsak lelki, hanem anyagi gondjaikban is segítséget kapnak.

 

20. A test megszabadul a világ és a sátán kísértéseitől.

 

21. A kevélyek alázatosak, az indulatosak egymást szeretőkké lesznek.

 

22. A buzgó lelkek megtapasztalják az ima és az áldozat édességét; nyugtalanság, kétségek, aggályok nem gyötrik őket sohasem.

 

23. A haldoklók halálküzdelem és a sátán támadása nélkül fognak távozni, a hirtelen és készületlen haláltól megmenekülnek.

 

24. A haldoklók oly nagy vágyat éreznek az örök élet után, hogy magukat akaratomnak megadva Anyám karjai közt távoznak a földi életből.

 

25. Az ítéletnél ugyanők Anyám különös oltalmát fogják tapasztalni.

 

26. Megkapják a kegyelmet, hogy az Én szenvedésem és Anyámé iránt részvétet és szeretet érezzenek.

 

27. A tökéletességre törekvők kiváltságképpen elnyerik Anyám fő erényeit: az alázatosságot, a tisztaságot és a szeretetet.

 

28. Bizonyos külső és belső öröm és béke fogja őket kísérni egész életükben, mind egészséges, mind beteg állapotukban.

 

29. A papok elnyerik azt a kegyelmet, hogy minden nehézség nélkül az Én Anyám jelenlétében éljenek.

 

30. Azok, akik a Velem való egyesülésben előrehaladtak, megkapják a kegyelmet, hogy ezt az egyesülést át is éljék. Tudni fogják, mit jelent ez: már nem ők élnek, hanem Én élek bennük. Vagyis: szívükkel Én szeretek, lelkükkel Én imádkozom, nyelvükkel Én beszélek, egész lényükkel Én szolgálok. Át fogják élni, hogy ami jó, ami szép, ami szent, ami alázat, ami szelídség, engedelmesség, érték, ami csodálatos van bennük, az Én vagyok. Én, a mindenható, végtelen, egyetlen Úr, egyetlen Isten, egyetlen Szeretet.

 

31. Azok lelke, akik ezt a kilencedet végzik, mint fehér liliomok ragyognak Anyám Szeplőtelen Szíve körül az örökkévalóságban.

 

32. Én, az isteni Bárány, Atyámban és a Szentlélekkel egységben mindörökké örvendezem e lelkeket látván, akik Anyám Szeplőtelen Szíve által eljutnak az örök dicsőségbe.

 

33. A papi lelkek a hit szerinti életben és az erényekben mindig előbbre jutnak.

 

A Szűzanyának, mint a világ Királynőjének ünnepélyes, nagy ígérete:

 

„Minden hónap első szombatján a pokol kapui bezárulnak. E napon senki nem kárhozik el. Kinyílnak a tisztítóhely kapui, sokan jutnak be a mennybe. Ezt Fiam irgalmas szeretete ajándékozta Nekem, hogy megjutalmazza azokat, akik tisztelik Szeplőtelen Szívemet.”

Az Egyház képviselői fölkértek, kérdezzem meg az Üdvözítőt, miért kért a Szűzanya Fatimában 5 első-szombatot Ő pedig kilencet? Az Úr Jézus ezt válaszolta:

„Az 5 első–szombat kérése Szeplőtelen Édesanyám alázatának jele, amelyet Ő az égben is él. A kilenc első-szombat kérése pedig az Én szeretetemnek jele, amely nem tudja elviselni, hogy Én többet kapjak, mint az, akivel szeretetben összeforrtam.”

Vagyis: Amint Jézus Szíve tiszteletére kilenc első-pénteket tartunk, úgy tartsunk kilenc első-szombaton engesztelést a Szűzanyával együtt. Ezzel Jézust engeszteljük, és a Szűzanyát megtiszteljük, magunkat Néki átadjuk, s így Szeplőtelen Szívén keresztül Jézushoz érkezünk.

 

LEGÚJABB ÉGI ÜZENETEK *

1985 – 1986

 

1985

Ez év tavaszán a Szűzanya így szólt:

– Vérfürdővel jövök…” (Tudtomra adta, mely országokban lesz ez.)

Néhány hónappal később:

– „Az országomban végzett sok engesztelés miatt nem vérfürdővel, hanem vérrel jövök.” Tudtomra adta, hogy a világ a sok engesztelés miatt már több súlyos csapástól megmenekült.

– „A Magyarországon végzett, és innen kiindult engesztelések, amelyek az egész világon elterjedtek (pl. ’Szeretetláng’), a mennyei Atya előtt nagyon kedvesek.”

Kérdeztem az Édesanyát: „Mikor jössz el?”

A Szűzanya így válaszolt: „Nem jövök! Már itt vagyok!”

 

*Bence atya feljegyzései nyomán

 

1985. Kisasszony napja, szeptember 8.

 

Szűzanyánk 2000 éves születésnapi évfordulóján láttam Édesanyánkat, amikor aggódva kértem Őt mentse meg a világot az atom, és egyéb katasztrófák okozta pusztulástól.

Szűzanyánk nagyon szép, fenséges volt, de ez a fenség csupa szelídségből állt, nem keltett félelmet, boldogságot okozott. Kedvesen, szeretetteljesen szólt, miközben gyöngéden tartott egy ötágú csillagot, amely az egész világot jelképezte:

– „Ne félj, születésnapomra kaptam a világot jelentő csillagot a mennyei Atyától.” Tudtam, hogy a Szűzanya menti meg a világot. De azt is éreztem, hogy ez nem fog megtörténni szenvedések nélkül. Ugyancsak ez év őszén láttam a Fájdalmas Szűzanyát. Jézus Vérével telt kelyhet tartott a kezében, miközben így szólt: – „Ezt a kelyhet ki kell, hogy igyátok. A szenvedés után dicsőült meg isteni Fiam is.”

