Út az ezoterikus közösségtől Regőczi atyáig és a Kútvölgyi kápolnáig

Beküldve: Szent Anna-rét

2017. április 20-án a Háló Közösségi és Kulturális Központban volt egy hasonló című beszélgetés, amely remélhetőleg hamarosan felkerül a halo.hu oldalra. Ennek a beszélgetésnek a fő mondanivalóját jól kifejezi az alábbi írás, amelyet érdekes módon éppen azon az estén küldött el a szerző szerkesztőségünkbe.



Bevezető helyett: Budapest, Rákóczi út, "tisztán-látók" kisközössége

Akkortájt, kedves (első) feleségem, Réka gyógyíthatatlan betegsége miatt - kereső, és megtéregető hitünk mellett - többek között ezoterikus korszakunkban jártunk. László "tisztán-látó testvérünkön" keresztül, az egyik alkalommal azt a fölszólítást kaptuk, hogy: "Budán fel kell kutatnunk egy kutat, vagy forrást, mert abból kegyelmi özön árad." Nosza, el is indultunk. Mária remetén kezdtük a tudakozást; - Merre van köztéri kút, vagy forrás? Mivel ott semmit sem találtunk, az Ördög árok környékén folytattuk a kutakodást, de annyira szemetes környék volt, - a nevéről nem is beszélve, - hogy a családi megmozdulásainkat lezártam mondván: "Nincs mit tennünk, várnunk kell arra, hogy többet megtudunk a keresett kegyelemforrásról".


 1. Budapest, Népliget, Vajdahunyad vár, Jáki kápolna

 Már nem is tudom, hogyan is kezdődött. Talán a Jáki kápolnánál. Igen, ott találkozhattam először Regőczi István atyával. Mintha, minden hónap 23-án, Páter Pió misét mondott volna ott. Sokan voltunk, a buzgóság és áhítat még engem is magával ragadott. István atyától  akkor és ott hallottam először a: "drága-jó-kedves-testvérek" megszólítását, és a jellegzetes, kissé éneklő hanghordozású szentbeszédét. Bizony, meg kellett szoknom személyét, és a "stílusát". Nálam, időbe tellett az a felismerés, hogy a látszólag egyszerűnek tűnő fejtegetések és témák, a hasonló szófordulatok és szónoki "fogások"; tulajdonképen mesterien felépített, - akár a világegyház naprakész eseményeit is közreadó - remekművek.  Regőczi atya szentbeszédei, látszólag ugyan arról szóltak; - életéről, fiatalkori eseményekről,  börtönélményeiről, - de ezek kapcsán gyermekien tisztaságos és mélységes Isten- és Mária szeretetéről vallott. Később, volt szerencsém megtapasztalni, hogy "Isten Vándorának" élete mindig és mindenütt egyébről sem szólt és szól, mint virágzó hitéről, Jézus akaratának felkutatásából, annak (segítőivel történő) megvalósításáról.
Mivel István atyának szokása volt, hogy szentmise végén hirdette (reklámozta) saját "külön-bejáratú" kápolnájának az eseményeit, nyilván itt hallhattunk arról, hogy Budán létezik a Kútvölgyi kápolna.

 2. Budapest, I. kerület, Kútvölgyi kápolna

 Könnyű volt megjegyezni: Moszkva tér, főposta épülete mögötti buszvégállomás, 128-as járat, végállomásnál leszállni.( Ma is ugyanez a megközelítés lehetősége.) Első kirándulásunkkor, közvetlen a buszmegálló mellett aranyos, széldeszkákkal borított kápolnácskát találtunk. Hamarosan elfogadott, sőt befogadott kápolnalátogatókká váltunk.
Regőczi atya nem sokat teketóriázott, hanem azonnal "lekáderezett" bennünket, nyilván "feltérképezvén" mihez értünk, együtt mivel szolgálhatnánk a közös szent ügyet. Látva, hogy kis Polskiival vagyunk, azon nyomban, mosolyogva és kedvesen, már meg is kért bennünket arra, hogy vinnénk le a közeli kórházba, mert ott betegeket látogat. Mire a domboldalon legurultunk, már mindent tudott rólunk. Nagyon megörült, hogy fával foglalkozom. (Fakápolnához jár egy faműves - gondolhatta joggal.) Éppen azon töprengett, hogy valamiféleképpen bővíteni kellene a kápolnát, legalább egy gyóntatószék erejéig, hogy ne kelljen a hívőknek a sarokban állva gyónniuk. István atyának az volt az ötlete, hogy vágjam ki a kápolna bal hátsó falát, és a kerítés felé terjesszük ki a kápolnát. Mivel a kápolnafal és a terméskőfal közötti szabad tér amúgy is hullámlemezzel be volt födve, külső szemlélődő elöl rejtve marad az, hogy: - mi is történik a rejtekben

 A mindenkori elérhetőség miatt István atyától kulcsot, a munkálatokhoz pedig szabad kezet kaptam. Ekkor és így lettem órákra, napokra "társtulajdonosa" a Kútvölgyi kápolnának.

