Írások, tanulmányok

Nagycsütörtök 2014

Beküldve: Írások, tanulmányok

Bocsa József atya:

Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, azt tesszük jelenvalóvá az esti szentmisében.

Mi volt Jézus utolsó vacsorája?

·       Jézus tudta, hogy hamarosan meghal. Tudta, hogy a zsidóknál szokásos pászka vacsorát már nem költheti el úgy, ahogyan az szokásban volt. Mindennek teljes tudatában övéit egészen különleges utolsó vacsorára hívta meg, amely nem tartozott egyetlen zsidó rítushoz sem. Az ő búcsúja volt ez, amelyen valami újat adott, önmagát ajándékozta igazi bárányként, és ezzel megalapította a saját pászkáját.

Lehet, hogy meglepőnek tűnnek ezek a gondolatok, de nem a saját gondolataim. XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézus c. könyvéből valók. Ez az egész elmélkedés az ő gondolataira épül.

Benne van Jézus utolsó vacsorájában az egyiptomi kivonulásra való emlékezés. De nemcsak erről van szó benne, és nem is ezé a főszerep. Az ószövetségi zsidó liturgiának sok eleme benne van, de inkább azt mondhatjuk, hogy Jézus a saját liturgiáját alkotja meg.

Az utolsó vacsora központi gondolata saját szenvedésének, halálának és feltámadásának az elővételezése. Számára és az apostolok számára azon az utolsó vacsorán jövő események előre való megjelenítése. Számunkra, akik utólag emlékezünk, a Nagyhét szent három napjának és a Húsvét eseményeinek az újra megjelenítése, jelenvalóvá tétele.

Az egyik központi esemény az utolsó vacsorán és a szentmisében az átváltoztatás, amikor a kenyérből Jézus teste, a borból Jézus vére lesz. Mindez egy hálaadó imádság keretében történik.

Az átváltoztatás tehát, ahogy a szentmise neve, az Eucharisztia is mutatja, egy hálaadó imádságba van beágyazva.

·       Mind a négy utolsó vacsorát leíró szentírási szövegben az szerepel, hogy „Jézus vette a kenyeret, áldó és hálaadó imádságot mondott, majd kiosztotta a kenyeret”.

Két szó kerül itt elő: az „eucharisztia”, és az „eulogia”. Az eucharisztia Pál apostolnál és Lukács evngelistánál, illetve az eulogia Márknál és Máténál: mindkét fogalom a „beraka”-ra, a zsidó hagyomány fontos hálaadó és áldó imádságára utal, amely része mind a húsvéti rituálénak, mind a mindennapos étkezésnek. Nem esznek anélkül, hogy hálát ne adnának Istennek a tőle kapott ajándékokért, a kenyérért, amely a föld és a borért, amely a szőlőtő termése.

Az eucharisztia szó más összefüggésben is előkerül Pál apostolnál: „Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással (eucharisztia) veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása és az imádság megszenteli.” (1 Tim 4,4köv)

Jézus az utolsó vacsorán, de már előtte a kenyérszaporításnál is, ezt a hagyományt folytatta. Az átváltoztatás szavai az imádságnak ebbe az összefüggésébe tartoznak; a hála áldássá, és átváltoztatássá lesz bennünk".

Az egyház a legkorábbi időktől fogva nem csupán valami mágikus parancsnak tartotta az átváltoztatás szavait, hanem imádságnak, amelyben Jézussal együtt imádkozunk. Jézus isteni szeretetében önmagát ajándékozza nekünk a kenyér és a bor színei alatt.  

Először a kenyeret töri meg.

·       A kenyér megtörése a családfő dolga, aki az Atyaistent képviseli, aki a föld termékenységével mindannyiunknak megadja az élethez szükséges javakat.

A kenyér megtörése „továbbá a vendéglátás gesztusa is, amellyel egy idegennek a saját életünkből adunk részt, asztalközösségünkbe fogadjuk őt.”

„Megosztani mással azt, ami a miénk, és elfogadni azt, amit a másik ad, vagyis osztozkodni, ez a közösség alapja. Az adás és az elfogadás, vagyis az egyesítés ősi emberi gesztusa Jézus utolsó vacsoráján mély értelmet nyer: Jézus önmagát adja. Isten ajándékozó jósága egészen radikális formát ölt, amikor a Fiú a kenyérben önmagát megosztja, szétosztja és kiosztja.”

„Jézus gesztusa így az Eucharisztia egész titkának jelképévé lett: az Apostolok Cselekedeteiben és általában a korai kereszténységben a „kenyértörés”az Eucharisztia elnevezése. Benne Isten vendégszeretetét fogadjuk el, aki Jézus Krisztusban, a megfeszítettben és feltámadottban nekünk ajándékozza önmagát. Így pedig a kenyértörés és az osztozás – a szertő figyelmesség afelé, akinek szüksége van rám – magának az Eucharisztiának belső dimenziója.” Benne Isten osztja meg mindazt a gazdagságot, ami az övé a szegény, nincstelen, gyarló emberrel. Tőle pedig elfogadja egyszerű ajándékát, felajánlását.

