Írások, tanulmányok

Irgalom - ítélet

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 4. vasárnapjának olvasmányai B sorozat.

Hűtlenségről, Istentől való elpártolásról hallottunk az ószövetségi olvasmányban. „Cidkijának, Juda utolsó királyának napjaiban nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát.” Ezt az ószövetségi történetet azért érdemes figyelmesen végigolvasni, mert tartalma, mondanivalója kísértetiesen hasonlít az emberiség mai helyzetére.

Isten igyekezett megakadályozni a népre váró szörnyűségeket. „Az Úr, atyáik Istene, követei által még jókor és ismételten elküldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult.” Tisztelet a kevés kivételnek, az emberek ma is megvetik Istennek nekik közvetített üzeneteit, kinevetik a hozzájuk küldött prófétákat.

A mai bárka

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 1. vasárnapja, B év

 

Feltűnő a mai olvasmányokban, hogy két helyen is Noéról, a vízözönről van szó. A szentlecke azt mondja, hogy Noé bárkájában csak néhányan menekültek meg. Miért? Azért, mert, a Szentírás egyik helyen így jellemezte az akkori embereket: ettek, ittak, paráználkodtak. Ebből állt az életük. Istenről, az Ő törvényeiről megfeledkeztek. Kizárták Istent az életükből.

Vajon a mai emberiség élete, az átlagé, a többségé miben különbözik ettől? Semmiben. Legfeljebb abban, hogy ezeket a bűnöket még mesteribb szintre fejlesztette: sokkal nagyobb a kényelem, sokkal nagyobbak az élvezetek, sokkal nagyobb a dőzsölés, sokkal nagyobb méreteket öltött a paráznaság, és ebből következően az élet ellen elkövetett bűnök. Sokkal nagyobb lett az öntudat, a gőg, az Istennel való szembefordulás, az irgalmatlanság, a kegyetlenség.

Kezdetben nem így volt (Mt 19,8)

Beküldve: Írások, tanulmányok

Isten változatlan igazsága a házasságról és a nemiségről

A cikk szerzője Athanasius Schneider püspök. (Ez írás a Petrusbruderschaft 2015 februári Informationsblatt-jában közölt  cikk fordítása)

Athanasius Schneider az Astana-i érsekség (Kazasztán) segédpüspöke. 1961-ben Kirgistanban született egy feketetengeri német családban, amely 1973-ban kivándorolt Németországba. Iskolái elvégzése után belépett a Szent Kereszt kanonokjaink rendjébe. XVI. Benedek pápa nevezte ki 2006-ban püspökké. Két magyarul is kiadott könyvében (megjelentek a Stella Maris kiadónál) védelmezte a szájba történő áldozást, mint az egyház ősi hagyományát.

A Családszinódusról vele közölt interjú itt olvaható.

A Máriás Papi Mozgalom vezetője a mai időkről

Beküldve: Írások, tanulmányok

MÁRIÁS PAPI MOZGALOM

 

Üdvözlégy Mária                                                      Genova, 2015. január 01.

                                                                                 Mária Isten Anyja

 

Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek

Athanasius Schneider püspök a családszinódusról

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

A következő Athanasius Schneiderrel az Astana-i (Kazahsztán) Boldogságos Szűzről nevezett egyházmegye segédpüspökével, a Kazah Püspöki Konferencia tikárával készült interjú a lengyel Polonia Christiana folyóiratban jelent meg. Az interjút Dr. Isabella Parowicz készítette. A magyar fordítás a lengyel eredeti alapján, lektorálása a püspök által átnézett német nyelvű szöveg alapján készült. http://gloria.tv/media/RGNWdi3anRQ

Az interju pdf formátumban innen tölthető le        Eme interjú folytatásának tekinthető tartalmilag a házasság felbonthatatlanságáról szóló írása: Kezdetben nem így volt

Az engesztelők keresztútja

Beküldve: Írások, tanulmányok

Jézus szavai: „Kislányom, kérlek, írd le! A mai világban sokan vannak, akik úgy akarnak üdvözülni, hogy csak dicsőségemre vágynak, azonban keresztemet elutasítják. Ők azok, akik nem az „ajtón” akarnak bemenni, ami Én vagyok, hanem más utakon és ajtókon de ők tolvajok, haramiák és ellenségek. Az Antikrisztus ezt az utat fogja nekik felkínálni, csak a dicsőséget hirdeti és a megváltó szenvedést elutasítja. Ezért úgy járjátok végig keresztutamat, hogy minél jobban tudjatok egyesülni Velem. Szenvedéseteket kapcsoljátok össze Enyémmel, hogy az örök értékű legyen.”