 A kibővítés oly jól sikerült, hogy a kántor és orgonácskája számára ugyan ez a "műveletet" a Szentély közelében is meg kellett ismételjem. Testvéreimmel együtt örültem annak, hogy a kicsiny "szobácska" csatlakoztatását a benső szent-térhez boltívesen oldottam meg.
 Akkor még, lelki műveletlenségem okán, egészen természetesnek vettem az Oltáriszentség társaságában kettesben eltöltött napokat, órákat, és boldogan nyugtáztam a meghittség, és a"mély-megnyugvásos szeretetsugárzás" még soha nem tapasztalt fizikai, lelki és szellemi hangulatát, létegység-érzetét...

 (Most, utólag kérdezem meg magamtól; -  Vajon, a Kútvölgyi kápolna lenne az a korábban, még a "tisztán-látóknál" megemlített és hajdanán a természetben keresett nagy kegyelemi forrás?)

 Mivel a hatóságok szemet hunytak az illegális terjeszkedésünk felett - mert semmi kétség afelől, hogy pontosan tudtak a templomhajó oldalának "megfúrásáról" - néhány hónap után, megkezdtük az újabb "lopkodó hadműveletet"; a kápolna tornácának a beépítését. (Legalább + 10-13 m2 jelentett ez is!) Ezt a nagy munkát azonban már asztalos társammal, Gyuraskó Péterrel együtt, az ő szakmai irányításával végeztük. Ekkorra már, a "társtulajdonosi státuszom képzete" - legnagyobb sajnálatomra - átalakult: egyszerű kulcsáros és szervező szerepkörré...

 3. Kérdés Szűzanyához

 Regőczi atyával, pillanatok alatt barátságot kötöttünk. Helyesebben, Réka feleségemmel együtt, Ő fogadott barátaivá sőt mi több, munkatársaivá bennünket. Regőczi atya talán legnagyobb Istentől kapott adománya az, hogy kedvességével - tegyük hozzá sokszor gyermeki naivságával - képes volt álmainak, mesés terveinek megvalósítására környezetét, testvéreit fellelkesíteni, mozgósítani. Rendkívüli ébersége azonnal "lecsap", ha valahol megoldandó feladatot, szolgálattevést, az Úr Jézus bárminemű "ügyét" parlagon látja heverni...

 Akkortájt, mint "ügyeletes összekötő", olyan lelki-szellemi mindenes, meséltem neki a bennünket foglakoztató szent eseményekről, vallásos mozgalmakról. Többek között szó esett, a második világháború előtti - a Mária Natália által kapott és kért - a Világ Győzedelmes Királynője nevével "fémjelezett" engesztelő kegyelmi útmutatásról is. Arról beszélgettünk, hogy amennyiben az Égiek korábbi kéréseit az Egyház vezetésével Magyarország megvalósította volna, akkor - az ígéret szerint - "a Kárpát-medence, mint a béke szigete, megmenekülhetett volna..." A két engesztelő rend megalapítása (Krisztus Király férfi engesztelő rend, és Világ Győzedelmes Királynője női engesztelő rend) mellett, a hívők számára, fönn a normafai Anna réten, kellett volna egy engesztelő templomot felépíteni, felszentelni és "használni".
... Regőczi atya, mint oly sokszor, most is azonnal "kapcsolt": "Én bizony szívesen megkérdezném a drága jó Szűzanyánkat, hogy ideiglenesen, amíg az engesztelő templom valahol meg nem valósul, addig elfogadná-e, a Kútvölgyi kápolnát engesztelő kápolnájává?" "Ennek nincs semmi akadálya, hiszen Natália nővér a nyilvánosságtól elrejtve ugyan, de él, Izeli János atyával nem rég voltam nála - mondtam - telefonon megkérdezem; Szűzanya óhajtja-e a látogatásunkat?"

