Írások, tanulmányok

Szellemi vakság

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 4. vasárnapja A év

Egy Jézus által sokszor végbevitt egyszerű gyógyítási jelenetnek indul a történet, amit a mai evangéliumban hallottunk, amely a végére azonban nagyobb távlatokat nyer.

·    „Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus ezt felelte: ,,Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: ,,Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.”

Olyan szembetűnő rajta a változás, hogy egyesek fel sem ismerik

·    „A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: ,,Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: ,,Ez az!” Mások pedig: ,,Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az!”

Elmeséltetik vele a történteket

·    „Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.”

Oda viszik a farizeusokhoz. Miért?

·    „Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt.”

Nekik is elmondja gyógyulása történetét - immár harmadszor halljuk

·    ,,Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”

Hogy igazán mi történt, az nem érdekli a farizeusokat, más érdekli őket:

·    „A farizeusok közül egyesek megjegyezték: ,,Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.”

De nem osztja mindenki a farizeusok véleményét

·    „Mások azonban így szóltak: Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni? És szakadás támadt köztük.”

A vita hevében újra előveszik a vakot

·    ,,Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: ,,Hogy próféta!”

Látszik, hogy itt már egy koncepciós per van készülőben

·    Akik ilyenre készülnek, azok számára már nem az igazság fontos. Az ilyeneket már nem érdeklik a tények. Az ilyeneket már az sem győzi meg, amit a saját szemükkel látnak. Átformálják a valóságot. Így folytatódik az evangéliumi elbeszélés:

„A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: ,,Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!”

Az evangélista ki is mondja, hogy itt valóban egy koncepciós per van készülőben, és már nemcsak az van veszélyben, aki ellen készül ez a per, hanem azok is, akik támogatják őt. Beindulnak a félelmi reakciók. Ezért nem állnak ki még a szülők se egyértelműen gyermekük mellett. És ezt le is írja az apostol, aki tanúja volt a történteknek:

·    „A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.”

Itt már folyik a megfélemlítés, hogy minél inkább elszigeteljék az embereket Jézustól

·    Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és negyedszerre is ugyanazt kérdezik tőle. De erre már elveszíti a türelmét, és ellentámadásba megy.

·    ,,Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

·    És mostmár egészen bátor lesz, egyértelműen tanúságot tesz Jézus mellett:

·    „Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.”

·    A zsidók erre egészen durván bánnak vele

·    ezt felelték neki: ,,Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.”

A vakon születettnek már nincs veszítenivalója. Vállalja bátran a Jézus melletti kiállást. És Jézus megjutalmazza érte. Miután meggyógyította testi szemeit, megnyitja lelki látását is.

·    „Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: ,,Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: ,,Hiszek, Uram!'' És leborult előtte.

És ezek után Jézus tesz egy olyan kijelentést, amely értelemezi ezt az egész helyzetet, helyére tesz minden szereplőt nemcsak ebben az evangéliumi jelenetben, hanem minden korban, egyszersmindenkorra

·    ,,Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”

Ez így önmagában egy fatalisztikus kijelentésnek látszik, de pontosítja ezt a jelent végén való rövid párbeszéd Jézus és a farizeusok között.

·    „Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: ,,Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Hogyan kell ezt érteni?

·    Jézus már nem magyarázkodik, hanem tesz egy kemény, egyértelmű kijelentést.

Itt vannak segítségünkre ennek a kijelentésnek a megértésében a szentmise többi olvasmányai.

·    Az ószövetségi olvasmány azt mondja, hogy a látók nem mindig látnak, sokszor csak a külsőt nézik. És ráadásul itt nem is akárkiről van szó, hanem az úrnak egy prófétájáról, aki látszat szerint ítél.

·    „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

A szentlecképen Pál apostol azokhoz fordul, akik a pogányságból tértek meg, és a megtérés előtti és utáni állapotukatt úgy hasonlítja össze, mint a sötétséget és a világosságot. Előtte sötétségben voltak, a megtéréssel a világosságba kerültek.

