Írások, tanulmányok

Bíró László püspök atya felhívása

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Kedves Testvérek!

A hírekből tudjuk, hogy Franciaországban az alsóház után a szenátus is jóváhagyta azt a törvényt, amely szerint az egyneműek is köthetnek házasságot, fogadhatnak örökbe gyermeket. Annak ellenére határoztak így a politikusok, hogy ezeket a döntéseket megelőzően a franciák hatalmas, milliós tömegeket felvonultató békés demonstrációkban tettek tanúságot a hagyományos házasság- és családeszményhez való ragaszkodásukról. A francia családegyesületek – élen a százezernél több tagot számláló Francia Katolikus Családegyesülettel – most az alkotmánybírósághoz fordultak és máj. 25-ére egy minden eddiginél nagyobb tüntetést szerveznek. Ezzel együtt most közzétett felhívásukban hívnak minden jóakaratú embert, hogy csatlakozzék a francia püspöki kar tagjai által életre hívott „Imádkozunk együtt” című kezdeményezéshez. Imádságra és böjtre hívnak mindenkit, aki fontosnak érzi, hogy országában, Európában, vagy a világ bármely részén az élet- és családellenes erők meghátráljanak.

Kedves Testvérek!

A család, az élet és a házasság ügye nekünk, magyaroknak is fontos. Csatlakozzunk mi is francia testvéreinkhez, az ő küzdelmük a mi családjaink helyzetét is befolyásolja. Egyesülő Európánkban a házasság- és életbarát erőket is egyesítenünk kel. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28). Vegyük fel az erőszakmentes harcot mi is, megfogadva az Úr tanácsát: „Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el” (Mt 26, 52). XI. Pius pápával hisszük, hogy „hatalmas erőt képvisel az a hadsereg, amely kard helyett rózsafüzért tart a kezében.” Vállaljuk az imádságot és a böjtöt, különösen péntekenként, legfőképpen pedig a nagy tüntetést megelőző máj. 24-i pénteken. A rózsafüzér imádkozásakor ajánljuk fel az egyes tizedeket

1)      Személyes megtérésünkért

2)      Családunkért

3)      Püspökeinkért, papjainkért, szerzeteseinkért

4)      Újságírókért és a rendőrökért

5)      Állami vezetőinkért és választott képviselőinkért

Az „Imádkozunk együtt” kezdeményezéshez csatlakozni személyesen a http://www.tousenpriere.com/participerfrancia nyelvű honlapon lehet. Itt lehet választani a böjt (le jeûne), a rózsafüzér (le chapelet), a Jézus Szíve tisztelet (consécration au Coeur de Jesus) és egyéb személyes ima (d’autres moyens personels de prière) között is, a szervezők ajánlják valamennyi választását. A csatlakozókat Philippe Barbarin lyoni bíboros érsek köszönti.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

C Húsvét 6. vasárnap

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

A most hallott evangéliumban a legtöbb kijelentés a szeretetről szól.

Az első kijelentés, hogy aki szereti Jézust, az megtartja az ő tanítását. Ezt negatív formában is megismétli: Aki nem szereti őt, az nem tartja meg tanítását.

A második kijelentés, hogy aki Jézust szereti, azt az Atya is szereti. De hát – vethetjük ellent éppen Jézus tanítása alapján – az Atya mindenkit szeret. Igen, de Jézus ehhez rögtön hozzá tesz valamit, ami ennél a mindenkire kiterjedő isteni szeretetnél több: Aki Jézust szereti, az szorosabb kapcsolatba kerül nemcsak Jézussal, hanem az Atyával is. Az ilyen ember szívébe betér Jézus és az Atya. Szállást, lakóhelyet vesznek nála.

Azután Jézus visszatér oda, ahonnét kiindult: a tanításhoz. Aki szereti őt, az megtartja tanítását. A tanítás amelyet tőle hallottunk – már tudjuk –  nem az ő tanítása, hanem az Atyáé, aki őt a földre küldte, hogy átadja nekünk azt a tanítást, amely ezt a mély kapcsolatot Jézussal és az Atyával létre hozza.

Jézus tehát a szeretettel kapcsolatban a tanítást hangsúlyozza. Ő az, aki megtanít minket arra is, hogy hogyan szeressünk helyesen. Felhív arra, hogy tanuljuk meg azt, amire ő tanított. Tanítása legyen egészen a miénk, egyesüljünk ezzel a tanítással, tegyük magunkévá, tanuljuk meg annyira, hogy ha álmunkból felébresztenek, akkor is rögtön tudjuk. Tudjuk felmondani, és tudjuk megélni, cselekedni.

Jézus ezután megismétli, sőt tovább fokozza a szeretet természetére vonatkozó tudnivalót. A Szentlélekről, akiről tudjuk – ugyancsak Jézus tanításából –, hogy ő nem más, mint az Atya és a Fiú élő szeretete – azt mondja, hogy Ő is ezt az Atyától származó, Jézuson keresztül mienkké vált tanítást tökéletesíti bennünk: megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott nekünk. Tehát a Szentlélek is tanító, segít belénk vésni még jobban mindazt, amire Jézus tanított.

Ezek után talán érzékeljük annak a fonákságát, amit pedig manapság annyit hangoztatnak: nem a tanítás a fontos, hanem az, hogy szeressünk. Hogyan szeressünk, ha nem tudjuk, hogy hogyan, ha nem ismerjük Jézus tanítását? Azért van ma annyi eltévelyedés éppen a szeretet körül is, mert nem ismerik az emberek Jézus tanítását.

Egy divatos, bizonyos pszichológusok által belén sulykolt szólam például a szeretetről az, hogy a szeretet egyenlő az elfogadással. El kell fogadnunk minden embert úgy, ahogy van, olyannak, amilyen.

Jézus egyáltalán nem így tett. Jézus tanította, nevelte, formálta, alakította, ha kellett korholta, ostorozta is az embereket, akikkel találkozott. Megbocsátott, de mondta azt is, hogy menj és többé ne vétkezzél. Menj, és ne legyél többé annyira magabiztos. Vagy éppen menj, és legyél bátrabb. Bízzál! Ne légy kicsinyhitű… Mindenkinek azt adta, amire éppen szüksége volt, amiben hiányt szenvedett, és lefaragta róla azt, ami nem odavaló volt.

Szülőnél, tanárnál, ha megtapasztalja, ha érzi, a gyerek, hogy szeretjük, akkor elvisel tőlünk olyanokat is, amik nehezek, kényelmetlenek számára. Akkor támaszthatunk követelményeket is, akkor korholhatjuk, akár büntethetjük is őket.

Tehát nem elfogadásra, hanem szeretetre van szüksége, diáknak, szülőnek, férjnek, feleségnek – minden embernek. Tudjuk, érezzük, hogy a szeretet mennyire fontos. De hogy hogyan is kell helyesen szeretni, azt csak Istentől és a hozzá közelállóktól tanulhatjuk el. Ezért fontos, hogy az ő tanítását ismerjük, hogy tanításával gyakran foglalkozzunk, és hogy éljük is azt a tanítást.

