Justo atya az örkimádás gyümölcseiről

Beküldve: Írások, tanulmányok

Elhangzott Vácon szeptember 18-án

Izajás Szenvedő szolgájának negyedik énekében, amely Jézus Krisztus szenvedéseit ábrázolja és amelyeket a próféta több évszázaddal korábban már előre jelzett, ezt olvassuk:

„4Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. 5Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” Iz. 53,4-5

Krisztus nem a saját bűne miatt szenvedett, hanem azért, hogy visszaadja az Atyának, a mi javunkra, azt a becsületet, amelyet mi loptunk el tőle. Azért szenvedett, hogy megtisztítson a mi bűneinktől. Tette ezt a mi bűneinkért való engesztelésül és a megsértett isteni szentség jóvátételéért. És ugyanakkor itt van a mi megváltásunk, a váltságdíj, amelyet Jézus fizet mindannyiunkért, és az örök életre juttat bennünket. Jézus Krisztus a kereszten győzelmet aratott a halál, a bűn és maga a Sátán felett.

Ezért akkor gyógyulunk meg, ha képesek vagyunk szemlélni a keresztet, a megfeszített Krisztust, és ebben a nyitott Szívben megtaláljuk Isten határtalan szeretetét.

Ebben az átszúrt Szívben találunk menedéket, mint a szikla hasadékába rejtőzött galamb.

Krisztus áldozata, amely által az üdvösség és legmélyebb sebeink gyógyulása eljut hozzánk, még ha egyedülálló is, és 2000 évvel ezelőtt történt, jelen van minden ünnepelt Eucharisztiában. Ő jelenvalóvá tette magát itt ebben a misében, ahogyan minden misében jelen van. Az Ő áldozata van jelen, az Ő Személye van jelen. 

Az Eucharisztia a jelenlévő, élő, dicsőséges Jézus Krisztus szentsége, az ő dicsőséges sebeivel és így az Eucharisztia által gyógyulunk meg.

Az Eucharisztia imádásának minden pillanata az átalakulás, a gyógyulás ideje. Amikor belépünk egy kápolnába, például egy örökimádó kápolnába, ahol csendben térdelő vagy ülő embereket látunk, akik az ott kitett Szentséget szemlélik, úgy tűnhet számunkra, hogy ott semmi sem történik, hogy minden csendes. Pedig éppen ott történik a legnagyobb dolog. Nem az ott lévő emberek tesznek valamit, hanem maga az Úr cselekszik, a csendben átformálja őket.

Ez így van, és ezt mi is tudjuk. Tudjuk ezt a tanúságtételekből, amelyeket most megosztok veletek.

Az argentin Tucumánból származó María története példaértékű. Egy szerény asszony, akinek több gyermeke van, és két legidősebb gyermekét, amikor kora reggel munkába mentek, megtámadta és lelőtte egy tolvaj. Mindketten súlyosan megsérültek, kórházba kerültek, és műtétre szorultak. Nem volt ingyen, fizetniük kellett érte. Maria eladta a házat. Mindkét fiatalember meghalt a műtét után. Maria kétségbeesett, hiszen elvesztette két fiát és hajléktalanná vált.  Házvezetőnőként munkát vállal. Gyásza olyan nagy, hogy az első munkanapon elbújik sírni, a ház asszonya meglátja és Máriától megtudja a tragédiáját. Ez a hölgy, hogy megvigasztalja, elviszi őt az örökimádó kápolnába. Mária nem tudja, mi történik, de hatalmas boldogságot és örömöt érez, és őrülten beleszeret Jézusba. A történet hosszú, elég annyit tudni, hogy ő az örökimádás és a szeretet apostola, és apostolkodásában segít neki a tolvaj, aki lelőtte a gyermekeit, az a fiatalember, aki drogozott is de, akinek María megbocsátott. Ételt oszt a szegényeknek, és akivel csak találkozik, elviszi az örökimádó kápolnába, hogy megismerje az Urat, aki szeret minket, aki megment minket, és aki egy pillanat alatt képes megváltoztatni az életünket.