 

Magyarország jövője

 

1985 őszén látomásban láttam Magyarországot. A nyomasztó szürkeségnek, amely egyébként olyannyira jellemző rá, nyoma sem volt. Minden fénylett és ragyogott, mintha az egész ország egy kristálygömb volna, amelyet átvilágít a napfény, s szivárvány színeiben játszik. Ez a sugárzás a mennyből eredt, a forrásánál a Szent Szűz alakját ismertem fel. Amikor rátekintettem és jobban megfigyeltem, úgy láttam, hogy Ő maga ez a ragyogás, ő mely besugározza a magyar földet.

A Szűzanyát egyetlen fénylő palást borította, amelynek színét a csillogástól nem láthattam. A Szűzanya közeledett felém, alakja egyre nagyobbnak tűnt, végül lebegve megállt Magyarország fölött, s ezt a csodálatos fényözönt a világ minden országára sugározta. Láttam, hogy a fénycsóvák, mint ragyogó fény utak futnak, és minden nemzetet fénybe borítanak. – Így szóltam Hozzá:

– Édes Szűzanya, mit keresel ezen a földön?

A Szent Szűz ezt válaszolta: – „Ez az ország az Én örökségem, Szívemnek drága.” – Szűzanyánk örömtől sugárzott: „Mindörökké tulajdonom! – örökségemért jöttem. Birtokba kívánom venni azt, ami Engem illet.”

Magyarországot első királya, Szent István ugyanis nem csupán fölajánlotta a Szent Szűznek, hanem az egyetlen örökös, gyermekének halála után, örökség gyanánt Szűz Máriára ruházta. Megtudtam azt is, hogy a fény és öröm, amely a látomásban áthatotta ezt a földet, Magyarország jövendő sorsának dicsőségét jelenti.

– De Édesanyám – mondtam –, annyi baj van a világon, félünk a háborútól, a pusztulástól. Mi lesz velünk?

– „Ez az ország soha el nem pusztul. Ez az ország mindörökké megmarad.”– De Édesanyám, hát különbséget teszel Te ország és ország között? – „Nem! A különbségtétel általatok történik. Amikor a bűnbánatban és az engesztelésben átadjátok magatokat Nekem, máris a fény és öröm mellett döntöttetek, amely jövendő sorsotokat jelenti. Ha Fiamhoz könyörögtök segítségért, s megteszitek a mennyei Atya akaratát, akkor ez a fény bennetek vesz szállást, hogy szívetekből áradjon szét. Nincs olyan mennyei ígéret, amely be ne teljesedne. – Az egész világot Nekem adta a mennyei Atya. De ezt az országot Szent István Nekem adta, ez az Én örökségem.” – Az egész országnak mondta: „Szívemnek drága kis népe! Te kis csapat! Itt sokan engesztelnek! – Imádkozzatok, engeszteljetek, veletek vagyok!”

– Édesanyám, hát olyan szentek vagyunk?

– „Nem! Nem azért maradtok meg, hanem mert Enyéimek vagytok!” A Szűzanya ekkor megmutatta nekem, hogyan terjed a bűnbánat és engesztelés szelleme Magyarországon. Az országot ekkor kietlen sivatagnak láttam, amelyet régóta hasztalan öntözött a mennyei áldást jelentő eső. Ám hirtelen itt is, ott is, friss rügyek ütköztek ki a földből, s zöld foltokat alkotva egyre terebélyesedtek. A Szent Szűz értésemre adta, hogy ezek a rügyecskék csak egymást támogatva és egymás közelségében növekedhetnek. Megértettem, hogy Magyarország történetének e kietlen időszakában, az Istenben növekvő lelkeknek együtt kell maradniuk, kis közösségeket alkotva. A halállal szemben csak így lesz esélye az életnek. De azt is látnom kellett, hogy e rügyek közül igen sok elsorvad, sőt, némely még előbb frissen zöldellő rügy–csoportok pillanatok alatt kiszáradnak. A Szűzanya megérttette velem, hogy ezt a bűn okozza, amely ellen szüntelenül küzdenünk kell.

Megkérdeztem: Milyen bűnökkel bántunk meg legjobban Téged és Jézust?

„A két legfőbb bűn, ami benneteket illet, a káromlás és a restség. Káromoljátok Isteni Fiamat, valahányszor sértitek a szentségeket a kiszolgáltatás hanyagságával, felkészületlenséggel és méltatlansággal, a szentségek vételének elhanyagolásával, illetve a vételre való nem megfelelő állapottal.” (A Szűzanya itt tudomásomra hozta, hogy a legfertőzöttebb betegségek egyike, amely járvány gyanánt terjed, Jézus Krisztus valóságos jelenlétének tagadása az Oltáriszentségben, illetve a teológusok részéről az egyszerű hívők félrevezetése azáltal, hogy kétértelműen, hátsó gondolatokkal és nem tiszta lelkiismerettel fogalmazzák meg az átlényegülés tanítását.)

„A másik nagy bűn” – folytatta a Szent Szűz „a restség, amely igen elharapódzott köztetek. Ez nemcsak a rendkívüli buzgóság hiányát jelenti, hanem a köteles szorgoskodást is, amely nélkül nincs üdvösség, hiszen a langymeleget az Úr is kiveti az Ő szájából.* A restség mindenfajta testi és lelki romlás kezdete és folytatása. Olyan nyavalya, amelyet csak az Én szentséges Fiam iránti szeretet űzhet el tőletek. S az a szeretet, amely ha egyszer fellobbant, már olthatatlan.”

