Jancsi karácsonya

Beküldve: Írások, tanulmányok

Jancsi Nagypapája fafaragó volt. Így Karácsonyra kis „Bethlehemest” készített.

Jancsika nap mint nap figyelte, hogyan készülnek a kis fafigurák. Karácsonyra el is készült minden. A Nagyapa munkája befejeztével elindult,  hogy a szülőknek segítsen a készülődésben.

A kis Jancsi csodálattal gyönyörködött a „művön”.

Csak nézte, nézte a Szent Családot… Különösen a kis JÉZUS ragadta meg a figyelmét.

Ahogy így nézte, nézegette: CSODA történt. A kis JÉZUS megelevenedett és a kis karját nyújtotta feléje… Jancsi örömmel és lelkesen válaszolt erre a mozdulatra:

JÉZUSKA Neked adom a legkedvesebb játékaimat: és sorolta, sorolta ezeket egymás után.

A kis JÉZUS azonban a fejével nemet intett, és meg is szólalt.

  • Ezeket nem kérem.
  • Hát akkor mivel ajándékozzalak meg Téged? – kérdezte Jancsi döbbenten.
  • Három dolgot kérek tőled – volt a válasz.
  • Mit adjak Neked? – mondta csodálkozva a kisfiú.
  • Add nekem a reggeliző bögrédet!
  • Azt nem lehet – válaszolta Jancsi – tudod reggel eltörtem.
  • Add nekem mindazt, ami eltörött. Én majd éppé és egésszé teszem.

Add nekem az utolsó matematika dolgozatodat is!

  • Az sajnos elégtelen lett – felelte bánatosan Jancsi.
  • Add nekem mindazt, ami elégtelen! Én majd elégségessé teszem.

Add nekem a reggelinél Édesanyádnak adott válaszodat is.

  • Azt nem lehet JÉZUSKA – válaszolta szomorúan: „Hazudtam” - és elpirult a fiú.
  • Add nekem minden hazugságodat és bűnödet! Én majd eltörlöm ezeket!
  • Igen! Mindent Neked adok kis JÉZUS! – kiáltotta Jancsi vidáman, s úgy érezte, hogy a gyermek JÉZUS most már a szívében van. Nem is látta mozdulni többet a kis JÉZUS-figurát a fa jászolkában. Mégis valami kimondhatatlanul nagy öröm töltötte el.

Ilyen boldog karácsonya még nem volt.