Rendkívüli Szűzanyának szentelődés

Írta: Engesztelők lapja admin. Beküldve: Írások, tanulmányok

 

2013. március 24.

vBevezető a mise elején. Hogyan alakult e mai Szűzanyának szentelődés ideje?

Ø  Gyümölcsoltó Boldogasszony napján szoktuk

Ø  Ennek normális ideje márc. 25.

Ø  Vasárnap jobban ráér mindenki, ezért tettük egy nappal korábbra

Ø  Csakhogy az idén a nagyhét miatt átkerül ez az ünnep április 8-ra, az Irgalmasság Vasárnapja utáni hétfőre

§  ez utólag derült ki számomra is

Ø  De már meghirdettük jó előre, ezért nem változtattunk az időponton

Ø  Vehetjük ezt égi rendezésnek is

§  Amikor a Szűzanyának szenteljük magunkat, abban benne van az is, hogy a Fájdalmas Anyának szenteljük magunkat

·      annak a Szűzanyának, akinek hét tőr járta át a szívét

·      annak a Szűzanyának, aki mély fájdalommal kíséri végig a fiát szenvedésének az útján

·      annak a Szűzanyának, akinek ölébe teszik a keresztről levett Szentfia testét

·      annak a Szűzanyának, aki őrizte a hitet a sötétség idején, sírba tétel napjaiban is

§  Liturgikusan csak a virágvasárnapról lehet ma a mise, amelynek része a passio is

·      A Szűzanya szemével kövessük a passiót ebben a szentmisében

vA Passió után: Amit most hallottunk, az nem egyszeri történelmi esemény csupán, hanem a liturgia révén jelen valóság

Ø  Sőt mi több, úgy tűnik nemcsak a liturgia révén, hanem a jelen történelmi helyzet miatt is

Ø  Elérkezett, nagyon közel van az Egyház keresztre feszítésének az ideje

Ø  Vannak, akik ezt érzékelik. Gondolkodás, elemzés révén, vagy bizonyos üzenetekre való odafigyelés révén

§  Most nem akarok másra hivatkozni, csak a Máriás Papi Mozgalomra, Gobbi atyára, és Schiora, Renato Baronra

·      Schioból nemcsak ez a lelkigyakorlatos könyv maradt ránk, aminek alapján felkészültünk erre a mai szentelésre, hanem hozzáférhetők magyarul is azok az üzenetek, amiket a Szűzanya ott Renato Baronon keresztül adott

Ø  Az előző pápa lemondása és a mostani megválasztása kapcsán is, azt gondolom, sokan érzékelik azt, hogy az egyház számára elérkezett a passionak az órája

§  Sok komoly elemzés is olvasható már arról, hogy mit jelent ez a váltás: az előző pápa lemondása, és az, hogy a most megválasztott pápa milyen irányba kormányozza az egyház hajóját

§  Igazán azok között figyelhető meg jelenleg egy nagy megosztottság, akik komolyabban próbálták a hitüket megélni, és odafigyeltek eddig prófétákra, magánkinyilatkoztatásokra is

§  Hogy van egy új pápa, és hogy az elődei nyomdokába lép-e, vagy egy más irányvonalat képvisel, ez önmagában, gondolkodó embereknek, nem jelent nagy problémát. Minden közszereplő, így a pápa is szükségszerűen ki van téve a kritikának. És ezt önmagában még nem is lehet rossznak mondani.

§ Érdemes ebben a kérdésben (is) sokoldalúan tájékozódni, saját véleményt kialakítani. Nemrég akadtam rá egy honlapra, amely a pápaváltással kapcsolatban is felvet sok érdekes gondolatot. Kritikával olvasandó, de érdemes beleolvasni!

 §  Szeretném itt felhívni egy nagy veszélyre a figyelmet, amely egyszerre érzékelhetővé vált: ez pedig a fanatizmus

·      Látnunk kell, hogy a fanatizmus sajnos jelen van nemcsak a mohamedánok, és más vallások képviselői között, hanem bizony közöttünk, keresztények között is, katolikusok között is, és speciálisan azok között is, akik nagyon komolyan igyekeznek venni a hitüket.

·      A fanatizmus azonban nagyon veszélyes, mert bizony gyilkosságokba, üldözésekbe is torkollhat

¨    Nem is kell példákért nagyon messzire mennünk, elég Szent Pálra, a korábbi Saulra gondolni

¨    Vagy elég a reformációt követő nagy hitvitákra és vallásháborúkra gondolni, amelyek megosztották egész Európát

§  Az látszik, hogy a nagy megosztó jelen van most is az egyházban, és a keresztények között

·      Hogy ez személyekhez hogyan köthető, az egy más kérdés

¨    legyenek ezek a személyek bizonyos próféták, vagy maga a pápa

Ø  a pápát antikrisztusnak, vagy az ő csatlósának nevezni, kétségkívül elég kockázatos, és megkérdőjelezhető

¨    de ha a pokol kapui megtámadják az egyházat és uralmat akarnak venni rajta, akkor ez a támadás biztos, hogy a pápa személyével is kapcsolatos

§  Ha a gonosz odáig merészkedne, hogy felül a pápai trónra is, azt csak úgy teheti, hogy, legalábbis eleinte, sokakat megtéveszt, hiszen ő a nagy csaló. Nem adhat mást, mint ami a lényege.

¨    A pokol támadásának, megtévesztésének sokan áldozatul kell, hogy essenek még a választottak közül is. Abban az órában az apostolok többsége is szétszaladt, kevesen maradtak Mesterükhöz hűségesek.

¨    De Isten irgalmas, azokat is visszavárja, akik megtévedtek, elestek, de belátják tévedésüket és bocsánatot kérnek.