A szentmise nemcsak egy rítus, nemcsak egy cselekedet, amit a pap az oltárnál végez, hanem benne van a „caritas”is, a másikkal való törődés, amely nem a kereszténység második területe a kultusz mellett, hanem éppen ebben a legfontosabb istentiszteleti cselekményben gyökerezik, és ehhez tartozik. Az élet horizontális (a többi ember felé irányuló) és vertikális (az Isten felé irányuló) síkja elválaszthatatlanul egy az Eucharisztiában, a „kenyértörésben”.

Templomunkban a kezdeményezők jóvoltából szépen össze is kapcsolódik a kettő a havonta ismétlődő szegények miséjében, amelyhez szeretetvendégség, élelmiszerek kiosztása is társul.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről Jézusnak a kenyér felett kimondott szavait!

·       Máté és Márk evangélistánál azt mondja Jézus: Ez az én testem. Pál és Lukács hozzáfűzi: „amely értetek adatik”.

„Amikor Jézus a testéről beszél, természetesen nem a testre, mint a lélekkel vagy szellemmel szembenálló valóságra gondol, hanem a testben élő egész személyre.”

„Erőszakos halálát átváltoztatja szabad önátadásának aktusává másokért, másoknak.”

Óriási lehetőség ez számunkra is. Sok minden nem úgy történik az életünkben, ahogy szeretnénk. Sokszor mások gyengeségének, szeszélyének, erőszakosságának vagyunk kiszolgáltatva. De számunkra is adott Jézus példájára a lehetőség, hogy amit elszenvedünk, azt önként is vállaljuk – vezeklésül a saját bűneinkért és engesztelésül másokért, mások, talán éppen a velünk erőszakosan cselekvők, üdvösségéért.

Jézus ezt mondja: „Nem veszi el tőlem senki az életemet, magam adom oda” (Jn 10,18)  Jézus „odaadja életét, és tudja, hogy éppen így újra vissza is veszi. Életének odaadásában bennfoglaltan már ott a feltámadás is.”

Az érdemszerző szenvedésbe, a feltámadásba vetett hit számunkra is megkönnyítheti a jogtalanságok, erőszakosságok, vagy egyszerűen csak fájdalmak, kényelmetlenségek elviselését és felajánlását.

Éppen ez történik az Utolsó Vacsorán, és minden szentmisében. „Ez az új kultusz, amelyet Jézus az utolsó vacsorán alapít, az emberiség bevonása saját helyettesítő engedelmességébe.” Jézusnak társai leszünk mi is az emberiség megváltásában, ahogyan a Szűzanya társa volt.

·       „A Fiú, Isten egyszülött Fiának az engedelmessége áll szemben a gonoszság mocskos áradatával. Benne Isten maga szenvedett, ezért az ő engedelmessége mindig végtelenül több, mint a gonosz hömpölygő folyama, amely minket is magával akar sodorni.” De az ő áldozatához kapcsolódva, az ő keresztjébe belekapaszkodva nem tud minket magával sodorni ez a szennyes áradat.

Az ószövetségi áldozat, állatok vére nem engesztelhetett, és Istent és az embert sem köthette össze. Csak a remény és a várakozás jele lehetett. Jézus bemutatja az Atyának kedves áldozatot, amely összebékíti egymással Istent és az emberiséget. „Jézusnak a kehely fölött mondott szavai mindezt összefoglalják, és meg is valósítják: Jézus ajándéka „új szövetség az ő vérében”.

Jézus ezekkel a szavakkal lép a világba: Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem. És kimondja ezeket a szavakat és megcselekszi akkor is, amikor a legnehezebb, Nagycsütörtökön ott a Gecemáni kertben elővételezve, és a Nagypénteken azoknak a kínszenvedéssel teljes óráknak minden végtelenül nehéz és hosszúnak tűnő percében: „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

Néhány éve állítatta vissza XVI. Benedek pápa a misében az átváltoztatás szavaiban a „mindenkiért” helyett a „sokakért” kifejezést. Könyvében magyarázatot találunk ennek a miértjére.

·       Lukácsnál és Pálnál „értetek”, vagyis mindenkiért szerepel. Márknál és Máténál „sokakért”. Mit jelent ez a különbség?

o   Jézus minden emberért meghalt. De „a kehely fölött mondott szavak nem a kereszthalált és annak hatását jelölték, hanem a szentségi cselekményt.” Jézus mindenkiért meghalt, de az eucharisztia szentsége nem hat mindenkire, csak azokra, akik részt vesznek, és méltó módon vesznek részt benne. Az utolsó vacsorán bemutatott áldozata, és a szentmisében bemutatásra kerülő áldozata sokakhoz eljut, de nem mindenkihez.

Az Eucharisztiában azok számára árasztja kegyelmeit, akik részt vesznek a szentmisén, és méltó módon, tiszta lélekkel, önátadással vesznek részt.

Egy záró gondolat: az Egyház megalapítása az utolsó vacsorán történik

·       „Az Eucharisztiával maga az Egyház jön létre” – mondja a pápa.

