Az engesztelés kultusztörténete

Beküldve: Írások, tanulmányok

3. Szentmiseáldozat

Jézus engesztelő áldozata a Golgotán valósult meg, amelynek a megújítása, jelenvalóvá tétele a szentmise.

  • A szentmise nem más, mint Jézus egyszeri engesztelő áldozatának térben és időben való kiterjesztése.

Nemcsak János apostol, a Szűzanya és az a néhány asszony voltak a szerencsés kiválasztottak, akik jelen lehettek Jézus keresztáldozatánál, és nemcsak az apostolok, akik részt vettek az Utolsó vacsorán, hanem minden kor minden embere részese ennek, amikor a szentmisén vesz részt, amikor szentmise kerül bemutatásra.

A legtökéletesebb engesztelés a szentmise és a szentségimádás.

Már a középkorban is voltak olyan elgondolások, hogy a szentmise csak valamiféle jelkép.

  • Ezzel szemben több hivatalos egyházi nyilatkozatban ott szerepel, hogy az átváltoztatott kenyér és bor lényegileg azonos Jézus feláldozott testével és vérével. (D 355, 430, 574).

A IV. lateráni (1215) és a konstanzi zsinat (1414-18) az eretnekek állításaival szemben hangsúlyozta, hogy a szentség a fölszentelt pap szavára valósul meg, amikor Krisztus személyét képviselve az átváltoztatás szavait kimondja (D 430, 584). Amellett Krisztus maga marad a főpap és az áldozat (D 430).

A Trienti zsinat dogmaként mondta ki a protestáns elképzelésekkel szemben a következőket.

  • És ezeket fontos ma tudnunk, mert minden jel arra mutat, hogy ebbe az irányba akarják eltorzítani a szentmisét.

„Ebben a valóságos áldozatban a pap Krisztus testét és vérét ajánlja föl” (D 938, 962). Az áldozatot maga Krisztus rendelte, s az nem egyszerű megemlékezés és nem csupán dicsőítés vagy hálaadás, hanem valóban engesztelő áldozat is élőkért és holtakért (D 940, 850, 997), amely azonban nem mágikus módon, hanem a könyörgés és bűnbánat közbejöttével hat.

A szentmisén Jézus a résztvevőket, és akikért felajánlják a szentmisét, bevonja áldozatába.

  • Az Egyház a föláldozott Krisztust mutatja be áldozatul, és vele együtt önmagát is, sőt az egész emberiséget.

Az ember mindig azt mutatta be áldozatul, amit Istentől kapott.

Az áldozás révén az Egyház egészen eggyé válik az áldozati adománnyal, s így maga is részese Krisztus áldozatának.

A kettős átváltoztatás jelképezi Krisztus testének és vérének különválasztását, vagyis a valóságos halált.