2018.09.16
 
Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet.
A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség.
Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint a legyezők. Becsapódnak. Tudom, hogy egy távoli állam. Talán Izrael.
Mindenki rémülten menekül. Egy gyermek lapul a ház oldalához. Egy tankon lóg valaki s felém nyújtja a kezét.
Rémületes, de a Szűzanya velem van.
-Háború tör ki! – mondja.
-Mit tehetnénk? – kérdem.
-Engeszteljetek! – válaszol.
-Hirtelen nagy robbanás, gombafelhő. Az ég megnyílik nyomán.
A Jóistent látom. Szomorúan szemléli az eseményeket.
A Szűzanya azt mondja: Túl sok a bűn! Túl sok a rossz! Olyan mint a vízbe dobott kavics, hullámokat vet. A legnagyobb bűnök az égbe kiáltanak, de a jó cselekedetek is felérnek az égig!
Nagyon rémisztő volt, de a Szűzanya szeretetét éreztem. Mindíg, amikor megérzem őt sírnom kell az örömtől. Most is.
-Hol voltál Szűzanyám? – kérdem.
-Én mindíg veled vagyok, te voltál túl elfoglalt!
– Ugye éreztétek jelenlétem a réten az első szombaton? Veletek vagyok. Fiaim s lányaim vagytok.
A templom meg fog épülni, s akkor dicsőségben lesz részetek. Én vagyok egész Magyarország királynéja s gyermekeim ti vagytok a világ lelkiismerete. Gondoljatok erre a dicsőség eljövetelekor de a szorongattatás idején is álljatok ki, akár ha a halállal is kell szembenéznetek.
Mellettetek leszünk!
 
Terézia