Az Egyház az Eucharisztiából születik. Éppen ez II. János pápa egyik enciklikájának a címe: Ecclesia de Eucharistia: az Egyház az Eucharisztiából. Belőle kapja egységét és küldetését. „Az Egyház az utolsó vacsorából születik, de éppen ezért Krisztus halálából és feltámadásából, amit testének és vérének adományában elővételezett.”

A nagycsütörtök a papság, az egyházi rend születésének az ünnepe is. Ezen a napon van a püspökkel együtt a krizmaszentelési mise, amelyen a papság megújítja fogadalmát is. Az előző pápák mind külön üzenetet is intéztek ezen a napon a papsághoz és a hívekhez. Velük, az ő körükben, az övéikkel töltötték ezeket az órákat. Az apostoloknak, papjaiknak a lábát mosták meg, ahogyan Jézus saját apostolaiét. Velük ünnepelték az Eucharisztiát. Ezért mossuk meg most mi is a tanítványaink lábát.

 

Nagyböjt 5. vasárnapja A év

Beküldve: Írások, tanulmányok

      Mik a mai szentírási olvasmányok súlypontjai, az evangélium fő mondanivalói:

            1.Jézus egy nagy csodát tesz azért, hogy az emberek higgyenek benne

            2. és a feltámadásban.

3. Jézus személyes érzelmeibe, a Lázárhoz és nővéreihez való mély baráti kapcsolatába is bele tekinthetünk ebben a jelenetben.

            4. Pál apostol a szentleckében beszél a mindkét értelemben vett feltámadásról.

1. A Jézusba vetett hit

·     Nem siet, sőt úgy tűnik, mintha húzná az időt, engedi, hogy Lázár meghaljon, de ennek megvan az oka.

·     A két leánytestvér megüzente Jézusnak: ,,Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: ,,Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus Lázár haláláról beszélt, tanítványai azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol.

Ez a halott-támasztás, ahogyan az előző vasárnapi evangéliumban a vakon született meggyógyítása Jézus istenségének a bizonyítéka. És mindkettő közvetlenül az ő elítélése előtti időből.

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

Mikor Jézus azt mondja, „vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: ,,Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus ezt válaszolta neki: ,,Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!”

Jézus az Atyával beszélget hangosan, hogy a körülállók is hallják, hogy hitre jussanak

·     „Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: ,,Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!”

Az evangéliumi jelenet éppen azzal zárul, hogy az apostol kimondja: „A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.” Még inkább érvényes Lázár feltámasztására az, ami a vakon született gyógyítása után hangzott el: még soha sem lehetett hallani azt, hogy valaki egy születésétől fogva vakot meggyógyított volna.

Még soha sem lehetett hallani, hogy valaki egy már oszlóban lévő hullát életre keltett volna.

Vannak, akik összehasonlítják jógik halottámasztásait Jézus halottámasztásaival és saját feltámadásával. És azt is állítják, hogy Jézus Indiában is járt volna és tőlük tanulta volna el ezt a mutatványt.

                        Csakhogy egyáltalán nem bizonyítható, hogy Jézus Indiában járt volna.

                        És lényeges különbség Jézus feltámasztása és a Jógik mutatványai között.

                                    Amikor azok úgymond élve eltemetik magukat és akár hosszú idő elteltével „feltámadnak”, arról van szó, hogy akarati technikákkal annyira lelassítják szívverésüket, hogy csak néhány percenként dobban egyet, biztosítva a szervezet számára a vérellátást. Hasonlít ez az állapot az állatok téli álmához.

                                    Jézus azonban úgy halt meg, hogy halálra kínozták, már önmaga a megostorozás is elég lett volna, hogy belehaljon. Minden csepp vére elfolyt, és a lándzsával való szívátszúrásból emberi magyarázattal nem lehetséges feltámadás..

2. Feltámadásba vetett hit

·     Ennek előképe az ószövetségi olvasmány

·     Az Ószövetség idején még nem hittek a feltámadásban, vagy csak nagyon kevesen a vége felé.

·     A halálhoz hasonló állapotokat megéltek. Ilyen volt például a babiloni fogság. Hiányzott a szentély, az áldozat, az istentisztelet, s erőt vett rajtuk az elhagyatottság érzése.

Ebből a halálhoz hasonló állapotból való szabadulást hirdet meg számukra Ezekiel próféta.

·     Ezt mondja az Úr, az Isten: »Íme, kinyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek.

A megbocsátás és a visszafogadás olyan, mint a feltámadás.  Isten új lelket lehel beléjük, s újra az ő népének tudják magukat. A fogságból való szabadulás előképe a valódi feltámadásnak, amely először majd Jézussal történik, és ígérete szerint mindazokkal, akik hisznek őbenne.

A feltámadás hitének Jézusi megfogalmazása többek között itt történik, ebben az evangéliumi részletben

·     Jézus, mielőtt kegyetlen halállal kivégeznék, amiből  emberileg ugyanúgy nincs feltámadás, akár csak egy már három napja halott, oszló hulla esetén, előre beszél a saját feltámadásáról, amely csak Isten műve lehet.

