Anna-réti misék 23. Óriási nagy a támadás, és ez csak fokozódik, tehát a harci színtér szélesedik, nekünk meg több helyszínen kell védekeznünk, vagyis engesztelnünk

Beküldve: Szent Anna-rét

Kedves Engesztelő Testvérek az Úrban!

Megszületett egy olyan döntés, ami, úgy érzem, az égiek akarata. (A levélíró itt erre a bejelentésre gondol). Isten a szeretet, és békesség, és a békesség meg is született. Akinél nagyobb a szeretett, az teszi meg az első lépést.

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy néhány szót írjak-e magamról, végül is azért teszem meg, mert ide illő az engesztelők helyzetébe.

Nekem, a világ asztalán senki a nevem, és az engesztelők sorában az utolsó helyen, ha állok, de egyet bizton kijelenthetek, mert igaz, a szívem Istené és a Szűzanyáé.

Úgy érzem, a Lélek az, aki tollamba diktálja a szót. Fiatal koromban címkéztem az embereket, kitől vagyok több és ki lehet barátságban velem. Azt gondoltam, ha bizonyos dolgokban egyre nagyobb rálátásom, tudásom van, több vagyok a másiknál. Akkor még nem is sejtettem, hogy mekkora adomány a bölcsesség.

Ma már kezdem sejteni. Megformált az élet kemény foga, 2007 szeptember 7-től még ráadásul elkezdett finomítani. Akkor találkoztam ugyan is Csilik János Atyával. Ámultam, bámultam, csodálkoztam, hogy van ilyen is? Az engesztelésről beszélt olyan tüzesen, harciasan, de akkora túláradó szeretettel, hogy éreztem én is engesztelő akarok lenni. Mindig határozott volt, tudta, hogy mit akar, és Isten rávonatkozó akaratát teljesíttette. Tanítása örökre a szívembe ágyazódott, és számomra nagy követő példakép marad. Ő elment, de vannak köztünk nagy példaképek, Isten gondoskodik mindig arról, hogy ne maradjuk igazi tanítók nélkül. Egyet említek meg csak, akit szinten nagy példaképnek tartok, százszázalékosan megbízható és teljes szívvel tisztelem és szeretem. Ő József atya, szintén 2007-től a Kiengesztelődési találkozó óta ismerem, és a szemem láttára formálta az Isten. Gondoskodott az Úr és a Szűzanya arról, hogy az atyánál a tudás és a bölcsesség párosuljon. Isten, e kettő birtokában a lélek általa József atyán keresztül, nagy dolgokat vitt, és tud véghez vinni. A tudás és a bölcsesség egyesülésével születik a Lélek többi adománya, a szeretet, a béke, az alázat és sorolhatnám. Az Atyánál, a Szűzanya alázatát látom kialakulóban, látható volt most a jelen háborgó helyzetben is. Tökéletesen, a béke és az alázat szavával közeledett a szituációhoz. Senkit nem vádolt, senkiről rosszat nem mondott, türelmes szerető magatartásával Isten rávonatkozó feladatát teljesítette. Mindezt a háttérben nézni és Istenbe bízva, szemem előtt kialakult egy kép. E háborgó, hullámzó, fodrozó tó mélyéről kiemelkedett két oszlop, egyik az Úr Jézus, másik a Szűzanya. E két oszlop, a Szentlélekben egyesült Két Szent Szív, vagyis a meglévő két helyszínt szimbolizálja nekünk és feltárja jelentését. Egyik az Anna-rét másik a Kútvölgyi Kápolna, mint két kéz, összekulcsolva könyörög és engeszteli Istent saját, nemzetünk és a világ bűneiért. A kútvölgyi Boldogasszony-kápolna Regőczi István atya, Isten vándora által építtetett csoda, ha valaki a kápolnában ül, úgy érzi, hogy a Szűzanya és a magyar Szentek által körbefont koszorúba érkezett. Regőczi atya, a magyarok egyik legnagyobb engesztelője volt, hát nem nézhette tétlenül az égben, hogy az engesztelés a kápolnában már nem működik a legnagyobb erővel, ezért közbe járt és meghallgatásra talált.

A másik fontos dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy már azokat az időket éljük, amikor óriási nagy a támadás, és ez csak fokozódik, tehát a harci színtér szélesedik, nekünk meg több helyszínen kell védekeznünk, vagyis engesztelnünk. Kedves engesztelő testvérek az Úrban, a békebontónak azért lett megengedve bizonyos mocorgás, hogy megszülethessen a Szűzanya közbenjárása által Isten nagy terve. Senki nem hibás, főleg azok nem, akik valamikor is az engesztelést elindították Anna-réten. Minden, ami történt azért van, mert ez az Isten akarata. Tisztesség és tisztelet minden engesztelőnek, és mindenkiben, ha csak egy szikrányi jót is látunk, ezt erősítsük magunkban, hogy Isten ránk vonatkozó feladatát teljesíteni tudjuk.

Végezetül pedig azzal fejezem be mondanivalóm, hogy az Úr Jézus által ránk hagyott parancsát tartsuk szem előtt, ami így hangzik „Úgy szeresétek egymást, ahogy én szeretlek titeket”. Ha ezt a parancsot ápolgatjuk és gyakoroljuk, akkor közel járunk Isten Országa felé.

Szeretettel: Kányádi Irén