Írások, tanulmányok

A Máriás Papi Mozgalom vezetője a mai időkről

Beküldve: Írások, tanulmányok

MÁRIÁS PAPI MOZGALOM

 

Üdvözlégy Mária                                                      Genova, 2015. január 01.

                                                                                 Mária Isten Anyja

 

Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek

Athanasius Schneider püspök a családszinódusról

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

A következő Athanasius Schneiderrel az Astana-i (Kazahsztán) Boldogságos Szűzről nevezett egyházmegye segédpüspökével, a Kazah Püspöki Konferencia tikárával készült interjú a lengyel Polonia Christiana folyóiratban jelent meg. Az interjút Dr. Isabella Parowicz készítette. A magyar fordítás a lengyel eredeti alapján, lektorálása a püspök által átnézett német nyelvű szöveg alapján készült. http://gloria.tv/media/RGNWdi3anRQ

Az interju pdf formátumban innen tölthető le        Eme interjú folytatásának tekinthető tartalmilag a házasság felbonthatatlanságáról szóló írása: Kezdetben nem így volt

Az engesztelők keresztútja

Beküldve: Írások, tanulmányok

Jézus szavai: „Kislányom, kérlek, írd le! A mai világban sokan vannak, akik úgy akarnak üdvözülni, hogy csak dicsőségemre vágynak, azonban keresztemet elutasítják. Ők azok, akik nem az „ajtón” akarnak bemenni, ami Én vagyok, hanem más utakon és ajtókon de ők tolvajok, haramiák és ellenségek. Az Antikrisztus ezt az utat fogja nekik felkínálni, csak a dicsőséget hirdeti és a megváltó szenvedést elutasítja. Ezért úgy járjátok végig keresztutamat, hogy minél jobban tudjatok egyesülni Velem. Szenvedéseteket kapcsoljátok össze Enyémmel, hogy az örök értékű legyen.”

Az Evangélium áttekintése idézetek segítségével

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

 

Bevezetés

 

Az élethez –  a boldog földi élethez és örök élethez – való legfontosabb tudnivalók a Bibliában, annak is az újszövetségi részében találhatók. Napi kézikönyvünk, olvasmányunk, elmélkedésünk tárgya kell, hogy legyen. Fontos az is, hogy annak legfontosabb mondanivalói belénk vésődjenek. Ennek megkönnyítését segíti a következő válogatás, amely adott szempontok szerint rendezi el Jézus és az újszövetségi Szentírás legfontosabb kijelentéseit. Az ismételt olvasás és hallgatás segíti a bevésést, a megtanulást. Ahogyan a számítógép csak azzal az anyaggal tud dolgozni, ami a memóriájában van, ugyanúgy az emberi agy is igazán azzal dolgozik, az a hatékony ismeret számára, ami ott van az ember emlékezetében, amelyet fel tud idézni, amelynek minél több részére emlékszik. Jézus tanításának és az Újszövetségi Szentírásnak a legfontosabb kijelentéseit olvashatjuk itt, és – terveink szerint - hallgathatjuk majd hanganyag formájában. Ez a gyűjtemény először a Világ Magyarsága c. hetilapban jelent meg. Személyes használatra bárki szabadon bővítheti, szűkítheti. A lényeg: egyéni életünkben való minél teljesebb hasznosulása.

Ez az anyag itt letölthető pdf formátumban.

Hallgatható, letölthető, és megrendelhető A/6-os füzet formájában

 

Évközi 28. vasárnap A év

Beküldve: Írások, tanulmányok

A mai olvasmányok értelmezésének kiindulópontja talán az allaluja vers lehet:

  • „Urunk, Jézus Krisztus Atyja, világosítsa meg lelkünket, * hogy megértsük, mily reménységre hívott meg minket.”

Ez a reménység az a boldog jövő, amely a lakoma képében jelenik meg mind az ószövetségi olvasmányban, mind pedig az evangéliumban. „A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek.”

Ez a boldog jövő a mennyek országa. És hogy milyen is a mennyek országa, azt a lakoma képével világít meg Jézus.

A 24 Szentírás vasárnapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

Ma a Szentírás vasárnapja van. Az állványon lévő Biblia olvasásra, értelmezésre hív. Ezt tehetjük egyénileg és közösségben is. Mindkettőnek több gyümölcsöző formája is van. A közösségi olvasás egyik formája a Szentmisében való olvasás. Minden szentmise két fő részből áll: az ige liturgiája és az áldozat liturgiája. Még a hétköznapi szentmisében is minimálisan három a Szentírásból való válogatást olvashatunk, hallhatunk. Ezeket mind fogadhatjuk úgy, mint amik nekünk, személyesen szólnak.

A mai szentmise válaszos zsoltára olyan kéréseket fogalmaz meg Isten felé, amire mindnyájunknak szüksége van. „Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, ösvényeidre taníts meg engem. Taníts és vezess igazságod szerint, mert te vagy üdvözítő Istenem, szüntelenül benned bízom. Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról! Az Úr igazságos és jóságos, ezért a bűnösöknek is utat mutat” Ha így viszonyul a bűnösökhöz, hogyne mutatna utat azoknak, akik igyekszenek kerülni a bűnöket. Ki is mondja a zsoltáros: Az alázatost a jóban vezérli, a szelídet útjára tanítja.

Hogy Isten az Ő útjaira megtanítson, elküldte Egyszülött Fiát, aki azt mondta magáról: én vagyok az út. Pál apostol felszólít a mai szentleckében, hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, amely Krisztus Jézusban megvolt. Mi volt ez a lelkület? Az alázatnak, az önkiüresítésnek a lelkülete. „Szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” Ő, bár Isten Fia volt és emberi alakjában is követelhette volna magának a dicsőséget, kiüresítette magát, emberré lett, vállalta az áldozatos, engesztelő életet. Az Atyától kapott küldetésben engedelmes volt a halálig, és azért kapta meg a teljes felmagasztaltatást.

Mi ennek az ellentéte? A gőg, az uralkodás, az önérvényesítés útja. Pál apostol még konkrétabb felszólításokat is intéz hozzánk, amelyek megfogalmazzák az alázatnak ezt az útját. „Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak! Vetélkedésből ne tegyetek semmit, sem hiú dicsőségvágyból! Ne keresse senki csak a maga javát, hanem a másét is!”

Aki ezeknek az ellenkezőjét teszi, vetélkedésből, hiú dicsőségvágyból cselekszik, csak a maga javát keresi, csak a saját kiválóságának a tudatában cselekszik, az megbontja az emberi közösségen belül az egységet, viszályokat, egyenetlenkedéseket szít. Az apostol ezzel szemben az egyetértésre buzdít, arra, hogy egy szívvel szeressünk, és egy lélekkel ugyanarra törekedjünk.

