Boldog Özséb (1200-1270)

A magyar, engesztelő Pálos Rend alapítója

Boldog Özséb, oltárkép Márianosztra

Özséb Esztergomban született 1200 körül, szülei jómódúak voltak, így a Szent István alapította káptalani iskolába járt.

Szerény, hallgatag, komoly diák volt. Az imák, böjt, elmélkedések megérlelték a papi hivatását. A legjobban a magányt szerette, tanulmányaiba elmélyedni. Pappá szentelése után olyan áhítattal olvasta a zsolozsmát, és mutatta be a szentmisét, hogy az mindenkire mély benyomást gyakorolt.

Háza vendégszeretetéről volt híres: szegények , nincstelenek kaptak tőle fizikai, lelki segítséget. Jövedelmét szétosztva a szegények között az írásnak, olvasásnak,  tanulásnak szentelte életét, később kanonoknak nevezték ki, bár már ekkor vágyódott a pilisi remeteség után.  Szívesen ment az emberek közé ismerkedni, beszélgetni, hogy lássa hogyan élnek. Így ismerkedett meg a pilisi remetékkel, akik a termékeiket adták el a piacon. A pilisi hegyekben, a volt hévizi barlangokba számtalan remete élt akkoriban. Minél többet beszélgetett velük, annál inkább megtetszett neki ez a szemlélődő élétforma, amelyre vágyott.

 

Kilátás a Kémény hegy Leány barlangjából, Klastrompuszta felett, Kesztölc

              

A tatár pusztítása után (1241-42), az ország újjáépítésének lelki feladatai még nem tették lehetővé az elvonulást.

A kor erkölcsi, és lelki válságára a saját példamutatásával szeretett volna kiutat, irányt mutatni : ezt az élete föláldozásával- engeszteléssel és vezekléssel szerette volna, türelemmel elérni, míg Isten kegyelme és az idő meghozza a kortársaknak is a megfelelő belátást.

1246– ban érseki engedéllyel Pilisszántó közelében remeteségbe vonult, hogy az ima, böjt, engesztelés által egyházmegyéje és hazánk javára legyen.

Egy alkalommal csodálatos látomása volt: „Egy éjjel, ima közben az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás felé tartottak, s végül tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Úgy érezte, hogy ez a különös tünemény égi jel, figyelmeztetés, hogy egyesítse a szétszórtan élő remetéket. „  Belátta, hogy ő egyedül kevés, önmagában semmi, szükséges az összefogás.

Boldog Özséb

Összegyűjtötte és egyesítette a remetéket 1250-ben, és a  hármas barlangja alatt letűzte a keresztet:  Cruce salus, ’keresztben az üdvösség: ez volt a jelszava és meggyőződése,  későbbi templomukat is a szent kereszt tiszteletére szentelték, őket pedig később is a „szent kereszt testvéreinek” is nevezték. Védőszentjük, példaképük. a nagy sivatagi Remete Szent Pál lett, ezért a „pálosok” nevet kapták, vagy fehér habitusuk miatt „fehér barátok”./Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje (latinul: Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitae, OFSPPE;/

A pálos rend saját kiadású naptára szerint január 16-án van a Remeték

Királynőjének ünnepe.

Lengyelországban, Bielanach kamalduli monostorának templomában őriznek egy kegyképet, amely ezt a nevet viseli „ A Boldogságos Szűz Mária, a Remeték Királynője, a Pálos Rend Anyja és különleges Védasszonya. „ 

Boldogságos Szűz megmutatása Krisztus és az Egyház titkában, életének követése és tiszteletének terjesztése, a pálos lelkületnek különleges jellemvonásához tartozik. Hasonlóan apostoli tevékenységüket is átjárja a máriás jellegnek, különösen a rendre bízott kegyhelyeken.

Hazánkat lelkileg, de sokszor fizikailag is megvédték az ellenségtől, továbbá kultúra teremtő tevékenységük miatt is, a magyar királyaink mindig szívesen időztek társaságukban, kolostoraikban- Nagy Lajos, Mátyás király, II.Lajos.

 Ezért tett meg mindent Nagy Lajos királyunk, hogy hazánk földjére hozhassa a nagy szent remete , Pál, épen maradt testét, amit sikerült megvalósítania, később II. Lajos királyunk a szent fejereklyét megszerezve, a szent testét teljessé tette. Budaszentlőrincen lett az Anyaházuk.

Nagy Lajos királyunk, lengyel uralkodóként is, Szent Hedvig (magyar) lengyel királynő lányával megalapította, és gondozta a Czẹstochowai pálos kegyhelyet, amely később, a magyar földön elszenvedett török  pusztítás után tovább tudta vinni a pálos életet.

A czẹstochowai Mária kegykép, /Útmutató Theotokosz, fiára mutat/

Huszonnégy évet töltött Özséb a Pilisben, húsz éven át szervezte, irányította a rendet, és Árpád-házi Szent Margittal egy évben, 1270- ban halt meg Pilisszentkereszten, és itt is temették el. Halálos ágyán:  a szabályok pontos megtartására, testvéri szeretetre és példaadásra buzdította testvéreit.  A végleges egyházi jóváhagyást 1308-ban kapta meg a rend.

A pálos rendet többször feloszlatták, 1989- ben alakul újra, jelenleg négy férfi és egy női rendházuk van hazánkban:

* Sziklakápolna, és  kolostor, Budapest,

* Magyarok Nagyasszony- bazilika, és kolostor Márianosztra,

* Pálos ( Szent Imre) templom és kolostor, Pécs

* Petőfiszállás-Szentkút, kolostor, Kiskunfélegyháza mellett,

* Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei, Erdőkürt.

Kérjük bátran Boldog Özséb közbenjárását hazánk védelmében, a békéért, a mai háborús időkben  is !!!!

buzgón kérünk téged:

Gyűjtsed össze lángjaink,

egyesítsed imáinkat,

segíts nekünk megmenteni

elárvult hazánk!” / Himnusz/

KÖNYÖRGÉS:

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse.

Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön.

 A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amén.

 

Magyarkurir, wikipedia, palosok.hu cikkekből válogatta és írta:

Varga Éva

festőművész

2025.01.20.