Amikről eddig volt szó, az a szeretetnek inkább a férfias oldala volt, amely tud követelményeket támasztani, és azokhoz felnövelni, erőt adni. A mai napot, evangéliumot színezi, hogy egyúttal anyák napja is van. Istenben is ott van nemcsak a férfias szeretet, hanem a nőies, anyai szeretet is. És hogy ennek milyen a megfelelő, Isten által elgondolt formája, azt a Szűzanya alakja, szeretete mutatja. Ő az, aki tanította Jézust, és az ő unokatestvéreit is – köztük Jakabot, akit tegnapelőtt ünnepelt az Egyház. Az Istenre vonatkozó tudást, és hogy milyen Isten szeretete a gyakorlatban, mind a Szűzanyától és Szent Józseftől tanulta el Jézus.

Az ő szeretetükben, főképp a Szűzanya szeretetében nem volt semmi, ami helytelen szeretet lett volna. Mi azonban gyakran találkoztunk helytelen, nem szép szeretettel, amelyek által nem növekedhettünk megfelelőképpen a szeretetben, torzult szeretetünk. Az örömhír az, hogy Jézus a kereszt alatt a Szűzanyát nekünk is anyánkul adta, és Jézus a mi testvérünk is lett: bekerültünk az ő családjukba. Így mindaz a hiány kiküszöbölődhet, mindaz a seb begyógyulhat, amit saját családunkban, szüleink nem megfelelő szeretete által támadt bennünk. Azáltal, hogy megbocsátunk szüleinknek, és mi is bocsánatot kérünk tőlük nem megfelelő viselkedésünkért, és mindenek előtt hálát adunk édesanyai, édesapai szeretetükért, elindulhatunk ezen az úton, hogy szeretet hiányának, a nem megfelelő szeretetnek a sebei begyógyuljanak, és megtanuljuk mindnyájan úgy szeretni, ahogy a Szűzanya, ahogy Jézus, és ahogy a Mennyei Atya és a Szentlélek szeret.

Hivatások világnapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

A Szentatya üzenetet adott ki a hivatások világnapjára. Ezt az üzenetet még XVI. Benedek pápa adta ki. Ebből szeretnék idézni néhány gondolatot.

Ez a nap elsősorban a papi és szerzetesi hivatásokról szól, de az alap a minden embernek a közös, de ugyanakkor személyre szóló meghívása. Minden embernek van hivatása. Jézus mindenkit a személyes követésére hív. „Ahogy földi élete során történt, Jézus, a Feltámadott ma is elhalad életünk útjain, és látja, ahogy belemerülünk a tevékenységeinkbe, lát minket vágyainkkal, szükségleteinkkel. Éppen a hétköznapokban szól hozzánk. Arra hív, hogy vele valósítsuk meg életünket: csak ő tudja remény iránti szomjunkat oltani. Ő, aki tovább él a tanítványok közösségében, vagyis az Egyházban, ma is hív, hogy kövessük őt. Ez a hívás bármelyik pillanatban eljuthat az emberhez. Jézus ma is ismétli: „gyere és kövess engem!” (Mk 10,21).

Hogyan tudjuk felismerni és befogadni hívását? „Ennek a hívásnak a befogadásához arra van szükség, hogy ne magunk válasszuk többé saját utunkat. Követni őt azt jelenti, hogy saját akaratunkat belemerítjük Jézus akaratába, valóban neki adunk elsőbbséget. Az első helyre, azaz mindaz elé helyezzük, ami életünk részét képezi: a család elé, a munka, az egyéni érdeklődés, önmagunk elé. Azt jelenti, hogy átadjuk neki életünket, mély bensőségben élünk vele, rajta keresztül közösségre lépünk az Atyával a Szentlélekben és következésképpen a testvéreinkkel is. Ez a Jézussal való életközösség az a kiváltságos „hely”, ahol megtapasztaljuk a reményt, és ahol az életünk szabad és teljes lesz!”

Miből születnek a papi és szerzetesi hivatások? „A papi és szerzetesi hivatások a Krisztussal való személyes találkozásból születnek, a vele való őszinte és mély párbeszédből azért, hogy belépjünk az ő akaratába. Szükséges tehát, hogy növekedjünk a hit tapasztalatában, amelyet úgy fogunk fel mint a Jézussal való mély kapcsolatot, mint bennünk megszólaló hangjának meghallgatását.”

Milyen közösségek kedveznek a papi és szerzetesi hivatásoknak? Hol fogannak meg és növekednek ezek a hivatások? „Olyan keresztény közösségekben, ahol intenzíven élik a hitet, ahol nagylelkűen tanúságot tesznek az evangéliumhoz való ragaszkodásukról, ahol a missziós szenvedély a teljes önátadásra ösztönöz Isten országáért; ahol mindezt a szentségekhez járulás táplálja, különösen az Eucharisztia és az intenzív imaélet.”

Az egyházzal élő közösségben kell maradni - ezt is hangsúlyozza a szentatya. „Mindig vezetést és világosságot kell kapnia az Egyház és a szentek nagy imádságaiból, a liturgikus imából, amelyben az Úr folyamatosan tanít bennünket jól imádkozni” (Spe salvi, 34.).

A hivatást és a belőle következő küldetést el is lehet játszani, el is lehet utasítani, rosszul is lehet végezni. És ehhez nem is kellenek olyan látszólag nagy dolgok. Elég pl. az irigység, a féltékenység. Erre példa a mai szentlecke: „Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni…De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: ,,Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.”

Ezek bizony mai problémák is. Hány helyen csak kritizálják, bírálják a papot, vagy egyenesen el is üldözik. És aztán csodálkoznak, ha a püspök nem helyez oda papot - mert mellesleg elfogytak. És ha úgy se becsülik meg, akkor minek...

Persze az is lehetséges, hogy a papnak van összeférhetetlen természete, kevésbé alkalmazkodik, és tud elfogadó lenni híveivel kapcsolatban. És ezen siklanak ki hivatások. Nemcsak papi hivatások, hanem a Jézus követésére szolgáló általános, mindenkinek szóló meghívás.

És az egyház nagy méretekben is elutasíthatja hivatását a világnak való túlzott megfelelési vágyból, a világhoz való túlzott alkalmazkodásból, amely már az eredeti krisztusi üzenet meghamisítását is jelentheti. És ez most komoly veszély, kihívás a mai egyház számára.

Kemény dorgáló szavak is vannak a pásztorok felé a Szentírásban, akik nem táplálják megfelelően és nem védelmezik a nyájat. Még olyanok is, hogy kiveszi az úr a kezükből a nyájat, és maga legelteti, táplálja és óvja. A mai szentírási olvasmányban is felhangzik egy ilyen tartalmú ige. „Mert a Bárány, aki a királyi trónon ül, legelteti és az élő vizek forrásához tereli őket. Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.'” Ez intő jel a pásztorok felé, ugyanakkor nagyon vigasztaló a nyájnak, az egyszerű hívőknek, akik sokszor jobban hallják az igazi pásztor hangját, mint a pásztorok, akik pedig maguk is az igazi, egyetlen pásztornak a nyájához tartoznak. „Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk…A trónon ülő oltalmat nyújt nekik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség…,Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.”

Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek

Beküldve: Írások, tanulmányok

Gondolatok Húsvét 3. vasárnapjára

Az emberiség története és a kereszténység története egy nagy "nem"-mel kezdődött
  • A kezdetek kezdete
    • Isten megteremtette előbb az angyalokat, majd az embereket
    • Előbb az angyalok egy része "nem"-et mondott Isten akaratára, fellázadt ellene
    • Ebbe a nemet mondásba, lázadásba belevonták az embert is
  • Ennek a "nem"-nek a következményei
    • szenvedés, nyomorúság, háborúskodás, bologtalanság, halál, kárhozat
  • A mai olvasmány
    • Az apostolok kimondják a főtanács előtt: "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek".
      • Ha a kettő - az isteni akarat és az emberi akarat - szembe kerül egymással, akkor az Isteni akaratra kell igen-t mondani, az emberi akaratra "nem"-et, még akkor is, ha ezt az emberi akaratot a legfőbb vallási vezetők, a főpap, vagy a főtanács képviseli
Mi adott erőt az apostoloknak, hogy kimondják ezt a "nem"-et, hogy szembeszegüljenek az addigi vallási főtekintéllyel szenvedések árán is?
  • "Erre odahívatták az apostolokat, megvesszôztették ôket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, azután szabadon engedték ôket. Boldogan távoztak a fôtanácsból, mert méltók lettek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek."
  • Mesterük "igen"-t mondása Isten akaratára tette képessé őket arra, hogy szembeszegüljenek az emberi akarattal még akkor is, amikor az vallási köntösben jelentkezett.
Jézus "igen"-t mondásának az Atya akaratára ára volt
  • Ő is megtapasztalta önmagában az emberi akarat lázadását, szembeszegülését Isten akaratával
  • A mai breviárium egyik antifónájában ezt olvassuk: "Isten fia a szenvedésből engedelmességet tanult, és örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki."
  • Jézus emberi természete is szembe szegült Isten akaratavál, de végül mégiscsak kimondta: "Atyám, ne az én akratom történjék, hanem a tiéd".
Az emberi akarat nagyon a maga útját járja, csak szenvedésből való engedelmesség útján tud eljutni arra, hogy igent mondjon Isten akaratára
  • Nagyon szép példája ennek a mai evangélium, és egyáltalán az evangéliumok egyik főszereplőjének, Péternek az útja
  • Megvolt benne a készség, hogy kövesse Isten akaratát kezdettő fogva, ahogy megismerjük őt az evangéliumból. De hányszor kerül szembe mégis Isten akaratával?
  • Óriásiak az emberi akarat útvesztői
    • szangvinikus természetével gyorsan reagál, de gyakran el is bukik
    • Megvallja, hogy Jézus az Isten Fia, de hogy szenvednie kell, azt nem tudja elfogadni
      • Jézus keményen válaszol neki: távozz tőlem sátán!
    • Hiába a táborhegyi élmény, amely elő akarja őt készíteni Jézus szenvedésére és halálára
      • Jézus szenvedésének az előestéjén, amikor már látja, hogy Jézus mégiscsak szenvedni fog, belemegy ugyan, hogy vele szenvedjen, de ezt a maga erejéből, hősködve akarja
        • "Menjünk, hogy meghaljunk vele"! Előveszi kardját is, és vagdalkozni kezd vele
        • Jézus azt mondja neki, tedd vissza hüvelyébe kardodat.
        • Fogvicsorgatva engedelmeskedik, aztán ez a hősködő magatartás egy-két óra után kudarcot vall. Egy szolgáló szavára gyávaságból megtagadja mesterét
        • Ugyan keserves sírásra fakad, amikor Jézus rátekint, de mégis elmenekül, nincs ott a kereszt alatt
      • Sír egyfolytában tagadásától még Jézus feltámadása után is egészen eddig a jelenetig, amit a mai evangéliumban olvastunk
        • Szembesül gyengeségével, szembesül árulásával, de szembesül végül Jézus bocsánatával is
        • Mindezek az élmények, szenvedések kivetkőztetik saját akaratából, és elfogadja Isten rá vonatkozó akaratát
        • "Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.''
        • Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: ,,Kövess engem!''
          • Elfogadja a bötrönbe zárást, elfogadja a megvesszőztetést
            • egyenesen boldog, hogy ezt vállalhatja - a mai olvasmány tanúsága szerint
          • És elfogadja végül a vértanúság kegyelmét is: akkor már nem úgy mond igent Isten akaratára, ahogy azt ő akarja, hanem úgy, ahogyan Isten.

Irgalmasak vagyunk mi is?

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Az Irgalmasság Vasárnapjának legfőbb üzenete, hogy Isten irgalmas hozzánk, nem tartja számon bűneinket, nem hánytorgatja fel, kész megbocsátani, sőt megsemmisíteni azokat. De ennek feltételei vannak. A bánat mellett a legfontosabb feltétel – csak akkor tudjuk az Ő irgalmát befogadni – ha mi is irgalmasak vagyunk embertársaink iránt. Csak úgy bocsátja meg a bűneinket, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, csak akkor lesz irgalmas hozzánk, ha mi is tudunk irgalmasak lenni.

De hogyan tudunk ellenségeinknek, sőt üldözőinknek megbocsátani, ha keresztény testvéreinknek sem tudunk, ha nem tudjuk elviselni, hogy bizonyos kérdésekben másként vélekednek, mint mi?

Egy nagy megosztottság van most jelen éppen azok között, akik eddig komolyabban próbáltak Isten útján járni.

A keresztények közötti irigységből, féltékenységből, sebzettségekből fakadó versengés ott volt már a gyökereknél. Az apostolok egymással versengtek, hogy ki a nagyobb, ki az első közöttük. És Szent Pálnak is a versengés, viszálykodás miatt kellett a keresztények között többször is rendet teremtenie. Ez a versengés, viszálykodás sajnos végig vonult az egész egyháztörténelmen. Ez látszik az eretnekségek történetében, és az eddigi legnagyobb egyházszakadásban, a reformációban is.

A II. Vatikáni Zsinat a reformáció okait elemezve azt mondta, hogy az az emberek mindkét oldali vétke volt. Az Egyház akkori vezetői, az akkori katolikusok nem ismerték el a szóvá tett hibákat, csak a szóvátétel hibásságára figyeltek. A reformátorok pedig egyoldalúan hangoztatták vélekedésüket, nem vonták vissza tévedéseiket.

Ma a frontok éppen az egyházat igazán féltők között ott húzódnak, hogy az egyik tábor bizonyos próféciákra is odafigyelve nem érti, hogy hogyan lehetnek emberek annyira vakok, hogy „van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.” Idézik tovább az evangéliumot: „beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok”(Mt 13,14). A másik tábor azt nehezményezi, hogy hogyan lehet egy szabályosan megválasztott és láthatólag nagyon szimpatikus pápát eleve elutasítani, és az első perctől kezdve az antikrisztus emberének nevezni, és nagyítóval figyelni minden megnyilatkozását, és abba saját vélekedésüket belemagyarázni.

Ha megmerevednek ezek a frontok, és egyik fél sem hajlandó a másikra irgalmas, megbocsátó szeretettel tekinteni, saját vélekedését árnyalni, akkor a reformációnál is nagyobb egyházszakadás fenyeget. Akkor a keresztények fogják egymást üldözni az eltérő vélekedések nevében, ahogyan ezt tették a reformáció utáni vallásháborúkban. A külső ellenség, a Sátán pedig csak nevet rajtunk, dörzsöli a markát, mert sikerült elérni célját, további széthúzásokat, szakadásokat létrehozni.

Közben mindkét fél „jót akar” jószándékú, teljesen biztos a saját igazában, és az általa hőn szeretett Egyházat akarja védeni a másik csoporttól.

