1944. augusztus 9-én a Kisegítő Kápolna Egyesület Svábhegyi Helyi Bizottsága Világ Királynője Engesztelő Bizottsága levélben kéri Budapest polgármesterét, hogy a svábhegyi Szent Anna kápolna melletti területet adja át a főváros kápolnaépítés céljára az egyesület számára. A levélben az szerepel, hogy „a magyarság minden rétegéből ezrek és ezrek kívánságának engedelmeskedünk” ezzel a kápolnaépítéssel. Ez a levél a kápolnát fogadalmi kápolnának nevezi, és a magyar engesztelés templomának a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja engesztelő templomának. Másik helyen pedig „az édes hazánkért életüket áldozó magyar hősök és a győzelmes magyar jövő emlékkápolnájának.” Emellett egy másik célt is megnevez: „A kápolna Budapest sportoló és kiránduló társadalmának lelki gondozását is szolgálni hivatott”.
A kápolna ügyiratai között szerepel 1944. szeptember 12-es keltezéssel az alpolgármester átirata a Közmunkák Tanácsának, rápecsételve, hogy „SÜRGŐS”. És ott található egy plakát is, amely 1944 szeptember 16-ára „az első kapavágásra” invitálja a katolikus híveket. A plakáton ez áll: A katolikus hívek figyelmébe. Főmagasságú dr. Serédi Jusztinián Magyarország bíboros hercegprímása engedélyt adott a magyar engesztelés templomának, a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja engesztelő templomnak a felépítéséhez.
Az első kapavágást 1944 szeptember 16-án délután végzi Őfelsége dr. József Ferenc főherceg. Ez alkalommal kilenc gyermekével egy-egy téglát helyez el. Felkérjük a magyar Haza sorsát szívén viselő közönséget, hogy ezen a felemelő ünnepségen minél nagyobb számban jelenjék meg. Találkozás a fogaskerekű vasút Széchenyi-hegyi végállomásánál szeptember 16-án délután fél 4 órakor”.
A rendszerváltásig a kápolnaépítésre – ha sokak szívében ott is élt a vágy, hogy jó lenne végre felépíteni a kápolnát – nem sok esély volt. Azóta viszont több erőfeszítés is történt erre. Paskai László és Erdő Péter bíborosok lehetnek a megmondhatói annak, hogy hányan keresték őket ebben az ügyben. Aláírásgyűjtések is voltak, bekerült a kápolnaépítés ügye a Normafa törvénybe is.
Ezeknek az erőfeszítéseknek a nyomán a Hegyvidéki (12. kerületi) Önkormányzat és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közösen nyílt ötletpályázatot hirdetett az Anna-réti miséző-, emlékhely koncepciótervére. A 2018. október 3-án kelt dokumentum bevezetője a következőkben foglalja össze az előzményeket.
„A Normafa területén, közel fél kilométerre a Síháztól és egy kilométerre a Libegő felső állomásától, fekszik az Anna-rét. A rét szélén a reformkorban épült egy pici kápolna, amely Anna-napokon (Július 26-án) zarándokhelyként is szolgált.
A „Szűz Mária a Világ Királynője Engesztelő Kápolna" alapkövét 1944. december 8-án rakták le Budapest főpolgármestere által adományozott telken, amelyhez az építőanyag is rendelkezésre állt, azonban az orosz csapatok 1944. december 25-i Jánoshegy-Normafa-Svábhegy átvonulása után az anyag eltűnt.
Az Anna-réten kivehetők egy másik kápolna kő-körvonalai is, a kis kápolnától 60-70 méterre, észak-nyugatra, egy kör alakban ültetett 6 db vadgesztenyefából álló facsoport által határolt területen. Valószínűsíthető, hogy ezek az 1947 -es második alapkőletétel maradványai.
A most látható, aprócska kápolnát 1992-ben Salamin András és családja, valamint az arra járó hívek emelték.
