Alacoque Szent Margit élete

Írta: Engesztelők lapja admin. Beküldve: Engesztelő szentek, személyek

Tartalomjegyzék

Margit egy viszonylag jómódú családban született. Apja paraszti sorból királyi jegyzővé küzdi fel magát. Nem panaszkodhat belső, öröklött tulajdonságok dolgában sem. Jellemvonásai, melyek végig kísérik: józan paraszti gondolkodás, mesterkéltség nélküli természetesség, szeret nevetni, szórakozni, kedveli a társaságot, de igen érzékeny lélek és érzékenysége erős undorokban is kifejeződik, nem tudja megenni például a sajtot. Amikor szerzetbe lép, fivére kiköti, hogy nem fogják arra kényszeríteni, hogy sajtot egyen. szsziv1_msolata

Isten már kora gyermekkorában kiválasztja az Ő szolgálatára, már öt éves korában, amikor még nem is tudja, mi az tisztasági ígéretet tesz Istennek. Iskolába mindössze két évig jár, ezalatt szerzi meg műveltségének meglehetősen hiányos alapjait. Elsőáldozása után a játék öröme helyett gyakrabban keresi a magányt és az imádságot. Hamarosan négy évig tartó súlyos betegség keríti hatalmában. Az orvosok nem tudnak rajta segíteni. Akkor gyógyul meg, amikor fogadalmat tesz, hogy szerzetbe lép. Tizennégy éves ekkor. Felgyógyulása után élvezi szabadságát, nem gondol fogadalmának a tejesítésére.

Ekkor újabb, más természetű megpróbáltatások következnek. Meghal apja, ettől kezdve üldözött lesz saját otthonában. Nagynénjei szinte zsarnoki uralmat valósítanak meg a családban. Rengeteget kell dolgoznia, olykor napokon át éhezik, nem alszik, az ennivalót beteg anyja számára néha úgy kell összekoldulnia. Az üldözések miatt azonban nem panaszkodik, nem ejt ki lázadó szót, sőt jót mond üldözőiről. Később önéletrajzában azt írja, hogy ezt nem ő teszi, hanem Jézus benne.

Anyja és rokonai, amikor eléri azt a kort, férjhez akarják adni. Anyja Így akar elmenekülni a rokonok elől. Margitnak kemény belső küzdelmet is kell vívnia. Nem tudja elfelejteni szerzetbelépési fogadalmát, ugyanakkor alkalmatlannak érzi magát a szerzetesi életre, ezekhez még az is hozzájárul, hogy úgy érzi, ha nem menekíti ki anyját házasságával családjából, bele fog halni a szenvedésekbe, és neki kell majd felelnie Isten előtt haláláért. Közben gyermekek oktatásával, betegápolással is próbálkozik. Itt kell először legyőznie erős undorait. Vezekléseket vállal magára, misztikus párbeszédeket folytat Istennel, de ugyanakkor vonzódásokat tapasztal magában továbbra is az élet örömeihez. Miután rokonai nagynehezen beleegyeznek, hogy szerzetbe lépjen, máshová akarják beléptetni, mint ahová Isten hívja. Egy olyan zárdába küldik, ahol van egy rokona, de ő világosan érzi, hogy nem ott a helye. Újabb szenvedések...

Amikor fivérével elmegy látogatóba Paray le Monialba, megszólal belsejében egy hang: “Ez az a hely, ahol látni akarlak.” Belép hát a Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska által alapított vizitációs rendbe. Vannak szentek, akik a szerzetbelépés után is még hosszan a középszerűség éveit élik, mint például Avilai Szent Teréz, Margitról egy nővértársa a következőket mondta: “Már mielőtt beöltözött volna, sugárzott róla, hogy mélyen belemerült Istenbe.”


 

A szerzet sem lesz azonban a nyugalom helye számára, itt is kemény megpróbáltatások várnak rá. Legyőzi emberi vonzódásait, undorait, ebből következő rosszulléteit (nagy kínokat jelent számára, hogy megeszi a sajtot, amikor ráparancsolnak), búcsút mond az élet minden örömének, hogy teljesítse azt, amit tőle Isten elvár. Isten a rábocsátott szenvedések türelmes és önkéntes elviselésével saját kolostorának megmentésére, a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására, és kortársaiban az Isten iránti bizalom és szeretet helyreállítására hívja.gizellekereszt

Egykori főnöknője mondta róla: ”A szerzetbe való belépésétől kezdve egész élete végéig minden szabad idejét hűségesen az Oltáriszentség előtt töltötte, mélységes imádatba merülve, kezét összetéve, egyetlen mozdulat nélkül.”

“A belső szenvedések, ha szeretettel fogadják azokat, tisztító tűzhöz hasonlítanak, amely a lélekben észrevétlenül megemészti mindazt, ami nem tetszik az isteni Jegyesnek.”

“Isten kíváncsiság nélküli ítélőképességet, ítélkezés nélküli szellemet, elfogultság nélküli ítél

etet és olyan szívet kíván, amelyben nincs más indulat, csak az ő szeretete.”