Az Evangéliumi versben pedig maga Jézus mondja saját magáról: „Én a világ világossága vagyok. Aki engem követ, övé lesz az élet világossága”

Jézus a világ világossága. Hozzá képest minden egyéb sötétség. Még a jószándékú, az Isten útján járni akarók is homályban botorkálnak, csak tapogatóznak maguktól. Hát még azok, akik nyíltan szembeszállnak vele, sőt elítélik őt...

Nem volt egyszerű tisztán látni már Jézus korában sem. Ma még bonyolultabb a helyzet, mert mai ellenségei, a mai farizeusok sokkal kifinomultabb manipulációs eszközöknek vannak a birtokában.

Hol válik el az, hogy vak lesz-e az ember vagy látó? Hol válik el az hogy Jézus mellett vagy ellene áll ki az ember?

A látás a tudásnak is, a hitnek is a szinonimája a jelen esetben. Tehát így is feltehetjük a kérdést, hogy miért hisz az egyik ember és miért nem a másik? Jézus egyenesen így is teszi fel az általa meggyógyított vakon születettnek a kérdést: „Hiszel-e az Emberfiában?”

Van bűnös hitetlenség, bűnös tudatlanság és bűntelen.

·    Bűntelen annak az embernek a tudatlansága, akinek nem hirdették még egyértelműen, meggyőzően az evangéliumot, és ezért utasítja azt el.

Bűnös annak az embernek a tudatlansága, aki minden ismeret birtokában van, de elutasítja mégis - gőgből, kényelemszeretetből, haszonlesésből, anyagi érdekből, vagy más hasonló motívumokból.

·    Az ilyen emberek inkább meghamisítják az igazságot, nem vesznek róla tudomást, vagy ha választásra kényszerülnek egyértelműen megtagadják azt, gyilkosaivá válnak. Istengyilkosokká, Jézusgyilkosokká, hiszen ő maga az igazság.

Ennek a bűnös tudatlanságnak, sőt ködösítésnek, megtévesztésnek, manipulációnak ma nagy méretekben tanúi lehetünk a világban

·    A színen látszatszereplők vannak, politikusok, különféle funkcionáriusok, akiket megfizetnek azok, akik a háttérből irányítják a folyamatokat.

A valódi célokat, történéseket, tényeket eltitkolják. Helyette mindenféle hazugságokat, álmagyarázatokat tárnak a világ elé.

Sokan bosszankodnak azon, ami a világban, a politikában zajlik, különösen így választások előtt.

·    De ha még tudna az ember a politikai választások alkalmával a jó és a rossz között választani...

Sajnos nem tud, csak a nagyobb rossz, és a nagyobb rosszak, és a kisebb rossz és kevésbé rosszak között.

A világi politika szennyes, de sajnos nem mondható el, hogy a magos egyházpolitika egészen tiszta lenne. De nem lényegénél fogva van ez így, hanem amiatt, hogy az egyházak is hatalmi tényező, és a politikai hatalmat manipulálók manipulálni próbálják az egyházakat is.

Mit tehet hát ma egy egyszerű hívő?

·    Ma könnyen hasonló helyzetbe kerülhet, mint amiről a Jn 12,42-45-ben van szó:  „Még a tanács tagjai közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 43Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. 44Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, 45s aki lát, azt látja, aki küldött. 46Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.

-> 2Tim 1,12 tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.

Ma mindennél fontosabb a Jézusba vetett személyes hit, hogy nagyon Ismerje az ember az evangéliumokat és az Újszövetséget.

És aktuálisabb a mai korban Avilai Szent Teréz mondása, mint a saját korában:

·    Ne higgyetek ti senki másnak, csak akinek az élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza!

És ugyanúgy nagyobb az aktualitása ma Péter apostol szavainak, amit a Főtanács előtt mondott, mint a saját korában:

·    „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)

Táborhegyi jelenet

Beküldve: Írások, tanulmányok

Szerző: Bocsa József

Nagyböjt 2. vasárnapja (A év)

A mai vasárnap olvasmányai a szenvedésre készítenek fel. Egyrészt Pál apostol tanítványát, Timóteust: „Kedves Fiam! Vállald velem együtt a szenvedéseket az evangéliumért, Isten erejére támaszkodva.” Másrészt Jézus az apostolait. Pálnak, úgy tűnik, könnyebb dolga van, mint Jézusnak. Miért? Mert már hivatkozhat arra, ami Jézussal történt. „Ő legyőzte a halált, és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot.” Így már könnyebb a tanítványnak is vállalni a szenvedést, mert látja a végét, látja az értelmét.