Az Evangélium áttekintése idézetek segítségével

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

 

Bevezetés

 

Az élethez –  a boldog földi élethez és örök élethez – való legfontosabb tudnivalók a Bibliában, annak is az újszövetségi részében találhatók. Napi kézikönyvünk, olvasmányunk, elmélkedésünk tárgya kell, hogy legyen. Fontos az is, hogy annak legfontosabb mondanivalói belénk vésődjenek. Ennek megkönnyítését segíti a következő válogatás, amely adott szempontok szerint rendezi el Jézus és az újszövetségi Szentírás legfontosabb kijelentéseit. Az ismételt olvasás és hallgatás segíti a bevésést, a megtanulást. Ahogyan a számítógép csak azzal az anyaggal tud dolgozni, ami a memóriájában van, ugyanúgy az emberi agy is igazán azzal dolgozik, az a hatékony ismeret számára, ami ott van az ember emlékezetében, amelyet fel tud idézni, amelynek minél több részére emlékszik. Jézus tanításának és az Újszövetségi Szentírásnak a legfontosabb kijelentéseit olvashatjuk itt, és – terveink szerint - hallgathatjuk majd hanganyag formájában. Ez a gyűjtemény először a Világ Magyarsága c. hetilapban jelent meg. Személyes használatra bárki szabadon bővítheti, szűkítheti. A lényeg: egyéni életünkben való minél teljesebb hasznosulása.

Ez az anyag itt letölthető pdf formátumban.

Hallgatható, letölthető, és megrendelhető A/6-os füzet formájában

 

Évközi 28. vasárnap A év

Beküldve: Írások, tanulmányok

A mai olvasmányok értelmezésének kiindulópontja talán az allaluja vers lehet:

  • „Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket.”

Ez a reménység az a boldog jövő, amely a lakoma képében jelenik meg mind az ószövetségi olvasmányban, mind pedig az evangéliumban. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek.”

Ez a boldog jövő a mennyek országa. És hogy milyen is a mennyek országa, azt a lakoma képével világít meg Jézus.

A 24 Szentírás vasárnapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

Ma a Szentírás vasárnapja van. Az állványon lévő Biblia olvasásra, értelmezésre hív. Ezt tehetjük egyénileg és közösségben is. Mindkettőnek több gyümölcsöző formája is van. A közösségi olvasás egyik formája a Szentmisében való olvasás. Minden szentmise két fő részből áll: az ige liturgiája és az áldozat liturgiája. Még a hétköznapi szentmisében is minimálisan három a Szentírásból való válogatást olvashatunk, hallhatunk. Ezeket mind fogadhatjuk úgy, mint amik nekünk, személyesen szólnak.

A mai szentmise válaszos zsoltára olyan kéréseket fogalmaz meg Isten felé, amire mindnyájunknak szüksége van. „Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem. Taníts és vezess igazságod szerint, mert te vagy üdvözítő Istenem, szüntelenül benned bízom. Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról! Az Úr igazságos és jóságos, ezért a bűnösöknek is utat mutat” Ha így viszonyul a bűnösökhöz, hogyne mutatna utat azoknak, akik igyekszenek kerülni a bűnöket. Ki is mondja a zsoltáros: Az alázatost a jóban vezérli, a szelídet útjára tanítja.

Hogy Isten az Ő útjaira megtanítson, elküldte Egyszülött Fiát, aki azt mondta magáról: én vagyok az út. Pál apostol felszólít a mai szentleckében, hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, amely Krisztus Jézusban megvolt. Mi volt ez a lelkület? Az alázatnak, az önkiüresítésnek a lelkülete. „Szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” Ő, bár Isten Fia volt és emberi alakjában is követelhette volna magának a dicsőséget, kiüresítette magát, emberré lett, vállalta az áldozatos, engesztelő életet. Az Atyától kapott küldetésben engedelmes volt a halálig, és azért kapta meg a teljes felmagasztaltatást.

