Pozitív és negatív jelek

Írta: Engesztelők lapja admin. Beküldve: Írások, tanulmányok

Évközi 10. vasárnap C év

A mai szentírási olvasmányokban két halott támasztás leírását olvassuk. Az elsőt Illés próféta végezte, akinek az élete egészen Isten ügyének a szolgálatában telt, ezért folyton menekülnie kellett, üldözéseknek volt kitéve. Ez a cáreftai özvegyasszony, akiről itt szó van, befogadta őt. És amikor meghal a fia, vádlóan ő is a próféta ellen fordul. Ezt mondja neki ,,Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékeztess vétkeimre, és megöld a fiamat?” Azt gondolhatja, hogy befogadta ezt az embert, akit üldöztek, de úgy látszik, rossz ügyet képvisel, és ezért sújtja őt, aki befogadta házába, Isten haragja.

A próféta ekkor buzgón imádkozni kezd, és visszatér a fiúba a lélek. Erre így nyilatkozik az asszony: ,,Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, és hogy az Úr szava igazság az ajkadon.''

Illés hosszan könyörög, ráborul háromszor a fiúra, és könyörgése végül meghallgatást talál. Jézus halommal parancsol a mai evangéliumban a naimi fiatal embernek: „ifjú, mondom neked kelj föl! Erre A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Az emberek pedig így magasztalták Istent: ,,Nagy próféta támadt közöttünk.'' ,,Isten meglátogatta népét.'' Ennek híre elterjedt egész Júdeában és mindenfelé a környéken.

Mindkét halott támasztás egy hatalmas jel volt, amely megerősítette az emberekben Illés és Jézus prófétai küldetésébe vetett hitet. Ezek a csodák Isten jelenlétébe helyezték az embereket. Erre utal az a fordulat is, amit az evangéliumban olvasunk, hogy „mindnyájukat elfogta a félelem”. Beleborzongtak abba, aminek a tanúi voltak.

Ezzel szemben a negatív jelek, a betegség, a halál, a katasztrófák a legtöbb emberben, ahogy ebben az özvegyben is, saját bűneiket állítják szemük elé: „azért jöttél, hogy emlékeztess vétkeimre?”

Hogy a bűn és a katasztrófák között összefüggés van, ezt Jézus is megerősíti.

Lukács evangéliumának a 13. fejezetében ezt olvassuk: 1Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? 3Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. 4Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Nem azt kell méricskélnünk, hogy ki a bűnösebb, nem a másikra kell tekintenünk, hanem kinek-kinek magára. „Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Európa sok országát, és hazánkat is sújtja ezekben a napokban az árvíz. Az ellene való védekezés sok embert megmozgat, önzéséből való kilépésre késztet. Még az egymással civakodó politikai pártokat is mérsékletre inti. Aki tud, ott dolgozik a gátakon.

Érdemes elgondolkodnuk arról, hogy van-e, illetve ha igen milyen kapcsolat van a katasztrófák és az emberi akartnak az isteni akarattól való eltávolodása, a kettő egymással való szembekerülése között. Lehet-e összefüggés a mostani természeti kataszrófák, és az emberiségnek, nevezetesen Európának az Istentől és az isteni akarattól való eltávolodása között?

A XVI. Benedek pápa által egyháztanítóvá emelt Bingeni Szent Hildegárd látomásai Istent, embert, társadalmat, egyházat, kozmoszt egyetlen egymással szoros kapcsolatban lévő valóságként írják le. Azt írja, a bűn az egész kozmoszt sérti. A gyilkosnak azért kell egy időre sötétségben élnie, mert megmérgezte a levegőt, és a föld embervért ivott. Egy másik helyen így ír erről. Ha az emberek gonosz cselekedeteikkel az elemeket beszennyezik, Isten az emberek szenvedésével, és fájdalmával tisztítja meg őket. És ha jót cselekszik az ember, az elemek rendje újból helyreáll. Minden, mi Isten rendelésében áll, egymásra felel.

Íme a korunk embere számára is az oly fontos tanítás, amely rávilágít a rengeteg igazságtalanság, rafinált módon való ember- és lélekgyilkolás valamint a különféle katasztrófák közti összefüggésekre, továbbá a vezeklés és engesztelés összefüggéseire.

