Uncategorised

Az engesztelés és Isten haragja

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Elhangzott Csilik János atya síremlékének a megáldásakor Nagyfaluban, a Szentháromság hegyen 2017. ugusztus 5-én.

 

Csilik atyával, Éva asszonnyal, a nagyfalui engesztelő közösséggel való kapcsolatom, ismeretségünk éppen 10 évre nyúlik vissza. Most idejövet felidéztük első jövetelünket busszal. A busz akkor még nem tudott feljönni a hegyre. A közvetlenül a hegyre vezető útnál tett le. Amíg beértünk, olyan eső kerekedett, hogy mindenki bőrig ázott. A hit első próbája az volt, hogy ki-ki el tudja-e engedni az aggodalmát. Ez nem ilyen kánikulában való zápor volt, amitől felüdül az ember, hanem tavaszi-koranyári időben. Végül senkinek nem lett semmi baja.

Csilik atya síremlékének a megáldása

Beküldve: Uncategorised

Augusztus 5-én Nagyfaluban a Szentháromság Hegyen.

Erre az alkalomra a jelenkezők száma szerint busz (buszok) indulnak reggel 6 órakor Budapestről a Népligetből a Planetárium mellől.

Jelentkezni lehet telefonon: Bakos Erzsike +36303736330

                                                              +36204589513

A jelentkezés határideje július 25.

                                                             

Miserentissimus Redemptor XI. Pius pápa

Beküldve: Uncategorised

Miserentissimus Redemptor

XI. Pius pápa

az Úr Jézus szentséges Szívét mindenki részéről megillető engesztelésről

a római szentszékkel közösségben élő pátriárkákhoz, prímásokhoz, érsekekhez, püspökökhöz

és más rendes joghatóságú főpapokhoz

Tisztelendő Testvérek!

Üdvöt és apostoli áldást. Miután végtelen irgalmasságú Megváltónk az emberi nemnek az üdvösséget a keresztfán megszerezte, a világról az Atyához menetele előtt aggódó apostolainak és tanítványainak megvigasztalására azt mondotta: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.[1] Ez az édes szó minden remény és biztonság forrása. S ez a szó, Tisztelendő Testvérek, önkéntelenül is eszünkbe jut, valahányszor innen, erről a magas kilátóról a sok bajban és nyomorúságban szenvedő emberi társadalmon, különösen a szünet nélkül támadott és ármánykodással körülhálózott egyházon széttekintünk. Mert amint ez az isteni ígéret az apostoloknak kezdetben levert lelkét fölemelte s az evangéliumi igazság magvainak az egész világon elhintésére buzdította és tüzelte: úgy később az egyházat is a pokol kapui ellen győzelemre nevelte. Az Úr Jézus Krisztus minden időben együtt volt egyházával, de hathatósabb segítséggel és oltalommal különösen akkor állott egyháza mellett, mikor azt nagyobb veszedelmek és megpróbáltatások érték s mindig a helyzetnek és az időnek megfelelő támogatást nyújtott azzal az isteni bölcsességgel, „amely elér végtől-végig és mindent kellemesen elrendez”.[2] Sőt a legújabb időben sem rövidült meg az Úr keze.[3] Kiváltképpen mikor föllépett és eléggé széles körben elterjedt az a tévedés, amely miatt már attól kellett tartani, hogy az Isten szeretetétől és a hozzávaló bizalomtól elijesztett emberek számára a keresztény élet forrásai kiapadnak. Épen ezért, Tisztelendő Testvérek, most arról akarunk veletek szólani, amiről a szeretettől égő Úr Jézus panaszkodott, mikor Alacoque Margitnak megjelent, s amit saját kinyilatkoztatása szerint az emberektől az ő lelki javukra elvár és akar – mert egyes hívek talán még nem tudják vagy mások nem törődnek vele – tudniillik a méltó elégtételadásnak kötelességéről, amellyel az Úr Jézus szerető Szívének tartozunk, még pedig azzal a szándékkal, hogy ki-ki közületek az ő nyáját arra buzgón megtanítsa és annak végrehajtására buzdítsa, amit mondani fogunk. A Megváltó végtelen irgalmasságának egyéb bizonyságai között különösen kitűnik, hogy a keresztény hívek szeretetének megfogyatkozásának idején maga az isteni szeretet mutatkozott be, mint különös tiszteletnek tárgya s jóságának gazdagsága bőségesen kitárult ama vallásos gyakorlat folytán, amelyben az Úr Jézus szentséges Szívét tiszteljük, „akiben a bölcsesség és tudomány minden kincsei rejlenek”[4] . Amint a Noé bárkájából kilépő emberi nem előtt a Jóisten a barátság szövetségének jelét fölragyogtatta – a felhőkben feltűnő szivárványt[5] –, úgy az újkor zavaros idejében, mikor a legfortélyosabb eretnekség, a janzenista tévely, az isteni szeretetnek és jámborságnak ellensége, azt prédikálta, hogy az Istent nem mint Atyát kell szeretni, hanem mint engesztelhetetlen Bírót kell félni, a jóságos Jézus szentséges Szívét, mint a béke és szeretetnek zászlaját, magasan meglobogtatta a nemzetek előtt s a küzdelemben a biztos győzedelmet előre jelezte. Boldog emlékű elődünk XIII. Leó pápa Jézus szentséges Szíve tiszteletének korszerűségét fölismerve, Annum Sacrum kezdetű körlevelében igen találóan mondja: „Mikor az egyház az ő első korszakában a császárok igája alatt nyögött, a fiatal császárnak a magasban megjelent kereszt volt előjele és okozója a győzelemnek, amely nyomban bekövetkezett. S íme most más kedvező és isteni jel tűnik föl szemünk előtt: az Úr Jézus szentséges Szíve, tűzlángok közt sugárzó fényözönben, fölötte a kereszttel. Beléje kell helyezni minden reménységet. Tőle kell kérni és várni az emberek üdvösségét.” Valóban úgy van, Tisztelendő Testvérek! Mert eme szerencsés jelben és az annak folytán kialakult ájtatosságban ugyebár benne foglaltatik a vallásnak egész lényege és a tökéletes életre vezérlő elv, amely az Úr Krisztus alapos megismerésére gyorsan elvezeti az elméket, az Úrnak nagyobb szeretetére és tökéletesebb utánzására hathatósan indítja a lelkeket? Senkise csodálkozzék tehát, hogy elődeink ezt a bevált ájtatosságot állandóan védték a rágalmazók minden nyelveskedése ellen, a leghangosabb dicséretekkel elhalmozták és nagy buzgalommal előmozdították, amint az idők és a körülmények javasolták. A Szentlélek Úristen sugalmazására történt, hogy a hívek jámbor áhítata az Úr Jézus Szíve iránt naprólnapra fokozódott. Lassan jámbor társulatok alakultak az isteni Szív tiszteletének előmozdítására, majd kialakult a szokás, minden hónap első péntekjén az Úr Jézus kívánsága szerint a szentáldozáshoz járulni, amely szokás ma már egészen általános. De a szentséges Szív tiszteletéhez tartozó áhítatgyakorlatok között kiválóan kitűnik és különös említésre méltó az a fölajánlás, amellyel önmagunkat és mindenünket az Úr Jézus isteni Szívének szenteljük s egyben elismerjük, hogy mindent az örök isteni szeretetnek köszönhetünk. Hogy ezt az ájtatosságot az isteni Megváltó mennyire kívánja az emberektől – nem annyira isteni jogánál fogva, mint inkább irántunk való szeretetéből – arra isteni Szívének szűztiszta tanítványát, Margit Máriát tanította, aki azt a lelkiatyjával, de la Colombiere Kolossal együtt először gyakorolta. Követték őt idők folyamán egyes emberek, családok és magántársulatok, végül hatóságok, községek és országok. Az elmúlt században és a mostaniban istentelen emberek mesterkedése folytán odáig jutottunk, hogy az Úr Krisztus uralmát elvetették, az egyház ellen nyílt harcot indítottak, az isteni és a természetes joggal ellenkező törvényeket és néphatározatokat hoztak, sőt országgyűlésekben hangoztatták: „Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék.”[6] Viszont az említett fölajánlásból mint az emberiség egységes hangja kitört és erőteljes ellenszólamként hallatszott az isteni Szív tisztelőinek hangja az Úr Jézus dicsőségének védelmére és jogainak érvényesítésére: „Uralkodnia kell neki”[7] , és „Jöjjön el a Te országod”. S megtörtént végül az az örvendetes esemény, hogy az egész emberi nemet, amely a természet jogánál fogva jogos tulajdona Krisztusnak, akiben egyedül újulnak meg mindenek,[8] az évszázadnak elején boldogemlékű elődünk, XIII. Leó pápa, a keresztény világ lelkesedése között fölajánlotta az isteni Szívnek. Később ezt az örvendetes és szerencsés kikezdést, mint Quas primas kezdetű körlevelünkben mondtuk, a jó Isten kegyelméből Mi Magunk tovább fejlesztettük és betetőztük, midőn a püspökök és a hívek sokszor hangoztatott kívánságára és óhajára Krisztusnak, a mindenség királyának, az egész keresztény világban megülendő ünnepét elrendeltük. S midőn ezt tettük, nemcsak kellőleg megvilágítottuk Krisztusnak legfőbb uralmát a mindenség fölött, az emberi társadalom, a család és az egyes emberek fölött, hanem már előre élveztük annak a boldog napnak örömeit, amelyen az egész világ önként és szívesen engedelmeskedik a Krisztus király szelíd uralmának.

