Elsőszombati szentmise a Szent Anna Réten 2016. április

Beküldve: Szent Anna-rét

Kik azok, akikben a húsvéti hit először megszületett?

  • Az első a Szűzanya volt
    • Ő a sírbatételtől hitt abban, hogy Szent Fia fel fog támadni a halálból.

A hagyomány szerint a Mennyei Atya az Ő kedvéért rövidítette meg a napokat, és támasztotta fel Jézust nem három nap múlva, hanem harmadnapra. Ezt órában is számolhatjuk: 72 óra helyett, kb. 40 óra múlva. Tehát majdnem megfelezve a 3 napot.

  • Utána következtek Mária Magdolna és az asszonyok
  • Majd az emmauszi tanítványok és mások
  • És csak a végén kullogtak valahol az apostolok
    • A mai evangéliumban egyenesen azt olvassuk, hogy Jézus szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket.

Elmagyarázta nekik immár húsvét után is, hogy az írásokban és a prófétáknál mindez meg volt írva, hogy ezeknek így kell történnie.

Az apostolok nehezebben mozdulnak, de azután, hogy meggyőződtek, felálltak gyávaságukból, levetkezték hitetlenségüket, legyőzték félelmeiket és befogadták a Szentlelket, már kiállnak bátran. Nem engednek a fenyegetőzéseknek. És a mai olvasmányban, amit hallottuk, már eltűnt belőlük az emberektől való félelem, és ezt mondják az őket számon kérő Főtanács előtt: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre.”

Hogyan alkalmazhatók mindezek a mai helyzetre, a mi helyzetünkre?

  • Az egyház ma üldöztetésének, szétverésének, keresztre feszítésének az óráit éli.
    • Azt gondolom, ezt nem kell részletezni.
    • Akinek van szeme, az látja, akinek van füle, az hallja.

Papok, püspökök, bíborosok miért nem akarják ezt látni, miért nem adják jelét annak, hogy bizonyos dolgok nagyon nincsenek rendben?

  • mert hitük megfogyatkozott,

mert nem lett bennük személyes hit az, amit a teológián tanultak,

mert nem ellenőrizték a teológián tanultakat,

mert féltik pozícióikat,

mert jobban félnek az emberektől, mint Istentől,

mert bűneik, megalkuvásaik miatt nem mernek szembenézni a valósággal,

mert nincs meg a bátorságuk,

mert túl vannak terhelve, nincs idejük arra, hogy igazán utána járjanak annak, ami az egyházban ma zajlik.

mert – sajnos ezt sem lehet kizárni - Júdás módjára fontosabbak nekik saját előnyeik, és ezekért hajlandók akár el is árulni saját Mesterüket

Miért nem látják az egyházi illetékesek Magyarország igazi engesztelő hivatását? Miért nem akarnak ennek a helynek itt a szerepében hinni? Miért nem akarják, az itt megépítendő kápolnára való felhívások isteni eredetét elhinni?

  • Erre is ugyanezt válaszolhatjuk: a most felsorolt okok miatt.

De mielőtt vádolnánk őket, és a bírói székbe ülnénk, azért előbb nézzünk magunkba, hogy mi hogyan is vagyunk ezekkel!

A hívek nagy többsége miért nem látja azt, ami ma az egyházban zajlik?

  • mert mennek papjaik, püspökeik, elöljáróik után. Ez önmagában nem lenne baj, de vakul

mert hagyják befolyásolni magukat (a világi és egyházi) médiától

mert nem tettek szert sohasem önálló, személyes hitre,

mert nem hisznek a sátáni erők sötét megtévesztő erejében,

mert csak annyit jegyeztek meg, hogy a hitben fontos az engedelmesség, de azt már nem, hogy ugyanolyan fontos az éberség és a megkülönböztetés is, 

mert odáig már nem jutottak el, hogy Istennek tartozunk elsősorban engedelmességgel, embereknek csak annyiban, amennyiben meggyőződtünk róla, hogy ők is Istennek engedelmeskednek, az Egyház 2000 éves hitének.

Hogy mi is tisztán lássunk, le kell számolni magunkban a bűnökkel: kényelemszeretetünkkel, érzékiségünkkel, gyávaságunkkal, a hit területén való vétkes tudatlanságunkal, az emberekre való tekingetésünkel, félelmeinkkel, sorolhatnánk tovább... És soroljuk is tovább magunkban, nézzünk szembe ezekkel, küzdjünk meg a mögöttük álló kísértő, bennünket gúzsba kötő démoni erőkkel elutasítva őket magunktól: apage satanas, távozz tőlem sátátn.

Hogy mi is tisztán lássunk, és bátran cselekedjünk ahhoz bizony bennünk is szükség van az összes nélkülözhetetlen erény meglétére, és magos fokára, az érett, felnőtt hitre, az alázatra, a megkülönböztetésre, a tisztánlátásra, a bátorságra… Van mindnyájunknak min dolgoznunk!

És ha látjuk másokban, egyházi vezetőinkben is a bűnöket, és ezeknek az erényeknek a hiányát, akkor ezt nem a fejükre kell olvasnunk, hanem valahogy úgy kell cselekednünk, ahogyan az asszonyok cselekedtek húsvét után, és azok, akik már húsvéti hitre jutottak.

Hogyan viszonyultak az asszonyok: a Szűzanya, Mária Magdolna, meg a többiek a hitetlenkedő apostolokhoz?

  • Egyszerűen elmondták nekik, amit láttak és tapasztaltak.
    • Mi elmondtuk már?

Azután türelmesen várakoztak.

És minden bizonnyal imádkoztak értük, hogy lássanak már végre tisztán, szedjék már végre össze magukat, álljanak már végre talpra – hiszen ők lennének mégis csak az apostolok...