Az engesztelés kultusztörténete

Beküldve: Írások, tanulmányok

Címmagyarázat

  • Mi az, hogy kultusztörténet
    • A cultusz a colo, colere latin igéből származik, amelynek a jelentése: művel, ápol

Ebből a szóból származik a kultúra szavunk is.

  • Ebből következően ezt a címet is adhattuk volna ennek az előadásnak: az engesztelés kultúrája, az engesztelés kultúrájának a története.

Konkrétan arról lesz szó, hogy mit jelentett az áldozat, áldozatbemutatás, engesztelő áldozat az emberiség életében, az Ószövetségben, az Újszövetségben, azaz Jézus életművében, és az általa alapított Egyház történelmében. Az engesztelésnek, ill. az azzal kapcsolatos rokonfogalmaknak milyen formái, megélési formái voltak. Hogyan próbálta az emberiség megélni az engesztelést Krisztus előtt és Krisztus után.

 

Az előadás két főrészre tagolódik

  • I. Az engesztelés Krisztus előtt
    • 1. Áldozat
    • 2. Kiengesztelődés
  • II. Az engesztelés Krisztus után
    • 3. Szentmise
    • 4. Egyéb ájtatossági formák

1. Áldozat

  • Mi az engesztelés lényege?
    • Jézus Engesztelő áldozat a mi bűneinkért és az egész világ bűneiért. (1 Jn 2,1)
      • Az engesztelés Jézus engesztelő áldozatához való kapcsolódás, aki feláldozta magát bűneinkért.

Ebben az előadásban először azt keressük, hogy ennek milyen gyökerei voltak az emberiség életében és az Ószövetségben, majd pedig azt vizsgáljuk, hogy hogyan élt, él ez tovább az Egyházban.

  • Nagyon alapos elemzését nem tudjuk ennek adni egy háromnegyed órás előadásban, de talán az engesztelés vázlatát meg tudjuk rajzolni.

Mi az áldozat?

  • Mi a gyökere az áldozatnak az ember életében?
    • Az a felismerés, amellyel az ember önmagára eszmél, hogy ő véges, korlátozott, függ másoktól, vannak bűnök az életében, amelyeket valahogy el kell rendezni.

Az áldozat, áldozatbemutatás az istentisztelet egyik legfontosabb cselekménye, amelyben valamit feláldoz az ember, odaáldoz Istennek, vagy az általa isteneknek gondolt szellemeknek.

Az ajándékot meghatározott szertartás viszi át a profánból, az ember világából a szent világába, Isten világába.

Milyen célból mutatnak be emberek áldozatot a különféle vallásokban?

  • Azért, hogy valami módon befolyásolják az istenséget.

Az a meggyőződés vezette az áldozatbemutatókat, az áldozati lakomán résztvevőket, hogy a felajánlott áldozat elfogyasztása misztikus közösséget hoz létre az istenség és az ember között.

A görög-római kultúrkörben úgy hitték, hogy az istenek kegyét és jóindulatát ajándékokkal biztosíthatják, mert csak akkor adnak, ha ők is kapnak valamit (do ut des).

  • Ezért mind a köz-, mind a magánélet fontosabb megnyilvánulásaihoz áldozatbemutatás csatlakozott. Áldozatot mutattak be városalapításkor, győzelem után, népgyűlés előtt, a  bűnök engesztelésére, szinte minden ünnepen, házasságkötéskor, elutazás és megérkezés alkalmával, vállalkozások előtt, stb.

Ezek az áldozatbemutatások többnyire mágikus cselekmények voltak, amelyekkel az istenséget jóindulatra akarták hangolni, hogy adja meg azt, amit az ember kér tőle.

De előfordult az is, hogy engesztelésből ajánlottak fel áldozatot.

Mit jelent az engesztelő áldozat? Mi a célja?

  • Az engesztelés szertartásának fő rendeltetése az Ószövetségben a bűn kioltása, ellensúlyozása volt.

És egyúttal az engesztelő szertartás a megromlott kapcsolat helyreállítását is szolgálta Isten és az ember között.

Olyan áldozat volt, amely eltörli a bűnt és helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között.

  • Ilyen volt az Ószövetségben a bűnért bemutatott áldozat.
    • Úgy gondolták, hogy az ember a bűnével (még ha akaratlanul követi is azt el) megszakítja az Istennel való kapcsolatát, és megszentségteleníti a helyet, ahol Isten közösségre szokott vele lépni.

Az engesztelő áldozat egyben jóvátételi áldozat is volt Jahve vagy egy embertárs jogait ért sérelem jóvátételéért (Lev 14,21.25).

