Írások, tanulmányok

Nagyboldogasszony Budán

Beküldve: Írások, tanulmányok

http://mariaszobor.hu/koszonto.html


Él egy legenda Budán: IX. Ince pápa, amikor elhatározta, hogy kiűzi Európából a már Bécset fenyegető törököket, egységbe hívta a kor európai nagyhatalmait és Magyarország, azon belül is elsősorban Buda felszabadítását tűzte ki célul. Magához hívta a kapucinus rendi Márk atyát, elküldte Magyarországra lelkesíteni a magyar hajdúkat és az egész Európából összesereglett csapatokat. Elmesélte, hogy megjelent neki a Szűzanya alakja és hirtelen értelmet nyert a BUDA szó. A beata virgo dabit auxilium régi fohásza számára új jelentést nyert: Budam Virgo Dabit Auxilium – a budai Szűzanya segítségét jövendölte meg.

Avianói Márk lelkesítette is a katonákat, valahogy ez mégsem volt elég… Hiába tűzték már júniusban Fiáth János hajdúi a magyar zászlót a vár fokára, a törökök erősen tartották a várat. Az egész nyár lassan eltelt, a csapatok az esős idő beállta előtt haza akartak menni, ezért már-már szedelődzködtek volna az idegen zsoldosok, amikor a vezérek szeptember elején még egy utolsó ostromra szánták el magukat. A Duna felőli oldalról ágyúzták, gyengítették a falakat. Egyszercsak a dzsáminál egy falszakasz leomlott, előtűnt egy, a hajdani Nagyboldogasszony templomban korábban elfalazott Mária-szobor. A Gyermeket kezében tartó Madonnát a törökök elől rejtették el, nemzedékekkel korábban, már senki nem tudott létezéséről. A keresztény katonák döbbenten néztek felfelé. Az első ámulat hihetetlen erővé változott, halált megvető bátorsággal indultak a falakra, ugyanakkor a várvédők ereje megtört. Egy óra múlva Buda felszabadult. Buda Eliberta!

A hagyomány szerint ez a szobor látható ma is a Mátyás templom lorettói kápolnájában. A segítő, a győzelmet hozó Mária neve egybe forrt BUDA várával. Budam Virgo Dabit Auxilium. Talán nem meglepő, hogy manapság is sokan értik és éltetik ezt a legendát. Tovább akarják adni a pápa üzenetét. Tudják, hogy fentről kapott kegyelem nélkül nem tudjuk legyőzni a minket fenyegető kishitűséget, hitetlenséget, és beletörődést. Ma, egy profanizálódó korban talán még nagyobb szükségünk van a legtisztább női, pontosabban anyai minőséget megjelenítő szimbólumokra. Ezek megléte akkor is erővé válik, ha nem is tudjuk pontosan, hogy miként hat, hogyan válik életünk éltető forrásává a belőlük áradó energia. Az anyaság misztériuma nélkül nem képzelhető el az élet újjászületése.

Szobrok, templomok nélkül városunk, Buda unalmasabb, sivárabb és dísztelenebb lenne. Velük együtt viszont hagyományainkat éltető, történelmünkre emlékeztető nemzeti zarándokhely, ahová életében egyszer minden magyarnak el kell jönnie. A pusztító háborúk és ostromok után is újjáépülő városba, amely annyit szenvedett a századok alatt. Legalább háromszor kellett a puszta romokból újjászületnie, 1686-ban, 1849-ben és 1945-ben. De az élet mindig újra megszületett, hála a teremtő energiáknak.

A magyarok szívének oly’ kedves Budavárt Jókai így jellemzi: „Hazánknak lüktető szíve... Egy ideális, nagy édesanyának látható arca...” S, ha ez így van, hol lenne méltóbb helye a gyermekét kezében tartó Szűzanya szobrának, mint éppen Budán?”

Krisztus és Mária győz!                                                                                                                                                Bazsó-Dombi Attila

Az emberiség történelme és a magyarság hivatása

Beküldve: Írások, tanulmányok

Az évközi 30. vasárnap olvasmányai B sorozat

A mai olvasmányok magukban foglalják az emberiség egész történelmét, és tartalmazzák a magyarság hivatását is

  • Jeremiás próféta átélte Jeruzsálem pusztulását és a nép fogságba hurcolását

Hirdette azt is, hogy a fogság, minden fájdalmával együtt Isten büntetése a nép bűnei miatt.

Jézus tanítása alapján is így tudjuk: Minden szenvedés, betegség, ami az embert éri, végső soron a bűn következménye.

Sokakat elborít ma is a szűnni nem akaró szenvedés

Vannak, akik értelmet látnak a szenvedésben is, vannak, akik vakságban botorkálnak életük értelmét keresve, különösen életük szenvedéseit tapasztalva.

Isten végül megelégeli a választott nép szenvedést és a fogságból hazavezeti őket.

A mai evangéliumi történet főszereplője, ez a Bartimeus nevű ember csak testi vakságban szenvedett. Lelkében világosság volt, mert tudta, hogy betegségére hol kell gyógyulást keresni.

  • Márk evangéliumában ez az utolsó gyógyítás, és akkor játszódik le, amikor Jézus az utolsó húsvétra Jeruzsálembe megy, hogy ott kiontva szent vérét feláldozza önmagát elvegyen minden bajt és meggyógyitson minden betegséget.