 

A Szűzanya szavai után ismét megláthattam Magyarországot jövendő fényességében. Láttam, hogy népe káromlás nélkül él, szüntelen buzgalomban a mennyei javak iránt. Azt is láttam, hogy ezt a megújhodást egyetlen dolog tette lehetővé: az ország mennyei Patrónájára való teljes ráhagyatkozás, a Belé vetett mélységes bizalom és hit, s az Őt ünneplő és hirdető kultuszok terjesztése nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ősi kiváltsága: a Mária-tisztelet volt boldogságának forrása.

Amikor ezeket láttam, szívemet nagy boldogság töltötte el, s nem aggódtam többé az ország sorsa miatt. A Szent Szűztől csak annyit kérdeztem: „Szűzanyám, mikor következik el mindez, amit most megmutattál nekem? Hiszen mi most az atomháború és a pusztulás fenyegető árnyékában élünk!” A Szent Szűz így válaszolt:

– „Ne féljetek! A békesség – Fiam adománya a Benne hívőknek – már nem késik soká. Általam jön el, s már nagyon közel van hozzátok. A békét, mit Isteni Fiam születésekor a földre hozott, és amit még nem élveztetek, azt a világ még a második évezred előtt élni és élvezni fogja. – Bízzatok! Bizony mondom nektek, el nem múlik ez a nemzedék, mígnem mindezek megtörténnek.”**

 

* Vö. Jel. 3,16.

**Vö. Mt. 24,34

 

1986

 

”SZŰZANYÁNK, VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE, MUTASD MEG HATALMADAT!”

 

Az Úr Jézus azt kéri tőlünk, hogy ezt a fohászt gyakran és nagy bizalommal imádkozzuk. Különösen most, amikor a Szűzanya korszakában élünk, hogy mielőbb eljöjjön újra az „idők teljessége”, és Szűzanyánk újra a világra hozhassa Szent Fiát. Miként Isten az emberiséget Szűz Mária közreműködése által váltotta meg, úgy most is az Ő segítségével fogja megmenteni a bűnbe süllyedt világot a kiérdemelt pusztulástól.

Jézus azt mondta nekem, kívánja, hogy a magyar nép különösképpen megismerje, tisztelje és szeresse Édesanyját, úgy, mint a Világ Győzelmes Királynőjét. Mégpedig oly módon, ahogyan a gyermek ismeri, tiszteli és szereti földi édesanyját. Kéri ezt azért, mert ennek a népnek jogilag valóban Szűz Mária a Királynője. Szent István ugyanis ezt a hatalmat Reá ruházta, és azt Ő elfogadta. Szűzanyánk többször is kifejezte, hogy a magyar népet Ő tulajdonának tekinti. Az elmúlt évszázadok azért is voltak annyi vérrel és könnyel teli, mert ez a nép ugyancsak a Golgotát járta, miként Királynője és Édesanyja. De megígérte a föltámadást is. (Lelki értelemben)

 

„MAGYARORSZÁG SZEPLŐTELEN ÉDESANYÁM ÁLDOTT ÖRÖKSÉGE ÉS EGYEDÜLI TULAJDONA"

 

A Szűzanya pedig így szólt: „Azért jövök, hogy áldásommal segítselek és a kegyelem ruhájába öltöztesselek titeket.”

Jézus megismételte azon szavait, melyeket még a negyvenes években, az ostrom nehéz óráiban mondott. Amikor úgy véltük, hogy elpusztulunk, így bíztatott:

„Ne féljetek! Magyarország nem pusztul el! Szeretném minden magyar ház kapujára arany betűkkel felírni: MAGYARORSZAG NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL! És minden viszontagság ellenére a világ végéig fennáll!”

A magyarok különösképpen imádkozzanak Királynőjük eljöveteléért.

Jézus ezt elvárja tőlünk és többször is kifejezetten kérte:

– „Kedves Gyermekeim, ne féljetek! Imádkozzatok! Édesanyátoknak, a Világ Győzelmes Királynőjének eljövetelét örömmel várjátok! Ő gazdag áldásával érkezik meg hozzátok. Ezeknek a kegyelmeknek mielőbbi eljövetelét segítitek azzal, ha sokat imádkoztok, engeszteltek, életeteket Neki áldozzátok.”

– Jézusom, milyen kegyelmeket kap a magyar nép? – kérdeztem.

– „Szeplőtelen Édesanyám, a Világ Királynője és a ti Győzelmes Királynőtök, nem Magyarország területét kívánja kibővíteni, határait rendezni, Ő most azt kívánja és akarja, hogy a magyar nép Őt jobban megismerje és szeresse. Ezt a népet Ő Szeplőtelen Szívére akarja ölelni, mert az Ő Szíve a legbiztosabb út, amelyen HOZZÁM, ISTEN FIÁHOZ juthatnak. Mert életük és üdvösségük Én vagyok.”

– ”Ismét mondom, örüljetek, imádkozzatok és bízzatok! Szeplőtelen Édesanyám parancsára a világ meghajol Isten előtt, megszűnik a bűnözés, bezáródnak a pokol kapui, megáll a vér patakja.” (Az első közlés még vérfürdőről beszélt, később az engesztelés nyomán – vérről szólt Jézus. És most tudom, ha tovább engesztelünk, még vér sem lesz Szűzanyánk eljövetelekor. – 1986.).