A svájci Fribourgban van egy terápiás eucharisztikus közösség, melynek Nicolas Buttet az alapítója. Ő egy volt svájci politikus, ügyvéd, remete, pap és e közösség alapítója. Nicolas atya azt mondja: "5 évig éltem egy remeteségben. Egy 15 éves lány, aki öt öngyilkossági kísérletet követett el, egyszer odajött hozzám. Azt viszont nem tudtam, hogy a táskájában fegyver volt. Odajött egy 150 méter magas meredek sziklaszirthez és a szakadék felett akarta magát lelőni, hogy biztosra menjen. Azt mondta nekem: "Nem hiszek Istenben", én pedig azt válaszoltam: "Csak egy dolog menthet meg téged, és az az, hogy hagyod, hogy Jézus nézzen téged". "De én nem hiszek Jézusban." - "De, Ő hisz benned." - "Mit jelent az, hogy Jézus néz engem?" - kérdezte tőlem.". Az estéimet szentségimádással töltöm a kápolnában. Ha van kedved, gyere, tölts el egy éjszakát szentségimádással, este 10-től reggel 6-ig Jézus előtt az Oltáriszentségben." A lány gyors léptekkel távozott, de aztán visszajött, és azt mondta: "Rendben, de kilenc éjszakát akarok eltölteni...". Később megtudtam, hogy a nagymamája kilencedeket végzett és ő is novénát akart tartani. Az első este 9 órakor jött, és reggel 6 óráig maradt, és teljesen el volt ragadtatva az Oltáriszentségben jelen lévő Jézustól. Aztán ezeket írta: "A tanév végén az osztálytársaim előtt ki akartam kiabálni a gyötrelmemet, ami marcangolt, azt az életundort, ami arra ösztökélt, hogy ne érdekeljen már semmi. Ezért elhatároztam, hogy kilenc éjszakát imádságban töltök. Az Úrnak meg kell hallgatnia engem, ezúttal elébe megyek, könyörögni fogok hozzá. Ekkor kilenc teljes éjszakán át imádkoztam. Kilenc éjszakán át hagytam, hogy Jézus nézzen engem. Felfedtem sebeimet az Oltáriszentségnek, és Jézus meggyógyította őket. Kilenc éjszakán át hagytam, hogy lelkem minden sérülése előjöjjön, és Szűz Mária a karjaiba vett, hogy megnyugtasson. Ez alatt a kilenc éjszaka alatt teljesen átalakultam".

Hat hónappal később megbérmálkozott. Leérettségizett, és ma már orvosi tanulmányait is befejezte. Kilenc éjszaka egy lélek megmentéséért. Jézus nézte őt, aki csúnyának, üresnek és, bocsánat a kifejezésért, seggfejnek érezte magát. Azt mondta: "Rájöttem, hogy gyönyörű vagyok, értékes az Ő szemében, hogy Ő szeret engem, és hogy nem az a fontos, hogy én mit gondolok magamról, mit gondol rólam az apám, aki azt mondta, hogy "Tőlem meghalhatsz, nem érdekelsz", vagy hogy mit gondolnak rólam a barátaim, hanem hogy mit gondol rólam Jézus".

Tudjuk, hogy a kábítószer pusztító hatású, és hogy sok fiatal és kevésbé fiatal ember gyengeségből, kétségbeesésből, unalomból, a problémákba fulladásból esik bele, és amikor nem látnak kiutat, a kábítószerhez fordulnak. Azok is, akik az élvezeteket keresik, vagy azok is, akik az "erős érzések" érdekében, ahogy ők mondják, a kábítószerekhez fordulnak, és ezt valójában az élettel szembeni gyengeségből teszik.

Az ehhez hasonló eucharisztikus közösségek olyan fiatalokat fogadnak be, akik a drog, az alkohol, a pornográfia, a depresszió és az erőszak elől menekülnek. Az igazi terápia a Krisztus-terápia, az Oltáriszentség előtt térdelve. Fr. Buttet két másik esetet is elmesélt. Az egyik egy fiatalemberé, aki egy este elment hozzá, és elmondta neki:” "Nicolas, nem bírom tovább, el kell mennem heroint venni, nem bírom tovább". Az Atya szavaival azt mondtam neki: "Figyelj, nem bilincselhetlek meg, nem kötözhetlek meg, csak egy dolgot tehetek: imádkozom veled az Oltáriszentség előtt". Mindketten a kápolnába mentünk és ott voltunk egész éjjel, 11 órától reggel 6 óráig. Minden erejével az oltárba kapaszkodott, közvetlenül a monstrancia alatt, szinte hozzátapadt az oltárhoz és nézte Jézust. Ezután soha többé nem esett kísértésbe, hogy heroint vegyen be.