A nagy kérdés ma az, hogy tudunk-e irgalmasak lenni egymás iránt? Tudjuk-e elfogadni a másikat a miénktől eltérő véleményével együtt? Tudunk-e legalább 1 %-nyi esélyt adni a miénktől eltérő módon vélekedőnek: hátha mégis neki van igaza? Tudjuk-e kicsit az ő szemüvegén keresztül is nézni a az eseményeket? Tudjuk-e a szeretetet egymás iránt megőrizni? Tudunk-e hallgatni, a másikat nem provokálni? Tudunk-e ítélkezés nélkül imádkozni az egységért? Tudunk-e csendben szenvedni, szenvedésünket felajánlani? Tudjuk-e keresztünket, az egyház keresztjét Jézussal együtt hordozni?

Az engesztelés szentírási alapjai és teológiai alapvetése XVI. Benedek pápánál

Beküldve: Írások, tanulmányok

XVI. Benedek pápa a Názáreti Jézus című könyvében világosan, mindenki számára követhetően megfogalmazza

az engesztelés szentírási, teológiai alapjait.

A pápa leszögezi, hogy "Egészen a 16. századi reformációig a kereszténység egész hagyományában soha nem használnak olyan nevet az Eucharisztia ünneplésére vonatkozóan, amely étkezést jelent."  

Az Eucharisztia alapításának elemzésében bemutatja, hogy az Eucharisztia, a Szentmise Jézus engesztelő áldozatának a megjelenítése, amelybe minket is belevon.

Ennekaz Eucharisztikus Kongresszuson (Váci Székesegyház 2013. május 10-11.) elhangzott közérthetőbb megfogalmazása: Az Eucharisztia és az engesztelés

Húsvét 2013

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Számomra a nagyheti és a húsvéti készületben XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézusról szóló könyve volt a vezérfonál a felkészülésben.

  • Mindenkiben más-más kép él Istenről, Jézusról, de fontos, hogy ezt a képet közelítsük a valósághoz. Azért nagy kincs számukra Benedek pápa kétkötetes Jézusról szóló könyve, mert egy nem akármilyen kaliberű pápa írja le széles műveltsége, olvasottsága alapján, hogy ő milyennek látja Jézust, és az ő életének az eseményeit.

Már a jelenben is, jövőben még inkább éppen a Jézushoz való hűségünk lesz nagyon próbára téve. Ezért is fontos hogy egy ma élő, az egyház legfőbb tanítótekintélyét képviselő vezetőnk legyen Jézus megismerésében, a róla való képünk pontosításában.

Benedek pápa nemcsak a ma divatos tötréneti-kritikai exegézis ismereteit használja, hanem "arra törekszik, hogy meghaladja ezt a módszert a tényleges teológiai magyarázat irányába." (II. kötet 219. old.)

A feltámadásról szóló beszámolóját a pápa Pál apostolnak ezzel a két mondatával indítja:

  • Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, és nincs értelme a ti hiteteknek sem.  Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta." (1 Kor 15,14 sk.)

A keresztény hit éppen Jézus feltámadására épül, de hogyan?

  • Hogyan nem?
    • Jézus három halottat támasztott fel, a naimi ifjút, Jairus leányát, és Lázárt.
      • Ők visszatértek ebbe az életbe, éltek még egy ideig, és utána meghaltak.

Klinikailag is vannak újraélesztések, és érdekes dolgokról számolnak be ezek az újraélesztettek

A jógik is produkálnak bizonyos mutatványokat, amelyek a feltámadáshoz hasonlóak.

  • napokra eltemettetik magukat, és utána úgymond feltámadnak
    • Csakhogy ez egy az állatok téli álmához hasonló állapot, amelyben egészen lelassítják akarati úton, bizonyos gyakorlatok révén a szívverésüket, tehát nem halnak meg.

Jézusnak emberileg bele kellett volna halnia már a megostorozásba, testét annyira darabokra tépdesték. A keresztre szögelés által kifolyt minden vére, végül lándszával átdöfték a szívét. Ebből az állapotból lehetetlenség a feltámadás, újraéledés.

Ezektől a halott-feltámasztásoktól nem változik meg jelentősen az életünk. Mondhatjuk nyugodtan, mi közünk hozzá?

"Jézus nem a köznapi, biológiai életbe visszatért személy, akinek a biológia törvényszerűségei szerint újra meg kell halnia.

Jézus nem valamiféle szellem ("kísértet"). Ez azt jelenti: nem olyasvalaki, aki tulajdonképpen a holtak országába tartozik, és valahogy meg tud mutatkozni az élők világában is."

  • Mit jelent Jézus feltámadása? Hogyan épül a keresztény hit Jézus feltámadására?
    • Szó szerint idézem a pápát: "Jézus feltámadása egy teljesen más életre való áttörést jelent, olyan életre, amely nincs többé alávetve a születés és a halál körforgásának, hanem túljutott azon - ez az élet az emberi lét új dimenzióját nyitotta meg.

Jézus feltámadása  nem olyan egyedi esemény, amellyel fölösleges foglalkoznunk, és amely csak a múlthoz tartozik, hanem egyfajta "mutációs ugrás". Ez egy félreérthető kifejezés, tudatában van ennek a pápa, inkább hasonlatnak használja, hogy jobban megsejtsük, miről is van itt szó.

Jézus nem egy evilági, hétköznapi emberi életbe tért vissza, mint Lázár, vagy a többi halott, akiket ő maga feltámasztott. Kilépett egy másik új életbe - Isten tágasságába, amelyből aztán megmutatja magát övéinek.

"Krisztus feltámadása a történelemben zajló esemény, amely a történelem terét ugyanakkor szétfeszíti, és azon túlmutat."

"Olyan dimenzió nyílt meg, amely mindannyiunkat érint, és mindannyiunk számára az életnek, az Istennel való együttlétnek az új terét teremtette meg."

"Maga az anyag változik át egy új létmódba. Az ember Jézus a feltámadás után magával a testével is teljes egészében az isteni és örök szférához tartozik."

"Jézus feltámadása kivezet a történelemből, de lábnyomát itt hagyta a történelemben."

"Jézus feltámadása a tanítványok számára is valami teljesen váratlan dolog volt, amivel előbb lassan meg kellett barátkozniuk."

  • Volt  szó a feltámadásról az ószövetségi Szentírásban is, Jézus is beszélt tanítványainak már előre róla, de nem akarták, nem tudták megérteni.

A feltámadás után újra kellett olvasniuk az írásokat, újra kellett értelmezniük Jézus korábbi szavait, így tárult fel előttük lassan azok mélyebb értelme, és jutottak el a feltámadás mélyebb megértésére is.

Egy nagyon hasonló helyzetben van ma a kereszténység.

  • A Szentírásban sok szó esik Jézus második eljöveteléről, az új paradicsomról, de ezeket eddig mintha nem értette volna igazán a kereszténység.

Most, hogy úgy tűnik nagyon közel kerültünk ezekhez az eseményekhez, újra kell ezeket a szentírási részeket olvasnunk, és ebben segít bizonyos mélyebb exegézis, és bizonyos próféciák.

Milyen a feltámadott élet, Jézus feltámadott teste?