 Ugyanazért akkor egyben meghagytuk, hogy az elrendelt új ünnep alkalmával a Jézus Szívének való fölajánlás évenként megújíttasson, hogy annak gyümölcseit biztosabban és bővebben elnyerjük és az összes nemzeteket a királyok Királyának, az uralkodók Urának szívében keresztény szeretettel és béke kötelékével egybekapcsoljuk. Hanem az eddigi összes ájtatosságokhoz, különösen az annyira üdvösséges fölajánláshoz, amely a Krisztus király ünnepének elrendelése által mintegy megerősítést nyert, még egy másik ájtatosságnak kell járulnia, amelyről veletek, Tisztelendő Testvérek, most valamivel bővebben óhajtunk szólani, tudniillik az Úr Jézus szentséges Szívének nyújtandó méltó elégtétel, vagy amint még mondják, jóvátétel ájtatosságának. Mert hogyha a fölajánlásban az első és legfőbb követelmény, hogy a Teremtő szeretetének a teremtmény szeretete viszonzásul szolgáljon, akkor önként jelentkezik a követelmény, hogy az örök szeretetnek, ha azt vagy feledékenységből elhanyagoltuk, vagy sértéssel megbántottuk, valamiképpen elégtételt adjunk az elkövetett igazságtalanságokért. Ezt a kötelességet általában jóvátételnek nevezzük. Bár mindkét ájtatosságra azonos okokból vagyunk kötelesek, mégis az elégtételadással vagy kiengeszteléssel az igazságosságnak és a szeretetnek hathatósabb címén is tartozunk. Az igazságosságnál fogva azért, hogy a bűneinkkel az Istenen ejtett sérelmet kiengeszteljük és a megsértett rend a bűnbánat által helyreálljon. A szeretet címén pedig azért, hogy a szenvedő és gyalázatunkkal tetézett Krisztussal együtt szenvedjünk s neki gyarlóságunk mértéke szerint legalább valami vigasztalást nyújtsunk. Mivel ugyanis valamennyien bűnösök vagyunk és számtalan a vétkünk, az Istennek nemcsak azzal a tisztelettel tartozunk, amellyel Ő szent fölségét köteles hódolattal imádjuk, vagy az Ő legfőbb hatalmát könyörögve elismerjük, vagy az Ő végtelen bőkezűségét hálaadással dicsérjük; hanem azonfelül az igazságosan megtorló Istennek eleget is kell tennünk számtalan vétkünkért, bántalmunkért és hanyagságunkért. Tehát a fölajánláshoz, amellyel magunkat Istennek átadjuk és azzal a szentséggel és tartóssággal, amely az Angyali Doktor tanítása szerint a szenteléssel jár, Istennek szenteltek leszünk, még hozzá kell járulnia az engesztelésnek, hogy általa a bűnök teljesen eltöröltessenek s így az igazságos és szent Isten vissza ne vessen minket, mint méltatlanokat és vakmerőket, s a mi áldozatunkat látatlanul el ne utasítsa, hanem szívesen fogadja. Az elégtétel kötelessége ráháramlik az egész emberi nemre, mert, amint a keresztény hit tanítja, Ádám vétke után az eredeti bűn által megfertőzött, a bűnös hajlamoknak alávetett és szánandóan megromlott egész emberiség az örök kárhozatra volt szánva. Ezt korunknak büszke bölcsei, Pelagius régi tévedését követve, tagadják ugyan és az emberi természetnek veleszületett jóságát hangoztatják, amely saját erejéből folyton jobban kifejlődik. De az emberi büszkeségnek ezt a hamis találmányát elveti az apostol, arra intvén minket, „hogy a természet szerint a halál fiai valánk”[9] . A közös engesztelésnek kötelességét az emberek kezdettől fogva valóban elismerték és természetes hajlamból kifolyólag Istent nyilvános áldozatokkal engesztelték. De teremtett emberi erő a bűnök kiengesztelésére nem volt elégséges, ha az emberi természet megváltására az Isten fia nem vállalkozott volna. Ezt maga az emberiség Megváltója kinyilatkoztatta a Zsoltáros szavával: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem. Az égő- és bűnáldozatokat nem kedvelted. Akkor mondám, íme jövök.”[10] És tényleg „a mi betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat ő hordozta, megsebesíttetett a mi gonoszságainkért”[11], és „a mi bűneinket maga hordozta testében a fán”[12], „eltörölvén az ellenünk szóló végzés kéziratát, mely ellenünk bizonyított, és elvévén azt fölszegezé a keresztre”[13], hogy a „bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk”.[14] Noha Krisztus megváltásának bőséges gyümölcse minden bűnünket megbocsátotta[15], mégis az isteni bölcsesség csodálatos rendelkezése folytán, amely szerint testünkben kell betöltenünk a Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott részét az Ő testéért, mi az anyaszentegyház[16], mi emberek ahhoz az imádáshoz és elégtételhez, amelyet Krisztus a bűnösök nevében Istennek megadott, hozzácsatolhatjuk a mi imádásunkat és elégtételünket is, sőt erre kötelesek is vagyunk. De sohase feledjük, hogy az engesztelésnek minden hatályossága egyedül Krisztus véres áldozatából származik, amely vérontás nélkül szüntelenül megújul a mi oltárainkon. „Hiszen egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz most az áldozat bemutatója a papok közvetítésével, mint aki akkor önmagát föláldozta, csak az áldozat módja különböző.”[17] Tehát az oltár szentséges áldozatával kapcsolatban kell a papoknak és a híveknek önmagukat fölajánlani, hogy ők is valósággal föláldoztassanak „élő, szent és Istennek tetsző áldozatul”[18]. Sőt szent Cyprián habozás nélkül állítja: „Az Úrnak áldozata nem jár a kellő megszentelődéssel, ha saját magunk fölajánlása és föláldozása nem felel meg a szenvedésnek.” Amiért is int minket az apostol, hogy „a mi testünkön mindenkor velünk hordozzuk Jézus sanyargatását”[19], és Krisztussal eltemetve és együvé oltva az ő halálának hasonlatossága szerint[20], testünket nemcsak megfeszítsük a vétkekkel és kívánságokkal együtt[21], „eltávoztatván evilági kívánság romlottságát”[22], hanem Jézus élete kinyilváníttasson a mi testeinken és az Ő örök papságának részeseivé levén „ajándékokat és áldozatokat mutassunk be a bűnökért”.[23] S eme titokzatos papságban, az elégtételadás és áldozás tisztjében nemcsak azok részesek, akiket Krisztus Jézus, a mi főpásztorunk szolgáiként használ, hogy Istennek a tiszta áldozatot napkelettől-napnyugatig, minden helyen bemutassák, hanem az összes hívek is, akiket az apostol-fejedelem joggal nevez „választott nemzetségnek, királyi papságnak”.[24] Ők is tartoznak úgy önmagukért, mint az egész népért áldozni a bűnökért,[25] csak úgy, mint minden pap és főpap, ki az emberek közül választtatik és az emberekért rendeltetik Isten előtti ügyeikben.[26] Minél tökéletesebben megfelel a magunk fölajánlása és föláldozása Krisztus áldozatának, azaz minél jobban föláldozzuk az önszeretetet és vágyainkat s testünket megfeszítjük azzal a titokzatos keresztrefeszítéssel, amelyről az apostol beszél, a könyörgésnek és engesztelésnek annál bővebb gyümölcseit nyerjük el a magunk számára. Csodálatos a viszony az összes hívek és Krisztus közt, olyan mint a fej és a test többi tagjai közt, s amilyen a szentek titokzatos egyességében rejlik, amelyet a katolikus hit vall. Úgy az egyes emberek, mint a népek, nemcsak egymáshoz kapcsolódnak, hanem azzal is összefüggnek, „aki a fő, Krisztus, kitől az egész test összeköttetvén és egybefoglaltatván minden íznek szerkezete által, a test növekedését szerzi, maga épülésére a szeretet által”.[27] Ezt maga a közvetítő az Isten és az emberek közt, az Úr Jézus Krisztus, halála előtt az Atyától kérte: „Én őbennük és Te Énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek.”[28] Amint tehát a Krisztussal egyesülést kifejezi és megerősíti a fölajánlás, úgy az engesztelés ugyanazt az egyesülést először a bűnök eltörlésével megkezdi, azután a Krisztus szenvedéseiben részesedéssel tökéletesíti, végül a testvérekért áldozatot bemutatva betetőzi. Az irgalmas Jézusnak az volt a szándéka, mikor szívét nekünk megmutatta, amely a szenvedés jeleit viseli s a szeretet lángjaitól lobog, hogy egyrészt a bűn végtelen gonoszságát megismerjük, másrészt a Megváltó végtelen szeretetét csodálva, a bűnt minél jobban utáljuk s a szeretetet minél melegebben viszonozzuk. Az engesztelésnek vagy jóvátételnek szelleme mindig az első és legfőbb eleme volt az Úr Jézus szentséges Szíve tiszteletének és semmi sem egyezik annyira annak eredetével, természetével, hatásával, az ájtatosságnak különleges szokásaival, amint bizonyítja a történelem, a gyakorlat, a szent liturgia és a római pápák okmányai. Midőn Krisztus szent Margit Máriának megjelent, végtelen szeretetét hangsúlyozta, s mint bánatos ember a hálátlan emberek részéről őt ért bántalmak miatt a következő szavakkal panaszkodott, amelyek vajha mélyen bevésődnének minden jó lélekbe s soha feledésbe ne mennének: „Íme a szív, mely annyira szerette az embereket s őket elhalmozta minden jótéteménnyel, de végtelen szeretetéért  cserébe nem talált hálát, hanem ellenkezőleg, feledést, közömbösséget és bántalmakat tapasztalt néha még azok részéről is, kiket hozzá a különös szeretetnek kötelessége hivatásszerűen is fűzné.”