Egy másik fiatal nő, aki három éve drogozott, és több öngyilkossági kísérletet is elkövetett, már a rendőrséggel is meggyűlt a baja. Egy nap odajött hozzám, és azt mondta: "Egyáltalán nem hiszem el ezt az egészet". Azt mondtam neki: "Gyere és próbáld ki". Miután órákig kiabált, piszkálódott, egy órát töltött az Oltáriszentség előtt. „Jézus, ha nem mutatod meg, hogy te vagy az, akkor elmegyek, itt a vég, öngyilkos leszek, az életemnek nincs értelme." Egy  stopperóra volt a kezében. Abban a pillanatban, amikor felállt, hogy elmenjen mert lejárt az idő, azt mondta: "Nem tudom, mi történt". Láttam, hogy ment ki a kápolnából, a szívére tette a kezét, és azt mondta: "A szívem, Nicolas". Azt mondtam: "Menjünk a kórházba, gyorsan." "Nem, ez szeretet" - válaszolta. "Abban a pillanatban, amikor azt mondtam Jézusnak, hogy elmegyek, nem tudom, mi történt, de a szívemet átjárta Isten gyengédsége. Megtudtam, hogy Ő itt van, hogy szeret engem, és hogy az életemnek van értelme". Most fejezi be a mesterdiplomáját politikatudományból, ő aki a drog legalján volt. Hogyan lehetséges ez? Térdre kell borulni Isten előtt, hogy az embert talpra állítsa. Isten dicsősége az álló ember, az élő ember. Csak az Isten előtti leborulás teszi lehetővé az ember felemelkedését, vagy ahogy valaki mondta: az ember térden állva a legnagyobb.

Az ehhez hasonló eucharisztikus közösségekben, örökös szentségimádás imádás van.

És ha a szentségimádás az ellenszer minden bálványimádás ellen, akkor nincs jobb ördögűzés egy hely számára, mint az örökimádás. Ma azt látjuk, hogy magában az Egyházban is bántja Istent az a súlyos bűn, amelyért Izraelt megbüntette: a bálványimádás, a hamis istenek pogány imádata, amelyek nem mások, mint démonok.

Az Ő sebei által gyógyultunk meg, az Ő átszúrt Szíve által. Az a Szív, amely az eucharisztikus csodákban mutatkozik meg nekünk, mert a szövetek elemzése során, amikor az eucharisztikus kenyér testté változott, mindig azt látták, hogy emberi szív szövete volt, és ahogy Legnicában, a laboratóriumban bizonyították, egy haláltusáját vívó szívé. Ezért Jézus szíve által, aki annyira szeret minket, minden gonosztól meggyógyulunk.

Mindannyiunknak meg kell tisztítanunk az emlékezetünket, engesztelnünk a rosszért, amit mi és mások elkövettek, és az engesztelés annyira lesz hatékony, amennyire tisztábbá, szentebbé válunk. Szintén jóvátételt kell tennünk, ahogy itt elhangzott, a hozzátartozóink által elkövetett bűnökért. A győzelem nem a miénk, hanem Jézus Krisztusé, aki a szívünkben lévő rossz és negatív érzéseket az irgalom, a megbocsátás és a szeretet érzéseivé változtatja. Mindannyiunknak legyenek pillanatai, amikor Jézus Szívét és az Oltáriszentségben jelen lévő sebeit szemléljük.

Ti itt Vácon, nagyon nagy kegyelemben részesültetek, amikor befogadtátok az örökimádást, ezért ne hagyjátok, hogy elillanjon. Tartsatok ki a szentségimádásban, töltsétek be a betöltetlen órákat és legyetek állhatatosak az Eucharisztiába vetett hitben, annak átalakító és gyógyító erejében.