Ő meggyógyítja a vak szemét, az pedig hisz benne és Dávid fiának szólítja.

A nép vezetői azonban lelkileg vakok maradnak, és nem ismerik fel Jézusban ilyen csodák ellenére sem a Messiást.

A csoda elbeszélése azzal végződik, hogy a meggyógyult vak követi őt az úton.

Fontosak a részletek is, ahogyan a vak Jézus közelébe kerül, és ahogy Jézus meggyógyítja őt.

  • Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: ,Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!''
    • Kitartóan, a többiek vélekedésével, tiltásával szemben teszi.

Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: ,,Dávid fia, könyörülj rajtam!''

  • Jézus megállt és így szólt: ,,Hívjátok ide!''
  • voltak azért olyanok is, akik együttéreztek vele, és bátorították
    • Odaszóltak a vaknak: ,,Bátorság! Gyere, téged hív!''

Jézus tőle akarja hallani, hogy mit szeretne

  • Jézus megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit tegyek veled?''

És ő kimondja, Jézust nem gyógyítónak szólítva, hanem mesternek nevezve.

  • ,,Mester, hogy lássak.” Elismeri ezzel a megszólítással Jézus tanítói mivoltát.

Jézus a kérdésével a hitet akarja előhívni belőle, felerősíteni benne. Ez látszik a gyógyítás utáni rövid bátorításából

  • ,,Menj, a hited megmentett téged.''

Útjára bocsátja, engedi hogy menjen, és örüljön a gyógyulásának.

Őt azonban annyira megérintette Jézus személye, hogy nem megy el

  • „miután visszanyerte látását, a nyomába szegődött, követte Jézust az úton.”

Egyedül Jézus a gyógyító és a szabadító

  • Ő képes csak igazán gyógyítani.

Ő gyógyítja meg testei-lelki betegségeinket

Ő nyitja meg lelki szemeinket

Ő veszi le rólunk az értelmetlenségek igáját, ha hajlandók vagyunk magunkra venni az Ő édes és könnyű igáját.

Erről az Ő gyógyításáról, szabadításáról, fogságból való kivezetéséről szólnak az olvasmány és a zsoltár szavai. Annak az embernek az önfeledt örömét, boldogságát írják le, aki átéli , magáévá teszi az Ő szabadítását.

  • »Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.« Íme, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól. Mindnyájukat összegyűjtöm: a vakokat és a sántákat is, a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér.

Könnyek között jönnek, fohászkodás közt vezetem őket vissza.

Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek.

Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.

Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint akik álmodnak. Megtelt akkor örömmel az ajkunk, és a nyelvünk ujjongással.

Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.”

Az alleluja vers rámutat a Jézus által hozott megváltás hatalmas tényére és távlataira

  • „Üdvözítőnk, Jézus Krisztus győzött a halálon,  és az evangéliumban fölragyogtatta az örök életet.”

Jézus örökségül hagyta ránk, hogy az ő nevében kérjük az Atyát, és áldozatát jelenítsük meg a szentmisében.

  • Ez azt jelenti, hogy ő az emberiség főpapja akart maradni. Benne megvannak azok a vonások, amelyek az ószövetségi főpapot jellemezték:
    • Az emberek közül való, tehát bennünket képvisel.

Tud irgalmas, együttértő lenni, de ugyanakkor messze felülmúlja az ószövetségi papságot, mert ő az Isten Fia, s őt nem az ároni leszármazás iktatta tisztségébe, hanem Isten örök rendelkezése.

  • Ki volt a főpap az Ószövetségben és mi volt a szerepe?
    • Ezekre a kérdésekre válaszol a most felolvasott szentlecke

„Minden főpap az emberek közül való, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért

Ezt a tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak az, akit Isten meghív, mint Áront.

Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: ,,Fiam vagy te, ma szültelek téged.”

  • Jézus főpapi áldozata volt a legtökéletesebb áldozat, mert eltörölt minden bűnt.
  • Ebbe az áldozatába belevonja papjait, és azokat is, akik meghallják ezt a hívást.

Tegnap teli volt itt a templom, ez a szobor és virágok ennek a maradványai

  • Ennek a tegnapi napnak itt pontosan ez volt a fő témája, hogy Jézus minket is erre hív, hogy vele együtt szolgáljuk a világ, a mai emberiség megváltását.

Ez a magyarság fő hivatása: az engesztelés. Vagyis Jézussal egyesülten őt segítve gecemáni kerti és nagypénteki szenvedésében, minél több embert megmenti a kárhozattól, amely felé ma oly sokan sodródnak.

Az egész világ ma a második gecemáni kerti óráját éli, amikor nem az angyalok szállnak le az égből, mint Jézus születésekor, hanem a pokol torka nyílik meg, a viágra ontva a sok démont, akik a kereszténységet, és az emberiséget akarják elpusztítani.

De Isten látta ezt előre, és felruházott minket fegyvereivel.

Hogy melyek ezek a fegyverek, azok nem férnek bele ennek a mai prédikációinak a kereteibe. De olvashatók lesznek hamarosan az Engesztelők Lapján, ahová felkerülnek ennek a tegnapi lelki napnak az előadásai, elmélkedései.