“A pokol nem iszonyatosabb, mint egy lélek, amelyből hiányzik a

szeretet.”

“Nem szabad önszeretetünkkel alkudozni, mert azt az okoskodások táplálják és hizlalják.”

“Jó jel, ha az ördög nagy lármát csap, amíg ordít, nem találta meg számítását.”

“Jézus Krisztus szerelmese számára a keresztek, a megvettetések, a fájdalmak, a lelki szenvedések (azok ti., amelyeket a lélek Jézusért vállal) jelentik a valóságos, igazi kincseket.”

“Mindegy, milyen fából készült a keresztünk, az a fontos, hogy kereszt legyen, és Annak szeretete szögezzen rá bennünket, aki meghalt szeretetünkért.”

Egy alkalommal, mikor nagy szenvedések kerítették hatalmukba, megjelent neki Jézus, hogy megerősítse, és közölte vele, hogy egy angyalt rendel melléje, aki segíteni fogja, és tanácsokkal látja el. Az egyszer, hogy megóvja a gőgtől, így tanítja: “Vigyázz, Isten semmiféle kegyelme ne feledtesse el veled, hogy ki Ő, és ki vagy te!”

Az alázatról különféle alkalmakkor a következő tanításokban részesült: “Minél inkább visszahúzódsz semmiségedbe, annál több száll alá az én nagyságomból, hogy megtaláljon téged!”

“Te semmit nem tudsz tenni nélkülem, kivéve, hogy ha semmi voltodat és gyengeségedet mindenkor belemeríted az én erőmbe.”

“... én a leggyengébbeket használom fel, hogy megalázzam az erőseket, és a legkisebbekre és a lélekben legszegényebbekre árasztom legnagyobb erővel a hatalmamat, hogy ne tulajdonítsanak semmit maguknak.”

Amikor egyszer hiúságról tanúskodó kijelentést tett, az Úr részéről dorgálásban részesült: “Mivel rendelkezel te, ó por és hamu? Hiszen nincs benned más, csak a semmi és a nyomorúság. Ezt soha nem szabad szem elől tévesztened, sem pedig semmi voltod mélységét elhagynod!”


 

Jézus Szívéről többek között a következő látomásban részesült:

“Megjelent előttem az isteni Szív csupa tűz és láng trónuson, vakítóbban ragyogott és világított, mint a Nap, és átlátszóbb volt a kristálynál. Rajta szemmel kivehetően látszott a seb, amelyet a kereszten kapott. Koszorú fogta körül, tövisekből, a szúrások jelképeiként, amelyeket bűneink ejtenek rajta, fölötte pedig kereszt magaslott annak jelképéül, hogy megtestesülése első pillanatától fogva, tehát attól kezdve, hogy szent Szíve megalkottatott, belemélyedt a kereszt, és tele volt mindazzal a szenvedéssel, amit a sok megaláztatása, szegénysége, fájdalma, mindama megvettetés okozott neki, amit szent embersége volt kénytelen elszenvedni véges végig halandó élete folyamán, és amit mindama megaláztatás jelent számára, amelynek oltárainkon a legméltóságosabb Oltáriszentségben van kitéve szeretete az idők végéig...

Ég a vágytól [Jézus] hogy az emberek szeressék Őt, és ezáltal visszahúzhassa őket a kárhozat útjáról, ahová a sátán tömegestől taszítja őket. Ezért határozta el, hogy megmutatja az embereknek Szívét, a szeretet, az irgalom, a kegyelem, a szentség és üdvösség mindama kincsével együtt, amelyet az magában rejt, hogy mindazokat, akik megszereznek és megadnak neki minden tőlük telhető szeretetet és tiszteletet, gazdaggá tegye, elárassza őket azokkal az isteni kincsekkel, amelyeknek az ő szent Szíve forrása.”

“Olyannak láttam ezt a szeretetre méltó Szívet, mint a Napot, amely mindenfelé és minden szívre árasztja sugarait, de nagyon különböző módon, azoknak a szíveknek különböző adottságai szerint, amelyekre ezek a sugarak ráesnek: mert a romlott lelkek még inkább megkeményednek, ahogy a sár megkeményedik a nap sugarai nyomán, az igazak szíve viszont tisztább lett és meglágyult, mint a viasz.”

“Kolostorának egyik alapítónővére mondta az imáról a következőket - így tanítják majd őt is imádkozni

“Úgy teszem oda magamat Isten elé, mint egy elkészített vásznat a festő elé. Arra kérem őt, rajzolja rám a keresztre feszített Jézus tökéletes képmását.”

A Jézus Szívéről kapott kinyilatkoztatásokban, amelyekben részesült, az is szerepelt, hogy az Egyház szenteljen egy külön ünnepet Jézus Szívének. Az ünnepet el is rendeli XIII. Kelemen pápa, de csak 1765-ben, 75 évvel Margit halála után.

Bocsa József