A rendszerváltás után, 1992-ben a Nemzetközi Mindszenty Alapítvány támogatásával megalakult a Svábhegyi Világ Királynője Engesztelő Kápolna Egyesület. A kápolna a mai napig nem épült fel, azonban építőköveket gyűjtöttek 30 x 40 x 50 cm-es vagy 40 x 50 x 60 cm-es méretben.
Tekintettel arra, hogy a területen épült már egy kis kápolna, ezért nem egy új, jóval nagyobb templom megépítése a cél. Ez összhangban áll a természetvédelmi szempontokkal is, hiszen a Normafa és környéke Natura 2000-es területen fekszik. A Normafa rendbetételéről szóló 2015-ös helyi népszavazás során hivatkozott „Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Képviselőtestületének 10/2015. (I.27.) számú határozatában” sem szerepel templom építése, figyelembe véve a korábbi társadalmi egyeztetéseket. A Főegyházmegye és a Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat ennek értelmében csak a Világ Királynője Engesztelő Kápolnának emlékéül szolgáló szabadtéri kis miséző- és imahely kialakítását támogatja, amelyre az alábbi pályázati kiírás vonatkozik (a vastagbetűs kiemelések a cikk írójától).
A XII. kerületi önkormányzat honlapján 2019. február 22-i dátummal olvasható a díjátadó ünnepséget követő napon a beszámoló. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az ott kihirdetett pályázat végeredményét.
„Tavaly kora ősszel hirdetett ötletpályázatot az Anna-réten megvalósítandó miséző-, emlékhely koncepciótervére a Hegyvidéki Önkormányzat és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hivatala. A beérkezett 59 érvényes pályamunkát szakértő bizottság értékelte, ennek eredményét a kulturális szalonban megrendezett díjátadó ünnepségen ismertették”.
Pokorni Zoltán polgármester szavai: „Tudtuk, hogy fontos ügyről van szó, de hogy ennyire, arra a pályázat világított rá. Önmagáért beszél, hogy 2500-an töltötték le a dokumentumokat, ami óriási szám”
61 pályázat érkezett. 59-et bíráltak el, kettőt kizártak formai okokból.
Süllei László érseki helynök, a budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) plébánosa, a bírálóbizottság elnöke ismertette, hogy mire voltak tekintettel a pályázatok elbírálásakor: a tájba illeszkedésre, a környezetvédelemre, és a tradícióra. Elmondta, hogy a három kategória a bírálóbizottság ötlete volt, mert nem lehetett egyetlen győztest hirdetni. „Ennek megfelelően a hagyományos forma, a Szent Ferenc lelkiségét megidéző kialakítás, és a kettőt ötvöző megoldások alapján csoportosították a pályamunkákat. A statikus formában mindannyian otthon érezhetjük magunkat – mondta – belépve az épületbe kizárhatjuk a mindennapokat, a gondokat. Mások a természetben szeretnék megtalálni Szent Ferenc lelkiségét, ami egy, az előzőtől eltérő kialakítást kíván. A köztes forma zárt és nyitott egyszerre, láthatóvá teszi a bejárat és az oltár mögötti tájat”.
„Mindhárom kategóriában, összesen öt pályázatot javasolt megvásárlásra a bírálóbizottság, amely további díjakat is kiadott” Három pályaművet rangsorolás nélküli egymillió forinttal díjaztak, Ötöt pedig ugyancsak rangsorolás nélkül egyenkén 400.000 forintért vásároltak meg. Mindezek a tervek megtekinthetők az önkormányzat hivatkozott oldalán.
Hogy mi lesz ennek az ötletpályázatnak a sorsa, arról Pokorni Zoltán polgármester az eredményhirdetésen szűkszavúan annyit ígért, hogy „javasolni fogja a testületnek, hogy vizsgálja meg valamennyi elismerést kapott pályázat környezeti hatásait. Ezt követően indulhat a társadalmi diskurzus, ennek végén választják ki a megvalósítandó tervet. 1-2 éven belül felépül az imahely, hiszen ez nem pénzkérdés – hangsúlyozta. Arra törekednek, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen, és maradjon meg hosszú ideig”
De mire is írták ki ezt az ötletpályázatot? Ezt már ismertettük részletesebben idézve a kiírásból, de a lényeget elárulja az Index internetes portál újságírójának az értelmezése, amely néhány nappal az eredményhirdetés után jelent meg. Címe: Megszülettek az első tervek az Anna-réti misézőhelyre. Alcíme: A korábban tervezett kőtemplom helyett csak egy emlékhelyet alakítanak ki. Vajon kiknek az értelmezését, álláspontját közvetíti az Index újságírója?
