2013. március 24.
vBevezető a mise elején. Hogyan alakult e mai Szűzanyának szentelődés ideje?
Ø Gyümölcsoltó Boldogasszony napján szoktuk
Ø Ennek normális ideje márc. 25.
Ø Vasárnap jobban ráér mindenki, ezért tettük egy nappal korábbra
Ø Csakhogy az idén a nagyhét miatt átkerül ez az ünnep április 8-ra, az Irgalmasság Vasárnapja utáni hétfőre
§ ez utólag derült ki számomra is
Ø De már meghirdettük jó előre, ezért nem változtattunk az időponton
Ø Vehetjük ezt égi rendezésnek is
§ Amikor a Szűzanyának szenteljük magunkat, abban benne van az is, hogy a Fájdalmas Anyának szenteljük magunkat
· annak a Szűzanyának, akinek hét tőr járta át a szívét
· annak a Szűzanyának, aki mély fájdalommal kíséri végig a fiát szenvedésének az útján
· annak a Szűzanyának, akinek ölébe teszik a keresztről levett Szentfia testét
· annak a Szűzanyának, aki őrizte a hitet a sötétség idején, sírba tétel napjaiban is
§ Liturgikusan csak a virágvasárnapról lehet ma a mise, amelynek része a passio is
· A Szűzanya szemével kövessük a passiót ebben a szentmisében
vA Passió után: Amit most hallottunk, az nem egyszeri történelmi esemény csupán, hanem a liturgia révén jelen valóság
Ø Sőt mi több, úgy tűnik nemcsak a liturgia révén, hanem a jelen történelmi helyzet miatt is
Ø Elérkezett, nagyon közel van az Egyház keresztre feszítésének az ideje
Ø Vannak, akik ezt érzékelik. Gondolkodás, elemzés révén, vagy bizonyos üzenetekre való odafigyelés révén
§ Most nem akarok másra hivatkozni, csak a Máriás Papi Mozgalomra, Gobbi atyára, és Schiora, Renato Baronra
· Schioból nemcsak ez a lelkigyakorlatos könyv maradt ránk, aminek alapján felkészültünk erre a mai szentelésre, hanem hozzáférhetők magyarul is azok az üzenetek, amiket a Szűzanya ott Renato Baronon keresztül adott
Ø Az előző pápa lemondása és a mostani megválasztása kapcsán is, azt gondolom, sokan érzékelik azt, hogy az egyház számára elérkezett a passionak az órája
§ Sok komoly elemzés is olvasható már arról, hogy mit jelent ez a váltás: az előző pápa lemondása, és az, hogy a most megválasztott pápa milyen irányba kormányozza az egyház hajóját
§ Igazán azok között figyelhető meg jelenleg egy nagy megosztottság, akik komolyabban próbálták a hitüket megélni, és odafigyeltek eddig prófétákra, magánkinyilatkoztatásokra is
§ Hogy van egy új pápa, és hogy az elődei nyomdokába lép-e, vagy egy más irányvonalat képvisel, ez önmagában, gondolkodó embereknek, nem jelent nagy problémát. Minden közszereplő, így a pápa is szükségszerűen ki van téve a kritikának. És ezt önmagában még nem is lehet rossznak mondani.
§ Érdemes ebben a kérdésben (is) sokoldalúan tájékozódni, saját véleményt kialakítani. Nemrég akadtam rá egy honlapra, amely a pápaváltással kapcsolatban is felvet sok érdekes gondolatot. Kritikával olvasandó, de érdemes beleolvasni!
§ Szeretném itt felhívni egy nagy veszélyre a figyelmet, amely egyszerre érzékelhetővé vált: ez pedig a fanatizmus
· Látnunk kell, hogy a fanatizmus sajnos jelen van nemcsak a mohamedánok, és más vallások képviselői között, hanem bizony közöttünk, keresztények között is, katolikusok között is, és speciálisan azok között is, akik nagyon komolyan igyekeznek venni a hitüket.
· A fanatizmus azonban nagyon veszélyes, mert bizony gyilkosságokba, üldözésekbe is torkollhat
¨ Nem is kell példákért nagyon messzire mennünk, elég Szent Pálra, a korábbi Saulra gondolni
¨ Vagy elég a reformációt követő nagy hitvitákra és vallásháborúkra gondolni, amelyek megosztották egész Európát
§ Az látszik, hogy a nagy megosztó jelen van most is az egyházban, és a keresztények között
· Hogy ez személyekhez hogyan köthető, az egy más kérdés
¨ legyenek ezek a személyek bizonyos próféták, vagy maga a pápa
Ø a pápát antikrisztusnak, vagy az ő csatlósának nevezni, kétségkívül elég kockázatos, és megkérdőjelezhető
¨ de ha a pokol kapui megtámadják az egyházat és uralmat akarnak venni rajta, akkor ez a támadás biztos, hogy a pápa személyével is kapcsolatos
§ Ha a gonosz odáig merészkedne, hogy felül a pápai trónra is, azt csak úgy teheti, hogy, legalábbis eleinte, sokakat megtéveszt, hiszen ő a nagy csaló. Nem adhat mást, mint ami a lényege.
¨ A pokol támadásának, megtévesztésének sokan áldozatul kell, hogy essenek még a választottak közül is. Abban az órában az apostolok többsége is szétszaladt, kevesen maradtak Mesterükhöz hűségesek.
¨ De Isten irgalmas, azokat is visszavárja, akik megtévedtek, elestek, de belátják tévedésüket és bocsánatot kérnek.
§ Visszatérve a fanatizmus nagyon is jelenlévő kísértésére, vigyázzunk – ez már az első keresztény századok üldözéseiben tisztázódott – a hitért meghalni lehet, de ölni nem szabad
¨ Nem árt azt is tudatosítani, hogy nemcsak fegyverekkel lehet ölni, hanem indulatokkal, hamis ítélkezésekkel is.
