Írások, tanulmányok

Táborhegyi jelenet

Beküldve: Írások, tanulmányok

Szerző: Bocsa József

Nagyböjt 2. vasárnapja (A év)

A mai vasárnap olvasmányai a szenvedésre készítenek fel. Egyrészt Pál apostol tanítványát, Timóteust: „Kedves Fiam! Vállald velem együtt a szenvedéseket az evangéliumért, Isten erejére támaszkodva.” Másrészt Jézus az apostolait. Pálnak, úgy tűnik, könnyebb dolga van, mint Jézusnak. Miért? Mert már hivatkozhat arra, ami Jézussal történt. „Ő legyőzte a halált, és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot.” Így már könnyebb a tanítványnak is vállalni a szenvedést, mert látja a végét, látja az értelmét.

Jézus saját tanítványait a mai evangéliumi jelenettel készíti elő egyelőre nem az ő szenvedésükre, hanem a saját szenvedésére. Az új, Rózsafüzér-titok sorozat ezt a jelenetet Jézus nyilvános élete egyik fő mozzanatának tekinti: A Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét.

Jézus megmutatta Isteni dicsőségét. Sok jellel tanúságát adta már eddig is Istenségének. Tanításai nem embertől valók. Csodái, ördögűzései, halott-feltámasztásai is bizonyítják az Ő istenségét. Mindez már elég kellene, hogy legyen, de a gyarló apostoloknak még ez sem elég. Túl erős számukra a kereszt botránya. Ennek elfogadására kell felkészíteni őket. Bár látják Jézust isteni dicsőségében az Ószövetség két nagy alakja társaságában, mégis a három apostol közül csak egynek elég ez az élmény ahhoz, hogy ne futamodjon meg a szenvedés órájában, hanem ott maradjon a kereszt alatt.

Mik Jézus megdicsőülésnek a fő elemei? „Arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.” Ez a látvány egészen jó érzéssel tölti el az apostolokat. Otthonérzetük van tőle. Ezt fejezi ki a sátor, amit Péter építeni akar. A fényes felhő Isten jelenlétét jelzi. A hang pedig egyértelművé teszi, hogy kiről is van itt szó: Isten szeretett fiáról. Isten hangjának a meghallása azonban nemcsak bizonyossággal tölti el az apostolokat, hanem félelemmel is. Pétert ennél egyszerűbb isteni bizonyosság, a csodás halfogás is félelemmel töltötte el. Jézus kell, hogy kiemelje e félelemből őket.

Mik a funkciói ennek a táborhegyi jelenetnek? Két funkciója van. Jézus Istenségének a bizonyítása. Egyértelműen megmutatja Jézus isteni dicsőségét Másik funkciója a kereszt botrányának az ellensúlyozása.

Szüksége van vajon a mai embernek is ezekre? Igen, szüksége van több okból is. Annyi idegen vallással, valláspótlékkal találkozik a mai ember, hogy hitében könnyen elbizonytalanodik. Szüksége van a hit különleges bizonyítékaira. És ezt sokan meg is kapják, akik vágyakoznak rá, és szívük nyitott ezekre. A mai ember is rengeteg megpróbáltatásnak, fenyegetésnek van kitéve. Egyik katasztrófából fel se ocsúdik, már jön a másik. Ezeket a katasztrófákat spekulánsok, rossz-hír-keltők igyekszenek kihasználni, hogy még nagyobbá tegyék az amúgy is meglévő bajokat. Elég sok jóslat, jövendölés, prófécia is ott kering a levegőben, amelyek, ha nem jól értelmezi ezeket az ember, csak tovább fokozzák a meglévő félelmeket és aggodalmakat.

Néhány évszázados felismerés már az, hogy a egyház megismétli valamilyen módon Jézus földi életét. Megvolt a gyermekkora, felnőttkora, és eljön Jézushoz hasonlóan a végső próbatételnek, elítéltetésének is az ideje. Jézus Krisztus második eljövetele előtt hasonló helyzetben találja majd magát a kereszténység, mint Jézus elítélésekor. Annak idején a főpapok ítélték halálra Jézust. Ha ez a második eljövetele előtt is így lesz, akkor bizony nagyon nagy próbára lesz téve a keresztények hite. Nagyon sok jel arra mutat, hogy már ezeket az időket éljük. Szüksége van tehát a mai embernek is olyan bátorításokra, amit az apostoloknak a tábor-hegyi élmény jelentett!

Dr. Szegedi László: Az engesztelés fogalmának tisztázása

Beküldve: Írások, tanulmányok

A hívek többségének igen homályos fogalma vannak az engesztelésről. Vannak, akik tudatában vannak annak, hogy zavaros, homályos kép él bennük az engesztelésről, és érdeklődve hallanak róla. Vannak akiknek nagyon világos fogalmuk van arról, és magabiztosan állítják, hogy Isten nem sértődékeny, nem haragszik, Istent nem kell engesztelni, és vagy nevetséges, vagy felháborító az engesztelésről beszélni, vérmérsékletük szerint. És vannak, akiknek a tudatában szent, titokzatos esemény, és esetleg folytatnak is bizonyos engesztelő gyakorlatokat.

