Karácsonyi gondolatok XVI. Benedek pápa nyomán 1

Beküldve: Írások, tanulmányok

A karácsonyi eseményt, amitől igazán karácsony a karácsony Lukács evangélista írja le, amit most hallottunk.

  • XVI. Benedek pápa gondolatai alapján szeretnék ebből most kiemelni néhány részletet

„Amikor ott (Betlehemben) voltak, eljött Mária szülésének ideje, és megszülte fiát, az elsőszülöttet. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert a szálláson nem volt hely számukra” (Lk 2,6köv.).

  • a szálláson nem volt számukra hely
    • Ugyanez a gondolat a Szentírás más helyein így fogalmazódik meg
      • „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be” (Jn 1,11).

A világ megmentőjének, annak, akiért minden teremtetett (vö. Kol 1,16), nincs hely.

„A rókáknak odújuk van, a madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét” (Mt 8,20).

Akit a városon kívül feszítettek keresztre (vö. Zsid 13,12), az ugyanígy a városon kívül jött világra.

  • Jézus nem oda születik, ahol a világ fontosat és hatalmasat sejt.
    • A háromkirályok is először Heródes palotájába mennek, ott keresik a Megváltót

Minden karácsony emlékeztet minket a lényegre, azokra, amik igazán fontosak. Minden karácsony hozzá segít minket ahhoz, hogy igazabb kereszténnyé váljunk.

"A kereszténnyé váláshoz hozzátartozik az uralkodó mércék elhagyása, a kilépés abból, amit mindenki gondol és akar, hogy végre belépjünk létünk igazságának fényébe, s ezzel a helyes útra térjünk."

  • Ez szószerinti idézet Benedek pápától. Mit akar kifejezni?

Azt, hogy legyen bátorságunk ahhoz, hogy ne a közvélemény, az általános vélekedés után menjünk, és a a karácsonynak is az igazi tartalmára figyeljünk.

A karácsonyra készülve olvastam másütt ezeket a gondolatokat

  • „Ember, mit tettél te Krisztus születésének legszentebb titkával, a szent karácsonnyal? Látod a kereskedők kapzsiságát, a vallásosság körüli giccset, az embereknek éppen ezekben a napokban történő elmerülését, lesüllyedését a világi dolgokba, az ajándékokba, takarításba, veszekedésbe, szórakozásba, bódultságba, sürgés-forgásba, élvezetekbe? Mit tettél te, ó ember, Krisztus megtestesülésével?”

És hozzá ezt az imát

  • Urunk, kérünk Téged, Ne ítélj meg túl szigorúan minket! Tekints Máriára, akit nekünk is édesanyánkul adtál, és aki könyörög érettünk, szegény bűnösökért! Ezekben a napokban többé nem akarunk „gyerekesen” a külsőségekre ügyelni, hanem „gyermekien” a te jászladhoz járulni, mindent elfeledni, és csak Tenálad maradni.
  • Mária etetőjászolba helyezte újszülött gyermekét (vö. Lk 2,7).
    • „Ebből joggal arra következtettek, hogy Jézus egy istállóban született, a vendégfogadásra alkalmatlan — szinte azt mondanánk: méltatlan — helyen, amely mindenesetre elegendő diszkréciót kínált a szent esemény számára.
      • Betlehem környékén ősidőktől fogva sziklabarlangokat használnak állatok tartására.”
  • Mária pólyába takarta a gyermeket.
    • „Mindenféle érzelgősség nélkül is nyugodtan elképzelhetjük, milyen szeretettel várta Mária ezt az órát, hogyan készült gyermeke születésére.

Az ikon-hagyomány az atyák teológiájából kiindulva teológiai értelmezést is adott a jászolnak és a pólyának.

  • A szorosan pólyába bugyolált gyermek mintegy előre mutat a halála órájára: ő a feláldozott, kezdettől fogva

A jászolt így egyfajta oltárrá alakították.”

Szent Ágoston így fogalmaz: „A jászol az állatok számára elérhető élelem helye.

  • Most azonban az fekszik a jászolban, aki önmagát mondta igazi, égből jött kenyérnek

Az etetőjászol így Isten asztalára előre utaló jellé válik, amelyhez azért kap meghívást az ember, hogy ott Isten kenyerét vegye.”