Jézus saját tanítványait a mai evangéliumi jelenettel készíti elő egyelőre nem az ő szenvedésükre, hanem a saját szenvedésére. Az új, Rózsafüzér-titok sorozat ezt a jelenetet Jézus nyilvános élete egyik fő mozzanatának tekinti: A Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét.

Jézus megmutatta Isteni dicsőségét. Sok jellel tanúságát adta már eddig is Istenségének. Tanításai nem embertől valók. Csodái, ördögűzései, halott-feltámasztásai is bizonyítják az Ő istenségét. Mindez már elég kellene, hogy legyen, de a gyarló apostoloknak még ez sem elég. Túl erős számukra a kereszt botránya. Ennek elfogadására kell felkészíteni őket. Bár látják Jézust isteni dicsőségében az Ószövetség két nagy alakja társaságában, mégis a három apostol közül csak egynek elég ez az élmény ahhoz, hogy ne futamodjon meg a szenvedés órájában, hanem ott maradjon a kereszt alatt.

Mik Jézus megdicsőülésnek a fő elemei? „Arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.” Ez a látvány egészen jó érzéssel tölti el az apostolokat. Otthonérzetük van tőle. Ezt fejezi ki a sátor, amit Péter építeni akar. A fényes felhő Isten jelenlétét jelzi. A hang pedig egyértelművé teszi, hogy kiről is van itt szó: Isten szeretett fiáról. Isten hangjának a meghallása azonban nemcsak bizonyossággal tölti el az apostolokat, hanem félelemmel is. Pétert ennél egyszerűbb isteni bizonyosság, a csodás halfogás is félelemmel töltötte el. Jézus kell, hogy kiemelje e félelemből őket.

Mik a funkciói ennek a táborhegyi jelenetnek? Két funkciója van. Jézus Istenségének a bizonyítása. Egyértelműen megmutatja Jézus isteni dicsőségét Másik funkciója a kereszt botrányának az ellensúlyozása.

Szüksége van vajon a mai embernek is ezekre? Igen, szüksége van több okból is. Annyi idegen vallással, valláspótlékkal találkozik a mai ember, hogy hitében könnyen elbizonytalanodik. Szüksége van a hit különleges bizonyítékaira. És ezt sokan meg is kapják, akik vágyakoznak rá, és szívük nyitott ezekre. A mai ember is rengeteg megpróbáltatásnak, fenyegetésnek van kitéve. Egyik katasztrófából fel se ocsúdik, már jön a másik. Ezeket a katasztrófákat spekulánsok, rossz-hír-keltők igyekszenek kihasználni, hogy még nagyobbá tegyék az amúgy is meglévő bajokat. Elég sok jóslat, jövendölés, prófécia is ott kering a levegőben, amelyek, ha nem jól értelmezi ezeket az ember, csak tovább fokozzák a meglévő félelmeket és aggodalmakat.

Néhány évszázados felismerés már az, hogy a egyház megismétli valamilyen módon Jézus földi életét. Megvolt a gyermekkora, felnőttkora, és eljön Jézushoz hasonlóan a végső próbatételnek, elítéltetésének is az ideje. Jézus Krisztus második eljövetele előtt hasonló helyzetben találja majd magát a kereszténység, mint Jézus elítélésekor. Annak idején a főpapok ítélték halálra Jézust. Ha ez a második eljövetele előtt is így lesz, akkor bizony nagyon nagy próbára lesz téve a keresztények hite. Nagyon sok jel arra mutat, hogy már ezeket az időket éljük. Szüksége van tehát a mai embernek is olyan bátorításokra, amit az apostoloknak a tábor-hegyi élmény jelentett!