Bocsa József

A mai nándorfehérvári és lepantói diadal

Beküldve: Írások, tanulmányok

Évközi 29 vasárnap, B év

Ezt a ma hallott történetet Máté evangélista is elbeszéli. Ott a Zebedeus fiak anyja áll oda Jézus elé kérésével, hogy fiai számára kitüntetett helyet esdjen ki. Márk evangélista a fiúk, a két apostol szájába adja a szavakat. Hogy az első helyeket ők is akarták, az nem kétséges, hiszen a többi apostol is akarta, különben nem nehezteltek volna meg Jakabra és Jánosra.

Ez az apostolok közti versengés adja Jézusnak az alkalmat arra, hogy erről az igen fontos témáról külön tanításban részesítse őket. A politikában, az uralkodásban a hatalomvágy a fő mozgatóerő. És ez rengeteg hazugságnak, kegyetlenségnek – Jézus szavai szerint – zsarnokoskodásnak a forrása. Hány ember szenvedett már ettől a hatalomvágytól, zsarnokságtól a világ kezdetétől napjainkig. Mennyi vér, és emberi szenvedés kapcsolódik ehhez a többiek fölé való kerekedni akaráshoz. És mennyi elkeseredett lázadásnak, forradalomnak, szabadságharcnak volt ez az elindítója…

Ennek illusztrálásához nem kell messzire mennünk. Elég csak a következő heti ünnepre gondolnunk, amely az ötvenhatos történésekhez vezet vissza minket, amikor a magyarságnak elege lett a kommunista hazugságokból és a szovjet bábkormány zsarnokságból.

De ez az ünnep a távolabbi múltba, az 500 egynéhány évvel ezelőtti eseményekhez is vissza vezet, amikor a magyarság még éberebb volt, és nem egy már a nyakán lévő igát akart lerázni, hanem előre látta, hogy ha nem lesz résen, akkor a pogány török birodalom bekebelezi az országot. És ezért még idejében félretette a civakodást, a széthúzást, és összefogott. A magyarság akkor még tudta, kire kell hallgatni. Ezért engedelmeskedett a pápa és egy szent felhívásának, és fegyvert ragadott a közelgő török veszedelem ellen. Ez a szent Kapisztrán János volt, akinek ugyancsak 23-án ünnepeljük halálát, azaz mennyei születésnapját.

Kapisztrán Szent János már évekkel a nándorfehérvári diadal előtt, amely kivívásának főszereplője volt, felismerte, hogy a kereszténység és Európa sorsa a magyarság megsegítésén múlik. Amikor Nándorfehérvárnál a török elleni csatában az első sorokban küzd, és vannak, akik óvatosságra intik, így válaszol: Aki fél, meneküljön, én negyven évig szomjaztam, vártam, és kerestem ezt az alkalmat!

Múltunk most kisértetiesen megelevenedik a jelenben. Újra itt a mohmedán invázió. De a helyzet közben jóval bonyolultabb lett. Akkor pár száz éve még sokkal egységesebb volt Európa mint most az Európai Unio korában. Mert az egységet egy sokkal szorosabb kötelék biztosította, mint a mai Mesterséges Európában. Ez a kötelék a kereszténység volt. Akkor még keresztény volt Európa. Akkor még odafigyelt a kereszténység fejére, a pápára, aki kereszteshadjáratot hirdetett a török ellen, és Nándorfehérvárnál 70 évre sikerült megállítani a mohamedán előnyomulást a szárazföldön. És jó százével később 1571-ben – ugyan csak a pápa által meghirdetett keresztes hadjáratban – sierült megállítani a mohamedán előrenyomulást a tengeren is Lepantónál. A lepantói diadalt a pápa, V. Szent Piusz, és még sokan mások a politikai összefogáson túl a rózsafüzér imádkozásának tulajdonították. Emiatt rendelte el a pápa hálából a diadal napjára, október 7-ére a Rózsafüzér királynőjének a napját.

Ma annyival rosszabb a helyzetünk, hogy a mohamedán pogányság mellett az újpogányság is fenyeget. Az Európai Unio parlamentjei kiszavazták a kereszténységet, sorra hozzák a kereszténység alapértékeit tagadó törvényeiket. És ezeket a törvényeiket a tömegkommunikáció mai modern fegyvereivel, Katolikus Egyházra és a többi keresztény egyházakra is próbálják rákényszeríteni. Ennek ékes példája a Vatikánban most zajló püspöki szinódus.

A mostani magyar kormány igyekszik védeni nemcsak Magyarország, hanem egyben az Európai Unio határait. De ezért nemcsak hogy nem támogatják, hanem egyenesen támadják az újpogányság képviselői. Nem veszik észre, vagy idegen politikai célokat követve nem akarják észrevenni, hogy közben őket is védi újra Magyarország, mint hajdanán.

A két pogányság kereszténységgel való összecsapásának másik nagy színtre napjainkban a Vatikán. A Vatikán a most ott ülésező püspöki szinódussal, és azon kívül is, egy még nagyobb ütközet színtere. Az Európát és az egész emberiséget támadó pogány erők legyőzésére Európa, az európai kreszténység már gyenge önmagában. Úgy látszik a fekete földrésznek kell a kereszténység segítségére sietnie. Már az egy évvel ezelőtti püspöki szinóduson is látszott, hogy a katolikus hitet, és annak legerősebb sarkkövét a családok szentségét legerőteljesebben éppen az afrikai püspökök védelmezik. Ennek illusztrálására idézek egy afrikai püspök egy héttel ezelőtti írásából, amelyet éppen a most zajló püspöki szinódusra való tekintettel írt.