„Az új élet öröme tölti el az eget és a földet. Az ember élete megmarad szeretetben, hogy Engem imádjon és áldjon.”

– Mindez mikor jön el, Jézusom?

– „Az ígért kegyelem nagyon közel van hozzátok.”– Hogyan lesz az, hiszen nem látni, hogy az emberek megjavultak volna? – „Amit ti – az ország és az Egyház – bűneitek miatt elveszítettétek azt Szeplőtelen Édesanyám érdemei által gazdagon megnyeritek.” – „Minden látszólagos rombolás ellenére Édesanyám királynői hatalma legyőz minden ellenséget. Ezzel a hatalommal az örök Mennyei Atya ajándékozta meg Őt. A győzelem akkor is az Övé lesz, ha a világ és a pokoli gonoszság minden erejével ellene támad. Édesanyám királynői győzelme úgy valósul meg, ahogyan azt a Szentháromság a világ teremtésének pillanatában elrendelte. Anyámat isteni hatalmam erejével ruháztam fel, és a Szentháromság mindegyik Személye megáldotta Őt.”

 

A SZŰZANYA ELJÖVETELÉRŐL

Jézus engem, mint méltatlant, 1986. január 25-én, előre nem sejtett kegyelemben részesített.

Mintegy előhírnökként láthattam a később bekövetkező és lélegzetelállítóan felemelő, s egyben szent félelmet keltő égi jelenséget.

Látnom engedett egy csecsemőfej nagyságú, gyönyörűszép, piros színben játszó gömböt, mely áttetsző felhőn haladt, és Keletről érkezve a magyar föld felett kis időre megállt. A gömb kinyílt, és belőle Édesanyánk, mint a Világ Királynője tűnt elő. Felhőn közelített felénk, tekintetét pedig végighordozta országunkon, mint saját tulajdonán, és kegyelmeivel árasztotta el, sugározta be magyar gyermekeit. A kegyelem abból állt, hogy mindenki látta Őt, s az emberek szíve hirtelen szeretetre lobbant fel Isten és embertestvéreik iránt. Bűnbánat tört fel belőlük, és lelkük mintha a bűn terhétől megszabadult volna. Ebben a pillanatban ugyanis mindenki saját bűneinek porába hullott, és szemüket-kezüket égre emelve irgalomért kiáltoztak. Kevés embert láttam, aki nem könyörgött irgalomért, ezek közül többen meghaltak. A kegyelem mindenki szívét megérintette, de a kegyelmet nem mindenki fogadta be.

Ismétlem, ez a jelenés a világnak ígért nagy csoda előhírnöke. Ezért Édesanyánk felettünk áthaladva tovább lebegett, oda, ahol ez az ígért kegyelem, a nagy Csoda végbemegy.

A gömb rendkívül lassan haladt. A történést szinte pillanatok alatt láttam végbemenni, de a jelenség lassan haladt célja megvalósulása felé. Jézus egy számot is mondott, de bármennyire szeretném, nem tudom kimondani. Ilyenkor kiesik emlékezetemből: Jézus elveszi tőlem. – Úgy tudnám érzékeltetni, hogy bár egy nap alatt is megtörténhetne, de egy évig is eltarthat az átalakulás. – Isten már a gömb elindulásakor kegyelmeivel mintegy besugározza Szűz Mária által az egész világot.

A mi áldott Jézusunk megismételte azt a látomást, melyet a bűn elhatalmasodása idején az 1930-as, 40-es években adott.

Akkor a mennyei Atya, büntetésre emelte igazságos, sújtó kezét, hogy elpusztítsa világot. De Jézus, az Irgalom, saját kezét odatette az Atya sújtó keze alá, de ez sem segített, mert a fenyegető Kéz lejjebb ereszkedett. Ekkor Jézus szemével kérte Édesanyját: Anyám, jöjj, segíts! – Ekkor a Szűzanya alátette könyörgő Kezét Jézus Keze alá. s erre a Mennyei Atya büntető Keze felemelkedett. (Akkor megértettem, hogy a Szűzanya Isten Irgalmasságának kisugárzása.) – De ez olyan fé1elelmet keltő élmény volt, hogy reszketek, ha eszembe jut.

Most, 1986-ban viszont azt mondja Jézus:

– ”Bízzatok, gyermekeim! A mennyei Atya, áldásra emelte fölétek irgalmas Kezét. Én az irgalmasság, és Édesanyám, a könyörgő Mindenhatóság, visszatartotta Atyám Kezét, mellyel lesújtani készült a bűnbe merült világra.

AZ ATYA ÉDESANYÁM SZEPLŐTELEN SZÍVE ÁLTAL IRGALMASSÁGOT NYŰJT AZ EGÉSZ VILÁGNAK!”

– ”Gyermekeim” – folytatta Jézus –, ”Szeplőtelen Édesanyám fényes érkezését Magyarországon is látni fogjátok, az Ő tovahaladását is. Kívánom, hogy gyermekeim ezt tudomásul vegyék. Járva, kelve, éjjel is figyeljétek Szeplőtelen Édesanyátok érkezését. Várjátok Őt örömmel, hívogassátok lángoló szeretettel. Készítsétek elő bevonulását hozsannával, hintsétek tele útját Üdvözlégy Máriákkal és áldozathozatallal.”