Szeretetláng átadás 2014

Beküldve: Írások, tanulmányok

Tudtam eddig is, hogy az engesztelés és a szeretetláng összetartozik. Ez a gondolat most az elmúlt másfél hétben még jobban elmélyült bennem. Erről szeretnék most beszélni.

Az Engesztelők 1. országos találkozóján, 2011-ben kiadtunk egy kis emléklapot, amelyben 3 kérdésre adtuk meg a választ

·    Mi az engesztelés?

·    Az engesztelés alapigéje Pál apostol szavai: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24). Ennek szellemében az engesztelés a Jézussal való azonosulás. Egyesülés Jézus keresztáldozatával a lelkek mentése, üdvözítése érdekében. Engesztelni annyi, mint együttműködni, eggyé válni Jézussal a megváltás művében.

·    Mik a legfontosabb feltételei az engesztelésnek?

·    Az lehet jó engesztelő, aki kiengesztelődik Istennel, embertársaival, és önmagával. Vagyis aki megbánja és meggyónja bűneit és bocsánatot kér nemcsak Istentől, hanem azoktól is, akiket ő megbántott, és megbocsát azoknak, akik őt bántották, és ezt a kiengesztelődést szüntelenül gyakorolva békességben él Istennel, önmagával és embertársaival, mindenkinek a javát akarja.

·    Hogyan engeszteljünk?

·    A Szűzanya Szeretetlángjával a szívünkben. Ez a Szeretetláng azonos a Szentháromság Személyeinek a Szívében lángoló egymás iránti és minden teremtményük iránti szeretettel. Úgy egyesítsük mi is minden szándékunkat, gondolatunkat, tevékenységünket, szenvedésünket Szent Fia szándékával, gondolatával, tevékenységével és szenvedésével, ahogyan a Szűzanya tette egész élete folyamán – az Ő Szívének Szeretetlángjával, lángoló szeretetével.

Ezért fontosnak tartom a szeretetláng lelkiséggel való együttműködést, a benne való elmélyülést.

·    Ha csak tehettem elmentem a nagyobb szeretetlángos összejövetelekre, az éves találkozóra a kispesti Jézus Szíve templomba, vagy a nagy nemzetközi szeretetláng találkozóra.

Ez jó találkozási alkalom volt számomra a szeretetlángot komolyan vevő papokkal is.

A közelmúltban volt egy ilyen papi találkozó, és elhatároztuk, hogy ezután havonta találkozunk. Jó volt ez a találkozó több szempontból is.

·    Jó volt megismerni, beszélgetni, együtt imádkozni ezekkel a paptestvérekkel

·    Vannak közöttünk világi papok: római katolikusok és görög katolikusok is. És négy különböző szerzetből szerzetesek.

Részleteket olvastunk fel a Szeretetláng naplóból. Többek között azt a részt is, amelyben ez szerepel: „Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért.”

·    Különös módon éppen 12 pap volt együtt.

Ennek a találkozónak a kapcsán született meg bennem az elhatározás, hogy újra olvasom a Szeretetláng naplót, és erre meghívom az engesztelőket is.

·    A Szeretetláng honlapon megtalálható az Erdő Péter bíboros által imprimaturral ellátott napló szövege elektronikus formában, és néhány részlete hangoskönyv formájában is. Ebben az elektronikus kiadásban elkezdtem rákerestetni az „engesztel” szóra, és rengeteg előfordulást találtam.

Így kezdtem el készíteni egy válogatást, amelyben ezek az engeszteléssel kapcsolatos részek, és azok tágabb környezete szerepelnek.

Kisebb részekre darabolva igyekszem ezeket tálalni. A mai embernek nincs sok ideje az elmélyültebb olvasásra. De ha imádságosan, naponta kisebb részeket olvas, akkor teljesíthetőbb nagyobb írások elolvasása is. És ha külön imaszándékokat is hozzáfűz, akkor gyümölcsözőbb is.

Sok jó tapasztalatom van az utóbbi időben a kilencedekkel. Egy-egy imaszándékot ha 9 napon át hordoz magában az ember, jobban elmélyül bennünk az a szándék, és biztosabb a teljesülése is.

A kilencednek biblikus alapjai vannak. A Szűzanya Jézus mennybe menetele után az apostolokkal együtt kilenc napon át imádkozott és böjtölt a Szentlélek eljövetelét várva.

A tervezett válogatást kilencedekre akarom osztani. Az elsőt már el is készítettem, és fenn van az Engesztelők lapján.

A Szeretetláng Napló engesztelésről szóló részeinek ehhez a kilencedek formájában való olvasásához hozzáfűzhetünk bármilyen jó szándékot, amiért intenzívebben akarunk imádkozni. Így ennek legalább kettős lelki haszna is lesz: elmélyülünk az engesztelés lelkületében, és megtanulunk kitartóbban is imádkozni az egymást váltó kilencedek folyamán.