Mi ennek az ellentéte? A gőg, az uralkodás, az önérvényesítés útja. Pál apostol még konkrétabb felszólításokat is intéz hozzánk, amelyek megfogalmazzák az alázatnak ezt az útját. „Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak! Vetélkedésből ne tegyetek semmit, sem hiú dicsőségvágyból! Ne keresse senki csak a maga javát, hanem a másét is!”

Aki ezeknek az ellenkezőjét teszi, vetélkedésből, hiú dicsőségvágyból cselekszik, csak a maga javát keresi, csak a saját kiválóságának a tudatában cselekszik, az megbontja az emberi közösségen belül az egységet, viszályokat, egyenetlenkedéseket szít. Az apostol ezzel szemben az egyetértésre buzdít, arra, hogy egy szívvel szeressünk, és egy lélekkel ugyanarra törekedjünk.

Jézus korában az írástudók voltak hivatottak arra, hogy Isten útjára, az ő igazságaira tanítsák az embereket. A tanítónak azonban cselekednie is kell, amit tanít, aszerint is kell élnie, amit tanít. Jézus a példabeszédben éppen arra céloz, hogy az írástudók és a farizeusok a törvényt csak hangoztatták és magyarázták, de nem tartották meg annak igazi szellemét. Csak szavakkal fejezték ki engedelmességüket nem tettekkel. Az egyszerű, gyarló nép azonban, János szavát is és Jézus szavait is követte. Így, akiket az írástudók lenéznek, azok megelőzik őket az Isten országában. „A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki.”

A példabeszédbeli fiú először azt mondja, hogy nem teszi, amit atyja kér tőle, de később meggondolja magát és mégis megcselekszi. - Isten elnézi azok gyarlóságát, akiket néha elragad a szenvedély, de utána magukba szállnak. A képmutatók szavaikkal azt mondják ugyan, hogy megteszik, a valóságban azonban mégsem cselekszik.

Jól illeszkedik az eddigiekhez Ezekiel próféta szövege is. A babiloni fogság éveiben a népet sok gondolat gyötörte. Többek között az is, hogy atyáik bűnei miatt nekik kell a büntetést viselni. Másutt van szó arról a Szentírásban, hogy bizony van kapcsolat az ősök élete és a leszármazottak élete között. De mindenkinek megvan a saját szabadsága, a saját döntési lehetőségei. Isten elsősorban ezek szerint ítél.

Az igaz is letérhet az igazság útjáról, de a bűnös is bűnös útjáról. A próféta így fogalmaz: „Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor emiatt hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.” És: „Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Belátja bűneit és elfordul tőlük, azért életben marad és nem hal meg.” A halál tesz csak pontot az ember életére. Lehet, hogy az ember handycappel indul, de saját döntéseivel, kitartásával, az Isten útján való járással legyőzheti azokat a negatívumokat, amiket őseitől örökölt.

Mire buzdít - még egyszer megismételve - Pál apostol? Hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, amely Krisztus Jézusban volt! Megmondja azt is, mi lett ezért a jutalma: „Ezért Isten felmagasztalta őt: olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!”Isten majd minket is felmagasztal, amikor annak eljön az ideje. Ezt várjuk ki türelemmel. De Jézus nevét már most is harci eszközül adta nekünk az Atya. Ha megtanuljuk hittel használni Jézus Nevét, megtapasztaljuk a benne rejlő erőt, hogy elhagynak a gonosz lelkek és nagy dolgok történnek életünkben. 

Bocsa József

Megnyílt Vácon a szentségimádási kápolna

Beküldve: Írások, tanulmányok

Június 21-én, Úrnapja előestéjén Beer Miklós váci megyéspüspök úr felszentele a váci Szent Anna Piarista Templom szentségimádási kápolnáját. Ünepélyesen elhelyezésre került monstranciában a Szentségi Jézus az átlátszó falú tabernákulumban, ahol egyelőre napközben a hét minden napján állandóan látogatható.