 

1987. január 31-én:

 

Születésem 86. évfordulójának éjszakáján hálát adtam Jézusnak, hogy hosszú életet adott. Azt mondtam: „Ha csecsemőkoromban hazavittél volna engem, ma nem fájna a szívem, nem hullatna könnyeket a szemem, mert rút bűneimmel sok fájdalmat okoztam Neked.” – Bár választ nem kértem, Jézus mégis így szólt:

„Kedves Gyermekem! Édesanyád bűnben fogant téged. Én irgalmas szeretetem kegyelmi erejével a keresztség szentségében életre keltettelek. Keresztséged, megtisztításod, s egyben megszentelő újjászületésed szentsége. Az Én lelkemben és kegyelmemben születtél újjá. Jelenleg tudtodon kívül csecsemőként Bennem élsz. Azért óvlak és szeretlek nagyon, mert kicsi vagy.

Mindaz, ami nyolcvanhat éven keresztül veled történt, isteni szeretetem művének kegyelmi munkája. Szeretetem nagy művéért örvendj, szeress és áldj Engem! S ha úgy érzed, hogy lelked gyengélkedik, olvasd el újra és újra leírt szavaimat.

Örvendj Velem, hiszen Szívemet adtam neked! Szeress, hiszen szeretetemmel árasztalak el, fogantatásod óta és szüntelenül hódítalak! Isteni lelkemet lelkedbe lehelem. Imádva dicsérj Engem, és dicséreted imádatával mindig Bennem élj!

Megáldottalak testeddel, hogy szeretetben éjjel-nappal Nekem szolgálj. Magamat istenségemmel és emberségemmel egészen neked adom, hogy soha semmiben hiányt ne szenvedj!”

Jézusomnak ezt a születésnapomra, talán az utolsó földi évfordulómra adott gratulációját az Ő szentséges utasítására le kellett írnom. S mivel mennyei szépségében vissza nem adható mert maga az élő Isten a szerzője, napokon keresztül írtam, írtam és újra írtam, hogy közben mindig újra és újra átélhessem ezt a teljességében és tökéletességében visszaidézhetetlen mennyei élményt. – Jézus pedig így folytatta:

„Kedves Leányom! Papjaimért imádkozz, hogy a kegyelem a lanyhákat az eddiginél nagyobb lendülettel a megtérésre, az engesztelésre, a bűnbánatra és áldozatos életre serkentse! – Bűnbánó lélekkel várjátok az egyre jobban közeledő nagy idő jöttét!”

 


FÜGGELÉK

Engesztelő imák

 

Felajánlás a mennyei Atyához

 

Örök Atya! A végtelen szeretet Atyja, Jóság és Irgalom!

Mária Szeplőtelen és fájdalmas Szíve által egyesülve Jézus dicsőséges nevelőatyjával, Szent Józseffel és minden angyallal és szenttel – most, minden ember és a tisztítóhelyen szenvedő lelkek nevében, fölajánlom Neked szeretet Fiadat, Jézus Krisztust – istenségével és emberségével együtt.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül –, fölajánlom Neked Jézus megsebzett, vérző és megtört Szívét.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül – felajánlom Neked Jézusnak értünk ontott minden csepp drága Vérét.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül – felajánlom Neked isteni Fiad szörnyű haláltusáját és elhagyatottságát halála előtt az Olajfák hegyén.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül – felajánlom Neked Krisztus tövissel koronázott szent Fejét, az isteni Bölcsesség székhelyét – kimondhatatlan Szépségben és fönségben.

Tekints, örök Atya, mindenekfölött szeretett leányodnak, Máriának, a Szentlélek Mátkájának orcájára. Fogadd, örök Atya, Mária könnyeit, Szíve fájdalmát, és szenvedéseit – erényeit, érdemeit és tökéletességét.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül –, felajánlom Neked mindazt a szeretetet, amellyel isteni Fiad, a boldogságos Szűz Mária és az összes szentek érdemszerző cselekedeteiket véghezvitték.

Örök Atya – szeretettel, hálával és engesztelésül –, felajánlok Neked minden szentmisét, amelyet eddig már bemutattak, s amit majd ezután mutatnak be.

Örök, jóságos és irgalmas mennyei Atya, fogadd el Jézus és Mária egyesült Szívét, engesztelésül az egész világ bűneiért, isteni haragod csillapítására, a legszentebb Szentháromság megdicsőítésére, a Szentatya, a püspökök, papok és szerzetesek megvilágosítására, s a tisztítóhelyen szenvedő lelkek – köztük hozzátartozóim, barátaim és ellenségeim – váltságára. Amen.

 

Engesztelő ima Jézus Legszentebb Szívéhez

 

Jézus legszentebb Szíve, te túláradó jóságodból kiárasztod szeretetedet az emberekre és biztos menedéket nyújtasz nekünk, bűnösöknek, Mária Szeplőtelen Szíve által.

Alázattal és bűnbánattal megvalljuk, hogy sokat vétettünk gondolattal, szóval, cselekedetekkel és mulasztással, a hitben való lanyhasággal, közömbösséggel, a felebaráti szeretet elhanyagolásával: kötelességeink elmulasztásával; hálátlansággal isteni jóságod iránt. Ezzel kiérdemeltük igazságos büntetésedet. Ezért irgalomért és megbocsátásért esedezünk. Irgalmazz nekünk, szenvedésed és kereszthalálod végtelen érdemei által. Bízunk abban, hogy Mária Szeplőtelen Szíve érdemeiért elnyerhetjük irgalmasságodat.

Bűneinkért elégtételül és engesztelésül el akarunk fogadni minden próbatételt és szenvedést, amelyet szereteted számunkra rendel.

Újra hinni akarunk, erősen és gyermeki hittel, többet imádkozni és szeretni Téged azok helyett is, akik nem hisznek, nem imádkoznak, és nem szeretnek Téged.

Jézus legszentebb Szíve, dicséret, dicsőség és engesztelés Neked Mária Szeplőtelen Szíve által. Amen.