  • Úgy tűnik a fizikai és időbeli korlátoknak már nincs alávetve.
    • Jézus áthatol a falon, a zárt ajtókon is

Ugyanakkor magán hord bizonyos vonásokat a feltámadás előtti életéből, tanítványai számára felismerhető

  • a kereszten szerzett sebeket is magán viseli
    • ezek látása és tapintása szünteti meg Tamás apostol kételkedését.

Jézus külön bizonyítani akarja nekik, hogy nem kísértetről van szó, ezért enni kér tőlük, és s szemük láttára eszik a neki hozott ételből.

  • A pápa így fogalmaz: Jézus feltámadott teste biztosítja számára egyszerre az Istennel és az egész kiengesztelt emberiséggel való együttlétet
  • Azt mondja továbbá, hogy "Krisztus átalakult teste az a hely, ahol az emberek közösségre lépnek Istennel és egymással, és így végleg a romolhatatlan élet teljességében élhetnek."
    • De mivel mi nem rendelkezünk ilyen tapasztalatokkal, nem csoda, ha nehezen tudjuk ezt elképzelni.

Jézus feltámadása sokakat hidegen hagy, nem érint

  • Júdás Tádé az utolsó vacsora termében ezzel a kérdéssel fordult Jézushoz: "Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak? " (Jn 14,22)

A pápa még jobban kiélezi ezt a kérdést, és nagyon fontos válaszokat ad rá.

  • Kérdései:
    • "Igen, miért nem léptél fel hatalommal ellenségeiddel szemben, akik keresztre juttattak téged?

Miért nem mutattad meg nekik ellenállhatatlan erővel, hogy te vagy az Élő, az Úr élet és halál felett?

Miért csak a tanítványok kicsiny csoportjának mutattad meg magad, hogy így nekünk is az ő tanúságtételükre kelljen hagyatkoznunk?

Ez a kérdés persze - folyatatja a pápa - nemcsak a feltámadást, hanem a világnak adott egész isteni kinyilatkoztatás módját érinti. Miért csak Ábrahámnak? Miért nem a világ nagyjainak? Miért csak Izraelnek, miért nem a föld összes népének, megcáfolhatatlanul?

  • Válasza:
    • Isten titka,
      • hogy emberré lesz, és közben kortársai, a történelem meghatározó erői talán észre sem veszik.
      • hogy szenved és meghal. Feltámadottként pedig övéinek mutatja meg magát, és csak az ő hitük által akar eljönni az emberiséghez.  
      • hogy folyton csöndben kopogtat a szívünk kapuján, és lassan tesz látóvá, ha ajtót nyitunk neki.

Befejezésül még jobban kibontja, elénk rajzolja a pápa Isten cselekvésmódját, és annak elfogadására, követésére buzdít:

  • Vajon nem éppen ilyen az "isteni" cselekvés? Nem külső hatalommal legyűrni, hanem szabadságot hagyni, szeretetet ajándékozni és szeretetet felkelteni. És a látszólag oly kicsiny, ha jobban meggondoljuk, nem az igazán nagy?
  • Vajon Jézusból nem indul ki egy évszázadokon át növekvő fénysugár, amely nem származhatott valakitől, aki "csak ember", és amelyben valóban Isten fényessége sugárzik a világban?
  • Vajon az apostolok prédikációja  hitet ébresztett volna, és felépíthetett volna egy egész világot átfogó közösséget, ha nem az igazság ereje működött volna benne?

A pápa végső következtetése: Ha éber szívvel hallgatunk a tanúkra, és megnyílunk a jelek előtt, amelyekkel az Úr újra meg újra igazolja őket és önmagát, akkor tudjuk: Valóban feltámadt az Úr. Ő az Élő.

Rábízzuk magunkat, és tudjuk, hogy jó úton vagyunk. Tamással Jézus átszúrt oldalába tesszük kezünket, és megvalljuk: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28)

Nagypénteki gondolatok

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Leborulás

  • A mai liturgia a leborulás néma szertartásával kezdődött

Mátés és Márk evangéliumában olvassuk, hogy Jézus az olajfák hegyén így leborulva imádkozott

A mai liturgikus leboruláshoz hasonló leborulás a szerzetesi fogadalomtétel, ill. a diakónus-, pap-, és püspökszentelés szertartásában szerepel

Mit fejez ki a leborulás?

  • XVI. Benedek pápa azt mondja a Jézusról szóló könyvében, hogy ez az imádságos testtartás az Isten akarata előtti végső alávetettségnek, önmagunk radikális megadásának a jele Isten előtt.

A Passió jelenete az Olajfák hegyén kezdődik

  • János apostol fogalmazása szerint egy kertben
    • Az emberiség története is egy kertben, a paradicsomkertben kezdődött
      • Ott történt a bűnbeesés, és egy másik kertben történik most a megváltás is, annak előtörténete a Gecemáni kertben, és a sírba tétel is a keresztre feszítés helyének közelében.

A bűnbeesés az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembefordulásával törtét

Jézus a Gecemáni kertben átéli ezt a hatalmas feszültséget: az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembeszegülését

Jézus imája a virrasztásra való felszólítással kezdődik

  • Az utolsó vacsora után maga mellé veszi a három főapostolt, Pétert, Jakabot és Jánost, és azt mondja nekik: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Mit jelent ez a virrasztás?

  • Idézem újra XVI. Benedek pápát: "Annak ellenére, hogy éppen erre az órára vonatkozik, a kereszténység eljövendő történetére is utal.

A tanítványok aluszékonysága minden időben a gonosz hatalmának nagy lehetősége lesz.

Ez az aluszékonyság a lélek eltompulása, amelyet már nem nyugtalanít a gonoszság hatalma a világ felett, az a számtalan igazságtalanság és szenvedés, amely letarolja a földet.

Ez a tompaság mindezt inkább észre se akarja venni;  azzal nyugtatja magát, hogy nincs is olyan nagy baj, így aztán megmaradhat saját jóllakottságában és önelégültségében.

De éppen a lelkeknek ez a tompasága, hogy már nem keresik éberen Isten közelségét, és nem fedezik fel a rossz fenyegető hatalmát, a világban éppen ez ad szabad utat a gonosznak."

Jézus szenvedésének talán egyik legszörnyűbb felvonása lehetett, amikor látta a gonosz mai időkben való tombolását

  • látta például a most élő emberek erkölcstelenségét; a szégyenérzet hiányát még Isten gyermekeinek a részéről is, amint a test  bűneire adják magukat; az ártatlanok meggyilkolását és megrontását, és a megtévesztést azok részéről, akik azt állítják, hogy Isten nevében beszélnek

Jézusra rászakad a félelem, gyötrődni, reszketni kezd, már előre vér borítja egész testét

  • Ugyancsak XVI. Benedek pápát idézem: „Jézus félelme sokkal radikálisabb, mint az a félelem, amely minden emberre rátámad, amikor szembe találja magát a halállal. Ebben a félelemben a fény és a sötétség ütközik, sőt élet a halállal - itt dől el az egész emberi történelem drámája.”

Jézus először itt a Gecemáni kertben előbb lélekben, majd nagypénteken valóságosan is éppen azoknak a terhét veszi magára, akiket a gonosz hatalma alatt tart. A gonosz által az emberekre rakott bilincseket akarja széttörni azzal, hogy hagyja magát megbilincseltetni, és keresztre szegezni

Jézus borzalmas gyötrelmek között önmagában éli át az emberi akaratnak az isteni akarattal való szembeszegülését

  • Hogy hogyan is van Jézusban egyszerre jelen az isteni és az emberi akarat, ez több évszázados – egyébként nagy megosztottságot okozó – vitában tisztázódott. És közben nemcsak az tisztázódott, hogy milyen Jézus személye, isteni és emberi természete, hanem az is, hogy milyen az emberi akarat.

