Bocsa József atya homoliája a 2021. októberi gyógyító misén

Luiza Piccarretatól, a múlt században élt olasz misztikustól az elmúlt időkben több könyv is megjelent magyarul. Az egyikben szerepel ez a gondolat: „Nem azt kell nézni, hogy honnan jön a szenvedés, vagy hogy kitől származik, hanem mi az a jó, ami ebből a szenvedésből származik.”

 

Az átlagember, még az átlag keresztény is nem akarja vállalni a szenvedést, nem akarja vállalni a keresztet. Pedig jól ismerjük Mesterünk szavait: Aki utánam akar jönni, az vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem.

Igen – okoskodunk – de nem mindegy, hogy egy szenvedést Isten küld, vagy enged meg az életünkben, vagy pedig magunk okoztuk, vagy egyenesen a sátán okozza nekünk, vagy mások rossz kívánságai, átkai, rontásai hozzák ránk.

De vajon Jézus szenvedéseit mi okozta, ki okozta? Neki nem voltak saját bűnei. Az ő szenvedéseit a mi bűneink okozták. És a sátán volt az, aki perverz, szadista emberek által gyötörte őt, és a keresztre juttatta. Más szemszögből úgy is fogalmazhatjuk, hogy az Ő szenvedéseit a szeretet okozta, az emberiség iránti szeretete, az irántunk való szeretete. A két legtisztább embernek, Jézusnak, az Istenembernek, és az ő Édesanyjának, a Szűzanyának a szenvedéseit az okozta, hogy ki akartak szabadítani minket a bűn és a sátán fogságából.

Itt jutunk vissza a kiinduló gondolatunkhoz. A szenvedésnek, minden szenvedésnek – Jézus és Mária szenvedései által – lehet az a célja, hogy kiszabaduljunk és a környezetünkben minél többen kiszabaduljanak a bűn és a sátán fogságából.

De hogyan történhet ez? Úgy, hogy, elsősorban a saját életünkben, elfogadjuk a szenvedéseket – bárhonnét jöjjenek is – és átadjuk Istennek, felajánljuk azokat Jézus és a Szűzanya szenvedéseihez társítva, hogy alakítsák át ezeket üdvözítő, megváltó szenvedésekké.

Nagy különbség az, hogy valaki Isten nélkül szenved, vagy Istennel szenved. Az Isten nélküli szenvedés pokol, az Istennel való szenvedés lehet a mennyország – már itt ezen a földön is.

Jézus szenvedése, kínhalála után feltámadt, és a mennybe ment, és a mennybe vitte Édesanyját is, aki földi életében mindenben társa volt, megváltó szenvedéseiben is. De ők jelenleg nemcsak a mennyország békéjét és örömét élvezik, hanem amíg a földön szenvedés van, ők a szenvedőkkel együtt szenvednek. Folytatják titokzatos módon, és az egyházon keresztül, Jézus misztikus testén keresztül, vagyis rajtunk keresztül az emberek megváltásának a művét.

Ezeken a gyógyító, családfagyógyító miséken keresztül azt tanuljuk, hogy hogyan lehetünk mi is részesei a megváltás művének. Azt tanuljuk, hogy szenvedéseink hogyan válhatnak megváltó szenvedésekké.

Mik ennek a fő lépései? Ezt a kérdésünket másként úgy is fogalmazhatjuk, hogy homok helyett hogyan építhetjük a sziklára házunkat. Ne kérdezgessük, hogy az a szenvedés, amit mi személyesen elszenvedünk, vagy amit családtagunk, vagy bárki a környezetünkben elszenved, az miért van! Ezt a leckét már tudjuk: a szenvedés és a halál a sátán irigysége és kísértése által jött a világba, és a bűn által, amibe belerángatta és szüntelenül belerángatja az embert. A mi elsődleges célunk az kell, hogy legyen, hogy elforduljunk a bűntől és szembeforduljunk a sátánnal, a bűn szerzőjével.

A keresztséggel Jézus kiszabadított minket a sátán fogságából, és eltörölte bűneinket. De mi gyarlóságaink folytán ismételten bűnbe esünk. Ezért adta nekünk szentségeit, elsősorban a bűnbánat szentségét és az Eucharisztiát, hogy ha bűnbe estünk, a bűnbánat által, a gyónás által visszaszerezzük lelkünk szeplőtelenségét, a megszentelő kegyelmet, amit a keresztség szentségében kaptunk. Saját testével és vérével pedig táplál minket, gyógyít minket, hogy ellenállóbbak, harcra készebbek legyünk.

Legyünk szüntelenül a kegyelem állapotban! Ha kiestünk volna onnan, a bűnbánat által a szentgyónással, vagy ha erre éppen nincs lehetőségünk, akkora gyónás szándéka által igyekezzünk rögtön visszakerülni oda. A kegyelem állapotába való visszakerülésünket a bűnbánat, és a sátánnak való ellene mondás segíti. Mindkettőt gyakoroljuk ezekben a szentmisékben. Nagyon fontos, hogy mindezt begyakoroljuk és szinte reflexszerű legyen.