A cikkben ezeket olvashatjuk. „Az elmúlt években nagy visszhangot váltott ki az oda álmodott új templom, amelynek tervei azonban mára sokat szelídültek. Jelenleg már nem egy új épületet, csak egy miséző- és emlékhely kialakítását tervezi a katolikus egyház és a Hegyvidék önkormányzata. Sokkal inkább tájépítészeti beavatkozásról van tehát szó… Hogy pontosan mi kerekedik ki belőle, azt még senki sem tudja, egyelőre egy ötletpályázaton vagyunk túl, amelynek a pár napja hirdették ki az eredményét”.
Hivatkozik a cikk a Parlament honlapján 2013-ban megjelent Normafa-törvény szövegére. Ír arról, hogy hogyan dolgoztak bizonyos erők ennek az aláásásán, hogyan próbálták előbb lecsökkenteni a kápolna alapterületét. Majd pedig levonja az általa sugallni kívánt konklúziót: „A helyi egyeztetés során kiderült, hogy az ott élők sem feltétlenül örülnének egy új épületnek. Az állami terv így szerencsére a feledés homályába merült, az önkormányzat pedig egy ötletpályázatot írt ki a katolikus egyházzal egy misézőhely kialakítására, amelyben le is írják, hogy az önkormányzat „csak a Világ Királynője Engesztelő Kápolnának emlékéül szolgáló szabadtéri kis miséző- és imahely kialakítását támogatja”.
„Hogy ez pontosan mit jelent – szövi tovább gondolatait az Index cikkírója – nos, azt senki sem tudja egyelőre, ennek kitalálására szolgált az ötletpályázat. Egyik terv sem végleges, nem egyik vagy másik fog felépülni egy az egyben. Ötletpályázatról volt szó, vagyis ötleteket gyűjtöttek, melyekből a legjobbakat egyesítve kisülhet valami igazán jó. A megvalósításról egyelőre még nincs döntés, és határidőt sem tűztek ki. Ahogy kérdésemre fogalmaztak, szeretnék kicsit hagyni, hogy kiforrjon, melyik pályaművet, milyen mértékben valósítják meg. Ehhez az egyház és az építészet igényei mellett a természetvédelmet is figyelembe kell venni. Környezetvédelmi szempontból is meg kell vizsgálni a nyertes pályaműveket, hogy lássák, milyen hatásai lehetnek a természetre, növényzetre. „Ehhez pedig idő kell, tehát nem sietünk. Ebben a lassú, reméljük minden részletre kiterjedő eljárásban benne van akár 2-3 év is. A nyertes munkákat egyébként egy hónap múlva nyilvános meghallgatáson mutatják meg az alkotók, ahol természetesen kérdezni is lehet tőlük.”
Miről van itt tehát szó? Nem kápolnaépítésről, ahogyan a második világháború végén és azt követően Serédi Jusztinián és Mindszenty bíborosok idején, hanem egy emlékező hely kialakításáról, amelyben valami kisebb kápolna is – az ötletek szerint, amit díjaztak – helyet kaphat. Ez felfogható úgy is, mint a kápolnaépítés újabb elodázása, megvalósulásának az akadályozása.
De felfoghatjuk előre lépésnek is. A kápolnát akarók elmúlt évekbeli erőfeszítései nyomán belekerült a Normafa-törvénybe a kápolna ügye, kénytelenek voltak foglalkozni vele mind önkormányzati szinten, mind pedig egyházi szinten.
