Gyermekeim! (Mt 15, 29 – 37) Amikor a Galileai-tóhoz tartottam, fölmentem egy hegyre, és leültem. Akkor nagy sokaságot hoztak lábaim elé: sántákat, bénákat, süketeket, vakokat és mindenféle betegségben szenvedőket. Meggyógyítottam valamennyit, és amikor ezt látta a nép elámult és dicsőítette Izrael Istenét. Megsajnáltam őket, mert harmadnapja kitartottak mellettem étlen-szomjan. A tanítványok nem tudtak annyi kenyeret és halat összegyűjteni, hogy az elég legyen ennyi embernek. Miután letelepítették őket, fogtam a hét kenyeret, és a halakat, hálát adtam, megtörtem, majd tanítványaimnak adtam, ők pedig szétosztották a népnek. Először kezembe fogtam a kenyeret, azután hálát adtam mennyei Atyámnak, majd a megtöretés által szaporodott étel került kiosztásra. Ebben a cselekedetemben már előre jeleztem, hogy a kenyér az én testem, amely megtöretik a bűnök bocsánatára. Sok betegségben lévő ember megszabadult bűneiből, mert a szükséget szenvedőknek adom meg a megszaporított eledelt, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, hanem látván csodámat, megdicsőítsenek engem.  Jézus