Ma egy olyan harc kellős közepén vagyunk – írja a püspök – amelyben a homoszexualitást, a születésszabályozást, az elváltak és újraházasodottak minden további nélkül szentáldozáshoz való engedését, és a nők diákunussá szentelésének engedélyezését akarják kikényszeríteni olyan csoportok, amelyek „teljesen ellentétben állnak az egyházzal”. Nézőpontjukat rá akarják erőltetni a családszinódusra is.

„Látva a nyugati államokban az élethez való jog ellen évek óta húzódó nyomást és az egyházellenes és homoszexuális életstílus erőltetését – amely nyilvánvaló ellentétben van Afrika házassághoz és családhoz való hozzáállásával – elmondható, hogy a szinódus egy nagy hadszíntér.”

Ha ez valóban így van – aki nemcsak a magyar katolikus sajtót figyeli, az látja, hogy nagy a baj – akkor mivel segíthetjük az ott zajló csatákat a leghatékonyabban mi, egyszerű keresztények?

Az afrikai püspök felhívja a figyelmet arra, hogy nem véletlen, hogy a szinódus üléseinek az idejére esett a Rózsafüzér királynőjének az ünnepe, és hogy a szinódus éppen októberben, a rózsafüzér hónapjában zajlik.

Nincs ok a kétségbeesésre – folytatja érvelését a nigériai Oyo püspöke – mert a szinódust a hit cselekvéseként kell felfogni. Ha aggasztó híreket is terjesztenek a Vatikánban zajló püspöki szinódusról, a hívők nem kell, hogy aggodalmaskodjanak, mert „az Egyház története, amely átélt már jó és rossz időket, alkalom arra, hogy bizalmunkat ebben a mai helyezetben is az Úrba vessük. Az egyháztörténelem eseményei Isten népét egyszerűen arra kell, hogy késztessék, hogy jobban imádkozzon a felülről jövő segítségért, és hogy Jézusban bízzon, aki azt mondja: ,ne hagyjátok, hogy a szívetek összezavarodjon! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek!’ (Jn 14,1) A rózsafüzér a családról szóló szinódus megtámogatásnak is az ideális imádsága. Máriának és családjának annak idején Heródes hatalmával és agressziójával kellett megküzdenie. Az egyenlőtlen küzdelemben, amely a király és az egyszerű szentcsalád között zajlott, a földi hatalmassággal szemben Isten győzött.”

A hívőknek ezért október hónapjában a rózsafüzér imádkozása által a Szentlelket kell lehívniuk a szinódus résztvevőire is.”

Az afrikai püspökökhöz és keresztényekhez csatlakozva a rózsafüzért imádkozzuk mi is, mindnyájan, hogy ez a két nagy csata, amelyik most itt Magyarországon és ott, a Vatikánban zajlik, a nándorfehérvári diadalhoz és a lepantói győzelemhez hasonló kimenetelű legyen.

Bocsa József

 

Egy afrikai püspök a családszinódusról

Beküldve: Írások, tanulmányok

Emmanuel Ade Badejo, a nigériai Oyo püspöke a This Day újság vasárnapi számában leírta néhány gondolatát a jelenleg Vatikánban zajló családszinódusról.

Képtalálat a következőre: „Emmanuel Ade Badejo”

Hasonlóságot lát a törökön aratott Lepantói tengeri győzelem, és az egyházat most érő pogány fenyegetettség között. A lepantói győzelmet a 16. századbanban, amely a keresztény civilizációt megmentette az akkori török hódítóktól, a rózsafüzérnek tulajdonították, amelyet akkor sokan imádkoztak a pápa ajánlására. Szent V. Piusz pápa ennek a győzelemnek az emlékére vezette be az Egyházban a Szűzanya iránti hála kifejezéseként október 7-ére Rózsafüzér Királynőjének az ünnepét.

Ma egy olyan harc kellős közepén vagyunk - írja a püspök - amelyben a homoszexualitást, a születésszabályozást, az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz való engedését, és a nők diákunussá szentelésének engedélyezését akarják kikényszeríteni olyan csoportok, amelyek „teljesen ellentétben állnak az egyházzal”. Nézőpontjukat rá akarják erőltetni a családszinódusra is.

„Látva a nyugati államokban az élethez való jog ellen zajló évek óta húzódó nyomást és az egyházellenes és homoszexuális életstílus erőltetését, amely nyilvánvaló ellentétben van Afrika házassághoz és családhoz való hozzáállásával, elmondható, hogy a szinóduson egy ütközet folyik, amit meg kell nyerni.”

Nem véletlen szerinte, hogy a szinódus üléseinek az idejére esett a Rózsafüzér királynőjének az ünnepe. Az sem véletlen, hogy a szinódus Assisi Szent Ferenc ünepén kezdődött. És talán az sem véletlen, hogy azon a vasárnapon az evangéliumban Jézus a házasság felbonthatatlanságáról szólt.