Az emberi akarat

  • XVI. Benedek pápa idézi a 7. században élt nagy bizánci teológus, Hitvalló Maximosz gondolatmenetét, amelyet éppen Jézus olajfák hegyi imádságának a megértéséért küszködve dolgozott ki. Ennek a lényege a következő:
    • Az emberi akarat a teremtés óta az isteni akaratra irányul.

Az emberi akarat beteljesedése, nem pedig lerombolása az, ha beleegyezik a rá vonatkozó isteni akaratba.

Az emberi akarat teremtettségénél fogva az Isten akaratával való együttműködésre törekszik, de ez a bűn miatt, a sátánra való hallgatás miatt, a sátán folytonos kísértései miatt szembenállássá változott.

  • Emiatt érzi az ember úgy, hogy Isten akarata veszélyezteti a szabadságát

Az Isten akaratár mondott igenben nem azt a lehetőséget látja, hogy egészen önmagává legyen, hanem szabadságának a fenyegetését, amellyel ezért szembeszáll.

  • "Az Olajfák hegyének drámája - folytatja a pápa - abban áll, hogy Jézus  az ember természetes akaratát ebből a szembenállásból most visszahozza az összhangba, az együttállásba, és ezzel helyreállítja az ember eredeti méltóságát."
    • Jézus átéli minden önfejűségünket, makacsságunkat, szembenállásunkat Istennel

Senki sem szenved szívesen, mindenki irtózik a szenvedéstől, különösen egy olyan borzalmastól, amit Jézusnak kellett átélnie.

Amikor előre látja, hogy mi vár rá, akkor Jézus is azt kéri, "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely!"

  • de hozzá teszi: "mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd."

Ezzel nemcsak a szenvedésre mond igent, hanem egyúttal nemet mond az emberi akarat lázadására is, szembenállására is  az isteni akarattal szemben.

Ezeknek a napoknak a liturgiájában vissza-visszatér Szent Pál mondat, hogy „Jézus kiüresítette magát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.”

  • Ezzel számunkra is irányt mutat, utat mutat: Ki kell, hogy üresítsük mi is magunkat gőgünkből, bűnös emberi akaratunkból

Igent kell mondanunk nekünk is Isten ránk vonatkozó akaratára.

Csak így teljesedhet a mi életünkben is a Jézusra vonatkozó szentpáli kijelentés második fele: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és nevet adott neki, olyan nevet, amely felette van minden névnek”

  • Csak saját lázadó akaratunk feláldozásával, gőgünk felszámolásával juthatunk el a felmagasztaltatásra,
    • így fogunk eljutni a nagypéntektől a húsvétra
    • így fogjuk felismerni azt a nevet, amit Isten adott nekünk
    • így fogjuk felismerni azt a küldetést, amit már oly régóta tartogat számukra.

 

Rendkívüli Szűzanyának szentelődés

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

2013. március 24.

vBevezető a mise elején. Hogyan alakult e mai Szűzanyának szentelődés ideje?

Ø  Gyümölcsoltó Boldogasszony napján szoktuk

Ø  Ennek normális ideje márc. 25.

Ø  Vasárnap jobban ráér mindenki, ezért tettük egy nappal korábbra

Ø  Csakhogy az idén a nagyhét miatt átkerül ez az ünnep április 8-ra, az Irgalmasság Vasárnapja utáni hétfőre

§  ez utólag derült ki számomra is

Ø  De már meghirdettük jó előre, ezért nem változtattunk az időponton

Ø  Vehetjük ezt égi rendezésnek is

§  Amikor a Szűzanyának szenteljük magunkat, abban benne van az is, hogy a Fájdalmas Anyának szenteljük magunkat

·      annak a Szűzanyának, akinek hét tőr járta át a szívét

·      annak a Szűzanyának, aki mély fájdalommal kíséri végig a fiát szenvedésének az útján

·      annak a Szűzanyának, akinek ölébe teszik a keresztről levett Szentfia testét

·      annak a Szűzanyának, aki őrizte a hitet a sötétség idején, sírba tétel napjaiban is

§  Liturgikusan csak a virágvasárnapról lehet ma a mise, amelynek része a passio is

·      A Szűzanya szemével kövessük a passiót ebben a szentmisében

vA Passió után: Amit most hallottunk, az nem egyszeri történelmi esemény csupán, hanem a liturgia révén jelen valóság

Ø  Sőt mi több, úgy tűnik nemcsak a liturgia révén, hanem a jelen történelmi helyzet miatt is

Ø  Elérkezett, nagyon közel van az Egyház keresztre feszítésének az ideje

Ø  Vannak, akik ezt érzékelik. Gondolkodás, elemzés révén, vagy bizonyos üzenetekre való odafigyelés révén

§  Most nem akarok másra hivatkozni, csak a Máriás Papi Mozgalomra, Gobbi atyára, és Schiora, Renato Baronra

·      Schioból nemcsak ez a lelkigyakorlatos könyv maradt ránk, aminek alapján felkészültünk erre a mai szentelésre, hanem hozzáférhetők magyarul is azok az üzenetek, amiket a Szűzanya ott Renato Baronon keresztül adott

Ø  Az előző pápa lemondása és a mostani megválasztása kapcsán is, azt gondolom, sokan érzékelik azt, hogy az egyház számára elérkezett a passionak az órája

§  Sok komoly elemzés is olvasható már arról, hogy mit jelent ez a váltás: az előző pápa lemondása, és az, hogy a most megválasztott pápa milyen irányba kormányozza az egyház hajóját

§  Igazán azok között figyelhető meg jelenleg egy nagy megosztottság, akik komolyabban próbálták a hitüket megélni, és odafigyeltek eddig prófétákra, magánkinyilatkoztatásokra is

§  Hogy van egy új pápa, és hogy az elődei nyomdokába lép-e, vagy egy más irányvonalat képvisel, ez önmagában, gondolkodó embereknek, nem jelent nagy problémát. Minden közszereplő, így a pápa is szükségszerűen ki van téve a kritikának. És ezt önmagában még nem is lehet rossznak mondani.

§ Érdemes ebben a kérdésben (is) sokoldalúan tájékozódni, saját véleményt kialakítani. Nemrég akadtam rá egy honlapra, amely a pápaváltással kapcsolatban is felvet sok érdekes gondolatot. Kritikával olvasandó, de érdemes beleolvasni!

 §  Szeretném itt felhívni egy nagy veszélyre a figyelmet, amely egyszerre érzékelhetővé vált: ez pedig a fanatizmus

·      Látnunk kell, hogy a fanatizmus sajnos jelen van nemcsak a mohamedánok, és más vallások képviselői között, hanem bizony közöttünk, keresztények között is, katolikusok között is, és speciálisan azok között is, akik nagyon komolyan igyekeznek venni a hitüket.