Nagyon sokfélék lehetnek ezek a szándékok. Köztük lehet ennek a mi szentségi kápolnánknak vagy a Szent Anna réti kápolnának a mielőbbi megvalósulása.

A Szeretetláng és az engesztelés szoros összetartozásának a tudatát egy másik friss élményem is megerősítette bennem.

·    A Vértanúink - Hitvallóink 2014 januári száma az engesztelésről szól.  Ebben írtam én is egy cikket: Engesztelés a magyar történelemben

Ennek kapcsán keresett meg Szegedi László atya, hogy olvasta benne a cikkemet, és elküldte egyik a témával rokon cikkét: Krisztussal megélt személyi egységünk az Eucharisztiában. Ezt azóta fel is tettem az Engesztelők lapjára

·    Ebben egyrészt kifejezi ő is meggyőződését a kettő összetartozásáról. Idézem: „Számomra úgy tűnik, a Szűzanya által a magyar Egyháznak szánt karizmának egy sajátos formája Máriás atya lelkisége. Azt hiszem ebben a körben mozog a Szeretetláng próféciája és mozgalma is.”

Máriás Lajos atya, aki Gologiból magyarosította nevét Máriásra, Natália nővér lelkivezetője volt, majd pedig élete utolsó szakaszát Szegedi atya plébániáján töltötte.

Szegedi atya ebben a cikkében bemutatja Máriás atya mély eucharisztiás lelkületét, amely az engesztelésnek is nagyon fontos összetevője.

Most készül templomunk honlapja, amelyen rajta lesz Rózsafüzér Társulatunk bemutatása is. Éppen első vasárnap szokott lenni a titokcsere. Alakulási dokumentumunkban ez szerepel:

·    „Közös imára hívunk benneteket! Sok felhívás érkezett már hozzánk, hívő katolikusokhoz, hogy nekünk kell megvédelmeznünk az Oltáriszentségben jelenlevő Megváltónkat, mert miattunk szolgáltatta ki magát, bezárva Önmagát a kis fehér ostyába. Nekünk, akik hiszünk ebben a valóságos jelenlétben, nekünk kell engesztelést nyújtanunk a közömbösségekért, megbántásokért, megszentségtelenítésekért, melyeket az Eucharisztiában kell elszenvednie! Ez a szándék vezérelt az Eucharisztiáról nevezett Rózsafüzér-társulat megalakítására, imáinkból szeretnénk védőgyűrűt vonni az Oltáriszentség köré.”

Szegedi atya cikke Máriás atya nyomán még jobban elmélyít minket ebben az eucharisztia központú engesztelő lelkületben. Az egész cikk elolvasásához, átelmélkedéséhez befejezésül álljon itt egy kis kedvcsináló részlet.

·    „Máriás atya karizmájának lényege, hogy a hívek felindíthatják a szándékot, hogy ugyanazt akarják tenni, mint amit Krisztus tesz az Eucharisztiában. Ebben az esetben Krisztus azonosul a hívekkel, a hívek Krisztusként állnak az Atya előtt, és Krisztusként szolgálhatják a világ üdvösségét. Máriás atya nem fedezett fel teljesen ismeretlen igazságokat. Az Egyház hitében és gyakorlatában benne van ez az isteni valóság. De ez a misztérium, titok még tudat homályban él bennünk. Máriás atyát megragadta ennek a valóságnak mélysége, távlata, hogy mi Krisztussal személyi egységben élhetjük az Ő tevékenységét, és Ő éli velünk a mienket. Máriás atya, amikor ez tudatosodott benne, ezt apró pénzre váltva élte, hirdette a mi elméleti hitünket, és lélegzetelállító távlat és mélység tárult fel előtte.”

Krisztussal személyi egységben. Ez az Oltáriszentségben, a szentmisében és a szentségimádásban valósul meg a legmélyebben. Krisztus a gyakori szentmisén való részvétellel, szentáldozással, és szentségimádással tudja élni a saját életét bennünk, és mi tudjuk az Ő életét élni magunkban, Pál apostol szavainak szellemé„nem én élek, hanem Krisztus él énbennem”, mindent„őáltala, ővele és őbenne.”

Engesztelés a magyar történelemben

Beküldve: Írások, tanulmányok

Írta: Bocsa József

A keresztény történelem-szemléletre nagy hatással volt Szent Ágoston „De civitate Dei”, vagyis az Isten országáról szóló műve, amely két országról beszél a Civitas Dei-ről, és a Civitas diaboli-ról azaz Isten és a diabolosz (egyik neve a bukott angyalnak vagy ördögnek, amely szó szerint szétszórót, szétdobálót jelent) vagyis a sátán országáról. Ez a kettő küzd egymással Krisztus második eljöveteléig. Ezeknek az országoknak a határa nem feltétlenül azonosítható földi országok és birodalmak határaival. 

Halottak hónapja

Beküldve: Írások, tanulmányok

A Szeretetláng naplóban olvashatjuk:

«Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből."

Ez a hivatkozás az Üdvözlégynek a Szeretetláng betéttel való imákozását jelenti.: ..."Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatásáat az egész emberiségre és a Tisztítótűzben szenvedő lelkekre!"  most és halálunk óráján. Amen.