Ezeknek a bűnöknek engesztelésére sok egyebek között, mint neki különösen kedveseket, a következőket ajánlotta: hogy a hívek az engesztelés szándékával a szentáldozáshoz járuljanak, amelyet engesztelő szentáldozásnak neveznek; engesztelő könyörgéseket és imádságokat mondjanak egy teljes órán át, amely ájtatosság igen találóan szentóra néven ismeretes. Ezeket az ájtatosságokat az egyház nemcsak jóváhagyta, hanem bőséges lelki kegyelmekkel is gazdagította. Ámde mindezek az engesztelő szertartások vajon micsoda vigasztalást nyújthatnak a mennyekben boldogan uralkodó Krisztusnak?

„Mutass egy szerető lelket – s az megérti, amit mondok”, szent Ágoston eme szavaival felelünk rá[29], amelyek ide kitűnően illenek. Mert ha az Istent szerető lélek a múltba tekint, elmélkedve látja és nézi Krisztust, amint az emberekért szenved, gyötrődik, a legiszonyúbb fájdalmakat viseli, „érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért” a szomorúság, aggódás és szégyen terhe alatt összeroskad, sőt „bűneinkért megroncsolva” minket sebeinek kékségével meggyógyít.

S a jámbor lelkek méltán szemlélik őt így, mert az embereknek bármely időben elkövetett vétségei és bűnei egyaránt okozói[30] voltak, hogy az Isten Fia a halálba ment, s – amennyiben rajtuk áll – most is a halált hoznák Krisztusra ugyanazokkal a fájdalmakkal és szenvedésekkel együtt, mert minden egyes bűn valamiképpen megújítja Krisztus szenvedését „újra megfeszítvén az Isten Fiát és csúfot űzvén belőle”[31]. Ha pedig Krisztus lelke a mi jövendő és előrelátott bűneinkért is szomorú lett egészen a halálig, úgy bizonyos, hogy már akkor valamiféle vigasztalást merített az általunk nyújtandó és szintén előrelátott elégtételből, mikor megjelent neki egy angyal a mennyből [32], hogy az undortól és aggódástól vonagló szívét megvigasztalja. Sőt az Úr Jézus szentséges szívét, amelyet a hálátlan emberek bűnei szünet nélkül bántanak, most is megvigasztalhatjuk titokzatos módon ugyan, de valósággal. Hiszen – amint a szent szertartás szövegében is olvassuk – Krisztus maga panaszkodik a zsoltáros szájából, hogy barátai elhagyják: „Szidalmat és ínséget vár szívem. És vártam, ki szánakozzék és nem volt; és ki megvigasztaljon és nem találtam.”[33] További bizonyíték rá, hogy Krisztus engesztelő szenvedése megújul, valamiképpen folytatódik és befejeződik az ő titokzatos testén, amely az egyház. Mert – hogy újra szent Ágoston szavaival éljünk: „Krisztus mindent megszenvedett, amit szenvednie kellett; semmi sem hiányzik a szenvedés mértékéből. Tehát befejeződött a szenvedés. De csak a fejben. Fennmaradt még a szenvedés a testben.” Amit különben Krisztus maga is kinyilatkoztatni méltóztatott, mikor az Úr tanítványai ellen még fenyegetésekkel és öldökléssel dúló-fúló[34] Saulhoz így szólt: „Én vagyok Jézus, kit te üldözesz.”[35] Ezzel világosan jelezte, hogy az egyház ellen folyó üldözések az egyháznak isteni Fejét is támadják és bántalmazzák. Azért a titokzatos testében most is szenvedő Krisztus méltán és joggal elvárja tőlünk, hogy az engesztelésben társai legyünk, amit különben a hozzávaló viszonyunk is megkövetel, mert „Krisztus teste vagyunk és tagból való tagok”[36], s azért amit a fej szenved, azt a tagoknak is vele együtt kell szenvedniük.[37] Hogy pedig az engesztelés vagy jóvátétel éppen a jelen korban mennyire sürgetően szükséges, azt mindenki beláthatja, aki szemügyre veszi ezt a „gonoszban fetrengő világot”.[38] Mindenünnen fölhatol hozzánk a panaszos népek jaja, akiknek királyai és kormányai fölálltak és egybegyűltek az Úr ellen és az ő egyháza ellen.[39] Egyes országokban az isteni és emberi jogokat egyaránt eltiporják. Templomokat ledöntenek és elpusztítanak, szerzeteseket és szerzetesnőket házaikból kiüldöznek, gyalázattal, kegyetlen erőszakkal, éheztetéssel és börtönnel sújtanak; ifjak és leányok seregeit az anyaszentegyház kebeléről elszakítják, Krisztus megtagadására és káromlására, valamint a fajtalanság ocsmány bűnére biztatják; az egész keresztény nép megfélemlítve és szétszórva, a hithagyás vagy a szörnyű halál állandó veszedelmében forog. Mindez annyira szomorú, mintha már előre jelezné a „szenvedések kezdetét”, amelyeket majd ránk hoz „a bűn embere, ki fölemelkedik minden fölött, mi Istennek mondatik vagy tiszteltetik”[40]. De még szomorúbb, Tisztelendő Testvérek, hogy az ártatlan Bárány vérétől a keresztségben megtisztult és a kegyelemmel fölékesített hívek közt is nagy tömegek vannak minden társadalmi osztályból, akik a vallásban hihetetlenül tudatlanok és hamis tanoktól fertőzöttek, bűnökben az Atya házától távol töltik életüket, amelyet az igaz hit fénye meg nem világít, az örök boldogság reménye nem üdít, a szeretet melege nem táplál s nem ápol, úgy hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülnek. Azután a hívek közt elhatalmasodik az egyházi fegyelemmel és ősi hagyományokkal nem-törődés, amelyeken pedig az egész keresztény élet alapszik, a család élete eligazodik és a házasság szentsége megóvatik. A gyermekek nevelését vagy teljesen elhanyagolják, vagy túlzó kényeztetéssel elrontják, sőt az egyháztól elveszik a keresztény ifjúság nevelésének lehetőségét. Siralmasan feledésbe megy a keresztény szemérem az életmódban és öltözködésben, különösen a női öltözködésben. Vad hajsza folyik a mulandó dolgok után, mértéktelenül lesik a polgári érdeket és keresik a népszerűséget, a törvényes tekintélyt elvetik és Isten igéjét megvetik, ami által a hit elgyöngül, sőt végső veszedelembe kerül. S ráadásul mindezekhez a bajokhoz járul mindazoknak gyávasága vagy közömbössége, akik az alvó és menekülő tanítványok mintájára, gyönge hittel szánandóan elhagyják a szomorúságtól roskadozó és a sátán csatlósaitól körülzárt Krisztust, valamint azoknak hűtlensége, akik az áruló Júdás példájára vakmerően és szentségtörően áldoznak vagy éppen az ellenséghez átpártolnak. Így önkéntelenül is kísért a gondolat, hogy már közeledik az idő, amelyről az Úr jósolta: „Mivelhogy elterjed a gonoszság, soknak meghűl a szeretete.”[41]

Ha a jámbor hívek mindezeket eszükben forgatják, nem mulaszthatják el, hogy a szenvedő Krisztus lángoló szeretetétől fölgyullasztva, fokozott buzgósággal kiengeszteljék saját és mások bűneit, az elmaradt tiszteletért Krisztusnak kárpótlást nyújtsanak és a hívek örök üdvösségét előmozdítsák. Bizonyos címen korunkra alkalmazhatjuk az apostol szavait: „Ahol eláradott a bűn, túláradóbb lett a kegyelem”[42], mert amint megnövekedett az emberek gonoszsága, úgy viszont a Szentlélek Úristen fuvallatára megszaporodott a mindkét nemű hívek száma, akik készséges lélekkel igyekeznek az isteni Szívnek a számtalan bántalomért elégtételt adni, sőt önmagukat Krisztusnak áldozatul fölajánlani. Mert ha valaki az eddig mondottakat szeretettel megfontolja és mélyen a szívébe vési, lehetetlen, hogy necsak irtózzék minden bűntől mint a legfőbb rossztól és a bűnt kerülje, hanem önmagát Isten akaratának teljesen át ne engedje és az isteni Fölség megtépett tiszteletét állandó imádsággal, önként vállalt vezekléssel és a ráhulló csapások türelmes elviselésével, végül egész életének az engesztelés szellemében eltöltésével kipótolni ne törekedjék. Ebből a szellemből sarjadtak a férfi- és női szerzetescsaládok, amelyek lelkes szolgálattal nappal és éjjel annak az angyalnak szerepét vállalják, aki az Úr Jézust a Gethsemane-kertben megvigasztalta; az apostoli szentszék által jóváhagyott és lelki kegyelmekkel megáldott jámbor társulatok, amelyek ugyancsak az engesztelést tették föladatukká, amelyet vallásos és erénygyakorlatokkal töltenek be; s végül, hogy mást ne említsünk, a megsértett isteni Fölség kárpótlására meghonosított nyilvános megkérlelések és ünnepélyes jóvátételi ájtatosságok, amelyeket nemcsak egyes hívek, hanem egész plébániák, egyházmegyék és városok végeznek. Tisztelendő Testvérek! Valamint az Úr Jézus szentséges Szívének való fölajánlás szertartása szerény kezdetből kiindulva, azután szélesebb körben elterjedve, végül a megfelelő tekintélyt a Mi megerősítésünktől nyerte, úgy az engesztelésnek vagy a jámbor jóvátételnek szokását is, amelyet már régen szentül bevezettek és szentül elterjesztettek, hasonlóképen a Mi apostoli tekintélyünkkel akarjuk megerősíteni és az egész katolikus világban megszilárdulását és minél ünnepélyesebb megülését biztosítani. Ugyanazért határozzuk és rendeljük, hogy minden évben az Úr Jézus szentséges Szívének ünnepén, amelyet ez alkalommal oktávás első osztályú duplex ünnep rangjára emelünk, a világ összes templomaiban, a jelen körlevelünkhöz csatolt minta szerint, azonos szövegű megkérlelő vagy engesztelő imádságot intézzenek ünnepélyes formák közt az isteni Megváltó szerető Szívéhez, hogy vele bűneinket megsirassuk és Krisztusnak, a legfőbb Királynak és a szeretet Urának megsértett jogait jóvátegyük. Bizton reméljük, Tisztelendő Testvérek, hogy az így szentül fölújított és az egész egyházban kötelezőleg előírt ájtatosságból számos és kiváló jó származik nemcsak az egyes emberekre, hanem az egyházra, a társadalomra és a családra is. Hiszen maga a Megváltó ígérte szent Margitnak, hogy mindazokat, akik szentséges Szívét ilyen tisztelettel illetik, az égi kegyelmek bőségével elhalmozza.

