Sípos (S) Gyula: Engesztelés

 

„Emberfia, mondd meg neki: Olyan ország vagy, amely sem esőt, sem záport nem fogad be a harag napján. Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlán, amely széttépi zsákmányát. Felfalják az embereket, elrabolják az értékeket és kincseket, és megsokasítják az özvegyek számát.

Papjai megsértették törvényemet, megszentségtelenítették szentélyemet, nem tettek különbséget a szent és a nem szent között, nem magyarázták meg, mi a különbség a tiszta és tisztátalan között, elfordították szemüket szombatjaimról, és csak gyalázat ért köztük. A főemberek olyanok benne, mint a farkas, amely széttépi zsákmányát, vért ontanak, romlásba döntik az embereket, csak hogy elrabolhassák javaikat. Prófétái hamis látomásokkal és hazug jövendölésekkel takargatták a vétkeket. Így beszéltek: Ezt mondja az Úr, az Isten, noha az Úr nem szólt. Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten.”

 

(Ez 22. 24-31)

 

I.

Rettenetes mondatok ezek, és a próféta tudja, hogy a kijelentés minden szava igaz. Igen, pont ilyen az ország. Ahogy ma mondanánk: a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek. A hamis vallások terjednek, a bűnök sokasodnak, az egyház fiai pedig hallgatnak. Ezekielnek hallania kell az ebből következő ítélet szavait: „Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre.” De nem csak az ítélet szavait hallja, hanem Isten irgalmas szívének vágyódását is: „Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam…” A próféta ismeri Ninive történetét, ahol Jónás végül vállalja, hogy meghirdeti Isten ítéletét a város fölött. Az uralkodó válasza erre a böjt és az ima – és az Úr megkönyörül rajtuk. Ezért Ezekielt sem rettentik vissza az elhatározott ítélet mondatai, hanem bátran „odaáll a résbe” Isten elé, a népéért.

Milyen csodálatos ígéret ez: egy emberért, aki odaáll elé a népért, egy emberért, aki Isten munkáját végezné, egy emberért, aki jó gyümölcsöket terem, Isten hajlandó megkönyörülni egy egész népen! (Végül Jézus Krisztusban teljesedett be tökéletesen az ígéret – Őérte minden nemzeten és minden emberen hajlandó könyörülni az Isten…)

„Odaállni a résbe” annyit jelent, mint előbújni a fal védelméből az egyetlen olyan helyre, ahol elér a támadók nyila és minden hadereje. De vajon ma van-e ember, aki „odaáll a résbe”? Vagy most is a falak mögött kuksolunk, és mindig van egy találó érvünk arra, miért ne álljunk oda Isten elé, kérve, könyörögve, engesztelve népünkért? Hiszen hol politikailag nem alkalmas a helyzet, hol gazdaságilag, sőt, talán nem is igazán hiszünk abban, hogy ki kellene állnia a résbe: azaz világ elé Krisztus igazságát felemelve, és Isten elé, az ország bűnei miatt bánkódva, engesztelve.

És akiknek bátorítani kellene a küzdőket? Jobb esetben megtűrik, rosszabb esetben bolondnak tartják a küzdőket, de akár a hitünk ellenségeinek is kikiáltják. Nem is olyan régen jelent meg az egyik katolikus hetilapban egy írás, amely arról akarta meggyőzni az olvasót, hogy az „engesztelés” mint olyan, ellenkezik a hittel, értelmetlen és terméketlen. Nem tudom, a cikk szerzője mikor vett részt utoljára szentmisén, ahol Jézus Krisztus örök érvényű engesztelő áldozatának felmutatása történik napról napra, időről időre? És ha részt vett, figyelt-e a felajánló imádságok szövegére? Lapozgatta-e mostanában a Szentírást, elmélkedett-e annak szavain? Mert ha megtette volna, biztos nem írja meg írását…

Mi azonban hiszünk Pál apostolnak, aki ezt írta: „De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel!” (2Kor 5.18-20)

A következőkben bemutatjuk, mit jelent kiengesztelődni Istennel, és hogyan tölthetjük be Krisztus nagy vágyát – az engesztelésen keresztül. Ő az ugyanis, aki így kiált fel Szofóniás prófétán keresztül: „Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.” (Szof 2.1-3)

Jézus az, aki így imádkozott az Örök Atyához irgalomért a keresztfán: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23.34) Ez minden engesztelés szíve és központja. Ezt visszhangozza István, az Egyház első vértanúja, amikor így kiált fel megkövezésekor: Uram, ne ródd fel nekik bűnül.” (ApCsel 7.59-60) Így imádkozunk ma is e sötétségbe merült nemzedékért, bízva abban, amit Pál apostol mond: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1.24)

Ismerve nemzetünk állapotát, elmondhatjuk, ma legalább olyan nagy szükség van az ilyen odaadó imádságra, mint az ősegyház korában. Sok mindent le lehetne írni az ország és az egyház állapotáról, megtettem már más helyeken (pl.: Nemzeti önvizsgálat, Jövő tényei, stb.). Itt elég, ha Isten igéjének a fényében megkérdezzük: igazak-e ránk a Szentírás állításai? „Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten.” (Ez 22. 29-31)

És egy másik helyen: „A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd! Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.”( Jer 2.19)

Mit gondolunk, meddig élhetünk még úgy, mint ha Isten szavai csak szálló por lennének, amit elfúj a szél? Hiszen még Pál apostol buzdítása is vádként mered ránk: „Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.” (Ef 5. 1-10)

 

II.

Abban a reményben élünk, hogy véget ért az elnyomatás és száműzetés ideje a Kárpát-medencében. (Lásd a Fordulat c. ingyenes füzetsorozatot.) A Biblia pedig világosan mutatja, hogy a száműzetésből való visszatérés mindig imádsággal, és az Isten ígéreteibe való belekapaszkodással kezdődik. Dániel könyve leírja, mit tett a próféta, amikor rájött, hogy közel van az Izrael számára megígért szabadulás ideje. „Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal…” (Dán 9.3-4) Imáját Isten meghallgatta, és megkezdődhetett a zsidó nép visszatérése az Ígéret földjére. Mélységesen hiszem, hogy számunkra is itt a visszatérés ideje Ezért mi is ugyanúgy imádkozhatunk, mint a próféta. Kérlek ezért, imádkozd most te is Dániel imáját – csak a helységneveket írtam át - nemzetünkért:

„Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat.

Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet.

Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez.

Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, nemzetünk férfiainak, Budapest lakóinak, Magyarország egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled.

Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened.

De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened.

Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk.

Egész Magyarország megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene.

Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel.

Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat.

Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.

Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Kelet földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk.

Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Budapesttől és szent hegyeidtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Budapest és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt.

Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt Egyházad fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért.

Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent egyházat, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket.

Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!”

Mindenki száműzött, aki még nem tért vissza Istenhez. De itt a visszatérés ideje! Vége a hetven éves elvetettségnek! Itt a Kárpát-medence népeinek nagy lehetősége a kiengesztelődésre és az életközösség újraegyesítésére! Kapaszkodjunk bele Isten ígéreteibe és hittel járuljunk az Úr elé!