Szerző: Bocsa József
Nagyböjt 2. vasárnapja (A év)
A mai vasárnap olvasmányai a szenvedésre készítenek fel. Egyrészt Pál apostol tanítványát, Timóteust: „Kedves Fiam! Vállald velem együtt a szenvedéseket az evangéliumért, Isten erejére támaszkodva.” Másrészt Jézus az apostolait. Pálnak, úgy tűnik, könnyebb dolga van, mint Jézusnak. Miért? Mert már hivatkozhat arra, ami Jézussal történt. „Ő legyőzte a halált, és felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot.” Így már könnyebb a tanítványnak is vállalni a szenvedést, mert látja a végét, látja az értelmét.
Jézus saját tanítványait a mai evangéliumi jelenettel készíti elő egyelőre nem az ő szenvedésükre, hanem a saját szenvedésére. Az új, Rózsafüzér-titok sorozat ezt a jelenetet Jézus nyilvános élete egyik fő mozzanatának tekinti: A Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét.
Jézus megmutatta Isteni dicsőségét. Sok jellel tanúságát adta már eddig is Istenségének. Tanításai nem embertől valók. Csodái, ördögűzései, halott-feltámasztásai is bizonyítják az Ő istenségét. Mindez már elég kellene, hogy legyen, de a gyarló apostoloknak még ez sem elég. Túl erős számukra a kereszt botránya. Ennek elfogadására kell felkészíteni őket. Bár látják Jézust isteni dicsőségében az Ószövetség két nagy alakja társaságában, mégis a három apostol közül csak egynek elég ez az élmény ahhoz, hogy ne futamodjon meg a szenvedés órájában, hanem ott maradjon a kereszt alatt.
Mik Jézus megdicsőülésnek a fő elemei? „Arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek.” Ez a látvány egészen jó érzéssel tölti el az apostolokat. Otthonérzetük van tőle. Ezt fejezi ki a sátor, amit Péter építeni akar. A fényes felhő Isten jelenlétét jelzi. A hang pedig egyértelművé teszi, hogy kiről is van itt szó: Isten szeretett fiáról. Isten hangjának a meghallása azonban nemcsak bizonyossággal tölti el az apostolokat, hanem félelemmel is. Pétert ennél egyszerűbb isteni bizonyosság, a csodás halfogás is félelemmel töltötte el. Jézus kell, hogy kiemelje e félelemből őket.
Mik a funkciói ennek a táborhegyi jelenetnek? Két funkciója van. Jézus Istenségének a bizonyítása. Egyértelműen megmutatja Jézus isteni dicsőségét Másik funkciója a kereszt botrányának az ellensúlyozása.
Szüksége van vajon a mai embernek is ezekre? Igen, szüksége van több okból is. Annyi idegen vallással, valláspótlékkal találkozik a mai ember, hogy hitében könnyen elbizonytalanodik. Szüksége van a hit különleges bizonyítékaira. És ezt sokan meg is kapják, akik vágyakoznak rá, és szívük nyitott ezekre. A mai ember is rengeteg megpróbáltatásnak, fenyegetésnek van kitéve. Egyik katasztrófából fel se ocsúdik, már jön a másik. Ezeket a katasztrófákat spekulánsok, rossz-hír-keltők igyekszenek kihasználni, hogy még nagyobbá tegyék az amúgy is meglévő bajokat. Elég sok jóslat, jövendölés, prófécia is ott kering a levegőben, amelyek, ha nem jól értelmezi ezeket az ember, csak tovább fokozzák a meglévő félelmeket és aggodalmakat.
Néhány évszázados felismerés már az, hogy a egyház megismétli valamilyen módon Jézus földi életét. Megvolt a gyermekkora, felnőttkora, és eljön Jézushoz hasonlóan a végső próbatételnek, elítéltetésének is az ideje. Jézus Krisztus második eljövetele előtt hasonló helyzetben találja majd magát a kereszténység, mint Jézus elítélésekor. Annak idején a főpapok ítélték halálra Jézust. Ha ez a második eljövetele előtt is így lesz, akkor bizony nagyon nagy próbára lesz téve a keresztények hite. Nagyon sok jel arra mutat, hogy már ezeket az időket éljük. Szüksége van tehát a mai embernek is olyan bátorításokra, amit az apostoloknak a tábor-hegyi élmény jelentett!
