6. Hitben járás

Beküldve: Lelki gyakorlatok

Ennek a lelkigyakorlatnak a fő célja, hogy hozzá segítsen minket szüntelenül a Szentháromság jelenlétében élni, növekedni és megerősödni, annyira, hogy semmiféle nehézség ne tudjon az Ő jelenlétükből kimozdítani minket. Eddig a Szentháromság személyeiről volt szó. Velük kell közösségben élnünk. Hogyan tehetjük ezt? Most rátérünk az eszközökre, amelyek közelebb segítenek minket ehhez a célunkhoz.

Ezeknek az eszközöknek a sorában első a hit. A hit, a hívés az ember legfontosabb képessége, az emberi pszichikum funkciója, amely által az ember valóságosnak tartja, a valóságba állítja mindazt, amit elhisz. Amit hiszünk, csak az létezik számunkra. Amit nem hiszünk az csak részlegesen, gyengébben, halványabban létezik.

Miket hiszünk, ennek révén miket tartunk valóságosnak? Tapasztalatainkat valóságosnak szoktuk tartani. A tapasztalatainkat és az általuk kialakult képeket is valóság(os)nak tartjuk. De hinni nemcsak olyat lehet, amit tapasztalunk. Pál apostol szerint „a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk (nem tapasztalunk)” (Zsid 11,1)

Jézus azt mondja, hogy „aki hisz, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16) A hit nem vallási, nem személyes magánügy, olyan fontos, mint a vérkeringés, mert ha nincs, elhalnak a sejtek. De egyáltalán nem mindegy, hogy mit hisz az ember, és hogyan működteti hívőképességét. Akik el akarják az emberrel hitetni, hogy a hit nem fontos, a hit magánügy, azok ezt hatalmi célokból teszik. Nagyon jól tudják, hogy a hite által vezethető, irányítható, manipulálható az ember. El lehet hitetni vele például, hogy a másik ember, vagy a másik nép ellenség. És máris elkezdik pusztítani egymást.

A hitnek irányító szerepe van. Mindenkit hite irányít, az, amiket hisz, és ahogyan hisz. A hiten keresztül zajlik minden az életben. Mindenki a hite (hittartalma) szerint működik. Lényeges kérdés tehát, hogy mit hisz az ember, és kinek? Van, akinek a hite révén csak ez a földi élet létezik. Van, akinek van túlvilág, de ez a túlvilág is többféle lehet. Más a mohamedán paradicsom, és más a keresztény paradicsom, és más a hindu paradicsom, a Nirvána. És van, akinek a túlvilágban hívők között csak a paradicsom létezik, a pokol egyáltalán nem. Vagy ha létezik is, üres, sincs benne senki.

A válasz a mit higgyen az ember, kérdésre: Az igazat kell hinnünk! De honnan tudhatjuk, hogy igaz egy állítás, vagy hamis? Ez részben logikai kérdés. Hogyan működik a logikám, igazság-megkülönböztető képességem. Vannak, akik nem tudnak logikusan gondolkodni, mindenben mások után mennek. De ha mások után megy is az ember, nem mindegy ki után. Érdemes annak a szavahihetőségéről is meggyőződni, aki mond, állít valamit. „Tudom, kinek hittem és biztos vagyok benne, hogy elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.” – mondja Pál apostol (2 Tim, 1,12). Istennek érdemes egyedül hinni, mert mindent tudó, mert a hatalma végtelen, mindent végbe tud vinni, mert nem akar becsapni, mert a javamat akarja, az üdvösségemet akarja, minden ember üdvösségét akarja.

Az ember értelmével választja ki, hogy mit higgyen. Azután az akaratával magáévá teszi, igazságként kezeli, és ezáltal a valóságba állítja (Vö: Pogány Csaba a hitről való sorozata a Világ Magyarsága 2013 július-szeptemberi számaiban)

Honnét meríthetjük a legtisztább formában az igazságokat? Isten szavából, amely a Szentírásban olvasható, vagy Istennek személyesen hozzánk intézett szavaink keresztül jut el hozzánk.

Hogyan hat Isten szava?Az Isten szava eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.” (Zsid 4,12) Engednünk kell, hogy a szívünkbe hatoljon, hogy átjárja bensőnket, és átalakítsa egész lényünket. Az Ige az értelmünkre hat, és valami kapu megnyílik bennünk, bizonyos mozdulások történnek. Például valami megérint, ennek nyomán vágy támad bennünk. Akkor működünk helyesen, ha ezután elhatározásokat hozunk, és azokat végre is hajtjuk. Ha megszületett az elhatározás bennünk, beszélgessünk a Szentháromság személyeivel, vagy a szentekkel, szentírási szereplőkkel, hogy segítsenek végbevinnünk az elhatározást! Ezek a mozdulások egészen magukkal is ragadhatnak minket. De fontos, hogy cselekedetté váljanak, tegyünk, mondjuk valamit annak nyomán, ami megérintett minket. A legfontosabb célja szavainknak és cselekedeteinknek, hogy mi magunk és mások is elinduljunk az üdvösség úján és azon előre haladjunk Istenhez közelebb kerüljünk. Isten szavai hogyan hatnak képességeinkre;

Mielőtt elfogad az ember valamit, mielőtt igaznak hiszi, és ezáltal a valóságba állítja, előbb alaposan meg kell vizsgálni. Miért van erre szükség? Mert egyre erősebb a megtévesztés, egyre erősebb a hangzavar körülöttünk. Hogyan végezheti az ember jól a megkülönböztetést? Erről külön fejezet lesz. Itt csak annyit mondunk, hogy egyedül nehéz, lehetőleg másokkal egységben kell ezt végezni. Hitvalló módon élni;