Így a bűnösök majd „meglátván, kit általvertenek”[43], megindulva az egész egyháznak sóhajain és könnyein, megbánják a legfőbb Királyon ejtett sérelmeket és „szívükbe szállnak”[44], hogy bűneikben meg ne átalkodjanak, s amikor meglátják majd „eljönni az ég felhőiben”[45] Öt, akit általvertek, későn és haszontalanul ne sírjanak Őmiatta.[46] Viszont „az igazak legyenek igazabbak és a szentek szentebbek”[47], és megújult buzgalommal ajánlják magukat az isteni Király szolgálatába, akit most annyi megvetés, támadás és gyalázat közt látnak; kiváltképpen pedig a lelkek örök üdvének vágyától fognak égni a jó hívek, midőn az isteni Bárány siralmának átélését megszokták: „Mi haszna az én véremnek?”[48], és egyben megtanulták azt az örömöt, amelyet az Úr Jézus szentséges Szíve érez „egy megtérő bűnösön”.[49] De leginkább is azt óhajtjuk és reméljük, hogy az isteni igazságosság, amely tíz igaz miatt is megbocsájtott volna a szodomaiaknak, annál inkább megkönyörül az egész emberi nemen, ha a hívek egész egyeteme, Krisztussal, a közvetítővel és fejjel együtt, őt minden helyen megkérleli, segítségül hívja és megengeszteli. Tekintse kegyes arccal ezt az óhajunkat és rendeletünket a jóságos Istenanya, aki nekünk Jézust, a Megváltót szülte, nevelte és a kereszt alatt áldozatul fölajánlotta, s aki Krisztussal titokzatos kapcsolata révén s ennek kiváltságos kegyelme folytán szintén Engesztelő volt s a jámbor szokás szerint így is neveztetik. Bízva az ő közbenjárásában Krisztusnál, aki az egyetlen „közvetítő Isten és emberek között”[50], de maga mellé állította anyját, mint a bűnösök oltalmát, a kegyelem sáfárát és közvetítőjét, a mennyei kegyelmek zálogául és atyai jóindulatunk tanúságául apostoli áldásunkat szeretettel adjuk rátok, Tisztelendő Testvérek és a gondjaitokra bízott nyájra. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1928. május 8-án, pápaságunk hetedik évében.

XI. PIUS PÁPA

 

 

[1] Mt 28,20

[2] Bölcs 8,1

[3] Iz 59,1 4

[4] Kol 2,3 5

[5] Ter 9,14 1

[6] Luk 19,14

[7] 1Kor 15,25

[8] Ef 1,10

[9] Ef 2,3 10

[10] Zsid 10,5-7

[11] Iz 53,4-5

[12] 1Pét 2,24

[13] Kol 2,14

[14] 1Pét 2,24

[15] Kol 2,13

[16] Kol 1,24

[17] Conc. Trid. Ses. XXII.c. 2

[18] Róm 12,1

[19] 2Kor 4,10

[20] Róm 6,5

[21] Gal 5,24

[22] 2Pét 1,4

[23] Zsid 5,1

[24] 1Pét 2,9

[25] Zsid 5,3

[26] Zsid 5,1

[27] Ef 4,15-16

[28] Jn 17,23

[29]In Joann. Ev. tract. XXVI. 4.   

[30] Iz 53,5 

[31] Zsid 6,6

[32] Lk 22,43

[33] Zsolt 68,21

[34] ApCsel 9,1 

[35] ApCsel 9,5

[36] 1Kor 12,27

[37] 1Kor 12,26

[38] 1Jn 5,19

[39] Zsolt 2,2

[40] 2Tesz 2,4 7

[41] Mt 24,12

[42] Rom 5,20

[43] Jn 19,37

[44] Iz 46,8

[45] Mt 26,64

[46] Jel 1,7

[47] Jel 22,11

[48] Zsolt 29,10

[49] Lk 15,10

[50] Tim 2,5

Lelkesedjünk magyarok!

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Miért?

1.    Mert „Isten megáldotta a magyart!”

2.    Mert „megbűnhődte már e nép” és Jézus könyörülni akar rajtunk!

3.    Mert annak Máriának az Országa és népe vagyunk, aki végül eltiporja a Sátán fejét!

4.    Mert innen indulhat ki, ha akarjuk: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a Sátán letaszítása, Jézus győzelme!

5.    Mert a Sátán már ezer éve, minden eszközzel, kiemelten küzd Mária népe ellen, hogy meghosszabbíthassa földi létét, amiről mi nem is tudunk!

6.    Mert Jézus együttmunkálkodásra hív minket a Világtörténelem legmegtisztelőbb feladatához. Mi az Ő munkatársai leszünk, ha vállaljuk feltételeit! Az Ő akaratát követve kell cselekednünk, de a legfontosabb munkát: a szívek átformálását, maga Jézus végzi. Szűzmária pedig mindenben segít minket.

Az a magyar, aki ezeket csak egy kicsit is átérzi, az, lelkesedéssel, honfitársait is fellelkesítve, büszkén, teljes erejével küzdve akar ebben részt venni!

Magyarországról indult el?!

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

 

 „(…) ítéletet hirdet a népeknek. 

(Mt 12,18 és Iz 42,1b)”

„(…) olyan nép kapja meg, amely

 megtermi gyümölcsét (Mt 21,43).”

Jézus tervei

      1943-banNatália nővérnek [Kovacsics Mária Natália 1901-1992.] (Natália nővér iratainak kiadhatósága vizsgálat alatt [2012]. A magán-kinyilatkoztatás nem kötelező hittétel!) ezt mondta Jézus: „Anyám országát szeretném megkímélni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Terveim vannak ezzel az országgal. Tartsatok bűnbánatot, engeszteljetek, nehogy eltörölni kényszerüljek ezt az országot. Meg akarok ugyanis könyörülni rajta. Azt akarom, hogy az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földről, és járja át az egész világot Anyám országát meg akarom tisztítani, áldani, és Szívemhez vonni. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a Sátán letaszítása, az Én győzelmem. A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért, és szeretetéért.” http://engesztelok.hu/profeciak-uezenetek/maria-nover-naploja/oldal-9

Szent István király

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Meg kell védenetek országotokat! Álljatok szorosan mellém és legyetek az én hadseregem! Fegyveretek legyen az imádság, az engesztelés és az erényekben való növekedés! Országunkat meg kell védenünk a gonosz erők mindenfajta támadásától. Erősen vértezzétek fel magatokat és szorosan maradjatok oldalamon, hogy Nagyboldogasszonyunk nyomdokain haladjunk rendületlenül! Mindnyájan, a magyar szentek közbenjárunk értetek, hogy az Úr műve kiteljesedjék és megvalósuljon minden terve országunkkal. Béke legyen veletek! 

2013. 08. 20.             Anna Terézia

Védőbástyák, imapajzsok

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

hazánk, családunk, lakóhelyünk, plébániánk, parókiánk papjai, vezetői, hívei, közösségei köré

XVI. Benedek pápa lemondásának a hetében jelent meg ez az ingyenes kis füzet. Egy harci riadó, a véres kard körbehordozása akar lenni. A már meglévő imacsoportok tagjait szeretné felrázni, és olyanokat is imádságra, ima-harcra buzdítani, akik eddig még nem látták be ennek a szükségességét. A füzet közöl egy cikket a világ számos pontján ma is folyó, és várhatólag fokozódó keresztényüldözésről. 

Ez a füzet az imádsággal szoros összefüggésben lévő egyéb témákról is szól. A kereszténységbe való rövid bevezetőnek is tekinthető.