1944-ben, amikor az önkormányzat elé került az ügy, az egyik belső ügyiraton ott szerepel a „sürgős” bélyegző. A kápolnaépítés gondolata már évekkel korábban felvetődött. Mi az, ami egyszerre sürgőssé tette az ügyet? A második világháború végjátékai, amelyek Magyarországot is közvetlenül elérték.
Mi az, ami ma sürgőssé teheti ismét az ügyet? Vannak akik látják egy újabb világháború közeledtét. Mások nem akarják ezt látni. Van, ami elhomályosítja a látásukat. Tovább odázzák a kápolnaépítés ügyét.
Mi az, amiben mégis reménykedhetnek ma a kápolna felépítését akarók? Az egyik az Eucharisztikus Kongresszus időpontjának a közeledése, a másik Mindszenty bíboros boldoggá avatásának a célegyenesbe érkezése. A 2019. március 3-i Új Emberben Erdő Péter bíboros ezeket a szavakat mondja: „Azért imádkozunk, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején lehessen Mindszenty József boldoggá avatása.”
A kápolnát akarók pedig eme sokak által kívánt célon kívül még miért imádkozhatnak? Azért, hogy ennek kapcsán a kápolnát még nem igazán akarók is belássák az Eucharisztikus Kongresszusban és a Mindszenty bíboros úr boldoggá avatásában rejlő lehetőségeket, amelyekkel a világegyházba is eljuttatható a magyar nép sajátos üzenete, az engesztelés fontosságának az üzenete.
Tudjuk jól, hogy az engesztelésnek milyen fontos szerepe volt Mindszenty bíboros életében. Saját kezűleg aláírt végrendeletében is ott szerepel, amelyet jelenlegi bíboros utódja publikált. Remélhetőleg boldoggá avatása és az Eucharisztikus Kongresszus kapcsán ez is reflektorfénybe kerül, hiszen napjainkban még fontosabb szerepe van az engesztelésnek, mint akkor. A mára már az egyházban is feledésbe merült engesztelés magva a Megváltóhoz és a Szűzanyához való csatlakozás révén minél több lélek megmentése az örök kárhozattól. Az ateizmus, az Istentől való elfordulás, és emiatt a kárhozat veszélye napjainkban sokkal nagyobb méreteket öltött, mint az ő életének a napjaiban.
Nemcsak az Anna-réten megépítendő kápolna önmagában a fontos, hanem az engesztelés lelkiségének a terjedése, hogy ezt minél többen magukévá tegyék. A szentistváni felajánlástól kezdve Magyarország a Szűzanyával egyedülálló kapcsolatba lépett, az ő tulajdonává vált, úgy kell Jézus mellett állnia, Vele az emberiség megváltásában együtt munkálkodnia, ahogyan azt a Szűzanya tette. Magyarországra és az itt élőkre e felajánlás által rányomatott egy pecsét, amely azt fejezi ki, hogy Magyarország a Szűzanyáé, az ő különleges tulajdona. Fő hivatása az, hogy a Szűzanya engesztelő országa legyen. A Világ Királynője Engesztelő Kápolna és az Anna-rét az engesztelés fontosságának a szimbóluma. De nem csupán szimbólum, hanem hál’ Istennek egyre több engesztelőnek a lelki otthona is, akik hétről hétre, télen-nyáron feljárnak oda imádkozni, a legszentebb engesztelő áldozatot bemutatni, annak gyümölcseiben részesülni és ezeket másoknak is tovább adni. Valóban szükségük van ott egy kápolnára, és még inkább szüksége van Magyarországnak és az egész világnak arra, hogy az engesztelés gondolata újra nagyobb megbecsülésnek örvendhessen, mert csak a megváltás hatásainak a kiterjesztésével, az engesztelés által menekülhet meg oly sok lélek a rá leselkedő kárhozattól.
Az engesztelés lelkiségének az elterjesztésére keresve sem találhatnánk megfelelőbb alkalmat az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnál, amikor is Magyarországra figyel az egész keresztény világ. Az engesztelés gondolatának az elterjesztése, annak a fontosságára való figyelemfelhívás a magyarság legsajátosabb küldetése.
Bocsa József Sch.P.