Néhány gondolat a Tisztítótűzről, vagy latinosan Purgatóriumról.

Engesztelés az egyház hagyományában

Beküldve: Írások, tanulmányok

Dr. Szederkényi László: Az engesztelés és a kiengesztelődés a szenthagyományban

A cikk pdf formátumban

 

Dr. Szederkényi László: Az engesztelés és a kiengesztelődés a szenthagyományban

 

A katolikus felfogás szerint az engesztelés sértés jóvátétele vagy az erre irányuló szándék kinyilvánítása. Alapja az igazságosság erénye. Az ember bűneiért Krisztus keresztáldozata nyújtott engesztelést az Atyának. „Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is,“ (1 Jn,2,22) Jézus engesztelő áldozata az egyes embernek csak akkor válik megigazulására, ha bűnbánattal maga is törekszik az engesztelésre. Az engesztelő lélek tulajdonképpen Krisztus példáját követi. Imádságaink, vezekléseink, szentmiséink fölajánlhatók engesztelésül önmagunkért és másokért. Az engesztelő imádság pedig olyan ájtatossági forma, melyet magunk vagy mások vétkének jóvátételére ajánlunk fel Istennek. Jézusnak ugyan semmi köze nem volt bűneinkhez, se azok következményeihez, mégis szeretetből elszenvedte értünk azt a sok rosszat, így Őt követve, az Ő segítségével, az ő engesztelő áldozatával egyesülve részt vállalhatunk a lelkek mentésében. Előadásomban a legjelentősebb hittudósok, lelkipásztorok és misztikusok írásaiból válogattam az engesztelésre és a kiengesztelődésre vonatkozó gondolatokat.

Örökimádás

Beküldve: Írások, tanulmányok

 

Az évközi 24. vasárnap (C év) olvasmányai

Mikről van szó a mai olvasmányokban?

  • A tékozló fiúról, vagyis egy fiatalemberről, aki kikéri örökségét, elmulatja, nyomorogni kezd, és visszatér atyjához. Nemcsak egy egyedi eset, hanem az emberiség egy nagy csoportját képviseli. Ez a fiatalembert úgy látszik a maga nyomorúsága segíti jobb belátásra.

    A másik a választott nép, aki elpártol Istentől, és bálványokat kezd imádni. Hasonló a tékozló fiúhoz.

    A harmadik szereplő Mózes, aki közbenjár a népért, igyekszik kiengesztelni, összebékíteni Istent és a népet. Könyörög Istenhez, hogy ne büntesse a népet. Isten meghallgatja könyörgését, visszavonja, felfüggeszti a büntetést, ami az ilyen bálványimádásért jár

    A zsoltár szerzője a nép nevében, és tékozló fiú nevében bűnbánatért, bocsánatért könyörög. „Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, az erős lelket éleszd fel újra bennem. Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem.”

    A szentleckében Pál apostol olyan bűnösnek vallja magát, mint a nép és a tékozló fiú. Bemutatja az irgalmas Istent, és hálát ad az ő irgalmáért. „Megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.” Dicsőíti, magasztalja őt ezért.„Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké!”

    A tékozló fiú történetének külön szereplője az idősebb, látszólag hűséges testvér. Ő sem makulátlan, mert benne is megfogalmazódott, hogy elkóborol, de talán nem volt hozzá bátorsága. Otthon is marad, Atyjánál is marad, meg nem is. Nem teljes szívvel van otthon. Nem örül testvére hazatérésének, irigykedik, féltékeny rá. Ebből látszik, hogy gondolatban ő is elkövette a bűnt, mert bár külsőleg elutasította, de mégis vágyódott rá.

    A legfontosabb szereplő a mai szentírási olvasmányokban maga Isten. Több alakban is feltűnik. Ő az, akinél Mózes közbenjár, és aki meghallgatja Mózes engesztelő, közbenjáró imáját. Ő a szertő Atya, aki bár elengedi fiát, de szomorkodik miatta, és várja hazatérését. Ő az asszony, aki elveszíti drachmáját, és nem nyugszik addig, amíg meg nem találja. És Ő a Jópásztor, aki az elveszett juh megkeresésére indul, és aki megosztja örömét barátaival és szomszédaival.

Vajon melyik szereplő helyzetében tudom leginkább beleélni magamat? Én vagyok a tékozló fiú, aki eltávolodtam Istentől, de már visszavágyom hozzá, de úgy érzem, hogy még nem találtam vissza? Hol tartok éppen? Vagy érzem a választott néphez való tartozásomat, érzem, hogy mekkora kitüntetés kereszténynek lenni, de mégis bizonyos bálványok fogságukban tartanak? Vagy én már szabad vagyok, visszatértem az Atyához, de szomorkodom gyermekeim, unokáim, hozzátartozóim miatt? Vagy én vagyok az idősebb testvér, aki talán sohasem távolodtam el nagyon Istentől, de igazán nem voltam eddig boldog amiatt, hogy Istenhez tartozhatok, és neki szolgálhatok? Vagy éppen Mózest érzem közel magamhoz, aki könyörög Istenhez népéért, szeretteiért, hogy Isten ne büntesse őket, hanem könyörüljön rajtuk. Vagy mennyire tudom átélni Isten szomorúságát, és vágyát tékozló gyermekei miatt?

