A kiengesztelődés és az engesztelés szentírási alapjai

Beküldve: Írások, tanulmányok

A kiengesztelődés és az engesztelés szentírási alapjai

 

1. A Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal

  • Jézus kiengesztelte Istent irántunk, emberek iránt. Összebékítette egymással Istent és az embert. Isten nem tartja számon azok vétkeit, akik bánják azokat és maguk is ki akarnak engesztelődni Istennel.
    • 2Kor 5,17 Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. 18De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. 19Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 20Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! 21Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

Jézust bűneink engesztelésére küldte az Atya. Ez Isten szeretete irántunk: az Atya részéről is, hogy elküldte, Jézus részéről is, hogy ezt végbe vitte.

  • 1Jn4,10 A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.

Jézus megszerezte nekünk a kiengesztelődést, a békét. Istent Jézus halála kiengesztelte.

  • Róm 5,10 Mert ha Istent a Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk. Sőt még ezen felül dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nékünk a kiengesztelődést.
  • Kol 1,19 Mert úgy tetszett az Atyának,
    hogy benne lakjon az egész teljesség,
    20és hogy általa engeszteljen ki magával mindent,
    ami a földön és a mennyben van,
    azáltal, hogy békességet szerzett
    keresztjének vérével.
  • 21Titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, 22megbékéltetett most az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé.

Az ember maga is próbálta bűneit jóvátenni, Istennel békességre jutni úgy, hogy különféle áldozatokat igyekezett bemutatni neki. De ezek nem voltak Isten előtt kedvesek. Isten szemében kedvesebb az engedelmesség, mint az áldozat, az, hogy az ember elfogadja azt, ahogyan maga Isten teremt békességet közte és az ember között.

  • Zsid 10,5-6 Áldozatot  és  felajánlást  nem  kívántál,  de  testet  alkottál  nekem.  Nem  ked-ves  előtted   az engesztelő  és égő áldozat. Akkor így szóltam: "Íme jövök Istenem, hogy teljesítsem  akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van." (Zsolt 40,7-8)

Ezt a kiengesztelődést Jézus mint az emberiség főpapja vitte végbe, aki áldozatot mutat be a bűnökért, de csak az emberiség bűneiért, mert neki nem volt bűne.

  • Zsid 5,1-5 Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, 2mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. 3Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. 4A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront. 5Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.” 6Másutt meg ezt mondja: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”

Jézus maga az áldozatbemutató és az áldozat is egy személyben az egész világ bűneiért.

  • 1 Jn 2,1 Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. 2 Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Jézus szeretett minket és az egyházat, és irántunk való szeretetből áldozta fel magát

  • Ef 5, 2Krisztus szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként Istennek.
  • Ef 5, 25-27 Krisztus szerette az Egyházat és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
  • Róm 8, 32 A mennyei Atya, „aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindannyiunkért áldozatul adta.