Kategóriák
Szentháromság gyermekei

Siegfried atya adventi/karácsonyi levele 2021

 

Kedves Testvérek!

Kedves Rokonok, Ismerősök, Barátok és Jótevők!

Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, aki érkezik,

és az Úrban, aki eljön újra!

 

Mindnyájan érezzük, hogy a minket körülvevő világ zűrzavara csak fokozódik, egyre nagyobb a sötétség, a megosztottság. Az emberek egyre jobban félnek, egyre inkább össze vannak zavarodva, egyre jobban kétségbe vannak esve, sőt vannak, akik öngyilkosok lesznek. Az eddig biztosnak vélt, alapvető értékrendünk is súlyos támadás alatt van. Isten-nemzet-család! Az egyház megosztott, a nemzet szükségességét megkérdőjelezik és a család is teljes támadás alatt áll. Még az engesztelők, vagy intenzív módon imádkozók közt is nagy a megosztottság néhány kérdésben. Mindenki a saját bőrén érzi és tapasztalja, hogy egy komoly szellemi háború, a nagy szorongattatás közepén vagyunk (Vö. Mt 24,15-31; Mk 13,14-23; Lk 21,20-24; Dán 9,27; 11,31; 12,11).

Egyre többen érezzük úgy, hogy Assisi szent Ferenc látomása a felkavaró jövőről, amit halála előtt osztott meg rendtársaival, egyre inkább beteljesedőben van:
(A Szeráfi Szent Ferenc atya Művei, Washbourne, 1882, 248-250 old.)

1 „A szorongattatás és a szomorúság nagy idői hamar eljönnek, melyekben világi és szellemi zűrzavar és veszélyek harapódznak el, sokak szeretete kihűl és a Gonosz hatalma minden mértéket meghalad.
3. Abban az időben a botrányok megsokszorozódnak, Rendünk kettészakad, a többi szerzetesrendből sok teljesen elpusztul, mert nem mondanak ellen a tévedésnek, hanem elfogadják.
4. Olyan sokféle vélemény és szakadás lesz a nép körében, a szerzetesek között és a klérusban, hogyha azok a napok az Evangélium igéi szerint nem rövidülnének meg (Vö.Mt 24,22), még a kiválasztottakat is a tévedésbe vezetnék, ha nem Isten mérhetetlen irgalmasságának hatalmas árama vezetné őket.
7. Abban az időben néhány pap az igazságot agyonhallgatja, mások üldözik és megtagadják. Az életszentségben élőket azok, akik csak külsőleg vallják a hitet, nevetségessé teszik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus nekik nem méltó pásztorokat, hanem a pusztítót fogja küldeni.”

 

Abban reménykedni, hogy majd minden szépen visszatér a normál kerékvágásba, úgy tűnik egyre inkább hiú ábránd marad. Ebben a kaotikus helyzetben sok kérdéssel fordulnak hozzám az emberek. Ezekből a kérdésekből szeretnék néhányat kiemelni:

„Miért engedi meg mindezt a szenvedést Isten?”

„Mit kell tennem a családom megtéréséért, tisztánlátásáért? Meddig terjed a saját felelősségem ebben a kérdésben?”

„Mit kell tennem ebben az apokaliptikus időben? Hogy tudok az Úr útján haladni? Hogy tudom ezt az egészet túlélni, mikor néha én is félek, én is össze vagyok zavarodva, hisz mindenki mást mond?”

Hogy miért engedi meg ezt ISTEN? Mert előszőr meg kell tisztítani a világot ahhoz, hogy újjá lehessen építeni, teremteni, mint új eget és új földet, és JÉZUS újra eljöhessen (Vö. Jel 19,1.2; Iz 65,17; 2Pét 3,13). JÉZUS mondja: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” (Vö. Mt 24,33). Úgy tűnik a Jelenések Könyve apokaliptikus idejét éljük. Oly sokáig várt türelmesen MENNYEI ATYÁNK, de az emberiség bűnei az egekig érnek. Az irgalmasság ideje hamarosan véget ér és az igazságosság ideje következik (ahogyan ezt már Fausztina nővér meghirdette). Mindennek be kell következnie, ahogyan ez a Szentírásban megjövendöltetett (Vö. Mt 24,25). Oly sok figyelmeztetést, és intő üzenetet kaptunk már felülről! Viszont ne feledjük, hogy minden az ATYA tudtával és akaratával történik. Ez egy hatalmas próbatétel, a konkoly és a búza szétválasztódásának ideje (Vö. Mt 13,37-43). A megpróbáltatások és támadások soha nem látott méreteket öltenek, de a kegyelmek is ehhez mértek. „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20.). Évszázadok óta generációk sokasága szeretne a helyünkben lenni. Olyan események előtt állunk, amelyek megváltoztatják mindannyiunk életét. Ez Jézus Krisztus második eljövetelének az ideje. Adjunk hálát az Úrnak, hogy most, itt, ebben a világban élhetünk, bármennyire sötét és kaotikus, mert ez az üdvtörténet legfontosabb ideje, leszámítva JÉZUS KRISZTUS földön való tartózkodását. Adjunk hálát, hogy keresztények/katolikusok vagyunk és szentségekhez járulhatunk! Adjunk hálát, hogy a Szűzanyával és az angyalainkkal, szentjeinkkel járhatunk a keskeny úton, amely ISTEN országába vezet (Vö. Mt 7,14).