A távolabbi cél az állandó szentségimádás megvalósulása. A környékbeliek közül, aki rendszeresen vállalna legalább heti egy alkalommal egy órás szentségimádást, az jelezze Rózsahegyi Margitnál (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). Nem kell félni az elköteleződéstől. Ha valaki nem tud egy-egy alkalommal mégsem ott lenni, megoldható a helyettesítése.

Július hónapban Magyarországra látogat az Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesrend egyik alapító tagja Justo Feudo atya, aki bőséges tapasztalatai alapján beszélni fog a folyamatos szentségimádás óriási áldásairól azon személyek és a területek számára (falu, város, egyházmegye, ország), akik részt vesznek benne, és ahol megvalósul a folyamatos szentségimádás.

Az irgalmasság apostola, II. János Pál pápa

Beküldve: Írások, tanulmányok

Az Irgalmasság napján avatták szentté XXIII. János pápával együtt a Pál mellett az ő nevét felvevő II. János Pál pápát. Ő az irgalmasság nagy apostola volt. Ő avatta előbb boldoggá, majd szentté az irgalmasság nagy hírnökét Fausztina nővért, és tette az Irgalmasság Vasárnapjává ezt a Húsvét utáni első vasárnapot. És éppen ennek a vasárnapnak az előestéjén halt meg 2005 április 2-án.

Ezen az Irgalmasság vasárnapján, amelyen szentté avatják őt, a papsághoz 2002-ben intézett nagycsütörtöki üzenetének egy részletével emlékezünk rá, és mindenek előtt Isten irántunk való irgalmára.

„Zakeus történetében minden meglepő. Ha egy adott pillanatban nem esik rá - meglepő módon - Krisztus tekintete, Zakeus néma szemlélője marad átvonulásának Jerikó utcáin. Jézus elment volna mellette, nem lépett volna be az életébe. Maga Zakeus nem is sejtette, hogy kíváncsisága, ami különös tettére késztette, az irgalmasság gyümölcse, amely megelőzte, vonzotta és hamarosan a szíve mélyén átformálta.”

     Más szavakkal kifejezve Jézus a kíváncsiságánál fogva ragadta meg őt, hívta a vele való találkozásra. Vagy ismét más szavakkal kifejezve: nem Zakeus akart valójában találkozni Jézussal, hanem Jézus Zakeussal.

„Drága testvéreim az áldozópapságban, sok-sok gyónónkra gondolva, olvassuk csak újra Lukács csodálatos leírását Jézus tettéről: „Amikor odaért a helyhez, Jézus fölemelte a tekintetét és mondta neki: »Zakeus, jöjj le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom«.

Minden egyes találkozásunk egy olyan hívővel, aki gyónni akar –  még ha kissé felületesen is, mert nincs megfelelően fölkészülve – Isten meglepő kegyelméből az a „hely lehet a vadfügefa mellett, ahol Jézus fölemelte a tekintetét Zakeusra”. Mi nem tudjuk fölmérni, hogy Krisztus szeme milyen mélyen hatolt a jerikói vámos lelkébe. Azt azonban tudjuk, hogy ugyanazok a szemek tekintenek a mi gyónóinkra is. A kiengesztelődés szentségében egy saját törvényeit követő természetfölötti találkozás eszközei vagyunk, amelyet tisztelnünk és szolgálnunk kell.”

     Van, amikor hívek azt mondják, minek gyónjak, holnap ugyanazokat a bűnöket fogom elkövetni. Vagy papok is beszélgetnek néha egymás között arról, hogy megvan-e a kellő bűnbánat egy gyónóban, érvényes-e egyáltalán a gyónása. Vagy mi értelme van a futószalagon való gyóntatásnak? Azt mondhatjuk mi is immár Szent II. János Pál pápával: „Mi nem tudjuk fölmérni, hogy Krisztus szeme milyen mélyen hatol a gyónó lelkébe.”...és:  A kiengesztelődés szentségében egy saját törvényeit követő természetfölötti találkozás eszközei vagyunk, amelyet tisztelnünk és szolgálnunk kell.”