Az evangélium előtti vers kiemeli a Jézusba vetett hit és az örök élet kapcsolatát

·     Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, nem hal meg örökre.'' (Jn 11, 25a és 26)

Ebben az evangéliumi jelenetben a Mártával való beszélgetésben már nemcsak Jézus feltámadásáról van szó, hanem mindazoknak a feltámadásáról is, akik hisznek Őbenne.

Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked. Jézus ezt felelte neki: ,,Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: ,,Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

·     Ebbő látszik, hogy Márta már hisz a holtak feltámadásában

Jézus most megfogalmazza, hogy a feltámadás biztosítéka a vele való megfelelő kapcsolat, a belé vetett hit, és egy másik helyen az Ő testének és vérének a magunkhoz vétele. Vagyis élni az ő szentségeiből, ahogy a mise prefációja megfogalmazza.

Jézus folytatta: ,,Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: ,,Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54)

3. Jézus személyes érzelmeibe, a Lázárhoz és nővéreihez való mély baráti kapcsolatába is bele tekinthetünk ebben a jelenetben.

·     Valaki jó pár évvel ezelőtt szakdolgozatában azt próbálta bizonygatni, hogy Lázár testvére, Mária Magdolna nem azonos azzal a Mária Magdolnával, akiből Jézus 7 ördögöt űzött ki. De ebből a jelenetből is kiderül, hogy bizony a két személy azonos, és hogy Lázár nagyon sokat gyötrődött húga, Mária miatt, és talán betegsége is egy érte vállalt engesztelő szenvedés volt. Ez az evangéliumi részlet megfogalmazza, hogy Lázár, Márta és Mária testvérek voltak.

·     „Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.”

Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Jézus minden embert szeretett, de Lázárhoz és két nőtestvéréhez Mártához és Máriához még a baráti szeretet szálai is fűzték. Ez a mély baráti szeretet látszik a következő szavakból.

·     Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: ,,Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: ,,Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: ,,Nézzétek, mennyire szerette őt!”

Ez a megrendültség, annak átélése, amit Lázárnak és a testvéreinek kellett átélniük ezekben a napokban, látszik Jézuson még akkor is, amikor a sírhoz lép.

·     „Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt.”

4. Pál apostol a szentleckében beszél a mindkét értelemben vett feltámadásról.

·     Az egyik, amin átmegy az ember már ebben az életben a megtéréssel, a szentségekhez való ismételt járulással.

·     Erről a megtérésről szól a válaszos zsoltár.

·     „Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, hallgass a szómra. Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.

Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.

Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem. Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt.

Jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja az Urat Izrael. Mert az Úrnál az irgalom, + és bőséges a megváltás nála, * ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.”

Pál apostol kimondja, hogy aki nem a bűnbánatnak és az alázatnak ezen az útján jár, az test szerint él, és hogy aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt.

A keresztényekről feltételezi, hogy lélek szerint élnek

·     „Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Ha Krisztus bennetek lakik, jóllehet a test a bűn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él.”

·     A másik gondolata pedig Pál apostolnak a test feltámadása, amit a Hiszekegyben vallunk

·     „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által.”

 

Szellemi vakság

Beküldve: Írások, tanulmányok

Nagyböjt 4. vasárnapja A év

Egy Jézus által sokszor végbevitt egyszerű gyógyítási jelenetnek indul a történet, amit a mai evangéliumban hallottunk, amely a végére azonban nagyobb távlatokat nyer.

·    „Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus ezt felelte: ,,Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: ,,Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.”

Olyan szembetűnő rajta a változás, hogy egyesek fel sem ismerik

·    „A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: ,,Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: ,,Ez az!” Mások pedig: ,,Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az!”

Elmeséltetik vele a történteket

·    „Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.”

Oda viszik a farizeusokhoz. Miért?

·    „Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt.”

Nekik is elmondja gyógyulása történetét - immár harmadszor halljuk

·    ,,Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”

Hogy igazán mi történt, az nem érdekli a farizeusokat, más érdekli őket:

·    „A farizeusok közül egyesek megjegyezték: ,,Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.”

De nem osztja mindenki a farizeusok véleményét

·    „Mások azonban így szóltak: Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni? És szakadás támadt köztük.”

A vita hevében újra előveszik a vakot

·    ,,Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: ,,Hogy próféta!”

Látszik, hogy itt már egy koncepciós per van készülőben

·    Akik ilyenre készülnek, azok számára már nem az igazság fontos. Az ilyeneket már nem érdeklik a tények. Az ilyeneket már az sem győzi meg, amit a saját szemükkel látnak. Átformálják a valóságot. Így folytatódik az evangéliumi elbeszélés:

„A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: ,,Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!”

Az evangélista ki is mondja, hogy itt valóban egy koncepciós per van készülőben, és már nemcsak az van veszélyben, aki ellen készül ez a per, hanem azok is, akik támogatják őt. Beindulnak a félelmi reakciók. Ezért nem állnak ki még a szülők se egyértelműen gyermekük mellett. És ezt le is írja az apostol, aki tanúja volt a történteknek:

·    „A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.”

Itt már folyik a megfélemlítés, hogy minél inkább elszigeteljék az embereket Jézustól

·    Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és negyedszerre is ugyanazt kérdezik tőle. De erre már elveszíti a türelmét, és ellentámadásba megy.