A családunk. A legtöbb engesztelő családja és a jó keresztény családok is megosztottak, más nézeteket képviselnek, mint mi, más úton járnak. Az egyik legnagyobb teher, amit hordozunk, az családtagjaink életvitele, hite, megtérése. Mit kell nekik mondani? Hányszor kell elismételni, hisz nem hallgatnak ránk…Úgy vélem egyszer legalább el kell mondani, meg kell osztani azt, amit tudunk, arról, hogy milyen időben élünk, és hogy mit kellene tennünk. De az sem helyes, ha erőszakosak vagyunk. Mindenkinek szabad akarata van. Abban bízhatunk, amit az Úr mondott, hogy az imádkozó, áldozatokat hozó, engesztelő gyermekeinek családját megvédi és szeretteink nem kárhoznak el, hanem az üdvösségre jutnak. Megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Ez hatalmas ígéret! Bízzunk meg az Úrban és vegyük nagyon komolyan, hogy ha rábízzuk, átadjuk Neki a családunkat, akkor Ő gondot visel rájuk. Akkor az már nem a mi terhünk, hiszen átadtuk teljes bizalommal. Úgy érzem, az egyik probléma, hogy az átadásunk nem hittel teli, nem teljes, mert bár átadjuk őket az életükkel együtt, de újra és újra szenvedünk miattuk és aggódunk értük. Teljes hittel és gyermeki bizalommal adjuk át az életünket a szeretteinkkel együtt az Úrnak. Mi legyünk hitelesek és ezzel mutassunk példát. Legyünk kiegyensúlyozottak, boldogok ebben a zűrzavarban, és örömöt sugározzunk. Ne féljünk, hanem dicsőítsük az Urat mindenért hálát adva Neki, és szeressük Őt mindenek felett.

És végül mit kell tennem? Legyek világító lámpás ebben a sötétben! Mostanra már öltsem fel harci ruhámat és szellemi fegyvereimet ehhez a szellemi harchoz. (A tavalyi levélben összefoglaltam ezeket, kérem olvassuk el újra!). Legyek kegyelmi állapotban és ne legyenek már rendetlen és rendezetlen kötelékeim. Már csak ISTEN arcát nézzem és tekintetem ne vegyem le Róla. Ez most a bűnbánat ideje, amikor a magam, a családom, a nemzetem és az egész emberiség bűnei miatt könyörgöm irgalomért, bocsánatért. Mert amikor az Emberfia jele megjelenik az égen, akkor ki kell mondanom JÉZUSNAK teljes Igenemet (Fiat), sírnom és jajgatnom kell bűneim felett, tökéletes bánatot kell felindítanom az egész emberiség bűnei miatt (Vö. Mt 24,30 és Jel 1,7), mert aki még akkor is megkeményedve és gőgösen elutasítja ezt a jelet, vagy egyenesen kigúnyolja, az már menthetetlen. Magamért és értük, felajánlom a napomat az életemet, halálomat és mindenemet engesztelésül. Ebben az időben még szorosabbra kell fűznöm a kapcsolatomat az angyalokkal és a szentekkel, akiket az Úr mellém állít és akik folyamatosan a segítségemre sietnek és vezetnek a keskeny úton. Most már el nem engedem Szűzanyánk kezét és mindig Vele járok. Emlékezzetek Bosco Szent János víziójára, ebben az utolsó időben a két megtartó oszlop az Oltáriszentség és a Szűzanya. Használjuk ki az időt, amíg még az Eucharisztiát magunkhoz vehetjük minden nap, és éljünk a gyónás és az életgyónás lehetőségével.

Kérjük JÉZUS drága, szent Vérének oltalmát, a megváltás, a megmenekülés és a lepecsételődés hatalmas eszközét, imádkozzuk szívből és hittel a rózsafüzért, már ne lépjünk ki otthonunkból a szenteltvíz és szent olaj használata nélkül. Hordjuk magunknál a szentelményeket mint pl. megáldott kereszteket, ereklyéket, skapulárét, megáldott érméket. Már ne nagyon foglalkozzunk világi dolgokkal, ha megtehetjük.

És legfőképpen helyezzük magunkat gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással JÉZUS és Mária egyesített Szent Szívébe, mert ott a mi menedékünk, Ők a mi igazság és szeretet melletti tanúink (vö. Jel 11. fejezet), Ők a kettős és végső megmentő horgonyunk a végső időkben. Forrjunk egybe az ATYA tekintetével! Újra Assisi szent Ferenc látomásait idézzük:

6. Azok, akik izzó lélekkel az igazság iránti szeretetből és buzgalomból ragaszkodnak a vallásossághoz, mint engedetlenek és szakadárok üldöztetéseket és jogtalanságokat fognak elszenvedni. Mert üldözőik a gonosz lelkektől űzetve azt fogják állítani, hogy Isten iránti hű engedelmességből ölik meg és törlik ki a földről ezeket a megromlott embereket. De akkor az Úr a szorongatottak menedéke lesz, és meg fogja menteni azokat, akik Benne bíztak. És ezek, hogy Urukhoz hasonlóak legyenek, bizakodva fognak viselkedni, és a halál által az örök életet elnyerve, úgy fognak dönteni, hogy inkább Istennek engedelmeskednek, mint az embereknek; és mivel a hazugságba és a hűtlenségbe nem akarnak beleegyezni, a haláltól semmi módon nem fognak félni.”