„Zakeus számára megdöbbentő élmény lehetett, hogy nevén szólítják. Azon a néven, amit sok kortársától megvetően szokott hallani. Most hallja, hogy olyan hangon szólítják meg, amelyben nemcsak bizalom, hanem családiasság, barátságra szólítás is hallható. Igen, Jézus úgy szólította meg őt, mint egy régi, talán elfeledett barát, aki e felejtés miatt nem vált hűtlenné, és a szeretet édes kényszerével lép be az újra megtalált barát életébe és házába: „Jöjj le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom!"

Lukács elbeszélésében megindító a hangnem: minden szó teljesen személyes, oly tapintatos, annyira szeretettel teljes! De nem pusztán megindító emberiességről van szó. A szövegben sürgetés rejlik, melyet Jézus mint Isten irgalmasságának végső kinyilatkoztatója fejez ki. Azt mondja: „a te házadban kell megszállnom”, vagy egészen szószerinti fordításban: „szükségem van rá, hogy a te házadban szálljak meg”. Az Atya által meghatározott utak titokzatos nyomvonalát követve talált rá Jézus útja során Zakeusra is. Úgy áll meg mellette, mint aki öröktől fogva előre tudott találkozásra jött. E bűnösnek a háza, amit annyi emberi megvetés ért, hamarosan kinyilatkoztatás, az irgalmasság csodájának helyévé válik. Ami bizonnyal nem történik meg, ha Zakeus ki nem oldozza a csomókat melyek szívét az önzéshez és a csalásokkal elkövetett igazságtalanságokhoz kötötték. De az irgalmasság mint ingyenes és túláradó ajándék már megérkezett hozzá. Megelőzte őt az irgalmasság!”

     Ebből az idézett szövegből, amely csak kis részlete a pápa levelének Isten bűnösök iránti irgalma emelkedik ki hatalmasan, amellyel már előzőleg – a pápa fogalmazása szerint „öröktől fogva” – készül a bűnössel való találkozásra. A bűnösök részéről, mi részünkről, csak a csomók kioldozásáról van szó, amellyel odakötöztük magunkat bűneinkhez. Ez a csomókioldozás ugyanaz, mint a tékozló fiú elhatározása: „felkelek, és Atyámhoz megyek, és azt mondom neki, Atyám vétkeztem az Ég ellen és Te ellened, bocsáss meg nekem”. Nekünk, bűnösöknek, hogy részesüljünk Isten örök irgalmában, elsősorban erre van szükségünk, ennyi, amit meg kell tennünk: elfogadom Isten irgalmát, bánom bűneimet, szakítani akarok azokkal. 

A fatimai gyermekek boldoggá avatása

Beküldve: Írások, tanulmányok

II. JÁNOS PÁL PÁPA HOMILIÁJA FATIMÁBAN JACINTA ÉS FERENC BOLDOGGÁ AVATÁSA ALKALMÁBÓL 2000 MÁJUS 13-ÁN

 

1.„Áldalak téged, Atyám,... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek"

E szavakkal, kedves Testvéreim, terveiért dicsőíti Jézus a mennyei Atyát. Ő maga tudja, hogy senki nem jöhet hozzá, ha az Atya nem vonzza, (Jn 6,44)ezért áldja az Atya tervét, és fiúként simul hozzá: „Igen, Atyám, mert így tetszett neked”.(Mt 11,26.)Úgy tetszett neked, hogy a kicsinyeknek nyitod meg az Országot.

Az isteni terv szerint lejött az égből e földre „egy Napbaöltözött Asszony” hogy az Atya kiváltságos kicsinyeit keresse. Anyai szívvel és hangon beszél velük: azt kéri, hogy engesztelő áldozatul ajánlják föl magukat, és ígéri, hogy biztonságosan elvezeti őket Istenhez. És íme, a kicsinyek látják, hogy az anyai kezekből fény árad feléjük, mely beléjük hatol, s ők úgy érzik, elmerülnek Istenben, mint amikor – ők maguk mondták így – valaki az arcát tükörben szemléli.

Valamivel később Ferenc, a három kiváltságos egyike megjegyezte: „Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten? Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani.” Isten lángra lobbantó fény, de nem éget el. Ugyanezt tapasztalta Mózes, amikor látta Istent az égő csipkebokorban; Isten beszélt hozzá, és megmondta, hogy törődik rabszolgasorban lévő népével, és elhatározta, hogy Mózes által megszabadítja a népet: „Én veled leszek" (Kiv 3,2-12.)