·    ,,Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

·    És mostmár egészen bátor lesz, egyértelműen tanúságot tesz Jézus mellett:

·    „Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.”

·    A zsidók erre egészen durván bánnak vele

·    ezt felelték neki: ,,Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.”

A vakon születettnek már nincs veszítenivalója. Vállalja bátran a Jézus melletti kiállást. És Jézus megjutalmazza érte. Miután meggyógyította testi szemeit, megnyitja lelki látását is.

·    „Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: ,,Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: ,,Hiszek, Uram!'' És leborult előtte.

És ezek után Jézus tesz egy olyan kijelentést, amely értelemezi ezt az egész helyzetet, helyére tesz minden szereplőt nemcsak ebben az evangéliumi jelenetben, hanem minden korban, egyszersmindenkorra

·    ,,Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”

Ez így önmagában egy fatalisztikus kijelentésnek látszik, de pontosítja ezt a jelent végén való rövid párbeszéd Jézus és a farizeusok között.

·    „Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: ,,Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Hogyan kell ezt érteni?

·    Jézus már nem magyarázkodik, hanem tesz egy kemény, egyértelmű kijelentést.

Itt vannak segítségünkre ennek a kijelentésnek a megértésében a szentmise többi olvasmányai.

·    Az ószövetségi olvasmány azt mondja, hogy a látók nem mindig látnak, sokszor csak a külsőt nézik. És ráadásul itt nem is akárkiről van szó, hanem az úrnak egy prófétájáról, aki látszat szerint ítél.

·    „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

A szentlecképen Pál apostol azokhoz fordul, akik a pogányságból tértek meg, és a megtérés előtti és utáni állapotukatt úgy hasonlítja össze, mint a sötétséget és a világosságot. Előtte sötétségben voltak, a megtéréssel a világosságba kerültek.

Az Evangéliumi versben pedig maga Jézus mondja saját magáról: „Én a világ világossága vagyok. Aki engem követ, övé lesz az élet világossága”

Jézus a világ világossága. Hozzá képest minden egyéb sötétség. Még a jószándékú, az Isten útján járni akarók is homályban botorkálnak, csak tapogatóznak maguktól. Hát még azok, akik nyíltan szembeszállnak vele, sőt elítélik őt...

Nem volt egyszerű tisztán látni már Jézus korában sem. Ma még bonyolultabb a helyzet, mert mai ellenségei, a mai farizeusok sokkal kifinomultabb manipulációs eszközöknek vannak a birtokában.

Hol válik el az, hogy vak lesz-e az ember vagy látó? Hol válik el az hogy Jézus mellett vagy ellene áll ki az ember?

A látás a tudásnak is, a hitnek is a szinonimája a jelen esetben. Tehát így is feltehetjük a kérdést, hogy miért hisz az egyik ember és miért nem a másik? Jézus egyenesen így is teszi fel az általa meggyógyított vakon születettnek a kérdést: „Hiszel-e az Emberfiában?”

Van bűnös hitetlenség, bűnös tudatlanság és bűntelen.

·    Bűntelen annak az embernek a tudatlansága, akinek nem hirdették még egyértelműen, meggyőzően az evangéliumot, és ezért utasítja azt el.

Bűnös annak az embernek a tudatlansága, aki minden ismeret birtokában van, de elutasítja mégis - gőgből, kényelemszeretetből, haszonlesésből, anyagi érdekből, vagy más hasonló motívumokból.

·    Az ilyen emberek inkább meghamisítják az igazságot, nem vesznek róla tudomást, vagy ha választásra kényszerülnek egyértelműen megtagadják azt, gyilkosaivá válnak. Istengyilkosokká, Jézusgyilkosokká, hiszen ő maga az igazság.

Ennek a bűnös tudatlanságnak, sőt ködösítésnek, megtévesztésnek, manipulációnak ma nagy méretekben tanúi lehetünk a világban

·    A színen látszatszereplők vannak, politikusok, különféle funkcionáriusok, akiket megfizetnek azok, akik a háttérből irányítják a folyamatokat.

A valódi célokat, történéseket, tényeket eltitkolják. Helyette mindenféle hazugságokat, álmagyarázatokat tárnak a világ elé.

Sokan bosszankodnak azon, ami a világban, a politikában zajlik, különösen így választások előtt.

·    De ha még tudna az ember a politikai választások alkalmával a jó és a rossz között választani...

Sajnos nem tud, csak a nagyobb rossz, és a nagyobb rosszak, és a kisebb rossz és kevésbé rosszak között.

A világi politika szennyes, de sajnos nem mondható el, hogy a magos egyházpolitika egészen tiszta lenne. De nem lényegénél fogva van ez így, hanem amiatt, hogy az egyházak is hatalmi tényező, és a politikai hatalmat manipulálók manipulálni próbálják az egyházakat is.

Mit tehet hát ma egy egyszerű hívő?

·    Ma könnyen hasonló helyzetbe kerülhet, mint amiről a Jn 12,42-45-ben van szó:  „Még a tanács tagjai közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. 43Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. 44Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, 45s aki lát, azt látja, aki küldött. 46Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.