·      A fanatizmus azonban nagyon veszélyes, mert bizony gyilkosságokba, üldözésekbe is torkollhat

¨    Nem is kell példákért nagyon messzire mennünk, elég Szent Pálra, a korábbi Saulra gondolni

¨    Vagy elég a reformációt követő nagy hitvitákra és vallásháborúkra gondolni, amelyek megosztották egész Európát

§  Az látszik, hogy a nagy megosztó jelen van most is az egyházban, és a keresztények között

·      Hogy ez személyekhez hogyan köthető, az egy más kérdés

¨    legyenek ezek a személyek bizonyos próféták, vagy maga a pápa

Ø  a pápát antikrisztusnak, vagy az ő csatlósának nevezni, kétségkívül elég kockázatos, és megkérdőjelezhető

¨    de ha a pokol kapui megtámadják az egyházat és uralmat akarnak venni rajta, akkor ez a támadás biztos, hogy a pápa személyével is kapcsolatos

§  Ha a gonosz odáig merészkedne, hogy felül a pápai trónra is, azt csak úgy teheti, hogy, legalábbis eleinte, sokakat megtéveszt, hiszen ő a nagy csaló. Nem adhat mást, mint ami a lényege.

¨    A pokol támadásának, megtévesztésének sokan áldozatul kell, hogy essenek még a választottak közül is. Abban az órában az apostolok többsége is szétszaladt, kevesen maradtak Mesterükhöz hűségesek.

¨    De Isten irgalmas, azokat is visszavárja, akik megtévedtek, elestek, de belátják tévedésüket és bocsánatot kérnek.

§  Visszatérve a fanatizmus nagyon is  jelenlévő kísértésére, vigyázzunk – ez már az első keresztény századok üldözéseiben tisztázódott – a hitért meghalni lehet, de ölni nem szabad

¨    Nem árt azt is tudatosítani, hogy nemcsak fegyverekkel lehet ölni, hanem indulatokkal, hamis ítélkezésekkel is.

§  Jézus nem önmagában az ítélkezést tiltja, hanem a megalapozatlan, helytelen ítélkezést. Ő maga igaz ítélethozatalra biztat: Jn 7,24 - "Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!" Igaz és igazságos ítélet nélkül képtelenek vagyunk tájékozódni. Enélkül csak összezavarodhatunk. A tájékozódási képességünkre egy ilyen zavaros korban, mint a mai, különösen szükségünk van.

§  Még arra is érdemes odafigyelni, hogy imádsággal is lehet ölni, a saját álláspontunk imádságban való türelmetlen képviseletével, hangoztatásával is

vEzektől a veszélyektől, a nagy elesésektől és kétségbeesésektől csak a Szűzanyának való odaszenelődés képes megóvni minket.

Ø  Nekünk most, különösen a nagyhéten és az elkövetkező időkben a legfontosabb feladatunk, hogy egyesüljünk a Szenvedő Jézussal, aki itt szenved a keresztre feszítést éppen átélő egyházával, egyházában

§  Ne hagyjuk, hogy kiráncigáljanak minket ebből a Jézussal, Máriával és a Szentháromság személyeivel való egyesülésünkből!

·      sem világi tennivalóink

·      sem az eddig érintett kérdések taglalásába való túlzott belemerülés

Ø  Nekem ezt a Jézussal való azonosulást ezekben a napokban nagyon segíti XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézusról szóló könyve, amelyből éppen ezeket a passio részeket elmélkedem

§  Különösen megérintett egy téma, aminek magamban ezt a címet adtam, amit külön érdemes lenne kidolgozni: az áruló, az öngyilkos, a hős és a vértanú

·      az egyiket Júdás alakja testesíti meg, a másikét Péter

·      Júdás elárulta Jézust, de belátta tettének súlyosságát, és visszaadta a pénzt, ám kétségbeesett, ezért öngyilkos lett

·      Péter hősködött, előbb szóban, majd kardjával is vagdalkozott, és néhány óra múlva megtagadta mesterét

¨    De hamarosan keserves sírásra fakad, megbánta tettét, és a szenvedő Jézus, majd a feltámadott Jézus megbocsátott neki

¨    Idézem XVI. Benedek pápát:

Ø  "Péternek meg kellett tanulnia, hogy a vértanúság nem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme. Búcsút kell vennie saját tetteinek heroizmusától, és meg kell tanulnia a tanítvány alázatát. A vágy, hogy jól odavágjon, a hősiesség végül tagadáshoz vezet... Meg kell tanulnia kivárni az ő óráját; meg kell tanulnia a várakozást, a továbblépést. Meg kell tanulnia Jézus követésének az útját, hogy majd ha eljött az óra, oda vezethessék, ahová nem akart (Jn 21,18), és megkapja a vértanúság kegyelmét... Istennek ne írja elő, mit tegyen: tanulja meg elfogadni, ahogy ő megmutatja magát. Ne magától akarjon Istenhez fellendülni, hanem engedje, hogy alázatos szolgálatban lassanként valóban Isten képmásává formálódjon." (A Názáreti Jézus, 2. köt. 62. old.)

Ø  Nagyon mély szavak ezek, mindenkinek személyesen, magára vonatkoztatva kell átelmélkednie

§  "a vértanúság sem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme."

§  nem a mi heroikus tetteink, fogadkozásaink, vagdalkozásaink számítanak, hanem hogy alázatos tanítványok maradjunk

§  Ne írjuk elő Istennek, hogy mit tegyen, hogyan cselekedjen, hanem figyeljünk csendes várakozásban, hogy Isten hogyan mutatja meg magát azokban az eseményekben, amelyeknek részesei vagyunk, és amelyeknek részese az egyház.

Ø  Annyi Jézuskép annyi Jézusábrázolás van. Egyik szebb, mint a másik.

§  Hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, hogy vajon melyik a hiteles?

§  Passio történetből is négy van.

·      Nem az a lényeg, hogy melyik a hiteles.

§  Mindnyájunknak megvan a személyes istenképe és passiója is.

§  Ha részt veszünk nemcsak a magunk, hanem mások passiójában is, fontos, hogy ne katonaként, ne pribékként, ne csúfolódóként vegyünk részt, hanem Veronikaként, Cirenei Simonként, Máriaként!

Ø  A Szűzanya, a neki való odaszentelődésünk révén, arra tanít meg, hogy mi is végigjárjuk a magunk keresztútját, és egyben a többiekét is.

§  És közben ne legyünk se Júdások, se keresztény társainkat üldöző Saulok, se hősködő Péterek

§  Ne írjuk elő Istennek, hogy hogyan cselekedjen sem a pápával, sem egyházával, sem prófétáival kapcsolatban, hanem csendes Őrá figyelésben várjuk ki, hogy Ő hogyan cselekszik, és milyen cselekvést vár tőlünk.

·      Ez most a legfőbb feladatunk!

§  Ha ezt megtesszük, ebben a felajánlásban, csendes azonosulásban, Istenre figyelésben kitartunk, akkor közben megtisztít minket bűneinktől, szenvedélyes ragaszkodásainktól, ítélkezéseinktől, türelmetlenségeinktől, fanatizmusunktól, és talán megkönyörül rajtunk, hogy a nagy próbatételeket is kiálljuk, hogy hozzá mindvégig hűségesek maradjunk, ahogyan a Szűzanya, akinek most oda akarjuk szentelni magunkat.