Nincs ok a kétségbeesésre, mert a szinódust a hit cselekvéseként kell felfogni. Ha aggasztó híreket is terjesztenek a Vatikánban zajló püspöki szinódusról, a hívők nem kell, hogy aggodalmaskodjanak, mert „az Egyház története, amely átélt már jó és rossz időket, alkalom arra, hogy bizalmunkat az Úrba vessük. Az egyháztörténelem eseményei Isten népét egyszerűen arra kell, hogy késztessék, hogy jobban imádkozzon a felülről jövő segítségért, és hogy Jézusban bízzon, aki azt mondja: ,ne engedjétek, hogy szívetek összezavarodjon! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek!’ (Jn 14,1) A rózsafüzér a családról szóló szinódus ideális imádsága. Máriának és családjának annak idején Heródes hatalmával és agressziójával kellett megküzdenie. Az egyenlőtlen küzdelemben, amely a király és az egyszerű szentcsalád között zajlott, Isten győzött.”

A hívőknek ezért október hónapjában a rózsafüzér imádkozása által a Szentlelket kell lehívniuk. Ez bitosan jó hatással lesz a szinódusra.

Forrás: http://www.katholisches.info/2015/10/12/bischof-badejo-die-bischofssynode-die-schlacht-von-lepanto-und-der-rosenkranz/

Bocsa József

Szentírás vasárnapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

Bocsa József: Miért fontos számunkra a Szentírás, és hogyan olvassuk? Ez elmélkedésünknek a tárgya.

Mi az ember célja itt a földön? Az üdvösség. A II. János Pál pápa által összeállíttatott Katolikus Egyház Katekizmusa (továbbiakban KEK) előszavában ezt így fogalmazza: ATYÁM, ... az örök élet az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz ISTENT, és akit küldtél, JÉZUS KRISZTUST" (Jn 17,3). „ISTEN, a mi Üdvözítőnk ... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,3-4). „Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének” (ApCsel 4,12), /csak JÉZUS Neve/.  

Jézusban van tehát az üdvösség. Vele hol találkozhatunk? Elsősorban a Szentírásban. A Szentírásnak mely részében? Elsősorban az evangéliumokban, de nemcsak ott. KEK 102: "A Szentírás minden szavával ISTEN egyetlen szót mond: az Ő egyszülött IGÉJÉT, akiben teljesen kimondja önmagát. ISTEN egyetlen beszéde húzódik végig minden Íráson, és sok szentnek szája által egy Ige hangzik.”

Az egész Szentírás Jézus mélyebb ismeretére vezet, de nemcsak Jézuséra. Jézus nyilatkoztatta ki a Szentháromságos Istent. A Szentírásból tehát az Atyát és a Szentlelket is megismerhetjük. KEK 104: „A Szentírásban az Egyház szüntelenül megtalálja táplálékát és erejét, nem csupán emberi szót, hanem ami valójában: ISTEN Igéjét kapja benne. A szent könyvekben ugyanis a Mennyei Atya állandóan elébe jön fiainak, és beszélget velük.”

Ezek miatt különleges szerepe van életünkben a Szentírásnak. KEK 103: „emiatt az Egyház az Isteni Írásokat mindig úgy tisztelte, ahogy az Úr Testét is tiszteli. A híveknek szüntelenül nyújtja az Élet Kenyerét, melyet mind ISTEN Igéjének, mind KRISZTUS Testének asztaláról vesz.

Az evangéliummal kapcsolatban két fontos feladat van, amely az Egyház lényeges küldetése is egyben. Az egyik az evangélium hirdetése. A Szentírás lelke, középpontja az evangélium, ennek hirdetését Jézus parancsba adta. KEK.75 „Ezért az Úr KRISZTUS, akiben a fölséges ISTEN egész kinyilatkoztatása beteljesedik, parancsot adott az apostoloknak, hogy az Evangéliumot - melyet a Próféták előre hirdettek, Ő maga pedig beteljesített és a saját szájával hirdetett - mint az üdvös igazság és erkölcsi tanítás forrását mindenkinek hirdessék, közölve velük az Isteni ajándékokat.” Ez az idézett katekizmus részlet két fontos kijelentést tartalmaz: Az evangéliumban vannak az üdvösségre vezető igazságokat, és az üdvösségre vezető erkölcsi tanításokat. Tudományos igazságok őrzésére és továbbadására a Szentírás nem tart igényt. Ilyeneket nem is kell keresni benne.

Az Egyház másik fontos feladata az evangéliummal kapcsolatban, annak ápolása, a benne található jézusi kijelentések tisztán tartása, hogy azt adja tovább minden kor minden emberének az Egyház, amit az valóban tartalmaz - emberi igényektől és elvárásoktól, kordivatoktól függetlenül. Nem kitalálni kell, hogy mire van szüksége a mai embernek, hanem azt kínálni neki, amivel az Egyház Jézustól kapva kétezer év óta kínálja. KEK 171: „Az Egyház, mint az „igazság oszlopa és boltozata” (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet hűségesen őrzi. Őrzi KRISZTUS szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.” Az Egyház feladata tehát, hogy igyekezzen a hitet hitvallásokba és rendszerbe foglalni, és ezt tovább adni. Minden tudomány axiómákra épül. A teológiai axiómák a dogmák. Ezeket nem adhatja fel az Egyház, mert különben a hit egész rendszere összeomlik. Ugyanakkor a nép nyelvére is le kell fordítani a Szentírást, és azt magyarázni is kell.