 

Engesztelő ima a káromkodás bűneiért

 

„Dicséret, imádás, szeretet és magasztalás az Isten szent Nevének minden teremtmény részéről, amelyet Isten alkotott a mennyben, a földön és a föld alatt. Különösen illesse tisztelet és dicsőítés az isteni Nevet az Oltáriszentségben jelenlévő Jézusnak legszentebb Szíve által, és Máriának szeretettel teljes Szeplőtelen Szíve által”

„Ó Jézusom, kívánom, hogy a lelkek iránti szeretettel teljes szomjúságod mindenkor kielégítést nyerjen, s hogy Téged minden emberszív igazán szeressen és vigasztaljon.” Amen.

 

Engesztelő ima Mária Szeplőtelen Szívéhez

 

Mária Szeplőtelen Szíve, alázattal és bűneink megbánásával engesztelést akarunk nyújtani Neked minden bűnért, amellyel isteni Fiad legszentebb Szívét megbántottuk, s amellyel a Te Szívedet is bántalommal illettük.

Bocsánatot kérünk saját bűneinkért, hálátlanságunkért és hidegségünkért. Bocsánatodért esedezünk minden szegény bűnös számára, aki tudatlanságból, elvakultságból, vagy gonoszságból vétkezett.

Mária Szeplőtelen Szíve, kérünk Téged, növeld bennünk a hitet és esedezz Jézushoz, fogadja ezt kárpótlásul oly sok ember hitetlenségéért. Jézus Szent Szíve növelje szeretetünket és hálánkat a Te Szent Szíved iránt és fogadja kárpótlásul a bűnösök hálátlanságáért.

Mária Szeplőtelen Szíve, bízunk Benned, és Hozzád könyörgünk azokért is, akik Téged nem szeretnek, nem bíznak anyai szeretetedben és jóságodban, s ezért nem könyörögnek Hozzád.

Mi is meg akarjuk tenni azt, amit a fatimai gyermekektől kértél: hogy „magunkat Istennek átadjuk, készek vagyunk meghozni minden áldozatot. Minden szenvedést vállalunk, amit csak Isten reánk küld. Vállaljuk őket, mint engesztelést a sok bűnért, amellyel az emberek megbántották Istent, az Ő Szent Fölségét. Vállaljuk a bűnösök megtéréséért, a káromkodások és mindazon megbántások engeszteléséért, amelyeket Szeplőtelen Szíved ellen elkövetnek.”

Térítsd meg, Ó Anyánk, térítsd meg a bűnösöket és nyilatkoztasd ki nekik is Szeplőtelen Szívedet, mint biztos menedékhelyet, ahol istenkáromlásuk Isten dicsőítésévé, hitetlenségük hitté, közömbösségük imádsággá, gyűlöletük szeretetté változik.

Add, hogy Istenünket és Urunkat többé soha meg ne bántsuk, akit már eddig is annyiszor megbántottunk. Eszközöld ki Szentséges Fiadtól a kegyelmet, hogy az engesztelésben hűségesen kitartsunk, és Szeplőtelen Szívedet utánozzuk a tiszta lelkiismeret, alázat, áldozatosság, és igaz Isten és felebaráti szeretet által.

Mária Szeplőtelen Szíve! Dicséret, magasztalás és szeretet Neked. Mi bízunk Benned! Segíts bennünket minden küzdelemben, szükségben és veszélyben, most és halálunk óráján. Amen.

 

Mária Szeplőtelen Szíve! Győzd le a sátán hatalmát és könyörögj értünk, hogy Isten szent akaratát mindenkor megcselekedjük. Amen.

 

Jézus isteni Szíve, könyörülj rajtunk!

 

Napi imák Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez

 

Anyánk, fájdalmas és Szeplőtelen Szívednek szenteljük magunkat, hogy ezáltal jobban Jézus Szívének legyünk szentelve, aki az Atya Szívén nyugszik, a Szentlélek szeretetében. Amen.

*

Mária fájdalmas és Szeplőtelen Szíve, testestül-lelkestül Neked szentelem magam most és mindörökre, mindazokkal együtt, akik nekem kedvesek, s akik tőlem idegenek. Amen. / 181 /

*

 

Ó legjobb és legszeretőbb Anya, Szeplőtelen Szíved által segíts, hogy miként Te, én is egészen teljesítsem a mennyei Atya akaratát. Amen.

*

Mária Szeplőtelen Szíve, fogadj el, amint vagyok, és tégy olyanná, amilyenné Te kívánsz engem tenni. Amen.

*

Mária, Anyám vagy, én a Tied vagyok.

Mária, Te Királynőm vagy, szolgálok Neked.

Mária, Te Úrnőm vagy, engedelmeskedem Neked.

Mária, Te tanítóm vagy, hallgatok Rád.

Mária, Te csillagom vagy, követlek Téged.

Mária, Te erőm vagy, Veled együtt küzdök.

Mária, Te oltalmam vagy, Rád bízom magam.

Mária, Te szentélyem vagy, Szeplőtelen Szívedben elrejtőzve akarok élni, szeretni, szenvedni Jézusért és meghalni. Amen.

*

Anyánk, szeretett Királynőnk, add a Te lelkületedet minden munkához, cselekedetünkhöz, add a Te védelmedet, szeretetedet és segítségedet egész napon át. Engedd, hogy mi és Isten minden szolgája a Te Szeplőtelen Szívedben lakozhassunk. Amen.

*

Csodálatos Anya, add a Te Szeplőtelen Szívedet az én vétkes Szívem helyébe, hogy így működhessék bennem isteni Fiad. Hallgasd meg kérésemet minden kegyelem hatalmas és hűséges közvetítője. Amen.