De tisztában kell lennünk a különféle csapdákkal is. A sátán nem ritkán arra kisért, hogy adjuk fel, már úgy is mindegy, vagy te már úgyse tudsz megváltozni, vagy túl gyakran elesel, kilátástalan ez az egész. De akárhányszor elesünk, keljünk fel újra, kérjük, és fogadjuk el az Úr bocsánatát. Péter azt kérdezi Jézustól, hogy napjában hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétőnek, talán hétszer. Erre Jézus azt feleli neki: nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Vagyis számtalan alkalommal. Ezt arra is vonatkoztathatjuk, hogy ha mi napjában hétszer esünk el, akkor, az Úr mind a hétszer megbocsát, ha hozzá fordulunk. Sőt, nemcsak hétszer, hanem hetvenszer hétszer, vagyis akárhányszor. Az Ő irgalma ebből a szempontból is végtelen. De kérnünk kell az Ő irgalmát, az Ő bocsánatát. Ezt is be kell gyakorolnunk, ebben is  sziklaszilárdan ki kell tartanunk.

Megérintett már minket a nehéz idők szele. Átéltük már néhány hónapja, hogy nem volt lehetőségünk sem gyónásra, sem szentmisén való részvételre, sem szentáldozásra. Mindezeket még durvább formában is átélhetjük. Nem kizárt, hogy jönnek olyan idők, hogy a templomoknak még az ajtaját is beszögelik, vagy még az is, hogy a templomokat egyenesen lerombolják. Az egyház ma látható szervezeti formái is összeomolhatnak.

Nagyon fontos ezért, hogy hitünk lényeges elemeivel tisztában legyünk. Hogy lássuk, hogy hol van a szikla amire építhetünk.

Ha ma valaki nincs megkeresztelve, de szeretne megkeresztelkedni, akkor ma csatlakoznia kell valamelyik plébánia keresztségre és elsőáldozásra felkészítő kurzusához. Amíg a látható egyház működik, bármilyen gyarló formában is, addig ahhoz kell alkalmazkodnunk. De bekövetkezhetnek olyan idők, amikor erre már nem lesz lehetőség. kkor meg fog növekedni a hívek általános papságának a szerepe.

Tudnunk kell bizonyos alapdolgokat, és ezeket már most gyakorolnunk kell! Ilyenek a következők. Szükséghelyzetben, halálveszély esetén bárki keresztelhet. Ha valaki nincs megkeresztelve, de szeretne keresztény lenni, akkor szükség helyzetben bárki keresztelhet ilyen fomában: Szenteltvízzel, vagy ha az nincs, tiszta vízzel le kell önteni az illetőt háromszor kereszt alakban e szavak kiséretében: XY én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. És ha hiszi az illető, Jézus tisztára mossa a lelkét a keresztség szentségében. Meg kell tanítani őt imádkozni, hogy hogyan lehet naponta kapcsolatban Istennel, hogyan gyógyulhat, hogyan nyerhet erőt az élet küzdelmeihez.

Ugyanígy, ha nincs lehetősége az embernek gyónásra, de felindítja magában a tökéletes bánatot azzal a szándékkal, hogy amikor lehetősége van rá, elvégzi gyónását, a tökéletes bánatnak ez a felindítása ugyanúgy tisztára mossa az ember lelkét, mintha pap adná neki a feloldozást. Ez a szándék kell csak hogy ott legyen benne: Istenem szeretlek téged. Irántad való szeretetből bánom bűneimet, bocsáss meg nekem. És tiszta lesz a lelke mint a keresztség pillanatában.

Ezt bizony már ma is sokszor alkalmazni kell, mert gyakran hirtelen visznek valakit kórházba, nincs lehetőség papot hívni, és a papot se engedik be a Covid osztályra.

Lehet, hogy hamarosan eljön az az idő is, hogy nem lesznek nyilvános szentmisék, csak rejtekben bemutatott szentmisék. Csak nehezen juthat az ember szentáldozáshoz. A lelki áldozásra azonban lehetősége van bárkinek, ha tiszta szívvel elmondja az áldozás előtti imát: Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond és meggyógyul az én lelkem. És szívébe-lelkébe fogadhatja a szentségi Jézust.

De Isten csodákat is tehet. Angyalait is elküldheti, hogy hozzanak egy tabernákulumból szentostyát, és áldoztassanak meg, ahogyan ez több egyházilag is elismert jelenés esetén történt.

A kereszténység több évtizedes, sőt évszázados üldöztetést is túlélt már az egyháztörténelem folyamán, például Japánban, Kínában, Koreában úgy, hogy nem voltak papok, csak hívek.

Sok jel arra mutat, hogy most is valami hasonló következik. Legyünk készen. Minden Isten irányítása alatt történik. Isten tudja, mire készül, de legyünk mi is készek!