A bizalom nagyon fontos a hitben, Szentháromsággal való kapcsolatunkban. A bizalom ráhagyatkozás. A bizalom az ellenállás, a védekezés feladása, a bizalmatlanság legyőzése. A bizalom által átadja magát az ember annak az igazságnak, amivel találkozik. Átadja magát az ember Istennek, mert Ő az Igazság. Ennek nyomán egy biztonságot él át az ember: erő tölti el testünket, lelkünket, amely ránk ereszkedik, mint egy jótékony felhő. Istenre teljes odaadással ráhagyatkozhatunk. Ha megmaradunk ebben a ráhagyatkozásban, ha Istenben maradunk és Ő mibennünk, akkor tartósan biztonságban érezhetjük magunkat, és lesz testi-lelki erőnk feladataink végrehajtására. Bizalom;

A gonosz igyekszik eltéríteni az igazságtól. Hogyan teszi ezt? A kételkedés által. Addig helye van a kételkedésnek, a bizalmatlanságnak, amíg az ember meg nem győződött arról, hogy igaz, vagy hamis dologról van-e szó, hogy egy igaz emberrel, vagy egy gazemberrel állunk-e szemben. Amíg ezekre a kérdésekre nem talál az ember megnyugtató választ, addig kötelező a bizalmatlanság és a kételkedés. Ha azonban megfelelő bizonyosságra jutottunk, el kell vetnünk a kételkedést, mert a kételkedés bizalmatlanságot szül. A bizalmatlanság pedig elbizonytalanítja az embert, és elválasztja Istentől. A bizalom hitet szül, amely által rábízzuk magunkat egy igazságra, engedjük, hogy az működjön bennünk. Kételkedés, bizalmatlanság leküzdése;

Egy fontos igazság, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik. Kérnünk kell, hogy igazán szerethessük Istent. Ha elfogadjuk azt, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik, akkor tudunk bízni, akkor tudunk ráhagyatkozni mindenben Istenre. Ezáltal kibontakozik bennünk az Ő üdvözítő terve. Teljes Istenre hagyatkozás;

Az alázatban gyökerező hit stabilitást ad. Aki erre eljutott, azt nem lehet könnyen eltántorítani meggyőződésétől. A hit az alázatban gyökerezik. Hogyan? Az alázat az igazságban való járás, Isten útján való járás, járni akarás, Isten akarata megtevésének, teljesítésének a készsége. Az alázat az a tudat, hogy nem rajtam múlnak a dolgok, hanem Istenen. Nem úgy jó, ahogy én akarom, vagy gőgös embertársaim akarják, még kevésbé, ahogyan a sátán akarja, hanem ahogyan Isten. Tudom, hogy az Ő akarata a jó nekem, és mindenkinek. Éppen ezért alá akarom magam rendelni Istennek. A hit másik gyökere az istenfélelem, amely szorosan társul az alázathoz. Az istenfélelem azt jelenti, hogy félek attól, hogy letérek Isten útjáról, hogy megbántom Istent, hogy szomorúságot okozok Neki, hogy magamra hívom az ő haragját. A hitben járás;

A hit olyan, mint egy pajzs, amely megvéd a gonosz támadásaival szemben. Fegyver is a gonosz lelkek ellen, mert ők nem ismerik a hitben járást. A hithez vezető utat se ismerik. Azt tudják csak, hogy ha valaki hitben jár, azt meg kell zavarni, hogy kibillenjen biztonságából. 6. Hitben járás;

Aki hiszi, hogy szüntelenül a Szentháromság jelenlétében él és cselekszik, az elnyerte a hitben járás ajándékát. Ez az Isten jelenlétével való átitatódás bizonyossága. Ez látszólag sötétben járás, mert a világban más látszik. Valójában világosságban járás, mert az ilyen ember túl tud lépni a látszatokon, a megtévesztéseken. Ez nagy kegyelem. De ugyanakkor gyakorlás eredménye. A hitben járás ajándéka;

Ha valamit igazságnak ismert fel az ember, elhitte, és ezáltal a valóságba állította, akkor ahhoz az igazsághoz állhatatosan ragaszkodni is kell, hűnek kell lennünk hozzá, buzgón tevékenykednünk kell annak érvényre juttatásán. Az igazság csak a mesében győz magától, a valóságban győzelemre kell vinnünk. Istené ebben és az ő angyalaié a főszerep. De nekünk együtt kell velük működnünk. Hűség, igazsághoz való ragaszkodás;

Hitvalló módon kell élnünk. Ha megkérdeznek hitünkről, meg kell vallanunk. Hitünket nem tagadhatjuk meg. Hitünkért meghalhatunk, de másokat nem üldözhetünk hitük miatt. Főképpen nem hittestvéreinket. Ugyanakkor érvényes az Úrnak az a szava is, hogy nem kell gyöngyeinket a sertések elé dobni. Nem azokra vonatkozik a hitvallás kötelezettsége, akik el akarnak taposni minket. Megtagadni ő előttük se szabad hitünket. Bizonytalankodó embertársaink számára fontos, hogy megvalljuk hitünket. A vértanúk bátorsága sok ilyen hitükben bizonytalan embernek jelentett világosságot. Mert a bátor hitvallás így hat: ha ez az ember a hitéért vállalja a halált is, akkor abban lehet valami. Akkor én is hiszek, erre a hitre ráteszem én is az életemet. A hitvallók, a hitvalló vértanúk hősiessége, halát megvető bátorsága sokszor okozta az üldözők megtérését is. A hitvalló életet Isten megjutalmazza. Mik a legfontosabb megvallani valók napjainkban? A Szentháromságba vetett hit, a Szűzanya, a szentek, az angyalok szerepébe vetett hit, a feltámadás és az örök élet hite. Hitvalló módon élni;