A keresztény hagyomány az ökörnek és a szamárnak is szimbolikus jelentést tulajdonított

  • Az egyik a zsidókat, a másik a pogányokat jelképezi.

Mindkettőjük számára elérkezett Isten megismerésének, a megváltásnak az órája, hogy azzal táplálkozzék, aki az igazi táplálékká, az élő kenyérré lett számára

A Betlehem szó jelentése ez: a kenyér háza

  • Valaki bekopogtatott hozzám tegnap este és egy sajátos betlehemet adott át nekem, amit ide helyeztem most az oltárra

Egy félbe vágott kenyér, amelynek a belsejében ugyancsak kenyérből megformálva a betlehem figurái láthatók

Ide tettem az oltárra, akár konszekrálni is lehetne

Igen, a karácsonynak ez az igazi jelentése: Jézus eljött közénk karácsonykor, beleszületett a mi világunkba, táplálékká, élő kenyérré lett számunkra

A kérdés az, hogy mi mit kezdünk ezzel a kenyérrel, a karácsonykor közénk születő gyermekkel.

Mit tett Mária és József?

  • A Szűzanya miután megszülte gyermekét legelőször is imádta őt
  • És ezt tette József is

Mit tettek a pásztorok, és mit tettek a napkeleti bölcsek?

  • Nem késlekedtek, hanem miután meghallották az angyal szavát, meglátták csillagát az égen, rögtön imádására indultak

Jézus nemcsak kenyér, nemcsak táplálék számunkra, hanem a közénk született Isten, akit imádhatunk is

  • Mit jelent az imádás?

Az imának a keresztény hagyomány 4 formáját különbözteti meg aszerint, hogy az ima mire irányul

  • Imádás vagy dicsőítés
  • Hálaadó imádság
  • Az engesztelő imádság
  • Kérő imádság

Mi hajlandók vagyunk az imát ez utóbbira, a kérésekre leszűkíteni, pedig sokkal fontosabb a másik három

Ezek közül a karácsony az imádást, dicsőítést állítja elénk

  • A Szűzanya és Szent József első cselekedete az imádat volt

A pásztorok és a napkeleti bölcsek is azért indultak útnak, hogy imádják a földre született Megváltót

Az embernek szüksége van arra, hogy imádjon, vagyis nagyon szeressen valakit, aki hódolatának, minden tevékenységének a tárgya, vagy inkább célpontja lehet

  • Sokan ételeket imádnak, a hasukat imádják, a pénzt imádják, vagy jobb esetben embereket imádnak

Ha azonban nem azt imádja az ember, akit egyedül megillet az imádat, azzal saját magát alacsonyítja le

Az ember rabjává válik annak, amit imád, ha az nem a legtökéletesebb lény, nem maga az igazság, a jóság és a szépség, nem maga Isten.

Isten imádása teszi igazán szabaddá az embert, és emeli önmaga fölé

Az imádás külső kifejezése a térdhajtás, letérdelés, vagy egyenesen a  leborulás – egyre többen fejezik ki napjainkban is ilyen formában a hódolatukat Isten iránt. – Ezzel látszólag az ember megalázza magát, de valójában önmaga fölé emelkedik.

Ezt gyakorolhatjuk most a karácsonyi időben például a betlehem előtt, de még inkább - és az egész év folyamán - az Oltáriszentség előtt, hiszen abban nemcsak szimbólikusan van jelen Jézus, hanem valóságosan.

Az imádásban elfeledkezik az ember a saját gondjairól, törékenységéről, gyarlóságáról, tökéletlenségéről. Isten nagysága, szépsége, jósága megvan, létezik az ember nélkül is. Az egész teremtett világ ezt hirdeti. Amikor az ember ezt szemléli, vagy pl. a vasárnapi reggeli dícséret szavaiva. maga is csatlakozik ehhez az Isten-dicsőítéshez, Istent szemléli, az Ő tulajdonságait fontolgatja, ismétli, állítja szemei elé, ő is magára ölti ezeket az isteni tulajdonságokat, pontosabban ajándékba kapja.

Legyenek ezek a karácsonyi napok az imádság, imádás napjai számunkra!

És ha nehezen menne ez magunktól, kérjük a karácsony főszereplőit: a Szűzanyát, Szent Józsefet, a pásztorokat és a napkeleti bölcseket, hogy tanítsanak minket arra, hogy hogyan kell ezt helyesen végezni.

Bocsa József Sch.P.