Az 1947-ben elhuny Luisa Piccaretta, akinek boldoggá avatása elindult, az ember és a kozmosz egységét hasonlóképpen látja, mint Bingeni Szent Hildegárd.
Akarjátok tudni, hogy a föld miért nem terem semmit, hogy a világon, oly sokfelé, miért vannak földrengések, és a föld miért temet maga alá városokat és embereket? Akarjátok tudni, hogy szél és víz miért háborognak, és miért tesznek pusztává vidékeket? Akarjátok tudni, hogy miért van oly sok, mindnyájunk számára ismert, nyomorúság?
Azért, mert a teremtett dolgok az isteni akaratból származnak, amelynek uralma alatt állnak. Ezek a teremtmények hatalmasok és parancsolók, nemesebbek, mint mi, mivel őket az Isteni akarat kormányozza, minket emberi akarat ural, és az degradál, gyengévé és tehetetlenné tesz. Ha azonban törődünk sorsunkkal, az emberi akaratot félretesszük, és magunkra vesszük az isteni akarat életét, mi is erősek és uralkodók leszünk. Az egész teremtés testvérévé leszünk, amely nemcsak hogy nem sújt többé minket, hanem egyenesen átengedi az uralmat maga felett, és mi boldogok leszünk az időben és az örökkévalóságban.

Európa jelentős részét sújtják most a különféle katasztrófák. Távolabbra most ne tekintsünk, elég, ha a saját portánkon söprögetünk. Vajon lehet-e összefüggés az isteni törvényekkel szemben hozott emberi törvények, a bűn elhatalmasodása és ezek között a katasztrófák között, amelyekkel naponta teli vannak a híradások, és amelyeket oly sokan a saját bőrükön érzünk?

A mai szentírási olvasmányok az Isten útján való járás és a csodák, halott támasztás közötti pozitív kapcsolatról szólnak. Illés, aki Isten embere volt, az Ő akaratával összhangban cselekedett, csodákat tesz a száreptai özveggyel: megszaporítja olaját és lisztjét, feltámasztja halott fiát. Jézus megszánja azt a másik özvegyet, feltámasztja a fiát, akit már temetni visznek.

A halál, a szenvedés mind a bűn következménye. De az összefüggés az adott betegségek, és a konkrét bűnök között gyakran nem nyilvánvaló. A legtöbb orvosilag magyarázható. Még kevésbé nyilvánvaló az összefüggés a rendkívüli időjárás, a természeti katasztrófák és a bűn között, mert ezekre meteorológiai okokat lehet találni. De ne felejtsük, ezek másodlagos okok. Egy teológiai alapelv, hogy Deus per causas secundas agit, azaz Isten a leggyakrabban másodlagos okok útján tevékenykedik világunkban. De az okok során visszajuthatunk a bűnig, az emberi akaratnak az isteni akarat elleni lázadásáig. És ezzel bizony a Dunánál is inkább csordultig van a világunk.

Ugyanakkor Isten az orvosságot is felkínálja. „Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Ebben az is benne van, hogy ha bűnbánatot tartunk, megmenekülünk. Nem jelenti ez azt, hogy nem szenvedünk, hogy nem érnek minket semmi féle károk. Ha bűnbánatot tartunk a saját bűneink miatt, a legnagyobb kártól, a kárhozattól megmenekülünk. És lehet, hogy a nagyobb földi károk sem érnek annyira utol minket. Ha mégis utol érnének, azokat tekinthetjük korábbi bűneink levezekelésének is, és felajánlhatjuk engesztelésül azokért, akik még egyáltalán nem akarnak tudomást venni a bűnök és a betegségek, valamint a katasztrófák közötti végső kapcsolatról.

Sokan kinn dolgoznak most a gátakon. De akik nem tudnak, mert nincs hozzá fizikai erejük, vagy távolabb élnek az árvíz sújtotta területektől, azok is kiállhatnak a gátra imáikkal, áldozataikkal, és felajánlásaikkal. Lehet, hogy az ő imáiknak ugyanúgy köszönhető lesz, ha megússzuk a Duna gátszakadását, mint azok munkájának, akik fizikailag is kinn dolgoznak a gátakon. És ha le is vonul a Dunán az árhullám, még egy csomó egyéb gátszakadás is fenyeget. Ezeket csak a bűnös életből való megtéréssel, a kitartó imával, az önmegtagadásokkal és az engeszteléssel lehet elhárítani.