 4. Öregcsertő, plébánia, Bence atya, Mária Natália

 Az engedély megérkezett: mehettünk! Igen ám, de a mi kis kirándulásunkat elég nehéz volt az Isten Vándora napirendjébe beilleszteni. Regőczi atya akkor még a napot reggel ötkor a várbéli Mátyás templomban kezdte, talán rózsafüzérrel, talán szentmisével, de lehet hogy mindkettővel. Utána fölbuszozott kápolnájába, mise, majd a ferencvárosi Szentkereszt plébánián együtt-misézés Tóth apát úrral. Majd ismét buszozás Pestszentlőrincre, abba az általa, csodálatos kitartással megmentett és felújított műemlék kápolnába, ahol kilenc órára már várta István atyát egy maréknyi, de annál hűségesebb kis csapat. Itt is mise, rövid de szívhez szóló szentbeszéd, buzdítás, két szín alatt való áldozás. Délután már megint, kötött időben valahol a nagy városban szolgálattevés. Este a Kútvölgyi kápolnában engesztelő rózsafüzér (mind a három), majd szentmise. Késő este ismét vissza a Mátyás templomba...

 (Itt szeretném megjegyezni, amióta Regőczi atyát megismertem, kivétel nélkül mindig és kizárólag két szín alatt - borba mártott ostyával - áldoztatott!)

 A két szentéletű ember találkozása nagyon egyszerű, nagyon szívet-lelket melengető, és végtelenül természetes volt. Kölcsönös és alázatos tisztelettel örültek egymásnak... Regőczi atya, - aki az "Isten vándora" -, szokott egyszerű és keresetlen szavaival megkérdezte: - " A Szűzanya elfogadná-e, a Kútvölgyi kápolnát Engesztelő kápolnájának?" A Szűzanya válasza, Mária Natália nővéren keresztül: - "IGEN" volt.

Szűzanyánk, Mária IGEN-jére, Magyarországon, bár időben eltolódva (úgy ötven-hatvan év), eredeti helyétől kissé távolabb áthelyezve, a megfelelő méretű kőtemplom helyett, csupán néhány négyzetméternyi kis fogadalmi kápolna formájában ugyan (ami fa tódalékkal bővült), de végül is megvalósult az engesztelés nagy művének első kiinduló láncszeme, mintegy képzeletbeli nagy rózsafüzér kezdő keresztje: a Kútvölgyi Engesztelő Kápolna.
A Szűzanya egyetlen kérése az volt, hogy a szentély közelében legyen kifüggesztve a korábbról már ismert " Világ győzedelmes Királynője" kegykép.

 5. Kiigazítás

 Máskor, más ügyben jártam Mária Natália nővérünknél. Egy alkalommal azzal fogadott, hogy bizony nehezményezi a Szűzanya, ha az Ő kápolnáját kicsinek mondjuk, mert az nem kicsi, hiszen szentélyében elfér az egész Mennyei Udvar minden lakójával, összes angyalával, szentjével együtt.

 6. Ablak a tabernákulumon

 Akkortájt ismertem meg Bíró Lajos atyát és az általa gondozott égi kegyelmi útmutatást. Ez a magánkinyilatkoztatás a legméltóságosabb Oltáriszentség méltó felmagasztalását kérte a magyar  Egyházon keresztül az egész Világegyháztól. Többek között a régebben használatos Szentséges misemondás gyakorlatának visszaállítását kérték az "égiek". Ez alatt azt kell érteni, hogy a misézés közben - szentségtartóban kitéve -(a mise fényét emelendő) végig jelen van, ily módon is láthatóvá téve az ÚR JÉZUS! Nos, a tudós teológusok és vallásszakértők azon huzakodtak, hogy lehet-e egyszerre a Szentmisén két Jézus. Komoly gondot okozott a gondolkodóknak, hogy az Úr Jézus melyik megjelenési formájában vonja el jobban a jámbor hívők figyelmét a másik megjelenési formától, mikor és hol éri az egyikhez képest a másikat méltánytalanság, stb...