Dr. Szegedi László: Az engesztelés fogalmának tisztázása

Beküldve: Írások, tanulmányok

A hívek többségének igen homályos fogalma vannak az engesztelésről. Vannak, akik tudatában vannak annak, hogy zavaros, homályos kép él bennük az engesztelésről, és érdeklődve hallanak róla. Vannak akiknek nagyon világos fogalmuk van arról, és magabiztosan állítják, hogy Isten nem sértődékeny, nem haragszik, Istent nem kell engesztelni, és vagy nevetséges, vagy felháborító az engesztelésről beszélni, vérmérsékletük szerint. És vannak, akiknek a tudatában szent, titokzatos esemény, és esetleg folytatnak is bizonyos engesztelő gyakorlatokat.

Szeretetláng átadás 2014

Beküldve: Írások, tanulmányok

Tudtam eddig is, hogy az engesztelés és a szeretetláng összetartozik. Ez a gondolat most az elmúlt másfél hétben még jobban elmélyült bennem. Erről szeretnék most beszélni.

Az Engesztelők 1. országos találkozóján, 2011-ben kiadtunk egy kis emléklapot, amelyben 3 kérdésre adtuk meg a választ

·    Mi az engesztelés?

·    Az engesztelés alapigéje Pál apostol szavai: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Ennek szellemében az engesztelés a Jézussal való azonosulás. Egyesülés Jézus keresztáldozatával a lelkek mentése, üdvözítése érdekében. Engesztelni annyi, mint együttműködni, eggyé válni Jézussal a megváltás művében.

·    Mik a legfontosabb feltételei az engesztelésnek?

·    Az lehet jó engesztelő, aki kiengesztelődik Istennel, embertársaival, és önmagával. Vagyis aki megbánja és meggyónja bűneit és bocsánatot kér nemcsak Istentől, hanem azoktól is, akiket ő megbántott, és megbocsát azoknak, akik őt bántották, és ezt a kiengesztelődést szüntelenül gyakorolva békességben él Istennel, önmagával és embertársaival, mindenkinek a javát akarja.

·    Hogyan engeszteljünk?

·    A Szűzanya Szeretetlángjával a szívünkben. Ez a Szeretetláng azonos a Szentháromság Személyeinek a Szívében lángoló egymás iránti és minden teremtményük iránti szeretettel. Úgy egyesítsük mi is minden szándékunkat, gondolatunkat, tevékenységünket, szenvedésünket Szent Fia szándékával, gondolatával, tevékenységével és szenvedésével, ahogyan a Szűzanya tette egész élete folyamán – az Ő Szívének Szeretetlángjával, lángoló szeretetével.

Ezért fontosnak tartom a szeretetláng lelkiséggel való együttműködést, a benne való elmélyülést.

·    Ha csak tehettem elmentem a nagyobb szeretetlángos összejövetelekre, az éves találkozóra a kispesti Jézus Szíve templomba, vagy a nagy nemzetközi szeretetláng találkozóra.

Ez jó találkozási alkalom volt számomra a szeretetlángot komolyan vevő papokkal is.

A közelmúltban volt egy ilyen papi találkozó, és elhatároztuk, hogy ezután havonta találkozunk. Jó volt ez a találkozó több szempontból is.

·    Jó volt megismerni, beszélgetni, együtt imádkozni ezekkel a paptestvérekkel

·    Vannak közöttünk világi papok: római katolikusok és görög katolikusok is. És négy különböző szerzetből szerzetesek.

Részleteket olvastunk fel a Szeretetláng naplóból. Többek között azt a részt is, amelyben ez szerepel: „Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért.”

·    Különös módon éppen 12 pap volt együtt.

Ennek a találkozónak a kapcsán született meg bennem az elhatározás, hogy újra olvasom a Szeretetláng naplót, és erre meghívom az engesztelőket is.

·    A Szeretetláng honlapon megtalálható az Erdő Péter bíboros által imprimaturral ellátott napló szövege elektronikus formában, és néhány részlete hangoskönyv formájában is. Ebben az elektronikus kiadásban elkezdtem rákerestetni az „engesztel” szóra, és rengeteg előfordulást találtam.

Így kezdtem el készíteni egy válogatást, amelyben ezek az engeszteléssel kapcsolatos részek, és azok tágabb környezete szerepelnek.