-> 2Tim 1,12 tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.

Ma mindennél fontosabb a Jézusba vetett személyes hit, hogy nagyon Ismerje az ember az evangéliumokat és az Újszövetséget.

És aktuálisabb a mai korban Avilai Szent Teréz mondása, mint a saját korában:

·    Ne higgyetek ti senki másnak, csak akinek az élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza!

És ugyanúgy nagyobb az aktualitása ma Péter apostol szavainak, amit a Főtanács előtt mondott, mint a saját korában:

·    „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)

Táborhegyi jelenet

Beküldve: Írások, tanulmányok

Szerző: Bocsa József

Nagyböjt 2. vasárnapja (A év)

A mai vasárnap olvasmányai a szenvedésre készítenek fel. Egyrészt Pál apostol tanítványát, Timóteust: „Kedves Fiam! Vállald velem együtt a szenvedéseket az evangéliumért, Isten erejére támaszkodva.” Másrészt Jézus az apostolait. Pálnak, úgy tűnik, könnyebb dolga van, mint Jézusnak. Miért? Mert már hivatkozhat arra, ami Jézussal történt. „Ő legyőzte a halált, és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot.” Így már könnyebb a tanítványnak is vállalni a szenvedést, mert látja a végét, látja az értelmét.

Jézus saját tanítványait a mai evangéliumi jelenettel készíti elő egyelőre nem az ő szenvedésükre, hanem a saját szenvedésére. Az új, Rózsafüzér-titok sorozat ezt a jelenetet Jézus nyilvános élete egyik fő mozzanatának tekinti: A Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét.

Jézus megmutatta Isteni dicsőségét. Sok jellel tanúságát adta már eddig is Istenségének. Tanításai nem embertől valók. Csodái, ördögűzései, halott-feltámasztásai is bizonyítják az Ő istenségét. Mindez már elég kellene, hogy legyen, de a gyarló apostoloknak még ez sem elég. Túl erős számukra a kereszt botránya. Ennek elfogadására kell felkészíteni őket. Bár látják Jézust isteni dicsőségében az Ószövetség két nagy alakja társaságában, mégis a három apostol közül csak egynek elég ez az élmény ahhoz, hogy ne futamodjon meg a szenvedés órájában, hanem ott maradjon a kereszt alatt.

Mik Jézus megdicsőülésnek a fő elemei? „Arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.” Ez a látvány egészen jó érzéssel tölti el az apostolokat. Otthonérzetük van tőle. Ezt fejezi ki a sátor, amit Péter építeni akar. A fényes felhő Isten jelenlétét jelzi. A hang pedig egyértelművé teszi, hogy kiről is van itt szó: Isten szeretett fiáról. Isten hangjának a meghallása azonban nemcsak bizonyossággal tölti el az apostolokat, hanem félelemmel is. Pétert ennél egyszerűbb isteni bizonyosság, a csodás halfogás is félelemmel töltötte el. Jézus kell, hogy kiemelje e félelemből őket.

Mik a funkciói ennek a táborhegyi jelenetnek? Két funkciója van. Jézus Istenségének a bizonyítása. Egyértelműen megmutatja Jézus isteni dicsőségét Másik funkciója a kereszt botrányának az ellensúlyozása.

Szüksége van vajon a mai embernek is ezekre? Igen, szüksége van több okból is. Annyi idegen vallással, valláspótlékkal találkozik a mai ember, hogy hitében könnyen elbizonytalanodik. Szüksége van a hit különleges bizonyítékaira. És ezt sokan meg is kapják, akik vágyakoznak rá, és szívük nyitott ezekre. A mai ember is rengeteg megpróbáltatásnak, fenyegetésnek van kitéve. Egyik katasztrófából fel se ocsúdik, már jön a másik. Ezeket a katasztrófákat spekulánsok, rossz-hír-keltők igyekszenek kihasználni, hogy még nagyobbá tegyék az amúgy is meglévő bajokat. Elég sok jóslat, jövendölés, prófécia is ott kering a levegőben, amelyek, ha nem jól értelmezi ezeket az ember, csak tovább fokozzák a meglévő félelmeket és aggodalmakat.

Néhány évszázados felismerés már az, hogy a egyház megismétli valamilyen módon Jézus földi életét. Megvolt a gyermekkora, felnőttkora, és eljön Jézushoz hasonlóan a végső próbatételnek, elítéltetésének is az ideje. Jézus Krisztus második eljövetele előtt hasonló helyzetben találja majd magát a kereszténység, mint Jézus elítélésekor. Annak idején a főpapok ítélték halálra Jézust. Ha ez a második eljövetele előtt is így lesz, akkor bizony nagyon nagy próbára lesz téve a keresztények hite. Nagyon sok jel arra mutat, hogy már ezeket az időket éljük. Szüksége van tehát a mai embernek is olyan bátorításokra, amit az apostoloknak a tábor-hegyi élmény jelentett!