 Mária Natálián keresztül, ez ügyben felvetett kérdésemre az Úr Jézus azt válaszolta:
 "Nagyon szeretem, ha a gyermekeim láthatnak engem. Sajnos pap fiaim elég kevés lehetőséget adnak erre! A megoldás egyszerű, ki kell vágni a tabernákulum ajtaját, be kell üvegezni, és az Oltáriszentséget szentségtartóba téve láthatóvá kell tenni. Ekkor az előírás szerint be vagyok, el vagyok zárva, mégis láthat, nézhet, észlelhet bárki. Különösen azt szeretem, ha a gyermekek szemlélnek..."
(Természetesen ez a megfogalmazás nem az akkori "szózat" szó szerinti lejegyzett idézete, csupán tartalmi újra fogalmazása általam!)
 Misem természetesebb annál, mihelyt meghallotta Regőczi atya az Úr Jézus ez irányú óhaját, máris megkérdezte: - Pius, megcsinálnád? Természetesen meg - volt rá a válasz és meg is csináltam. (Aki nem hiszi, járjon utána!)

 7. Következtetések

 A Jóisten türelmes. Kérlel, tanácsokat ad, "eszközein" keresztül is figyelmeztetni, óvni, védeni szeretne bennünket. Végtelen alázattal vár és kivár...
Magyarország, a világon azaz egyetlen állam, melyet (alkotmány)-jogilag is Szűzanyának, Máriának adtak! (Nem csak neki felajánlták, neki szentelték!)
Gondolkodjunk el azon, amennyiben Mária az ország királynője, akkor vajon ki a királya? Természetesen, Jézus Krisztus!
 Ezen tény ismeretében könnyen belátható hogy a Jóisten - Mária Natália nővérünkön keresztül - még az 193O-as, un. béke időkben - miért is kérte, a két különalapítású magyar engesztelő rend létrehozását, mégpedig a Krisztus Király férfi engesztelő rendet, és a Világ Győzedelmes Királynője női engesztelő rendet.

 Amennyiben Magyarország égben köttetett alkotmánya szerint mindenkori királya  Jézus Krisztus, királynője pedig Mária (nálunk a világon egyedülállóan „Szűzanya”), akkor mi sem természetesebb annál, hogy  1962. április  13.-án az irgalmasság órájában, a zokogó Szűzanya megmentésünkre Szívének Szeretetlángját adja kezünkbe (mint eszközt), azt a Szeretetlángot, aki maga Jézus Krisztus!
Minek után, annak idején, a magyar néptől kért és remélt- az Egyház által irányított össznépi engesztelés elmaradt - úgy gondolom -, mára már a karmelita-szellemiségű Szeretetláng kegyelmi útmutatása szerinti, engesztelés szükségeltetik...

Számomra, Regőczi atya, az "Isten vándorának" másokért szeretetben feláldozott, magányosan megküzdött csodálatos hitélete és tanúságtétele erre a  legjobb példa.

Hálás vagyok a Gondviselésnek azért, hogy egykoron az úgymond elővételezett Engesztelő Kápolna megvalósulásában - mint epizód szereplő - a Szűzanya némi részt engedett terveinek egyengetésében.

  Megköszönöm a Jóistennek Regőczi atyát, megköszönöm Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának, Babba Máriának, a Kútvölgyi Engesztelő Kápolnát - ami annak idején egy kútba esett gyermek megmenekülése kapcsán emeltetett.
Mára már ez a fogadalmi magánkápolna - az az egyetlen engesztelésre felszentelt kegyhely, mely az egész magyar nemzet megmenekítésének egyik hathatós eszköze lett.

 Budakalász, 2007. augusztus 13.

Pataki Mihály Mária (Piusz testvér)

Utóirat

 

Egy apró kis pontosítás: Azóta már nem magánkáponáról van szó, hanem templomigazgatóságról.

Az engesztelés ügye azóta még fontosabbá lett. Nagy kegyelem, hogy létezik a Kútvölgyi kápolna. Még több hasonló kell, hogy létrejöjjön. Legyen minél több engesztelő keresztény, alakuljon minél több imacsoport, és legyen minél több templom, vagy kápolna hazánkban és  a Kárpát-medencében, ahol engesztelő imádság, szentségimádás folyik hazánkért és az egész világért.

Regőczi atya eredeti kérdése Natália nővéren keresztül a Szűzanyához így hangzott: „ideiglenesen, amíg az engesztelő templom meg nem valósul, addig elfogadná-e, a Kútvölgyi kápolnát engesztelő kápolnájává?” A válasz az volt, hogy igen, de hangsúlyozottan ideiglenesen, ahogyan ez a Natália nővérrel készített filmrészleten is látható.

A templom felépítése az eredeti helyén, a Szent Anna Réten azóta sem veszítette aktualitását. Az Égiek egyértelmű óhaja– több látnokon keresztül is –, hogy továbbra is szeretnék, hogy megépüljön az eredeti helyen, a Szent Anna Réten a nemzet engesztelő temploma.