Szent Anna rét 2013. 10. 04. Első péntek. Mintegy 130 engesztelő imádkozott a nemrég megtalált engesztelő kápolna alapjainál. Ezek minden bizonnyal azok az alapok, amelyeket 1944-ben raktak le Serédi Jusztinián bíboros áldásával.
A Szűzanya Natália nővér kérésére körbe hintette Jézus drágalátos Szent Vérével azt a területet, ahol az alapok vannak és ahol a kápolna állni fog.
Natália nővérrel együtt lélekben elmentünk az Úr Jézus színe elé. Urunk arcán mély szomorúság és fájdalom tükröződött. Könnyei folyamatosan hullottak. Először a trónszékben ült, majd felállt és látszott rajta, hogy le van gyengülve. Aztán lejött hozzánk, mélyen a szemünkbe nézett és így szólt: „Ez az ország sok fájdalmat okozott nekem. Könnyeimet a magyarokért hullatom. Nem telik el egyetlen pillanat sem úgy, hogy ne tekintsek le a magyarokra. A figyelmem központjában vagytok, hiszen Szent Édesanyám országa vagytok és nagy feladatot bíztam rátok. Az engesztelőket felemelem Szent Szívemhez és imádságaik által lassan megtisztogatom Magyarországot. Sebeim közül a legnagyobban, Szívsebemben a pásztoraitokat hordozom. Ó, mily kevesen vannak közülük, akik feltekintenek Rám és irgalmamért könyörögnek! Vállukon hatalmas felelősség van, hiszen a jó irányba kell, hogy vezessenek titeket. Imádkozzatok a papokért, mert rajtuk múlik a ti jövőtök!” Erre Natália nővér azt kérdezte Megváltónktól: „Uram, mit tegyenek az engesztelők, hogy Szent Akaratodat mielőbb beteljesítsék?” Ő azt válaszolta: „Azt kérem tőlük, hogy merüljenek el mindennap az imádságban. Amikor szentmisén vannak, helyezzék oda az áldozat oltárára Magyarországot, a magyar papokat és az engesztelő közösségeket. Ez a három szándék elválaszthatatlan. Fontos, hogy gyermekeim egységben működjenek a papokkal. Ha azt látják, hogy pásztoraik nem nyitottak az engesztelésre, akkor helyettük is engeszteljenek.”
Natália nővér és én megkértük Jézust, hogy járjon közben a Mennyei Atyánál értünk. Ekkor az Úr mozdulatain az a szorongás mutatkozott, amit az Olajfák hegyén is megélt. Jézus: „Ez az ország ott függ keresztem másik oldalán. Nagy szenvedésben lesz részetek. De ha elfogadjátok és felajánljátok, akkor megnövelitek Atyám dicsőségét, és Ő hálájában felemeli országotokat a sárból és szentté teszi a magyarokat. Azt akarom, hogy mindnyájan szentté váljatok, kialakítsátok önmagatokban és magatok között Isten országát és azt sugározzátok környezetetek felé.”
A Szűzanya odament Szent Fiához, megfogta a kezét és szeretetével mély bizalmat sugárzott Jézus felé és láttam, hogy mindketten letérdeltek a Mennyei Atya elé, hogy országunkért közbenjárjanak. Szeretett Atyánk eléjük állt és azt mondta: „Az Én szívem ügye Magyarország sorsa. Mivel látom, hogy sok magyar elfogadta meghívásomat arra, hogy országomat szolgálják, ezért nem engedem elveszni őket. A magyarok sorsán alapul a világ sorsa. Mert amíg e világ elutasítja a megtérést és a kiengesztelődést Velem, Mindenható Teremtőjével, addig az engesztelők értük harcolnak, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól, ahonnan nincs többé visszaút. Én magam fogom megtisztítani legszentebb leányom országát.”
Láttam, hogy szeretett Atyánk a jobb tenyerében egy nagy lángot tartott, amely a Szentlélek tüzével volt átitatva majd megközelítette országunkat és a lángot az egész magyar népre engedte. Nagyon megijedtem, hogy ez vajon milyen következményekkel fog járni. Féltem, hogy sokan belehalnak. Ekkor Natália nővér így nyugtatott engem: „Ne félj leányom, mert Isten most megtisztítja országotokat. Ez a legnagyobb ajándék, melyet szeretetének tökéletes lépéseként tesz veletek. Egy új korszakba fogtok lépni.” A lángokban a magyarok lelkeinek sokaságát láttam, akik szembesültek a Mindenható Atyával, az egyetlen igaz és élő Istennel.”
Az engesztelő kápolna fehér téglái mellett fekete téglákat is láttam. A kápolna ezek miatt nem egyenesen állt, hanem egy kicsit roskadozott. Natália nővér ezt mondta: „Ne féljetek, a fehér téglákban ott van az engesztelők szíve, amely mindent meg fog újítani és Krisztus lesz az, aki majd mindent helyreállít!”
Mária Magdolna