Dr. Szegedi László: Az engesztelés fogalmának tisztázása

Beküldve: Írások, tanulmányok

A hívek többségének igen homályos fogalma vannak az engesztelésről. Vannak, akik tudatában vannak annak, hogy zavaros, homályos kép él bennük az engesztelésről, és érdeklődve hallanak róla. Vannak akiknek nagyon világos fogalmuk van arról, és magabiztosan állítják, hogy Isten nem sértődékeny, nem haragszik, Istent nem kell engesztelni, és vagy nevetséges, vagy felháborító az engesztelésről beszélni, vérmérsékletük szerint. És vannak, akiknek a tudatában szent, titokzatos esemény, és esetleg folytatnak is bizonyos engesztelő gyakorlatokat.

Szeretetláng átadás 2014

Beküldve: Írások, tanulmányok

Tudtam eddig is, hogy az engesztelés és a szeretetláng összetartozik. Ez a gondolat most az elmúlt másfél hétben még jobban elmélyült bennem. Erről szeretnék most beszélni.

Az Engesztelők 1. országos találkozóján, 2011-ben kiadtunk egy kis emléklapot, amelyben 3 kérdésre adtuk meg a választ

·    Mi az engesztelés?

·    Az engesztelés alapigéje Pál apostol szavai: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Ennek szellemében az engesztelés a Jézussal való azonosulás. Egyesülés Jézus keresztáldozatával a lelkek mentése, üdvözítése érdekében. Engesztelni annyi, mint együttműködni, eggyé válni Jézussal a megváltás művében.

·    Mik a legfontosabb feltételei az engesztelésnek?

·    Az lehet jó engesztelő, aki kiengesztelődik Istennel, embertársaival, és önmagával. Vagyis aki megbánja és meggyónja bűneit és bocsánatot kér nemcsak Istentől, hanem azoktól is, akiket ő megbántott, és megbocsát azoknak, akik őt bántották, és ezt a kiengesztelődést szüntelenül gyakorolva békességben él Istennel, önmagával és embertársaival, mindenkinek a javát akarja.

·    Hogyan engeszteljünk?

·    A Szűzanya Szeretetlángjával a szívünkben. Ez a Szeretetláng azonos a Szentháromság Személyeinek a Szívében lángoló egymás iránti és minden teremtményük iránti szeretettel. Úgy egyesítsük mi is minden szándékunkat, gondolatunkat, tevékenységünket, szenvedésünket Szent Fia szándékával, gondolatával, tevékenységével és szenvedésével, ahogyan a Szűzanya tette egész élete folyamán – az Ő Szívének Szeretetlángjával, lángoló szeretetével.

Ezért fontosnak tartom a szeretetláng lelkiséggel való együttműködést, a benne való elmélyülést.

·    Ha csak tehettem elmentem a nagyobb szeretetlángos összejövetelekre, az éves találkozóra a kispesti Jézus Szíve templomba, vagy a nagy nemzetközi szeretetláng találkozóra.

Ez jó találkozási alkalom volt számomra a szeretetlángot komolyan vevő papokkal is.

A közelmúltban volt egy ilyen papi találkozó, és elhatároztuk, hogy ezután havonta találkozunk. Jó volt ez a találkozó több szempontból is.

·    Jó volt megismerni, beszélgetni, együtt imádkozni ezekkel a paptestvérekkel

·    Vannak közöttünk világi papok: római katolikusok és görög katolikusok is. És négy különböző szerzetből szerzetesek.

Részleteket olvastunk fel a Szeretetláng naplóból. Többek között azt a részt is, amelyben ez szerepel: „Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért.”

·    Különös módon éppen 12 pap volt együtt.

Ennek a találkozónak a kapcsán született meg bennem az elhatározás, hogy újra olvasom a Szeretetláng naplót, és erre meghívom az engesztelőket is.

·    A Szeretetláng honlapon megtalálható az Erdő Péter bíboros által imprimaturral ellátott napló szövege elektronikus formában, és néhány részlete hangoskönyv formájában is. Ebben az elektronikus kiadásban elkezdtem rákerestetni az „engesztel” szóra, és rengeteg előfordulást találtam.

Így kezdtem el készíteni egy válogatást, amelyben ezek az engeszteléssel kapcsolatos részek, és azok tágabb környezete szerepelnek.

Kisebb részekre darabolva igyekszem ezeket tálalni. A mai embernek nincs sok ideje az elmélyültebb olvasásra. De ha imádságosan, naponta kisebb részeket olvas, akkor teljesíthetőbb nagyobb írások elolvasása is. És ha külön imaszándékokat is hozzáfűz, akkor gyümölcsözőbb is.

Sok jó tapasztalatom van az utóbbi időben a kilencedekkel. Egy-egy imaszándékot ha 9 napon át hordoz magában az ember, jobban elmélyül bennünk az a szándék, és biztosabb a teljesülése is.

A kilencednek biblikus alapjai vannak. A Szűzanya Jézus mennybe menetele után az apostolokkal együtt kilenc napon át imádkozott és böjtölt a Szentlélek eljövetelét várva.

A tervezett válogatást kilencedekre akarom osztani. Az elsőt már el is készítettem, és fenn van az Engesztelők lapján.