Jézus korában az írástudók voltak hivatottak arra, hogy Isten útjára, az ő igazságaira tanítsák az embereket. A tanítónak azonban cselekednie is kell, amit tanít, aszerint is kell élnie, amit tanít. Jézus a példabeszédben éppen arra céloz, hogy az írástudók és a farizeusok a törvényt csak hangoztatták és magyarázták, de nem tartották meg annak igazi szellemét. Csak szavakkal fejezték ki engedelmességüket nem tettekkel. Az egyszerű, gyarló nép azonban, János szavát is és Jézus szavait is követte. Így, akiket az írástudók lenéznek, azok megelőzik őket az Isten országában. „A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki.”

A példabeszédbeli fiú először azt mondja, hogy nem teszi, amit atyja kér tőle, de később meggondolja magát és mégis megcselekszi. - Isten elnézi azok gyarlóságát, akiket néha elragad a szenvedély, de utána magukba szállnak. A képmutatók szavaikkal azt mondják ugyan, hogy megteszik, a valóságban azonban mégsem cselekszik.

Jól illeszkedik az eddigiekhez Ezekiel próféta szövege is. A babiloni fogság éveiben a népet sok gondolat gyötörte. Többek között az is, hogy atyáik bűnei miatt nekik kell a büntetést viselni. Másutt van szó arról a Szentírásban, hogy bizony van kapcsolat az ősök élete és a leszármazottak élete között. De mindenkinek megvan a saját szabadsága, a saját döntési lehetőségei. Isten elsősorban ezek szerint ítél.

Az igaz is letérhet az igazság útjáról, de a bűnös is bűnös útjáról. A próféta így fogalmaz: „Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor emiatt hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.” És: „Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Belátja bűneit és elfordul tőlük, azért életben marad és nem hal meg.” A halál tesz csak pontot az ember életére. Lehet, hogy az ember handycappel indul, de saját döntéseivel, kitartásával, az Isten útján való járással legyőzheti azokat a negatívumokat, amiket őseitől örökölt.

Mire buzdít - még egyszer megismételve - Pál apostol? Hogy ugyanazt a lelkületet ápoljuk magunkban, amely Krisztus Jézusban volt! Megmondja azt is, mi lett ezért a jutalma: „Ezért Isten felmagasztalta őt: olyan nevet adott neki, amely felette áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!”Isten majd minket is felmagasztal, amikor annak eljön az ideje. Ezt várjuk ki türelemmel. De Jézus nevét már most is harci eszközül adta nekünk az Atya. Ha megtanuljuk hittel használni Jézus Nevét, megtapasztaljuk a benne rejlő erőt, hogy elhagynak a gonosz lelkek és nagy dolgok történnek életünkben. 

Bocsa József

Megnyílt Vácon a szentségimádási kápolna

Beküldve: Írások, tanulmányok

Június 21-én, Úrnapja előestéjén Beer Miklós váci megyéspüspök úr felszentele a váci Szent Anna Piarista Templom szentségimádási kápolnáját. Ünepélyesen elhelyezésre került monstranciában a Szentségi Jézus az átlátszó falú tabernákulumban, ahol egyelőre napközben a hét minden napján állandóan látogatható.

A távolabbi cél az állandó szentségimádás megvalósulása. A környékbeliek közül, aki rendszeresen vállalna legalább heti egy alkalommal egy órás szentségimádást, az jelezze Rózsahegyi Margitnál (Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). Nem kell félni az elköteleződéstől. Ha valaki nem tud egy-egy alkalommal mégsem ott lenni, megoldható a helyettesítése.

Július hónapban Magyarországra látogat az Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesrend egyik alapító tagja Justo Feudo atya, aki bőséges tapasztalatai alapján beszélni fog a folyamatos szentségimádás óriási áldásairól azon személyek és a területek számára (falu, város, egyházmegye, ország), akik részt vesznek benne, és ahol megvalósul a folyamatos szentségimádás.

Az irgalmasság apostola, II. János Pál pápa

Beküldve: Írások, tanulmányok

Az Irgalmasság napján avatták szentté XXIII. János pápával együtt a Pál mellett az ő nevét felvevő II. János Pál pápát. Ő az irgalmasság nagy apostola volt. Ő avatta előbb boldoggá, majd szentté az irgalmasság nagy hírnökét Fausztina nővért, és tette az Irgalmasság Vasárnapjává ezt a Húsvét utáni első vasárnapot. És éppen ennek a vasárnapnak az előestéjén halt meg 2005 április 2-án.

Ezen az Irgalmasság vasárnapján, amelyen szentté avatják őt, a papsághoz 2002-ben intézett nagycsütörtöki üzenetének egy részletével emlékezünk rá, és mindenek előtt Isten irántunk való irgalmára.

„Zakeus történetében minden meglepő. Ha egy adott pillanatban nem esik rá - meglepő módon - Krisztus tekintete, Zakeus néma szemlélője marad átvonulásának Jerikó utcáin. Jézus elment volna mellette, nem lépett volna be az életébe. Maga Zakeus nem is sejtette, hogy kíváncsisága, ami különös tettére késztette, az irgalmasság gyümölcse, amely megelőzte, vonzotta és hamarosan a szíve mélyén átformálta.”

     Más szavakkal kifejezve Jézus a kíváncsiságánál fogva ragadta meg őt, hívta a vele való találkozásra. Vagy ismét más szavakkal kifejezve: nem Zakeus akart valójában találkozni Jézussal, hanem Jézus Zakeussal.

„Drága testvéreim az áldozópapságban, sok-sok gyónónkra gondolva, olvassuk csak újra Lukács csodálatos leírását Jézus tettéről: „Amikor odaért a helyhez, Jézus fölemelte a tekintetét és mondta neki: »Zakeus, jöjj le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom«.

Minden egyes találkozásunk egy olyan hívővel, aki gyónni akar –  még ha kissé felületesen is, mert nincs megfelelően fölkészülve – Isten meglepő kegyelméből az a „hely lehet a vadfügefa mellett, ahol Jézus fölemelte a tekintetét Zakeusra”. Mi nem tudjuk fölmérni, hogy Krisztus szeme milyen mélyen hatolt a jerikói vámos lelkébe. Azt azonban tudjuk, hogy ugyanazok a szemek tekintenek a mi gyónóinkra is. A kiengesztelődés szentségében egy saját törvényeit követő természetfölötti találkozás eszközei vagyunk, amelyet tisztelnünk és szolgálnunk kell.”