Kisebb részekre darabolva igyekszem ezeket tálalni. A mai embernek nincs sok ideje az elmélyültebb olvasásra. De ha imádságosan, naponta kisebb részeket olvas, akkor teljesíthetőbb nagyobb írások elolvasása is. És ha külön imaszándékokat is hozzáfűz, akkor gyümölcsözőbb is.

Sok jó tapasztalatom van az utóbbi időben a kilencedekkel. Egy-egy imaszándékot ha 9 napon át hordoz magában az ember, jobban elmélyül bennünk az a szándék, és biztosabb a teljesülése is.

A kilencednek biblikus alapjai vannak. A Szűzanya Jézus mennybe menetele után az apostolokkal együtt kilenc napon át imádkozott és böjtölt a Szentlélek eljövetelét várva.

A tervezett válogatást kilencedekre akarom osztani. Az elsőt már el is készítettem, és fenn van az Engesztelők lapján.

A Szeretetláng Napló engesztelésről szóló részeinek ehhez a kilencedek formájában való olvasásához hozzáfűzhetünk bármilyen jó szándékot, amiért intenzívebben akarunk imádkozni. Így ennek legalább kettős lelki haszna is lesz: elmélyülünk az engesztelés lelkületében, és megtanulunk kitartóbban is imádkozni az egymást váltó kilencedek folyamán.

Nagyon sokfélék lehetnek ezek a szándékok. Köztük lehet ennek a mi szentségi kápolnánknak vagy a Szent Anna réti kápolnának a mielőbbi megvalósulása.

A Szeretetláng és az engesztelés szoros összetartozásának a tudatát egy másik friss élményem is megerősítette bennem.

·    A Vértanúink - Hitvallóink 2014 januári száma az engesztelésről szól.  Ebben írtam én is egy cikket: Engesztelés a magyar történelemben

Ennek kapcsán keresett meg Szegedi László atya, hogy olvasta benne a cikkemet, és elküldte egyik a témával rokon cikkét: Krisztussal megélt személyi egységünk az Eucharisztiában. Ezt azóta fel is tettem az Engesztelők lapjára

·    Ebben egyrészt kifejezi ő is meggyőződését a kettő összetartozásáról. Idézem: „Számomra úgy tűnik, a Szűzanya által a magyar Egyháznak szánt karizmának egy sajátos formája Máriás atya lelkisége. Azt hiszem ebben a körben mozog a Szeretetláng próféciája és mozgalma is.”

Máriás Lajos atya, aki Gologiból magyarosította nevét Máriásra, Natália nővér lelkivezetője volt, majd pedig élete utolsó szakaszát Szegedi atya plébániáján töltötte.

Szegedi atya ebben a cikkében bemutatja Máriás atya mély eucharisztiás lelkületét, amely az engesztelésnek is nagyon fontos összetevője.

Most készül templomunk honlapja, amelyen rajta lesz Rózsafüzér Társulatunk bemutatása is. Éppen első vasárnap szokott lenni a titokcsere. Alakulási dokumentumunkban ez szerepel:

·    „Közös imára hívunk benneteket! Sok felhívás érkezett már hozzánk, hívő katolikusokhoz, hogy nekünk kell megvédelmeznünk az Oltáriszentségben jelenlevő Megváltónkat, mert miattunk szolgáltatta ki magát, bezárva Önmagát a kis fehér ostyába. Nekünk, akik hiszünk ebben a valóságos jelenlétben, nekünk kell engesztelést nyújtanunk a közömbösségekért, megbántásokért, megszentségtelenítésekért, melyeket az Eucharisztiában kell elszenvednie! Ez a szándék vezérelt az Eucharisztiáról nevezett Rózsafüzér-társulat megalakítására, imáinkból szeretnénk védőgyűrűt vonni az Oltáriszentség köré.”

Szegedi atya cikke Máriás atya nyomán még jobban elmélyít minket ebben az eucharisztia központú engesztelő lelkületben. Az egész cikk elolvasásához, átelmélkedéséhez befejezésül álljon itt egy kis kedvcsináló részlet.