*

Jóságos Jézus, add a Te isteni, megsebzett Szívedet az én bűnös szívem helyébe, hogy így működhessék bennem a Szentlélek, s így növekedjél bennem Te, irgalmas szívű Jézus. Hallgasd meg kérésemet, jóságos, hűséges, szerető szívű Jézus, hogy csakhamar mint a béke királya uralkodhass ezen a földön. Amen.

 

(A "Szívcsere” mindkét imáját a Szűzanya adta Marienfriedben, 1947-ben.)


 

Kilenced Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez

 

Bevezető ima mindennap

 

Égi Királynőnk és Anyánk! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.

Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön buzgalommal magasztalnak. Egyesítjük mindenekelőtt azzal az egyedülálló dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel. Téged dicsőítenek, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja. Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk, és nagy bizalommal kiáltunk e siralom völgyéből. Eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk.

 

Első nap

 

Ó Mária Szeplőtelen tisztaságban ragyogó Szíve! Te vagy a legszebb virág Isten virágos kertjében. Te vagy az a csodálatos Édenkert, amelyet a bűn soha, soha nem kerített hatalmába. Eszközöld ki nekünk ezt a kegyelmet, hogy mi is, miként Te magad, Isten megbántását, még a legcsekélyebbet is minden erőnkkel kerüljük,

Üdvözlégy… Litánia Mária Szeplőtelen Szívéről. *

 

* Ennek szövegét lásd a kilenced után.

 

Második nap

 

Mária Szeplőtelen Szíve, örök szüzességben Istennek szentelt Szív! Te vagy az érintetlen liliom, a virágzó oázis a világ sivatagában, amelyben Isten Szeme gyönyörködik. Vonzz sok lelket szüzességed követésére, hogy a világ csábítását legyőzzék, és magukat osztatlan szívvel Istennek szenteljék.

Üdvözlégy… Litánia

 

Harmadik nap

 

Mária Szeplőtelen és isteni szeretettől lángoló Szíve! Te vagy az égő lámpás, amelyet maga a Szentlélek gyújtott lángra, és szeretetének olajával táplált: a Te Szívedben a szent Tűz soha nem aludt ki. Gyújtsd lángra a mi lanyha szívünket is az isteni szeretetnek azzal a Tüzével, amely a Te Szívedben oly nagy lánggal égett.

Üdvözlégy… Litánia

 

Negyedik nap

 

Mária Szeplőtelen és szemlélődésben elmerült Szíve! Gondolataiddal, vágyaiddal mindenkor Istennél időztél. Szent Fiad szavait és a megváltás titkait szent hallgatással őrizted Szívedben. Űzd el a nyugtalanító gondolatokat, amelyek megzavarják összeszedettségünket, és irányítsd lelkünket Isten felé.

Üdvözlégy… Litánia

 

Ötödik nap

 

Ó Mária Szeplőtelen és egészen alázatos Szíve! Minél gazdagabb lettél kegyelmekben és erényekben, annál mélyebbé változott alázatosságod. Szerény és visszahúzódó lelkületed különösen kedves volt Istennek, és emiatt méltatott arra az Isten Fia, hogy Szívedben szállást vegyen. Taníts bennünket is igaz alázatra és Isten akaratának követésére!

Üdvözlégy… Litánia

 

Hatodik nap

 

Ó Mára Szeplőtelen és sok szenvedéssel eltelt Szíve! Mint Krisztus Anyja és a Megváltásban Társa, egészen kiürítetted a szenvedés kelyhét. Segíts bennünket, hogy a szenvedésnek ezt a mértékét, amelyet az Isten jósága és bölcsessége számunkra kijelölt, bátran és bízó lelkülettel viseljük.

Üdvözlégy… Litánia

 

Hetedik nap

 

Ó Mária Szeplőtelen és a mi üdvösségünkért aggódó Szíve! Emlékezz meg a szegény bűnösökről, akiket vad szenvedélyek bilincse tart rabságban és Istentől távol élnek. Segítsd őket, hogy kötelékeiktől megszabaduljanak, és újra Isten gyermekeinek szabadságára jussanak.

Üdvözlégy… Litánia

 

Nyolcadik nap

 

Ó Mária Szeplőtelen, és Krisztus Egyházával szeretettel törődő Szíve! A kereszt alatt nekünk, embereknek, és az egész Egyháznak Anyja lettél. Imádkozz, könyörögj Jézusnál szüntelenül az Ő szeretett Jegyeséért. Egyházáért a földön. Vedd oltalmad alá a pápát, a püspököket, a papokat és Istennek egész népét. Védj meg bennünket a gonosztól.

Üdvözlégy… Litánia

 

Kilencedik nap

 

Ó Mária Szeplőtelen és királynői Szíve! Földi életed elmúltával az Úr fölvitt Téged a mennybe, s az Ő felülmúlhatatlan örömének birodalmában adott Neked szállást. Testestül-lelkestül a mennybe vétettél, ahol Szent Fiad Királynővé koronázott. Élj e királynői hatalommal a mi javunkra, jöjj segítségünkre mindenkor, ha kérünk, ha nem. Hadd legyünk Általad mi is méltók a mennyei koronára a Te jóságos közbenjárásodra!

Üdvözlégy… Litánia

 

Felajánló ima az egész kilenced végén

 

Mennyei Atya, Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked Szent Fiadat, Jézust, ahogy Ő is a kereszten, föláldozta magát az egész világ üdvéért, s oltárainkon most is szüntelenül áldozatul adja magát. Fogadd kegyesen ezt az áldozatot Mária Szeplőtelen Szíve által, és irgalmazz nekünk.

