Szent István királyunk feleségét első életrajzírója szerint a nép rögtön halála után szentként kezdte tisztelni. Bár hivatalosan sem szentté, sem boldoggá nem avatták, tisztelete azóta is – mind Magyarországon, mind pedig szülőhazájában, Németországban – a mai napig tart.
Német földön, Bajorországban született, hercegi családból. Rokonságban állt az előtte és az akkor uralkodó német-római császári családokkal és a bizánci uralkodóházzal is. Három testvére volt. Legidősebb bátyja II. Henrik néven német-római császár lett, akit az egyház később hivatalosan is szentté avatott. Másik testvére augsburgi püspök, húga pedig bencés apáca, a regensburgi zárda apátnője.
Ő is zárdában nevelkedett, és maga is nővér akart lenni. Alapos kiképzésben részesült. Életrajzírói szerint tökéletesen megtanult latinul. Nevelői nagy gondot fordítottak arra is, hogy elsajátítsa a női kézügyesség körébe tartozó tudnivalókat, mindenekelőtt a hímzés mesterségét. Latintudása mellett később ennek is nagy hasznát veszi. Fiát, a későbbi Szent Imrét, mielőtt a nagy tudású Szent Gellért átvette volna a nevelését, 12-13 éves koráig maga nevelte és tanította, minden bizonnyal a latin nyelvre is, amelyet, tudjuk, Imre anyanyelvi szinten elsajátított. Kézügyességét és hímző tudását pedig majd Magyarországon, az újonnan épített templomok miseruhákkal való felszerelésében hasznosítja. Nevelésében szerepe volt Szent Wolfgang regensburgi püspöknek is, aki a legenda szerint megjövendölte, hogy Gizella királyné lesz. Abban pedig, hogy a zárda nyugalma helyett vállalja egy pogány nép megtérítésében való áldozatos közreműködést férje oldalán, Szent Adalbert buzgólkodásának volt szerepe. A hagyomány szerint Szent Adalbert eskette össze Szent Istvánt és Boldog Gizellát, röviddel Géza fejedelem halála előtt, valószínűleg a 12. életévét éppen betöltött menyasszony hazájában.] A ránk maradt adatokból azt látjuk, hogy Szent István nagyon szerette hitvesét. Az egyik pápának küldött gyönyörű miseruhán ez a hímzés olvasható: “A Magyarok Királya és az ő szeretett hitvese, Gizella küldik ezt az ajándékot az Apostoli Úrnak, Jánosnak.” Szent Istvánnak a felesége iránti szeretete és gondoskodása látszik abból is, hogy gazdagon ellátta birtokokkal, és halála előtt megeskette az utódjának kijelölt Pétert, hogy tisztelni fogja a királynét, és abból, amit a király neki ajándékozott, semmit el nem vesz tőle. A házastársak egymás iránti szeretete kölcsönös volt. Gizella méltó társa és segítője lett férjének az ország kormányzásában, különösen az egyházszervezésben, mindenekelőtt templomok építésében (több templomot saját maga építtetett, köztük a maga korában legismertebbet, a veszprémi székesegyházat) és azoknak az istentisztelethez szükséges eszközökkel, főleg ruhákkal való ellátásában. Ennek érdekében két varróműhelyt is berendezett, amelyekben százával készültek az oltárterítők és a miseruhák. Emellett járta férje oldalán az országot, közben gondoskodott a megrongálódott, korábban készített templomi ruhák javításáról, amit, ha kellett, saját kezűleg is végzett.
Vagyonának jövedelmét templomok építése és felszerelése mellett a szegények támogatására, segítésére, a hozzá menekült rokonai ellátására és az ugyancsak bőséges számú vendég és zarándok méltó fogadására fordította. Adakozó, emberszerető jóságát életrajzai külön kiemelik.
A szentekben Krisztus folytatja tovább földi életét, végzi azoknak az embereknek a megváltását, akik éppen abban a korban élnek, amelyben az illető szent. Hogy ennek a megváltásnak milyen ára volt, az nemcsak Jézus szenvedéséből és kereszthalálából látszik, hanem sokszor azok életéből is, akik vele egészen eggyé váltak. Hogy szenvedésben és áldozatban mibe került a magyar nép kereszténnyé válása, annak szinte tükre Gizella élete. Csoda, hogyan tudta a sok szenvedést elviselni.
