Gyermekeim! (Mt3,13–17/ Keresztelésemet az evangélista, csak mellékesen említi meg. Az elbeszélés uralkodó motívuma a rólam szóló isteni kinyilatkoztatás, és megdicsőülésem. Az Atya Istennek ezt a keresztség utáni megjelenését, hármas lealacsonyodás előzte meg. Először is beléptem a nép sorába, egyként a sok közül. Felvettem a megtérés keresztségét, a bűnök bocsánatára, mintha én is a bűnösök egyike lennék, és imádkoztam, mint a segítségre rászoruló ember. A hármas megaláztatást, hármas felmagasztaltatás követte. Fölöttem az eddig bezárt ég most megnyílt. János is látta, ahogy leszállt Rám egy galamb látható alakjában, a Szentlélek, és hallotta Atyám szózatát: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Az Isten Lelke nagy szerepet játszik a vallásos gondolkodásban. A Lélek, mostantól fogva bennem viszi végbe a messiási művet. Az Atya hangja Fiának nevezett engem, mert Lélektől születtem. Ez a mennyei hang, nektek ajándékozott engem, mint Messiás királyt, és papot. Erre az órára vártak ősidőktől fogva a népek. A bennem működő Szentlélek erejében keresztelkedtetek meg, és mindazok részesülhetnek ebben a szentségben, akik hittel készülnek és elfogadják kegyelmeimet. Jézus