Akik befogadják e jelenlétet, a Magasságbeli lakóhelyévé, s ebből következően „égő csipkebokrává" válnak.

2.Aki boldog Ferencet leginkább csodálatra késztette és átjárta, az maga Isten volt abban a fényben, mely mindhármukat a szívükben érintette. Azonban csak Ferencnek mutatkozott meg Isten „oly szomorúnak”, ahogy ő mondta. Az egyik éjszaka édesapja hallotta, hogy szipog, s kérdezte, miért sír; a gyermek így felelt: „Jézusra gondoltam, aki annyira szomorú az ellene elkövetett bűnök miatt”. Akkor Ferencet már csak egyetlen vágy mozgatta – ennyire kifejező a gyermekek gondolkodásmódja! –, hogy „megvigasztalja Jézust, és a kedvében járjon".

Ferenc életében radikálisnak mondható átalakulás történt; olyan átalakulás, mely az ő életkorában gyermekeknél nem megszokott. Komoly lelkiéletre szánta el magát, annyira állandó és buzgó imádsággal, hogy valóban misztikus egységre jutott az Úrral. Éppen ez késztette lelke egyre erősebb megtisztítására azzal, hogy lemondott a neki tetsző dolgokról, még az ártatlan gyermekjátékokról is. Ferenc betegségében, mely halálát okozta, nagyon szenvedett, de jajszó nélkül. Mindent kevésnek érzett Jézus vigasztalására; mosolyogva halt meg. Ebben a kicsiben nagy_volt a vágy, hogy engeszteljen a bűnösök hántásaiért. Ezért ajánlotta föl erőfeszítéseit, hogy jó legyen, áldozatait, imádságait. Jácinta, a nála két évvel fiatalabb húga is ugyanilyen lelkülettel élt.

3.  „Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy sárkány".'' E szavak, melyeket a szentmise olvasmányában hallottunk, arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk a jó és a rossz közötti nagy harcról, és megállapítsuk, hogy az Istennek elkötelezett ember nem lehet boldog, sőt a végén elveszti önmagát. Mily sok ilyen áldozata volt a második évezred utolsó századának! Gondoljunk csak a két „nagy háború” és a világ más részein zajló más háborúk borzalmaira, a koncentrációs és megsemmisítő táborokra, a gulagokra, az etnikai tisztogatásokra és üldözésekre, a terrorizmusra, a túszszedésre, a kábítószerre, a család és a meg nem született élet elleni sok merényletre!

Fatima üzenete felhívás a megtérésre, az emberiséget arra hívja, hogy ne váljék „a sárkány” játékszerévé, amely a farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát és a földre szórta őket.(Jel 12,4.)Az ember végső célja az Ég, az ember igazi otthona, ahol a mennyei Atya irgalmas szeretettel vár mindenkit.

Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen; ezért küldte 2000 évvel ezelőtt Fiát a földre, hogy „keresse és üdvözítse, ami elveszett” (Lk 19,10.)A kereszten elszenvedett halálával váltott meg minket. Senki ne tegye hatástalanná ezt a Keresztet! Jézus azért halt meg és azért támadt föl, hogy „az elsőszülött legyen a sok testvér között” (Róm 8,29.). A Szent Szűz anyai_aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje_az embereket: „ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért”. Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: „Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük”.

4.  A kis Jácinta fölfogta és átélte a Szűzanyának e fájdalmát, és hősiesen áldozatul ajánlotta magát a bűnösökért. Egy nap, amikor ő is és Ferenc is már megkapták a betegséget, mely ágynak döntötte őket, a Szűzanya eljött hozzájuk látogatóba, miként Jácinta elmondja: „A Szűzanya eljött, hogy meglátogasson minket, és mondta, hogy nagyon hamar eljön Ferencért és elviszi az égbe. Tőlem megkérdezte, hogy akarok-e még több bűnöst megtéríteni. Mondtam neki, hogy igen.” S amikor eljött Ferenc távozásának órája, a kis Jácinta megkérte: „Vidd sok üdvözletemet a mi Urunknak és a Madonnának, és mondd meg nekik, hogy kész vagyok elviselni mindent, amit csak akarnak, a bűnösök megtéréséért.” Jácintát annyira megindította a pokol látomása, amit a júliusi jelenéskor kapott, hogy minden önmegtagadás és vezeklés csekélységnek tűnt számára a bűnösök megmentéséért. Jácinta joggal kiálthatott volna Szent Pállal együtt: „Örömmel szenvedek értetek, és kiegészítem a testemben azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az O testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24.)Az elmúlt vasárnapon Rómában, a Colosseumnál megemlékeztünk a 20. század megszámlálhatatlan hitvallójáról, tanúságtételükről és szenvedéseikről. A hit bátor tanúinak mérhetetlen felhője (Vö. Zsid 12,1 a Vulgátában)hagyott ránk drága örökséget, amit őriznünk kell a harmadik évezredben.