     Van, amikor hívek azt mondják, minek gyónjak, holnap ugyanazokat a bűnöket fogom elkövetni. Vagy papok is beszélgetnek néha egymás között arról, hogy megvan-e a kellő bűnbánat egy gyónóban, érvényes-e egyáltalán a gyónása. Vagy mi értelme van a futószalagon való gyóntatásnak? Azt mondhatjuk mi is immár Szent II. János Pál pápával: „Mi nem tudjuk fölmérni, hogy Krisztus szeme milyen mélyen hatol a gyónó lelkébe.”...és:  A kiengesztelődés szentségében egy saját törvényeit követő természetfölötti találkozás eszközei vagyunk, amelyet tisztelnünk és szolgálnunk kell.”

„Zakeus számára megdöbbentő élmény lehetett, hogy nevén szólítják. Azon a néven, amit sok kortársától megvetően szokott hallani. Most hallja, hogy olyan hangon szólítják meg, amelyben nemcsak bizalom, hanem családiasság, barátságra szólítás is hallható. Igen, Jézus úgy szólította meg őt, mint egy régi, talán elfeledett barát, aki e felejtés miatt nem vált hűtlenné, és a szeretet édes kényszerével lép be az újra megtalált barát életébe és házába: „Jöjj le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom!"

Lukács elbeszélésében megindító a hangnem: minden szó teljesen személyes, oly tapintatos, annyira szeretettel teljes! De nem pusztán megindító emberiességről van szó. A szövegben sürgetés rejlik, melyet Jézus mint Isten irgalmasságának végső kinyilatkoztatója fejez ki. Azt mondja: „a te házadban kell megszállnom”, vagy egészen szószerinti fordításban: „szükségem van rá, hogy a te házadban szálljak meg”. Az Atya által meghatározott utak titokzatos nyomvonalát követve talált rá Jézus útja során Zakeusra is. Úgy áll meg mellette, mint aki öröktől fogva előre tudott találkozásra jött. E bűnösnek a háza, amit annyi emberi megvetés ért, hamarosan kinyilatkoztatás, az irgalmasság csodájának helyévé válik. Ami bizonnyal nem történik meg, ha Zakeus ki nem oldozza a csomókat melyek szívét az önzéshez és a csalásokkal elkövetett igazságtalanságokhoz kötötték. De az irgalmasság mint ingyenes és túláradó ajándék már megérkezett hozzá. Megelőzte őt az irgalmasság!”

     Ebből az idézett szövegből, amely csak kis részlete a pápa levelének Isten bűnösök iránti irgalma emelkedik ki hatalmasan, amellyel már előzőleg – a pápa fogalmazása szerint „öröktől fogva” – készül a bűnössel való találkozásra. A bűnösök részéről, mi részünkről, csak a csomók kioldozásáról van szó, amellyel odakötöztük magunkat bűneinkhez. Ez a csomókioldozás ugyanaz, mint a tékozló fiú elhatározása: „felkelek, és Atyámhoz megyek, és azt mondom neki, Atyám vétkeztem az Ég ellen és Te ellened, bocsáss meg nekem”. Nekünk, bűnösöknek, hogy részesüljünk Isten örök irgalmában, elsősorban erre van szükségünk, ennyi, amit meg kell tennünk: elfogadom Isten irgalmát, bánom bűneimet, szakítani akarok azokkal. 

A fatimai gyermekek boldoggá avatása

Beküldve: Írások, tanulmányok

II. JÁNOS PÁL PÁPA HOMILIÁJA FATIMÁBAN JACINTA ÉS FERENC BOLDOGGÁ AVATÁSA ALKALMÁBÓL 2000 MÁJUS 13-ÁN

 

1.„Áldalak téged, Atyám,... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek"

E szavakkal, kedves Testvéreim, terveiért dicsőíti Jézus a mennyei Atyát. Ő maga tudja, hogy senki nem jöhet hozzá, ha az Atya nem vonzza, (Jn 6,44)ezért áldja az Atya tervét, és fiúként simul hozzá: „Igen, Atyám, mert így tetszett neked”.(Mt 11,26.)Úgy tetszett neked, hogy a kicsinyeknek nyitod meg az Országot.

Az isteni terv szerint lejött az égből e földre „egy Napbaöltözött Asszony” hogy az Atya kiváltságos kicsinyeit keresse. Anyai szívvel és hangon beszél velük: azt kéri, hogy engesztelő áldozatul ajánlják föl magukat, és ígéri, hogy biztonságosan elvezeti őket Istenhez. És íme, a kicsinyek látják, hogy az anyai kezekből fény árad feléjük, mely beléjük hatol, s ők úgy érzik, elmerülnek Istenben, mint amikor – ők maguk mondták így – valaki az arcát tükörben szemléli.

Valamivel később Ferenc, a három kiváltságos egyike megjegyezte: „Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten? Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani.” Isten lángra lobbantó fény, de nem éget el. Ugyanezt tapasztalta Mózes, amikor látta Istent az égő csipkebokorban; Isten beszélt hozzá, és megmondta, hogy törődik rabszolgasorban lévő népével, és elhatározta, hogy Mózes által megszabadítja a népet: „Én veled leszek" (Kiv 3,2-12.)

Akik befogadják e jelenlétet, a Magasságbeli lakóhelyévé, s ebből következően „égő csipkebokrává" válnak.

2.Aki boldog Ferencet leginkább csodálatra késztette és átjárta, az maga Isten volt abban a fényben, mely mindhármukat a szívükben érintette. Azonban csak Ferencnek mutatkozott meg Isten „oly szomorúnak”, ahogy ő mondta. Az egyik éjszaka édesapja hallotta, hogy szipog, s kérdezte, miért sír; a gyermek így felelt: „Jézusra gondoltam, aki annyira szomorú az ellene elkövetett bűnök miatt”. Akkor Ferencet már csak egyetlen vágy mozgatta – ennyire kifejező a gyermekek gondolkodásmódja! –, hogy „megvigasztalja Jézust, és a kedvében járjon".