Hogy valaki komolyan imádkozni kezdjen, az feltételezi a lelkiélet elindítását is. Ehhez további segítséget kaphatnak a lelki életben kezdők az Engesztelők Lapja Lelkiélet rovatában: http://engesztelok.hu/lelkielet

A füzet letölthető a következő oldalról: 

http://www.vilagkiralynoje.hu/ma_files/vedobastyak.pdf

 

 

Magyarok Nagyasszonya

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Kedveseim, Magyarok Nagyasszonya ünnepén helyezzétek magatokat boldogan az Ő Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjába! Engedjétek, hogy teljesen átjárjon titeket szeretetének hevületével! Találjatok nála boldog együttlétre, mert Édesanyánknak különös gondja van rátok és terve van veletek! Minél jobban belevetitek magatokat szent karjaiba, annál tökéletesebb gyermekei lesztek. Különleges módon van gondja rátok, csak ne feledkezzetek meg, milyen ígéretnek vagytok részesei! Ahogy Szent István király átadta magyar nemzetünket a Szűzanyának, ígéretet nyertünk általa: ha kitartunk mellette és hűségünket megpecsételjük vele, akkor nincs mitől félnünk, mert mindenkor oltalmát élvezhetjük. Ajánljátok fel magatokat a magyarok Nagyasszonyának!

Szűzanya: Drága gyermekeim, a mai ünnepnapnak nagy jelentősége van a ti életetekben, mert első királyotok, Szent István, úgy bízta rám országotokat, mint egyetlen lehetőséget, hogy megmeneküljetek a pogányság karmaiból. Országotokat úgy bízta rám, mint gondoskodó és szerető édesanyára, aki soha sem fog megfeledkezni árva gyermekeiről. Oh, bárcsak gyakran megtennétek szentistváni felajánlásotokat! Ezzel kifejeznétek, irántam való odaadó hűségeteket. Arra kérlek gyermekeim, amíg még nem késő, hogy csatlakozzatok még többen országotok engesztelő táborához! Érezzétek át azt a felelősséget, amivel megbíztalak benneteket, hogy kitartó felajánlásaitokkal a lelkeket mentő hadsereg táborát erősítitek. Minden gondotok azon legyen, hogy hatékony eszközökkel lépjetek fel, és tegyetek meg mindent a bűnben fetrengő emberiség megmentéséért. Nem nektek kell kitalálnotok, mit és hogyan cselekedjetek! Én elkérek tőletek mindenkit, adjatok át nekem mindenkit, hogy közbenjárjak megtérésükért Szent Fiamnál! Ne a bűnökön sopánkodjatok, hanem az legyen a hivatásotok, hogy átadjátok nekem mindazokat, akik elfordultak Istentől, vagy nem tartják fontosnak megtalálni az üdvösségre vezető utat. Ebben a munkában serénykedjetek gyermekeim! Én minden kegyelmet kiesdek számotokra, csak ne legyetek közömbösek embertársaitok iránt! Ha ti, engesztelők, közösségeitekben hétről-hétre felajánljátok imáitokat és szenvedéseitek áldozatait értük, akkor megértettétek, milyen fontos küldetésetek van. Legyetek nagyon buzgók és kitartóak az imádságban, böjtben, virrasztásban és az engesztelésnek mindazon módjában, amit a szívetekbe írt Szent Fiam. Amikor Elém hozzátok a lelkek sokaságát, és kéritek számukra a megtérésüket, meg ne feledkezzetek saját lelketek tisztaságáról sem! Menjetek gyakran a bűnbánat forrásához, és engedjétek, hogy Fiam megtisztítson benneteket Szent Vérével! Édesanyai szeretetemet árasztom minden magyar lélekre, és szent palástom borítva rátok, megáldalak mindnyájatokat az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében, Ámen.

2012.10. 08.       Anna Terézia

 

Szent István bátorít a végső küzdelemre

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Drága Engesztelő gyermekeim, szeretnék szólni hozzátok. Most is köztetek vagyok, és szüntelen imában hordozom országunkat. Amíg felemelik jobbomat, vagyis, amíg tiszteletben tartják szent ereklyéinket, addig a kegyelem bőségesen árad rátok. De hamarosan más szelek fognak fújni, aminek előfuvallatai már érződnek. Arra kérlek titeket, őrizzétek tisztán szívetekben a keresztény értékeket, és valljátok meg hiteteket azok előtt, akik kérdőre vonnak titeket!

Magyarország szerepe Isten terveiben

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

 

2012. 07. 22, Vasárnap

A Golgota hegyén Jézus nagyon szenvedett a kereszten. Sokszor feljajdult fájdalmában. A pápa a kereszt előtt térdelt és sírva figyelte Jézus minden kínszenvedését. Segíteni akart Jézuson, de ő maga is gyenge volt. Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Fiam, ahogyan a bűn egyre jobban növekszik a földön, úgy szenvedéseim is egyre nagyobbak lesznek. Veled együtt hordozom az Egyház keresztjét, mert egyedül képtelen lennél végigvinni keresztedet. Nézz fiam, Szent Szívemre! Látod a sok sebet? A legnagyobb fájdalmakat felszentelt gyermekeim okozzák Nekem. Lelkükben hatalmas kárt tesznek, melyet csak bűnbánattal és őszinte szentgyónással tehetnek jóvá. Hol találok olyan embereket, akik készek engesztelni értük?” A Szűzanya is jelen volt, aki így szólt: „Fiam, tekints rá országomra!” Jézus letekintett országunkra és azt mondta: „Ez az ország a bűn mocsarában van. De látok olyan embereket, akik törekednek kimászni ebből a mocsárból és másokat is kisegítenek belőle. Ezek a jócselekedetek nagyon kedvesek előttem.” Majd így folytatta: „Azt üzenem engesztelő gyermekeimnek, hogy most elsősorban felszentelt fiaimért engeszteljenek. A családjukat ne féltsék. Én gondoskodni fogok róluk.” Láttam a Sátánt, aki kezét minden papra rá akarta tenni. A Szűzanya könnyes tekintettel mondta nekünk: „Gyermekeim, csak a szeretet képes megmenteni a papokat, különben elvesznek. Hozzatok áldozatokat értük! Helyezzétek őket Édesanyai Szeplőtelen Szent Szívembe!” A Sátán hallotta a Szűzanya szavait, ezért gyűlöletében hangosan azt kiáltotta: „Elpusztítani nem tudom, de tönkre tudom tenni ezt az országot!”  Jézus a következőt mondta országunkról: „Magyarország az Én szememben olyan hely, ahol a seregem nagy része tartózkodik. Édesanyám készít fel titeket az egész emberiségre váró harcra. Ebben a harcban nyilvánvaló lesz számotokra, hogy kik lesznek a ti ellenségeitek.” Ehhez a sereghez sokan csatlakoztak, akik messziről jöttek. Jézus: „A világ többi területén élő hűséges gyermekeim is csatlakoznak hozzátok, mert a szeretet és egység erőt ad nektek a harcra, mely egyre közelebb van.”  Ezután Róma fölött megjelent Jézus Szentséges Szent Szíve, Magyarország felett pedig a Szűzanya Szeplőtelen Szent Szíve. Ez a két Szent Szív elválaszthatatlan volt egymástól. Mindkét Szent Szíven jelen volt a szeret lángja. Ez a láng olyan volt, mint egy fényes híd, mely összeköt minket a Mennyei Atyával.