Itt, Fatimában, ahol a Szűzanya előre megmondta a szorongatások ezen idejét, s imádságot és bűnbánatot kért, hogy megrövidüljön a megpróbáltatások ideje, hálát akarok adni az Égnek azért a tanúságtevő erőért, mely ezekben az életekben megnyilvánult. És szeretném megünnepelni az Úr irántam való jóságát, mely akkor mutatkozott meg, amikor 1981. május 13-án súlyosan megsebesültem, de megmenekültem a haláltól. Köszönetemet fejezem ki boldog Jácintának a Szentatyáért fölajánlott áldozataiért és imádságaiért, akiről látta, hogy sokat fog szenvedni.

5.  „Áldalak téged, Atyám,... hogy kinyilatkoztattad ezeket a kicsinyeknek.” Ez a Jézus ajkáról fakadó dicsőítés ma a két kis pásztor, Ferenc és Jácinta ünnepélyes boldoggá avatásában nyilvánul meg. Az Egyház e szertartással lámpatartóra akarja helyezni ezt a két kis lángocskát, melyeket Isten azért gyújtott, hogy megvilágítsa az emberiséget sötét és nyugtalan óráiban. Világítson tehát e két láng a zarándokok seregének és mindazoknak életútján, akik a rádió és a televízió révén kapcsolódnak hozzánk. Legyen barátságos fény Ferenc és Jácinta, és világítsák be Portugáliát s egészen különlegesen a fatimai egyházmegyét!

6.  Utolsó szavaim a gyermekekhez szólnak: Drága kisfiúk és kislányok. Közületek nagyon sokan ugyanolyan ruhát viselnek, mint annak idején Ferenc és Jácinta. Nagyon jól áll nektek! Kár, hogy már este vagy talán holnap levetitek e ruhát, és a kis pásztorok elillannak. Nem gondoljátok, hogy ilyennek kellene maradnotok?! A Szűzanyának mindegyiktekre szüksége van, hogy vigasztalja Jézust, aki szomorú a kínzások miatt, amiket művelnek vele; szüksége van imádságaitokra és áldozataitokra a bűnösökért.

Higgyetek szüleiteknek és tanítóitoknak, hogy a Szűzanya iskolájába járjatok, s megtanítson titeket olyanná válni, mint a kis pásztorok, akik próbálták megtenni mindazt, amit Ő kért tőlük. Mondom nektek, hogy „a Mária iránti engedelmességgel és odaadással rövid idő alatt többre lehet jutni, mint évekig tartó saját kezdeményezésekkel csak magatokra hagyatkozva (Grignion Szent Lajos: A tökéletes Mária tisztelet 155.). Így történt, hogy a kis pásztorok nagyon gyorsan szentek lettek. Egy asszony Lisszabonban találkozott Jácintéval, s amikor nagyon szép és bölcs tanácsokat hallott tőle, megkérdezte, ki tanította rá? „A Szűzanya” – hangzott a válasz. Teljes odaadással követve egy ilyen jó tanítónőt, érte el Jácinta és Ferenc rövid idő alatt a tökéletesség csúcsait.

7.„Áldalak téged, Atyám, ... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosok elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Áldalak téged, Atyám, összes kicsinyeidért a Szűzanyától, a te alázatos szolgálóleányodtól egészen a kis pásztorokig, Ferencig és Jácintáig.

Életük üzenete világítsa meg mindig az emberiség útját!