Margit egy viszonylag jómódú családban született. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát. Nem panaszkodhat belső, öröklött tulajdonságok dolgában sem. Jellemvonásai, melyek végig kísérik: józan paraszti gondolkodás, mesterkéltség nélküli természetesség, szeret nevetni, szórakozni, kedveli a társaságot, de igen érzékeny lélek és érzékenysége erős undorokban is kifejeződik, nem tudja megenni például 
a sajtot. Amikor szerzetbe lép, fivére kiköti, hogy nem fogják arra kényszeríteni, hogy sajtot egyen.
Isten már kora gyermekkorában kiválasztja az Ő szolgálatára, már öt éves korában, amikor még nem is tudja, mi az tisztasági ígéretet tesz Istennek. Iskolába mindössze két évig jár, ezalatt szerzi meg műveltségének meglehetősen hiányos alapjait. Elsőáldozása után a játék öröme helyett gyakrabban keresi a magányt és az imádságot. Hamarosan négy évig tartó súlyos betegség keríti hatalmában. Az orvosok nem tudnak rajta segíteni. Akkor gyógyul meg, amikor fogadalmat tesz, hogy szerzetbe lép. Tizennégy éves ekkor. Felgyógyulása után élvezi szabadságát, nem gondol fogadalmának a tejesítésére.
Ekkor újabb, más természetű megpróbáltatások következnek. Meghal apja, ettől kezdve üldözött lesz saját otthonában. Nagynénjei szinte zsarnoki uralmat valósítanak meg a családban. Rengeteget kell dolgoznia, olykor napokon át éhezik, nem alszik, az ennivalót beteg anyja számára néha úgy kell összekoldulnia. Az üldözések miatt azonban nem panaszkodik, nem ejt ki lázadó szót, sőt jót mond üldözőiről. Később önéletrajzában azt írja, hogy ezt nem ő teszi, hanem Jézus benne.
Anyja és rokonai, amikor eléri azt a kort, férjhez akarják adni. Anyja Így akar elmenekülni a rokonok elől. Margitnak kemény belső küzdelmet is kell vívnia. Nem tudja elfelejteni szerzetbelépési fogadalmát, ugyanakkor alkalmatlannak érzi magát a szerzetesi életre, ezekhez még az is hozzájárul, hogy úgy érzi, ha nem menekíti ki anyját házasságával családjából, bele fog halni a szenvedésekbe, és neki kell majd felelnie Isten előtt haláláért. Közben gyermekek oktatásával, betegápolással is próbálkozik. Itt kell először legyőznie erős undorait. Vezekléseket vállal magára, misztikus párbeszédeket folytat Istennel, de ugyanakkor vonzódásokat tapasztal magában továbbra is az élet örömeihez. Miután rokonai nagynehezen beleegyeznek, hogy szerzetbe lépjen, máshová akarják beléptetni, mint ahová Isten hívja. Egy olyan zárdába küldik, ahol van egy rokona, de ő világosan érzi, hogy nem ott a helye. Újabb szenvedések…
Amikor fivérével elmegy látogatóba Paray le Monialba, megszólal belsejében egy hang: “Ez az a hely, ahol látni akarlak.” Belép hát a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska által alapított vizitációs rendbe. Vannak szentek, akik a szerzetbelépés után is még hosszan a középszerűség éveit élik, mint például Avilai Szent Teréz, Margitról egy nővértársa a következőket mondta: “Már mielőtt beöltözött volna, sugárzott róla, hogy mélyen belemerült Istenbe.”