§  Visszatérve a fanatizmus nagyon is  jelenlévő kísértésére, vigyázzunk – ez már az első keresztény századok üldözéseiben tisztázódott – a hitért meghalni lehet, de ölni nem szabad

¨    Nem árt azt is tudatosítani, hogy nemcsak fegyverekkel lehet ölni, hanem indulatokkal, hamis ítélkezésekkel is.

§  Jézus nem önmagában az ítélkezést tiltja, hanem a megalapozatlan, helytelen ítélkezést. Ő maga igaz ítélethozatalra biztat: Jn 7,24 - "Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!" Igaz és igazságos ítélet nélkül képtelenek vagyunk tájékozódni. Enélkül csak összezavarodhatunk. A tájékozódási képességünkre egy ilyen zavaros korban, mint a mai, különösen szükségünk van.

§  Még arra is érdemes odafigyelni, hogy imádsággal is lehet ölni, a saját álláspontunk imádságban való türelmetlen képviseletével, hangoztatásával is

vEzektől a veszélyektől, a nagy elesésektől és kétségbeesésektől csak a Szűzanyának való odaszenelődés képes megóvni minket.

Ø  Nekünk most, különösen a nagyhéten és az elkövetkező időkben a legfontosabb feladatunk, hogy egyesüljünk a Szenvedő Jézussal, aki itt szenved a keresztre feszítést éppen átélő egyházával, egyházában

§  Ne hagyjuk, hogy kiráncigáljanak minket ebből a Jézussal, Máriával és a Szentháromság személyeivel való egyesülésünkből!

·      sem világi tennivalóink

·      sem az eddig érintett kérdések taglalásába való túlzott belemerülés

Ø  Nekem ezt a Jézussal való azonosulást ezekben a napokban nagyon segíti XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézusról szóló könyve, amelyből éppen ezeket a passio részeket elmélkedem

§  Különösen megérintett egy téma, aminek magamban ezt a címet adtam, amit külön érdemes lenne kidolgozni: az áruló, az öngyilkos, a hős és a vértanú

·      az egyiket Júdás alakja testesíti meg, a másikét Péter

·      Júdás elárulta Jézust, de belátta tettének súlyosságát, és visszaadta a pénzt, ám kétségbeesett, ezért öngyilkos lett

·      Péter hősködött, előbb szóban, majd kardjával is vagdalkozott, és néhány óra múlva megtagadta mesterét

¨    De hamarosan keserves sírásra fakad, megbánta tettét, és a szenvedő Jézus, majd a feltámadott Jézus megbocsátott neki

¨    Idézem XVI. Benedek pápát:

Ø  "Péternek meg kellett tanulnia, hogy a vértanúság nem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme. Búcsút kell vennie saját tetteinek heroizmusától, és meg kell tanulnia a tanítvány alázatát. A vágy, hogy jól odavágjon, a hősiesség végül tagadáshoz vezet... Meg kell tanulnia kivárni az ő óráját; meg kell tanulnia a várakozást, a továbblépést. Meg kell tanulnia Jézus követésének az útját, hogy majd ha eljött az óra, oda vezethessék, ahová nem akart (Jn 21,18), és megkapja a vértanúság kegyelmét... Istennek ne írja elő, mit tegyen: tanulja meg elfogadni, ahogy ő megmutatja magát. Ne magától akarjon Istenhez fellendülni, hanem engedje, hogy alázatos szolgálatban lassanként valóban Isten képmásává formálódjon." (A Názáreti Jézus, 2. köt. 62. old.)

Ø  Nagyon mély szavak ezek, mindenkinek személyesen, magára vonatkoztatva kell átelmélkednie

§  "a vértanúság sem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme."

§  nem a mi heroikus tetteink, fogadkozásaink, vagdalkozásaink számítanak, hanem hogy alázatos tanítványok maradjunk

§  Ne írjuk elő Istennek, hogy mit tegyen, hogyan cselekedjen, hanem figyeljünk csendes várakozásban, hogy Isten hogyan mutatja meg magát azokban az eseményekben, amelyeknek részesei vagyunk, és amelyeknek részese az egyház.

Ø  Annyi Jézuskép annyi Jézusábrázolás van. Egyik szebb, mint a másik.

§  Hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, hogy vajon melyik a hiteles?

§  Passio történetből is négy van.

·      Nem az a lényeg, hogy melyik a hiteles.

§  Mindnyájunknak megvan a személyes istenképe és passiója is.

§  Ha részt veszünk nemcsak a magunk, hanem mások passiójában is, fontos, hogy ne katonaként, ne pribékként, ne csúfolódóként vegyünk részt, hanem Veronikaként, Cirenei Simonként, Máriaként!

Ø  A Szűzanya, a neki való odaszentelődésünk révén, arra tanít meg, hogy mi is végigjárjuk a magunk keresztútját, és egyben a többiekét is.

§  És közben ne legyünk se Júdások, se keresztény társainkat üldöző Saulok, se hősködő Péterek

§  Ne írjuk elő Istennek, hogy hogyan cselekedjen sem a pápával, sem egyházával, sem prófétáival kapcsolatban, hanem csendes Őrá figyelésben várjuk ki, hogy Ő hogyan cselekszik, és milyen cselekvést vár tőlünk.

·      Ez most a legfőbb feladatunk!

§  Ha ezt megtesszük, ebben a felajánlásban, csendes azonosulásban, Istenre figyelésben kitartunk, akkor közben megtisztít minket bűneinktől, szenvedélyes ragaszkodásainktól, ítélkezéseinktől, türelmetlenségeinktől, fanatizmusunktól, és talán megkönyörül rajtunk, hogy a nagy próbatételeket is kiálljuk, hogy hozzá mindvégig hűségesek maradjunk, ahogyan a Szűzanya, akinek most oda akarjuk szentelni magunkat.