§ Jézus nem önmagában az ítélkezést tiltja, hanem a megalapozatlan, helytelen ítélkezést. Ő maga igaz ítélethozatalra biztat: Jn 7,24 – "Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!" Igaz és igazságos ítélet nélkül képtelenek vagyunk tájékozódni. Enélkül csak összezavarodhatunk. A tájékozódási képességünkre egy ilyen zavaros korban, mint a mai, különösen szükségünk van.
§ Még arra is érdemes odafigyelni, hogy imádsággal is lehet ölni, a saját álláspontunk imádságban való türelmetlen képviseletével, hangoztatásával is
vEzektől a veszélyektől, a nagy elesésektől és kétségbeesésektől csak a Szűzanyának való odaszenelődés képes megóvni minket.
Ø Nekünk most, különösen a nagyhéten és az elkövetkező időkben a legfontosabb feladatunk, hogy egyesüljünk a Szenvedő Jézussal, aki itt szenved a keresztre feszítést éppen átélő egyházával, egyházában
§ Ne hagyjuk, hogy kiráncigáljanak minket ebből a Jézussal, Máriával és a Szentháromság személyeivel való egyesülésünkből!
· sem világi tennivalóink
· sem az eddig érintett kérdések taglalásába való túlzott belemerülés
Ø Nekem ezt a Jézussal való azonosulást ezekben a napokban nagyon segíti XVI. Benedek pápának a Názáreti Jézusról szóló könyve, amelyből éppen ezeket a passio részeket elmélkedem
§ Különösen megérintett egy téma, aminek magamban ezt a címet adtam, amit külön érdemes lenne kidolgozni: az áruló, az öngyilkos, a hős és a vértanú
· az egyiket Júdás alakja testesíti meg, a másikét Péter
· Júdás elárulta Jézust, de belátta tettének súlyosságát, és visszaadta a pénzt, ám kétségbeesett, ezért öngyilkos lett
· Péter hősködött, előbb szóban, majd kardjával is vagdalkozott, és néhány óra múlva megtagadta mesterét
¨ De hamarosan keserves sírásra fakad, megbánta tettét, és a szenvedő Jézus, majd a feltámadott Jézus megbocsátott neki
¨ Idézem XVI. Benedek pápát:
Ø "Péternek meg kellett tanulnia, hogy a vértanúság nem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme. Búcsút kell vennie saját tetteinek heroizmusától, és meg kell tanulnia a tanítvány alázatát. A vágy, hogy jól odavágjon, a hősiesség végül tagadáshoz vezet… Meg kell tanulnia kivárni az ő óráját; meg kell tanulnia a várakozást, a továbblépést. Meg kell tanulnia Jézus követésének az útját, hogy majd ha eljött az óra, oda vezethessék, ahová nem akart (Jn 21,18), és megkapja a vértanúság kegyelmét… Istennek ne írja elő, mit tegyen: tanulja meg elfogadni, ahogy ő megmutatja magát. Ne magától akarjon Istenhez fellendülni, hanem engedje, hogy alázatos szolgálatban lassanként valóban Isten képmásává formálódjon." (A Názáreti Jézus, 2. köt. 62. old.)
Ø Nagyon mély szavak ezek, mindenkinek személyesen, magára vonatkoztatva kell átelmélkednie
§ "a vértanúság sem hősies teljesítmény, hanem a Jézusért vállalt szenvedés kegyelme."
§ nem a mi heroikus tetteink, fogadkozásaink, vagdalkozásaink számítanak, hanem hogy alázatos tanítványok maradjunk
§ Ne írjuk elő Istennek, hogy mit tegyen, hogyan cselekedjen, hanem figyeljünk csendes várakozásban, hogy Isten hogyan mutatja meg magát azokban az eseményekben, amelyeknek részesei vagyunk, és amelyeknek részese az egyház.
Ø Annyi Jézuskép annyi Jézusábrázolás van. Egyik szebb, mint a másik.
§ Hajlamosak vagyunk feltenni a kérdést, hogy vajon melyik a hiteles?
§ Passio történetből is négy van.
· Nem az a lényeg, hogy melyik a hiteles.
§ Mindnyájunknak megvan a személyes istenképe és passiója is.
§ Ha részt veszünk nemcsak a magunk, hanem mások passiójában is, fontos, hogy ne katonaként, ne pribékként, ne csúfolódóként vegyünk részt, hanem Veronikaként, Cirenei Simonként, Máriaként!
Ø A Szűzanya, a neki való odaszentelődésünk révén, arra tanít meg, hogy mi is végigjárjuk a magunk keresztútját, és egyben a többiekét is.
§ És közben ne legyünk se Júdások, se keresztény társainkat üldöző Saulok, se hősködő Péterek
§ Ne írjuk elő Istennek, hogy hogyan cselekedjen sem a pápával, sem egyházával, sem prófétáival kapcsolatban, hanem csendes Őrá figyelésben várjuk ki, hogy Ő hogyan cselekszik, és milyen cselekvést vár tőlünk.
· Ez most a legfőbb feladatunk!
§ Ha ezt megtesszük, ebben a felajánlásban, csendes azonosulásban, Istenre figyelésben kitartunk, akkor közben megtisztít minket bűneinktől, szenvedélyes ragaszkodásainktól, ítélkezéseinktől, türelmetlenségeinktől, fanatizmusunktól, és talán megkönyörül rajtunk, hogy a nagy próbatételeket is kiálljuk, hogy hozzá mindvégig hűségesek maradjunk, ahogyan a Szűzanya, akinek most oda akarjuk szentelni magunkat.