Hozzám a legközelebb Mózes alakja áll, aki közbenjár Istennél a népért, a bűnösökért, hogy ne igazságosan büntesse őket, hanem legyen könyörületes hozzájuk.

A váci piarista templomban már több mint 10 éve szombatonként egész nap nyitva van a templom, ki van téve az Oltáriszentség. És a hónap minden 3. péntekén 24 órás szentségimádás van. Akik érzik ennek áldásos hatásait, azokban fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne, ha más napokon is nyitva lenne a templom, és oda lehetne járulni a szentségi Jézus elé. Így jött létre egy szentségimádási kápolna kialakításának a terve, amely a megvalósítás szakaszába érkezett. Mindezidáig abban gondolkodtunk, hogy reggeltől estig lesz majd nyitva a kápolna. Az elmúlt héten azonban találkoztam a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai friss alapítású szerzetesrend egyik társalapítójával, amely szerzetnek egyik küldetése, hogy megszervezzék minél több felé a világon az állandó szentségimádást. Itt a különböző nyelvű elérhetőségeik.

http://www.mostholyeucharist.org/

www.adorazioneucaristicaperpetua.it

www.adoperp.com

http://adoracionperpetua.info

P. Justo Antonio Lo Feudo MSE atya szólt arról, hogy a szentségimádás, amely a szentmisében, vagy a szentmisén kívül történik nem helyettesíthető semmi más ájtatossági formával, hiszen itt Jézus valóságosan jelen van. Ugyanúgy találkozhatunk vele, mint az apostolok, mint azok, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, és találkoztak vele. Beszámolt az atya arról, mit jelent, ha egy helyen örökimádás van. Azt mondta, ez óriási kegyelem, ott megnyílik az ég, a mennyország a földre száll. A mennyben örökké imádják Istent. Ez valósul meg ott is, ahol ezt bevezetik, ahol beindul az örökimádás. Falvakról is beszámolt, ahol ezt meg tudják szervezni önerőből és felvállalják. Ezeken a helyeken megtörik valami módon a gonosz hatalma. A Szeretetláng naplóban is az szerepel, hogy ahol állandó szentségimádás van, ott megvakul a sátán, nem látja, elengedi foglyait, kiszabadulnak rabságából. Ott papi és szerzetesi hivatások támadnak. Biztonságban érezhetik az emberek magukat. Nagyon nagy áldás ez az egész helység, de a tágabb környezet számára is. A mi esetünkben az egyházmegye számára is az lenne, hiszen Vác nem egy átlag magyar város, hanem püspöki székhely is. Tudtommal Magyarországon nincsen hely, ahol állandó, megszakítatlan szentségimádás folyna. Budapesten, az Örökimádási templomban is csak nappal van kitéve az Oltáriszentség.

Beszámolt arról is, az atya, hogy technikailag ez hogy működik, mi ennek a szervezési oldala. A cél az, hogy legyen legalább 168 ember, aki vállalkozik arra, hogy hetente egy órát csendben szentségimádásban tölt. Kell hozzá egy főszervező, négy napszaknak a szervezője, és 24 olyan személy, aki a nap 24 órának a gazdája. Ez összesen 29 szervezőt jelent, akik benne vannak a 168-ban.

Nemrég találkoztam Mindszenty József boldoggá avatásának magyarországi posztulátorával. Azt mondta, boldoggá avatásához még egy (vagy több) csoda is hiányzik. Kérem Mindszenty bíboros közbenjárását, hogy sikerüljön megszervezni ezt az állandó szentségimádást itt Vácon. Ha sikerülne, azt csodának lehetne tekinteni. A másik ilyen csoda lehet, ha felépülne végre a Szent Anna réten a Normafa közelében az engesztelő kápolna, és ott is meg lehetne szervezni ezt az állandó szentségimádást, hiszen az engesztelés legfontosabb kifejeződése éppen az Oltáriszentség előtti engesztelés, közbenjáró imádság, hogy Isten könyörüljön a tőle eltávolodott tékozló gyermekein, bálványimádásba esett népén, ahogyan ezt Mózes tette, és az utána következő oly sok szent engesztelő. Mindszenty bíborosnak szívügye volt az engesztelés, és magát is engesztelő áldozatnak tekintette. Ezért vállalta hosszas töprengés után a bíborosi kinevezést is. Ezért kérjük a közbenjárását e két helyen a kápolna kialakításáért, illetve felépítéséért, és bennük az állandó szentségimádás megszervezéséért.