Ferenc életében radikálisnak mondható átalakulás történt; olyan átalakulás, mely az ő életkorában gyermekeknél nem megszokott. Komoly lelkiéletre szánta el magát, annyira állandó és buzgó imádsággal, hogy valóban misztikus egységre jutott az Úrral. Éppen ez késztette lelke egyre erősebb megtisztítására azzal, hogy lemondott a neki tetsző dolgokról, még az ártatlan gyermekjátékokról is. Ferenc betegségében, mely halálát okozta, nagyon szenvedett, de jajszó nélkül. Mindent kevésnek érzett Jézus vigasztalására; mosolyogva halt meg. Ebben a kicsiben nagy_volt a vágy, hogy engeszteljen a bűnösök hántásaiért. Ezért ajánlotta föl erőfeszítéseit, hogy jó legyen, áldozatait, imádságait. Jácinta, a nála két évvel fiatalabb húga is ugyanilyen lelkülettel élt.

3.  „Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy sárkány".'' E szavak, melyeket a szentmise olvasmányában hallottunk, arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk a jó és a rossz közötti nagy harcról, és megállapítsuk, hogy az Istennek elkötelezett ember nem lehet boldog, sőt a végén elveszti önmagát. Mily sok ilyen áldozata volt a második évezred utolsó századának! Gondoljunk csak a két „nagy háború” és a világ más részein zajló más háborúk borzalmaira, a koncentrációs és megsemmisítő táborokra, a gulagokra, az etnikai tisztogatásokra és üldözésekre, a terrorizmusra, a túszszedésre, a kábítószerre, a család és a meg nem született élet elleni sok merényletre!

Fatima üzenete felhívás a megtérésre, az emberiséget arra hívja, hogy ne váljék „a sárkány” játékszerévé, amely a farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát és a földre szórta őket.(Jel 12,4.)Az ember végső célja az Ég, az ember igazi otthona, ahol a mennyei Atya irgalmas szeretettel vár mindenkit.

Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen; ezért küldte 2000 évvel ezelőtt Fiát a földre, hogy „keresse és üdvözítse, ami elveszett” (Lk 19,10.)A kereszten elszenvedett halálával váltott meg minket. Senki ne tegye hatástalanná ezt a Keresztet! Jézus azért halt meg és azért támadt föl, hogy „az elsőszülött legyen a sok testvér között” (Róm 8,29.). A Szent Szűz anyai_aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje_az embereket: „ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért”. Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: „Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük”.

4.  A kis Jácinta fölfogta és átélte a Szűzanyának e fájdalmát, és hősiesen áldozatul ajánlotta magát a bűnösökért. Egy nap, amikor ő is és Ferenc is már megkapták a betegséget, mely ágynak döntötte őket, a Szűzanya eljött hozzájuk látogatóba, miként Jácinta elmondja: „A Szűzanya eljött, hogy meglátogasson minket, és mondta, hogy nagyon hamar eljön Ferencért és elviszi az égbe. Tőlem megkérdezte, hogy akarok-e még több bűnöst megtéríteni. Mondtam neki, hogy igen.” S amikor eljött Ferenc távozásának órája, a kis Jácinta megkérte: „Vidd sok üdvözletemet a mi Urunknak és a Madonnának, és mondd meg nekik, hogy kész vagyok elviselni mindent, amit csak akarnak, a bűnösök megtéréséért.” Jácintát annyira megindította a pokol látomása, amit a júliusi jelenéskor kapott, hogy minden önmegtagadás és vezeklés csekélységnek tűnt számára a bűnösök megmentéséért. Jácinta joggal kiálthatott volna Szent Pállal együtt: „Örömmel szenvedek értetek, és kiegészítem a testemben azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az O testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24.)Az elmúlt vasárnapon Rómában, a Colosseumnál megemlékeztünk a 20. század megszámlálhatatlan hitvallójáról, tanúságtételükről és szenvedéseikről. A hit bátor tanúinak mérhetetlen felhője (Vö. Zsid 12,1 a Vulgátában)hagyott ránk drága örökséget, amit őriznünk kell a harmadik évezredben.

Itt, Fatimában, ahol a Szűzanya előre megmondta a szorongatások ezen idejét, s imádságot és bűnbánatot kért, hogy megrövidüljön a megpróbáltatások ideje, hálát akarok adni az Égnek azért a tanúságtevő erőért, mely ezekben az életekben megnyilvánult. És szeretném megünnepelni az Úr irántam való jóságát, mely akkor mutatkozott meg, amikor 1981. május 13-án súlyosan megsebesültem, de megmenekültem a haláltól. Köszönetemet fejezem ki boldog Jácintának a Szentatyáért fölajánlott áldozataiért és imádságaiért, akiről látta, hogy sokat fog szenvedni.

5.  „Áldalak téged, Atyám,... hogy kinyilatkoztattad ezeket a kicsinyeknek.” Ez a Jézus ajkáról fakadó dicsőítés ma a két kis pásztor, Ferenc és Jácinta ünnepélyes boldoggá avatásában nyilvánul meg. Az Egyház e szertartással lámpatartóra akarja helyezni ezt a két kis lángocskát, melyeket Isten azért gyújtott, hogy megvilágítsa az emberiséget sötét és nyugtalan óráiban. Világítson tehát e két láng a zarándokok seregének és mindazoknak életútján, akik a rádió és a televízió révén kapcsolódnak hozzánk. Legyen barátságos fény Ferenc és Jácinta, és világítsák be Portugáliát s egészen különlegesen a fatimai egyházmegyét!

6.  Utolsó szavaim a gyermekekhez szólnak: Drága kisfiúk és kislányok. Közületek nagyon sokan ugyanolyan ruhát viselnek, mint annak idején Ferenc és Jácinta. Nagyon jól áll nektek! Kár, hogy már este vagy talán holnap levetitek e ruhát, és a kis pásztorok elillannak. Nem gondoljátok, hogy ilyennek kellene maradnotok?! A Szűzanyának mindegyiktekre szüksége van, hogy vigasztalja Jézust, aki szomorú a kínzások miatt, amiket művelnek vele; szüksége van imádságaitokra és áldozataitokra a bűnösökért.

Higgyetek szüleiteknek és tanítóitoknak, hogy a Szűzanya iskolájába járjatok, s megtanítson titeket olyanná válni, mint a kis pásztorok, akik próbálták megtenni mindazt, amit Ő kért tőlük. Mondom nektek, hogy „a Mária iránti engedelmességgel és odaadással rövid idő alatt többre lehet jutni, mint évekig tartó saját kezdeményezésekkel csak magatokra hagyatkozva (Grignion Szent Lajos: A tökéletes Mária tisztelet 155.). Így történt, hogy a kis pásztorok nagyon gyorsan szentek lettek. Egy asszony Lisszabonban találkozott Jácintéval, s amikor nagyon szép és bölcs tanácsokat hallott tőle, megkérdezte, ki tanította rá? „A Szűzanya” – hangzott a válasz. Teljes odaadással követve egy ilyen jó tanítónőt, érte el Jácinta és Ferenc rövid idő alatt a tökéletesség csúcsait.