2012. 07. 25, Szerda

Egy szeráf angyal lélekben egy olyan helyre vitt, ahol a Szentháromság tartózkodott. Isten engedte, hogy a Sátán is jelen legyen. A Mennyei Atya odament a Földhöz. Tekintetében nagy szomorúságot láttam. Majd megengedte, hogy lássam, mi történik a Földdel. A Föld alatt a pokol volt. Ahogyan az emberek milliói vétkeztek, úgy egyre jobban megnyíltak a pokol kapui. Mi magunk törjük fel a pecséteket azáltal, hogy vétkezünk. Így szabad utat adunk a gonosz lelkek sokaságának, hogy köztünk legyenek. Ekkor a Mennyei Atya így szólt: „Nagy fájdalommal figyelem az emberiség sorsát. A bűn folyamatosan terjed, mely nemcsak a környezetet mérgezi meg, hanem teremtményeim lelkét is. Ezt nem nézhetem tovább! Cselekedni fogok! Teremtményeim ellent mondanak törvényeimnek és nem veszik figyelembe figyelmeztetéseimet. Azért adok oly sok üzenetet a világnak, hogy felismerjék az igazságot. Az igazság pedig Én vagyok. Hamarosan a világra helyezem igazságos kezemet!” Erre Jézus így szólt: „Atyám, tudom, kevés az idő. Az irgalmasság ideje rövid időn belül lejár és a kapuk bezárulnak.” Mennyei Atya: „Így van Szent Fiam. Miután Szentlelkem beteljesíti a próféciákat, az embereknek be kell majd látniuk, hogy Én valóban létezem. Mindazok, akik ellenem fordulnak, egyenesen a vesztükbe rohannak. Mert szabad akaratuk az, ami oda vezeti őket. Ez a személyes találkozás döntő fordulat lesz az emberiség sorsában.” A Szentlélek is bekapcsolódott a párbeszédbe és így szólt: „Atyám, eljövetelem sokakat meg fog menteni, és sokakat fog elragadni a halál.” Mennyei Atya: „Igen. De az engesztelések még megváltoztathatják a körülményeket. Ezeket az engeszteléseket látni kívánom, melyeket Natália nővér leányom által kinyilatkoztattam.” A Sátán gyűlölettel azt mondta: „A bűn markában tartom Magyarországot! Ez az ország sohasem fog felemelkedni Hozzád! Gondoskodni fogok arról, hogy az engesztelések ne bontakozhassanak ki!” A Mennyei Atya így felelt: „Hallgass Sátán! Te csak annyit tehetsz, amennyit Én megengedek neked. Ezt az országot meg akarom menteni.”  A szentek és angyalok sokasága megjelent a Szentháromság körül. Atyánk így szólt: „Jöjj, elém legszentebb leányom.” A Szűzanya úgy jelent meg, mint a Világ Győzedelmes Királynője. Letérdelt a Mennyei Atya előtt, aki így szólt hozzá: „Szeretett leányom! Azt akarom, hogy az egész világ elismerjen téged, mint a Világ Győzedelmes Királynőjét. Te vagy a biztos menedék az emberiség számára. Oltalmat nyújtasz mindazoknak, akik hozzád menekülnek. Szent kívánságom az, hogy teremtményeim a te példádon keresztül győzedelmeskedjenek a Sátán felett.” A Szűzanya így válaszolt: „Atyám, én bízom szavaidban és abban is, hogy terved meg fog valósulni. Védelmezni akarom országomat, mint egy édesanya gyermekét.” Miután a Szűzanya kimondta ezeket a szavakat, megjelent Magyarország fölött, kitárta kezeit és szomorúan így szólt: „Ó, drága magyar népem! Mikor fogadtok el engem? Az ellenség össze akarja tiporni nemzeteteket. A veszteteket akarja. Várok a helyemre, amelyet Szent Fiam jelölt ki e magyar földön! Csak úgy menthetlek meg titeket, ha megépül az engesztelő kápolna. Akkor ismét eljövök, hogy meglátogassam népemet. Az ígért kegyelmek el vannak készítve, melyek az országnak rendkívüli segítséget nyújtanak.” A Szűzanya így szólt a magyar papokhoz: „Gyermekeim, ismerjétek fel végre, hogy édesanyai védelmem nélkül elvesztek! Az Úr akarata szent. Számos bizonyíték igazolja Natália nővér által adott üzeneteink hitelességét. Nyissátok ki szíveteket, és halljátok meg hívó szavaimat! Ez az ország arra teremtetett, hogy engesztelő ország legyen. Országotok a többi nemzettel összehasonlítva igen kicsiny. De Atyám felemeli a kicsinyeket és a szeretetben naggyá teszi! Szent tervében áll, hogy ez ország engesztelései által mentse meg a világot.”

Ezután a Mennyei Atya kezében tartotta az engesztelő kápolnát. Ebben a kápolnában egy trónt láttam. Erre a trónra ültette Máriát, mint a Világ Győzedelmes Királynőjét, mert kezdettől fogva Őt találta méltónak arra, hogy ezt az országot irányítsa. Mindazok, akik belépnek a kápolnába és meglátogatják a Szűzanyát, megkapják a megtérés kegyelmét. A Szűzanya vezetésével pedig a bűnbánat és az engesztelés útján fognak haladni.

Natália nővér így szólt az engesztelőkhöz: „Országotok a Szűzanya vezetése alatt nagy védelemben lesz. A végső ütközetben Királynőtök oldalán fogtok győzedelmeskedni a Sátán felett, melyről tudomása lesz az egész világnak.”

2012. 07. 26, Csütörtök

Natália nővér: „Drága magyar testvéreim! Mióta a Szentháromság és a Szűzanya közelében vagyok, megértettem, hogy Magyarországnak milyen fontos szerepe van Isten tervében. A Szűzanya úgy tekint erre az országra, mint az ő egyetlen örökségére. Ha Szent István király nem ajánlotta volna fel a Szűzanyának országotokat, már rég elvesztetek volna. Ó, ha tudnátok, milyen nagy szeretettel tekint rátok a Szűzanya! Sajnos, a történelem során végig kellett járnotok a keresztutat, és meg kellett tapasztalnotok azt a szenvedést, melyet Krisztus vállalt értetek. De Édesanyátok egy pillanatra sem hagyott magatokra titeket. Végig mellettetek volt, ahogyan Szent Fia mellett is. Szüntelenül imádkozott és közbenjárt értetek. A Szűzanyának köszönhetitek, hogy ez a kicsi ország még mindig fennmaradt a világban, amit oly sokan meg akartak szerezni. A Sátán tisztában van azzal, hogy ez az ország okozza majd az ő vereségét. Ezért akarja megakadályozni az engesztelő kápolna megépítését. Mert ha ez az ország meghajolna a Szűzanya, mint a Világ Győzedelmes Királynője előtt, akkor egy olyan világméretű engesztelő mozgalom indulna ki Magyarországról, mely az egész világon elterjedne. Isten szent akarata, hogy Mária engesztelő országa legyetek! Az engeszteléssel nagyon sok léleknek kiesdethetitek Isten irgalmát. Imádkozzatok azért a szándékért, hogy elegendő számú engesztelő lélek legyen! Eljön az idő, amikor a magyar nép az engesztelések által nem fog többé vétkezni, tiszta és erkölcsös életet fog élni, nem fog káromkodni, és tisztelettel ejti ki majd Szűz Mária nevét. De ez csak az engesztelő kápolna létre jötte után fog megvalósulni. Ó, magyar testvéreim, országotok a Szűzanya kezében van. Engedjétek, hogy Királynőtök elfoglalhassa méltó helyét köztetek. Az ő kormányzásával szebb jövő áll majd előttetek. Akkor tanúi lesztek Királynőtök győzelmének, mely a Sátán bukását jelenti. E győzelem után olyan világban fogtok élni, melyről mindig is álmodoztatok. Az Új Paradicsomban teljes lesz boldogságotok. Belépésetek feltétele: az állandó bűnbánat gyakorlása, a szentségek vétele, az engesztelés, és ami a legfontosabb, hogy a magyar nép elismerje végre a Szűzanyát, mint a Világ Győzedelmes Királynőjét. Imádkozom értetek, hogy ez az ország be tudja teljesíteni azt a küldetést, melyet Isten rá bízott.” Újból láttam az engesztelő kápolnát, közelében ott állt az engesztelő szerzetesek kolostora. Egy hatalmas bazilika is épült ott. A bazilika előtt megjelent a Világ Győzedelmes Királynője, aki így szólt az emberekhez: „Jöjjetek kicsinyeim! Engeszteljétek Velem együtt szenvedő Atyátokat, akit oly sok súlyos bűnnel megbántottak!” Az engesztelő közösségek is itt gyűltek össze. Itt egy igazi zarándokhely fog létre jönni. Ide minden bűnös ember meghívást kap. Az emberek között voltak olyanok, akik szomorúan mentek a kápolnához. Ruhájuk sok fekete folttal volt tele. De amikor kiléptek a kápolnából, nagy boldogságot láttam arcukon és ruhájuk oly tiszta volt, mint a hó. Ez az engesztelés gyümölcse lesz.

Szűzanya: „Gyermekeim, ebben a kápolnában sok csoda fog történni, mivel személyesen fogtok velem találkozni. Sokan fognak látni engem, de nem mindenki. Viszont, jelenlétemet mindnyájan meg fogjátok tapasztalni érezhető módon. Mindez sok ember testi-lelki gyógyulására fog válni.”

Mennyei Atya: „Azt akarom, hogy az engesztelő kápolna olyan hely legyen, ahol az emberek nemcsak Velem engesztelődnek ki, hanem egymással is. A világ engesztelő központja Magyarország. Fontosnak tartom, hogy a kiengesztelődés itt is megvalósuljon és elterjedjen az egész világon. Gyűljetek össze a Nevemben gyermekeim, és engeszteljetek az emberiség bűneiért! Akkor meg fog térni az egész emberiség.”

Egy virágos kertben jártam, ahol Égi Édesanyánk is jelen volt. A Szűzanya figyelte a virágokat, melyek között rózsák is voltak. Más virágokon a bimbók is látszottak. Ekkor a Szűzanya így szólt: „Gyermekeim, a rózsák az engesztelőket jelképezik. Bízom abban, hogy még nagyon sok rózsa fog kinyílni. Mindig gondoskodni fogok rólatok, és nem engedem, hogy elhervadjatok. Attól tudtok növekedni a legjobban, hogy rám bízzátok magatokat.” Amikor Magyarország és az Egyház elfogadja a Szűzanyát, mint a Világ Győzedelmes Királynőjét, akkor láttam a feltámadt Jézust megjelenni országunk fölött. Szent Sebeiből ragyogott a fény, mely fények országunkra sugároztak. E kegyelmek hatására a magyarok sokasága a jó útra lépett. A Szűzanya vezetésével pedig belépést nyertünk az Új Paradicsomba.

Szentáldozáskor így kérdeztem Jézust: „Uram, valóban minden meg fog valósulni, amit ma megmutattál?” Ő azt felelte: „Igen, mégpedig a ti imáitok hatására.”

Mária Magdolna

Próféciák Magyarországról

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Hazánk nehéz időket él át. De mindez nem az Égiek tudta nélkül van. A mostani nehéz napokat megelőző hónapokban vigasztaló, bátorító, imádságra, engesztelésre buzdító üzeneteket küldtek számunkra. És felkészítettek arra, hogy jönneke ezek a nehéz idők. Ezeknek az üzeneteknek nagy része időrendi sorrendben olvasható itt az Engesztelők Lapján. Most újra közzé tesszük őket egymás mellé rendezve, könnyen nyomtatható formában.