Ne hulljon hasztalan ez a drága Vér, amely oltárainkon jelen van! Ne esedezzen értünk hiába Mária Szent Szíve. E szent áldozat és Mária könyörgései által fordulunk az atyai Jóságodhoz. Adj a bűnösöknek bocsánatot, a haldoklóknak kegyelmet az üdvösség elnyerésére, a világnak békét, az Egyháznak pedig egységet és minden mennyei jót. Amen.

 


Litánia Mária Szeplőtelen Szívéről

 

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus hallgass minket!

Krisztus hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten, irgalmazz nekünk'

Megváltó Fiúisten, irgalmazz nekünk!

Szentlélek Úristen, irgalmazz nekünk!

Mária Szíve, az Isten Szívének mintájára alkotott Szív – könyörögj éretünk!

Mária Szíve, a Szeplőtelenül Fogantatottnak Szíve, Mária Szíve, a Szentlélek méltó lakhelye,

Mária Szíve, az örök Bölcsesség Anyjának Szíve, Mária Szíve, a szép Szeretet Anyjának Szíve, Mária Szíve, az Isteni Ige Anyjának Szíve,

Mária Szíve, a halálnál is erősebb Szíva szeretetben,

Mária Szíve, a fájdalmak tőreivel átdöfött Szív,

Mária Szíve, a kereszt alatt Jézussal egyesült, megfeszített Szív,

Mária Szíve, Jézus Szívének képmása,

Mária Szíve, Jézus Szívének gyönyörűsége,

Mária Szíve, a szentség kincsesháza,

Mária Szíve, a minden kegyelem Közvetítőjének Szíve,

Mária Szíve, bűnösök menedéke,

Mária Szíve, szomorkodók erőssége,

Mária Szíve, elhagyatottak vigasztalója,

Mária Szíve, csüggedők felemelője,

Mária Szíve, üldözöttek menedéke és bátorítója, Mária Szíve, haldoklók reménye,

Mária Szíve, a szorongatottak mentsvára,

Mária Szíve, az Egyház védelme a sötétség ereje elleni harcban,

Mária Szíve, az okosság lakhelye, amely minden távtanítást szertefoszlat,

Mária Szíve, az egész világ Királynőjének dicsőséges Szíve,

Mária Szíve, Anyánk Szíve, Mária Szíve, minden dicséretre méltó Szíve,

 

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, hallgass meg minket!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!

 

Imádkozz érettünk, Istennek Szent Anyja, hogy az isteni Tűz, amely a Te Szívedet kimondhatatlanul betöltötte, a mi szívünket is lángra gyújtsa!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Te a Boldogságos Szűz Mária Szívében a Szentlélek méltó lakhelyét készítetted el, add meg nekünk és mindenkinek – aki Mária Szeplőtelen Szívét tiszteli –, a kegyelmet, hogy Hozzá mindig hasonlóbbakká váljunk. Kérjük ezt Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

 


 

A keresztnél:

 

Itt függ a mi hitünk, a mi reményűnk, a mi szeretetünk, életünk, üdvösségünk és győzelmünk! Üdvözlégy… (háromszor)

 

A nagy szemeknél:

 

Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak, dicsőség a Szentléleknek, a Szeplőtelen Szűz, a Világ Győzelmes Királynője által, most és mindörökkön-örökké. Amen. Alleluja! Ave Maria!

 

A kis szemeknél:

 

Világ Győzelmes Királynője, mutasd meg hatalmadat!

 

A végén háromszor:

 

Szent, szent, szent a seregek Ura és Istene, telve van az ég és föld az Ő dicsőségével! Áldott, ki az Úr nevében jő! Dicséret, hála, szeretet és dicsőség legyen Néked, Istenünk, hogy a Világ Győzelmes Királynőjét adtad minékünk!

 

Építsük fel az engesztelő kápolnát*

 

A nehéz viszonyok csak még sürgetőbbé teszik, hogy népünk jövőjéért áldozatot hozzunk Istennek, aki egyedül segíthet. Ezért épülnek fogadalmi szentélyeink a legsúlyosabb időkben. A háború alatt tettük le az alapkövét, most pedig Bíboros Főpásztorunk 1947. május 8-án ismét elindította az engesztelő kápolna felépítését szolgáló mozgalmat. Hogy a megbántott Isten kegyesen fogadja népünkért a Szűzanyának felajánlott fogadalmunkat, tartsunk őszinte bűnbánatot, küzdjünk a tömegbűnök ellen (misemulasztás, káromkodás, paráznaság, válás, bimbózó élet ellen merénylet, gyűlölködés, könyörtelenszívűség, gondoskodjunk az ifjúság tiszta, krisztusi életéről, imádkozzunk naponta a rózsafüzért. De vonjunk is meg valamit magunktól és adakozzunk szívesen az engesztelés oltárára! Aki Istennek ad, a legjobb kamatra ad! Ajánljuk fel távollevő, vagy elhunyt szeretteinkért is. Rendezzünk előadásokat egyesületeink által, terjesszük az eszmét ismerőseink között!

 

* Az eredeti adakozási felhívást tartalmazó röpirat szövege, amelyet Mindszenty írt alá, a következő közléssel: ”Akaratom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön”

 

Mondd napjában többször minden óraütésre, harangszóra:

Ave Maria!

 

Éljen a világ

 

Királynője!

 

Győzelmes Nagyasszony,

 

Világ Királynője,

Légy engeszteléssel,

Hazánk megmentője!