7.„Áldalak téged, Atyám, ... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosok elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.” Áldalak téged, Atyám, összes kicsinyeidért a Szűzanyától, a te alázatos szolgálóleányodtól egészen a kis pásztorokig, Ferencig és Jácintáig.

Életük üzenete világítsa meg mindig az emberiség útját!

Nagycsütörtök 2014

Beküldve: Írások, tanulmányok

Bocsa József atya:

Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, azt tesszük jelenvalóvá az esti szentmisében.

Mi volt Jézus utolsó vacsorája?

·       Jézus tudta, hogy hamarosan meghal. Tudta, hogy a zsidóknál szokásos pászka vacsorát már nem költheti el úgy, ahogyan az szokásban volt. Mindennek teljes tudatában övéit egészen különleges utolsó vacsorára hívta meg, amely nem tartozott egyetlen zsidó rítushoz sem. Az ő búcsúja volt ez, amelyen valami újat adott, önmagát ajándékozta igazi bárányként, és ezzel megalapította a saját pászkáját.

Lehet, hogy meglepőnek tűnnek ezek a gondolatok, de nem a saját gondolataim. XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézus c. könyvéből valók. Ez az egész elmélkedés az ő gondolataira épül.

Benne van Jézus utolsó vacsorájában az egyiptomi kivonulásra való emlékezés. De nemcsak erről van szó benne, és nem is ezé a főszerep. Az ószövetségi zsidó liturgiának sok eleme benne van, de inkább azt mondhatjuk, hogy Jézus a saját liturgiáját alkotja meg.

Az utolsó vacsora központi gondolata saját szenvedésének, halálának és feltámadásának az elővételezése. Számára és az apostolok számára azon az utolsó vacsorán jövő események előre való megjelenítése. Számunkra, akik utólag emlékezünk, a Nagyhét szent három napjának és a Húsvét eseményeinek az újra megjelenítése, jelenvalóvá tétele.

Az egyik központi esemény az utolsó vacsorán és a szentmisében az átváltoztatás, amikor a kenyérből Jézus teste, a borból Jézus vére lesz. Mindez egy hálaadó imádság keretében történik.

Az átváltoztatás tehát, ahogy a szentmise neve, az Eucharisztia is mutatja, egy hálaadó imádságba van beágyazva.

·       Mind a négy utolsó vacsorát leíró szentírási szövegben az szerepel, hogy „Jézus vette a kenyeret, áldó és hálaadó imádságot mondott, majd kiosztotta a kenyeret”.

Két szó kerül itt elő: az „eucharisztia”, és az „eulogia”. Az eucharisztia Pál apostolnál és Lukács evngelistánál, illetve az eulogia Márknál és Máténál: mindkét fogalom a „beraka”-ra, a zsidó hagyomány fontos hálaadó és áldó imádságára utal, amely része mind a húsvéti rituálénak, mind a mindennapos étkezésnek. Nem esznek anélkül, hogy hálát ne adnának Istennek a tőle kapott ajándékokért, a kenyérért, amely a föld és a borért, amely a szőlőtő termése.

Az eucharisztia szó más összefüggésben is előkerül Pál apostolnál: „Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással (eucharisztia) veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása és az imádság megszenteli.” (1 Tim 4,4köv)

Jézus az utolsó vacsorán, de már előtte a kenyérszaporításnál is, ezt a hagyományt folytatta. Az átváltoztatás szavai az imádságnak ebbe az összefüggésébe tartoznak; a hála áldássá, és átváltoztatássá lesz bennünk".

Az egyház a legkorábbi időktől fogva nem csupán valami mágikus parancsnak tartotta az átváltoztatás szavait, hanem imádságnak, amelyben Jézussal együtt imádkozunk. Jézus isteni szeretetében önmagát ajándékozza nekünk a kenyér és a bor színei alatt.  

Először a kenyeret töri meg.

·       A kenyér megtörése a családfő dolga, aki az Atyaistent képviseli, aki a föld termékenységével mindannyiunknak megadja az élethez szükséges javakat.

A kenyér megtörése „továbbá a vendéglátás gesztusa is, amellyel egy idegennek a saját életünkből adunk részt, asztalközösségünkbe fogadjuk őt.”

„Megosztani mással azt, ami a miénk, és elfogadni azt, amit a másik ad, vagyis osztozkodni, ez a közösség alapja. Az adás és az elfogadás, vagyis az egyesítés ősi emberi gesztusa Jézus utolsó vacsoráján mély értelmet nyer: Jézus önmagát adja. Isten ajándékozó jósága egészen radikális formát ölt, amikor a Fiú a kenyérben önmagát megosztja, szétosztja és kiosztja.”

„Jézus gesztusa így az Eucharisztia egész titkának jelképévé lett: az Apostolok Cselekedeteiben és általában a korai kereszténységben a „kenyértörés”az Eucharisztia elnevezése. Benne Isten vendégszeretetét fogadjuk el, aki Jézus Krisztusban, a megfeszítettben és feltámadottban nekünk ajándékozza önmagát. Így pedig a kenyértörés és az osztozás – a szertő figyelmesség afelé, akinek szüksége van rám – magának az Eucharisztiának belső dimenziója.” Benne Isten osztja meg mindazt a gazdagságot, ami az övé a szegény, nincstelen, gyarló emberrel. Tőle pedig elfogadja egyszerű ajándékát, felajánlását.

A szentmise nemcsak egy rítus, nemcsak egy cselekedet, amit a pap az oltárnál végez, hanem benne van a „caritas”is, a másikkal való törődés, amely nem a kereszténység második területe a kultusz mellett, hanem éppen ebben a legfontosabb istentiszteleti cselekményben gyökerezik, és ehhez tartozik. Az élet horizontális (a többi ember felé irányuló) és vertikális (az Isten felé irányuló) síkja elválaszthatatlanul egy az Eucharisztiában, a „kenyértörésben”.

Templomunkban a kezdeményezők jóvoltából szépen össze is kapcsolódik a kettő a havonta ismétlődő szegények miséjében, amelyhez szeretetvendégség, élelmiszerek kiosztása is társul.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről Jézusnak a kenyér felett kimondott szavait!

·       Máté és Márk evangélistánál azt mondja Jézus: Ez az én testem. Pál és Lukács hozzáfűzi: „amely értetek adatik”.

„Amikor Jézus a testéről beszél, természetesen nem a testre, mint a lélekkel vagy szellemmel szembenálló valóságra gondol, hanem a testben élő egész személyre.”