Ami rajtunk múlik, azt is meg kell tenni. A váci szentségimádási kápolna kialakítása remélhetőleg hamarosan megindulhat. Kérjük az imádságot ennek ménél előbbi megvalósulásáért. És aki a váciak vagy Vác környékiek közül szívesen rááldozna hetéből egy órát a szentségimádásra, az adja meg elérhetőségét a váci örökimádás fő szervezőjének, Rózsahegyi Margitnak Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A következőt kérjük megírni: A napnak melyik szakaszában tudnám hetente egy alkalommal vállalni az egy órás szentségimádást: délelőtt (6-12 óra), délután (12-18 óra), este (18-24 óra), vagy hajnalban (0-6) óra. Kérjük azt is jelezni, hogy szívesen lennék-e egyik szervezője ennek a szentségimádásnak (ez elsősorban telefonon vagy e-mail-ban való egyeztetéseket jelent). Indulásnak ennyi elég. Ha már van elég jelentkező, a szervezők segítségével egy adott időben elindulhat a szentségimádás, ill. akadályoztatás esetén a helyettesítés megoldása. Imádkozzunk addig is, hogy az építési hatóság engedélyének a birtokában hamarosan elindulhasson a kápolna kialakítása.

Évközi 23 vasárnap C év

Beküldve: Írások, tanulmányok

Úgy tűnik, a mai olvasmányokban több ellentmondás, vagy legalábbis látszólagos ellentmondás van. „Taníts meg számot vetni napjaink sorával, hogy bölcsességre neveljük szívünket.” Ez a gondolat a zsoltárból van, de az olvasmánynak is ez a témája, amely a Bölcsesség könyvéből való. A zsoltár azt állítja, hogy a bölcsesség olyan, amire szert tehetünk, méghozzá nevelés útján, úgy, hogy ráneveljük a szívünket. „Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet?” A Bölcsesség könyve viszont azt mondja, hogy a bölcsesség Isten ajándéka. Itt az egyik ellentmondás.

Van egy másik még fejbevágóbb mondat is a mai evangéliumban. „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” A Tízparancsban az áll: Tiszteld atyádat és anyádat! És Jézus a szeretetet tanítja mindenütt. Még az ellenséggel kapcsolatban is ezt parancsolja: Szeressétek ellenségeteket, áldjátok üldözőiteket!

Hogy lehet feloldani ezeket az ellentmondásokat? Isten az értelem Istene is, nem parancsolhat egymásnak homlokegyenest ellenkező dolgokat egyszerre. Igen, ebben az irányban kell keresnünk a megoldást.

A mai olvasmányok éppen erről szólnak: a bölcsességről, a gondolkodásról, a számvetésről. Az első olvasmány éppen a bölcsesség könyvéből való. „Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?” Ha filozófiailag nézzük a véges és a végtelen problémáját feszegetik. A végtelen, hogyan fér bele a végesbe? A véges emberi elme képes-e egyáltalán felfogni a végtelen Istent?

Ezen a nyomvonalon halad a Bölcsesség könyvének az érvelése. „A halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.” Miért? „Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére.” Testi mivoltunk, testben létünk gátolja lelkünk szárnyalását. Sőt olykor egészen megalázó módon tud minket megfosztani gondolkodó képességünktől. Tovább megy a szentírási szerző az érvelésben. „Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?”

Amikor Jézus az ő követésére hív, akkor bizony égi dolgokat, természetfeletti gondolkodást és viselkedést vár tőlünk. Kereszthordozást, önmegtagadást, következetességet, határozottságot. Hányszor találja magát az ember, mondjuk egy szülő, olyan helyzetben, amikor a nevelés során szemben találja magát gyermekével, mert meg kell tőle tagadnia valamit, amit az nagyon szeretne. Hányszor kell nekünk, felnőtteknek is lemondanunk olyan dolgokról, igényekről, amiket nagyon szeretnénk.

„Taníts meg számot vetni napjaink sorával, hogy bölcsességre neveljük szívünket!” A számvetés, a kalkuláció fontos művelete az életnek, és az Istentől elvárt és nekünk ajándékozott bölcsességnek is. Mi mennyibe kerül? Minek mi az ára? Mihez mire van szükség? Mik az igényeim és mik a lehetőségeim? Mik a hozzávalók? Mik a bevételeim és mik a kiadásaim? Milyen erőfeszítéseket kíván ez a vállalkozás (amibe éppen bele akarok kezdeni) tőlem és családomtól, közösségemtől?

Fontos újra meg újra feltennünk ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, és megadnunk rájuk a választ. Erre szólít fel Jézus is a toronyépítésről, és a hadba vonulásról szóló példabeszédben. Ilyesmit kér Onezimusz gazdájától Pál apostol is. Elmondja, hogy milyen kedvessé lett számára ez a rabszolga, mennyire megszerette, és mennyire örülne, ha gazdája felszabadítaná. De nem kényszeríti rá akaratát, visszaküldi hozzá Onezimuszt, meghagyja döntési szabadságát.