Jelen, múlt, jövő

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Elmélkedés Nagyböjt 5. vasárnapjára (C év)
  •  Jelen, múlt, jövő állandó feszültségében él az ember

    •  Van, akit állandóan a múltja tart rabságban

      •  Vagy a múltja miatt bánkódik, az nem hagyja nyugton

        •  azért, mert nem vitte igazán Isten elé múltját

      •  Van, aki a jelen elviselhetetlensége miatt a múlt szép emlékeibe menekül

    •  Van, aki szüntelenül a jövőben él

      •  majd holnap, majd ha ez meg az megvalósul akkor... így meg úgy lesz

      •  vagy a jövőtől való félelem bénítja

    •  A jelen az, ami egyedül rendelkezésünkre áll, ami a miénk

      •  A jelenben találkozhatunk Istennel, és embertársainkkal

      •  A jelen áll rendelkezésre, hogy szeressük őket

      •  A jelenben kell hasznosítani a múlt élményeit, tapasztalatait

      •  Ugyanakkor a jelen feladata a jövő tervezése is

      •  És az is feladat, hogy a jövőnket úgy tervezzük, hogy ne csak a rosszat igyekezzünk elkerülni, és a jót választani, hanem az is, hogy a sok jó lehetőség között ne tévedjünk el, hanem a mindig a számunkra legjobbat válasszuk

  •  A mai olvasmányok e három idősík kezelésében nyújtanak fontos segítséget

    •  "Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek!"

      •  Nincs helye a múltban való túlzott időzésnek

      •  Nem tarthat rabságában a múlt

        •  Különösen veszélyes lehet a múlt, ha sok negatív élménye van az embernek

      •  De ugyanakkor a múlt tanulságait le kell vonni

        •  Jézus azt mondja a házasságtörésen ért asszonynak:

          •  ,,Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!''

          •  Ne folytasd úgy, ahogy a múltban tetted, mert rajta veszíthetsz

          •  Most megmentettelek vádlóid kezéből, de nem folytathatod így tovább, mert különben én sem tudok segíteni rajtad

          •  Három fontos lépésre van szüksége ennek az asszonynak

            •  felismerni, hogy eddig rossz úton jártam

            •  elhatározni, hogy ezt nem fogom tovább cselekedni

              •  kerülöm még a bűnalkalmakat is

            •  és ellene mondani a kísértésnek, a mögötte lévő kísértőnek

        •  Ha tehát valami rossz volt a múltamban, és ezt megbántam, elhatárolódtam tőle, ahogyan a bűnös nő esetében ezt elmondtuk, és Isten elé vittem, akkor bízzam az ő irgalmában, hogy megbocsátott nekem, nem kell tovább a régi terheket cipelnem

      •  A múltból erőt is lehet meríteni

        •  A múltbeli jó tapasztalatok, élmények, Istennel való találkozások segítenek a jelenben, és bizalmat adnak a jövő számára is

    •  "Nézzétek: én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van, nem látjátok? "

      •  A pillanatnyilag reménytelennek tűnő jelen helyzetből van kiút, ha Istenre tekintünk

        •  "Valóban, utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban."

        •  "vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak népemnek, az én kiválasztottamnak."

        •  "A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.''

    •  Ha a múltban már megtapasztaltuk Isten segítségét, akkor ez segít a jelen nehéz helyzetben is

      •  Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk

      •  Ha ezt megtette a múltban, megteszi most is, és a jövőben is

        •  Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.

        •  Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket

      •  Most sok vonatkozásban az ültetés, a vetés ideje van itt, de elérkezik az aratás, a szüret ideje is

        •  akkor majd nagyobb lesz az öröm

    •  Pál apostol megismerte Jézust, ez az ismeret, ez a vele való találkozás nagyon fontos esemény volt a múltjában

      •  Erre rátette egész életét. Ez meghatározta egész további sorsát, mind a jelen pillanatig, amikor ezeket leírja

        •  "Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. "

    •  De tudja azt is, hogy ez a múltbéli Jézussal való találkozás nemcsak egyszeri esemény volt, hanem folyatódik a jelenben és a jövőben is. Folytatódnia is kell. De még vannak ezzel kapcsolatban a jövőben is feladatok.

      •  "Nem mintha már elértem volna, vagy már a célban lennék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is megragadott engem."

    •  Az apostol tudja, hogy a múlt gát is lehet, ha csak nosztalgiázik az ember, vagy ahhoz köti magát, hogy a jövőben is csak úgy lehet.

      •  Isten irgalmában eltörli bűneimet, ha azokat eléje vittem, azok nincsenek többé

      •  És a jóban is túlszárnyalja önmagát

        •  Isten mindig az új lehetőségek Istene. Még annál is többet tud adni, amit a múltban adott. Ezért fontos, hogy ne kössük meg a kezét és magunkat kicsinyhitűségünkkel, szűk látókörünkkel.

          •  "elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban."

  •  Nagyon hangsúlyos a mai ember számára az a most hallott evangéliumi jelenet, mert nagyon sokakat érint

    •  Nagyon sokan élnek áldatlan állapotban, házasságtörésben, rendezetlen kapcsolatokban

      •  Házasságtörés az is, ha az ember elhagyja házastársát

      •  Isten előtt rendezetlen kapcsolat

        •  a rendszeres ismétlődő szexuális kapcsolat

        •  a házasságkötés nélküli együtt élés

        •  a házasságtörés

        •  a válás

    •  Sokat változott a világ Jézus kora óta

      •  Akkor a házasságtörő asszonyt megkövezték, ma megtapsolják

        •  ez egy igazi, emancipált nő

      •  Az alapmentalitás veszélyesen megváltozott

        •  ma már a gyerekek is úgy nőnek fel, hogy mindenki mindenkivel elmegy, együtt él, mert majd minden gyereknek van 2-3 apukája és anyukája

        •  Hol van már az, hogy nászéjszaka...

    •  Rengeteg ember azzal magyarázza rendezetlen emberi kapcsolatait, hogy Isten annyira irgalmas

      •  amit én folytatok, ahogy élek, az nem is bűn

      •  és egyébkéni is mindenki ezt csinálja

    •  Valaki mesélte, hogy olyan férfival volt kapcsolata, aki házas ember volt, gyermekei voltak

      •  sokáig tartott ez a kapcsolat, megpróbálták, de nem tudtak igazán szakítani

      •  mígnem azt kapta máson keresztül - és ezt Isten üzenetének fogta fel - hogy ha így folytatjátok, elkárhoztok

        •  ez adott neki erőt a végleges szakításra

    •  Összefutottam nemrég valakivel, akit korábban eskettem, és aki előtte rendezetlen kapcsolatban élt

      •  Azt mondta oly nagy öröm számára az esküvő óta ebben az Isten előtt is elrendezett kapcsolatban élni

      •  Az mondta, legszívesebben a nyakamba borulna, hogy így fejezze ki háláját

    •  Utunk a pokol és a mennyország közti keskeny ösvényen vezet

    •  Ma sincs megengedve az áldatlan, rendezetlen kapcsolat

      •  Ahhoz, hogy az ember változtasson ezen, bátorság kell, segítség kell

        •  de ha őszintén Istenhez fordul, mindezt megkaphatja

      •  Isten irgalmas, nem ítéli el ezt az asszonyt, megbocsát neki

        •  de nem bátorítja, hogy csak így tovább, hanem azt mondja neki, menj, de többé ne vétkezzél

      •  Ha van bátorsága az embernek ahhoz, hogy abbahagyja, lezárja, akkor bízzon az Úrban, hogy leveszi a terhet róla, bízzon abban, hogy van újrakezdés