„Erőszakos halálát átváltoztatja szabad önátadásának aktusává másokért, másoknak.”

Óriási lehetőség ez számunkra is. Sok minden nem úgy történik az életünkben, ahogy szeretnénk. Sokszor mások gyengeségének, szeszélyének, erőszakosságának vagyunk kiszolgáltatva. De számunkra is adott Jézus példájára a lehetőség, hogy amit elszenvedünk, azt önként is vállaljuk – vezeklésül a saját bűneinkért és engesztelésül másokért, mások, talán éppen a velünk erőszakosan cselekvők, üdvösségéért.

Jézus ezt mondja: „Nem veszi el tőlem senki az életemet, magam adom oda” (Jn 10,18)  Jézus „odaadja életét, és tudja, hogy éppen így újra vissza is veszi. Életének odaadásában bennfoglaltan már ott a feltámadás is.”

Az érdemszerző szenvedésbe, a feltámadásba vetett hit számunkra is megkönnyítheti a jogtalanságok, erőszakosságok, vagy egyszerűen csak fájdalmak, kényelmetlenségek elviselését és felajánlását.

Éppen ez történik az Utolsó Vacsorán, és minden szentmisében. „Ez az új kultusz, amelyet Jézus az utolsó vacsorán alapít, az emberiség bevonása saját helyettesítő engedelmességébe.” Jézusnak társai leszünk mi is az emberiség megváltásában, ahogyan a Szűzanya társa volt.

·       „A Fiú, Isten egyszülött Fiának az engedelmessége áll szemben a gonoszság mocskos áradatával. Benne Isten maga szenvedett, ezért az ő engedelmessége mindig végtelenül több, mint a gonosz hömpölygő folyama, amely minket is magával akar sodorni.” De az ő áldozatához kapcsolódva, az ő keresztjébe belekapaszkodva nem tud minket magával sodorni ez a szennyes áradat.

Az ószövetségi áldozat, állatok vére nem engesztelhetett, és Istent és az embert sem köthette össze. Csak a remény és a várakozás jele lehetett. Jézus bemutatja az Atyának kedves áldozatot, amely összebékíti egymással Istent és az emberiséget. „Jézusnak a kehely fölött mondott szavai mindezt összefoglalják, és meg is valósítják: Jézus ajándéka „új szövetség az ő vérében”.

Jézus ezekkel a szavakkal lép a világba: Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem. És kimondja ezeket a szavakat és megcselekszi akkor is, amikor a legnehezebb, Nagycsütörtökön ott a Gecemáni kertben elővételezve, és a Nagypénteken azoknak a kínszenvedéssel teljes óráknak minden végtelenül nehéz és hosszúnak tűnő percében: „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

Néhány éve állítatta vissza XVI. Benedek pápa a misében az átváltoztatás szavaiban a „mindenkiért” helyett a „sokakért” kifejezést. Könyvében magyarázatot találunk ennek a miértjére.

·       Lukácsnál és Pálnál „értetek”, vagyis mindenkiért szerepel. Márknál és Máténál „sokakért”. Mit jelent ez a különbség?

o   Jézus minden emberért meghalt. De „a kehely fölött mondott szavak nem a kereszthalált és annak hatását jelölték, hanem a szentségi cselekményt.” Jézus mindenkiért meghalt, de az eucharisztia szentsége nem hat mindenkire, csak azokra, akik részt vesznek, és méltó módon vesznek részt benne. Az utolsó vacsorán bemutatott áldozata, és a szentmisében bemutatásra kerülő áldozata sokakhoz eljut, de nem mindenkihez.

Az Eucharisztiában azok számára árasztja kegyelmeit, akik részt vesznek a szentmisén, és méltó módon, tiszta lélekkel, önátadással vesznek részt.

Egy záró gondolat: az Egyház megalapítása az utolsó vacsorán történik

·       „Az Eucharisztiával maga az Egyház jön létre” – mondja a pápa.

Az Egyház az Eucharisztiából születik. Éppen ez II. János pápa egyik enciklikájának a címe: Ecclesia de Eucharistia: az Egyház az Eucharisztiából. Belőle kapja egységét és küldetését. „Az Egyház az utolsó vacsorából születik, de éppen ezért Krisztus halálából és feltámadásából, amit testének és vérének adományában elővételezett.”

A nagycsütörtök a papság, az egyházi rend születésének az ünnepe is. Ezen a napon van a püspökkel együtt a krizmaszentelési mise, amelyen a papság megújítja fogadalmát is. Az előző pápák mind külön üzenetet is intéztek ezen a napon a papsághoz és a hívekhez. Velük, az ő körükben, az övéikkel töltötték ezeket az órákat. Az apostoloknak, papjaiknak a lábát mosták meg, ahogyan Jézus saját apostolaiét. Velük ünnepelték az Eucharisztiát. Ezért mossuk meg most mi is a tanítványaink lábát.

 

Nagyböjt 5. vasárnapja A év

Beküldve: Írások, tanulmányok

      Mik a mai szentírási olvasmányok súlypontjai, az evangélium fő mondanivalói:

            1.Jézus egy nagy csodát tesz azért, hogy az emberek higgyenek benne

            2. és a feltámadásban.

3. Jézus személyes érzelmeibe, a Lázárhoz és nővéreihez való mély baráti kapcsolatába is bele tekinthetünk ebben a jelenetben.

            4. Pál apostol a szentleckében beszél a mindkét értelemben vett feltámadásról.

1. A Jézusba vetett hit

·     Nem siet, sőt úgy tűnik, mintha húzná az időt, engedi, hogy Lázár meghaljon, de ennek megvan az oka.

·     A két leánytestvér megüzente Jézusnak: ,,Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: ,,Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus Lázár haláláról beszélt, tanítványai azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol.

Ez a halott-támasztás, ahogyan az előző vasárnapi evangéliumban a vakon született meggyógyítása Jézus istenségének a bizonyítéka. És mindkettő közvetlenül az ő elítélése előtti időből.

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

Mikor Jézus azt mondja, „vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: ,,Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus ezt válaszolta neki: ,,Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!”

Jézus az Atyával beszélget hangosan, hogy a körülállók is hallják, hogy hitre jussanak

·     „Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: ,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!”

Az evangéliumi jelenet éppen azzal zárul, hogy az apostol kimondja: „A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.” Még inkább érvényes Lázár feltámasztására az, ami a vakon született gyógyítása után hangzott el: még soha sem lehetett hallani azt, hogy valaki egy születésétől fogva vakot meggyógyított volna.