Jézus másutt rámutat arra is, hogy milyen előnyökkel jár az ő követése. De itt, ebben a mai evangéliumi szakaszban az ő követésének a nehézségeiről szól, a kereszthordozásról, a következetes gondolkodásról, a rettenthetetlen bátorságról, a szabad akaratú döntés fontosságáról. Nem ugyanaz elfogadni a tőle felkínált üdvösséget, kimondani, hogy "bocsáss meg nekem, nyomorult bűnösnek", és nem ugyanaz szorosan az Ő nyomába szegődni, vállalni a tanítványságot, vállalni az Ő életmódját. Ez utóbbi nem mindenkinek való. Van, aki kalkuláló képességét, összpontosító erejét földi célok érdekében akarja mozgósítani, de elismeri magáról, hogy bűnös, újra meg újra irgalomra szorul. Az ilyen ember az üdvösség útján jár, ha megtorpanásokkal is. Aki tanítvány akar lenni, aki Jézus nyomába akar szegődni, attól Ő többet vár. Ennek a kalkulációs, mérlegelési készségnek, gazdálkodásnak nemcsak a saját földi jóléttel kapcsolatos működtetését, hanem az üdvösség területén való működtetését. Hogy minden erejét, képességét a tanítvány a saját maga és mások üdvössége érdekében működtesse.

Befejezésül nézzük az elején felvetett két ellentétnek a feloldását! A bölcsesség Isten ajándéka, vagy pedig mi magunk is megszerezhetjük? Az egész keresztény élet ajándék, Isten ajándéka. Tehát teljesen Isten műve, ha ő nem ajándékozhatná nekünk, nem lehetne a miénk. De ugyanakkor a mi művünk is, nekünk is meg kell tennünk érte azt, ami rajtunk múlik. Ugyanez érvényes a bölcsességre is. A bölcsesség lényege: mindent Isten szemszögéből szemlélni, mindent az üdvösségünk szempontjából tekinteni. Ha erre rájövünk, az Isten ajándéka. De nem elég ezt látni, tudni! Gyakorolni is kell, valósítani is kell. Mindent valóban mérlegelni is kell: vajon ez a szóban forgó dolog, ez a döntés az üdvösségemet szolgálja-e. Csak így teszünk szert a bölcsességre, csak így nevelhetjük rá a szívünket.

Gyűlöljük, vagy szeressük hozzátartozóinkat és önmagunkat? Jézus egy sajátos héber kifejezésmódot használ. Gyűlölni ebben az összefüggésben annyit jelent jobban szeretni valakit valaki másnál. Ez a jézusi mondat tehát lefordítva a mi nyelvünkre így fogalmazandó. Ez az eredeti jézusi fogalmazás: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” A mai fogalmazásban: „Aki jobban szereti apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, mint Jézust, az nem lehet az Ő tanítványa.” Ez tehát a főparancsnak egy más formájú megfogalmazása: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Az első az istenszeretet, csak utána következhet a felebaráti szeretet és az önszeretet.

 

Nagyboldogasszony

Beküldve: Írások, tanulmányok

Mária mint királynő jelenik meg a mai olvasmányokban

Királynő, akinek szépségét kívánja a király

Erről szól a zsoltár

„Halljad, leányom, figyelj szavamra, felejtsd el népedet és atyád házát. Szépségedet kívánja a király, mert ő a te urad, hódolj előtte.”

Királynő, aki megszüli gyermekét

Erről szól a Jelenések könyve

Királynő, akit a mennyben ünnepélyesen megkoronáznak

Ez tűnik fel az Allelujában. Ezt ünnepeljük a mai napon.

„Máriát felvette az Úr a mennybe, örvendezik az angyalok kórusa”

Királynő, akinek szépségét kívánja a király

             Mária a Mennyei Atya legkedvesebb leánya

Örömét leli benne, nem csoda, ha vágyódik utána.

Ha a Mennyei Atya vágyódik Mária után, hogyne vágyódnánk mi, akik a bűn sarában, a megtévesztések, manipulálások mocsarában vergődünk.

             Mária tud kimenteni ebből a sárból és mocsárból.

Az ő szépségére és tisztaságára tekintve a mi lelkünk is megtisztul.

Elvezet minket Szent Fiához, aki vérével tisztára mos.

Jézus vére annyira tisztára mos, hogy a Mennyei Atya miutánunk is vágyódni fog, úgy, ahogyan vágyódik Máriára.

Vágyódik akkor is utánunk, és szomjúhozik Szent Fia is a mi lelkünkre, és a Szentlélek is szeretne szállást venni lelkünkben, amikor bűnben vagyunk, de ez a vágyakozás és szomjúhozás számukra fájdalommal teljes.

Mária miatt nincs bennük, a Szentháromság személyeiben semmi fájdalom, csak öröm és megelégedettség.

Mária tisztasága, és a neki adott szerep miatt csillapítani tudja a Szentháromság vágyakozását.

Nemcsak a maga tisztaságával és szépségével, hanem azzal is, hogy sok lelket tud hozzájuk vezetni.

A Máriának szentelődésünk legfőbb célja és értelme,

hogy oda tud vezetni minket is ezáltal a Szentháromsághoz, és

hogy ezáltal a neki szentelődésünk által mi is lelkeket tudunk vinni a Szentháromsághoz, és ezáltal csillapítjuk a lelkek utáni határtalan vágyukat és szomjúságukat

hogy beteljesedjék minél több ember vágya is az üdvösség után

Hogy Máriával, a Mennybe felvett és ott megkoronázott királynővel együtt ők is „ujjongó örömmel vonuljanak, bevonuljanak a király házába.”