Advent időszaka van újra. Használjuk ki ezt a kegyelmi időszakot, és készítsük szívünket arra, hogy JÉZUS KRISZTUS valóban megszülessen bennünk, és fel legyünk készülve az Ő eljövetelére. Töltsük fel pislákoló mécseseinket a kegyelem és karizmák olajával és a végidők próféciáinak olajával, mert „semmit nem cselekszik ISTEN, az Úr anélkül, hogy szolgáinak, a prófétáknak előtte terveit ki ne nyilatkoztatná” (Ámosz 3,7). Legyünk okos szüzek (Vö. Mt 5,15), hogy tartóoszlopok, világító lámpások lehessünk (Vö. Mt 5,15). A kegyelmi idő a vége felé közeledik, használjuk ki minden percét, hogy ISTEN tetszése szerint éljünk!

És most csatlakozzunk a fiatal Máriához, aki Gábriel arkangyal szavára elindul a veszélyes úton. Méhében a gyermekkel, elindul egyedül a sötét, veszélyes útra. Mert hitt ISTENNEK és mérhetetlenül bízott Benne. Persze volt benne némi aggodalom Józseffel kapcsolatban, hogy mit fog szólni, ha meglátja az állapotát, és mennyire meg lesz bántva. De átadta Józsefet, és a vele kapcsolatos érzelmeit is az ATYÁNAK. Rábízta magát teljes hittel és bizalommal és tekintetét nem vette le az ATYÁRÓL. A szeretet vezette őt.

A ránk váró nehéz szorongattatások idején (Vö. Mt 24,26-31), amely hamarosan beköszönt, nekünk is vinnünk kell szeretettel a keresztünket (Vö. Mt 10,38; 16,24). Kereszt nélkül nincs üdvösség, nincs menedék. Nem tudjuk eldobni, elhagyni a saját, ránk szabott keresztünket, hanem végig kell vinnünk életünk útján. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz! Keresztünkkel követnünk kell Jézust az Ő keresztútján, passióján. Úgy kell követnünk, mint Mária, aki végig ott volt szent Fiával, végig szenvedte Vele a passiót. Nekünk pedig Mária kezét kell fognunk, és így követnünk Urunkat. De csak úgy tudjuk Máriát itt a keresztúton követni, és vele együtt végig menni az utunkon, ha előbb a fiatal Máriát követjük az adventi útján, amely reményteli örömmel tölt el minket. Tőle kell eltanulnunk a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást és szeretetet. Tőle kell eltanulnunk az engedelmességet és az alázatot. Hogy vele együtt dicsőítsük és magasztaljuk az ATYÁT mindenért, amit megenged az életünkben.

Tavaly szentmise nélkül kellett a szent Karácsonyt töltenünk. Imádkozzunk, hogy idén részesülhessünk szentmisében. De bármi lesz is, együtt leszünk, egységben a szent családdal: Szűzanyával, Kisjézussal és Szent Józseffel. Nem leszünk egyedül és nem leszünk magányosak. És mi is együtt leszünk, az engesztelők nagy családja, a (SZENTHÁROMSÁG Gyermekei Engesztelő Családja), mint egy igazi nagy család, akik imában és szeretetben hordozzuk egymást.

Nincs okunk az aggodalomra, és ne feledjük: ISTEN, JÉZUS KRISZTUS velünk (Emmanuel) ki lehet ellenünk? (Vö. Róm 8,31)

Így szeretnék ennek az adventi/karácsonyi levelemnek a végén Nektek/Önöknek, minden testvéremnek, jótevőmnek, barátnak, ismerősnek, az Angyalmű tagjainak Magyarországon, egész családotoknak egy örök „Isten fizesse meg”-et mondani, minden imátokért, áldozatotokért, barátságotokért, szeretetetekért, segítségetekért, adományaitokért az elmúlt 2021. évben. Kívánunk Nektek/Önöknek, kegyelemteljes, áldott, várakozásokkal teljes Karácsonyt kettős értelemben: amilyen első eljövetele volt Betlehemben, az újra megtalált Paradicsomban, és amilyen majd az Ő második eljövetele lesz az ég felhőin. Vigyen közelebb a 2022. év mindnyájunkat, kicsit közelebb az ószövetségi és az újszövetségi próféták ígéreteihez a Szűzanya Szeplőtelen szívének a győzelméhez!

Az érkező Megváltó örömteli várakozásával köszönt Titeket/Önöket P. Siegfried M.