A világmindenség, az Isten által teremtett világ jellemzője sok vonatkozásban a négyes szám. Benne több-minden négyes felépítésű. A legfontosabbak

  • 4 Elem (föld – tűz –víz – levegő)
  • 4  szélirány (kelet – észak – dél – nyugat)
  • 4 évszak (tavasz – nyár – ősz - tél)
  • 4 kiterjedés (dimenzió) szélesség, - hosszúság - magasság, - mélység)

A Szentírásra is jellemző ez a 4-es tagozódás. Négy fajta könyv van mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. 1. A törvény könyvei: Az Ószövetségben ez a Tórah. Mózes 5 könyve. Az Újszövetségben a 4 evangélium. 2. A történeti könyvek: Az Ószövetségben: Józsue, Bírák, Királyok Krónikák, Ezdrás, Tóbiás, Judit, Eszter, Jób, Makkabeusok könyvei. Az Újszövetségben: Apostolok cselekedetei, és részben az Evangéliumok is. 3. A bölcsesség könyvei, vagy másként tanító jellegű könyvek: Az Ószövetségben: Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Bölcsesség, Sirák fia könyve. Az Újszövetségben: Szent Pál levelei és a katolikus levelek. 4. Prófétai könyvek: Az Ószövetségben: 4 nagy próféta, 12 kis próféta  Zsoltárok. Az Újszövetségben: Szt János Jelenések Könyv.

A Szentírással kapcsolatban van még több négyes vonatkozás is. Ezekből még kettőt említünk. Az egyik a 3 időbeli dimenzió: a jelen, múlt, jövő és Isten örökkévalósága.

A Szentírásnak négy féle értelme, értelmezése van. 1. Szószerinti értelme: amit mond, amit éppen megértünk belőle, amely kapcsolatba hoz minket Isten örökkévalóságával. 2. Allegórikus, vagy átvitt értelme, amit hinni kell. Ebben ugyan a múlt dominál. De magyarázza, értelmezi nemcsak a már megtörtént dolgokat, hanem azokat is, amik minden korban érvényesek. 3. Úgynevezett tropologikus értelem: Ez azt mutatja, amit tenni, cselekedni kell. Ez az értelmezés segít eligazodni, helyesen viselkedni a jelenben. 4. Úgynevezett anagogikus értelem, amit várni kell. Ez a jövőre utaló dimenzió. Segít, hogy helyesen viszonyuljunk a jövőhöz.

A Szentírást értő szívvel is kell olvasnunk. Nemcsak a szószerinti értelmére kell figyelnünk, hanem a többi három értelmére is, így sokkal jobban megnyílik előttünk. És ne feledjük: A Szentírásban minden Jézusról szól. És benne minden az Isten (az Atya) irántunk való szeretetének a kifejezője. Így is szokták fogalmazni: a Szentírás Isten szerelmes levele hozzánk. Így olvassuk! Ugyanakkor iránytmutató, amely elsegít minket végső célunkhoz. És táplálék is, amely út közben táplál, erősít, hogy életben maradjunk, és ezáltal valóban eljussunk végső célunkhoz.

Lásd ezt a témát részltesebben kifejtve itt

Beszélgetés egy exorcistával

Beküldve: Írások, tanulmányok

A pokol nem hely, hanem állapot

A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajón exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológiaprofesszora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.

 

m5

– XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott. Tekinthetjük ezt jelzésnek?
– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.

– Mi ez a tanítás?
– A tanítás alapja a Szentírás, amely szerint Isten teremtett minden élőlényt: az embert éppúgy, mint a tisztán szellemi lényeket, vagyis az angyalokat és a gonosz lelkeket.

– A gonosz lelkeket is Isten teremtette?
– Õ teremtett mindent. A keresztény hagyomány szerint a sátán és a gonosz lelkek bukott angyalok. Olyan angyalok, akik a teremtés kezdetén fellázadtak Isten ellen.

– Hogyan engedhette meg Isten a rosszat?
– A szabadságunk miatt. A rossz lehetősége a szabadság ajándékával függ össze. Isten szabadnak teremtette az embert. Amikor döntött, hogy megtiltsa a rosszat vagy megadja a szabadságot, Isten a szabadság mellett döntött. Ha nem dönthetnénk jó és rossz között, nem volnánk szabadok. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében többet számít a szabadság, mint az összes bűnünk. Az állatok nem gonoszak – de nem is szabadok. Isten a szabadság ajándékával az állatok fölé emelt minket.

– Hogyan kell elképzelnünk a tisztán szellemi lényeket?
– Van akaratuk és értelmük. De nincsenek érzékeik. Nincs testük. Csak az embereknek és az állatoknak van testük.

– A keresztény hit szerint Isten személy. A sátán és a gonosz lelkek is személyek?
– Karl Barth svájci teológus megfogalmazásában a sátán személytelen személy. Mi a személy? Szellemi természetű, akarattal és értelemmel rendelkező lény, akinek értelme az igazságot kutatja, akarata pedig a jóra törekszik. A gonosz léleknek is van értelme és akarata, de akarata rosszra törekszik, értelme pedig a nem-igazat kutatja. Ilyen értelemben, mondja Karl Barth, a sátán személytelen személy, maga a „nemlét”.

– Van arca?
– Nincs. De Isten megengedheti, hogy az angyalok és a gonosz lelkek testi formában is megjelenjenek. Így jelenhettek meg angyalok, és így közvetíthettek üzeneteket az embereknek. De Isten a gonosz lelkeknek is megengedheti, hogy testi alakot öltsenek, és így jelenjenek meg embereknek vagy állatoknak – ám ez a lényüket nem érinti. Felvehetnek valamilyen testi formát, de az nem a sajátjuk.