  • Az engesztelő áldozattal sokszor együtt járt a visszatartott, az eltulajdonított vagy a lopott holmiért a megkárosított kártalanítása is.

Mit áldoztak fel?

  • Áldozat lehetett minden, amit az ember értéknek tartott:
    • állat, növény, étel, ital, bor, víz, méz, tej, olaj, virág, illatszer (az egyik leggyakoribb volt a tömjén), dísztárgy vagy fegyver.

leghatékonyabbnak mindig a véres áldozat számított a vérben föltételezett életerő miatt.

  • Sok vallásban megvolt az emberáldozat is
    • Gyermekeket, szüzeket, foglyokat áldoztak fel.

Az aztékok külön hadjáratokat szerveztek olyan foglyok kézre kerítésére, akiket feláldoztak.

A kelták öregedő királyaikat áldozták föl. Ehhez lehetett hasonló

Az áldozat a magyarság történetében

  • Lehet, hogy a magyarságnál is volt emberáldozat
    • Már Ipolyi Arnold s utána mások is rituális emberáldozatnak fogták fel a magyar krónikának azt a beszámolóját, hogy a honfoglaló magyarok vezérét, Álmost az új hazába való érkezés előtt megölték.

Fehér ló feláldozása

  • Állatáldozatról is megemlékeznek latin krónikáink, a magyaroknál a legelőkelőbb áldozati állata a fehér ló lehetett, mely az obiugoroknál még a 19. században is értékes áldozati állatnak számított.

A kereszténység felvétele után, mint a törvénykönyvek, rendelkezések bizonyítják, az áldozatbemutatás pogány formái titokban éltek tovább, vagy keresztény formát öltöttek: az elhunytak lovát pl. nem ölték le, hanem az egyháznak ajándékozták.

Vannak olyan kultúrák, ahol a holtak temetésénél föláldozták szolgáikat, rabnőiket vagy feleségeiket (India). Az Aranykoporsóban is az szerepelt, hogy feláldozták Attila temetésekor egy csomó szolgáját.

Egyiptomban a holtak kísérőinek föláldozását meg lehetett váltani azzal, hogy munkát vállaltak a síremlékek építésénél.

Az ősidőkben az elsőszülött gyermeket is föláldozták, később megváltásaként papi szolgálatra kötelezték őket.

A rómaiaknál szokás volt az önfeláldozás (devotio)

  • Ez már egy magasabbrendű áldozat

Isten nem kíván emberáldozatot, ezt a Sátán és démonai kívánják.

Az emberáldozat szelídebb formái voltak, amikor testrészeket áldoztak fel, még szelídebb formája, amikor azoknak valamilyen másolatát ajánlották fel.

  • hajat, ujjat, nemi szerv részeit (kasztráció)

Kik mutathattak be áldozatot?

  • Az áldozat bemutatása bizonyos személyeknek volt fenntartva
    • például a család vagy a törzs fejének, királynak vagy a papnak. Ezek a személyek tiszteletben, hatalomban részesültek minden korban. A brahmanizmusban pl. a papok valamiképpen még az istenek fölé is emelkednek.

Az áldozat értéke

  • Az áldozat értékessége attól függött, hogy ki mutatta be az áldozatot.

Isten előtt kedves áldozatbemutatók voltak

  • Ábel
  • Melkizedek
  • Ábrahám
  • Mózes
    • Tőle származik az egész Ószövetség áldozatrendje

Fejlettebb erkölcsi fokon azt is meglátták, hogy az áldozat értéke a bemutató erkölcsi magatartásától függ.

  • XVI. Benedek pápa ír arról, hogy a Krisztus előtt kb. 5. századra alakult ki az a felfogás – nemcsak a zsidóságban, hanem más vallásokban is –, hogy sokkal fontosabb az Istennek való engedelmesség, mint az áldozat.

A Zsidókhoz írt levélben ez így szerepel

  • Áldozatot  és  felajánlást  nem  kívántál,  de  testet  alkottál  nekem. Nem  kedves  előtted   az engesztelő  és égő áldozat. Akkor így szóltam: "Íme  itt jövök Istenem, hogy teljesítsem  akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva áll." (Zsolt 40,7-8) - Zsid 10,5-6

Az áldozatnak szertartásrendje volt:

  • A pap általában tiszta ruhában jelent meg, és az áldozónak is meg kellett tisztulnia.

Az állatot földíszítették, szarvait megkoszorúzták (ApCsel 14,13), sőt néha bearanyozták.

A rómaiaknál a szabályokat oly szigorúan vették, hogy egy elvétett szó v. mozdulat érvénytelenné és megismétlendővé tette az áldozatot.