·    „Máriás atya karizmájának lényege, hogy a hívek felindíthatják a szándékot, hogy ugyanazt akarják tenni, mint amit Krisztus tesz az Eucharisztiában. Ebben az esetben Krisztus azonosul a hívekkel, a hívek Krisztusként állnak az Atya előtt, és Krisztusként szolgálhatják a világ üdvösségét. Máriás atya nem fedezett fel teljesen ismeretlen igazságokat. Az Egyház hitében és gyakorlatában benne van ez az isteni valóság. De ez a misztérium, titok még tudat homályban él bennünk. Máriás atyát megragadta ennek a valóságnak mélysége, távlata, hogy mi Krisztussal személyi egységben élhetjük az Ő tevékenységét, és Ő éli velünk a mienket. Máriás atya, amikor ez tudatosodott benne, ezt apró pénzre váltva élte, hirdette a mi elméleti hitünket, és lélegzetelállító távlat és mélység tárult fel előtte.”

Krisztussal személyi egységben. Ez az Oltáriszentségben, a szentmisében és a szentségimádásban valósul meg a legmélyebben. Krisztus a gyakori szentmisén való részvétellel, szentáldozással, és szentségimádással tudja élni a saját életét bennünk, és mi tudjuk az Ő életét élni magunkban, Pál apostol szavainak szellemé„nem én élek, hanem Krisztus él énbennem”, mindent„őáltala, ővele és őbenne.”

Engesztelés a magyar történelemben

Beküldve: Írások, tanulmányok

Írta: Bocsa József

A keresztény történelem-szemléletre nagy hatással volt Szent Ágoston „De civitate Dei”, vagyis az Isten országáról szóló műve, amely két országról beszél a Civitas Dei-ről, és a Civitas diaboli-ról azaz Isten és a diabolosz (egyik neve a bukott angyalnak vagy ördögnek, amely szó szerint szétszórót, szétdobálót jelent) vagyis a sátán országáról. Ez a kettő küzd egymással Krisztus második eljöveteléig. Ezeknek az országoknak a határa nem feltétlenül azonosítható földi országok és birodalmak határaival. 

Halottak hónapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

A Szeretetláng naplóban olvashatjuk:

«Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből."

Ez a hivatkozás az Üdvözlégynek a Szeretetláng betéttel való imákozását jelenti.: ..."Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatásáat az egész emberiségre és a Tisztítótűzben szenvedő lelkekre!"  most és halálunk óráján. Amen.

Néhány gondolat a Tisztítótűzről, vagy latinosan Purgatóriumról.

Engesztelés az egyház hagyományában

Beküldve: Írások, tanulmányok

Dr. Szederkényi László: Az engesztelés és a kiengesztelődés a szenthagyományban

A cikk pdf formátumban

 

Dr. Szederkényi László: Az engesztelés és a kiengesztelődés a szenthagyományban

 

A katolikus felfogás szerint az engesztelés sértés jóvátétele vagy az erre irányuló szándék kinyilvánítása. Alapja az igazságosság erénye. Az ember bűneiért Krisztus keresztáldozata nyújtott engesztelést az Atyának. „Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is,“ (1 Jn,2,22) Jézus engesztelő áldozata az egyes embernek csak akkor válik megigazulására, ha bűnbánattal maga is törekszik az engesztelésre. Az engesztelő lélek tulajdonképpen Krisztus példáját követi. Imádságaink, vezekléseink, szentmiséink fölajánlhatók engesztelésül önmagunkért és másokért. Az engesztelő imádság pedig olyan ájtatossági forma, melyet magunk vagy mások vétkének jóvátételére ajánlunk fel Istennek. Jézusnak ugyan semmi köze nem volt bűneinkhez, se azok következményeihez, mégis szeretetből elszenvedte értünk azt a sok rosszat, így Őt követve, az Ő segítségével, az ő engesztelő áldozatával egyesülve részt vállalhatunk a lelkek mentésében. Előadásomban a legjelentősebb hittudósok, lelkipásztorok és misztikusok írásaiból válogattam az engesztelésre és a kiengesztelődésre vonatkozó gondolatokat.