Még soha sem lehetett hallani, hogy valaki egy már oszlóban lévő hullát életre keltett volna.

Vannak, akik összehasonlítják jógik halottámasztásait Jézus halottámasztásaival és saját feltámadásával. És azt is állítják, hogy Jézus Indiában is járt volna és tőlük tanulta volna el ezt a mutatványt.

                        Csakhogy egyáltalán nem bizonyítható, hogy Jézus Indiában járt volna.

                        És lényeges különbség Jézus feltámasztása és a Jógik mutatványai között.

                                    Amikor azok úgymond élve eltemetik magukat és akár hosszú idő elteltével „feltámadnak”, arról van szó, hogy akarati technikákkal annyira lelassítják szívverésüket, hogy csak néhány percenként dobban egyet, biztosítva a szervezet számára a vérellátást. Hasonlít ez az állapot az állatok téli álmához.

                                    Jézus azonban úgy halt meg, hogy halálra kínozták, már önmaga a megostorozás is elég lett volna, hogy belehaljon. Minden csepp vére elfolyt, és a lándzsával való szívátszúrásból emberi magyarázattal nem lehetséges feltámadás..

2. Feltámadásba vetett hit

·     Ennek előképe az ószövetségi olvasmány

·     Az Ószövetség idején még nem hittek a feltámadásban, vagy csak nagyon kevesen a vége felé.

·     A halálhoz hasonló állapotokat megéltek. Ilyen volt például a babiloni fogság. Hiányzott a szentély, az áldozat, az istentisztelet, s erőt vett rajtuk az elhagyatottság érzése.

Ebből a halálhoz hasonló állapotból való szabadulást hirdet meg számukra Ezekiel próféta.

·     Ezt mondja az Úr, az Isten: »Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek.

A megbocsátás és a visszafogadás olyan, mint a feltámadás.  Isten új lelket lehel beléjük, s újra az ő népének tudják magukat. A fogságból való szabadulás előképe a valódi feltámadásnak, amely először majd Jézussal történik, és ígérete szerint mindazokkal, akik hisznek őbenne.

A feltámadás hitének Jézusi megfogalmazása többek között itt történik, ebben az evangéliumi részletben

·     Jézus, mielőtt kegyetlen halállal kivégeznék, amiből  emberileg ugyanúgy nincs feltámadás, akár csak egy már három napja halott, oszló hulla esetén, előre beszél a saját feltámadásáról, amely csak Isten műve lehet.

Az evangélium előtti vers kiemeli a Jézusba vetett hit és az örök élet kapcsolatát

·     Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, nem hal meg örökre.'' (Jn 11, 25a és 26)

Ebben az evangéliumi jelenetben a Mártával való beszélgetésben már nemcsak Jézus feltámadásáról van szó, hanem mindazoknak a feltámadásáról is, akik hisznek Őbenne.

Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked. Jézus ezt felelte neki: ,,Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

·     Ebbő látszik, hogy Márta már hisz a holtak feltámadásában

Jézus most megfogalmazza, hogy a feltámadás biztosítéka a vele való megfelelő kapcsolat, a belé vetett hit, és egy másik helyen az Ő testének és vérének a magunkhoz vétele. Vagyis élni az ő szentségeiből, ahogy a mise prefációja megfogalmazza.

Jézus folytatta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: ,,Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54)

3. Jézus személyes érzelmeibe, a Lázárhoz és nővéreihez való mély baráti kapcsolatába is bele tekinthetünk ebben a jelenetben.

·     Valaki jó pár évvel ezelőtt szakdolgozatában azt próbálta bizonygatni, hogy Lázár testvére, Mária Magdolna nem azonos azzal a Mária Magdolnával, akiből Jézus 7 ördögöt űzött ki. De ebből a jelenetből is kiderül, hogy bizony a két személy azonos, és hogy Lázár nagyon sokat gyötrődött húga, Mária miatt, és talán betegsége is egy érte vállalt engesztelő szenvedés volt. Ez az evangéliumi részlet megfogalmazza, hogy Lázár, Márta és Mária testvérek voltak.

·     „Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.”

Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Jézus minden embert szeretett, de Lázárhoz és két nőtestvéréhez Mártához és Máriához még a baráti szeretet szálai is fűzték. Ez a mély baráti szeretet látszik a következő szavakból.

·     Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: ,,Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: ,,Nézzétek, mennyire szerette őt!”

Ez a megrendültség, annak átélése, amit Lázárnak és a testvéreinek kellett átélniük ezekben a napokban, látszik Jézuson még akkor is, amikor a sírhoz lép.

·     „Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt.”

4. Pál apostol a szentleckében beszél a mindkét értelemben vett feltámadásról.

·     Az egyik, amin átmegy az ember már ebben az életben a megtéréssel, a szentségekhez való ismételt járulással.

·     Erről a megtérésről szól a válaszos zsoltár.

·     „Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, hallgass a szómra. Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.

Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.

Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem. Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt.

Jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja az Urat Izrael. Mert az Úrnál az irgalom, + és bőséges a megváltás nála, * ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.”

Pál apostol kimondja, hogy aki nem a bűnbánatnak és az alázatnak ezen az útján jár, az test szerint él, és hogy aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt.

A keresztényekről feltételezi, hogy lélek szerint élnek

·     „Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Ha Krisztus bennetek lakik, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él.”

·     A másik gondolata pedig Pál apostolnak a test feltámadása, amit a Hiszekegyben vallunk

·     „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.”

 

Szellemi vakság

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 4. vasárnapja A év

Egy Jézus által sokszor végbevitt egyszerű gyógyítási jelenetnek indul a történet, amit a mai evangéliumban hallottunk, amely a végére azonban nagyobb távlatokat nyer.

·    „Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus ezt felelte: ,,Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: ,,Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.”

Olyan szembetűnő rajta a változás, hogy egyesek fel sem ismerik

·    „A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: ,,Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: ,,Ez az!” Mások pedig: ,,Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az!”

Elmeséltetik vele a történteket

·    „Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.”

Oda viszik a farizeusokhoz. Miért?

·    „Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt.”

Nekik is elmondja gyógyulása történetét - immár harmadszor halljuk

·    ,,Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”

Hogy igazán mi történt, az nem érdekli a farizeusokat, más érdekli őket:

·    „A farizeusok közül egyesek megjegyezték: ,,Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.”

De nem osztja mindenki a farizeusok véleményét

·    „Mások azonban így szóltak: Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni? És szakadás támadt köztük.”

A vita hevében újra előveszik a vakot

·    ,,Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: ,,Hogy próféta!”