– Van szaguk?
– Egyes szentek, mint pl. Avilai Szent Teréz, állítólag érezték a gonosz szagát. Szent Teréz azt mondta, a sátán bűzlik.

– Kénes szaga van?
– Egyes szentek szerint igen. De inkább valami undorító bűz jellemzi őket.

– Hol laknak a gonosz lelkek? A pokolban?
– Igen. A pokol nekik készült, nem az embereknek.

– Tehát a pokol is teremtett valóság?
– Igen. Az angyalok is teremtmények, a bukott angyalok is, a pokol is. Nem magától lett. A pokol nem hely, hanem állapot. Az az állapot, amelyben az Istent gyűlölő gonosz lelkek élnek. A szeretet tagadásának állapota. Isten a szeretet. A pokol a szeretet ellentéte, a gyűlölet. A pokol nem más, mint ezeknek a lelkeknek az állapota. A pokol az örök gyűlölet állapota. Isten szeretetének örökre szóló visszautasítása.

– Vannak objektív kritériumai az ördögtől való megszállottságnak?
– Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illető viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettől, a rózsafüzértől vagy a kereszt jelétől. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erőre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyű megállapítani a megszállottság esetét. Mielőtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkező közül egy az, aki valóban megszállott.

– Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz?
– Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot.

– Hogyan történik az ördögűzés?
– Az Egyház erkölcsi bizonyosságot kíván az ördögűzést végző paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen.

– S azután?
– Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erőteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erőszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiűzése. Más ember lesz belőle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik.

– Félelmetessé is?
– Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tudom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettől a szenvedéstől. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdődik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik.

– Miért nem akarja elárulni a nevét?
– Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tűz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít”. Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselőjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom: itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket.

– És miután megmondta?
– A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tűnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idő után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott történni, amikor a Szűzanyát hívjuk segítségül, ő nagyon fontos ebben. Õt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni az exorcizmus folyamán. Soha.

– Máriát jobban tiszteli, mint magát Istent?
– Úgy tűnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévőkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szűzanyára soha. Ez rejtély.

– S azután?
– Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejeződik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévők, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekről, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illető valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna.

– Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e nélkül is?
– Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentét-párjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos.

A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt.

IGAZÁN LÉTEZIK A POKOL

http://albertgallery.eu/documents/pokol.pdf

 

Odaszentelődés a Szűzanya Szeplőtelen Szívének

Beküldve: Írások, tanulmányok

Bocsa József atya

Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve elválaszthatatlanul össze tartoznak. Jézus szíve Mária szíve alatt növekedett, bontakozott az ő méhében. Kölcsönös szeretettel lángolt mindkettőjük szíve egymás iránt, és a Mennyei Atya iránt. Szűz Mária, ahogy Grignon Szent Alajos fogalmazza Jézus öntőformája. Általa alakul ki bennünk is Jézus képmása. Ebben a folyamatban nagyon fontos szerepe van a felajánlásoknak, az odaszentelődéseknek.

A magyar katolikus püspökök ez előző ülésükön, a budapesti Szent István bazilikában odaszentelték magukat és az országot Jézus Szentséges Szívének, megújítva a száz évvel korábban tett felajánlást. Ezzel nagy kegyelmeket esdettek ki az országnak.

Ugyanilyen fontos a Szűzanya Szeplőtelen Szívének való odaszentelődés. Sokan megtették már ezt különböző formákban: a fatimai Szűzanyának, a schioi Szűanyának, a Szeretetláng keretein belül. Felajánlottuk nem régiben magunkat, hazánkat, ahogy Szent István tette a Szűzanyának, de most mint a Világ Győzelmes Királynőjének. Sokan megtették ezt a Szent Korona előtt, vagy a Szent Korona másolata előtt. Nagy kegyelmek áradtak ezáltal is hazánkra. Fontos azonban, hogy ebben a felajánlásban, odaszentelődésben megmaradjunk, benne elmélyüljünk.

Az kérte Jézus az elmúlt héten egyik választottján, Veronika Mártán keresztül, hogy minden elsőszombaton tegyük meg, ill. ismételjük meg falajánlásunkat. Lehetőleg egy órás szentségimádás keretében, illetve ahogy például a Máriás Papi mozgalomban teszik, Cönákulum keretében (ez is szentségimádás keretében van). De ha valaki pl. a Szent Anna réten van ott a szentmisén, azok eleget tesznek az egy órás szentségimádásnak a szentmisét megelőző és követő imákkal együtt. Azt kéri Jézus, hogy imádkozzunk azért is, hogy még többen odaszenteljék magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, mert a ránk váró nehéz időkben csak ott van biztos oltalmunk. Gobbi atyánál az szerepel, hogy a Szűzanya Szeplőtelen Szíve az a bárka, amin keresztül megmenekülhetünk, ahogyan Noé és azok, akik vele együtt bementek a bárkába.

Jézus Szívéhez, a Mennyei Atya Szívéhez, a Szentháromság Szívéhez igazán Mária szívén keresztül visz az út. A Szűzanya a legnagyobb közbenjáró Istennél. Sem Jézus, sem a Mennyei Atya, sem a Szentlélek nem tud nemet mondani kérésének. Ha a Szűzanyán keresztül kérünk, ő minden kegyelmet kieszközöl számunkra – köztük a legfontosabbakat, a megtérés és a gyógyulás kegyelmét. A Szeretetláng Naplóban az szerepel, hogy a Szűzanya Szeretetlángja megvakítja a sátánt és visszazavarja az örök kárhozatba. Jézus második eljövetelekor a Szűzanya fogja a sátán fejét véglegesen eltapodni. Ez az ígéret neki adatott.