Ezekkel a Magyarországra vonatkozó próféciákkal egyben új sorozatot indítunk, amelynek kettős célja van. A Letöltések rovatban lesz egy Szórólap menü, amely válogatásokat tartalmaz nyomtatóbarát (viszonylag kevesebb papírt igénylő) formában az Engesztelők Lapjáról. Sokan szívesebben olvasnak nyomtatott formában mint képernyőn. Ők kinyomtathatják maguk számára is ezeket a szórólapokat. Másrészt az apostolkodásnak is egy formája lehet - aki teheti, annak ajánljuk - hogy aki tud erre áldozni, az nyomtassa ki ezeket a szórólapokat azok számára is,  akiknek eleve nincs internetezésre lehetőségük. Egy A4-es lap két oldalára lesznek méretezve ezek a szórólapok.

MAGYARORSZÁGGAL KAPCSOLATOS ÜZENETEK, PRÓFÉCIÁK 1.

MAGYARORSZÁGGAL KAPCSOLATOS ÜZENETEK, PRÓFÉCIÁK 2.

 

Szent István üzenete a magyaroknak 2011.08.20.

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

„Drága magyar népem! Szomorúan figyelem sorsotokat az égben. Mivé lettetek? Nem hisztek Istenben, erkölcstelen életet éltek. Nem jártok a templomba a hét egyetlen napján sem. Nem járultok a szentségekhez. Minden napotok arról szól, hogy folyamatosan vétkeztek. A gonoszt szolgáljátok anélkül, hogy észrevennétek. Teljesen átadjátok magatokat a sátánnak. Nem vagytok tudatában annak, hogy mit cselekedtek, mert az ellenség megzavarja értelmeteket, mert nincs bennetek szeretet. Nem törekedtek a jóra. Akkor megkérdezem tőletek, mi jót vártok az élettől, ha ti magatok nem akartok elindulni a változás útján? A Szentlélek kiáradásakor a bűnben élő emberekre nagyon komoly számonkérés vár Isten előtt. Ha nem akartok megváltozni, akkor közületek sokan nem fogják túlélni a Nagy Figyelmeztetést.

Amikor a földön éltem, sok szigorú törvényt hoztam, melyeket a tízparancsolathoz hasonlóan állítottam össze. Kötelezővé tettem a vasárnapi szentmisét, melyre ma már csak nagyon kevesen járnak közületek. Szenteljétek meg az Úr napját azzal, hogy életetek egy kis idejét az Úr színe előtt töltitek el! Imádkozzatok a megtérés kegyelméért! Aki nem akar megtérni, az ne számítson semmi jóra! Gyermekeim, a gonosz köztetek van. A bűn által hatalmat adtok neki lelketek felett. Higgyetek a Megváltóban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában! Jézus azt mondta, aki hisz bennem az örökké élni fog. Csak akkor nyerhetitek el az üdvösségeteket, ha megbánjátok vétkeiteket, és részesültök a szentségekben. Használjátok ki ezeket, a lehetőségeket! Bölcs ember az, aki nem hagyja, hogy lelke örökre elvesszen. Tegyetek meg mindent lelketek érdekében! Vezekeljétek le már itt a földön vétkeiteket! Odaát már késő lesz, mert ott nincs idő, csak örökkévalóság. Kivéve a tisztítóhelyet, ahol a lelkek csak nagy szenvedések árán kapnak lehetőséget arra, hogy beléphessenek a Mennyországba. A különítéletet senki sem kerülheti el. Saját cselekedeteiteket fogjátok önmagatokon számon kérni. Ti választjátok meg, hova akartok kerülni a túlvilágon. A sátán azt akarja, hogy mindnyájan elkárhozzatok, Isten pedig azt, hogy mindenki megmeneküljön a pokol tüzétől és beléphessen az Ő országába.

Amikor Isten engem magához szólított, csakis a szeretetről kérdezett. A Szűzanya segítségének köszönhetően juthattam egyenesen a Mennyországba, aki mindvégig mellettem állt és imádkozott értem. Ezért mondom nektek, a Szűzanya a ti mentsváratok, aki segít nektek elnyerni örök üdvösségeteket. A Mennyben Atyám megmutatta nekem, mi a szent terve Magyarországgal. Engesztelő ország vagytok! Isten a ti imáitok által akarja megmenteni az egész emberiséget. Most gazdasági válság miatt szenvedtek. Ajánljátok fel szenvedéseiteket a világ bűneiért! Térjetek meg magyar gyermekeim! Ezek az utolsó figyelmeztetéseim. Szeretlek titeket, de Isten kegyelme által lássátok be, hogy rossz cselekedeteitekkel mennyi kárt tesztek országotokban, és mennyi fájdalmat okoztok Jézusnak, aki életét adta értetek a keresztfán, hogy megmenekülhessetek. A magyar szentekkel együtt imádkozom Magyarország megtéréséért. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Szeretettel, a ti első magyar királyotok, Szent István.”

Ezután azt láttam, hogy a Szűzanya úgy tartotta a karjaiban Magyarországot, mint egy kisgyermeket, mely az összes magyar embert szimbolizálta. A sátán megjelent a Szűzanya előtt és azt mondta: „Add át nekem Magyarországot!” A Szűzanya azt felelte: „Magyarország, a mi kezünkben van! Nagy védelem alatt áll, így nem tehetsz semmit annak érdekében, hogy ezt az országot örökre megkaparintsd!” A sátán tombolt dühében, majd azt mondta: „sok magyar lelket fogok még megszerezni, és Isten ellen fordítani, ez ellen nem tehetsz semmit.” A Szűzanya azt felelte: „Tévedsz, sátán, mert az imának olyan ereje van, mely sok embert meg tud menteni az örök kárhozattól!” Ezután a sátán megszámlálhatatlan gonosz lelket állított hadba, hogy megküzdjenek Magyarország megszerzéséért. Magyarország határain felsorakoztak a magyar férfi szentek, akiket maga Szent István király, Szent László király és Szent Mihály vezetett a csatába. A magyar női szentek azért imádkoztak, hogy a gonosz ne tudja elpusztítani országunkat. A küzdelem alatt egyszercsak megjelent Jézus, aki megállította a harcot és így szólt a sátánhoz: „Távozz sátán, mert Magyarországot mélyen a szívembe véstem!” Az Úr szeretete elűzte a gonosz lelkeket, köztük a sátánt is, aki visszament a pokolba.

Szentáldozásnál Pió atya azt mondta: „Gyermekem, Magyarország fenn fog maradni az Új Világban!”

                                                                          Mária Magdolna

A Szűzanya könnyeit hullatja, mert kevesen fogadják el Szeretetlángját

Írta: Engesztelők lapja admin. Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Látomásban a Szűzanya Szeplőtelen szívének a kápolnájában együtt imádkoztam a Szűzanyával, akinek könnyes volt a szeme. Édesanyám – kérdeztem --  miért könnyes a szemed? Szűzanya: Nézd fiam, mennyire fájnak az én szívemnek a világ bűnei, eleső gyermekeim gyengeségei. Fáj, hogy nem ismerik el Szentfiamat. Fáj, hogy nem tisztelnek, és nem ismerik el az én Szeretetlángomat. Pedig nézz le a földre, kiterítettem imahálómat, Szeretetlángomat. Ebben a Szeretetlángban nemcsak az én szeretetem van, hanem a Szentlélek szeretete, tüze, Fiam szeretete, és a Mennyei Atya szeretete is benne van. Ez egy egyesítő szeretetláng, amit Mennyei Atyátok összeforrasztott és megáldott az ő irgalmas szeretetével. Ha tudnátok, hogy ez a szeretetláng mekkora fegyver a kezetekben a másik oldallal szemben, talán használnátok. Nézd a mécseseket, amelyeket  hazátokban mindenütt elhelyeztem, némelyik alig pislákol! Gyengék vagytok, féltek. Féltek elindulni az úton, pedig én is és Szent Fiam is ott vagyunk, és fogjuk a kezeteket. Szent Fiam nap, mint nap kopogtat a szíveteken. Türelmes, csak a szeretetét árasztja. Miért nem kell nektek? Nézd az én szeretett egyházamat! Nézd, neki sem kell a Szeretetláng! Akkor kinek adjam oda szeretetlángom? Mi szeretünk benneteket és meg akarunk menteni titeket a kárhozat sötétségétől és tüzétől. Mi nem szeretnénk, ha egyetlen gyermekünk is elveszne! Látod, milyen kevesen fogadják el az én Szeretetlángomat? Pedig úgy szeretném bejárni ezt a földet, és mindent meggyújtani Szeretetlángommal, hogy lángoljon, lobogjon, hogy az ellenség ne férjen szeretett országom közelébe! Szeretetlángomat fegyverként adom nektek, hogy erősek legyetek, és hogy megtisztítson titeket. Meg kell tisztulnotok, mert ha ti nem tisztultok meg fiaim, ha az én egyházam nem tisztul meg, akkor az én gyermekeim el fognak veszni. Mert csak egyházamon keresztül menekülhet meg ez a föld, az én országom és gyermekeim.