Látszik, hogy itt már egy koncepciós per van készülőben

·    Akik ilyenre készülnek, azok számára már nem az igazság fontos. Az ilyeneket már nem érdeklik a tények. Az ilyeneket már az sem győzi meg, amit a saját szemükkel látnak. Átformálják a valóságot. Így folytatódik az evangéliumi elbeszélés:

„A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: ,,Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!”

Az evangélista ki is mondja, hogy itt valóban egy koncepciós per van készülőben, és már nemcsak az van veszélyben, aki ellen készül ez a per, hanem azok is, akik támogatják őt. Beindulnak a félelmi reakciók. Ezért nem állnak ki még a szülők se egyértelműen gyermekük mellett. És ezt le is írja az apostol, aki tanúja volt a történteknek:

·    „A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.”

Itt már folyik a megfélemlítés, hogy minél inkább elszigeteljék az embereket Jézustól

·    Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és negyedszerre is ugyanazt kérdezik tőle. De erre már elveszíti a türelmét, és ellentámadásba megy.

·    ,,Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

·    És mostmár egészen bátor lesz, egyértelműen tanúságot tesz Jézus mellett:

·    „Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.”

·    A zsidók erre egészen durván bánnak vele

·    ezt felelték neki: ,,Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.”

A vakon születettnek már nincs veszítenivalója. Vállalja bátran a Jézus melletti kiállást. És Jézus megjutalmazza érte. Miután meggyógyította testi szemeit, megnyitja lelki látását is.

·    „Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: ,,Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: ,,Hiszek, Uram!'' És leborult előtte.

És ezek után Jézus tesz egy olyan kijelentést, amely értelemezi ezt az egész helyzetet, helyére tesz minden szereplőt nemcsak ebben az evangéliumi jelenetben, hanem minden korban, egyszersmindenkorra

·    ,,Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”

Ez így önmagában egy fatalisztikus kijelentésnek látszik, de pontosítja ezt a jelent végén való rövid párbeszéd Jézus és a farizeusok között.

·    „Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: ,,Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Hogyan kell ezt érteni?

·    Jézus már nem magyarázkodik, hanem tesz egy kemény, egyértelmű kijelentést.

Itt vannak segítségünkre ennek a kijelentésnek a megértésében a szentmise többi olvasmányai.

·    Az ószövetségi olvasmány azt mondja, hogy a látók nem mindig látnak, sokszor csak a külsőt nézik. És ráadásul itt nem is akárkiről van szó, hanem az úrnak egy prófétájáról, aki látszat szerint ítél.

·    „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

A szentlecképen Pál apostol azokhoz fordul, akik a pogányságból tértek meg, és a megtérés előtti és utáni állapotukatt úgy hasonlítja össze, mint a sötétséget és a világosságot. Előtte sötétségben voltak, a megtéréssel a világosságba kerültek.

Az Evangéliumi versben pedig maga Jézus mondja saját magáról: „Én a világ világossága vagyok. Aki engem követ, övé lesz az élet világossága”

Jézus a világ világossága. Hozzá képest minden egyéb sötétség. Még a jószándékú, az Isten útján járni akarók is homályban botorkálnak, csak tapogatóznak maguktól. Hát még azok, akik nyíltan szembeszállnak vele, sőt elítélik őt...

Nem volt egyszerű tisztán látni már Jézus korában sem. Ma még bonyolultabb a helyzet, mert mai ellenségei, a mai farizeusok sokkal kifinomultabb manipulációs eszközöknek vannak a birtokában.

Hol válik el az, hogy vak lesz-e az ember vagy látó? Hol válik el az hogy Jézus mellett vagy ellene áll ki az ember?

A látás a tudásnak is, a hitnek is a szinonimája a jelen esetben. Tehát így is feltehetjük a kérdést, hogy miért hisz az egyik ember és miért nem a másik? Jézus egyenesen így is teszi fel az általa meggyógyított vakon születettnek a kérdést: „Hiszel-e az Emberfiában?”

Van bűnös hitetlenség, bűnös tudatlanság és bűntelen.

·    Bűntelen annak az embernek a tudatlansága, akinek nem hirdették még egyértelműen, meggyőzően az evangéliumot, és ezért utasítja azt el.

Bűnös annak az embernek a tudatlansága, aki minden ismeret birtokában van, de elutasítja mégis - gőgből, kényelemszeretetből, haszonlesésből, anyagi érdekből, vagy más hasonló motívumokból.

·    Az ilyen emberek inkább meghamisítják az igazságot, nem vesznek róla tudomást, vagy ha választásra kényszerülnek egyértelműen megtagadják azt, gyilkosaivá válnak. Istengyilkosokká, Jézusgyilkosokká, hiszen ő maga az igazság.

Ennek a bűnös tudatlanságnak, sőt ködösítésnek, megtévesztésnek, manipulációnak ma nagy méretekben tanúi lehetünk a világban

·    A színen látszatszereplők vannak, politikusok, különféle funkcionáriusok, akiket megfizetnek azok, akik a háttérből irányítják a folyamatokat.

A valódi célokat, történéseket, tényeket eltitkolják. Helyette mindenféle hazugságokat, álmagyarázatokat tárnak a világ elé.

Sokan bosszankodnak azon, ami a világban, a politikában zajlik, különösen így választások előtt.

·    De ha még tudna az ember a politikai választások alkalmával a jó és a rossz között választani...

Sajnos nem tud, csak a nagyobb rossz, és a nagyobb rosszak, és a kisebb rossz és kevésbé rosszak között.

A világi politika szennyes, de sajnos nem mondható el, hogy a magos egyházpolitika egészen tiszta lenne. De nem lényegénél fogva van ez így, hanem amiatt, hogy az egyházak is hatalmi tényező, és a politikai hatalmat manipulálók manipulálni próbálják az egyházakat is.

Mit tehet hát ma egy egyszerű hívő?

·    Ma könnyen hasonló helyzetbe kerülhet, mint amiről a Jn 12,42-45-ben van szó:  „Még a tanács tagjai közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 43Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. 44Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, 45s aki lát, azt látja, aki küldött. 46Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.

-> 2Tim 1,12 tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.

Ma mindennél fontosabb a Jézusba vetett személyes hit, hogy nagyon Ismerje az ember az evangéliumokat és az Újszövetséget.

És aktuálisabb a mai korban Avilai Szent Teréz mondása, mint a saját korában:

·    Ne higgyetek ti senki másnak, csak akinek az élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza!

És ugyanúgy nagyobb az aktualitása ma Péter apostol szavainak, amit a Főtanács előtt mondott, mint a saját korában:

·    „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)