A Szeretetláng Napló engesztelésről szóló részeinek ehhez a kilencedek formájában való olvasásához hozzáfűzhetünk bármilyen jó szándékot, amiért intenzívebben akarunk imádkozni. Így ennek legalább kettős lelki haszna is lesz: elmélyülünk az engesztelés lelkületében, és megtanulunk kitartóbban is imádkozni az egymást váltó kilencedek folyamán.

Nagyon sokfélék lehetnek ezek a szándékok. Köztük lehet ennek a mi szentségi kápolnánknak vagy a Szent Anna réti kápolnának a mielőbbi megvalósulása.

A Szeretetláng és az engesztelés szoros összetartozásának a tudatát egy másik friss élményem is megerősítette bennem.

·    A Vértanúink - Hitvallóink 2014 januári száma az engesztelésről szól.  Ebben írtam én is egy cikket: Engesztelés a magyar történelemben

Ennek kapcsán keresett meg Szegedi László atya, hogy olvasta benne a cikkemet, és elküldte egyik a témával rokon cikkét: Krisztussal megélt személyi egységünk az Eucharisztiában. Ezt azóta fel is tettem az Engesztelők lapjára

·    Ebben egyrészt kifejezi ő is meggyőződését a kettő összetartozásáról. Idézem: „Számomra úgy tűnik, a Szűzanya által a magyar Egyháznak szánt karizmának egy sajátos formája Máriás atya lelkisége. Azt hiszem ebben a körben mozog a Szeretetláng próféciája és mozgalma is.”

Máriás Lajos atya, aki Gologiból magyarosította nevét Máriásra, Natália nővér lelkivezetője volt, majd pedig élete utolsó szakaszát Szegedi atya plébániáján töltötte.

Szegedi atya ebben a cikkében bemutatja Máriás atya mély eucharisztiás lelkületét, amely az engesztelésnek is nagyon fontos összetevője.

Most készül templomunk honlapja, amelyen rajta lesz Rózsafüzér Társulatunk bemutatása is. Éppen első vasárnap szokott lenni a titokcsere. Alakulási dokumentumunkban ez szerepel:

·    „Közös imára hívunk benneteket! Sok felhívás érkezett már hozzánk, hívő katolikusokhoz, hogy nekünk kell megvédelmeznünk az Oltáriszentségben jelenlevő Megváltónkat, mert miattunk szolgáltatta ki magát, bezárva Önmagát a kis fehér ostyába. Nekünk, akik hiszünk ebben a valóságos jelenlétben, nekünk kell engesztelést nyújtanunk a közömbösségekért, megbántásokért, megszentségtelenítésekért, melyeket az Eucharisztiában kell elszenvednie! Ez a szándék vezérelt az Eucharisztiáról nevezett Rózsafüzér-társulat megalakítására, imáinkból szeretnénk védőgyűrűt vonni az Oltáriszentség köré.”

Szegedi atya cikke Máriás atya nyomán még jobban elmélyít minket ebben az eucharisztia központú engesztelő lelkületben. Az egész cikk elolvasásához, átelmélkedéséhez befejezésül álljon itt egy kis kedvcsináló részlet.

·    „Máriás atya karizmájának lényege, hogy a hívek felindíthatják a szándékot, hogy ugyanazt akarják tenni, mint amit Krisztus tesz az Eucharisztiában. Ebben az esetben Krisztus azonosul a hívekkel, a hívek Krisztusként állnak az Atya előtt, és Krisztusként szolgálhatják a világ üdvösségét. Máriás atya nem fedezett fel teljesen ismeretlen igazságokat. Az Egyház hitében és gyakorlatában benne van ez az isteni valóság. De ez a misztérium, titok még tudat homályban él bennünk. Máriás atyát megragadta ennek a valóságnak mélysége, távlata, hogy mi Krisztussal személyi egységben élhetjük az Ő tevékenységét, és Ő éli velünk a mienket. Máriás atya, amikor ez tudatosodott benne, ezt apró pénzre váltva élte, hirdette a mi elméleti hitünket, és lélegzetelállító távlat és mélység tárult fel előtte.”

Krisztussal személyi egységben. Ez az Oltáriszentségben, a szentmisében és a szentségimádásban valósul meg a legmélyebben. Krisztus a gyakori szentmisén való részvétellel, szentáldozással, és szentségimádással tudja élni a saját életét bennünk, és mi tudjuk az Ő életét élni magunkban, Pál apostol szavainak szellemé„nem én élek, hanem Krisztus él énbennem”, mindent„őáltala, ővele és őbenne.”

Engesztelés a magyar történelemben

Beküldve: Írások, tanulmányok

Írta: Bocsa József

A keresztény történelem-szemléletre nagy hatással volt Szent Ágoston „De civitate Dei”, vagyis az Isten országáról szóló műve, amely két országról beszél a Civitas Dei-ről, és a Civitas diaboli-ról azaz Isten és a diabolosz (egyik neve a bukott angyalnak vagy ördögnek, amely szó szerint szétszórót, szétdobálót jelent) vagyis a sátán országáról. Ez a kettő küzd egymással Krisztus második eljöveteléig. Ezeknek az országoknak a határa nem feltétlenül azonosítható földi országok és birodalmak határaival.