Akik odaszentelik magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, azokon kisebb lesz a sátán hatalma, és könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat – a már most meglévőket, és még inkább a nehezét, ami még hátra van. Aki odaszenteli magát az Ő Szeplőtelen édesanyjának, azt Jézus – ahogyan maga mondta – elárasztja lángoló szeretetével és lepecsételi szent vérével. Szövetséget köt vele, ahogy Noéval és Mózessel, megígéri nekik a védelmet, és kifeszíti összekötő szivárványát közte és a Szentháromság között. Aki ezt az odaszentelést megteszi, az belekerül a Szentháromság egységébe a Szűzanya szeretetlángja által. Egyenes útja van ezáltal a Mennyországba.

Jézus itt Szent vérének a pecsétjéről beszél. Ahogyan az ajtófélfák megkenése az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján megvédte a házban lévőket az ártó angyaloktól, ugyanúgy védi meg, pecsételi le Jézus az övéit, azokat, akiknek Máriát adta édesanyául a kereszten. Ennek egy kibontása, konkretizálása ez a neki való odaszentelődés. Jézus édesanyánkul adta a Szűzanyát. Neki való odaszentelődésünk által mi is elismerjük édesanyai hatalmát, és fia királyi hatalmát az életünk felett.

A Jelenések könyvének a 7. fejezetében szerepelnek a különféle pecsétek, amelyeknek a feltörésére csak a Bárány méltó. És ott szerepel az az angyal is, „akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek.  „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”.

Most éppen ezeket az időket éljük, amikor Isten is és a sátán is pecséttel akarja megjelölni az övéit. Egyre többen hallunk róla, már konkrét dátumokat is emlegetve, amikor a mikrocsipet be akarják kötelezően ültetni az emberekbe. De ugyanakkor ott szerepel a Nigériai Barnabásnak adott üzenetekben is a pecsétfelvétel, és más üzenetekben is. Elkészítette napjainkra Isten az ő pecsétjeit. Ezek közül az egyik ez az önmagunk elsőszombatokon a Szűzanyának való odaszentelése. A Barnabásnak adott pecsétről lásd ezt és a következőket! Ebben az anyagban pedig a pecsétre vonatkozó üzeneteket is olvashatjuk

Jézus azt mondja, hogy azok, akik már megtették a felajánlást, elvégezték az odaszentelést, olyanok, mint a lángoszlopok, amelyek világítanak a sötétben, ill. akik megteszik olyanokká lesznek. Nemcsak maguk számára biztosítják a védelmet, hanem másoknak is világítanak, utat mutatnak az egyre sűrűbbé váló sötétségben, amely a Földre és az Egyházra is rá ereszkedik.

Húsvét 2015

Beküldve: Írások, tanulmányok

Bocsa József atya

„Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!” Furcsa vigadozás. Örvendeni, vigadni nem a halál és a temetés napjai után szokott az ember, hanem inkább a születés után, vagy az esküvőn, lakodalmon. Örülhet persze valaki egy halálesetnek is, mert attól kezdve övé az örökség, vagy mert éppen az ellensége halt meg. Ezek azonban nem tiszta örömök. Az átlagos történés az, hogy a halál fájdalommal, szomorúsággal tölt el minket és egy darabig gyászolunk, szomorkodunk.

Irgalom - ítélet

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 4. vasárnapjának olvasmányai B sorozat.

Hűtlenségről, Istentől való elpártolásról hallottunk az ószövetségi olvasmányban. „Cidkijának, Juda utolsó királyának napjaiban nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát.” Ezt az ószövetségi történetet azért érdemes figyelmesen végigolvasni, mert tartalma, mondanivalója kísértetiesen hasonlít az emberiség mai helyzetére.

Isten igyekezett megakadályozni a népre váró szörnyűségeket. „Az Úr, atyáik Istene, követei által még jókor és ismételten elküldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.” Tisztelet a kevés kivételnek, az emberek ma is megvetik Istennek nekik közvetített üzeneteit, kinevetik a hozzájuk küldött prófétákat.

A mai bárka

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 1. vasárnapja, B év

 

Feltűnő a mai olvasmányokban, hogy két helyen is Noéról, a vízözönről van szó. A szentlecke azt mondja, hogy Noé bárkájában csak néhányan menekültek meg. Miért? Azért, mert, a Szentírás egyik helyen így jellemezte az akkori embereket: ettek, ittak, paráználkodtak. Ebből állt az életük. Istenről, az Ő törvényeiről megfeledkeztek. Kizárták Istent az életükből.

Vajon a mai emberiség élete, az átlagé, a többségé miben különbözik ettől? Semmiben. Legfeljebb abban, hogy ezeket a bűnöket még mesteribb szintre fejlesztette: sokkal nagyobb a kényelem, sokkal nagyobbak az élvezetek, sokkal nagyobb a dőzsölés, sokkal nagyobb méreteket öltött a paráznaság, és ebből következően az élet ellen elkövetett bűnök. Sokkal nagyobb lett az öntudat, a gőg, az Istennel való szembefordulás, az irgalmatlanság, a kegyetlenség.