Gyermekeim! (Lk 2, 16-21) Én is anya voltam, aki Magzatomról, ahogyan megszültem, azonnal lemondtam, mert Istennek ajánlottam föl. Méhemnek gyümölcsét adtam oda az Atyának, hogy jóvátegyem Éva bűnét, aki elvette a tiltott gyümölcsöt. Nem akartam semmi másról tudni, csak arról, amit Isten számomra tudnivalóként elrendelt. Megtagadtam önmagamtól az érzékek minden örömét, mert egész életem célja a mennyország volt, ahová el akartam jutni, ahol maga Isten lakozik. Mikor megszültem Jézust, enyém lett maga az Isten, és vele az Ő mérhetetlen gazdagsága. Imámban mindenről lemondtam: „Íme, legyen a Te Szent Akaratod szerint.” Így váltam a kegyelmek Anyjává, aki a kegyelmet saját gyötrelmeim által szereztem meg, nem saját magam számára, hanem azért, hogy nektek ajándékozzam Jézust. Én, aki karácsony éjjelén anyává lettem, a keresztfa lábánál váltam méltóvá arra, hogy a mennyek országának lakója legyek. Mindezt értetek tettem, mert megtagadtam önmagamtól, ami élvezet. Most a mennyből tanítalak benneteket, megmutatom nektek, miként tudjátok önmagatokban legyőzni a bűnt, az Úr kegyelme és Fiam Vére által. Szűzanya