Van, ami Mária királynői szerepéből már beteljesedett, van, ami még teljesedőben van

Megszülte gyermekét Jézust

„Fiút szült. Fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza az összes nemzetet.”

Ugyanakkor vajúdik, a szülés fájdalmait szenvedi ma élő gyermekeivel kapcsolatban, akiket rábízott Egyszülött Fia a keresztről, és ha már meg is szülte őket, óvnia, védenie kell ezeket a gyermekeit (minket) a rájuk leselkedő veszélyektől.

„A gyermeket elragadták, és Isten trónja elé tették, az asszony pedig a pusztába menekült, ahol Isten helyet készített számára.”

Miért kell elmenekülnie?

Mert feltűnik az ellenség, aki gyermekeire támad

„Majd egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy, vörös sárkány. Hét feje volt és 12 szarva, és mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte, és a földre szórta az ég csillagainak az egyharmadát.”

„Azután a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje a gyermekét.”

Ki ez az ellenség? Ki ez a nagy vörös sárkány, és hétfejű, tizenkétszarvú vadállat?

Anélkül, hogy a pontos nevesítésbe és azonosításba bele mennénk, és az egész emberi történelemre érvényes magyarázatát adnánk ennek, a jelenben való eligazodás szempontjából néhány azonosítás mégis elvégezhető.

A Sátánnak, Lucifernek az embereiről van szó, akik az Antikrisztus eljövetelét egyengetik

Ezek a mammont, a pénzt, a hatalmat és a különféle élvezeteket tekintik istenüknek.

Felhasználják céljaik minél teljesebb kielégítése érdekében a politikai szerveződéseket, államokat, államszövetségeket is.

Beszivárogtak a Katolikus egyházba és más keresztény egyházakba is, amelyeket belülről akarnak szétzülleszteni, és hatalmi céljaik érdekében egy egységes világvallást akarnak bevezetni. Mert tudják, hogy az emberek irányításában nemcsak az állam jellegű szerveződéseknek van fontos szerepe, hanem az egyházaknak is. A vallás, az egyházak mindig is hatalmi, politikai tényezők voltak. Ők pedig a totális hatalomra törnek.

Az a céljuk, hogy meghamisítsák, kiüresítsék a keresztény vallás tanításait,új rituálékat vezessenek be, amelyek már nem Istenhez, hanem a sátánhoz kötözik az embereket.

„A gyermeket elragadták, és Isten trónja elé tették, az asszony pedig a pusztába menekült, ahol Isten helyet készített számára.”

·    Mi ez a puszta?

Eddig megvoltak a megszokott családi, egyházi és állami keretek, amelyek egy fajta rendet és biztonságot adtak.

De ezeket a biztonságot, otthont adó kereteket is szét akarják zúzni, ill. a maguk irányítása alá akarják vonni.

Ezeknek a biztonságot adó kereteknek a szétzúzása már folyamatban van

A családok szétzúzása törvényi szabályozások útján is zajlik

Az emberi élet pusztítása

abortusz, eutanázia,

a szociális háló szétrombolása, az egészségügyi ellátás tönkretétele

munkalehetőségek, megélhetési lehetőségek elvétele

Folyamatban van már az egyházi keretek szétzúzása, átszabása is.

Ennek már nagyon sok jele érzékelhető egyházi és politikai szinten egyaránt.

A szentségek, a liturgia, a rítus megváltoztatása a már szemmel látható cél, és új rítusoknak a bevezetése, amelyek valójában sátáni rítusok. Ezért nagyon veszedelmesek.

Akik nem akarják ezeknek alávetni magukat, azok kénytelenek lesznek a pusztába, a föld alá, illegalitásba menekülni, és ott folytatni tovább keresztény életüket.

Erre már számtalan példa volt a történelem folyamán.

Mi idősebbek még benne éltünk a kommunista rendszerben, van erről némi fogalmunk és tapasztalatunk.

Ez a pusztába menekült asszony a föld alá kényszerülő egyháznak is a jelképe

Mária az egyház édesanyja, a fogságba, a száműzetésbe, a pusztaságba is elkíséri gyermekeit, és ott anyai gondját viseli.

Vannak, akiknek ezek a szavak, még ha igaznak tűnnek is, úgy gondolják, hogy legfeljebb a távoli jövőre vonatkoznak.

Sajnos azonban ezek már a jelen, és a közeljövő.

De mindez meg lett jövendölve már a Szentírásban. Ezeket hallottuk a mai mise olvasmányában. És van róluk szó későbbi, jelenkori próféciákban is.

Félelemre azonban semmi okunk.

Ha Máriának szenteljük magunkat, akkor ő karjaiba vesz minket, és oda helyez a Mennyei Atya karjaiba is.

És ilyen Atyának és ilyen Édesanyának a karjaiban a gyermeknek nincs mitől félnie.