2011.07.29.                                                                           Veronika Márta

A Szűzanya és angyalok segítik az engesztelőket

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Szűzanya: Őrangyalokat állítottam Nagy Magyarország határaira. Kört alkotnak, és mindegyik kezében egy réz kanna van, amely kifogyhatatlan olajjal van megtöltve. Engesztelő gyermekeim kannáiból, ha kiürül az olaj, oda tudnak menni az angyalokhoz, és kérhetik, hogy adjanak nekik ebből az olajból. Szeretetlángom ne aludjék ki! Őrizzétek a lángot, amit körétek vontam, és meggyújtottam anyai szívemből! Nagy Magyarország közepébe három kelyhet helyeztem. Az elsőbe könnyeiteket, a másodikba kéréseiteket, a harmadikba áldozataitokat gyűjtöm össze. Ha megtelnek, én szerető Édesanyátok Mennyei Atyátokhoz viszem. Megkérem, alakítsa át kegyelemmé az eltévedt lelkek megmentésére. A három kehely felett egy kereszt van, és rajta a Szentháromság jele. A kereszt és a jel közepéből fény árad, hogy a sötétségben is utat tudjon mutatni az eltévedt lelkeknek. Ti csak imádkozzatok, gyermekeim, és terjesszétek szeretetlángomat, és mentsétek a lelkeket! Én anyai pártfogásommal vezetlek titeket és palástommal fedlek be. Ne féljetek, imádkozzatok, vezekeljetek, böjtöljetek és virrasszatok! Legyetek kitartóak, állhatatosak és éberek! Ne lankadjatok, ne szűnjenek buzgó imáitok! Egyesüljetek velünk, mentsétek a lelkeket velem, és vigyük együtt a őket Fiamhoz, és a Mennyei Atya elé. Veletek vagyok a világ végezetéig. Megáldalak titeket tiszta anyai szeretetemmel és oltalmammal.Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011.03.13.                                                                                Veronika Márta

Mindszenty bíboros István királlyal Magyarország fő oltalmazója és példaképe

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Üzenet a papoknak és az engesztelőknek

 

Magyarországért imádkoztam. A Szűzanya szólt hozzám: „Nézd, mit tettem ma! Engesztelő országom közepére viszlek. Nézd, kit hozok és kit állítok országotok északi határára Szent István Király mellé. Nem mást, mint Mindszenty József bíboros fiam. Ő nem szent és nem boldog a földön, de nézd, a mi égi hazánkban a szentek között van. Fiam sokat szenvedett, de mindig buzgón és alázatosan kitartott a mi szeretetünk mellett. Életével tett tanúbizonyságot. Megmutatta mély szeretetét felénk, amit Szentfiam ültetett belé.

Gyermekem, felszólítalak titeket, először egyházam tegyen tanúbizonyságot mellettünk, majd ti is, engesztelő gyermekeim. Azt akarom, hogy olyan sziklaszilárd legyen a hitetek, mint Mindszenty József fiamnak. Először pap fiaimat kérem, tegyenek tanúbizonyságot hitükről. Kérdem, fiaim, készek vagytok-e meghalni értünk, és Szentfiamért? Készek vagytok-e megoltalmazni Fiam egyházát? Készek vagytok-e megvédeni Fiam szent testét és vérét? Készek vagytok-e az Oltáriszentséget megőrizni tisztán? Készek vagytok-e olyan tiszta és egyszerű szeretetben élni, mint Fiam? Készek vagytok-e megőrizni Fiam evangéliumát? Készek vagytok-e alázatban, tisztán, szeretetben vezetni engesztelő gyermekeimet? Készek vagytok-e életeteket adni értünk, ha úgy kívánjuk? Ha a sötétség hatalmába kerít titeket, készek vagytok-e velünk maradni? Szeretném, fiaim, ha sziklaszilárd lenne Fiam egyháza, megőrizné tisztaságát és egyszerűségét. Fiam szerető egyháza legyen kicsi, egyszerű, de ugyanakkor erős sziklavár, amit az ellenség nem tud romba dönteni, engesztelő gyermekeinek legyen menedéke! Szeretném, ha Fiam egyháza megtisztulna és erős hitűvé, tisztává és egyszerűvé válna. Szeretném, hogy akik Fiam egyházába lépnek, benne boldogságot, tiszta életet, erős hitet és égi szeretetet találnának. A mi oltalmunkat, védelmünket és szeretetünket találják meg hajlékunkban. Én, mint édesanyátok, kezembe veszem szerető Fiam egyházát, megtisztítom Fiam vérével, és elárasztom égi szeretettel. Gondoskodom róla, hogy teljesen átjárja a Szentlélek tüze.

Fiaim, hívlak titeket szerető hazátok megmentésére. Szükségem van rátok. Engedjétek át szíveteket nekem! Fel akarom forrósítani szíveteket, és kicsinnyé akarlak tenni titeket. Ne féljetek, én oltalmazlak és vezetlek titeket! Segítsetek eleső gyermekeim megmentésében! Segítsetek a sötétségben járó gyermekeimnek! Segítsetek a bajba jutottakon! Segítsetek és hirdessétek Fiam országát! Tanítsátok azokat a gyermekeket, akik nem ismerik az evangéliumot! Kereszteljétek meg azokat, akik nincsenek megkeresztelve! Minden eleső gyermekemhez hajoljatok le! Minden gyermekemhez juttassátok el Fiam vigasztaló szavait! Minden gyermekemmel ismertessétek meg az égi szeretetet és a békét! Tanítsátok imára és böjtre azokat a gyermekeimet, akik még azt sem tudják, ki Szentfiam! Gyújtsátok lángra a hideg sötét szíveket! Ne féljetek, engedjétek az égi szeretetet kibontakozni magatokban! Az égi szeretet sugározzon rólatok, és ez vezessen titeket a nehéz úton! Vigyétek el beteg és szomjazó gyermekeimhez Fiam Igéit! Vigyétek Fiam szent testét és vérét a betegekhez, és a haldoklókhoz! Hirdessétek, hogy Fiam értetek halt meg és értetek támadt fel! Hirdessétek, hogy Fiam mindenkit meg akar menteni a kárhozattól! Hirdessétek, fiaim, Ő mindenkit szeret, még a legelesettebbeket is! Ő mindenkihez lehajol, senkit nem hagy magára, végtelenül irgalmas, minden gyermekét a tenyerén hordozza. Fiaim, most fogadjátok Fiam áldását.

Jézus: „Szerető fiaim, megáldalak titeket az erős hit kegyelmével, amit együttérző szívem melegével és tiszta szeretettel itattam át. Ezt az erős és tiszta hitet adom nektek. Ezt a hitet olyan erőssé teszem bennetek, mint az erős sziklavár. Szent véremmel oltalmazlak titeket, és vezetlek a nehéz úton. Kereszthalálom legyen megváltásotokra. Feltámadásom legyen örök életetek tüze. Átszúrt, vérző szívem szeretetével megáldalak titeket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

Szűzanya: „Ó, kicsiny gyermekem, szerető Fiam magyar egyházának élére és oltalmára állítom Mindszenty József bíboros fiamat. Szerető engesztelő országom közbenjárójává legyen! Legyen közbenjárótok a rátok váró nehéz időkben! Könyörögjetek hozzá, és kérjétek tőle azt az erős, buzgó, mély hitet, amellyel Fiam megáldotta!”

2011.06.14.         Veronika Márta


 

A Szentlélek és Mária egyesített Szeretetlángja

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Ezt az üzenetet egy Magyarországon élő fiatalasszonyon keresztül kaptuk, akitől az égiek rejtettséget kívánnak. Tőle származik a Szeretetláng látomás és annak értelmezése is.  Jézus a Veronika Márta nevet adta neki, így indokolva a névválasztást: „Veronika, aki keresztutam során mélyen együtt érzett fájdalmaimmal és Márta, aki őszinte hittel azt mondta nekem: Hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."

 

Mária Natália nővér üzenete a magyar engesztelőknek

Beküldve: Magyarország engesztelő hivatása

Jézussal együtt nagy szeretettel figyeljük országotok sorsát. Imádkozzatok állhatatosan, hogy az Úr megóvjon titeket minden nagyobb természetfeletti katasztrófától! Közel van Megváltótok második eljövetele. De előtte eljön a Szentlélek, aki megtisztítja lelketeket, és felkészít titeket mindarra, amit Isten prófétái által megjövendölt. Testvéreim, használjatok ki miden lehetőséget, amíg csak van rá időtök! Végezzetek szentgyónást, járuljatok a szentségekhez tiszta lélekkel! Ezek a ti mentőövetek. A sátán egyre több lelket tart karmai között. Mentsétek ki onnan testvéreiteket! Ti is boldogok lennétek, ha hallanátok, hogy értetek imádkoznak. Kérjétek a Szűzanyát, hogy védelmezzen édesanyai szeretetével a gonosz minden támadásától és kísértésétől! A gonosz nem véletlenül akarja megszerezni a ti lelketeket is, mert higgyétek el, számára nagy ellenfelet jelentetek, mivel imáitok által milliónyi lelket raboltok el tőle, akik hálásak nektek, hogy kiszabadítottátok őket hatalmából. A Szűzanya, mint Győzedelmes Királynőtök édesanyai szeretetében egész országotokat betakarta kék palástjával. Így a sátán nem tud kiirtani titeket a föld színéről. Testvéreim boldogok lehettek, mert nagy a ti közbenjárótok. Befejezésül elmondom nektek, hogy Jézus szent terve, hogy hazátokat kiemelje a jelenlegi rossz állapotból, és a világ engesztelő központjává tegye, melynek hatalmas kegyelmét maga a Szűzanya esdette ki számotokra. Isten áldása legyen rajtatok, magyar testvéreim.

2011. június 5.        Mária Magdolna