Az évközi 19. vasárnap homiliája

A mai olvasmány Illés istentapasztalatát állítja elénk.

Istent nem a viharban, a földrengésben, a tűzben, a zajban, mindnféle hangoskodásban, nyüzsgésben lehet megtalálni, vele talákozni, hanem a csendben.

Az evangélium pedig Péter vízen járását mutja be. Azt, hogy az elején miért sikerült neki, és azután miért kezdett el süllyedni.

Mindkét tapasztalat alapvető fontosságú a mi számunkra is. Találkoznunk kell rendszeresen Istennel, hogy életben maradjunk, hogy ne a mi magunk, hanem azŐ életét éljük. Meg kell tanulnunk vízen járni, ha a körülöttünk csapkodó egyre nagyobb hullámokban nem akarunk elsüllyedni.

Miért tud Péter vízre lépni? Mert meglátja Jézust, ránéz Jézusra, az ő szavára kilép a csónakból. Nem a hullámokra tekint, hanem Jézusra, őbelé vei bizalmát.

Miért kezd el süllyedni? Mert leveszi a tekintetét Jézusról, helyette a hullámokra tekint.

Mit mond neki Jézus? Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

A tegnapi evangéliumban az szerepel, hogy egy ördögtől megszállottat visznek a tanítványokhoz, de azok nem tudják kiűzni az ördögöt.

Miért nem sikerül az apostoloknak az ördögűzés? Mit mond nekik Jézus?

„Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: »Menj innét amoda!« – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”

Egyiptomban mutogatnak egy hegyet, amely a keresztények hite miatt került át egy másik helyre.

Miért tud vízre lépni Péter? Mert meglátja Jézust, bízik benne.

Miért kezd el süllyedni? Mert leveszi a tekintetét Jézusról, helyette a hullámokra tekint.

Mit mond neki Jézus? Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

A mút héten volt Jézus szíveváltozásának az ünnepe is, amikor elhangzottak ezek a szavak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”

Hogy számol be erről Péter apostol a levelében, amely a napnak a szentleckéje volt?

Így még jobban hiszünk a prófétai jövendölésekben, és ti is jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag föl nem kél a szívetekben.

Péter apostol hallotta az Atya szózatát. Ez benne azt erősíti meg, hogy még jobban figyeljen a prófétai jövendölésekre.

A prófétai jövendölések olyanok, mint a sötétben világító lámpások. Ezekre szükségünk van mindaddig, amíg számunkra a nappal fel nem virrad, a hajnalcsillag föl nem kél a szívünkben. És nemcsak az Ószövetségben voltak ilyen prófétai jövendölések, hanem az Újszövetségben is. És vannak napjainkban is. Addig kell ezekre figyelnünk, amíg a hajnalcsillag fel nem kel a szívünkben.

A szívünkben kell, hogy valami változás végbemenjen.

Milyen változás?

Hogy leesen végre a tantusz?

Mondhatjuk így is.

De milyen tantusznak kell leesnie?

Annak a tantusznak, hogy én kiveszem a kőszívet belőletek, és élő, új szívet adok nektek.

Milyen ez az új szív?

Olyan, amelyben Jézus lakozik.

Hogy kerül Ő oda?

Azt mondja, az ajtóban állok és zörgetek, aki ajtót nyit, ahhoz betérek Atyámmal és a Szentlélekkel.

Valójában oda került Ő már a keresztségben. De erről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Vagy esetleg soha nem is tudatosítottuk magunkban.

Az Oltáriszentség, a szentségimádás még erősebbé teszi Isten jelenlétét a szívünkben. Ezért olyan fontos a szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás az életünkben.

Tudatosítsuk végre, hogy Jézus, vele együtt az Atya és a Szentlélek is, a teljes Szentháromság a szívünkben van.

Nem kívül kell tehát Istent keresnünk, hanem belül. Nem a viharban, nem a földrengésben, nem a tűzben, nem a tűzijátékokban, hanem csendben.

Szent Ágostonnak is ez volt a nagy felismerése: Én eddig kívül kerestelek. Pedig ott voltál a szívemben, de a bűneim eltakartak téged.

Szüksége volt a megtérésre, egy nagy életgyónásra, amit Szent Ambrusnál végzett el.

A mai ember egyik legnagyobb baja, hogy nem tud csöndességet teremteni magában, maga körül.

Pedig a zajban, a hangorkánban, a dübörgésben, a vigalomban, a tűzijátékban, a hajszában nem lehet találkozni Istennel, csak a csendességben. Ott tud a hajnalcsillag felkelni a szívünkben.

Miért nem sikerült az apostoloknak az ördögűzés? Mert gyönge volt a hitük.

Miért tudott vízre lépni Péter? Mert Jézusra tekintett, mert bízott benne.

Miért kezdett el süllyedni? Mert levette a tekintetét Jézusról, helyette a hullámokra tekintett, nem működött benne tovább a hit.

Hogyan tudunk a vízen járni?

Úgy, hogy felszítjuk magunkban a hitet. Nem a hullámokra tekintünk, hanem Jézusra minden helyzetben. Nem vesszük le a tekintetünket Jézusról. Nem a zajra, nem a többi ember gonoszságára figyelünk, nem a sátán zaklatásaira, zajkeltéseire, hanem Jézusra.

Hogy tudjuk ezt megtenni?

Úgy, hogy újra meg újra csenedességet teremtünk magunkban. Úgy, hogy a csenddel, az imával indítjuk a napunkat. Előbb imádkozunk, és utána dolgozunk, nem pedig fordítva.

És este is visszatérünk a csendbe. Minél előbb aludni megyünk. Elalvás előtt legalább egy órával félere teszünk mindent. Ügyeket, amikkel nap közben foglalkoztunk, számítógépet, telefont. Belépünk Isten csendjébe, hogy ott meghalljuk az Ő hangját, hogy növekedni tudjon a hitünk, a reményünk és a szeretetünk.

Bocsa József piarista atya